Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-04 / 213. szám, szombat

Algériai riport S . w m « ár m iro cicák M ohamed óedl, ez a két­hektárnyi földdel ren­delkező fellah hat évvel ez­előtt hagyta el kis falulát, El Hagghíát. Nem kergette senki; akkor még messze volt a front. A becsület szó­lította fegyverbe. Két éve folyt a szabadságharc, és egy kato­naviselt embernek ennyi idő sok volt már a semlegesség­ből. Felesége, Mekkl, nem tartóztatta, csak sírt keser­vesen. Végeredményben a férjéről volt szó, aztán a hétéves Omarról és a négy­éves Aliról. — Ne sírf, feleségem — mondta neki Mohamed Se­di. — Itt maradok a közel­ben. Ha egy szabad percem lesz, meglásd, egyszer csak hazafövök... Nektek, gyere­kek hozok piros almát, síró cicát — ezt ígérte a fiúknak. Nem tudta betartani foga­dalmát. Messziről nem ts egyszer látta El Hagghíát, de parancsnokai nem enged­ték haza. Veszélyes lehet egy látogatás a családra, ön­magára és az egész egység­re nézve ts. Kl kell bírnod, Mohamed... A második évben lövést kapott a bal comb fába. A seb gyulladásba jött. Moha­med félrebeszélt. A család­fát hívta, könyörgött, hogy a felesége ápolhassa. De csak a felcser főtt. Gyógy­szere nem 'olt, csak egyet­len kése. Kivágta vele a se­bet, forrásvízzel kimosta — és a lázas Sedi felépült. Fél esztendőre rá Jobb lábáp se­besült meg. 1960-ban már hír­vivő volt. ö tartotta az ösz­szeköttetést az egymástól tá­vol levő csapattestek között. Egyszer levelet vitt El Hagghiába. Átadta, utána odálopódzott a házukhoz. Csak egy pillanatra akarta látni az álmában oly sok­szor maga elé varázsolt ar­cok egyikét. Odabent mindenki aludt. Es nem tudta megszegni a parancsot. Visszament úgy, hogy nem látta a családot. Két évvel ezelőtt pusztító légitámadás érte a falufát. Híre fárt, hogy sok volt a halott. A francia katonák a Mohamedék hadseregcso­portfát akarták szétzúzni, de az ALN kitért az ütkö­zet elől. Az ellenség a leve­gőbe ütött. A franciák erre civil lakosság ellen for­dultak. Légierejüket dobták be a falu ellen. Sedi tíz körmével kaparta a földet, amikor a bombák robbaná­sát hallotta. Látja-e még szeretteit? Kérdésére két éven át nem kapott választ. A falu élet­ben maradt lakót szétszéled­tek, nem várták be az úiabb támadást. Sediékről semmi hír. A ztán főtt Evián, a béke, a függetlenség kikiál­tása, Mohamed kihallgatásra felentkezett Si Tajeb alez­redesnél. parancsnokánál: — Kérek egy hét eltávo­zást. Meg akarom tudni az igazat. Akár jó, akár rossz. Matdnem minden katoná­nak ez a kívánsága. Algé­riában ma mindenki keres orlakit, mint valami nagy természeti csapás után. Ši Tajeb így csak két hétre rá engedélyezhette a szabadsá­got: mégse eresztheti szél­nek az egész sereget. A hírvivő lélekszakadva ért a faluba Almát nem vitt, mert a környéken minden fát felégetett az ellenség. De nála volt két sírni tudó gumicica. Régebben vette egy bazárban, mert megígér­te a gyerekeknek. Azóta tar­togatta őket. Most kézbevet­te a két kts jószágot, hogy azonnal átadhassa a kicsik­nek. A háza romokban. Minden­ütt csend. A szomszéd, Ha­lima azonban már otthon volt. m — Megvannak, persze, hogy megvannak — mond­ja — csak a második falu­ban, a feleséged nővérénél. A hírvivő végigfutotta úgy bakancsoson, fegyveresen a 15 kilométeres hegyes-dom­bos utat. Berohant a sógor­nőhöz, markában a nyomás­ra nyávogó műanyag macs­kákkal. El képedve állt meg. Két ko­moly, mafdhogynem felnőtt, hosszúnadrágos fiatálember fogadta. Mekkl úgy muttata be őket a papának, ez itt Omar; ez lett Aliból. 