Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-08 / 248. szám, szombat

Legyen sok kenyér- és húsgyár Félreértés ne essék, nem a húsfeldolgozókról, sem pedig a pékségekről van szó, hanem a mezőgazdasági termékek gyárszerű előállításóra gondolunk. A jövőről szóló vitaanyag is főképpen ezt hangsúlyozza, amikor leszögezi: 1970-ig el kell érnünk a mezőgazdasági termelésben az ipar színvonalát. Bár a mezőgazdaságban egyelőre még más körülmények között folyik a termékek előállítása, mint az iparban, hiszen a természet, az időjárás még befolyásolja a terméshozamokat, mégis arra kell törekedni, hogy ahol lehetséges, egyre inkább függetlenítsük a termelést az időjárástól. Lehetséges ez? Tudunk küzdeni a szárazság ellen? Esik az eső parancsszóra? Ha kimondottan parancsszóra nem is tudunk esőt varázsolni, egy gombnyomással el tudjuk indítani a villanymotort, melynek segítségével működni kezd a szivattyú, és a szórófejek ontják a szomjas növényre a vizet. Nagy áldás a gép A mezőgazdaság gépesítésével évről évre sikeresebb harcot tudunk folytatni a természet erőivel szemben. A gépek segítségével az állattenyésztésben is jelentős lépést tettünk a gyárszerű termelés megvalósítása felé. Sok helyütt ma már az etetéstől kezdve egészen a fejésig — a trágyahordást is beleértve — minden munkát gép végez, az ember fizikai erejének igénybevétele nélkül. Az esztendő legnehezebb munkája, az aratás is egyre könnyebb, hiszen a köm báj nak ezrei, az öntözőgépek tízezrei állnak a szövetkezetek és az állami gazdaságok rendelkezésére. Am a gépi munka nem csupán könynyítést, fizikai munkaerő megtakarítást Jelent. A gép az ember után az egyik legfontosabb tényező a mezőgazdaság jövőjében, hogy segítségével egyre többet és olcsóbban termeljünk. Szóljunk például a kétmenetes betakarításról. Ez is egyik formája a gyárszerű termelésnek, hiszen emberi kéz érintése nélkül betakarul a földekről a gabonatermés. És ha jól szervezik a munkát, nemcsak a szemet, hanem a szalmát is bepréseli, bálákba rakja a gép. Olcsóbb, gyorEibb így a munka, kevesebb a szémveszteség. A kétmenetes aratásnál csupán 2—3 százalék, a kombájnos aratásnál 4—5, az önkötözőgéppel levágott gabonából 10—15 százalék is kinnmarad a tarlón. A gyárszerű termeléstől az sem választható el, mennyiért termesztik a búza mázsáját, mennyibe kerül egy liter tej kitermelése. Mennyibe kerül? Akadnak jó, igazán kiváló eredménnyel gazdálkodó szövetkezetek, amelyekben nem tudják — és ez nagy hiba —, hogy mennyibe kerül egy mázsa búza, mennyi a betakarítási, mennyi a termelési költség. Pedig a nagyüzemi termelésben fontos tudni mindent, hiszen a fejlődés további időszakában csak így mérhetjük le, mennyit haladtunk előbbre, hol a hiba, hol javíthatunk egyetmást a termelésben. Kiváltképpen most, amikor az ország népe — a falvaké is — a jövőnkről tanácskozik, illenék tudni mindenkinek, mi történik saját portáján, hogyan gazdálkodik a szövetkezet a közösség vagyonával. Ezért úgy helyes, ha minden szövetkezeti tag elsősorban „saját háza előtt söpör" és a vitában arról beszél, mit lehet javítani a gazdálkodásban, kl mit tud tenni a termelés fellendítéséért, a termékek olcsóbb előállításáért. És ezért nem mindegy sem a termelőnek, sem az országnak, mennyiért állítjuk elő a mezőgazdasági termékeket, mert a parasztemberek a ml rendszerünkben nemcsak a föld, hanem az Mszág gazdái ls, felelősségük tovább terjed a falu határán. Éppen ezért, ha a rosszul gazdálkodó szövetkezetekben a vita során leleplezik a hibákat, rendet teremtenek a gazdálkodásban, elejét veszik a további nézeteltéréseknek, clvakodásoknak, nemcsak az egyén, a szövetkezet, hanem az egész társadalom érdekében cselekednek. Megdőlt rekordok Az Idén a kedvezőtlen időjárás ellenére is általában jó gabonatermést takaríthatunk be. Sok szövetkezetben Egyre több tanuló az ostravai kohókban (ČTK) — A technika rohamos fejlődése és az új munkamódszerek bevezetése egyre nagyobb igényeket támaszt az ostravai kohók munkásaival, technikusaival és mérnökeivel szemben. Ezt csak a szakmai ismeretek állandó bővítésével lehet ellensúlyozni. A vltkovicei Klement Gottwald Oj Kohó dolgozói ezért fokozottabb figyelmet szentelnek szakképzettségük növelésének. Az idén pl. munka mellsttl tanulással az üzem mindegy 1739 dolgozója kezd el tanulni különböző iskolákon, s ezzel az üzemben tanulók száma 3204-re emelkedik. A máit évhez viszonyítva ez idén 800-aI több dolgozó döntött a tanulás mellett. még számításunkat ls felülmúlta a jól gondozott föld, és a Jól ápolt növény rekordtermést adott. Nem ritkaság az olyan szövetkezet, ahol 30— 35 mázsa búza termett hektáronként, árpából meg 40—45 mázsát takarítottak be. Ott, ahol műtrágyáztak és a növény fejtrágyázás formájában többször is kapott nitrogént, 50 mázsa tavaszi árpa is termett. Altalános vélemény, hogy a szakszerű nitrifikálás (időközönkénti nitrogéntartalmú műtrágyázás) lehetővé teszi a gabona hektárhozamának 10—20 százalékos növelését. Pedig nem nagy munka ez. A őajakovói szövetkezet (levicei Járás) agronómusa helyesen magyarázta, hogy a fejtrágyázás olyan jót tesz a földnek és a növénynek, mint súlyos betegnek az orvosság, s ha az idén nem alkalmazták volna ezt a különben egyszerű agrotechnikai beavatkozást, 6—7 mázsával kevesebb termett volna hektáronként. A belterjes gazdálkodás el sem képzelhető ezen egyszerű „beavatkozások" nélkül. Megdőlt rekordok, túlteljesített felajánlások — olvashattuk a minap a sajtóban a szovjet mezőgazdaságban elért nagyszerű sikerekről szóló jelentést. A Szovjetunióban az utóbbi időben a párt teljes súllyal a gabonatermesztés fellendítése harcának az élére állt. Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának egyik ülésén a többi között ezt is kijelentette: „A mezőgazdaság színvonalától jelentős mértékben fiigg a nép jóléte". Ránk is vonatkozik ez, a mi jólétünk, az életszínvonal további emelkedése is jórészt a mezőgazdasági termeléstől függ. Ezért a mezőgazdaság további fellendítését, az élelmiszerek termelését az egész párt, az egész nép ügyének kell tekinteni, s tovább kell harcolnunk a terméshozamok és az állattenyésztés hasznosságának fokozásáért. Huszonöt perc alatt egy mázsa búza Sző volt már róla, hogy nálunk sok szövetkezetben azt sem tudják, mennyibe kerül ©gy mázsa gabona termelése, pedig enélikül az alapvető mutató nélkül nehezen teremthetjük meg a belterjes gazdálkodást, a húsés kenyérgyárakat. A Szovjetunióban az utóbbi évek nagy fellendülést hoztak a mezőgazdaságban. Ez főképpen a gépesítés és automatizálás, s nem utolsó sorban a jó szervezés, Irányítás eredménye. A rosztovi terület kolhozai és szovhozai ls rekordtermést érték el, hiszen az átlagos búzatermés 30 mázsára tehető. A Gigant szovhozban nyolcezer hektáron termesztettek búzát, átlag 44 mázsás rekordtermést takarítottak be a föld minden hektárjáról. Ezzel megdőlt az amerikai farmerek világcsúcsa. Nekik egy mázsa búza termeléséhez 57 perces munkaidőre volt szükségük. A Gigantban csupán 25 perc kellett egy mázsa búza termeléséhez. Ez is rekord 1 Hazánk mezőgazdaságának továbbfejlesztésében kiváló tapasztalatokra támaszkodhatunk, hisz a szovjet mezőgazdaság ez utóbbi Időben nem csupán e növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is egyre szebb sikereket ér el. Nálunk ls akad e téren elég sok tennivaló. A gépesítés és az automatizálás megvalósítása égető kérdés. Hogyan hasznosíthatjuk a mezőgazdasági gyakorlatban a külföldön és Itthon felgyülemlett tapasztalatokat? Természetesen óvakodnunk kell a sablonos másolástól, akár külföldi, akár hazai (állami gazdasági) tapasztalatokat akarunk átültetni a földterület túlnyomó részén gazdálkodó szövetkezetekbe. Erről azért szólunk, mert sok helyütt az a nézet, hogy a szakosítás, a nagyfokú gépesítés és automatizálás csak óriási, egyesített szövetkezetekben lehetséges. Sokan azt gondolják, ha összevonunk" néhány gazdaságot, ezzel már mindent megtettünk a gyárszerű termelésért. Ez pedig nagy tévedés. Bár a földterület nagyságának jelentős szerepe van a korszerű mezőgazdasági nagyüzem kialakításában, de egymagában a földek puszta összevonása nem elegendő, hiszen az 500—600 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági üzemben már megvalósíthatják a szakosítást, a gyárszerű termelést, s egyben csökkenthetjük egy termék előállítására szükséges munkaráfordítást, olcsóbbá tehetjük a termelést. Egy-két perc alatt egy liter tej A mezőgazdaság jövőjéről, a belterjes gazdálkodásról beszélve természetesen előtérbe kerül a földkoncentráció, a szakosítás és az állatállomány összevonása. Például 250—260 fejőstehén szabadistállózásával, az öntakarmányozás bevezetésével, teljesen gépesített fejőállásokkal egy liter tej termelési ideje a mai 10—20 percről 1,7 —2,4 percre csökken. Ez természetesen koncentrált, szakosított állattenyésztési módszerrel, az új technológia teljes megvalósításával érhető el. A szóban forgó esetben a jószág eledele széna, here és takarmány volna, melyet az előkészített kazlakból etető nélkül az állat maga fogyaszt el. A sertéshizlalásban is a teljesen automatikus etetésé a jövő. Eljutottunk tehát a húsgyárakig, bár mind az előbbi esetben, mind pedig az utóbbiban csupán 500—600 hektáros üzemről beszélünk. A teljesen gépesített hizlaldában a nedves takarmánynyal etetett 630—640 sertés hizlalásánál 1 kg súlygyarapodásra fordított idő az eddigi 16—21 percről 1—1,7 percre csökken. A gyárszerű mezőgazdasági termelésben döntő szerepe van a gazdaságosságnak. Ezért fontos tudni azt ls, mennyi a munkaráfordítás, amit percben fejezünk kl a tej literjének, hús- és gabonafélék kilójának termelésére. Szó volt már a čajakovól agronómusról, most a zootechnlkusé a szó, hiszen ő is bizonyítani tudja, gazdaságuk nem nagy, mégis kifizetődik — már kiszámították —, ha automata hizlaldát készítenek. Bár a felszerelés nem mindenben felel meg nékik, egy kis „újítással" rövidesen üzembe helyezik az autometa etetőt. Ezzel megszűnnék a nehéz munka, nem ikell az etetőknek félezernyi sertés részére vödrökkel hordani a moslékot. Egy gombnyomás, és ehet a jószág. Könnyebb lesz a munka, olcsóbb a termelés, több húst adhatnak majd ez országnak. • • • Oreg bányászok új gépekről A nyugdíjasok Ostraván is Aztán, amikor ml már megerőolyanok, mint az ország többi vá- södtünk, amikor egy másik még rosában. Itt-ott még tesznek-vesznek nálam i

s gyengébb fiú jelentkezett a ház körül, aztán amikor kisüt a nap, a lova

t hajtani, a szénbáró hajcsámegfogják az unokák kezét és: ral ú9y vélték, nagyobb hasznot kisétálnak a város valamelyik park- hajthatok, ha én is lapátot veszek lába. Itt aztán elkezdődik a „ka- ű kezembe, meg csákányt, szinózás". Hogy miről tudnak az ~ Amit aztán csak az öregség, öregek annyit beszélni? Az elmúlt v

a9y a rokkantság vett el tőlünk, ifjúságról, néha a császári és klrá- Tovább ballagunk a kiállítás telyl hadseregben eltöltött évekről, raieten. A korszerű bányagépeket vagy egészen mindennapi dolgokról mv

a egyszerre csak így kiált fel beszélgetnek az unokáikat őrző a

z öreg vájár: öregapák. _ Hat ez is munka, amit Most azonban, hogy legutóbb a am

i bányászok végeznek? HtOstraván jártam, az volt a benyo- szen ez gyerekjáték a mi munmásom, hogy az öregek érdeklődé- Icánkhoz képest. Most már a se ezekben a hetekben másfelé bányász úgyszólván hozzá se nyúl irányul. Alig sütött kl a nap, már a szénhez. Mindent a gépek végeztlzen-ttzenöten is szorgoskodtak egy kis téren — nem messze a g

n l

s úgy látom, hogy most a findfích-Bányától. gépeket jobban megbecsülik, minta A csallóközi ember, aki még so- m

i }dQ

nkben az embert, hasem volt bányában, furcsa gé- _ venco, hallod-e, emlékszel pekre lesz itt figyelmes. A kifeszí- arra a bányászközmondásra: Susztett kötél mögött 2—3 hektárnyi ternak jó cipője, bányásznak tüzeterületen gépkiállítás van. Es ha a S

Oh

a rúnes. látogató kíváncsi természetű és ,... Ä ' „, „„,,„„„„ „,,„ r , < ^ . - ^„un „„, — Latod, én már egeszen elfemeg akarja tudni, mi érdekli any- ' pedla hánunyira az ostravai öregeket, mit mu- l

el

tenem e

zJ a szoiast. feaig nany ÍT:L

0To

nzzáTu

gk

y hé

ü^ k0z

e' ^ T^JzTszZTka

pZ l

e- Te hTafén koromban ilyen * \^yák udvarán égig érő _ . izj',"r'7 . l

n„„

Ai. halmokban hevert a szén, mert nem T uL JIh. ^ "Olt aki megvegye, nekünk meg, ma ilyen görbe hátú, - szól az ^ m

m ^^ kll

ométerekT„1A„ rr,ňn io re a fOld alatt küzdöttünk érte, nánk, Tt

a\Z%nrslotttZ°:

ht vasárnaponként a szemétből kellett menňi a bányába, véli a másik. a szenet kikaparnunk Valami azonban hiányzik a kiálNem hallgathatom tovább az lításról — bök a homlokára az öregek eszmecseréjét, mert nyolc egyik öreg. óra van, kinyitották a kiállítás ka- — Fogadjunk, hogy eltaláltam, púit, egy időre áttekinthetetlen mire gondolsz, — szólt hozzá a mágomolyaggá keveredik össze a vá- sik. — A bányászok régi életét rakozók serege. Mert ekkorra már is szemléltetni kellene ezen a kiiskolások, nyugdíjasok, szabadna- állításon. Legalább néhány képen, pos bányászok, serege áll a kapu A régi szerszámokat is érdemes előtt. Kapunyitás után mindenki ar- volna ezek mellé a gépek mellé rafelé irányítja lépteit, ami a leg- tenni. jobban érdekli. — Gondolatolvasó vagy — csaAz egyik bányamozdonynál két pott a vállára a másik, másik nyugdíjas beszélgetését hall- A kiállítás egyik rendezője meggattam kl. fiallotta a két öreg eszmecseréjét. — Emlékszel? Mi tizenhárom A kiállítás egyik zugába mutatott éves korunkban kezdtük. és így szólt: A másik bólintott. Aztán a gép — A régi „gépeket" ott, a kiálmüszaki adatainak olvasása köz- Utasnak abban a részében találben ennyit mond: fák meg. — Hát te emlékszel, mennyit ... , „ _ _ J csúfoltatok engem, mert gyenge Odamentünk. Csákányt, lapátot, testalkotom miatt a lovakhoz osz- meg kapát találtunk azon a helyen tottak be. Naponta tizenkét órán - Valóban akkor ez volt a ml át azt a vén gebét hajtottam. Vak „gépparkunk" mondták szomorúan volt a szegény, tizenkét éve húzta az öregek. • már akkor az igát a tárnák mé- ~ De jó ifolna húszévesnek lenlyén a vaksötétségben. Ha nekem nt, — sóhajtott az egyik. akkor ilyen paripán lehetett vol- Aztán szinte egyszerre mondták na! Es a bányamozdonyra mutá- szívük vagyat: íot

t — Újra csak bányász lennek. Az öreg tovább szövi a beszéd Most már érdemes lenne, •fonalát: TÓTH MIHÁLY I Űj emberek között Néhány gondolatot vetettünk fel, hogyan Is juthatunk el a mezőgazdaságban a gyárszerű termeléshez. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a termelőerők színvonalának meghatározott mértékű emelése mellett szükséges, a mezőgazdasági Irányítás tökéletesítése, az üzemvezetési, szervezési módszerek továbbfejlesztése ls. Az egymásért és az országért érzett felelősséget szépen lemérhetjük már a kongresszusi vállalások biztató teljesítésén. Most a tanácskozások Idején fontos az, hogy okosan, az állami érdekeket mindig figyelembe véve mérlegeljük a helyzetet. Így a vita Igen nagy támaszunk lehet további munkánkban. MÉRY FERENC A jó kezdeményezés visszhangja (CTK) — A komoíanyl bányászok és a tfebušleei vasutasok felhívása nagy visszhangot keltett a košicel vasútvonal állomásai dolgozóinak körében. Csaknem 100 vasútállomás több mint 300 szerződést kötött a szállítókkal annak érdekében, hogy a jövőben folyamatosabb legyen a vasúti teherkocsik körforgása. A košicei vasútvonal állomásain máris észlelhetők a gyümölcsöző együttműködés eredményei. így például a BuCina-üzem dolgozói augusztus első hetében a normák által megállapított mennyiségnél többet raktak a vasúti teherkocsikba és különösen a munkaszüneti napokon végzett munkával járultak hozzá a vasúti teherszállítás folyamatosságához. NEMRÉGIBEN az a szerencse ért, hogy a lévai kavicskitermelő vállalat štúrovói kirendeltségének egyik uszályán tölthettem két napot. A romantikus szépségű tájon kívül megfigyelhettem az itteni munkások példás munkaszellemét. Cserzett bőrű, keménykötésű, csaknem feketére égett arcú emberekből áll ez a 20-tagú kollektíva. Egy dunai kotrógép, két uszály, egy kirakodódaru és egy kis vontatóhajó személyzete. A kilencventonnás uszályok négyszer rakodnak, hogy azután fürge autókon és traktorokon meginduljon a kavics rendeltetési helyére, az építkezések színhelyére. Elgondolkoztatott egy véletlenül létrejött kontraszt. Túl a Dunán az esztergomi bazilika ős alatta az új világot építő s talán még ők maguk sem tudják, új emberekké formálódott kis kollektíva. Az előbbi hidegen, mozdulatlanul néz a Duna habjaira. Ejnezek Itt lent a víz alá nyúlnak és kiemelik a kavicsot, melyből lakóházak, szövetkezeti .épületek, gyárak vagy talán éppen kultúrházak épülnek. A második napon már én is közéjük tartozónak éreztem magam. Megragadott közvetlenségük és nyíltságuk. Magamban talán egy kicsit szégyenkeztem is azon, hogy magától értetődő dolgalkat megfigyelés tárgyává teszem. Köztudomású például, hogy ajánlatos az üzemekben reggel a politikai tízperces vita. Ök a két rakodás közötti Időszakot használják fel a napi sajtó áttekintésére. Minden külső formáktól mentesen, szervezés nélkül alakul ki a vita egyegy érdekesebb cikk fölött. László Béla hajógépész, a csoport legöregebb kommunistája mondta: — Mi nem kötelességünknek érezzük a politikai tízpercek megtartásét, de életelemünkké vált, hogy megvitassuk a nagyvilágban történteket. A másik meglepetés akkor ért, amikor megtudtam, hogy teljesen vezető nélkül dolgoznak. Szabadka Ferenc, I az egyik uszály kormányosa szinte felháborodott csodálkozásomon. S mikor én a munkaszervezésre és a felelősségre hivatkoztam, felvilágosított : — Akt nem ért a munkájához, olyan ember Itt nincs. Akiben meg nincs öntudat, hogy felügyelet nélkül ls mindent elkövessen a többtermelés érdekében, azt a ml csoportunk kiforrja magából. ŐSZINTÉN SZÖLVA hittem is, meg nem is szavainak. Talán ha a véletlen balszerencse által nem győződök meg a fenti állításról, még most is kételkednék. Az történt ugyanis, hogy a kavicsot partra rakó szállítószalagok egyike fölmondta a szolgálatot. Elhallgatott a kirakodódaru csattogása. Megállt a munkai Mindenki fölfigyelt. Aztán anélkül, hogy bárki is harsány hangon utasításokat adott volna, mindenki megindult a rokkant gép felé. Szalagszakadás, állapították meg s már futottak ls a szükséges szerszámokért. Öt percen belül együtt volt minden, ami az Ilyen operációhoz kell. A „beteget" kitolták a sorból, átállították. Mindenki ott volt. — Kinek a munkája ezt megjavítani?! settenkedtem körülöttük és a szakadt szalagra mutattam. Csak néztek rám mosolyogva, Jókai Lajost, aki gyakorlott kézzel öltögette össze az elszakadt gumiszalagot, kiszolgálták szerszámokkal, gyorsan, szó nélkül, mint egy igazi operáción. Addig néztem őket, mtg én ls bekapcsolódtad kézhez adogatónak. Restellettem csak úgy álldogálni, bámulni. Egy óra sem telt el, készek voltunk. Ahogy a partról lefelé mentünk, valaki megjegyezte: — A fene vinné el ezt a kezdetleges szerkezetet — és a szállítószalagok felé mutatott —, ha jobbat kapnánk, mégegyszer ennyit tudnánk termelni. ENNEK a megjegyzésnek az a poénja, hogy órabérben dolgoznakl Mikor hajónk újra a Duna középén szelte a hullámokat, odafordultam a bazilika homlokzatán álldogáló kőszentek felé és büszkén dicsekedtem nekik: — Látjátok, milyen emberekké lettünk, mióta értelmünk felszabadult és magunknak dolgozunk?! . .. Kovács Ifizsef, Komárno 1962. szeptember 15. * (Jj SZÖ 2