Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-10 / 280. szám, szerda

A hírnév kötelez Lomnice nad Popelkou, ez az északkelet-csehországi, vadregé­nyes fekvésű, sűrű, titokzatosan sut­togó fenyvesek övezte kisváros legjobb eredményeket felmutató l^pt üzemének köszönheti hírnevét. A* párt vezetése, a szakszervezet és a CSISZ nevelő hatása, no meg a szocialista verseny kiváló ered­ményei, az újítók kezdeményezései jóvoltából egyre több, jobb minő­ségű árut ontanak magukból a korszerű kemencék. A szocialista munkabrigád büszke címmel már négy kollektíva dicsekedhetik. Gépek — eredmények És hogy nem hiábavaló a ver­seny, »zt a Tartós Süteményipar Nemzeti Vállalat lomnicei üzemé­nek dolgozói számokkal is bizo­nyíthatják: Míg 1955-ben 5300 ton­na sütefcényt gyártottak, 1961-ben már 887$ tonnát termeltek. Ez év­ben a terv szerint 11000 tonnát, vagyis az 1955. évi termelésnek a kétszeresét kell előállítaniuk. A jó eredmények természetesen sok mindentől függnek. A kor­szerű gépeknek, a termelés auto­matizálásának is köszönhetők. Az NDK-ból importált pompás kemen­cék szénnel fűtöttek, de több mun­kahelyen gáz- és villamoske­mencék, sőt már infrasugaras gép­sorok is gondoskodnak a termelés fokozásáról. Egy gép teljesítőké­pessége 8 tonna áru egyetlen mű­szak alatt. Az üzemek dolgozói tiagy súlyt fektetnek a műszaki fejlődésre, az újítókat megbecsülik. Már az infravörös sugarakat árasz­tó szalagkemence sem elégítené ki mai igényeiket, ha azt egy igen ötletes, «aiát készítményű forrná­lóberendezéssel, ki nem egészítet­ték volna. A nyalánkságok birodalmában Mindenütt példás rend és tisz­taság. Mindössze két fiatal lány forgolódik a gépek körül: Marié Balcarová és Vlasta Sedová. Tőlük tudjuk meg, hogy az itt dolgozó, és az üzem kitűnően berendezett internátusában lakó mintegy negy­ven CSISZ-tag összeforrott kollek­tívája vállvetve versenyez a szo­cialista munkabrigád címért. — A példát persze az „öregek" mutatják — jegyzi meg a tizenki­lenc éves Marié. Olyanok, mint például a piskóták körül szorgos­kodó Jarmila Se'nohrábková. Bár az onnsok csökkent munkaképes­ségűnek ismerték el, és ez az első pillanatban szembeötlő — tel­jesítménye mégis százszázalékos. A nyolcvan méter hosszú, infra­vörös sugarakkal fűtött kemence kivilágított kisablakain keresztül jól látni a piskóta útját a keverő­tői egészen az önműködő csoma­gológépig. A helyes táplálkozás Az üzem az utóbbi Időben foko­zottabb figyelmet szentel a helyes táplálkozás elvének. Tudvalevő, hogy a túlságosan édes sütemé­nyek korántsem oly egészségesek, mint amilyen ízletesek. Ezért kezdték meg az üzem dolgozói a sós, köménymagos és sajtos kekszek gyártását. Igaz, 1960 ban még csak 330 tonnát készítettek belőlük, de az idei terv tekintet­tel a nagy érdeklődésre, már 3000 tonnát ír elő. Az új süteményfajták közül kü­lönösen bevált az omlós és még­is ropogós Favorit, melyet az idei, „Ostrava 1962" címen megrende­zett élelmiszeripari kiállításon méltán tüntették ki aranyérem­mel. Kitűnő teához, sörözés, bo­rozás közben szinte nélkülözhetet­len. Ez az oka annak, hogy rövid idő alatt oly nagy népszerűségre tett szert. KARDOS MÁRTA KOHÁSZOK A CIPŐGYÁRBAN Mi újság oz éieliwipdíi üzemekben (Tudósítónktól) • Kilencezer újítási javaslatot nyúj­tottak be az élelmiszeripar dolgo­zói az év első felében, húsz százalék­kal többet, mint tavaly. A javaslatok elbírálása és a gyakorlatban való al­kalmazása azonban elég hosszú ideig tart. Az újítómozgalom ellenőrzése során bebizonyosodott, hogy azokban ez üzemekben, ahol jó a nyilvántar­tás, gyors az elintézés. A bratislavai Egyesült Baromfifeldolgozó Üzem, a Nové Zámky-i Dohányipari Nemzeti Vállalat, a trnavai Szlovák Malátagyár az első helyen állnak az újítómozgal­ml versenyben. Örvendetes jelenség, hogy javul az újítási javaslatok mű­szaki színvonala. Az újítók bonyolult technikai problémák megoldásától A csehszlovák néphadsereg napja alkalmából kiállítás nyílott a szovjet hadsereg moszkvai központi múzeu­mában. A kiállításon dokumentumok és fényképek mutatják a szovjet és csehszlovák katonák közös harcát a második világlióborúban. sem riadnak vissza, ami a munka­termelékenység növelésében is meg­mutatkozik. • A lounyi Húsfeldolgozó Kombinát dolgozói a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére félmillió korona megta­karítására vállaltak kötelezettséget. Felajánlásukban nem feledkeznek meg a műszaki fejlesztésről, a mun­katermelékenység növeléséről és a védnökségük alatt álló Líšťanyi EFSZ­nek nyújtandó segítségről sem. • Több mint kilencezer felvásárló­központ gondoskodik országszerte a hullott alma begyűjtéséről. A terv negyvenezer tonnával számol. A nyu­gat-csehországi kerület tervét már száz százalékra teljesítette és köte­lezettséget vállalt háromszáz tonna többlet felvásárlására. • A znojmói Fruta-üzemben na­ponta tizenöt vagon paradicsomot dolgoznak fel. Az idén már száztizen­öt tonna paradicsompürét készítet­tek, melynek egy részét külföldre szállítják. Hollandia, Anglia, Svéd­ország, Svájc, az NSZK a csehszlovák gyártmányú paradicsomkonzerv ha­gyományos vásárlói közé tartoznak. — Pokoli hőség! — állapította meg homlokát törülve Vaiío. Beháni mosolygott. Szemét azon­ban le nem vette volna a kémlelő­lyukról, pedig nagy hőt árasztott a medencébe zuhogó lávaszerű folya­dék ... Vaňo talán Beháni bosszan­tására folytatta: — Legjobb volna a Dunában ... — Nem rossz gondolat. Csak az a baj, hogy nem Partizánské mellett fo­lyik. Különben folyhatna itt is, de pillanatnyilag aligha lubickolhatnánk hullámaiban — vigasztalta társát Mi­chal, miközben ráhúzta a kémlelő­lyukra a fedőlapot... Tizenkét óra múlt néhány perccel. — Csapolni! — hangzott az utasítás. Beháni a salak lecsapolására ké­szülődött. Kezében jókora piszkavas. Hozzá is fogott a csapoláshoz, de ... Rémült arccal s akadozó nyelvvel kiáltotta Vaňonak: — Fennakadt a salak! — Miii? — Fennakadt a salak! — ismételte Beháni. Vaňo tigrisként ugrott a kemencé­hez. Kikapta Beháni kezéből a piszkava­sat. Végét villámgyors mozdulattal ta­szította a salak lecsapoló nyílásába, majd gyors egymásutánban hatalmas ütésekkel próbálta elindítani a sala­kot. Nekikeseredve dolgozott néhány percig, végül megállapította, hogy minden igyekezete meddő kísérlet. Tanácstalanul néztek egymásra. Csak percek múltán szólalt meg Be­háni. — Most mi lesz? — Mindenesetre, mára már így is, úgy is befejeztük! Hogy mi lesz, azt majd meglátjuk — mondta Vaňo és dühösen csapta földhöz a piszkava­sat. » « * A váratlan üzemzavar nem hozta ki sodrából az utolsó öntésre készülő kohászokat. Máskor is meg­makacsolta magát a kohó és nem ad­ta le a salakot. Mihályi István és Rastislav Fabok, akiket épp egy bonyolult műszaki probléma megvitatása közben ért a salak fennakadásának híre, azonnal a kohóhoz siettek. A salak makacssá­gát azonban ők sem tudták „meg­törni". — Mit ajánlsz? — kérdezte a bri­gádvezető. — Szerintem semmit sem tehetünk! Meg kell várni a kemence kihűlé­sét... — válaszolta a mester. Vaňo lépett hozzájuk. — A nyersvasat lecsapoltuk — mondta, azután felvette az imént el­dobott piszkavasat. Ne dobjuk el Vr Tizenötmillió üveg sósborszesz, három- és félmillió Jantar, Pitralon fogy el hazánkban évente. Az üvegeket a háztartásokban rendszerint kidobják és ez által tízezrekrel rúgó érték vesz kár­ba. .Az idén bevezették a kozmetikai üvegek, tégelyek gyűjtését. A kozmeti­kai üzemek a készítményeik Iránti ke­resletet nem tudják biztosítani, ha a fo­gyasztók nem szolgáltatják vissza a használt üvegeket, tégelyeket (évenként körülbelül húszmillió darabra van szük­ség). A Drogerie és Parfumerie nemzeti vállalatok valamennyi városi és falusi lerakata visszavásárolja őket. —va —Maradt kiöntetlen forma? — ér­deklődöm Fabok mester. — Nem. Mihályi és Fabok elvtársak folytat­ták a félbeszakadt beszélgetési. Fel vetettek még néhány javaslatot, de egyet sem találtak' megfelelőnek. Vé­gül is a kemence teljes kihűlését lát­ták a legjobbnak, hisz mára úgyis be­fejezték az öntést, holnap meg for­mazónap van. Van tehát idő a fenn­akadt salak eltávolítására és még ar­ra is futja, hogy elkészítsék a ke­mencét a szerdai olvasztásra és ön­tésre. Kedvetlenül lépett ki Vaňo és Beháni a gyár kapuján. Szégyell­ték és bántotta őket a dolog. A mes­ter és a brigádvezető döntése se tet­szett nekik, noha belátták, hogy iga­zuk van, mert egyáltalán nem sür­gős a „dugulás" eltávolítása. — Csakhogy van egy másik oldala is az éremnek — töprengett Vaňo. — Mi? — kíváncsiskodott Beháni. .— Ki tudja, milyen a „dugulás". Nem várhatunk a kemence teljes ki­hűléséig. Soká tarthat a munka ... — Csak nem azt akarod mondani, hogy ... Vaňo gyors pillantást vetett Behá­nira. — Pontosan azt, amire gondolsz. Nem várjuk meg, amíg a kemence teljesen lehűl, hanem korán reggel hozzáfogunk a salak eltávolításához. Beháni sóhajtott egyet, de elgondol­kozva társa szavain belátta, hogy a szerdai olvasztás egyik legbiztosabb előfeltétele éppen az, ha minél gyor­sabban, minél rövidebb idő alatt tá­volítják el a salakfennakadást. így hát beleegyezően bólintott: — Mtre a többiek bejönnek, készen kell lennünk ... — En is így gondoltam — vallotta be Vaňo. w « « A cipőgyár bejáratán áthaladó Jozef Vaňo, Michal Behánt és Jozef Kubiš láttán ugyancsak elámult a por­tás. — Mi a fenét akarhatnak ilyen korán? — mormogta az orra alatt, de arra már nem volt ideje, hogy meg­kérdezze a fiúkat, mert már rég el­nyelte őket a hatalmas üzem ... — Igazad volt Jozef — fordult Vaňohoz Beháni, miután belekukkan­tott a 14 méter magas kéményszerű kohóba. — Hatvan fok még most ts van benne — folytatta Michal és de­rekára erősített egy kötelet. Beháni és Kubiš tízpercenként vál­tották egymást. Ennél tovább nem bír­ták a kohóban. Néha még ez az idő is hosszúnak bizonyult. L)e nem hát­rálhattak meg. Már teljesen kivilágosodott. A szemben épülő új öntőrészlegen meg­jelentek az első kőművesek. Nagyon elcsodálkoztak az iparkodó fiúk lát­tán, mert éles és hosszú füttyentésük sokáig visszhangzott az épületek kö­zött. Ám e füttyentésnél is élesebb hangot hallatott a kohóban tartózko­dó Beháni. — Jozef, ereszd le az emelőt, és nyújtsd a kezed. Vaňo ekkor vette észre, hogy már lyuk tátong a salakban. Jól látta Mi­chalt, sőt Kubišt is megpillantotta a kohó tetején. — Na ... holnap olvaszthatunk! — mondta elégedetten. Fabok mester mutatta be Vaňo és Beháni elvtársakat. Meglepődtek, de Vaňo csakhamar feltalálta magát. — A salakfennakadás nem a mi hi­bánk volt. Ez már máskor is előfor­dult, de eltávolítása nem igényelt annyi munkát. — Hallottam, hogy nemrég még formázó volt. Hogy tetszik új beosztá­sa? — kérdeztem Behánitól. — Nekem mindenütt tetszik, ahol megbecsülnek — válaszolta komoly arccal a huszonkétéves fiú, majd. folytatta: —• Ami pedig ezt az esetet illeti, csak annyit mondhatok, hogy nem zavarta meg tervteljesítésünket. Igaz, šok munkát veit igénybe. Dél­után négy óráig tartott a kemence ki­tisztítása és feltöltése. Holtfáradtak voltunk, mégis boldogan mentünk ha­za, abban a tudatban, hogy jó mun­kát végeztünk. Már rég elmaradt mögöttem a cipőváros. Bratislava felé robog a gyorsvonat. Kissé fáradt vagyok, alud­nék, de még most is fülembe csen­genek Mihályi István szavai: — A kollektív vezetés elvét vall­juk. Erre építettünk mindig és a jö­vőben is eszerint fogunk cselekedni. KEZES JŰZSEF • • Ügyeljünk a biztonságra Nem véletlen az, hogy elfogult va­gyok a lovakkal szemben. Amikor a vállalaton belüli közlekedésben még nem voltak traktoraink és teherautó­ink, bizony eleget használtuk a lófo­gatokat, esőben, hóban is. Bizony ak­kor jók voltak a lovak. Cikkemnek azonban nem az a célja, hogy a lovas fogatok fontosságát és nélkülözhetetlenségét bizonygassam, hanem szeretném felhívni a figyelmet azokra a komoly fogyatékosságokra, amelyek "a lófogatú kocsikkal végzett munkánál felmerülnek. A statisztikai adatok szerint a mezőgazdasági bal­eseteknek tetemes százaléka a lófo­gatú kocsikkal végzett munkáknál fordul elő. Csupán az idén Szlovákia EFSZ-eiben és állami gazdaságaiban 6 hónap alatt 480 ilyen baleset for­A népgazdaság minden szakaszán nagy gondot kell fordítani a munkabiztonságra. Különösen érvényes ez a vegyiparra, ahol egy csép sav is bal­esetet okozhat, az égbenyúló acélszerkezeten pedig egy elvétett lépés a dolgozó életébe kerülhet. A bratislavai Slnvnaftlian — a csehszlovák vegy­ipar büszkeségében — sikeresen harcolnak a balesetek ellen. A desztillációs részlegben például másfél éve nem fordult elő baleset. A két szélső képen a részleg mesterei védőöltözetben, köíépen a desztillátor. (Hrebíček felvétele) 1 dult elő, 12 halálos áldozattal. E bal­esetek fő okait vizsgálva azt láthat­juk, hogy a pótkocsiknál a kocsis ülé­se alá nem szerelnek védő vaskorlá­tot, amely megvédené őt a kieséstől, vagy a lórúgástól. Gyakori eset, hogy a kocsikról e korlátot leszerelik, bár ez ellenkezik a biztonsági előírások­kal. A balesetek egy másik oka az, hogy a vontatott pótkocsikat nem lát­ják el kézi fékkel, amely szükség esetén meggátolhatja a ló megbokro­sodását stb. Rá kell mutatni a kocsisok néhány rossz szokására ls. Gyakran menet közben ugranak fel a kocsira, mégpe­dig a jobb oldalon, ami ellenkezik a biztonsági előírásokkal és igen veszé­lyes. Nemegyszer a kocsi tengelyén állva hajtanak, vagy a felrakott szál­lítmány tetejéről hajtják a lovakat. Az is megtörténik, hogy amikor a ló­hoz lépnek, nem szólnak hozzá s nem közelítik meg óvatosan, így a ló meg­rúgja őket, ami igen súlyos, sőt gyak­ran halálos sebesülést okoz. Az is helytelen, ha a gyeplőt a kézi fékre csavarják. A kocsisoknál gyakran elő­fordul, hogy a bakon elalszanak s a kocsi alá esnek. Az ilyen balesetekért a felelősséget a munkaadó viseli, mert ha a bak elé védőkorlátot szerelnek, ezzel csaknem minden komolyabb sérülést megaka­dályozhatnak. Ezt tanúsíthatják a Hu­bicei Állami Gazdaság šámoti dolgozói is, ahol halálos baleset áldozata lett a 18 éves Z. W. A védőkorlátokat azonban csak akkor kezdték a kocsik­ra felszerelni, amikor a fiatal kocsis életével fizetett e biztonsági intézke­dés hiányára. Valamennyi mezőgazdasági dolgo­zó és felelős vezető feladata, hogy mindazokat, akik lovakkal dolgoznak, és lótenyésztéssel foglalkoznak, alapo­san megismertessék a Hk. 182/1960. számú hirdetményével, amely a gaz­dasági állatokkal való bánásmódról és a balesetek megelőzésérő! szól. E feladat teljesítésében segítséget kell nyújtaniuk az FSZM üzemi bizottsá­gainak munkabiztonsági albizottságaik és dolgozóik útján. Csupán közös erő­vel előzhetjük meg a lófogatú kocsik­kal végzett munkáknál előforduló bal­eseteket. Vladimír Doležal, az SZSZT munkabiztonsági osžtályának dolgozója Ü] SZÖ 4 * 1962, október 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom