Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-08 / 217. szám, szerda

Tilčíg profeťárjaí, egy

ésíü jefek! SZIOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1962. augusztus 8. szerda * 30 fillér * XV. évfolyam, 217. szám A munkatermelékenység növeléséért Jól ismerjük Lenin tanítását, tnely szerint a munkatermelékenység növelése gazdasági életünknek végül ls a legfontosabb, leghathatósabb eszköze, mely lehetővé teszi, hogy a szocialista társadalom gazdasági téren győzelmet arasson. A kapitalizmus gazdasági vereséget szenvedhet és vereséget fog szenvedni éppen azáltal, hogy a szocialista társadalom új, sokkal nagyobb munkatermelékenységet ér el. Ha lepergetnénk a szocialista társadalom több évtizedes történelmét, határozott képet kapnánk arról, hogy az első pillanattól kezdve mindmáig hallatlan igyekezettel küzdöttünk azért, hogy gazdasági életünkben minél nagyobb munkatermelékenységet érjünk el. A statisztikai kimutatások világosan igazolják, hogy a szocialista országok — melyek felszabadulásuk előtt általában a gazdaságilag elmaradottak közé tartoztak — szüntelenül csökkentik azt a különbséget, mely a munkatermelékenység terén köztük és a legfejlettebb kapitalista országok között fenrtáll. A munkatermelékenység jelenlegi színvonalával hazánk kétségkívül a világ iparilag legfejlettebb országai közé tartozik. A termelékenység növekedésében az utóbbi néhány év alatt elért gyarapodásunk olyan gyors ütemű volt, hogy például az Egyesült Államoké és Angliáé is messze elmaradt mögötte. Azonban ennek ellenére is a termelékenység fejlődésével nem lehetünk elégedettek. Ha például tavaly és már ez idén is teljesíthettük volna a munkatermelékenység növekedésének tervét, gazdasági életünk sikerei még kifejezőbbek lettek volna. A hátrány okai sokfélék. Számos olyan dolgozónk van, akik, ha felelős beosztásban dolgoznak is, még nem találták meg a termelékenység növekedésével kapcsolatos helyes viszonyt, s elégedettek azokkal a munkamódszerekkel, amelyeket már tíz évvel ezelőtt is alkalmaztak. Több esetben tanúi voltunk annak, hogy az üzemek vezetői a munkatermelékenység növekedése tervezett százalékának teljesítését ilyen módon magyarázták és adták feladatul a dolgozóknak: Ebben az évben ennyi és ennyi százalékkal többet kell dolgoznotok! Ezek a vezetők könnyíteni akartak dolgukon, s nem a műszaki fejlesztés útján, nem az űj technika eszközeivel, nem a műszaki-szervezési intézkedések révén igyekeztek teljesíteni a munkatermelékenység tervét, hanem egyszerűen adminisztratív eljárással: átírták a normákat s nagyobb erőkifejtést követeltek meg a dolgozóktól. Vitathatatlan azonban, hogy bármelyik vállalatban találhatunk olyan normákat is, melyeket nemcsak át lehet, hanem át is kell írni, különösen ott, ahol nem használják ki még a törvényes munkaidőalapot sem. A normák szilárdítása megalapozott és jogosult, sőt kötelező ott, ahol nincsenek kihasználva a termelési kapacitások. Viszont elfajulhat ez az eljárás, olyannyira, hogy egyes gyárak vezetői kizárólag ebben látják a munkatermelékenység terve teljesítésének lehetőségét. S ez már alapjaiban helytelen, szocialista társadalmunk elveivel ellentétes intézkedés. A munkatermelékenység különböző színvonalát nagyon szemléletesen mutatja például a frídekmístek-i bádoghengerde. Az első részlegben szembetűnően sok munkás dolgozik. Sürögnek-forognak a hengersorok mellett, s egy pléhlemezt töóbször is áthelyeznek, eligazítanak, míg végre a szükséges vékonyságúra lapul. Ez az „öreg" részleg. Az új néhány méterrel odébb működik, de lényegében az öreg részleg módszereivel, csak a lemezek adagolása gépesített, egyébként még itt is nagyszámú munkásra van szükség. Megdöbbentő változást mutat azonban a legújabb részleg, ahol a pléhgyártást a lemezek hideg állapotában végzik, sokkal gyorsabban, mint az első két részlegben és a hengersorok mellett egy munkást sem találunk, kivéve a műszerfal kezelőit, akik az automatikus berendezés irányítását végzik. Ežt eredményezi tehát az új technika! De még ez sem a legkorszerűbb hengersor. A KeletSzlovákiai Vasműben olyan hengerdét építenek, mely teljesítményével jóval felülmúlja az ittenit. A munkatermelékenység növekedésében ma tehát a műszaki fejlesztésnek van döntő szerepe. Háromnegyedrészt az új technikára és az űj beruházásokra alapozzuk a termelékenység növekedés sének tervét. Természetesen a beruházásoknak is a legkorszerűbbeknek kell lenniük, hogy teljesítményük megfeleljen a várakozásnak. Nyilvánvaló, ahol nem ügyelnek a műszaki fejlesztés tervének teljesítésére, a műszakiszervezési intézkedések valóra váltására, ott a munkatermelékenység növekedése sem történik megfelelő ütemben. Sajnos,, sok helyütt szem elől tévesztik ezt a szabályt. Nyilván azért, mert a műszaki fejlesztés és a beruházások még a második ötéves terv idejében is csak 50 százalékig feltételezték a termelékenység irányszámainak valóra váltását. Ma egészen más a helyzet. Hiba, hogy egyes üzemekben, gyárakban éppen ezt a változást nem tudatosítják eléggé. Ma a termelékenység növekedése csaknem kizárólag a műszaki fejlesztéstől függ. A műszaki fejlesztés eszközein azonban nem szabad csak az új beruházásokat, gépeket, csarnokokat, berendezéseket érteni. A Banská Štiavnica-i Kovohuty dolgozói például önállóan korszerűsítik üzemüket, holott a kohókat már 1961. elején ki kellett volna selejtezni. Äm ők vállalták a nagyobb tervet, s teljesítik is. Néhány ésszerű megoldással gépesítették a pörkölök megtöltését, meggyorsították az érc olvasztását, a kemencék csapolását stb. Nem volt műszaki-fejlesztési tervük, nem voltak előírt megvalósítandó műszaki-szervezési intézkedéseik, s mégis növelni tudták a munkatermelékenységet. Másutt pedig, ahol pontos műszaki terveket, meghatározott, részletesen leírt új munkamódszereket kell életbe léptetni, gyakran még erre sem képesek. Ne higgyük azonban, hogy olyan kétségbeejtő volna a helyzet. Nem is erről van szó. Tapasztalataink szerint sokkal több a jó példa, mint a kifogásolható. De nekünk arra kell törekednünk, hogy ne legyenek rossz példák. Arra kell törekednünk, hogy mindenütt megértsék, mi a lényege, jelentősége a munkatermelékenység növekedésének, a termelékenység terve teljesítésének! ».: ippp '•*•. sfl A poprádi Magasépítészeti Vállalat dolgozói előregyártott épületelemekből folyamatos építkezési módszerrel új lakótelepet építenek. A lakónegyed négy- és hétemeletes lakóházaiban összesen 500 lakásegység lesz. Ondrej Kubušek szerelőcsoportja az építkezés egyik legjobbja. Pártunk XII. kongresszusa tiszteletére vállalta, hogy december végéig 122 lakásegységet készít el. A csoport tagjai teljesítik felajánlásukat. (Š. Petráš felvétele — ČTK) A gépek tökéletesebb kihasználásával gyorsítsuk meg a gabonabetakarítást A cseh- és morvaországi kerületekben is teljes erővel végzik a gabonabetakarítást. Roudnice környékén az új technológia alkalmazásával, a kombájnok csoportos bevetésével jelentős mértékben meggyorsították a munkát. A dušnicei szövetkezet gabonaföldjein négy arató-cséplőgép szinte megállás nélkül dolgozik, s a kombájnokra szerelt szecska vágók nyomban felvágják a szalmát. Ennek az előnye felbecsülhetetlen, mert a lábról lekerült gabona után tiszta marad a tarló, akadály nélkül folytathatják a szántást. 31 hektárról egy nap alatt 1012 mázsa gabonát csépeltek A Hrušovany-i állami Gazdaságban e hét elejéig gabonatermésüknek mintegy 50 százalékát takarították be a kombájnok segítségével. Karel Ho; lubovský kombájnvezetö, Karel Ondra čie k segítőtársával országos csúcsot állított fel a kombájnos aratásban. Egy nap alatt a rendrevágott 3i hektár árpából 1012 mázsát csépeltek ki. Reggel fél ötkor mór serényen dolgoztak a határban. Karel Holubovský szereti gépét, mindennap pontosan elvégzi a karbantartást. A hajtóláncok kifeszítésére. működésére rendkívül nagy súlyt fektet, mert ez döntő "mértékben befolyásolja az ara"tó-cséplőgép teljesítményét. Az aratás utolsó akkordjai Országos méretben a legeredményesebben a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemel végzik a gabonabetakarítást. A déli járásokban — Komárno, Galánta, Nové Zámky környékén — már közeledik az aratás befejezéshez. A nitrai és topolčanyi járásban is lényegesen meggyorsult a munka, a szövetkezetek, UjrM; « 5 " I JfMf állami gazdaságok a teljes gépesítés jegyében, nagy ütemben aratják, csépelik a gabonát. Az ifjúság a kombájnokon kfvül 639 kévekötőgépen egyre szebb teljesľtmények elérésével hívja fel magára a figyelmet. Méry József kombájnvezetö a Lubcei ÁGban e hét derekáig jóval túlszárnyalta a 300 hektárt. Kevés a kombájnok teljesítménye A kelet-szlovákiai kerületben eddig 86 ezer hektáron végezték el az aratást. Poprád környékén még csak 8 héten fogtak hozzá a gabonakaszáláshoz, ugyanakkor a trebišovi járás szövetkezetei már a 91 százaléknál tartanak, napok kérdése és befejezik a gabonabetakarítást. Kerületi viszonylatban kevésbé használják ki a gépeket. A kombájnok átlagos teljesítménye alig közelíti meg a 77 bektárt. Ha napokra átszámítjuk, akkor egyegy kombájnnal csak öt hektárról takarítják be a termést. A legszebb eredményeket Pavol Németh, a šebastovcei szövetkezet kombájnosa érte el, 301 hektár termését juttatta a magtárba. (th) A buzitkai szövetkezetben nagy súlyt fektetnek a takarmányok termesztésére. Az itteni szövetkezetesek ezt az elvet vallják: A kombájn ntán az eke következzék, azután pedig a tarlókeverékek vetése. A képünkön látható lánctalpas nyergében Kalicsiak elvtárs, a szövetkezet egyik legjobb traktorosa ül, aki naponta meghosszabbított műszakokban végezte a tarlóhántást. (Agócs V. felvétel©} Figyelmeztetés a provokatőröknek Berlin (CTK) — Ottó Winzer, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének helyettese Schröderhez, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszteréhez intézett levelében élesen tiltakozik az NDK vasúti személyzetének a NyugatBerlinből Ausztriába vezető vasútvonalon történt feltartóztatása miatt. Ez az erőszakos önkényes tett a nemzetközi jogszabályokba ütk{Sző cselekedet. Winzer arra figyelmezteti az NSZK külügyminiszterét, ha a bonni kormány augusztus 8-ig nem kezeskedik arről, hogy a vasúti személyzetet haladéktalanul szabadon ^ocsátja, az NDK beszünteti a vasúti közlekedést. Ezért a felelősség teljes mértékben az NSZK kormányára hárul. H

irtelen emelkedő magas dombok várják körül a öankovi szövetkezet rögtönözött szérűjét. A lankás parcellákon körös-körül egymásba fonódó gabonakeresztek húzódnak, a déli oldalon még lábon áll a tavaszi árpa. Az automata cséplőgép azonban vígan duruzsol, mohón ontja szájából a szálmát, vastag sugárban csurog zsákokba a szem. Kovács Lászlónak és Abafi Károlynak egy pillanat szabad ideje sincs. Míg egyikük a megtelt zsákot leakasztja és a mázsára teszi, a másik üresét csatol fel helyébe. Közben a felvonó kanalakat is ellenőrzi, belemarkol az elevátorhoz hullott szalmába és elégedetten állapítja meg: — Nincs semmi baj. Egy szemet sem hagy benne, jól kiveri a kalászokat. A mázsa mellé helyezett dézsából egy rharék gabonát hoz felém, nézzem meg, milyen szépen kifejlődött a szem, pedig már azt hitték, hogy a hirtelen beköszöntő hőség miatt „gatyában" marad a gabona. Uzsonna a szérűn — Hát ez bizony igazi sörárpa — toldja meg Kovács László, akinek olyan hatalmas szálmákalap van a fején, hogy karimája az egész arcát beárnyékolja. Ezután megfogja a vállam és a kaszálatlan gabonaparcellákra hívja fel a figyelmemet. * — Nézze csak meg jól a táblákat. A túlsó oldal terméséből már nem fog így ömleni a gabona. Tényleg, jobban szemügyre kell vennem, hogy a parcellák termése közötti különbséget megállapíthasisam. A kiszemelt részen valamivel zöldebb, sokkal ritkábbnak látszik az árpa. Mi okozta ezt? Talán a talajösszetétel közti különbség? — Dehogyis — vegyül a beszélgetésbe Štefan Karaja cséplőgépkezelő. — Az a baj, hogy azon a parcellán egy héttel később, május első napjaiban vetettük az árpát. Nézetem szerint ez a parcella még a tizenöt mázsát sem ad meg, holott eddig árpából harmincöt mázsát csépeltünk átlagosan hektáronként. Az automataszerkezet szaporán nyeli a kévéket, csípős gabonapor száll a levegőben. Bezzeg nem henyélhetnek a szálmakazalon. Benkő István azonban, akinek testén teljesen átázott az ing az izzadságtól, ügyesen forgatja kezében oj villát. \ — Adjatok fel már egy korty vizet, mert szomjas a társaság — kiált a cséplőgépkezelőnek, aki egy demizsont nyújt fel a szalmakazálrá. Míg a kazalrákók szomjukat oltják, üresen jár a cséplőgép. Közben Ladislav lomjanský, a szövetkezet elnöke is megérkezik és a gépésztől érdeklődik, mennyi 'lesz a mai teljesítmény. — Uzsonna után még ötven mázsát a zsákokba csurgatunk s ezzel kétszázhúsz mázsára fokozzuk a mai teljesítményt. Jó lenne azonban, ha több fogatot osztanának be a gabonahordásra. így sokkal nagyobb lehetne a teljesítmény. Az elnök elégedetten bólint, egyben bejelenti, hogy csaic napok kérdése és készen lesznek az aratással, a cséplőgépeknél eiután váltásra szervezik meg a munkát. Ha az eső közben meg nem zavarja a munkát, e héten befejezik a gabonabetakarítást. A

zután a gépész sípjába fúj, jelezve az uzsonnázás idejét. A motor zaja elhalkul, zsákok köré sereglenek a cséplőmunkások és jó étvággyal fogyasztják el elemózsiájukat. A kazal tövéből hűtött sör kerül elő, és negyedóra eltettével ismét éles füttyszó harsan. — Indulás emberek — nógatja a gépész a cséplőcsoport tagjait, aki a szünet alatt megolajozta a csapágyakat, hagy a teljesítményük túlhaladja az előző napit. [ Szombatit Ä.

1