Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-24 / 294. szám, szerda

A% agresszorok Támaszpontok helyett leszerelést! Veszedelmes szerep Az U-2-es amerikai kémrepülőgépek provokációi — a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság ellen — je-* lentősen fokozták a nemzetközi feszültséget, de ugyanakkor rádöbbentették az angol közvéleményt is arra. milyen szerepet szán az Egyesült Államok Nagy-Britanniának. Ha az országban épített számos amerikai támaszponthoz hozzászámítjuk azt is, hogy Angliát mai vezetőinek sikerül bekényszeríteni a Közös Piacba, amelyben Nyugat-Németország és Franciaország mellett csak mellékes figura lehet, megértjük, miért nyugtalankodik országunk közvéleménye. Mindezt azután még betetpzi az a felháborító hír, miszerint az Angliában állomásozó — három U-2-es kémrepülügép számát növelni fogják és ezek angliai támaszpontokról indulnak majd felderítő repüléseikre. Felvetődik a kérdés, beleszőlhat-e az angol kormány az U-2-esek provokatív akcióiba, a hidrogénbombákkal felszálló amerikai bombavetők cirkáló útjainak megakadályozásába, vagy az atomhajtású tengeralattjárók támszpontjain történő eseményekbe. A válasz egyszerű és megdöbbentő: nem. Az USA háborúba ránthatja Angliát Az Angliában állomásozó amerikai fegyveres erők közvetlen' ellenőrzése alatt állnak a háborús provokációk e veszedelmes ugródeszkái. Akcióikról nem kötelesek az angol kormányt tájékoztatni és semmihez sem kérik ki engedélyét. Természetesen, az angol lakosság rossz szemmel nézi, hogy kormánya ilyen jogokkal ruházza fel az USA fegyveres erőit. Hiszen egy tragikus LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK tévedéssel vagy szándékos provokációval kirobbantott konfliktus borzalmas megtorlásnak teszi ki Angliát. A konzervatív kormánynak ez az engedékeny politikája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy népszerűsége a legmélyebbre süllyed és egyre többen emelik fel tiltakozó szavukat s követelik, hogy Anglia valóban független politikát folytasson és ne elégedjen meg a hidegháború katonai támaszpontjának szerepével. Mialatt az angol sajtó az U-2-es repülőgépek távozását követeli, a szakszervezetek erélyes nyomására az Általános Szakszervezeti Tanács jobbszárnya is arra kényszerül, hogy megváltoztassa politikáját és kiálljon az országban létesített Polaristámaszpontok ellen. A munkáspárt is kénytelen volt elutasítani a nyugatnémetországi katonai egységek angliai kiképzését és követeli a Poláris-támaszpontok megszüntetését. Növekszik a közvélemény nyomása A haladó szellemű angol közvélemény ráeszmél arra, hogy az Egyesült Államok háborús terveiben kü,,Szüntessék meg az amerikai támaszpontokat" — követelik az angol békevédök. . (CTK felv.) lönleges, fontos szerepet szán óceántúli szövetségesének. Az Angliában elhelyezett amerikai repülőgépek, tengeralattjárók és kémcsoportok állandóan veszélyeztetik a Szovjetuniót és a szocialista országokat. Ezért egyre világosabbá válik, hogy az amerikai támaszpontok felszánío lása enyhítené a feszültséget, meg könnyítené az általános leszerelést és ezzel hozzájárulna a világbéke megőrzéséhez. Húsz támaszponton 40 ezer amerikai katona' 1948 óta az amerikaiak elözönlik Anglliát. Az akkori munkáspárti kormány beleegyezésével ideérkezett amerikai bombavetőgépek azóta sem távoztak el. Washington katonai ellenőrzése évről évre szélesebb körű és az amerikai tőke befektetései Angliát a Pentagon alárendelt üzlettársává tették. 1 Az Egyesült Államok először atombombákat, hidrogénbombákat, majd nukleáris töltetekkel ellátott rekétákat szállított Angliába. Csaknem húsz támaszponton 40 ezer főnyi amerikai katona állomásozik és csakis hatalmas erejű népi megmozdulás kényszeríthetné ki távozásukat. Az a tudat, hogy az atombombákat szállító amerikai repülőgépek éjjel-nappal bevetésre készen cirkálnak az égen, sok embert arra ösztönöz, hogy csatlakozzék a békemozgalomhoz. Angliában ma a békemeneteken £s gyűléseken való részvételért, az amerikai támaszpontok felszámolásának követeléséért az emberek százait tartóztatják le és sújtják börtönbüntetéssel. Igen furcsa fényt vet a mai Angliára, hogy a békéért síkraszállókat bebörtö.nzik, a fajgyűlölőket, Hitler-dicsőítőket azonban szabadlábon hagyják, és a kormány kesztyűs kézzel bánik velük. Kiket szolgálnak a támaszpontok? Sok politikus még úgy képzeli, hogy visszaforgathatják a történelem kerekét. Azt hiszik, hogy a milliárdok árán kiépített külföldi támaszpontok és az esztelen háborús előkészületek megállíthatják a szocializmus fejlődését és megakadályozhatják a volt gyarmatok népeit abban, hogy lerázzák a kapitalista igát. A népi tömegek Angliában és világszerte azonban lassan ráeszmélnek arra, hogy az amerikaiak nem azért tartózkodnak idegen országok területén, hogy azok lakosalt védelmezzék, hanem azért, hogy hasznot biztosítsanak az Egyesült Államokat uraló fegyvergyárosoknak, és bankároknak. Az angol munkás- és szakszerveA dél-mqrvaurszági nagyarányú öntözőrendszer építői, a brnói Ingstav vállalat dolgozói a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségük alapján a Krhovice— Hevlín-i csatorna építésén az év végéig 2 100 000 korona értékű munkát végeznek terven felül. Képünkön Karel Veverka, Antonín Adamík, a brnói Ingstav dolgozói és Alois Vatrt vizet bocsátanak a föld alatti csövezetbe. (CTK — Nesvadba felv.) TANULNI SOSEM KÉSŐ „ Nižná Myslán a A szövetkezeti gondolattól soha- legjobb egyénileg sem idegenkedett. Amikor jó pár évgazdálkodók közé vei ezelőtt megalakult a szövetkezet, tartozott Oberie elsőként írta alá a belépési nyilatLászló la képen j, kozatot. A falu valamennyi parasztaki az állam iránti ja követte. Ha Laci így látja jónak kötelességét min- — mondták akkor bizonyára elődig pontosan telje- nyös a közös gazdálkodás. Sőt, az sítette. Tehette, hl- alakuló gyűlésen Laci bácsit szövetszen már akkori- kezeti elnökké választották, ban foglalkozott a Mint kezdő vezetőnek nem volt szakszerű terme- könnyű dolga. Mert bizony nem léssel, nagyban al- mindegy 12 hektáron, vagy 900 hekkalmazta a műtrá- tdro

n gazdálkodni. Ám igyekezett, qyák használatát. A

mihez nem értett, kikérte a szakSzarvasmarhái, emberek véleményét. § sertései híresek voltak az egész kör- Nem is gazdálkodott rosszul. MégS nyéken. Fajállatokat tenyésztett, is állandóan furdalta, hogy jelenle$ évente több kocát értékesített. A nö- 9' tudásával nem tarthat lépést a S vénytermesztésben is mindig jó ered- korszerű gazdálkodással. Már közel * menyeket ért el. Í

ár a

z ötvenhez, s mégis úgy hatá\ • rozott, hogy szakképzettségét tovább ifs/s/ssssss/ssssssssss/sssss/ssss/s/sss/sssstsssss/ft fejleszti. Jelentkezett a moldovai mezőgazdasági technikumra. Mások zetl mozgalomban egyre többen tá- naponta hazajártak, ő azonban az mogatják azt a politikát, amely a intézetben lakott. — Nem lehet azt nemzeti érdekeket szem előtt tartó, oLya

n könnyen venni — mondta — amerikaiaktól független politikát, a a tanulás sok időt követel és én nemzetközi problémák békés megöl- s

oj

:a

t akarok tanulni dását, leszerelést és a békés nem- Egyhamar minden tantárgyban ottzetközi kereskedelem fejlesztését hon érezte magát és az év elteltével követeli. A jelenlegi helyzetben a kon- jelesre vizsgázott. A legjobb „diák" zervatív kormány megdöntése és az lett belőle. amerikai támaszpontok felszámolá- Tanulmányai befejezése után visszásénak követelése valamennyi angol tért a szövetkezetbe. Jelenleg zootechhazafias kötelessége. nikusi beosztásban igyekszik értéAz Oj Szó számára írta kesíteni tudását. Megmutatta, hogy a Daily Worker szerkesztője tanulni sohase késő! MONTY METH IVÁN SÁNDOR, Košice "|»T egrendítő és megdöbbentő eset-: J-'J- röl kaptunk értesítést az egyik csallóközi faluból. Rövid két hónap alatt három ember választotta a halált, — öngyilkosok. lettek. Megrendítő az eset: három ember önkezével vetett véget életének. Megdöbbentő az eset: az ok, a miért, — miért választotta három ember az élet helyett a halált? Az ok, a miért a következő: A 22 éves fiatalember szerelmes volt egy 18 éves lányba. Szerették egymást, természetes és magától értetődő dolognak tartották, hogy összekössék életüket, a fiatalember feleségül akarta venni a lányt. A tervezett házasságot azonban hevesen ellenezte a fiatalember édesanyja. Ellenezte és konokul kitartott álláspontja mellett, mert szerinte a lány szegény volt, nem illett a fiához. Vallási okok is közrejátszottak az anya magatartásában, más felekezethez tartozott a fiú és máshoz a lány. A fiatalok végül is réménytvesztett, kiúttalan helyzetükben a halált választották, — öngyilkosok lettek. A fiatalember édesanyját, azt. az anyát, aki hajlíthatatlan magatartásával a fiatalok házasságának és boldogságának útját 'állta, annyira megrendítette fia tragikus halála, hogy két hónap' múlva ö is elvetette magától az életet. Egy másik eset. A múlt vasárnap azt mondja az egyik vidéki ismerősöm beszélgetés közben:.„No, tegnap iste nálunk is volt egy nagy esküvő." „Sokan voltak?" — kérdezem nem sok "érdeklődéssel. „Dehogy is voltak sokan — válaszolja az ismerős. — Idézőjelben mondom a ,„riagy"-ot. Ketten voltak csak az esküvön, a menyasszony és a vőlegény". Ismerősöm aztán néhány szóval elmondja a „nagy" esküvő történetét. A fiatalember szülei, akiknek azelőtt trafikjuk volt s egy kissé „megszedték" magukat, ellenezték fiúk házasságát, mivel az szerintük KI A FELELŐS?. hozzá nem illő, szegény lányt akart feleségül venni. De mert a fiatalok kitartottak elhatározásuk 'mellett, a szülői tilalom ellenére is házasságot kötöttek, a szülők nem jelentek meg az esküvőn. A

z ember az ilyen hírek hallatára szinte megdermed és megdöbbenve teszi fel a kérdést: még mindig? Még mindig a vagyon, a ház, a pénz a döntő az emberek boldogságában? Miért és meddig élnek és hatnak még a régi fogalmak: gazdag és szegény? Szinte hihetetlennek tűnik, hogy az anyagiasságnak még ma is ilyen durva és tragikus következményekkel járó mgnyilvánulásai lehetnek. Azelőtt a régi világban, amikor a föld, a vagyon határozta meg az ember helyzetét a társadalomban s anyagi helyzete szabta meg boldogulása lehetőségét az életben, szinte mindennapos dolog volt, hogy a fiatalok azt választhatták csak élettársul, akit a szülök —, a vagyoni helyzetet tekintetbe véve — erre alkalmasnak tartottak. Szerelem? Őszinte, tiszta emberi kapcsolatok? Nagygazda legény és szegény lány? Ha ezer eset közül egyszer mégis, akkor: cselédnek. Ki törődött akkor a boldogsággal? Szerelemből nem élünk meg, — de a fiatalok házassága révén újabb néhány holdat szerezni: ez még biztosabb életet, a társadalom létráján újabb fokot jelentett. De mindazok ellenére, hogy-a régi rendszerben az ember életében, így az élettársa kiválasztásában is, a vagyoni helyzet oly döntő szerepet játszott, helytelen és eltúlzott volna minden esetben a szülőket hibáztatni. Végeredményben feltételezhető, hogy a szülök — legalább is döntő többségükben — nem voltak ellenségeik gyermekeik boldogulásának és boldogságának. A dolgok leegyszerűsítése volna olyasmit állítani, hogy a szülőket, — ha anyagi okok miatt kifogásolták gyermekeik párválasztását, sőt hatalmi szóval, ha kellett, akkor a legsúlyosabbal: a kitagadással megfenyegetve kényszerítették őket arra, hogy azt válasszák élettársul, akit ők arra alkalmasnak találnak, — egyedül és kizárólag egyéni anyagi önzésük vezette volna. A kérdés ennél sokkal bonyolultabb volt, mivel ezt nem lehet kiragadni a körülményekből, — a kapitalista társadalmi és gazdasági rendszerből. Látnunk kell azt a társadalmi rendszert, amelyben az ember értékét, becsületét és egyéni boldogulását nem munkája, hanem vagyoni helyzete, a holdak száma szabta meg. Hiába vágyott az ember valami jobbra, szebbre és tisztára, hiába akarta életét elhatárolni attól a társadalmi rendszertől, amelyben a pénz volt az úr, — az élet kegyetlen és kíméletlen volt. Az élet beleszólt az ember sorsába. Az élet volt az, amely a pénzt, a vagyont a legtisztább emberi érzések fölé helyezte s ez az élet volt az, amely az ember boldogságát nem az őszinte és tiszta emberi kapcsolatokban látta, hanem az anyagiakban. Gazdagnak lenni: boldognak lenni, — ez volt a kapitalizmus aki bírja, marja farkastörvénye. A

z eddig elmondottakból szükségszerűen következne az a megállapítás, hogy valóban ez így volt azelőtt a kapitalizmus idején, de miért kell ennek így lennie még ma is, hiszen gyökeresen megváltoztak a társadalmi és gazdasági viszonyok, munkájával ma mindenki emberhez méltó életet biztosíthat magának. Ma már nem aszerint mérik az embert, hány hold földje van, hanem munkája szerint. Ki és mi állhatja útját az ember boldogságának, a tiszta emberi kapcsolatok érvényesülésének? Ez igaz, ez így is van, azonban... Azonban: szinte a felismerhetetlenségig megváltozott az élet, ám nem változtak ilyen mértékben az emberek. Eltűnt a kapitalizmus, megszűnt a kizsákmányoló rendszer, lehetetlenné és értelmetlenné vált a vagyonszerzés, de a letűnt kor erkölcse, ideológiája és mentalitása még ott él az emberben. „Lehetetlen az embereket gépiesen átköltöztetni a kapitalizmus birodalmából a kommunizmus birodalmába — mondotta Hruscsov elvtárs a XXII. kongresszuson. — Az emberek tudatában burjánzó kapitalista csökevények ellen folytatott harc, milliók évszázadok folyamán kialakult szokásainak és erkölcseinek megváltoztatása, amit a mi forradalmunk kezdett meg, hosszadalmas és nem egyszerű dolog. A múlt csökevényei szörnyű erőt jelentenek, s lidércnyomásként nehezednek az élők elméjére. Milliók létében és tudatában élnek még jóval azután is, hogy megszűntek azok a gazdasági feltételek, amelyekből fakadtak." rzt a fogalmat: a múlt csökevé-L-' nyeit, s azoknak az ember életére nehezedő hatását lényegében és tulajdonkeppen csak ilyenkor, az élet egy-egy megrázó jelenségeiben bírja felfogni az ember. Valóban: szörnyű erőt jelentenek és lidércnyomásként nehezednek az ember életére. Mert ki vonhatná kétségbe, hogy ez a tragikus sorsú anya szerette gyermekét, j a maga módján, a maga, ám elavult • felfogásával jót akart fiának? Lehet csupán őt hibáztatni, felelőssé tenni? Látszólag igen, miért nem egyezett, bele abba, hogy fia azt válassza élettársául, akihez őszinte kapcsolatok fűzték, akit szeretett. Látszólag így van, de ha jobban meggondoljuk, ha csak egy kissé is a dolgok mélyére hatolunk, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, azt kell mondanunk: nem csupán az anya, hanem egy letűnt világ erkölcse volt az, amely útját állta két ember boldogságának. Hiszen az élet, a társadalmi rendszer, amelyben ez anya az élete jelentős részét leélte, a társadalom erkölcse és mentalitása, amely egész életszemléletét meghatározta, minden, de minden a harácsolást, a vagyonszerzést nevelte belé. S ennek a vagyonszerzésnek, a harácsolásnak élt, ebben látta élete értelmét és célját a megváltozott körülmények között ls. Söt: az új társadalom biztosította életlehetőségek, a tisztességes kereset ta-; Ián még csak növelte benne a kapzsiságot, most látta végre megvalósíthatónak a régi világból benne maradt álmát: megszedni magukat, „valakiknek" lenni. Ez álma megvalósításának szolgálatába akarta állítani fia sorsát is, aki bár a mi rendszerünk neveltje volt már, mégsem volt meg benne az a morális erő — mint a másik eset szereplőjében —, hogy túllépje a régi világ korlátalt. S

okan a szocializmusban csak a kizsákmányolástól mentes, munkát, tisztességes megélhetést biztosító rendszert látják. A lényeget tekintve igazuk van, azonban látni és tudni kell azt is, hogy a szocializmus i sokkal több ennél. A gazdasági feltételek alapját képezik annak, hogy mindjobban kiterebélyesedjenek és az emberek tudatában meghonosodjanak azok az új erkölcsi normák, amelyek az emberi életnek, az ember boldogságának éppoly nélkülözhetetlen feltételei, mint a tisztességes megélhetés, az anyagi javak bősége. BÄTKY LÁSZLÓ 0] 4 * 1BB

2 "któber 24.