0 meg ott állt a macskák­kal. Nem számított rá, hogy hat év alatt nemcsak ő vé­nült, de felnőtt a két gye­rek ls. MATÉ GYÖRGY Riport az Egyesült Államokból: TJ iába igyekeznénk Pitt­J^l sburgot, a történelmi emlékek, nevezetessé­gek felkutatásával mesismer­ni. A város mindössze 200 éves — hogyan futná eny­nyiből gótikára, barokkra, re­neszánszra? Más nevezetessé­gen kell kezdenünk az is­merkedést. Pittsburg jellem­zője, nevezetessége, lelke — a kohászat. Ez, hogy úgy mondjuk, az ősfoglalkozása. Idővel persze más szakmát is „kitanult" a város: ma már itt működik az Alcoa, a nagy alumínium-konszern, üveg­gyárak. gépevárak létesültek, itt van az óriási Westinghou­se Művek, atomkutató labo­ratóriumokat is találhatunk. Pittsburgban született meg a híres Sa!k-vaknína, a gyer­mekbénulás elleni oltószer... Egy amerikai tudatában azonban Pittsburg még min­dig az acélgyártás központja. Kezdjük tehát az acéllal. © A szakszervezeti vezető Vezetőm Joe Gajdoš. Erede­tileg kohász volt, szülei Szlo­vákiából vándoroltak Pitts­burgha, ő már itt született. Esti tanfolyamon elvégezte a technikumot, s most — im­már 27 éve — az Acélipari Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetségének alkalmazottja. Amerika kohóműveit járja és a kollektív szerződések ösz­szeállításában segédkezik. Elvezetett néhány munkás­negyedbe, köztük Homenstead­be is. Mintha a régi Ostra­vában látnám magam... Sok itt a hazánkból származó em­ber. De tömegével találkozunk lengyelekkel, szerbekkel, hor­vátokkal, bolgárokkal is.. Joe Gajdoš meghívott ott­honába. Jégkockára önti a whiskyt, iszogatunk, beszél­getünk. Szóba kerül Pittsburg őskora, a kohóművek születé­se, amikor a legsúlyosabb munkákra beosztott bevándor­lók közül szinte minden más­nap halálos baleset érte va­lamelyiküket. Sok esetre emlékszik ven­déglátóm is, de sokat már © A néger munkás kitörölt emlékezetéből az a jó élet, amit számára az igen jól fizetett szakszervezeti ál­lás biztosít. Munkásszármazá­sát talán mégsem ölte ki be­lőle teljesen a kényelmes élet. Főleg akkor csillan meg munkásmúltja, amikor a leg­utóbbi nagy acélipari sztrájk­A városnézés után, amely egyébként meggyőzött róla, bogy a háború óta so-k minden megváltozott — sokmilliós üz­letházak, acélból és alumínium­ból épült Igazgatósági épületek, föld alatti garázsok, kutatóinté­zetek épültek, s Pittsburg az USA legtisztább ipari városa Pittsburgi emberek ról beszél: hogyan tartották magukat, hogyan látták el a sztrájkőrjáratokat, hogyan harcoltak a sztrájktörők el­len. Ű maga persze a szak­szervezeti elithez tartozik. Ez sok egyéb nézetére is fényt derít. Hiszi, hogy a tőkés rendszer lassan megjavul. Természetesen nem beszél „kapitalizmusról", hanem „ve­zetésről". A legutóbb megkötött kollek­tív szerződést sikernek tartja: biztosítja a munkanélküli segély­felemelését. az öreg munkások hosszabb szabadságát, stb. „A háború ntán sok minden meg­javult — mondja —. Azelőtt a szakszervezetnek semmi szava sem volt. Ma már egyenrangú partnerek vagvnnk. „Azután gyorsan helyesbíti, amit mon­dott: „Szinte egyenrangú partnerek„Ma nem csap­hatnak be bennünket — foly­tatja —. Megvannak a szakér­tőink, akik kiszámítják, mennyit keres a vállalat." Arra kérdésre van-e betekintésük a vállalat számvitelibe — csak elmoso­lyodik. Amikor a pittsburgi munkanélküliekre terelődik a szó, bizonytalanná válik. Ho­gyan számolják tel a munkanél­küliséget? Gajdoš reméli, hogy „Kennedy majd csak valahogy segít a dolgon ..Filozófiáját így foglalja össze: „A vezetőség azt állítja, hogy veszteségei vannak. Ez az 6 dolgok. A munkás dolga, hogy dolgozzék és keressen. A vezetőség dolga úgy irányítana a bizniszt, hogy legyen munka és a munkások kereshessenek." A békés egymás mellett élés­sel kapcsolatban azonban egész­séges nézetei vannak: „Legyen jó dolgunk nekünk Is, de él­jenek jól az oroszok, lengyelek, csehszlovákok Is. Csak háború ne legyen. Kinek kell a hábo­rú?" lett —, meglátogattam Garyfi­kat. A város újjászületése — amelyről olyan gyakran hallot­tam Plttsbnrgban — új megvi­lágításba kerül Garyék lakhelye közelében. Az embernek feltű­nik, hogy az óriási üzletházak, a tőke katedrállsal mellett hiá­nyoznak az új lakónegyedek. Hol vannak az új olcsó lakások a munkások számára? Itt vala­hogy lemaradozik az „újjászü­letés". Gary néger, a martinkemen­cégnél dolgozik. Kis piros téglás házban lakik. Mrs. Gary a szü­lői tanácsban tevékenykedik. Jól élnek, de... Ez a „de" sok pittsburgi családban ismét­lődik. Amikor ngyanis az épít­kezésekre terelődik a szó, Gary az ő lassú beszédmodorával ki­fejti: „Van haladás, azt meg kell hagyni. De azokért a száz­milliókért csnpa üzletházat épí­tenek, garázst, meg hasonlókat. A mnnkáslakásokkal rosszabb a helyzet. Igaz gyorsan igyekez­nek eltünteni a „sluin" okat, a bádogkunyhókat. Dn ez Igen egy­szerű dolog —, jön a buldó­zer és az egész kunyhó egysze­riben összedől. Most már csak olyan bulldózer kellene, amely a slum helyére ugyanolyan gyorsan új házat is építene. A községi lakásépítésből koránt­sem jut minden rászorulónak. A magánházak lakásai meg szinte megfizethetetlenek számunkra. Sokan úgy tesznek, hogy amikor bádogkunyhójnkat lebontják, egy másikba mennek, melynek lebontására csak később keriil sor. Aztán egy továbbiba. Na­gyon sokan „vándorolnak" Igy. Szóval az a ba) hogy a bontás gyorsan megy ngyan, de az ol­csó mnnkáslakások építésének még a terve sem felel meg a szükségletnek." • A bizniszman Nem feledkezhetek meg arról a vacsoráról sem, amelyre Wal­ter Weber hívott meg. Wober más világból való, mint Gajdol, vagy Gary. Weber bizniszman. Az ő világa a kereskedelmi uta­zás, az igazgatósági tanácsülé­sek,, a vállalkozás, a terjeszke­dés. Vére a pénz. Néhány po­hár ntán szeret kifejezést adni „éles" politikai nézeteinek is. A kommunizmusra másképp kell „rámenni" Weber szerint már Roosewelt kezdte a vissza­vonulást. Truman, Dulles is csak visszavonult. Nagy hiba volt, hogy Szuezi elengedtük. „Az oroszok megelőztek ugyan bennünket a világűrben, de utólérjük Okét. Amerika megte­heti. Amerika mindent megte­het." Bizonyításképpen, mert talán más nem akadt a kezébe, megmutatja autójának starter­kulcsát: „Látja, mágneses, nem veszhet el, akármilyen vasalkat­részhez odatapad. Apróság, de ngyanígy megoldunk nagy dolgo­kat is. Vagy a „credit cards". Ez maguknál nincs, ugye? Nem kell készpénz, elég ez a hitel­utalvány. Múltkor 10 dollárral indnltam Kaliforniába. Erre a cédulára minden kaptam hitelbe, szállodát Is. repülőjegyet Is ... " Weber elvezeteti a magán­klubba, amelynek tagja. Saját kulcsával nyitott be, s erre kü­lönösen büszke volt. Csnpa pénzember, fürdőruhára emlé­keztető öltözetű fiatal pincér­nők, diszkrét zene, whisky, gin, martell... Weber szívügye ez a klub. Ide sem a Gary, de még a Gajdoä-féle emberek sem (át­hatnak be. Itt a buslnessmanok pihenik ki nehéz mnnkájnk fá­radalmait. - * ­PITTSBURGI emlékelmet fele­levenítve eszembe Jut, a nagy Westinghouse Művekben tett lá­togatásom. Reaktorokat, generá­torokat, villanymotorokat gyár­tanak itt. Tökéletes munkaszer­vezés, tisztaság a csarnokok­ban, elektronikus számítógépek az irodákban. A* egyik irodá­ban kezembe vettem egy kimu­tatást. Gjítások legyzéke volt. Tájékoztattak, hogy évente sok ezer újítást kapnak, prémiumo­kat is fizetnek értük. Egy újí­tásra azonban hiába várnak a Westlnghouseban — hogyan szüntessék meg a munkanélkü­liséget. Az amerikai kohászat csak 52 százalékra használja ki ka­pacitását. Pittsburgban 45 000 a munkanélküli. Ezek Is pittsburgi emberek. EMIL SIP Nigériai riport L agos olyan, mint a tró­pust növényzet: szét­terül a lagúnák között a szi­geteken. A repülőtérről a vá­rosba vezető út átszeli Ebu­te Metta külvárost, majd rozsdásodó autómaradványok és szegényes bódéházak mel­lett elhaladva felkanyarodik a Cuterbrtdge hídra, az egyetlen összekötő vonalra a szigetek és a szárazföld között. KÜNYHÖK A_FELHÖKARCOLÖK ÁRNY ÉKÁBAN A híd után kezdődik a Ci­ty, a trópusi főváros szíve. Itt Igazán érzi az ember az Siet lüktetését Az egymás­hoz tapasztott agyagkunyhók mögül hirtelen előttűnnek a hatalmas felhőkarcolók kör­vonalai. A nyugati tőzsdé­ken uralkodó nemzetközi bankok üvegből és betonból építettek erődöket a lagunás partvidék agyagföldjén. A nyugati töke hirtelen és meglepetésszerűen tört be Nigériába. Ha a The Chase Manhattan Bank amerikai osztályának Igazgatója az új •épület legfelső emeletéről kitekint, az utcai máglyara­kásoknál ebédet főző benn­szülStt asszonyokat pillant meg. Délebbre új útvonalak épültek, melyeken a népes Citybe jut el a külföldi. A pompás kormányépületek és miniszteri villák mellett la­pul a főkormányzó zöldbe BlWzött kastélya. A gyarma­ti rendszer Idején minden hatalom Itt összpontosult. A Vlctoria-strand köze­lében egy élelmes görög Af­rikában szerze+t nagy tőké­Egy ország elindult • • • Jőn ormótlan épületet emel­tetett — ez a Federal Pala­ce Hôtel, melynek nyitott teraszán esténként a nyugati üzletemberek és a helyi mágnások egzotikus öltöze­tű képviselői találkoznak. Jeges Italokat szürcsölve vi­tatják meg a gazdasági ak­ciókat, melyekbe sokan mil­liókat fektetnek. A trópusi Afrikának nincs még egy olyan városa, ahol a Nyugat olyan erős gyöke­reket vert volna, mint La­gosban. Nigéria — lakosságát te­kintve — a földrész legna­gyobb országa. Harminc­nyolc millió lakosa van, több mint Ugandának, Tan­ganyikának, Kenyának, Rho­desia és Nyasszaföld Szövet­ségnek együttvéve. Óriási szilaj vlzierővel, kiváló minőségű kőolafkészlettel, Ólon- és szénlelőhelyekkel rendelkezik. Világviszony­latban első helyen áll a földimogyoró, s harmadik helyen a kakaó termesztésé­ben. ' FEK ETE ÁLLAM — FEHEŔ KIR ÁLYNŐ^ Dr. Nnamdi Azikiwe, a Ni­gériai Államszövetség atléta­termetű, elegáns krémszínű ruhát viselő főkormányzója el­foglalta megillető díszhelyét az ünnepi asztalnál. A ban­kett vendégel felemelték po­haraikat. bogy hagyományo­san- „a királynő egészségére" ürítsék Nigéria ugyanis a Brit Nemzetközösség tagja, és a névleges államfő az alkot­mány értelmében 11. Erzsébet angol királynő. A frakkba öl­tözött Cyprián Ekwenst, neves költő, a Tájékoztató Szolgálat Igazgatója azonban megtörte a hagyományokat, az „afrikai egységre" ürítette poharát. Az eset szenzációt keltett a lagosi lapokban. A politikai megfigyelők szinte egybe­hangzóan így magyarázták a történteket: Nigéria kész szét­tépni az angol koronához fű­ződő szálait. A KÖZÉPK OR KggEI MARADVÁNY AI Kanoban, az emir palotájá­nak agyagfalánál minden reg­gel bizonyos időpontban íté­lethozatalra ülnek össze. A vadon növő fügefa árnyéká­ban Mohammad Szanuszt emir ül az asztalfőn. Minden te­kintet a vádlottakra irányul, akik bűnbánóan iehorgasztott fővel ülnek a poros földön. Most éppen három, szentség­töréssel vádolt ifjú fölött ítél­keznek. Megszegték a moha­medán hit törvényeit: az óvá­ros falánál egy kocsmában annyi sört vedeltek, hogy leit­ták magukat. Az emlr hldeg­vérűen mondja ki az Ítéletet: 14-botütés mindegyiküknek. Az emlr egyetlen szavával életről-halálról dönt. Közép­kori lógókkal felruházva 3 és félmillió észak-nigériai ura. Társaival együtt hű és meg­bízható támasza Ahmadu Bel­lonak, a húszmilliós Észak­Nigéria miniszterelnökének. TERHES ÖRÖKSÉG Nigéria tulajdonképpen há rom országból áll Külön párt­jaik vannak, melyek Hatáskö­rükön belül nem tűrnek sem­milyen ellenzéket. Minden te­rületnek külön kormánya, ipari és mezőgazdasági terv­hivatala, saját televízióhálőza­ta van. Az országban négy mi­niszterelnök (három területi és egy szövetségi), egy főkor­mányzó, három kormányzó (az angol korona képviselői) és vagy száz miniszter visel tisztséget. Az 1959. évi vá­lasztások után Abubakar Ta­fawa Balewa, ez a nagy mű­veltségű, aszkétatermészetű ember lett a szövetség minisz­terelnöke. A nigériaiak nagyon elége­detlenek az angoloktól örö­költ nehézkes és bonyolult ál­lamigazgatási rendszerrel. Az uralkodó pártok háttérbe szo­rítják az ellenzéki Akciócso­portot. Az Északi Népszövet­ség Párt uralomra Jutásának nagy akadályát látja a Nigé­ria Nemzeti Tanácsával kötött koalíciójában. Az utóbbi veze­tőinek viszont az okoz nagy gondot, hogy amióta koalíció­ra léptek az északi szultánok és emirek pártjával, rendkí­vül csökkent pártjuk tekinté­lye és vonzóereje. FRIS S ÁRA MLATOK Kilencszázezer, vagy talán egymillió afrikai tengődik agyagkunyhókban ebben a piszkos faluban, melynek se hossza, se vége. Csak a ten­ger hátterében, a dombok mö­gött kiemelkedő három felhő­karcoló jelzi, hogy Ibadan, a nyugati terület fővárosa igyekszik kievickélni a sötét LAGOSI UTCA középkorból, hogy eljusson a XX. századba. Ibadan arról nevezetes, hogy a várostól néhány kilo­méterre épült egyetemének (mellesleg egyike a legna­gyobb és legkorszerűbb afri­kai egyetemeknek) hallgatói radikális gondolkodásúak, és tudásszomjuk oltásán kívül szenvedélyesen politizálnak. Nemrégen 1600 ibadani főis­kolai diák rákényszerítette a kormányt, hogy bontsa fel az Angliával kötött katonai egyezményt. Az angol hadi­tengerészet erői két támasz­pontjukat vesztették el Nigé­riában. A diákellenzék nem érte be ennyivel. A társadalom­tudományt hallgató Clarance, északi diák így jellemezte az Ifjúság álláspontját: „Már másfél éve függetle­nek vagyunk, de máig sem vagyunk szabadok. Angol tisz­tek vezényelnek hadseregünk­ben, nyugati konszernek fosz­togatják gazdaságunkat." Ezt a szellemet tükrözi a Nigériai Ifjúsági Kongresszus m (CTK felvétele) programja is. Bár nem politi­kai pártként kezelik, a szer­vezet megkísérli az elégedet­lenkedők egyesítését. Eddig 155 ezer tagja van. Program­jában célul tűzte ki az ipar öt éven belüli államosítását, az angol tisztek és állami tisztviselők eltávolítását, a gazdasági építés tervezését a „tudományos szocializmus" alapján, a normális kapcsola­tok felvételét a Szovjetunió­val és a szocialista országok­. kal, a külpolitikában pedig a pozitív semlegességet. „Amíg Nigériában nem áll elő forradalmt helyzet, hiába mennénk kt a barikádokra, a tömegek nem követnének min­ket. Ogy öt év múlva, ha mafd nagy sikereket ér el a nép­müvelés, a népi forradalom ideje is eljön." — hallottam egy fizika szakos hallgatótól. Sok víz lefolyik még a Ni­geren, s az idő majd világo­san megmutatja, hogy megtö­rik a nagy pártok konzerva­tivizmusa. fORG ELTEN ÜJ SZÖ 4 * 1962. augusztus 4. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom