Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)
1962-10-02 / 272. szám, kedd
pl ,, „..... v ^ « íjl Á ' TÍ ftkii flf^ i - ' ' la Világszerte ismerik a Sezimovo Gstí-i Kovosvit készítményeit. Kiváló szerszámgépeiről híres ez a délcsehországi város, mely az utóbbi években jelentősen megnagyobbodott. A szerszámgépgyáron kívül vegyüzem is van a városban, ahol szilon- és más műanyag-készítményeket gyártanak. Képünkön a Szilon-gyár villanyerőműve, amely egyúttal a környező lakótelepeket is ellátja meleg vízzel. (J. Jeŕábek — ČTK — felvétele) VSSSSSSSSJ///////////////////////^^^^^ A vojanyi hőerőmű Több mint egy esztendővel ezelőtt hasítottak először földbe Vojany határában a modern hőerőmű építkezéseit megkezdő gépek. Jelentőségénél fogva a Kelet-Szlovákiai ^asmű mellett egyike a kerület legfontosabb építkezésének. A hőerőmű felépítése a Vasmű építésével is szorosan öszszefügg, mégpedig nemcsak az áramtermelés szempontjából. Itt fogják ugyanis osztályozni a Szovjetunióból érkező szenet, nemcsak saját szükségletre, hanem a Vasmű és a kerület egyéb ipari üzemei részére is. Jó volt az indulás... Tapasztalt építészeti vállalat, a humennéi Chemkostav kapta feladatul a hőerőmű felépítését. Jó néhány jelentős üzemet, mint például a strážskéi Chemkót, a medzilaborcei Transportát ennek az üzemnek a dolgozói építették. Jogos volt hát az előlegezett bizalom. Féléves előnnyel meg is kezdték a hőerőmű építkezési munkálatait és a nehézségek ellenére hat héttel a határidő előtt teljesítették a múlt évi tervfeladatokat, s emellett terven felül közel kétmillió korona értékű munkát végeztek. Ez az ígéretes kezdet arra enged következtetni, hogy ebben az évben még eredményesebb munkát végeznes majd a hőerőmű építői. ...ám alábbhagyott az iram Rögtön az év elejétől nem teljesítették tervüket az építők, ami különösen az építkezés legfontosabb szakaszain mutatkozott meg. A földmunkálatok tervét aránylag jól teljesítették. Amikor első látogatásunk alkalmával elbeszélgettünk a dolgozókkal, az a benyomásunk támadt, hogy itt ahányan vannak, annyi felé húznak. Ügy látszott, mintha nem is egy közös mű elkészítéséről lenne szó. Hiányzott az együttműködés, a kölcsönös megértés a problémák megoldásában. Ebben volt a további hiányosságokat előidéző nehézségek gyökere, az építkezés eredménytelenségének oka. Objektív nehézségekkel kellett megküzdeniük az építkezésen dolgozó munkásoknak. Jogosan emeltek panaszt az építkezés menetét gátló gyakori anyaghiányra és a munkálatok megígért gépesítésének halogatására. Nehéz megérteni, a Chemkostav miért nem rendelte meg időben a szükséges építkezési anyagokat, miért késtek a vasutak a feladatok teljesítésével, miért hanyagolta el kötelessége teljesítését a Košicei Magasépítészeti Vállalat? Hibás volt a feladatokat szétosztó harmonogram, amely szerint például az utóbbi üzemnek már az első negyedév folyamán megközelítőleg 150 ezer köbméter földet kellett kiszedetnie kotrógépekkel. Ezzel szemben sokáig nem is mutatkoztak az építkezésen. Emlékezetünkben felidézzük az építkezést vezető Michal Varga elvtárs gondterhelt arcát, amikor a várt segítség helyett a gyakori esőzések — éppen áz alapok ásásánál — ami gépek hiányában amúgy ls nehezen ment — nehéz problémák elé állították ... A terv reális és teljesíthető Őszintén meg kell mondani, hogy a vojanyi hőerőmű építkezési munkálatainál bizonyos előre nem látható problémákkal találkoztak. Hiszen olyan építkezésről van szó, amilyet nálunk eddig még nem végeztünk. A tapasztalatok alapján azonban egyet kell értenünk a beruházó szakbizottságának véleményével, amely bebizonyította a Chemkostav illetékeseinek, hogy a hőerőmű építkezéseinek ez évi terve reális és teljesíthető. Ennek érdekében szükségessé vált, hogy az építkezés felelős tényezői a különböző, gyakran nem létező objektív nehézségek emlegetése helyett közösen lássanak hozzá a hibák orvoslásához. Így látta a helyzetet annak idején és ilyen értelmű ígéretet tett a trebišovi járási pártbizottság előtt Ján Králik mérnök, a Chemkostav igazgatója, megjegyezve, hogy a tervteljesítésben mutatkozó lemaradást behozzák. Az adott szó kötelez Többször ellátogattunk erre a fontos építkezésre. A legutóbbi alkalommal Varga elvtárs mosolygó arccal fogadott. Örömmel állapíthattuk meg, hogy hónapról hónapra csökken az építkezésen dolgozók „tartozása", és megvan a feltétele annak, hogy behozzák a késést. Már elismeréssel emlegetik a Chemkostav vezetősége részéről tanúsított segítséget. Javult az anyagellátás is, észrevehetően növekszik a munkatermelékenység, ami egy-egy dolgozóra számítva nagyobb az előirányzottnál. Egyszóval az utóbbi hónapokban teljes ütemben folyik már a munka, szemlátomást épülnek az utak, vasútvonalak és maga a hőerőmű széngazdasága ls. Az építkezésen jelentkeznek már az ezelőtt itt szinte ismeretlen szocialista munkaverseny eredményei, és büszkén emlegetik a vezetők az élenjáróMichal Orgos, Ján Dzúr ácskollektívák, Szabó István és Vojtech Matuch betonbedolgozók, valamint Ján Klima tizenegy vasmunkásból álló csoportjának példamutatását. Amin még javítani kell Ha az utóbbi időben javult is a helyzet a hőerőmű építkezésén és sokkal kedvezőbb légkör alakult ki a dolgozók körében is, nem állíthatjuk, hogy már minden rendben van. Gyakran előfordul, hogy anyag hiányában csökken a munka üteme, s a dolgozók éppen ezért nem egy értékes felajánlást nem teljesíthetnek. Jelenleg is ez az ,egyik alapvető probléma, amivel a vojanyi építőknek meg kell küzdeniük. Nem mehetünk el észrevétlenül a dolgozókról való gondoskodás kérdése «nellett sem, amely ezen az építkezésen szintén megoldásra vár. Elöljáróban talán elég megemlíteni anynyit, hogy a távolabbi és közelebbi községekből az építkezésen dolgozó közel 200 munkás részére jelenleg is csupán egy szociális berendezés áll rendelkezésre — ha ugyan annak lehet nevezni a fabarakkot. Ebben vannak az irodák, raktárak, egy büfé és egy méltatlanul üzemi étteremnek nevezett helyiság. A közeli községekből itt dolgozó munkások az otthonról hozott száraz koszton élnek, a többiek alkalmilag a környező néhány kilométerre fekvő éttermekben és kocsmákban étkeznek. Ha az utóbbi időben valamivel javult is az ideiglenes büfé élelmiszerrel és üdítő italokkal való ellátása, ez egyáltalán nem elégítheti ki a dolgozók jogos igényeit. Amikor az üzemi étkezde sorsa felől érdeklődtünk, furcsa dolgokat tudtunk meg. A Chemkostav nemzeti vállalat illetékesei nagylelkűen azzal dicsekedtek, hogy már régebben megvásárolták a modern konyhaberendezéseket, sőt a tányérok és evőeszközök is becsomagolva — rendelkezésre állnak. Csupán a legfontosabbról, az étkezde felállításáról feledkeztek meg. A vojanyi hőerőmű építői joggal elvárják, hogy a Chemkostav illetékes dolgozói ezt a kérdést is megoldják, hogy ezen a fontos építkezésen kulturáltabban élhessenek, mint eddig. KUIIK GELLÉRT A szakképzettség növelése az üzemi iskolákban A fejlett szocialista társadalom művelődési és nevelési rendszerének elválaszthatatlan része a dolgozók foglalkozás melletti továbbképzése, mellyel rendszeresen bővítik szaktudásukat és műveltségüket. A dolgozók és ez üzemek nagy érdeklődést tanúsítanak az üzemi iskolák iránt. Cikkünkben ezért az üzemi iskolákról szóló kormányhatározatot ismertetjük. * Üzemi iskolákat üzemek, gyártási részlegeik, földművesszövetkezetek létesíthetnek, technikai, kivételesen más szakok elsajátítására. Indokolt esetekben központi hivatalok mellett is létesíthető üzemi Iskola. Az üzemi iskola szakirányzata lehet esti, váltásos, vagy távtanulásos és legalább két évig tart. Az üzemi iskolán hasonló iparágaik, valamint szövetkezetek dolgozói is tanulhatnak. Az üzemi iskola küldetése a magasabb szakképzettség nyújtása. Ezt a tanulási módot főleg azoknak a dolgozóknak ajánljuk, akik műszaki vezetői tisztséget töltenek be megfelelő szakképzettség nélkül. Az üzemi iskolák elvégzésével ezek a dolgozók megszerezhetik a szükséges általános műveltséget és magasabb foikú szakképzettséget nyernek. Eleget tesznek így a szakképesítés követelményének s átmenetileg ez Iskolák elvégzése olyan funkciók betöltésére is elegendő, amelyekre különben főiskolai végzettség szükséges. Meg kell jegyeznünk, hogy az üzemi iskolák nem nyújtanak főiskolai képesítést. Ha az üzemi iskolák végzett hallgatói főiskolára jelentkeznek, az iskola tantárgyai közül azok számíthatók be, amelyek megegyeznek a főiskolai anyaggal. A beszámítható anyagról az illetékes főiskola dékánja dönt. Az üzemi iskolákra való felvétel feltételei: • Középfokú szakképzettség megszerzése, • legkevesebb 10 évi gyakorlat illetékes szakmában, • magasabb műszaki tisztség betöltése, • rendszerint 35 évnél magasabb kor. A kerületi nemzeti bizottság kivételes esetekben engedélyezheti a felvételt a második feltétel teljesítése nélkül is. A jelentkezők közül külön bizottság választja ki azokat, akik részt vehetnek a felvételi vizsgán. A felvételi vizsga után a bizottság dönt a felvételről. A tanulmány az üzemi iskolákon szakdolgozattal és záróvizsgával fejeződik be. A végzett hallgatók bizonyítványt kapnak, melyen a záróvizsga eredményén kívül a többi tantárgy előmenetele is fel van tüntetve. A technikai irányzatok végzett hallgatói az okleveles technikus címet használhatják. A tanulmányi idő alatt a hallgatóknak munkakönnyítésre és anyagi segélyre van joguk. Ez mindenkire vonatkozik, aki 46 órát dolgozik hetente, vagy esetleg olyan üzemben dolgozik, ahol a munkaidőt 42, illetve 40 órára rövidítették, vagy a munkaidőt külön előírások szabályozzák. A hallgatóknak tanulmányuk alatt hetente négy óra fizetett szabadságra van joguk és minden iskolaévben egy hét fizetett szabadságra a vizsgák előtt és a vizsgákra. Fizetetlen szabadságot kapnak az egész napi vagy Interná tusi tanfolyamok (összpontosítások) látogatására, amennyiben ezek szorosan a tanulmányukhoz tartoznak. A záróvizsga előkészületeire és a diplomamunka elkészítésére 5 hét fizetetlen szabadságot kaphatnak. A fizetetlen szabadság alatt következőképpen kapnak tanulmányi segélyt. Egy hétre: nősek (férjezettek), özvegyeik, elváltak és nőtlenek, akik gyermekeket tartanak el: 340 koronát, — nősek, férjezettek — gyermektelenek: 275 koronát, — nőtlenek, özvegyek, elváltak — gyermektelenek, 170 koronát. Az egy hétnél rövidebb fizetetlen szabadságnál a tanulmányi segély arányos részét kapják a tanulók. Ha a fizetetlen szabadság hosszabb egy hétnél, akkor a heti tanulmányi segély nem lehet magasabb, mint az utolsó három hónap keresetének heti átlaga. Két hét fizetetlen szabadságot az üzem csak a záróvizsgák előikésžuletére adhat, de csak úgy, ha az üzem munkáját ez nem gátolja. Ez a szabadság fizetetlen és nem nyújtanak tanulmányi segélyt sem. ZDENEK KONEČNÝ, a Szlovák Nemzeti Tanács iskolaügyi és kulturális osztályának dolgozója. t ^^ Inrllllác 9 níllnrouárhan 4 szlovákiai Egyesült Cukorgyárak üzemeiMi U U la b a liUIVUlgyalUdlI ben ma kezdődik a termeléskampány. A trnavai Peter Jilemnický Cukorgyárban naponta 260 vagon cukorrépát dolgoznak fel. Képünkön Jozef Drábik mérnök, Jozef Orlický és Ján Drobný felülvizsgálják az ellenőrző berendezést. (T. Andrejčák — CTK felv.) Latyakos, sáros idő volt azon az öszi napon, melyen Fekete András bányász feleségével és két gyemekével Spartakján rokoni látogatásra indult. Vidám hangulatban telt az idő, egyre gyorsabban hagyták maguk mögött a kilométerköveket, hogy mielőbb ott legyenek a nagymamánál. A betonúton nedves időben különösen figyelmet igényel az autóvezetés, de Fekete András ura volt a kormánynak. Nem szerette a száguldást és minden figyelmét az előtte futó útnak szentelte. Mégis megtörtént a hiba. Az egyenes úton, jó pár száz méterre előttük, egy lánctalpas traktor kanyarodott kt a betonúira a latyakos, sáros mezei útról. A láncok közül kihulló csúszós sár szinte elborította az utat. Fekete András tudta, hogy a sima' útra felhordott sár igen veszélyes dolog, de már nem sok ideje maradt a fékezésre. A kocsi megcsúszott, fordult egyet a tengelye körül és hátuljával odavágodott egy vastag törzsű, vén körtefának olyan erővel, hogy az szinte belereszketett. Fekete András súlyos sérülést szenvedett, egyik kisgyermeke a helyszínen meghalt. Ki volt a hibás? ... A rendelet előírja, hogy sáros kerekekkel nem lehet felhajtani a műútra ... Szabó Vtncéné esős időben, késő este hazafelé igyekezett a szomszéd faluból. Kerékpáron ment, amelyen nem volt lámpa, de még a hátsó sárhányóra szerelt piros fényvisszaverő üveg is hiányzott róla. Szabóné a sár miatt az út szélétől jó másfél-két méterre bent az út közepén karikázott és elgondolkozva taposta a pedált. Anyjánál volt, akt nagy beteg. Talán utolsó napjait éli. Szegény apja. Mi lesz vele, ha egyedül marad? Hiszen ha ORSZÁGÚTON értene a szóból és átjönne hozzájuk, szívesen fogadnák, de olyan csökönyös öregember. Nem hagyja a saját portáját, a régi kis vályogházat. Onnan vigyék ki a temetőbe — azt mondja. Igen ám, de ki viseli gondját? Amíg édesanyja fent járogatott, tett-vett elvégzett mindent, ami a lakásban adódott, dehát mi lesz, ha lehúnyja a szemét szegény?! Ö nem járhat át hozzá naponta, de még hetenként sem nagyot,j. Neki is ott van a három gyerek s az ura is, megkívánja, hogy meglegyen a kényelme. A szövetkezetben is várja a sok munka, el sem tudja képzelni, mi lesz, ha szegény anyja meghal... Talán éppen itt szakította félbe Szabóné gondolatait a halál. Hátulról egy teherautó belefutott a minden világítás nélkül haladó kerékpárosba. Szabóné a helyszínen meghalt. Ki volt a hibás? ... A rendelet előírja, hogy semmiféle közlekedési eszközzel sem lehet este kivilágítás nélkül közúton hajtani. Éva és Laci a szomszéd faluban bálban voltak, hajnaltájt motorkerékpáron igyekeztek hazajelé. Csodálatos éjszaka volt, remek mulatság. Es ami a legfelejthetetlenebb az egészben, Laci végre nyilatkozott. Kibökte, hogy mi a szándéka. Hozzám jönnél feleségül — kérdezte fülig pirosodva éjfél után. Eva alig tudott uralkodni magán, hogy el ne szólja magát: Persze, te kis mafla, hiszen már alig vártam, hogy szóljál. Helyette csak ezt mondta, ami illik: igen. No erre inni kellett, és ha ivásról volt szó, gyorsan összeverődött egy kis társaság. Jó pár liter bort elfogyasztottak, kocintgattak a jövendő boldogságra, és az újdonsült vőlegényt az sem zavarta, hogy az éj folyamán még motorra kell ülnie, h(i azt akarja, hogy hazajussanak. Száguld a motor, öleli a leány a legény derekát és hozzásimul, engedelmesen, szerelmesen. Repülni s'zeretne a boldogságtól, a motor pedig csak cammog, alig megy 50—60 kilométeres sebességgel. — Tartsd ide az arcod, hadd csókoljalak meg — hízeleg szerelmének... és ez életének utolsó, legeslegutolsó cšókja. A fiú elveszít uralmát a jármű fölött, de egy hatalmas fa előtt mégis sikerül, hirtelen lefékezni. A motorbicikli, mini ficánkoló vad csikó felveti a hátulját és a lányt fejjel a fához vágja. Nem is mozdul többet. Halálos ütést kapott a fejére. Baleset... baleset... baleset! Kit ne döbbentene meg az újságok heti közlése a baleset statisztika alakulásáról. Hetenként 25— 30 ember hal meg hazánkban közúti baleset következtében és a sebesültek száma kétszer, háromszor ekkora. Figyelmetlenség, vakmerőség, virtuskodás, hanyagság és legvégül, de nem utolsó sorban az Ital a legtöbb baleset okozója. Aki járműre ül és vezeti, irányítja, annak jusson eszébe, hogy nem társasjátékot játszik: figyelnie kell, szüntelenül figyelnie és óvatosan, meggondoltan vezetnie, mert hiába színjózan ő, ha nekihajt egy ittas vezető. Es hiába ismert a szabályokat töviről hegyire, ha elébe hajt egy olyan, akinek nem sokat jelentenek azok. VlGH RÚZSA \ Ül SZÖ 4 * 1962. október 2.