Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-15 / 255. szám, szombat

f j / A 1 ľ 1 V 1 mm W » f f Nepi kulturank színvonalasabb muveleseert i v HBk ^^Bi- S S /Csehszlovákia Kommunista Pártja Xn. kongresszusa értékeli majd 1 ^ a2

t • munkát, amelyet a párt és vezetésével a dolgozók végeztek ! a XI. kongresszus óta. A „Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól" címn dokumentum falveti az irodalom és a művészet j kérdéseit is és ezzel kapcsolatosan ágy véljük, nem lenne érdektelen 1 visszatérni népi kutúránk színvonalasabb művelésének kérdésére is. Annál is inkább, mivel a gombaszögi és a stráinicei dal- és táncünnepély, valamint az Cj Szŕban ezekről megjelent gondolatébresztő írások, szintén felvetették a kérdést: mit kellene tennünk népi kultúránk színvo- i nalasabb műveléséért. S indokolja ezt a falvakon most felélénkült őszi, ] téli időszak is. A válasz nem egyszerű még akkor sem, ha az alábbiakban nem célunk kitérni a legnagyobb és legfontosabb kérdéskomplexumra, vajon ki tudják-e fejezni ezek az együttesek a népművészettel a mát; méltó marad-e a népművészethez mindaz, amit a közönség elé visznek; milyen lesz a •népművészet és a klasszikus művészetek közti viszony és főleg: mennyire és hogyan fog visszhangzani ez a program a mai ember szívében. Tekintve, hogy ezetc a kérdések egyrészt messze meghaladnák ennek az írásnak kereteit, másrészt pedig nem csupán a csehszlovákiai magyar kulturális élet kérdései — hiszen ugyanezek a kérdések foglalkoztatják a szovjet, cseh, szlovák, magyar, román, de még a svéd szakembereket is — most itt e kérdéscsoportot nem érintjük. Viszont úgy véljük, vissza kell térnünk arra a kérdésre, vajon a gombaszögi dal- és táncünnepély miért volt „a valóságban inkább a táncnak az ünnepélye". Ehhez talán még azt is hozzá kellene tennünk, hogy sok esetben az olyan táncnak, melynek nem volt egyenrangú partnere a zene. Pedig a tánc és a zene egy összetartozó egész — hasonlóan, mint a madár két szárnya —, mely nem választható külön „csupán táncra", meg a tánc ritmusát, hangulatát megadó „csupán zenére". S mindezek ellenére sajnos elég sokszor hallottuk egy-egy szerkezetileg jól és szépen felépített tánckompozíciónak tizenhat, illetve harminckét ütemnyi, magyarán nyúlfarknyi melódiáját, ötvenszer-hetvenszer ismételni e táncot valóban „csak kísérő" zenekartól. Addig, amíg a műsor nagy részében a táncegyüttesek a népi hagyományokat már nem csupán „bokrétába" kötve, hanem színpadi feldolgozásban, cselekményes keretben igyekeztek bemutatni, a zene unos-untalan „csak. a magáét fújta". Hiába kereste a legény a lányt, hívta őt táncba, hiába táncoltak szólót, vágy ropta az egész kar a táncot — a zenekar csak ugyanazt, ugyanúgy, ugyanolyan hangerősséggel, ugyanazzal a hangszereléssel, a hangszerek ugyanazon színével szürkítette a táncosok színpompás bemutatóját. A népi együttesek fejlődésének első állomása a nyersanyag felhasználása, a tisztán folklorikus formakinccsel való próbálkozás. A fejlődésnek ezen a fokán a fő szempont a tormahűség, amikor a népdalokat és a táncokat a maguk hitelességében kell megragadni. A fejlődés további stádiumában ezeket a kész formákat fel kell oldani, a folklórelemekből a mondanivaló kifejezésére űj idiomákat kell gyártani a népművészet idiomatikus hamvának letörlése nélkül f!), aaaz a népművészet szelleméhez hű zeneés táncnyelvét kell kialakítani, Tehát csupán a népi elemek alapos elemzésének és szintézisének ilyentén való elvégzése után lehej elképzelni egy, a stílus szempontjából tiszta cselekményes mű megalkotását. Több együttes hibája éppen az volt, hogy a színpadi megoldások keresése terén a fejlődésnek már második fokára lépett, ugyanakkor a zenei szerkesztés alsó fokán állt. Ez a színtkülönbség aztán törvényszerűleg felemás eredményt szül. Ez a tánc és a zene közti szintkülönbség nemcsak a kompozíció egységét bontja meg, hanem veszélyezteti a mű stílustisztaságát is, s ezáltal csökkenti a mű művészi értékét, s így hozzájárul még a hozzáértők körében is olyan hibás nézet kialakításához, mely nem szentel kellő figyelmet a zenének, sem a kompozíció, sem az interpretáció, de az együtteseknek nyújtandó segítség terén sem. Márpedig ezzel gyengítjük a közönség jó muzsika iránti, de általános kulturális érdeklődését is, és bizonyosfokú igénytelenségre nevelünk. A zene, a népművészet terén az igényesség és az érdeklődés, az az éltető fluidum, melynek csökkenése megöli a művészetet, illetve annak művelését örökös körforgásra kényszeríti. Mert a közízlés itt nem a készet passzívan élvező, hanem ihlető, bíztató, teremtő tényező. Legyünk ezért a következő országos dal- és táncünnepélyeken mértéktartóbbak a tánc mozdulatait elnyomó, a zenét elsikkasztó s a figyelmet a lényegesről elterelő kellékek dolgában — legyen az film, vagy színpadi díszlet, jelmez, vagy akár tetszetős revűszerö fogás. Hiszen a mi célunk nem a szemet elkápráztatni, hanem a népi együttesek sajátos formanyelvén a szívhez, az értelemhez szólni, mert csak így tudjak valóra váltani a népművészetnek is aat az igényes feladatát, melyet a párt dokumentuma így fogalmazott meg: tevékeny segítséget nyújtani az ember sokoldalú, harmonikus fejlődéséhen. A népművészet szellemének idegen formanyelvén csak részeredményeket érhetünk el és tartósan nem segítjük a dokumentum nagyon fontos kitételét: „mi azt akarjuk, hogy az emberek és főleg fiataljaink jől matassanak, kedvvel énekeljenek és táncoljanak." VÖRÖS CSILLAG TJideg, esős, májusi délelőtt. " Ahogy leugrálunk a magas katonai teherautóról, nagy esetlen csizmáinkkal a sárba cuppanunk. Máris odajut néhány gyerek, körülvesznek bennünket és Jelvényeket kunyerálnak: vígan és követelőz'óen. Valaki ad is nekik. De azok tovább kunyerálnak, ugrálnak, bohóckodnak, vékony hangon nevetgélnek. Később 'megunják és elszélednek. De egy közülük ott maradt: csendes, szőke, kék szemű és olyan félénknek tűnik, mintha még sem tudna szólalni. De mégis. Lassan odajön hozzám. jis megszólal: — Katona bácsi, adj egy jelvényt. Hangja kellemes és kunyeráló. — Nincs jelvényem, barátom — mondom sajnálkozva és megsimítom szőke fejét. — Csak ez, ami a sapkáimon, de ezt nem adhatom neked. Csalódottan, de nagyon kedvesen rám emeli nagy búzavirágkék szemét. — Holnap hozol nekem? — Holnap? ... Hozok. — mondom, aztám megborzolom a haját és otthagyom. Egyedül áll a sárban a nagy kőhíd korlátjánál egy kicsiny szőke emberke. Később visszapillantok, még mindig ott áll. Nem is tudom pontosan, hogy mitől és miért, de meghatódom. Valami nagy-nagy és igaz szeretet lobban fel bennem. Tiszta és érdektelen. Körülnézek: szürke, hideg az ég, a szél kapzsin és kapkodva rongál a ják közölt, leszaggatja fehér virágaikat, de ügyetlen (nem vérbeli kapzsi], a, hideg sárba ejti őket: fehérségük bemocskolódik. Másnapra szétszakadnak a felhők és a nap tekintete olyan erős, hogy nem lehet vele szembe nézni. Leugrálunk az autóról: a sár š felszikkadt már valamennyire. A kis szőke srác ott áll a hídnál Félénkségében egy kis bambaságot is látok, de kedves arcáról olyan meleg kék szemek néznek rám, hogy talán a kabátomat is odaaáom neki, ha kéri. — Elhoztad a jelvényt? — kérdezi. Nem válaszolok rögtön. Nevetve megborzolcm szőke fejét, aztán a karomra emelem. — Elfelejtettem... De nem baji Neked adom ezt a csillagot a sapkámról. A srácot a kőhíd széles korlátfára ültetem. Sapkámról lefejtem az aranykeretes vörös csillagot és odatűzüm a mellére. — Mondja, maga mit hülyéskedik?! — Hallom az alhadnagy komolykodó hangfát. — Van még nekem egy a kofferemben, alhadnagy elvtárs — hazudom. — ? ? ! — Van, ha mondom .. * A tiszt tovább megy. A srác ott áll a kőhíd korlátjánál, megelégedetten nézi a mellére tűzött csillagot, kis állát a nyakához szorítja, — úgy tartja a fejét. A nap magasan áll és meleg, olyan jóleső a nézése, mint azé a szőke kisfiúé. SZÖDY VIKTOR A népművészet sorén lényeges segítséget és ösztönzést adhatott Strážnice. Figyelemre méltó tanulság: a tártc és a zene szerves egészet képezett a legtöbb együttes produkciójában. Elbeszélgetve az együttesek vezetőivel, azok természetesnek vették, hogy az együttesnek nemcsak tánc, de állandó zenei instruktora is van. S ez meg is látszott az együttesek ki- § egyensúlyozott munkáján, a tánc ás a * zene formanyelvének gazdagságán. A Strážnicén szereplő legtöbb együttes nagy erénye: a stílustisztaság, a formahűség, az, hogy az egyes tánckompozíciók a táncokat, népi szokásokat, a dalokat a maguk hitelességében ragadták meg. Külön meg kell jegyeznünk, hogy a legtöbb táncot kisérő népi zenekar, az úgynevezett „cimbalová kapela" az ismétlések sorén a mindig megelevenedő dallamot fesztelen harmóniai leleményességgel tette színesebbé. Így kínálhatta magát a gondolat, hogy a népi zenélés a nép monumentális megragadó és mély érzelmű kifejezésének még teljesebb útjára lép majd a jövőben. S ez a csehszlovákiai magyar népi kultúra színvonalasabb művelésének — a népi együttesek fejlődésének egyik kulcskérdése. „Ha a zenekultúránkat nem leszünk képesek maga sabb szintre emelni, népművészetünk körforgása állandósul" — írta Dobos László az Oj Szó 13-i számában, s nagyon ls egyet kell vele érteni. Ezért legalább a jól működő tánckarok ala kuljanak népi ének-, zene- táncegyüttessé. A kultúrházak, művészeti klu bok, a CSEMADOK helyi és járási szervezetei vonják be a népi zenészeket, kellő szakmai irányítás mellett, az együttes munkájába, mint teljesen egyenrangú tagokat. Lássák el ezeket a zenekarokat a mi szempontunkból is értékes kottaanyaggal, elsősorban a tánckonipozíció igényesen feldolgozott muzsikájával és a vidék sajátos, jól hangszerelt dallamanyagával. A zenekar betanítását és vezetését bízzuk egy hozzáérte, jó muzsikusra. A központ alakítson inštruktori kart, akik álljanak — a lehetőségek szerint — állandó kapcsolatban a zenei vezetőkkel. Mindez természetesen sok és állandó jellegű szervező munkát igényel. Ogy véljük azonban, ez a munka jelentősen hozzájárulhatna népi kultúránk színvonalasabb műveléséhez és ahhoz, hogy „tevékenyen és pozitívan befolyást gyakoroljanak — mint azt a dokumentum is leszögezi — a nép eszmei és esztétikai nevelésére." MÖZSI FERENC KÁRTYAREGÉOT A párizsi Éditions <hi Seoil kiadásában megjelent Marc Saporta Compositlon N® 1, a maga nemében párját ritkító regény: a könyv kitéphető, csak egyik oldalukon nyomtatott lapokból áll. Az olvasó szabadon játszhat velflk, mintha kártyalapok volnának: keverheél őket, megemelheti a „paklit", s az így &szszeálló „lapjérSs alakítja M a főhős sorsát, szab>a mag a cselekmény Irányát. LIDICE - í 962 (Milan Škarýd felvétele) I VO FLEISCHMANN: Az ébren álmodás dicsérete Igen, vannak percek, amikor azt akarnánk, hogy mást, többet adjon > az ipar, | Aragon új műve A francia sajtó hírt adott arról, hogy Aragon befejezte új könyvét, melynek címe: Az Egyesült Államok és a Szovjetunió párhuzamos története. Vele egyidejűleg André Maurois te ugyanezen a témán dolgozott. amikor az írógép morze-ábécéjét egy oktávval feljebb halljuk amikor a valót, és azt, amivé válik — megálmodjuk. Akkor íródik a történelem s az igazi bátrabb versek, amelyek varázsszavúkkal kába álmunkból felébresztnek. Olyankor szót értünk a kubai gáncsokkal, akik többre becsülik losszóik könnyed ívelését a spekulánsok vetette álnok huroknál, a Decazeville-i bányásszal, aki inkább a földalatti tárnában marad, minthogy felszálljon, hisz a föld színén sötétebb, szűkebb tárnában rab, s elsősorban a szovjet kommunistákkal és XXII. kongresszusukkal. Természetes, vasfüggönyök és válaszfalak nélküli világban élünk, amelyben egy halomra hánynak minket féktelen, de ügyes ruék, kik mindenáron hatalomra törnek. Mintha csak kártyák lennénk, j méghozzá cinkosok. Mert csak egy a fontos, bár becstelenül — a nyereség, a totális katasztrófa. Ismerek embereket: évtizedeken át becsülelesen éltek. Testüket napról napra munkába vitték — így lettek vének. Kidolgozott kezükbe fegyvert is tiszta lelkiismerettel vettek, céloztak... és lőttek. Es* sejtelmük sem volt tán, hogy életüket, mint fát az erdőbe, méghozzá úri erdőbe bordták. Talán a gyárak dübörgő kerekei hajtották őket, amelyek egy pillanatra sem hallgatnak el, s nem szólalhatnak más, magasabb hangon, olyan hangon, amely a bértollnok írógépének teljesen ismeretlen. Olyan hangon, amely dalol a percben, amikor hirtelen megálmodjuk a valót és azt, amivé válik. Igen, van perc, amelyre nem is számítsz, i « s egyszerre egyértelműen, megvilágosodva lelki szemeid elé varázsolva áll itt: mindennek az értelme. Es ha nem is tudod, mi végből van a világűr, érzed, hogy van elég erőd, és érzed, mi végből vagy te magad. I meg| í Csehböl fordította: GÁL Y OLGA s ••••ÍHHÍÉi^^^MI Egy flal- és fáncflnnepély fnargójára JÖ LECKÉT KAPTAK Dél-Szlovákia falvai Jírva taláa sehol sem ütközik annyi ellentmondásba az ember, mint NJesvadyn, ebben a hatezernél is több lakost számláló faluban. Nasivady 17 éves fejlődésében ugyanis számtalan jót, de n»m egy bosszantót is láthatunk. Nesvady kulturéíis ' életében tapasztalható „pangás" megszüntetésére a napokban vállalkoztak. Kezdeményezője a Nemzeti Front járási bizottsflga és a Csemadok járási vezetősége voH. Vasárnap, a bányásznap alkalmiból a CSKP XII. kongresszusának jegyében járási dal- és táncünnepélyt rendeztek a faluban. A futballpályán megtartott rendezvényen a zselízi Cseiiiadok-napon nagy sikerrel szereplő csoportok, az országos hírnévnek örvendő „Dunaj" szlovák népmftvészetl egyjlttes, és a |árás több faltisi csoportja lépett fel. — A dal- és táncünnepély megrendeNagy sikerrel szerepeltek wmmMÍ az Snnepélyea az izsaiak. portot láthatják. 8866686*8$ Képünkön a tánccsozésével — mondta Szarka Béla, a Csemadok KB dolgozója — azt a célt követtük, hogy kedvet kapjanak a naszvadiak és lássák, hogy mennyi széptől Js rabolják meg magukat. S hogy nem hiába rendeztet meg ezt az ünnepélyt, emellett szólt az óriási érdeklődés is. A színvonalas műsor — noha túlhosszúra is nyúlt — lekötötte az érdeklődést. Különösen nagy elismerést érdemeltek az ížai és a martovcei Csemadok együttesek. A legnagyobb sikert azonban a „Dunaj" együttes araíta. A helybeli fiatalok három műsorszáma pedig arről tanúskodik, hogy Neszvadyn is vannak tehetséges fiatalok, akikből nem hiányzik a lelkesedés. Most pedig lássuk csak, teljesítette-é feladatát a dal- és táncünnepély. Kovács Lajos, szövetkezeti teg, ezt mondtd az ünnepély után: — Nem akarok próféta lenni, da 83 az érzésem, hogy e.z a dal- és táncünnepély igen hasznos volt. Bár előbb került volna megrendezésre Holenka jános, a HNB elnöks sem beszélt másképpen. Sokat mulasztottunk és most lätjulč csak, hogy mi mindennel ís gazdagíthattuk volna életünket. Mindenesetté, jó leckét kaptunk. Az egybehangzó vélemények felsorolása talán felesleges. Tény az, hogy hasznos volt a dal- és táncünnepély megrendezése. melyből talán a falu vezetői is levonták a szükséges tanulságot: nyújtsanak minél nagyobb segítséget a tehetséges fiataloknak, hogy így megtalálják a kulturális szórakozási lehetőségeket, s gazdagítsák falujukat. fkfj 1962. szeptember 15. * (Jj SZÖ 2