Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-17 / 318. szám, szombat

Gerhart Haupfmannra emlékezünk Táncmozgalmunk időszerű kérdései A í o f omi Iriŕí^nln/liU n ry t •>nr,tnr>. fnlíilotoo icmürotha1míi7 maraH p A XIX. század hatvanas éveiben ütat törő naturalizmussal két évti­zeden emlegették Gerhart Haupt­mannt. Fejlődése később más irányt vett. Ű volt a német irodalom egyik legtermékenyebb írója. Több művét filmesítették is. Gerhart Hauptmann Alsó-Sziléziá­ban, Obersalzbrunnban született 1862. november 15-/én. Gerhart volt a négy testvér legfiatalabbja. Bátyja Kari, aki szintén író lett, de az életben nem voltak oly átütő sikerei, megis­mertette öccsét még gyerek korában a drámákkal. Kis bábszínházában el­játszotta neki pl. Hamletet, ami nagy hatással volt Gerhartra. 16 .éves ko­rában kezdte írni első költeményeit. 1880-ban beiratkozott a breslaul kép­zőművészeti ipariskolába, majd Olasz­országban szobrászattal foglalkozott és tapulmányozta az antik szobrásza­tot. Azonban ez sem elégítette őt ki. Visszatért hazájába, beiratkozott a berlini egyetemre, s színjátszással is foglalkozott. A színházi körök ösztönözték őt drámái megírására. Első műveit elsősorban a humanis­ta szemlélet és a társadalom szemlé­letének éles felvetése jellemzi. 1914 előtti drámái vádoló írások az ural­kodó osztály erkölcse és a kizsákmá­nyolás ellen. A sziléziai bányászok és textilmunkások életéből sokat me­rített. „A takácsok" c. drámájában emléket állított az 1844-ben kitört takácsok lázadásának, akik elkerget­ték a gyárosokat és széttörték a szövőgépeket. Második nagy drámája Flórian Geyer, melyben a német pa­A zvoleni J. G. Tajovský Színház bemutatta Bratko Kreft jugoszláv drámaíró Marjutka és a hadnagy című drámáját, melyet Lavrinyov ismert szovjet író Negy­venegyedik c. no­vellája alapján írt. A darabot a Nagy Októberi Szo cialista Forrada­lom 45. évforduló­lója és a barátsági hónap tiszteletére mutatták be. A dráma a polgár­háború idején ját­szódik le, Marjutka rasztlázadást dramatizálta. Ismert al­kotásai: „A bunka", „Henschel fuva­ros", „Hahnele mennybemenetele". Később néhány romantikus művel ls kísérletezett. Megírta „Az elsüllyedt harangot", a „Szegény Henrik"-et a Michael Kramert", majd „Rose Bernd", a gyermekgyilkos anya drá­máját, a „Patkányokat" stb. Gerhart Hauptmann nem rekedt meg a naturalizmus útvesztőjében, hőseinek egyetemes távlatokat ls tu­dott adni. Sokban a szocialista ideo­lógia ls befolyásolta, tehetsége poli­tikai tisztánlátással párosult. Életé­ben sok megpróbáltatás és csalódás érte, de ugyanakkor sok elismerés­ben és kitüntetésben is részesült. 1912-ben megkapta a Nobel-díjat. Gerhart Hauptmann mint polgári humanista és demokrata elítélte a háborút. Sok olyan baráttal vette körül magát, akik jó hatással voltak rá, ámbár nem eléggé értette meg a forradalmi proletariátus aktív moz­galmát. Szimpatizált a fiatal szov­jet állammal és Maxim Gorkij távira­tára, aki az 1921. évi éhinség idején segítségért fordult hozzá, felhívást intézett az éhezők megsegítése érde­kében. A hitlerizmus uralomrajutása után a 71 éves írónak nem volt annyi ereje, hogy emigráljon, nem is foglalt nyíltan állást a fasizmus ellen, habár azt őszintén .gyűlölte. Ezzel szemben titokban sok üldözöttnek segített. Is­meretes, hogy Käthe Kollwitzot, a híres német fasisztaellenes művészt ls rejtegette. Irodalmi téren sem volt egészen tétlen. Néhány nyilvánosság­ra nem hozott versében is kifejezte ellenszenvét a fasizmussal szemben. A görög mitológiából merítette témá­ját 5 drámájához. Megírta önéletraj­zát és folytatta „Az új Christoforus" regényének harmadik kötetét. Ezzel életműve lezárult. 1945 februárjában éppen Drezdá­ban tartózkodott, amikor az ameri­kai—angol repülőgépek bombái el­pusztították a várost. Ez az esemény testben és lélekben teljesen megtör­te. Azóta visszavonultan, vidéken élt. A felszabadító szovjet csapatok pa­rancsnoksága nagy tiszteletben tar­totta Hauptmannt és védőlevelet állí­tott ki az egész község részére. 1945 őszén Johannes R. Becher látogatása után kiáltvánnyal fordult a német néphez, melyben az új Németország kulturális felépítése érdekében aján­lotta fel segítségét. ígéretét már nem tudta teljesíteni, mert súlyosan meg­betegedett és 1946. június 6-án örök­re lehúnyta szemét. Gerhart Hauptmann munkásságáról így nyilatkozott életében Maxim Gor­kij: „Sokat tett az emberiségnek egy nagy családdá való egyesítése érde­kében. Finom, érzékeny és mély te­hetsége az embereknek sok jót nyúj­tott, szellemüket és szívüket elkáp­ráztató szépséggel gazdagította." Hauptmann nemcsak a német, de a világirodalom egyik nagy és termé­keny drámaírója volt. - gk ­• • • • • • • egy fiatalasszony hősiességét ábrázolja. Képünkön Magda Caplová és Jozef Baláž a két főszerepben. (CTK — F. Kocián felvétele) Sokat segít a szövetkezeti klub A Veíký Horeš-i szövetkezeti klub­ról elmondhatjuk, hogy jól működik. A fiataloknak és az idősebbeknek is egyaránt nagy lehetőségük van a szórakozásra. Hetente kétszer a szö­vetkezeti könyvtárban a könyvsoka­ságból válogathatnak az olvasni sze-. re tök. Klán elvtárs, a szövetkezet köny­velője azzal dicsekszik, hogy a klub minden este tele fiatalokkal, időseb­bekkel egyaránt. A televízió műsorá­ra is sokan kíváncsiak. Társasjáté­kokból sincs hiány. Dorkó Bertalan, a szövetkezet elnöke megjegyezte, hogy a szövetkezeti klub megnyitása is sokat segített abban, hogy sok fia­tal dolgozik a szövetkezetben. Horosz Árpád, Trebišov Most, amikor közeledik az eszten dő vége, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt évben a népi tánc­mozgalom ismét sokat fejlődött. Ezt azonkívül, hogy rendezvényeinken több mint 47 tánccsoport mutatkozott be, azon Is lemérhetjük, hogy az országos ifjúsági alkotóversenyeken is sokkal jobb eredmények születtek, mint az elmúlt években. Ez nemcsak a számbeli fejlődésben mutatkozott meg. A számbeli növekedés mellett nőtt a tánccsoportok művészi telje­sítménye is. Mindez bizonyltja, hogy a szlová­kiai magyar népi táncmozgalom egyenletesen fejlődik. Például meg­említhetjük a Rim. Sobota-i tánc­együttest, amely a „Zsérei mulatság" című táncával a központi ifjúsági al­kotóversenyen a második helyen vég­zett, a Nové Zámky-i táncegyüttest, amely a nitrai kerületi versenyen ért el szép helyezést. Kár, hogy pénz­hiány miatt sok esetben legjobb tánc­csoportjaink se jutnak el a kerületi és központi versenyekre. Az utóbbi két év alatt bizonyos mértékben szélesedett a témaválasz­tás. Ezt bizonyítja az ls, hogy a régi paraszti világ ellentmondásokkal ter­hes életének bemutatásaként Petőfi Sándor „Falu végén kurta kocsma" című versét próbálta a Csallóközi Együttes táncba feldolgozni. Ezenkí­vül több tánccsoport próbálkozott még hagyományos témák időszerűsi­tett feldolgozásával.. Ilyenek például a plešiveci tánccsoport „Tavaszkö­szöntő" és a šafárikovói csoport „Aratási ünnepély" című táncai. A továbbhaladás szempontjából lé­nyeges a mai témájú táncok feldol­gozása. A fejlettebb tánccsoportok vezetői közül többen már ezzel is próbálkoztak. Ilyenek például a le­vicei tánccsoport „Szabadság máju­sa", a Csallóközi Együttes: „Emlé­kezzünk" tánckompozíciója, a deáki tánccsoport „Szövetkezeti zárszáma­dás" című tánca. Helyes, hogy a mai élet új megnyilvánulásait a tánccso­portvezetők sem hagyják figyelmen kívül, hiba viszont, ha a csoportve­zető nem merít, az itteni eredeti ma­gyar táncokból és nem épít azokra. Annak az ürügyén, hogy most új té­mát alkot, azt gondolja, hogy semmi köze az eredeti népi anyaghoz, holott a népi tánc a mai témájú táncoknál is nagyon jól felhasználható. A népi táncot szakavatott kézzel s tudással kell továbbfejleszteni. Ehhez azonban szükséges a tánc másik ágának, és nem utolsósorban magának a népi táncnak alapos ismerete. Ennek isme­rete nélkül a népi tánctudás csak felületes ismerethalmaz marad. És eb­ből adódik, hogy a mai témájú tán­cok és egyáltalán a cselekményes táncok formanyelve, kifejezésmódja ma még nagyrészt balett-utánzat, pantomim- és népi táncmotívumok keveréke. A színvonal emelkedését néhol ki­zárólag azzal níérik, hogy rendeike­zik-e már a tánccsoport mai témájú tánccal, vagy sem. Ezzel kapcsolato­san világosan le kell szögeznünk, ahogy más művészeteknél, úgy a táncnál sincs elsődleges vagy másod­lagos' műfaj. A mérce kizárólag a mű színvonala. Egy szépen kidolgo­zott lírikus leánytánc pontosan olyan értéket képvisel, mint egy új témá­val rendelkező vagy cselekményes tánc. A lírai táncok gazdag lehetősé­geinek kihasználása után juthatunk el a bonyolultabb szerkezetű, de min­denesetre nem magasabb rendű tán­cok előadásáig. Gyakran láttunk aránylag szép tánckompozíciókat olyan zenekíséret­tel, amely az egész számot elrontot­ta. Pedig vannak jó zenekaraink, amelyek önálló műsorszámok bemu­tatására is képesek, mégis nagyon nehéz olyan eredményeket elérni ná­luk, mint a tánccsoport tagjainál. A gyűjtést illetőleg hasonló a hely­zet és nagyrészt csak a műkedvelő tánccsoport-vezetők segítségére va­gyunk utalva. Örvendetes tény azon­ban, hogy van néhány kutatónk, akik igyekeznek az eddig elért eredménye­ket továbbfejleszteni. Ezt a Népmű­velési Intézetben évente megjelenő eredeti táncanyagokat tartalmazó ké­zikönyvek bizonyítják a legjobban. Most azonban a kézikönyvek felso­rolása helyett inkább azokat a helye­ket említem meg, ahol még gyűjteni lehetne. Keleten, KoSice és Rožňava között a Bódva völgye, Rimavská So­bota környékén az ún. Barkók vi­déke Péterfalvánál és Geszténél, Lu­čenec egész környéke ismeretlen. Ša­hy környékén Ipolybalog és Ipolyke­szi Ígér sokat. Nyugaton a- Felső és Alsó Garam vidékén lehetne még gyűjteni. Ugyanúgy Mátyusföldön és Csallóközben. Komárom környékéről Martos és Izsa kiaknázatlan. Galán­ta egész környéke ismeretlen. Gyűjtenivaló tehát lenne bőven, csak emberek kellenének hozzá. Iga­zi eredményt csak a hivatásos és mű­kedvelő gyűjtők összefogásából vár­hatunk. Itt főleg a falvainkon műkö­dő pedagógusok segíthetnének sokat. Tennivaló tehát, az. elért eredmé­nyek ellenére, még a táncmozgalom területén is akad bőven. KASZA IDA R ántott száll nézzük ÄviL/vôor csirke Illata a szobában, apa már az asztalnál ül. Mire kiürül a tányér, befut Guszti, a kisdiák. — Hol voltál? — kez­di szigorúan az apa. — A templomban — vá­laszolja nevetve Guszti. Apa is, anya is értetle­nül néz a gyerek mosoly­gós képére, mit beszél? — A templomban voltál? .És kl- elpáholtok, most meg elég egyet vei? — faggatja az apa. csendítenem és akár arcra is bo­A gyereknek rendjén el kell rulnátok, mert én vagyok a mi­mondania mindent. Pollerezett az nlstr.áns, én a haszontalan Halu­utcán, eljutott egész a templomig ^a Gyurii hallotta, hogy odabent szól az Apa villájával ütögeti a tányér­orgona, mintha egy óriási gramo- ját, elfojtja nevetését: fon Játszana. Valaki füttyentett. Körülnézett. A túlsó járdán osz­tálytársa állt, egy padban ülnek. Átvágott az úttesten, a cimbora meg becsalogatta a templomba. Guszti sajnálta otthagyni a rol­lert, de mégjobban sajnálta talán a pajtását, mert szegényt úgy ráncigálja nagyanyja, mint a szomszédék kisfia a Bodri kutyát. Elszánta hát magát és belépett a templom kapuján — Ott álltunk bent a templom­ban. az öreg néni széles szoknyá­ja mögött, hallgattuk, hogy éne-' kelnek, de egy nóta sem hason­lított azokhoz, amelyeket a zenei nevelés óráján tanulunk — ma­gyarázza kézzel-lábbal Guszti. — Az oltár előtt két fiú állt, az egyik a Haluza Gyuri volt, szoknyában, akárcsak az angya­lok a szentképeken. Guszti megmagyarázza, hogy a két fiút mtnistránsnak nevezik s megemlíti, hogy az egyik a leg­haszontalanabb a parkban, szid­ják őt a bácsik, meg a nénik, mert tör-zúz mindent, ami az út­jába kerül, ahol teheti, kárt csi­nál. Apa már legszívesebben a rán­tott csirkét enné, de végig akarja hallgatni a gyereket. — Hát Ilyen gyerek a Gyuri? Guszti nevetve folytatja: — Mihelyt csendít, a bácsik, meg a nénik letérlelnek, s ha megint csönget a Haluza, akkor nagy nvögve fölállnak ... A Gyu­ri szeme meg nevit: lám máskor — Hát aztán? Guszti még elmondja, hogy már két esztendeje haragszik Gyurira, mert a parkban mindig a drótke­rítésnek löki. — Jó madarat fog­tak maguknak a templombanl — A templom előtt megvártuk a Haluza Gyurit. Mihelyt meglát­tuk, odakiáltottuk neki: — Gvnrt ml vigy, angyal, vagy gazember? A ministráns rájuk förmedt: — Mindjárt megmutatom, csak vár­jatok I — és bombázni kezdte (VN/WWWWWV^AA/VWVW^ KOVÁCS ISTVÁN: Csípős már a hajnál, Deres a domb háta, S a ják ruháját ts Htdeg szellő rázza. Köddé válik lassan Az ősz tarka színe, Egyre csöndesebb lesz A Föld forró szíve. S megdermed a határ, Haldoklik az erdő, S könnyet hullaft rá a Novemberi felhő. őket kavicsokkal, kövekkel, temp­lom ide, mise oda, kergette őket az utcán, a nép között, hiába szidták a bácsik, nénik: — Te haszontalan gazfickó, hagyj békét a kicsinyeknekl Ezzel végződött a Guszti temp­lomi kalandja. Guszti hallgat, várja, hogy most jön majd a feketeleves, de apa csak annyit mond: — Ügy, úgy, hát a templomban voltál .. . Aztán le is térdeltél? Guszti kézzel-lábbal magyaráz­za, hogy ő csak ott állt a pajtása nagymamája mögött, de aztán valaki meglökte, hogy térdeljen le ő is. Apa elneveti magát: — Hát ha a templomban már térdeltél, ideháza nem kell. Gyere ebédelni, jó étvágyat A merítőkanállal bőven rak Guszti tányérjába a tyúklevesből — Tanuld meg. hogy ezentúl ésszel nézd a világotl A három tolvaj titka Néger mese Három legény ellopott egy kecskét. Megegyeztek, hogy senkinek az ég világon el nem mondják. A kecskét titokban megsütötték, jót lakmároztak és visszatértek a faluba. Mikor a kúthoz értek így szólt egyi­kük: — Rettenetes szomjas va­gyok. A kútnál sorbaálló emberek­hez fordult: — Jó emberek engedjetek egyet inni, mert csuda jóllak­tam, majd meghalok szomjan. A másik tolvaj rászólt: — Becsületszavad adtad, hogy hallgatni fogsz, most meg itt fecsegsz. A harmadik tolvaj pedig így torkolta le őket: — De hiszen egy árva szót sem szólt arról, hogy a lopott kecske pecsenyéjétől szomjas. Petit már har­madszor rázta meg azon a reg­gelen az édes­anyja: — Kelj fel fiacskám, mind­járt negyed nyolc, elkésel ... — Csak még 5 percet anyukám — nyöszörögte Peti, de aztán eszébe villant valami és pillana­tok alatt kiment az álom a sze­mébűi. — Ma szerda, történelem, fizi­ka és egyiket sem tanultam meg. De hogy ts feledkezhettem meg róla?! ' Most mit tegyek? Ebben az évben még nem ts feleltem. Ha felszólítanak, — úgy állok ott, mint szamár a hegyen?! Nemi In­kább nem megyek iskolába! De mit mondjak, miért nem megyek? Ekkor nézett be Anyu negyed­szer a fiához, de amikor látta, hogy már ül az ágyban, vissza akart fordulni: — Anyu, — nyöszörögte Peti — fáj, mikor nyelek... meg a fü­lembe ts hasogat... rosszul érzem magam ... — Anyu arcára Ijedtség ült, ag­gódott fia egészségéért, — Hozom a lázmérBt Peti­kém ... Ha lázas vagy, ngm JÁTÉKOK Mi van az asztalon? A )átékvezető 15—20 tárgyat i helyez el az asztalon, majd egy' kendővel letakarja. A kisdobo­sok az asztal köré állnak. A já­tékvezető a terítőt leemeli, és tizenöt másodperc múltán újra 1 betakarja. A pajtásoknak öt ] perc alatt le kell írnlok, mit i láttak az asztalon? Az győz, aki legyorsabban, a < legkedvesebb hibával, a legtöbb j tárgyat felsorolja. A szomszéd válaszol A Játékosok körbeülnek. A kis­dobos-vezető odamegy az egyik gyerekhez, és feltesz neki egy kérdést: pl. „Mire gondolsz most?", „Milyen nap van ma?" A megkérdezett hallgat, a kér­désre a tobboldall szomszédnak kell felelnie. Aki tévedésből mégis válaszol, vagy elmulaszt­ja a válaszadást, az zálogot ad. VI G H ROZSA: eresztelek Iskolába .., elhívjuk a doktor bácsit... — Hűha, a lázméröt — ijede­zett magában Peti. Most aztán ml legyen? Láza biztosan nincs, ht­szen olyan egészséges, mlntl a makk, a történelem és fizikalec­ke elmulasztásán kívül kutya ba­ja sincs. Anyu Peti hóna alá tette a hő­mérőt és kiment. A gyerek meg­könnyebbülten felsóhajtott. — Megpróbálom dörzsölni, hát­ha felmegy a higanyszál — öt­lött a rosszcsont fejébe, de aztán jobbat gondolt. Tudta, hogy a szekrény tetején mindig van egy doboz gyufa a begyújtáshoz. No­sza kiugrott az ágyból, levette és meggyújtott egy szálat. A hőmé­rő higannyal telt végét odatartot­ta a láng fölé. Csak egy pillanat volt az egész, s nem lehetett megállapítani, ml történt előbb: Anyu lépett be a szobába, vagy a nagy pukkanás, mely után a földön kisebb-nagyobb ezüst go­lyócskák futottak szanaszét. Peti halálraváltan álldogált a szoba közepén és olyan mély­séges szégyenérzet öntötte el, hogy legszívesebben a föld alá süllyedt volna. Csak most gondol­ta át igazán, mit tett. Most, ami­kor édesanyja könnytől' elhomá­lyosult szemébe nézett. — Be akartam csapni Anyut... aztán, ha ő elhitte volna, hogy lázas vagyak... a doktor bácsit és így tovább, ki tudla meddig? Nagy bajt csináltam a kicsiből. Ha néhányszor elolvastam volna a leckét, talán valami a fejemben marad belőle és az ís lehet, hogy nem is került volna rám a sor a felelésben — gondolta. — Nem szégyelled magad kis­fiam? — mondta nagyon szomo­rúan Anyu és Peti nem bírta to­vább, kitört belőle a zokogás. — Ne haragudj ne hara­gudj rám ... elfelejtettem megta­nulni a leckét és féltem, hogy feleltetnek ... — nyöszörögte. Anyu büntetésből egész nap nem szólt hozzá, ami kimondhatatlanul fájt Petinek. Meg ls fogadta nagy-nagy magányosságában, hogy ezentúl sohasem csinál nagy bajt a kicsiből. Legjobb mindig és mindenütt az igaz út, az őszinte­ség. 16 1 7 2 15 S 3 9 13 11 11 10 4 6 5 11 1. Osszátok fel a fenti három­szöget kilenc egyenessel egyenlő alakú és nagyságú 16 kisebb há­romszögre úgy, hogy mindegyik­be egy pont Jusson. (Beküldte Dudás Dezső Pavlovó) MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE Éljen a Csehszlovák—Szovjet Barátság Hónapja. Leveleiteket és megfejtéselteket az alábbi címre küldjétek: Ű) Szó, Gyermekvilág, Bratislava, Gorké­ho 10. 2. Húzzatok a fenti kockákon keresztül két olyan különböző nagyságú egyenest, hogy az áthú­zott kockák számainak összege pontosan 122 legyen. f Beküldte Benko Katalin, Hork. Kráfová) KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesül­nek. 1. Karácsony Árpád, Ciliz-Rad­váň, 2. Énekes Mária, Milanovce, 3. Sátor Tibor, Macov, 4. Csepej lános, Buzica. 5. Marcin István, Bara. Cl SZrt Ä * 1962. novemhar 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom