Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-11 / 220. szám, szombat

fiz USA újabb mesterkedései az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről folytatott tanácskozáson PLENÁRIS ÜLÉS GENFBEN Genf (CTK) — Augusztus 9-én délután 14-napos szünet után esszeült a három atomhatalom — a Szovjetunió, az USA és Nagy-Brttanaia — albizottsága. A háromhatalmi albizottság ülésén Árthur Dean, az amerikai küldöttség vezetője mondott beszédet. A nyugati hírügynökségek közlése szerint felvázolta az USA öj állásfoglalását az atomfegyver-kísérletek beszüntetésének kérdésében. A hírügynökségek már néhány napja hangsúlyozzák, hogy Dean csupán a jövő héten terjeszti elő javaslatainak hivatalos szövegét. Dean az albizottság csütörtöki ülésén kijelentette, hogy az USA nem változtat arra irányuló követelményének lényegén, hogy ellenőrző áU lomásokat létesítsenek a Szovjetunió területén, vagyis az USA továbbra ís törekedni fog az idegen területen végzett kémtevékenység elismertetésére. Dean amerikai küldött felszólalása ntán V. A. Zorin, a szovjet küldöttség vezetője kijelentette, hogy ez amerikai küldöttség újabb mesterkedéséről van szó, amely arra törekszik, hogy kikerülje az atomfegyverkísérletek beszüntetésének kérdését. A szovjet küldött rámutatott arra, hogy az USA régi álláspontját új köntösbe öltöztette, hogy ezzel megtévessze az értekezlet semleges résztvevőit. A háromhatalmi albizottság ülésén ezután megállapodtak abban, hogy az atomfegyver-kísérletek kérdését a jövő hét keddjén a 18-hatalmi leTovább dúlnak a harcok Omanban Kairó (ČTKJ — Az Ománi imamátus kairói képviseleti hivatala aug. 9én kiadott nyilatkozatában rámutat arra, hogy a harcok tovább dúlnak Omanban. Az angol hatóságok mindenképpen arra törekednek, hogy a világ ne szerezzen tudomást az Omanban uralkodó valódi helyzetről. Szigorú cenzúrát vezettek be, megszüntették a postaösszeköttetést Ománnál, sőt még a Vöröskereszt képviselőinek is megtiltották, hogy Omán területére lépjenek. A kairói képviseleti hivatal nyilatkozatában hangsúlyozza, miszerint Nagy-Britannia újabb propagandakampányának fő célja, hogy csökkentse az ománi nemzeti felszabadító mozgalom jelentőségét és hogy a világ közvéleményének figyelmét elterelje erről az országról, hogy az ománi kérdés esetleg ne kerüljön az ENSZ közgyűlése jövő ülésszakának napirendjére. szerelési bizottság plénuma tárgyalja meg. A Francé Presse hírügynökség tudósítója ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az USA és NagyBritannia küldöttsége! nem akarták, hogy a plénum ezzel a kérdéssel szerdánál előbb foglalkozzon, mert azt kívánták, hogy az e hét végén Genfben érkező amerikai és angol szakértők értekezzenek e leszerelési értekezleten képviselt semleges államok küldöttségeivel. Genf (ČTK) — Genfben, a Nemzetek Palotájában augusztus 10-én délelőtt Araujo Castronak, a brazil küldöttség vezetőjének elnökletével megkezdődött a 18-hatalmi leszerelési bizottság liü. plenáris üiése. Ez az utolsó ülés, amelynek napirendjén szerepel az atomfegyverhordozók betiltásának kérdése. Az ülésen felszólalt Árthur Dean amerikai küldött, Valerian Zorin, a szovjet küldöttség vezetője és Lachs, lengyel képviselő. Az értekezlet napirendjén szerepel a hagyományos fegyverek és gyártásuk kérdése, amelyről a jövő héten tárgyalnak. Mi a helyzet Argentínában ? Buenos Aires (ČTK) — Mindeddig nem nyert megoldást Argentína legfőbb katonai parancsnokai között a hatalmi kérdés. Azok a tábornokok, akik Loza tábornokot Argentína szárazföldi hadseregének legfőbb parancsnokát és a szárazföldi erők államtitkárát lemondásra kényszerítették, rövidesen összeülnek Luis Cantillo nemzetvédelmi miniszterrel és kijelölik a lemondatott tábornok utódját. A Democraeia című lap a katonai körök kebelében uralkodó válságot a szélső reakciós tiszti csoport öszszeesküvésének tekinti, amelynek célja a népi erők elleni megtorló intézkedések fokozása. Az országban ezalatt tovább tartanak a zavargások, főképpen Cordoba tartományban. Az Argentin Általános Munkaszövetség tartományi vezetősége általános sztrájkra szólított fel I minden dolgozót a közlekedési alkalmazottak sztrájkjának támogatására, akik tiltakoznak a kormány szándéka ellen, hogy a tartományi közlekedési eszközöket visszaadja a magántőke kezébe. A hűtőberendezéseket gyártó ipari üzemekben és a földaiatti vasútnál alkalmazott több mint 35 000 dolgozó Buenos Airesben megindította a váratlan részleges bérsztrájkok lánaolatát. Megkezdődött a DÍVSZ tanácsának ülése Varsó (CTK) — Varsóban, augusztus 10 én az esti órákban megkezdődött a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Tanácsának ülése, amelyen a DÍVSZ ifjúsági szervezetei 300 küldöttének és több mint 330 megfigyelőnek részvételével megtárgyalják e legnagyobb nemzetközi ifjúsági szervezet munkájának és harcának programját a következő két évre. Az ülés augusztus 16-ig tart. A csehszlovák küldöttséget Vladimír Vedra, a CSISZ KB titkára vezeti. Piranelli, a DÍVSZ elnöke augusztus 10-én délelőtt a lengyel és a külföldi sajtót a tanácsülés céljairól tájékoztatta. Rámutatott arra. hogy a DÍVSZ soraiban 97 ország 250 szervezetének 101 millió fiatal tagját egyesíti. A DÍVSZ jelszava: Világ ifjúsága egyesülj a békéért, a következetes demokratizálásért, a nemzeti felszabadításért, az általános és a teljes leszerelésért folyó harcban. A DÍVSZ tanácsának varsói ülésén megfigyelőkként részt vesznek a szocialista ifjúsági szervezetek és más olyan ifjúsági szervezetek képviselői, amelyek nem tagjai a DÍVSZ nek. AZ ANGOL munkaügyi minisztérium július 18-i jelentése szerint Angliában 400 418 munkanélküli van, ebből 196 000nek már több mint két hónapja nincs munkája. (CTK). A LIBANONI kormány elleni reakciós államcsínyben való részvételért 178 személy halálbüntetését javasolta az államügyész. (CTK). BUKARESTBEN a szocialista országok tudósai részvételével értekezletet rendeztek a takarmányok proteintartalmának agrotechnikai és kémiai növeléséről. Az értekezlet résztvevői a jövőben több problémát szoros együttműködésben oldanak meg. (CTK). ROMÁNIÁBAN augusztus 23-án ünneplik az ország felszabadulásának évfordulóját. E nap tiszteletére sok üzemben kötelezettségeket vállaltak. A Munteniaszénbányában 31 500 tonna szenet bányásztak terven felül. A Victoria-üzem munkásai 11 700 tonna nyersvasat és a hunedoarsl kohó dolgozói 900 tonna kokszot termeltek terven felül. (CTK). A KUBAI forradalmi fegyveres erők minisztériuma közlése szerint július 31én és augusztus 2-án amerikai repülőgépek megsértették Kuba légiterét. A repülőgépek kubai kereskedelmi hajók felett repültek. (CTK). A SZOVJET kormány meghívására szombaton Jonathan Savi de l'ove vezetésével Moszkvába érkezik Togo nemzetgyűlésének 10-tagú küldöttsége. AFRIKAIAK tüntettek tegnap a durbani városháza épülete előtt. Nelson Mandel és a nemzetfelszabadító mozgalom több tagjának kiszabadítását követelték. (CTKJ. LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK Egyre erősödik az angolok fasisztaellenes mozgalma V

égig ültem az angol parlamentben azt a kínos órát, amely során néhány képviselő reménytelenül megkísérelte rábírni a kormányt, hogy még a nyári szünet megkezdése előtt tiltsa be a fasiszta szervezetek garázdálkodását. A náci szervezeteket nemrég „Hitlernek igaza volt" zajos jelszóval újra életre keltették. Mint a patkányok, úgy másztak elő lyukaikból, mert megérezték: ha a nyugatnémet tankcsapatoknak megadják a lehetőséget, hogy Angliában meg vethessék lábukat, akkor most ok is hangosan hallathatják hangjukat. A reakció „Mindnyájan testvéren vagyunk már" jelszóval taszítja Angliát az Adenauer és de Gaulle uralta Közös Piacba és kétségtelen, hogy a náci tevékenység összefügg ezzel a törekvéssel. Hitler csodálói, az 1930-as évek nácijai éppúgy, mint a Közös Piac jelenlegi hívei az ún. Egyesített Európa jelszavát nangoztatják. Egy egyesített kapitalista Európára gondolnak, amely gátat vetne a szocializmusnak; egy Európára, amely nem ismerné el a második világháború utáni határokat. Ezt az Európát német vezetés alatt képzelik el. Az angol népnek azonban egészen mások az elképzelései. Az angol népet a világ jó szívűnek, engedékenynek ismeri. Ez a nép azonban a fasizmust a leghatározottabban elveti és nem tűri meg. Mialatt a kormány tétlenül nézi az ocsmány fajgyűlölő propaganda gátlástalan terjesztését, a nép kiözönlött az utcákra, hogy szétverje a fasiszta gyűléseket, még mielőtt megkezdődhettek volna. Mivel a náci gyűlések egész sorozatát vették tervbe, néhány angol képviselő szorgalmazni kezdte ezek betiltását, mert várható volt, hogy ezek csak további rendbontást eredményezhetnek. A „szólásszabadsággal" érvelve a kormány rendőrséget vezényelt ki, hogy megvédje az angol nácikat. A közvélemény erős nyomására csupán egyetlen, egy náci vezetőt vádoltak meg rendzavarással. A kormány a fasisztákat védi, mert rokonszenvez a Németország uralta Európa eszméjével, és korántsem mondható, hogy ellenezné a fasisztáknak a színasbörüek klüldözésére Irányuló törekvését. A kormány szolgálatába szegődött a Times, amely nagy hangon követel börtönbüntetést azok számára, akik a fasizmus megújhodása ellen harcolnak. Ha a kormány és az öt kiszolgáló sajtó meg is feledkezett az 1945. évi potsdami szerződésről, az angol nép még igen jól emlékszik rá. Nem felejtette el főleg az egyezménynek arra vonatkozó pontjait, liogy fel kell számolni minden náci szervezetet és intézményi, és meg kell akadályozni újjáéledésüket. Mindennek fittyet hányva az angol hatóságok a Mosley fasiszta vezér ellen fellépő és öt a náci gyűlésről kiüldöző tömeg 150 tagját letartóztatták és bíróság elé állították. Kennedy elnök, aki nem engedélyezte a kommunista vezetők kiutazását, minden további nélkül beleegyezett, hogy Rockwell, az amerikai nácivezér Angliába utazhasson. Az angol hatóságok azonban a hatalmas népi ellenállás nyomására mégsem engedélyezték partra szállását, illetve, amikor mégis befurakodott Angliába, Kitoloncolták. Az angol nép fasisztaellenes megmozdulása valóban nagyszabású volt. Konzervatív, munkáspárti liberális meggyőződésű emberek a kommunistákkal egy vonalban harcolnak a fasiszta gyűlések betiltásáért. A kormány saját bevallása szerint csak három fasiszta gyűlés védelmére 1000 rendőrt vezényelt ki. A gyűlések ennek ellenébe kudarcba fulladtak, mert a nép nem tűri a fasisztákat. Hitler szellemét látja a volt náci tábornokok mögött, akik újból a Bundeswehr élén állanak, kulcspozíciókat töltenek be a NATOban, és akiknek támaszpontokat ós gyakorlótereket nyújtanak Angliában. A nép Hitlernek ezekkel az utódaival nem vállal semmilyen közösséget, mert tudja, hogy ezek útja a háborúhoz, az emberiség mér-, hetetlen szenvedéseihez vezet. Monty Meth A kongói központi Belgium el j Leopoldville (ČTK) — A kongói központi kormány Fayat belga külügyminiszter-helyettes nyilatkozatára — amely szerint Belgium nem ért egyet a kongói központi kormánynak Katangára gyakorolt nyomásával — azt válaszolta, hogy Belgiumnak tiszteletben kell tartania a kongói központi kormány döntősét Katanga szekormány tiltakozik árása miatt paratizmusának megszüntetéséről és nem szabad beavatkoznia Kongó belügyeibe. A kongói nemzeti rádió hivatalos közleményt közvetített, amely rámutat, hogy Belgium továbbra is figyelmen kívül hagyja a kongói központi kormány döntését, O

ly gyakran esik szó a nyugatnémet Bundeswehr atomfelfegyverzésének veszélyéről, hogy szinte mindennapivá vált, s a külpolitikai hírek olvasója már-már hajlamos arra, hogy napirendre térjen a hasonló hírek felett, mondván: „Ez az őrült Strauss csak nem fér a bőrébe ..." De éppen a dolognak ez a mindenapossága, az, hogy a bonni vezétők szüntelenül követelik az atomfegyvert, s ebben az igyekezetükben már némi előrehaladást ls elértek — ez teszi szükségessé, hogy a múlt hét eseményei közül mindenekelőtt az erre vonatkozó fejleményeket ragadjuk ki és újból foglalkozzunk velük. m Az MC 69-us terv Strauss bonni hadügyminiszter a hiroshimai katasztrófa évfordulójának hetét azzal kezdte, hogy interjút adott, amelyben egyértelműen, szemtelenül és nagy hangon „egyenjogúságot" követelt „a NATO atomfegyvereinek ellenőrzésében". Ügy látszik, rá akart szolgálni Adenauernek róla alkotott véleményére (t. i., hogy Strauss a Bundeswehr atomfelfegyverzésének legmegbízhatóbb követelője, s ezért nélkülözhetetlen) és említett interjúja után két nappal újra nyilatkozott a Frankfurter Allge melne Zeitungnak. Mondani sem kell, hogy központi tétuája újra az atomfegyver követelése volt. Straussnak ez az utóbbi időben felélénkült „tevékenysége", amelyhez a Nyugat-Berlinből az NDK ellen intézett provokációsorozat robbanásai szolgáltatják a „kísérő zenét" — felette elgondolkoztató. Elgondolkoztató és figyelmeztető ez mindenekelőtt azért, mert a nagy hangoskodás azt bizonyítja — nyeregben érzik magukat az atomfegyvert követelő revansisták. Erre töba nagyvilágban bek között okot ad nekik a NATO úgynevezett MC-B9 sz. terve, amely újévkor lép érvénybe, s amely szerint korszerűsítik a tagállamok „hagyományos" fegyverzetét. Valószínű, hogy Strauss Interjújában is idézőjelben képzelte el a „hagyományos" kifejezést. A kiszivárgott hírek szerint ugyanis az MC-69-es terv szerint a Bundeswehrt Pershing és Poláris rakétákkal kell felszerelni, amelyek a legkorszerűbb amerikai fegyverek. Igaz, a rakéta még nem nevezhető atomfegyvernek, de feltehető, hogy nem a tábori postát akarják szállítani vele. A Poláris kifejezetten atomfegyverhordozó. > Adenauer tud valamit...? Nyugat-Németországnak gyorsan kell az atomfegyver, a revansisták minél előbb a kezükben akarják tudni a Poláris csúcsába szerelhető atomtöltetet. Ez szabja meg atomfegyverszerzési taktikájukat, ezért választják a „legkisebb ellenállás" útját. Az atombombához vezető legrövidebb út — s erre a lóra fogadott Adenauer — a nagyrészt nyugatnémet pénzen, nyugatnémet tudósok segítségével kifejlesztett francia atombomba megszerzése, s így lényegében önálló rendelkezés a fegyver felett. Az NSZK ettől függetlenül szakadatlanul bombázza az USÁ-t és Angliát is az atomfegyverek fölött: ellenőrzés „egyenjogúságáért", de ez a lehetőség az utóbbi napok egyik jelentéktelennek tűnő eseményének fényében, úgy látszik — háttérbe szorult. Adenauer ugyanis a bonni kormány szerdai ülésén néhány miniszterrel együtt amellett foglalt állást, hogy Nagy-Britannia belépését a Közös Piacba „nem kell sürgetni". Pedig nyilvánvaló volt, hogy az USA a Bundeswehr a tomfelfegy vérzéséről csak Angliának a Közös Piacba való belépése után hajlandó tárgyalni. Anglia belépésének támogatása tehát Adenauerék atomfegyverkövetelését segítette volna elő. Adenauer mégis lemond erről a lehetőségről. Az atombombáról azonban nem mond le. Ez nem jelent mást, mint, hogy Adenauer „tud valamit". De mit? Adenauer mindenekelőtt azt tudja, hogy Anglia belépése a Közös Piacba elhúzódhat. Az USÁ-val kilátásba helyezett tárgyalások kimenetele távolról sem világos, bár az athéni NATO tanácsülés némi reményeket kelthetett Bonnban az atomfegyver megszerzését illetően. Adenauer tudja, hogy mindez hosszadalmas. Adenauer természetesen többet tud e sorok írójánál az intenzív nyugatnémet atomkutatás eredményeiről és a francia atombomba megszerzésének lehetőségéről. És ha Adenauer oly nyugodtan hátat fordít az USA atomfegyverének, akkor feltételezhető, hogy a bomba megszerzésére rövidebb utat talált. A nagyhangú provokációk, az atomfegyverre való ,,'jog" hangoztatása nyugatnémet részről, valamint a fenti következtetések is aláhúzzák: a német revansizmus veszélye egyre fenyegetőbb méreteket ölt. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni ezt a veszélyt. És mindenekelőtt nem térhetünk napirendre fölötte, hanem a leszerelésért és a német békeszerződés megkötéséért folytatott akcióinkkal harcolnunk kell ellene. g Újgyqrmatosítő mesterkedések A tegnapi lapok közölték a hírt, hogy Franciaország elutasította az Algériai Köztársaságnak nyújtandó 300 millió új franknyi hitelt. Franciaország ezzel lényegében megszegte az eviani egyezményt, amelynek egyik pontja leszögezi, hogy „az Algéria és Franciaország közötti gazdasági és pénzügyi kapcsolatokat nem kötik semmilyen feltételekhez". Márpedig Franciaország a hitel megvonását az algériai helyzettel „magyarázta". Szinte jelképes, hogy ugyanaznap, amikor Franciaország közzétette kormánya határozatát, az algíri kikötőben átvették a Szovjetunió segítségét, egy újabb gabonaszállítmányt. A Szovjetunió eddig már 10 000 tonna gabonát, egymillió halkonzervet, egymillió kondenzált tejkonzervet, 5000 tonna olajat ajándékozott Algériának. Miért vonta meg Franciaország a hitelt Algériától? Aki ismeri a francia gyarmatosítók módszereit, annak ez nem jelent semmi újat. Arról van ugyanis szó, hogy a gyarmatosítók volt gyarmataik függetlenségének kikiáltása után is a lehető legnagyobb befolyást szeretnék gyakorolni a felszabadult országra, tovább szeretnék szipolyozni gazdaságukat és megtartani fantasztikus nyereségeiket. Ezt más szóval újgyarmatosításnak nevezik. t A francia gyarmatosítóknak nem ez az első ilyen sakkhúzásuk. Guinea függetlenségének kikiáltásakor ugyancsak kifosztották az országot, hogy gazdasági csődbe juttassák, s azután „segítségére" siessenek, megalapozva ezzel gazdasági, s ezen keresztül politikai befolyásukat is. Itt felsüllek próbálkozásukkal. Az ilyen mesterkedés persze nem csupán a francia gyarmatosítók specialitása, használják ezt a módszert az angol és a belga gyarmatosítók is. Kongó igen szemléltető példája ennek: az ország leggazdagabb részét — Katangát — bábjuk segítségével elszakították, gazdasági nehézségekbe sodorták az országot, s így igyekeznek megtörni az ország függetlenségét, hogy újra kényük-kedvük szerint kizsákmányolhassák. Ezt tervezik Algériában is. Algéria népe azonban az utóbbi időben sokat tanult, s rádöbbent, hogy egysége az, amely gátat vethet az ú]gyarmatosítók mesterkedéseinek. Az első lépések már megtörténtek, alapozzák már a fiatal algériai állam központi irányítását, az FLN politikai bizottsága kezébe vette a tényleges hatalmát, a vezetők, akik között — jelentős ellentétek voltak, ma egyben egyetértenek: a legnagyobb veszély az újkolonializmus. A kialakuló algériai egység ennek a veszélynek vet gátat. Az újgyarmatosítók előtt bezáródik az ajtó Algériában, mert az a nép, amely a legnehezebb időkben igaz barátai szolidaritására támaszkodva győzelemre vitte fegyveres harcát, gazdasági téren sem hagyja magát térdre kényszeríteni. V. G. 1962. augusztus 11. ŰJ SZjD 3 *