Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-05 / 214. szám, vasárnap

KOMBÁJNOSOK s Í TIKKASZTÓ a hőség. A kombájn „acélíaláről" .efősen verődik vissza a nap sugara. A kombájnos meg-megtörli verejtékes homlokát. Közben fürkészve tekinget hátra, e hallgatja a gép monoton dübörgését. Magában egyre azt latolgatja, hogy hány hektár is lesz a mai teljesítménye. Meglesz-e a 15 vagy a 17 hektár. A Bodrogközben, Gömörben és Csallóközben egy vágy ffiti őket. Minél gyorsabban, minél többet learatni. S ha csak egy möd van rá, az élenjáró kombájnosok közé kerülni. Akik első évben aratnak, már a jövőre gondolnak. No, majd akkor... S a gép csak megy. mégy .,. Monoton hangú, de biztató dalt dúdol a kombájnos fülébe I. Bakulár János, a marcelovái szövetkezet kombájnosa 709 hektáros teljesítményével már az elmúlt évben magára hívta a figyelmet. Az idén, amikor Bízik elvtárs felhívással fordult az ország kombájnosaihoz, az elsők között vállalta az 1000 hektár learatását. Márpedig Bakulár Jánost ugy Ismerik Marcelován, hogy amit egyszer megígér, azt becsülettel teljesíti ls. Hiszen nemcsak kombájnos, hanem az ifjúsági komplexbrigád vezetője ls. — Hét éve vagyok kombájnos — mondja, miközben leugrik az SZK-3asról. de csak egy pillanatra. Dologidő van, közeleg az est. Az 1000 hektár pedig még messze van... Arca csaknem fekete. Barnára sütötte a nap, belepte a por. Fiatal, alig 26 éves. Nemrég tért vissza a Szovjetunióból. Járt Kijevben, Moszkvában és számos kolhozban és szovhozban. Ott is tudják már, hogy 1000 hektárt vállalt. — A Komszomol Központi Bizottságán megígérték — újságolja —, ha vállalásom teljesítem, jövőre egy SZK 4-es kombájnt' kapok, illetve azzal arathatok... Miközben erről beszél, arca felragyog. Nem a büszkeségtől, hanem az örömtől. SZK-4-es kombájn... Igaz, még csak a 190 hektárnál tart, de napi teljesítménye egyre javul, 17—20 hektár között mozog. Emellett pedig az erős akarat, a fiatalok lendülete ls vele van. Egyébként pedig nem egyedül arat. Igaz, hogy a kombájnon egyedül ül, de az egész család, II. Vítámvás Antonín kombájnos és Málék ZdenSk segédkombájnos a Jaroméficei (tfebíci járás) Állami Gazdaságából jött a trávniky gazdaságba aratni. SZK 3-as kombájnnal az idén arat először. Tavaly ŽM kombájnnal dolgozott, amellyel mintegy 211 hektárt aratott le. Az idén 350-et vállalt. Egyébként a tŕebíči járás kombájnosait versenyre hívta kl. Első volt a járásban a tavalyi aratásban, s mi tagadás, az idén is az szeretne lenni... Szlovákiában vagy 100 hektárt learatok — mondja —, odahaza pedig csak meglesz a hátralevő 250 hektár. Jó gép ez az SZK 3-as, meg lehet benne bízni. Huncutkásan kacsint segédjére, aki már 3 éve arat vele. Az idén utoljára. Jövőre ő ís kombájnt kap. Mondani ugyan nem meri, de titokban reméli, Bakulár János az egész falu drukkol: Mi lesz Jancsival. Meglesz-e az 1000 hektár... — Vagy 300 hektárnyit a szövetkezetünkben learatok. Aztán odamegyek, ahol szükség lesz rám. No, de ne haragudjanak, mennem kell. Estig még vagy kettőt fordulok ... Máris a kombájnon terem, hogy még párat forduljon, közelebb kerüljön az 1000 hektárhoz. Vítámvás Antonín kombájnos (kő zépen) és Málék Zdenék segédkombájnos Balog József gépesítővel be szélget. hogy megelőzi majd mesterét, vagy legalább megközelíti teljesítményét. Majd elválik jövőre ... Fontos, hogy most jól megértik egymást. Közben Balog brigádvezető elvtárs is megérkezik piros motorkerékpárján. — Hány hektárnál tartasz már, Anton? — szögezi a kérdést a komba) nosnak. — Tú! vagyok már a 90-en. — No akkor mehetünk ebédelni. -- Aztán ízlik-e, amit itt főznek? ,— teszem fel kíváncsian a kérdést. — Hát, gombócot itt nem főznek, s az étel is fűszeresebb ... — Miért nem szóltok? Megcsináljuk úgy, ahogy kívánjátok. — Hogyisne — neveti el magát Vítámvás elvtárs. így jó ez, ahogy van Majd odahaz főz gombócot az aszszony. Nem igaz, Zdeno? III. Öreg, megviseltnek látszó kombájn igyekszik a Nová Stráž-i határba. Ta lálgatjuk, hogy vajon milyen gyártmányú, milyen típusú lehet. Nagy a távolság. nehéz eltalálni. Megvárjuk. A dűlő végén van a magszállító kocsi, ott bizonyára megáll. Igazunk lett. Lehalkul a motor, a kombájnos feltolja a védőszemüvegét és leugrik a „nyeregből". — Vörös Imre vagyok — mutatkozik be, miközben megtörli verejtékes homlokát. — öreg gép — toldja meg a szót —, az első Emagok közül való. Tavaly is ezzel arattam le 130 hek 187 000 koronával gazdagabbak A Hubicei Állami Gazdaságban az elmúlt hónapban 38 fejő a szocialista kötelezettség válalást 220 százalékra teljesítette, amikor ls a tervezett 19 888 liter tej helyett 43 808 liter tejet fejt. Ehhez a sikerhez hozzájárult a fejőknek majdnem a fele. Például Csehi Ferenc 10,82, Madarász Béla 10,30 és Kálay Rudolf 9,84 liter fejési átlagot ért el. A sertésgondozók 196 mala^ cot választottak el, tehát 82-í vei többet, mint amire köte-3 lezték magúikat. A Hubicei Á1-? lami Gazdaságban az állattenyésztési szakaszon júniusban 169 százalékra teljesítették a szocialista kötelezettségvállalást, ami azt jelenti, hogy a dol-i gozóknak 433 469 korona értékű terméket adtak. KULCSÁR LAJOS, a Dun. Streda-j járási pártbizottság titkára k u 1 r ű n zt Vörös Imre (A szerző felvételei) tárt Jelenleg 95 hektárnál járunk. Hogy mennyi lesz az idén a teljesítményem? ígérni nem merek... De lesz annyi, vagy még több, mint tavaly volt. Novák Jenő segédkombájnos helyeslően bólint. Második éve segédkezik már az aratásban, pedig még csak 14 éves. Gépesítő! iskolába készül tanulni, de a szünidőt ezután is a kombájnon akarja tölteni. — Jövőre tán új gépet kapok — mondja Vörös elvtárs. — Azt beszélik, hogy gazdaságunk egy „Balaton" gépet ,kap. Hej, de jó is lenne, ha én kapnám meg. Akkor már én is több száz hektárról beszélhetnék. De most, öreg géppel... Igen, öreg a gép. Talán üzemzavar is többször előfordul, mint az újaknál. De Vörös elvtárs így ls szép teljesítményt nyújt. A Komárnói Állami Gazdaságban a kisebb teljesítményű kombájnok között ez első helyea áll. AZ SZK 3-as kambájnokat Is beleszámítva pedig a harmadik helyen. No, de majd jövőre .. A hatalmas búzatáblán újból megindult a kombájp. Az aranysárga búzakalászok hajlonganak előtte. A kombájnos örömmel hallgatja a gép monoton zúgását.... • N. J. Ešäeaessnsisasmss A tiszti becsület és amf alatta megbújik * A Karlovy Vary-i nemzetközi fiirafesztiválon szerepelt filmalkotások közöl néhányat most nálunk is bemutatnak. A még nem méltatott Hímek közül a nyugatnémet Rostmarit keltett nagy érdeklődést, ami érthető is, hisz egy izgalmas, pikáns, lebilincselő történetben vetkőzteti erkölcsileg meztelenre a bonni állam elitjét, a nagy monopóliumok urait. A másik ilyen izgalmas és nagy tetszéssel fogadott film a tt* gyár Katonazene, Marton Endre rendezése. j KATONAZENE A Katonazene Ellenkezőleg, adomázgaťó, á tiszti* Bródy Sándor Kaál szolgájával gyakran évődő, a sz okSamu című jnegl'il- nyaügyekbem szaktekintélynek száll oveüá ja. Mondanivalója mító világfi, a férfiasság megtestesítője a kisvárosi polgárasszonyok szemében. Mégis a velejéig romlott az énje, játszi nyájassága és bizalmat keltő szavai egy sötét szörnyeteg-lelkületet takarnak. Gaadoljunk vissza a siralomházi jelenetre, amikor elhiteti a bűnét magóra vállalt Kaál Samu tisztiszolgával, hogy nem mesített egyszerű: az együgyű tisztiszolga tragédiája, melyet „úrifiú" gazdájá] nak becsýletszavába vetett naiv hite okoz. Marton Endre mindjárt a film elején felidézi a századvég kisvárosi | életének polgári miliőjét, a „vevőre" váró eladó, sorban levő polgári kisasszonyok, a katonákkal bratyizó fsík bántódása, az egész halálos ítémegtollasodott bürgerek, no és az országszerte gáláns kalandjaikkal hírnevet szerző nyalka és tékozló huszártiszteik csindarattás világát. Ebben a fülledt légkörbea játszódik le egy könnyelműségből, féktelen akarnivágyásból származó emberi tragédia, mely tükörképe az akkori osztályviszonyoknak. A botrányhős báró Ferdtnándy Tamás huszárfőhadnagy orvul megöli köztiszteletnek örvendő Barlay doktort, a népszerű orvost, aki férfi becsületének védelmében inzultálta let csals komédia lesz, ha azonban ő, az igazi gyilkos állna a törvény* szék elé, neki életébe kerülne. Amikor a kivégzőosztag hajnalban eljöif Kaál Samuért, a fiú még mindig abban reménykedik, hogy főhadnagya a második emeleti ablakban meglobogtatja zsebkendőjét, « ezzel vége a komédiának. „Főhadnagy úr, med* d lg vár még, hát Intsen már uskik* — az elitéit utolsó felkiáltása szív* bemarkoló vádkiáltás a letűnt, vele* jéig rothadt úri társadalom kegyei* öt. Orvul tört életére, mert párbajt len, gyilkos szelleme és erkölcsei el* kell vívnia vele, s az orvos kitűnő len. céllövő. Ferdinándy gyávasága erősebb tiszti becsületénél. Arra sem képes, hogy önikezével vessen véget életének, megmentvén a „hadsereg becsületét." Inkább a tisztiszolgáját csapja be és küldi a vesztőhelyre... Ez a dráma' gerince. A nagyszerű színészgárdával és kiváló tanácsadókkal dolgozó rendező hivatása magaslatán oldotta meg igényes feladatit. A film élethűen, természetesen, s a társadalmi viszonyok egyszerű, szépítés nélküli ábrázolásában döbbenetesen liat. Erősségének a jellemábrázolást A dicséret elsősorban a Ferdinándyt alakító Kállay Ferencet'és Kaál Samu megszemélyesítőjét, "Szirtes Ádámot illett A megszokott ás eivárt művészi teljesítményt kaptuk Bara Margittól, Básthy Lajostól 6Š Páger Antaltól. v " 'cáf

r I. L. 4 Csemadok šafáriikovói helyi szer-< vezetőnek színjátszói a napokba^ nagy sikerrel mutatták be Fiíakovóri Síposs—Tarícs: Dalol a nyár című háromfél vonásos vígjátékát. ,A sikerei bemutatóért mind a rendező, mm<l 4 tarthatnánk. Báró Ferdinándy nem szereplők dicséretet, érdemelnek. egy elvetemült, sötét alak a filmben. (tií • • • • A KITÜNTETETTEK KÖZÖTT KEVÉLY legényekhez hasonlíthatom a kladnói kohók égnektörő, karcsú kéményeit, mert úgy pöfékelnek, olyan magabiztos hetvenkedéssel, mintha nem 54 évvel ezelőtt, hanem csak tegnap gyújtották volna be alattuk a kazánokat. Jóleső érzés ez, márcsak azért is, mert a „szüntelen pipázás" azt jelenti, hogy egy kurta percre sem áll a munka meg a kémények tövében .. . Feltevésemben nem is csalódtam, mert Vladimír Černý mérnök, a Poldin Kohó első acélművének helyettes vezetője, így nyilatkozott : — Nem bizony, mert hazánknak szüksége van fémre ... Igyekezetünket pártunk Központi Bizottsága június 20-án azzal jutalmazta, hogy odaítélte részlegünknek a CSKP XII. kongresszusának részlege címet... — Minek köszönhető e siker? Černý mérnök nem gondolkozott sokáig. — A munkánknak köszönhetjük — válaszolta, majd kis szünetet tartva a munkáról kezdett beszélni... A részleg különböző okok miatt nem jól kezdett ez év elején. A negyedév végéig, több intézkedés ellenére sem sikerült a négy munkacsoportba tömörült kohászoknak behozni a januárban keletkezett 467 tonna acélhiányt... Ilyen kedvezőtlen indulás már rég nem fordult elő a részlegben és ha nem látnak hozzá a fogyatékosságok azonnali kiküszöböléséhez, akkor könnyen bekövetkezhetett volna az — ami már tíz év óta egyszer sem —, hogy a részleg nem teljesíti évi feladatait. Ezt pedig nehezen viselték volna el a Vlasák, Adélt, Stanek és Veverka elvtárs vezetése alatt álló kohászok, akiknek ekkor már jelentős része nemcsak versenyzett a szocialista munkabrigád címért, hanem — pl. Vlasák elvtárs 69 tagú kollektívája — mér meg is szerezte. A részleg másik kollektívája Vlastimil Adélt vezetésével márciusban nyerte el a címet. — Februári pártkonferenciánkon foglalkoztunk mélyrehatóan a januári lemaradás okaival — szólalt meg újra a mérnök és így folytatta: — Sok 1 mindenre jöttünk rá ezen a konferencián. Rámutattunk többek között arra, hogy a hiány megszüntetése felé csak egy út lehetséges... a munkalendület fokozása ... Feltétlenül szükséges azonban, hogy olyan tényezőkre is kiterjedjen a figyelem, mint a szocialista munkaverseny, az újítómozgalom és az új munkamódszerek bevezetése. Ha ezekkel a tényezőkkel mostohán bánunk, a legnagyobb merényletet követjük el egy üzem vagy vállalat tervfeladatai ellen... A KATYŰBÚL kivezető utat tehát a pártkonferencia mutatta meg. A kommunisták, akiknek mindig is szívügyük a termelési feladatok teljesítése és túlteljesítése. A kommunisták, akik bíznak az emberekben és irányt tudnak mutatni... A pártkonferenciát követően határozták el a részleg kommunistái és brigádtagjai, hogy az első félév végéig felszámolják a fogyatékosságokat és behozzák a lemaradást. Az első ilyen lépés volt a munka alapos felbontása, valamint a Stanek- és Veverka-brigád megalakít tása. Ezt követte egy közös tanácskozás, amelynek az lett a legjelentősebb határozata, hogy az egész részleg bekapcsolódott a CSKP XII. kongresszusának részlege címért folyó versenybe ... —"Minden vonalon megindítottuk a harcot — mondta a mérnök. Öröm volt benne részt venni, mert idővel valóban olyan méretű versengés fejlődött ki, amilyenre nem emlékszem, pedig már tíz éve dolgozom itt... Ennek lett az eredménye, hogy válla, lásunkat teljesítettük és 439 tonna acéllal többet termeltünk ... Ezt büszkén, csaknem tüzelő arccal mondta a mérnök. Volt rá oka, mert elevenen élt még emlékezetében az a harc, amelyet az acélöntés új módszerelnek bevezetéséért folytattak. Ilyen volt pl. az acélgyártás intenzifikálása, vagyis meggyorsítása, hatékonyabbá tétele az oxigénbefúvásos módszer alkalmazásával. — Ennek a módszernek a bevezetése — vélekedett Černý mérnök — nagyon kfizetődő és csaknem 4 százalékkal növeli a martinkemencék teljesítményét, és amellett lényegesen csökkenti a tüzelőanyagfogyasztást. ELEVENEN éltek emlékezetében azonban azok a percek is, amelyeket a részleg két dolgozójának — Václav Pokorný olvasztárnak. és. Alojz Siuta technikusnak — közös újítási javaslata szerzett a részleg valamennyi dolgozója számára ... — Miből áll ez az újítás? — kér* deztem a gondolataiba mélyedt mérnöktől. ' — Az ívkemencék burkolatát, mini tudjuk, idővel újra kell bélelni tűzálló anyaggal. Ez a munka három és fél napot vett igénybe. A két újító ebbe sehogyse tudott belenyugodni, mert sok csapolást lehet e tömérdek idő alatt végrehajtani, összedugták fejüket és olyan eljárást eszeltek ki, mely mindössze két óra leforgása alatt újra üzemképessé teszi az ívkemencét. Újításuk lényege abból áll, hogy a tartalék-burkolatot a kemencétől távol kibélelik és ezt helyezik a kemencéről időközben eltávolított burkolat helyébe. Ezt aztán újra kibélelik és a folyamat megismétlődik ... Mindez csak egy kis része annak, amit a részleg dolgozói tettek a feladatok teljesítése, 111. adott szavuk betartása érdekében, de már ebből is kiviláglik, milyen emberek élnek, dolgoznak és gondolkoznak a „szün-' telenül pipázó

1' kevély kémények tövében. A „milyen" jelző kidomborítása végett hadd szóljak itt még egy momentumról. Amikor az olvasztókemencék körül őgyelegtem, egy zömök, csillogó szemű olvasztár megjegyezte : — Ezt az évet is sikerrel akarjuic lezárni. Elszántságot, önbizalmat és akaratot fejeznek ki ezek a szavak, azt az erőt, amit a részleg 580 dolgozója hordoz a szívében. Ennek az erőnek a birtokában volt merszük a Poldin Kohó dolgozóinak ahhoz, hogy vállalást tegyenek a harmadik negyedévre: a tervezettnél 1500 tonnával több acélt állítanak elő. MINDAZ amit elmondtam a kladnói kohók egyik kollektívájáról, nagyon szép és követésre méltó, mert valóban olyasmit vittek végbe, amiért megérdemelték a magas kitüntetést. Bizonyára a harmadik negyedévben is megmutatják, hogy nem hiába kapták meg a CSKP XII. kongresszusának részlege megtisztelő címet. KEZES JÖZSEF 1982. augusztus 5. Cl SZÓ 5 *