Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-16 / 286. szám, kedd

HIVATÁSSZERETET Aki Pavol Trubannal, a Ban­ská Bystrica-i Smrecina-Uzem egyet­len karbantartó csoportjának vezető­jével -akar beszélni, komoly munkára vállalkozik. Nem azért, mintha ne­hezen lehetne szót érteni a javako­rabeli mesterrel, hanem mert ritikán találni őt a géplakatosok, gépészek, „tanyáján" a parányi javítóműhely­ben. A látogató bebarangolhatja a gyár egész területét, s ha szerencsé­je van, valamelyik emelődaru tete­jén vagy földalatti gépház aljában ráakad a „vándor" csoportvezetőre. Ezekről a „részletkérdésekről" Ján Ondrejka elvtárs, az üzemi pártbi­zottság elnöke tájékoztatott bennün­ket, s miután a mestert valóban nem találtuk eredeti munkahelyén, együtt indultunk felkeresésére. A deresedő, nyílt tekintetű pártelnök „bolyongá­sunk" idejét alkalmasnak találta ar­ra, hogy néhány szóval közelebbről is megismertessen bennünket Truban mester munkájával, iellemével. Megfontoltan, tömören szólt: — Pavol több mint tíz éve dolgo­zik az üzemben, keretjük, megbe­csüljük, mert munkája kifogástalan. Mester, csoportvezető, de úgy dolgo­zik, mint a többi. Észrevettem, amint félszemmel rámpislantott: tudom-e mit jelent ez? Mester és úgy dolgozik, mint a többi, pedig csak a munkát kellene Irányítania. Aztán mintegy magya rázatk'ént hozzátette: ~ — Kommunista, az üzemi pártbi­zottság tagja. A körülöttünk nyargalászó őszi szél finom szénport kavart fel. Egy­kettőre tele lett a szemünk. A kazán­ház közelében jártunk. Ütemesen do­hogtak a gépek, csattogtak a tolaty­tyúk. Prešov mellett új ipari központ épül A prešovi járásban levő Šarišské Lúky-ban több mint 16 hektár terüle­ten korszerű iparüzemek központja épül, amelyek a kelet-szlovákiai épít­kezés szükségleteit szolgálják. Az egész részét képezi a könnyű építő­anyagot, az úgynevezett expanditot gyártó üzem, az előre gyártott lakás­elemeket és az iskolai panelépítke­zés számára elemeket gyártó üzem, a Strojstav üzeme, ahol egyes nehéz építkezési gépek generáljavításait végzik, s egy fémipari üzem, ahol építészeti lakatosmunkákat végeznek s egy villanyelosztókat gyártó üzem. Az új Ipari központ mintegy 1200 munkalehetőséget nyújt. Azt az üzemet, ahol a Záhradné mellett újonnan feltárt bányából szál­lított palából expanditot gyártanak hamarosan próbaüzembe helyezik. Már csak az elosztó panelt kell fel­szerelni, amelyet azonban a prágai Ipari Automatlzáció Üzeme még nem szállított le. E termelési részleget ezért e' hó végén még nem lehet üzembe helyezni. Az üzem évente mintegy 30 000 köbméter expanditot fog gyártani. Ezt az anyagot kavics helyett használják fel a panelgyártás­ban. A panelgyártó üzem építését ez é'V augusztus végén kezdték meg. A munkák sikeresen folynak, s e na­A képünkön látható rotációs ke­mence technológiai berendezését a Píerovi Gépgyár szállította. S. Petráš — ČTK felvétele pókban már megkezdték a termelő­csarnok építését. A Magasépítészeti Vállalat dolgozói kötelezettségválla­lásuk alapján a panelüzem épületeit úgy akarják felépíteni, hogy jövő áprilisban már megkezdhessék a ter­melési berendezés szerelését. Ezzel az eredeti harmonogramot négy hó­nappal lerövidítik. Az üzemben az összefüggő terme­lési vonalakon alkalmazott korszerű technológia biztosítja a magas fokú munkatermelékenységet. Truban mester nemrég járt itt, a fűrésztelepre ment — mondták a fű­tők. Tovább indultunk. A pártelnök új­ra Trubanról beszélt. — Ennek az embernek van %egy csodálatos tulajdonsága. Előre meg­érzi a bajt. A gépek zajából meg tudja állapítani, hol a hiba, ponto­sabban a bekövetkező hiba. Vegyük például a fűrésztelepet, ahová . me- j gyünk. Itt leggyakrabban a fűr^szle- j mezek rámái okoznak üzemzavart, i Megrepednek, eltörnek. Ha munka közben törnek el, óriási kárt okoz­nak. Az egész gépet összetörhetik, sőt, még embert is ölhetnek, mert ; úgy pattognak a vasráma töredékei, mint a felrobbant akna szilánkjai. És képzelje csak... ez az ember akármilyen kis repedés keletkezzék is a rámán, észreveszi, meghallja. Néhány pillanatig szótlanul lép­kedtünk a napsugaraktól szikrázó betonon. Nemcsak az lepett meg, amit mondott, hanem egyszerre tá­madt beszédessége.. — Ez még semmi 1 — folytatta. — Az igazi csak most következik. Nem állítja le a gépet, mert a repedés még nem jelenti, hogy el is törik a keret. Figyelmezteti a gép kezelőit, hogy jobban vigyázzanak. A ráma ki­cserélése legkevesebb két órai mun­ka. A kétórás kiesést pedig ne-héz behozni. Ezért nem munkaidő alatt,, hanem éjjel javítják meg a fűrészt. Sokszor csak másod, vagy harmad­magával jön be, de reggelre rendbe­hozzák a hibát. Ondrejka elvtárs Ismét gondolko­dott egy sort, aztán a nagyobb nyo­maték kedvéért megismételte: — Igen, éjjel jönnek be. Pedig sen­ki sem kényszeríti őket, maguktól teszik. És másnap rendesen ledolgoz­zák a műszakot. Talán azért ilyenek, mert igen büszkék arra, hogy elnyer­ték a címet. Már egy éve szocialista munkabrigád a csoport. Lassan, de büszkén ejtette a szava­kat, s nekem úgy tűnt, mintha a kör­nyező épületek falai tízszer, százszor visszhangoznák őket, pedig elvesztek a gyár tomboló zajában. A fűrésztelep nem amolyan ósdi, deszkarakásokkal teletömött, itt-ott forgó fűrészkorongtól sipítozó szabad- j ég alatti telepféle, hanem korszerűen i gépesített szellős, világos épületben elhelyezett gyárrészleg. A fatönköket a raktárakban daruk rakják az ipar­vágányon közlekedő kocsikra, majd az automatikus adagolón jutnak el a fűrészhez. A fűrész présgéphez ha­sonló, légnyomásra működő szerke­zet. Függőlegesen mozgó rámájában szabályozható távolságra 4—5 két­méteres fűrészlemez vágja a deszká­kat. Az öt fűrész közül az egyik ép­pen áll. Az elnök odatart, s amikor közelébe értünk, az egyik barettsap­kás, olajos, maszatos munkaruhájú közepes termetű emberre mutat: — Ö az, Truban mester. Zseblámpával a kezében a ráma „csukóiát" vizsgálta. A nagy zajban is meghallottam, amit a társának ki­áltott: — Ugye, megmondtam, hogy elre­pedt. A részlegvezetői irodában hamar­jában' nem is tudtam, mit kérdezzek ettől a barátságos tekintetű mester­től. Ügy éreztem, már mindent tudok róla, hiszen az elnök néhány szóval is olyan sokat mondott. De hirtelen kíváncsi kérdéssel fordultam hozzá: — Mondja, Truban elvtárs, nagyon fárasztó a munkája? Cigarettával kínáltam. Fürgén rá­gyújtott, mélyet szívott, aztán ezt mondta: — Nem, nem fárasztó. Aki szereti a munkáját, az sosem fárad el. — De az éjjelezések, talán mégis kimerítők? — erősködtem. — A gyár érdekei kívánják. Ne­künk pedig ez a feladatunk. Pátosz nélkül mcmdta. Nem úgy, mint a frázisokat szokták, hanem őszintén, vallomásszerűen. — Mi a jőkarbantartás titka? — kérdeztem tovább. — Éberség! — válaszolta maga­biztosan. — A karbantartó legyen éber, tudja, érezze, mikor, hol a baj, mit kíván a gép. Mert azt etetni, gondozni kell, mint a gyereket, csak akkor dolgozik jól. És a hivatássze­retet. Ne csodálkozzon, a karbantar­tás is hivatás. Én legalábbis annak érzem. És szeretem a hivatásomat. Azt akartam kérdezni, hogyan bi­zonyíthatná tényekkel a hivatássze­retetét, de a pártelnök, aki tanúja volt beszélgetésünknek, megelőzött: — Bizonyíték rá, hogy e gyárban helytelen karbantartás miatt még egy percig sem álltak a gépek. Ugye, Tru­ban elvtárs? A mester nem válaszolt, de jól­esően fogadta az elnök szavait. Mert, amit Ondrejka elvtárs mondott, az nagy dolog. Kiváncsi volnék, hol büszkélkednek hasonló eredménnyel? Szabó Géza A Zlaté Morav­ce-! gyárban a hű­tőszekrények ter­melési színvonalá­nak emelése érde­kében a Piešťanyi Közszükségleti Gép­ipari Fogyasztási Cikkeket Fejlesztő Intézet dolgozói különféle gépeket és automatikus be­rendezéseket vezet­nek be. Képünkön: Alfonz Nikolény a hűtőberendezések fejlesztési intézeté­nek dolgozója Vi­liam Ferekkel. (V. PFibyl — CTK felvétele.) Mi épiil a komárnói víztorony tövében A komárnói víztorony sok érdekes eseménynek volt már a tanúja. Ennek tövében volt valamikor a „ráckerti" fut­balpálya. Most azonban a szurkolók hangorkánját az építők gépeinek a za­ja váltotta fel. Itt épiil ugyanis a ha­jóépítő szakiskola. Derekas munkát végeztek inár eddig is a komárnói dolgozók ezen az épüle­ten. Psenák elvtárs, a betonkeverőgép ke­zelője elmondja, hogy a csoport tagjai nagy gondot fordítanak a gépek karban­tartására, s így teljesen zavarmentesen végezték eddigi munkájukat, melynek eredményeként tervüket állandóan 100 százalék félett teljesítették. Az épület ugrásszerűen emelkedik a magasba. Medovarszky mester elmondja, hogy az épület 150 méter hosszú lesz. Ez természetesen csak az iskola lesz, mert építenek itt még egy minden ké­nyelemmel berendezett Internátust a diá­kok számára, ahol fotolaboratórium, ra|zterem, orvosi rendelő stb. áll majd a tanulók rendelkezésére. — Az iskolában minden emeleten hét­hét tanterem lesz — mondja a mester. Ezenkívül a szakoktatás érdekében kí­sérleti helyiségeket létesítenek a fizika, kémia, elektrotechnika és technológia tanításához. A kőművesek csoportjának Tóth Já­nos a vezetője. Kilencen dolgoznak most az építkezésen. Az ácsok csoportját Aracky elvtárs vezeti. Az ácsok munká­jával kapcsolatban el kell mondani, hogy igen takarékosan dolgoznak az építkezésen. A csoport tagjai tudják, hogy a fa mennyire fontos anyag, ép­pen azért a zsaluzáshoz szükséges ré­szeket a legnagyobb gondossággal állít­ják össze és felhasználják a hulladék­anyagot is. Knihár elvtárs, a csoport egyik tagja hasznos újításról számolt be, melynek alkalmazásával sok fa­anyagot takarítanak meg. Az iskola épülete egyre szebb alakot ölt. Medovarszky mester örömmel je­gyezte meg, munkacsoportjának tagjai mindent megtesznek, hogy az iskola a jüvő iskolaév kezdetére teljesen kész le­gyen. Olyan vállalást is tettek, hogy munkájukat tizenkét nappal a határidő előtt befejezik. Munka László, Komárno A Klement Gottwald Vítkovlcel Kohómű gépgyárának dolgozói szeptember 30-ig egy fontos meg­rendelést készítettek el a Szovjet­unió részére: egy ZP-1500-as lépe­gető rakodót, egy szovjetunióbeli felszíni rézbánya részére. A gép súlya 600 tonna s egy óra alatt 1500 köbméter földet mozgat meg. Mintegy 3000 ember munkáját vég­zi el. Képünkön Marié Pravdová védöfestékkel mázolja be a rako­dógép hernyótalpas alvázát. ČTK — V. Svorčík felvétele Zöldséget kérnek a bányászok — Az ésszerű táplálkozás hete alkalmából — Minden évben ilyenkor rendezik meg az illetékes intézmények és szer­vezetek a nagy hatású népnevelő ak­ciót, az ésszerű táplálkozás hetét. Mindig más és más a jelszó, aszerint, mire kell még felhívni a lakosság fi­gyelmét. Az elmúlt években arra kel­lett ügyelni, hogy a dolgozó emberek, az anyák, a gyermekek elég változa­tos táplálékhoz jussanak, mert egyes tájakon, egyes családokban az étrend túlságosan egyoldalú volt. Különféle munkaterületeken, legfőképp a nebéz testi munkával egybekötött tevékeny­ségnél, vagy olyan iparágakban, ahol a dolgozókat vegyi hatások veszélyez­tetik, tudományos kutatások alapján ajánlott védő-táplálkozásra oktatjuk az embereket. A bányavidékek lakossága hozzá­szokott, hogy az élelmiszerellátás a nehéz bányamunkára való tekintetlel általában jobb, mint másutt. A közel­látásban mutatkozó ideiglenes nehéz­ségek tehát itt sem maradhatnak ész­revétlenek. Sőt, itt minden hiányos­ságra kettőzött figyelemmel tekinte­nek a dolgozók. Nemegyszer rámutat­nak a bányászok, hogy az átmeneti fogyatékosságokat helyenként egyes vezető funkcionáriusok szűklátókürű intézkedései is okozzák. Akadnak elv­társak, akik a munkakörükbe tartozó fontos feladatokat igen elszigetelten végzik és nem látják az iparágak, a kereskedelem, a mezőgazdaság, a közlekedés és más területek szerves összefüggését. Mondhatnók, hogy a legelszigeteltebb területnek az egész­ségvédelmet tartják, holott éppen a közegészségügyi kérdések megoldási módja van a legnagyobb hatással a terv teljesítésére. Ezzel bizony össze­függ a jó közellátás, a rendelkezésre álló cikkekkel való helyes bánásmód, a megfelelő elosztás, a megrendelé­sek idejében való beküldése, az áru­kirakás kérdése, az élelmiszercikkek védelme a fertőzés és a bomlás el­len stb. Ezeket a szempontokat vettük fi­gyelembe, amikor eldöntöttük,' hogy a prievidzai járásban a nehézségek ellenére is "megrendezzük az ésszerű táplálkozás hetét. Az ésszerű táplál­kozás hetének idei tartalma: rend­szeres étkezés, a napszaknak és a munkának megfelelő táplálék. A prie­vidzai járásban a politikai előkészí­tés során a mezőgazdaság dolgozóit a gazdasági termékek biológiai és kalória értékéről szakemberek tájé-, koztatták. A falvakban a nőbizottsá­gok szervezik ezeket az előadásokat. Az üzemekben a szakszervezeti tanács segítségével, az üzemi bizottságok út­ján jut el a dolgozókhoz mindaz, amit a helyes táplálkozásról tudni kell, különösen ott, ahol nincs vállalati étkezde, s ahol sok a, vidékről bejáró munkás és hivatalnok. A legnagyobb súlyt a közétkeztetés dolgozóinak ok­tatására fektettük, akiknek munká­jától akár konyhai, akár felszolgáló személyzetről van szó — igen sok függ az ételek minősége, a vendégek elégedettsége és egészsége, valamint a közönség nevelése szempontjából. Hasonló előkészítésen mentek át a kereskedelmi egységek (Zdroj, jedno­ta) dolgozói is. A leghatékonyabb munkát a nagyvállalatok és az ipari szakiskolák étkezdéinek . vezetői és dolgozói végzik, akik az orvosi, kul­turális és politikai felvilágosítás szer­veivel karöltve nemcsak előadásokat, hanem filmeket, kiállításokat, ankéto­kat és más érdekes akciókat biztosí­tottak a hét keretén belül. A járásban Igen sok dolgozó más vidékről származik, sok százan haza­járnak családjukhoz Szlovákia külön­böző járásaiba. így a bányászok na­gyon jól tudják, milyen a helyzet más kerületekben, más járásokban. Maguk a bányászok figyelmeztették azután az itteni kereskedelmi szerveket, hogy míg a prievidzai járásban hosz­szabb ideig nem láttak tojást, a szom­szédos topolčanyi járásban és általá­ban a nyugat-szlovákiai kerületben a tojásellátás nem okozott különleges problémát, különösen a tojás árának szabályozása után. Értől azok a ve­zetők, funkcionáriusok is meggyőződ­hettek szolgálati utaik alkalmával. Ez arra késztette a járási nemzeti bi­zottságot, hogy az Ésszerű táplálko­zás hetének előkészítésével kapcsolat­ban meghívja az élelmiszerellátó vál­lalatok igazgatóit és képviselőit s megtárgyalja velük a közellátási hely­zetet s az élelmiszerszükséglet kielé­gítésének lehetőségeit. Az itteni ke­reskedelmi egységeket, vendéglátó­ipari üzemeket, vállalati, kórházi, für­dői, iskolai étkezdéket ellátó vállala­tok központja több esetben más já­rásokban, sőt más kerületekben van s ezért a bányászok és a járás többi dolgozóinak ellátása, legalábbis, a nyugat- és közép-szlövákiai kerület illetékes szerveit kell, hogy érintse. Nehézségek merülnek fel a zöldség­ellátásban is. A kerületi nemzeti bi­zottság é^a JNB megállapodtak ab­ban, liogy a bányászjárás zöldségel­látását a Nové Zámky-i járás biztosít­ja. Ennek ellenére a prievidzai járást 5— B különféle vidéken fekvő járások zöldségellátására kapcsolták. Kapunk zöldséget a Rima partjáról, a Vág­menti, a felső szlovákiai járásokból és a szállítók felelősségtudatától, megértésétől függ, honnan mennyi és milyen fajta zöldség érkezik. A minő­ség kérdése már más lapra tartozik, egyelőre arról van szó, hogy a bánya­vidéknek sok zöldségre van szüksé­ge, mégpedig az év minden szakában. S az ésszerű táplálkozás hetében az a helyzet, hogy a paprikához, a para­dicsomhoz és a burgonyához is csak sorban állással lehet hozzájutni s a legközönségesebb, de egyben legfon­tosabb zöldségcikkek, pl. hagyma és kaposzta nem kerülnek a dolgozók asztalára. A zöldségellátó vállalat igazgatója konkrét példán mutat'a be, hogy a földművesszövetkezet, amellyel szerződésben állt, megszeg­te igéretét, s két vagon káposzta he­lyett teherautónyit szállított, hogy később esetleg nagyobb árat érjen el. Az a gyanú áll fenn, hogy a káposz­tához hasonlóan baj lesz a hagymával is. Az ésszerű táplálkozás hetének elő­készületei azt is feltárták, hogy a szállítóknál rendelkezésre álló áru sem úgy kerül a járásba* ahogy azt előirányozták az irányító szervek a megrendelőkkel és az ellátó vállalat­tal egyetértésben. Kapnak pl. a dol­gozók elegendő húsárut, de nem meg­felelő összetételben. Bürokratizmus nyilvánult meg például abban is, hogy miután nem fogyott el azonnal az egész magyar szalámi-szállítmány, más helyre szállították, noha tartós készítményről van szó, amit a járás­ban is lehet tárolni. Egyébként a csabai (gyulai) kolbász és a ro­mán szalámi is elfogyott, amiből több is elkelt volna. A bányászfeleségek nézete az, hogy magyar szalámit ki­sebb rudakban kellene beszerezni, mert így azonnal elfogyna, ám nem ez a lényeg. Általános véleménye a prievidzai járásban élő dolgozóknak, s ebben a JNB dolgozója is osztozik, hogy a közellátás területén azóta van­nak bizonyos felesleges fogyatékossá­gok, amióta a járást a közép-szlová­kiai kerülethez csatolták. A Banská Bystrica-i kerület vezető dolgozói gyakrabban és mélyrehatóbban fog­lalkozhatnának ily jelentős járás kér­désével, villámlátogatások helyett több napot tölthetnének itt, hogy ala­posabban megismerkedhessenek a kü­lönféle problémákkal. A szóban forgó problémák kapcsán igen fontos javaslat merült fel: ren­dezzék a jövőben az ésszerű táplál­kozás kampányalt egy hónapon, ne csak egy héten keresztül s általánosít­sák. hogy az ilyen akciókat vatameny­nyi érdekelt szerv és vállalat bevo­násával Idejekorán, a hibákat eleve kiküszöbölve készítsék elő mindenütt Dr. Szántr György Ül SZÖ 4 * W 8 2- október 1B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom