Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-31 / 301. szám, szerda

M Öl SZO P0STÄÍÄ80L lIMtlIIIIIIIIIIIIIIIIllllllllillllllllllllllllll. Tiszta számlával a kongresszus elé Befejezték az őszi munkákat a Ce­lovcei szövetkezeiben (trebišovi já­rás). A 140 hektár búzát október 26-ig a földbe helyezték. Végeztek a burgonya és a cukorrépa betakarítá­sával is. Mindössze 5 hektár őszi­keverék vetése marad még hátra, s a napokban ezt is elvégzik. Horosz Arpád, Trebišov A villanytelep dolgozói kitettek magukért Sok gondot okozott a komárnóí vil­lanytelep dolgozóinak, miként lehetne gépesíteni a kazánháznál végzett mun­kát. A szenet a kazánházba két emelet magasra kell felszállítani. Ezt a munkát eddig szállítószalaggal végezték, ami bi­zony gyakran felmondta a szolgálatot. Hogy ilyenkor ne forduljon elő üzemza­var, munkás és technikus, vezető és be­osztott fogta a nehéz szeneszsákot és hajrá, neki a magasnak — valamennyien szenet hordtak a hátukon. Elképzelésben, ötletben nem volt hiány, de mindeddig hiányoztak a javas­latok megvalósításához szükséges anya­gi eszközök. Az elgondolások többnyire különben is igen költségeseknek mutat- 1 koztak. Végül — most a XII. kongresszus j előtti versenyben az üzem dolgozói úgy i döntöttek, hogy technikusaik bevonásá- < val maguk készítik el a műszaki tervet, ' az anyagszükségletet pedig nagyobbrészt ( ócska- vas és hulladék acél felhasz^-'i Iásával fedezik. * i így ís történt. A villanytelep szorgal- 1 mas dolgozóinak ígéretét tettek követték és ma már az üzem bejáratától is jól látható a szerkezet, amely a szenet két emelet magasságba szállítja. Az új be­rendezés teljes mértékben bevált, így az üzem dolgozói és technikusai bebizonyí­tották, hogy zászlóvivői tudnak lenni a műszaki fejlesztésnek. A szocialista munkaverseny és az újítómozgalom ser­kentő ereje meghozta gyümölcsét, mert a szerkezetet, amely a beruházási épít­kezés keretében 145 000 koronába ke­rült volna, a dolgozók 48 000 koronáért állították elő. Holczer László, Komárno. Felkészültek a barátság hónapjára Hadseregünk alakulataiban is foly­nak az előkészületek a Nagy Októbe- ! ri Szocialista Forradalom 45. évfor­dulójának és a csehszlovák-szovjet barátság hónapjának megünneplésére. Bartoš politikai tiszt alakulatában az ünnepi felvonulásra már festik a jel­szavakat, transzparenseket, képeket. A barátság hónapja folyamán elő­adások és beszélgetések hangzanak el a szovjet békepolitikáról, tudomá- ' nyos, kulturális és gazdasági témák-i rôl. A katonák szovjet filmfesztivált is rendeznek. Eljön a katonák közé Konecek elvtárs is, a CSSZBSZ járási bizottságának tagja, aki nemrég tért vissza a Szovjetunióban tett látogatá­sáról, tapasztalatairól fog beszél­ni a katonákkal. Ján Kolaja, százados A komáméi hajógyár életéből • A hajógyár dolgozói a harmadik negyedévben az árutermelési tervet 103, az exportfeladatokat 120 száza­lékra teljesítették. • A broói Smeral Üzem dolgozói a IV. negyedévre kötelezettséget vál­laltak, hogy áruszállítási feladataikat december 15-íg teljesítik. Ígéretük teljesítésének feltétele az, hogy a Steiner Gábor Hajógyár határidőre szállítsa a megrendelt három prést A hajógyár dolgozói azonnal vála- i szóltak felhívásukra. Azt üzenték a J brnóiaknak, hogy az első prést 8 nap- i pal. a másodikat egy nappal a határ- ; Idő előN és a harmadlkat határidőre szállítják. • Az újítómozgalom széles ala­pokra helyezése mutatkozott meg a > kilenc hónap alatt beadott 1146 újí- ] tási javaslatban, 371 javaslatot elfő- i gadtak, 341 -et pedig már a gyakor- ] latban alkalmaznak. A megtakarítás, 1879 000 koronát tesz ki. ' • A fiatal újítók negyedévét most j értékelték. 53 fiatal 85 újítást adott . be. Az évi megtakarítás 175 788 ko-] rona. A tíz legjobb újító élén Horváth i Elemér, a konstrukció dolgozója áll. 1 akinek négv ériékes újítási javaslata [ 108 ezer korona megtakarítását je- < lenti. Szénássy János, Komárno j Teljesítik a tervet [ Eredményes tervteljesítésről adhat- i nak számot a Kuriova Teplica-i szö­vetkezetesek. Burgonyából a tervezett 368 mázsa helyett 385 mázsát adtik el az államnak. Cukorrépából az elő­irányzott 655 mázsa helyett 805 má­zsát szállítottak a cukorgyárba.' A szép siker annak köszönhető, hogy okulva az elmúlt év tapasztalataiból, mikor még a saját szükségletüket sem ! fedezték, az idén fokozott figyelmet szenteltek a talajelőkészítésnek'. Drenko László, Kunova TepÜca A košicei újvárosi lakótelepen panellakótömbök épülnek. Már az idén beköltözik az első 280 lakó e panelházakba. (S. Petráš — CTK felvétele) Más lapokban olvastuk Egy nap a szaktanintézetben Az ügyeletes hangja éleself*hasított a folyosó csendjébe: Ébresztő! A borzas fejek előkerültek a ta­karó alól, s a félig nyitott szemek álmosan hunyorogtak a reggeli fél­homályban. Egyesek még lobbnak gondolták egy kicsit ráhúzni, durcá­san magukra rántották a paplant, hogy a többiek unszolására kellet­lenül kimásszanak a meleg ágyból. Csak néhány percig tartott a reggeli bágyadtság, aztán néhány nyújtózás után Gizi, Erzsike, Manyi, Juli, Kati fürgén kifordulnak a folyosóra, áhol szépen sorba rakva várnak a lábbe­lik. Lentről már felhallik a fiúk zsi­bongása, s a folyosó végén Maszla­nyák Zoltán nevelő is feltűnik. Gyerünk, lányok! Szép idő mutat­kozik, ma megnyomjuk a gombot. Reggeli után a maradék álom is elszáll a szemekből. Frissen, fürgén sorakoznak az udvaron. Ma nincs ta­nítás, mert kukoricát mennek törni a szövetkezetbe, vagyis hát a magu­kéba. Ök vetették, művelték. Vcelin­cén 21 hektárt, azzal már rendben vannak, idehaza Safárikovón pedig^ 34 hektárt, s ebből vár még néhány hektár törésre. Mire Kiszllng János igazgató el­osztja a munkát, megérkezik Maszla­nyák János bácsi a traktorral. Egy­kettőre felkapaszkodnak a pótkocsi­ra, azonmód száll is a nóta ... „Mert nincsen pártja a tornaijai leány­nak..." Pontosabban: a Safárikovói Mező­gazdasági Szaktanintézet tanulóinak. Fiúknak, lányoknak egyaránt. Nótáz­nak, nevetgélnek, míg a kukoricaföld­re érnek. Munka közben sem száll el a jókedv. Csípős tréfák születnek, a fiúk mókáznak, a lányok viháncol­nak, addig a kombájn egyet kerül, aztán... már csak a hántolt kuko­ricakupacok nőnek a kezük nyomán. Vajon ki talál először piros csö­vet? Elő is villan Tóth Gizi kezében. Magas, gesztenyebarna lány, ő a CSISZ szervezet elnöke. Ez pedig nagy szó, mert alig egy tucatnyi lány van csak az iskolában. De hát talán ő a legidősebb, tizenhét éves, meg odahaza, Širkovcén az ifjúsági szervezetben és a szövetkezetben is dolgozott. Fülig pirulva magyaráz­kodik. — Régen volt- divat ilyen korán férjhez menni. — Most megint divatba jött — vágja rá a tréfás kedvű Halász Kati, olyan kis, barna teremtés. Úgy lát­szik neki már komolyabb szándékai vannak. Egy ideig ezen szórakoznak. Térül-fordul a traktor a gazdasági udvar meg a kukoricás között. Telik a padlás. A kombájn is szaporán ke­rülgeti a táblát., Reisz Andris és Váv­rek Maximilián, mint győztes vár­urak állnak a gép tetején. Egyszer sem térnek meg anélkül, hogy vala­mit oda ne kiáltanának a lányoknak. Délután hűvösebbre fordul az idő. A kombájn ls megáll, valami baia akadt. Egy ideig még hántják a le­tört csöveket, majd . elnéptelenedik a határ. Sietnek haza, mert holnap ifjúsági találkozó lesz Tisovecen, még arra is fel kell készülniük. Nagy a sürgés-forgás a szobákban. A munka­ruhák a fogasra, a lábbelik a pol­cokra kerülnek. Előkerül a vasalt ing, tiszta ruha. Néhányan moziba indulnak, mások egyebüvé, de erről az újságírónak nem illik szólnia, el­végre ő is fiatal. « • • Akik odahaza maradnak olvasnak, sakkoznak, szájharmonikáznak, vagy a televíziót nézik. A lányokhoz érdekes beszélgetés közben nyitunk be. Egy kicsit nehéz­kesen indul a kérdez-felelek. Először csak annyit tudok meg, hogy a kő­müvestanulók kibírhatatlan társaság, mert tyúkiparosoknak csúfolják a lá­nyokat. Igaz, ők viszont „fészekrakók­nak" hívják a fiúkat. Vasárnap az ötórai teán azért egésaen jól megér­tik egymást. Az iskola érdekli őket. Három nap elmélet és három nap gyakorlati oktatás az egy heti prog­ram. Maguk sem tudják, melyik tet­szik jobban. Az igazgató a legara­nyosabb ember a világon, a nevelő túlságosan jó, néha szigorúbb is le­hetne — persze ezt csak nekem árul­ták el. Traktorvezetést is tanulnak, meg az idén továbbképző gépesítési évfolyam is létesült. — Ha elvégezzük a két évfolyamot, az egész B osztály jelentkezik a gépe­sítő továbbképző évfolyamba — áll elő a kis Halász Kati. Mag Manyi a mező­gazdasági középiskolán akar érettségiz­ni. Mindegyik tervez, az ember le sem győzné jegyezni a sok elhatározást. Fekete képű fiú ül az ágy sarkán az egyik fiúszobában. Szajkó Boldizsár, iz­mos hamvai cigánygyerek. Természetes közvetlenséggel ered szóba. Az idén vé­gez, odahaza a szövetkezeti műhelyben fog dolgozni. Kell egy kis pénz, most • építettek házat. — Katonaság után talán mechanizá­tornak is elfogadnak — így mondja és barna arcából elővUlannak értelmes sze­mei. A pöttöm Magyar Laci, akiből a legagyafúrtabb sorozótiszt se nézné ki, hogy maholnap katonaköteles, Pósa La­ci. Górta Pista, Górta Gyuszi. Agócs Pista — mind-mind a gépekről beszél­nek. Nőnek a gépi munka szerelmesei, az új mezőgazdaság építői. Igazi gépesített termelési bemutatót szerveztek a két szövetkezetben. A ta­lajelőkészítéstől a betakarításig. az egyelésen kívül mindent géppel végez­tek. A gyomirtásnál az Atrazin, később a Simaztn megtette a magáét. Vetés után háromszor boronálták a területet. Csu­pán a meg nem értés —- különösen Vče­lincén — és a rossz időjárás akadályozta meg őket abban, hogy rekordtermést ér­jenek el. Safárikovón még így is 480 mázsát termeltek silókukoricából, a sze­meskukorica pedig 50 mázsát fizet hek­táronként. Elhatározásukról, hogy 100 mázsa ku­koricát termeljenek hektáronként, to­vábbra sem mondanak le. PALAGYI LAJOS JEVGENYIJ JEVTUSENKO £eaéí (Zmetifidnafí Amerika, neked írok Kubából, zápor szakad ezen az élfelen, sziklák kövéről s az örök arcáról elszántság villan s feszült figyelem. Miniszter, orvos parancsszót se várva — árnyuk óriásként suhan tova — öltözött újból az egyenruhákba, mikből még száll a tábortűz szaga. Fegyveres munkás áll a kikötőben, cipész tisztogat gépfegyvereket, revüszínésznő katonacipöben esztergályossal járőrbe siet. Ecsetjük és vitájuk félretéve, realista s absztrakt ellenfele esőben fut a tengerparti térre s vizsgálja, rendben-e a fegyvere. Amerika, nyílt szóval kérdem tőled, nem szégyenled e álszent magadat? Előbb fegyverbe kényszeríted őket, majd ellenük szól vádoló szavad! Blokáddal, rágalommal szembeszállnak. erejük nem emészti a vita, emberségben messze fölötted állnak, nemesebbek nálad, Amerika. Aggódnak érted, lelked bánatára, hogy éljen országod minden fia, . istenhez szállt négy néger nő imája, hogy tartson meg téged, Amerika. Hallottam Fidelt. Szavai úgy hatnak, mint orvosi vagy ügyészi lelet. Nyoma sincsen bennük az indulatnak, de riad rá a lelkiismeret. Ifjúkori, szép emléket idézett, > lépcsők során futott fel könnyedén, fönn a téren Lincoln arcára nézett, szeme megpihent a szobor szemén. Most, hogy kemény kezét ökölbe zárva jogtiprók ellen harcra kelni kész, Fidel bátran nézhet Lincoln arcára, de Lincoln — nem tudom, hogy merre néz. Amerika, hogyan ís engedhetted, hogy harsogjon álszent, hazug szavuk, s a Szabadságra, mely őrt áll felelted, hulljon rágalmazó gyalázatuk? Nemcsak Kuba népét sértette vérig hajóhadad dölyfös erőszaka, a sérelmet más nemzetek is érzik, elsősorban sajál néped maga. Ismerem jól. Zömében jó a néped, lövője, sorsa nem mindegy nekem. De ha nagy ország bitang útra téved, lette szörnyű teher a lelkemen. Szent jogaikat mennyien feledték, kínoz a sok hallgató, néma száj! Nagyságodat, Amerika, megették az acsarkodó farkasok ma már? A nagyságot nem ajándékba adják. . E vak játékban fogy, vész a tied, s fölébed nő — betelvén az igazság — a szabadságért küzdő kis sziget. Havanna, 19Q2. október 24. Fordította TÓTH TIBOR MIÉRT 1962-t írunk. A bratislavai vasútállo­máson a szomjasok sora lassan és tü­relmetlenül halad az italpult felé. A sor­ban egy kistermetű asszony is áll, szok­nyájába hároméves fiúcska és négyéves kislány kapaszkodik. Végre a pulthoz értek. Az asszony még megfogni sem ér rá a poharat, a gyermekek már húzzák ki a kezéből és nagy kortyokban isz­nak. — Miért nem vett inkább málnaször­pöt nekik? — csodálkozik egy idősebb férfi. — Mlg mit nem — válaszolja az anya — a málnát meg sem innák. A sört sze­retik, különösen a tízeset — mondja, s közben ő tartja a poharat, amíg a kis­fiú iszik. Az ember sajnálja ezekeket a gyere­keket és nehezen talál választ a kérdés­re: miért legyenek a gyerekek szüleik felelőtlenségének áldozatai? VÉLETLEN? Esté van. A lámpák csak .szerényen vf» lágítják meg a peront.. A csaknem zsú­folásig megtelt vonat indulásra készen áll. A kocsisor mellett itt-ott,, egy-egy elkésett utas szalad. Az ablaknál egy fiatalember cigaret­tázik. A cigaretta csikkét egy könnyed mozdulattal kidobja az ablakon és el­gondolkodva figyeli, hogyan szállnak a foszladozó füstfelhőcskék. A parázsló csikk ívelve hullott lefelé... Egy el­fojtott jaj — azután csend. Ezúttal csak egy lány haját pörkölte meg ... ÖSSZEESKÜVŐK Az óvodához vezető úton egy fiú állt. Már komolyan benne volt az óvodás kor­ban. Ott állt egyedül és várt. A barátait várta. Csak nem-megy előbb be az óvo­dába, még akkor sem, ha anyu szigorúan a lelkére kötötte: „S^hol se állj meg, menj egyenesen az ővodábal" Végre meg­jött az egyik pajtás. Már ketten voltak. Együtt vártak tovább a következőre. Már többen is összegyűltek, az idő szaladt s a gyermekcsoport csak várt, egyre várt a következőre. Vártak, hogy együtt lép­hessék át az ővoda küszöbét. Most csak ennyi volt a szándék. De mi lesz, ha idővel változik? Nem félnek a szülők attól, hogy az óvodások útja nélkülük máshová is vezethet, mint az óvodába? SMEIt A KILINCS „Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Tizenötkoronás bakelitkilincs vagyok, olyan amilyennel naponta többször is találkoznak az ajtónyitásnál . . . Például a Banská Bystrica-i lakótelepen. Pontos címem a következő volt: 27-es blokk, alagsor, pinceajtó. Bizony ott szolgáltam az embereket. De nem sokáig. Nemrégen elköltöztettek. Ugyanis szép voltam, új és fényes. Talán éppen ezért megtet­szettem valakinek. Hát erkölcstelen do­log valakinek tetszeni? Ugye nem, csak­hogy én lakáskiutalás nélkül változtat­tam meg fi lakhelyem. S ahogy az már lenni szokott, a költözködés ezúttal- sem volt kellemes. A lakók ugyanis ezután csak az udvar felől kerülhettek be a pincébe. Ogy ahogy mondom, valaki en­gem kölcsönvett Igaz, a házkezelőség szerelt fel helyettem máslkat, majd ami­kor az ís eltűnt, egy újabbat, de leg­utóbb már nem tettek oda semmit abban a reményben, hogy idővel a lakók is ön­tudatosodnak. De minek ennyit írni egy ilyen cse­kélységről? Pedig kell róla írni. Mert egy ilyen kilincs sokkal többet ér, mint amennyiért az üzletben meg lehet vá­sárolni. Visszatükrözi ugyanis a lakók viszonyát' a szocialista tulajdonhoz. Ül SZÖ 4 * 196 2- október 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom