Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-25 / 234. szám, szombat

A NDR É MAUROIS: OROMMIT KÖZLEGÉNY MEGTÉRÉSI Részi t n Dr. O'Grady beszélgetései című regényből P arker ezredes legénye minden reggei beaiihott, hogy felkelt­se Aurelle-t, a tolmácsot. A tisztiszolga öreg katona volt már, köpcös, zsörtölődő. Páraílan ügyességgel hajtogatta rendbe a ru­haneműket és közben a katonaélet íratlan törvényeit magyarázgatta a fiatal franciáknak. — „Hát azt va|on tudja-e möszijő — kérdezte egyszer —, hogy békeidő­ben az angol katonának vasárnapon­ként templomba kell járnia? Ügy ám! Amikor az indulás ideje elérkezik, a napos tiszt kiadja a parancsot: Vallás­felekezetenként sorakozó! A legény­ség, az anglikánok, a presbiteriánu­sok meg a katolikusok, teljes díszben vonul fel, ki-ki a maga istentisztele­tére. Az első szakaszt a napos tiszt ve­zeti, a többiben meg a vallásfelekezet rangidős altisztje veszi át a parancs­nokságot. Hiába itt minden ügyeske­dés, nem lehet meglépnil — No, persze, akinek markába nyomták a király shillingjét — vagy­is, hogy felcsapott katonának —, az számíthat rá, hogy bőven lesz majd mit nyelnie a szolgálat alatt. Mégis, a Church Parade, a kivonulás istentiszteletre, az mindennek a te­teje. Nem azért mondom, istenfélő ember vagyok én, ne tartson pogány­nak, möszijő. Derekasan megeresztem a hangom a zsoltáréneklésnél és ha az öreg fickó ott a szószéken jól ki­vágja a rezet, még a prédikációt is elhallgatom. Csak az a vasárnap reg­geli pucolkodás ... azt nem veszi be a gyomrom. Maga mindig tábori öltö­. zékben látott minket, nem ís tudja milyen a díszruhánk, az az Istenverte díszöltözék 1 Villog a vöröse, csillog az aranyos sújtása, fehérlik a bivaly­bor szíjazat. Higgyen nekem, nem mókának van a szemle a templomo­zás előtt! Jó néhány napi zsoldomba kerültek már ezek az átkozott va­sárnap reggelek ... Jó katona vagyok én háború idején, Loosnál maga is láthatott, de nem bírom a kaszárnyát, a pucolkodást meg a körlettakarítást. — Mondogattam is jó ideje már magamnak: Nagy szamár vagy bará­tom, Brommit! Ha valamiféle tak­nyos zöldfülű, aki alig két-három évecskét húzott le, nem tudja kicsi­nálni, hogy felmentsék a Church Parade alól, az még csak hagyján, de aki már vagy jó tizenöt éve szol­gál ..., annak már illene ismernie a szakma trükkjeit. No, ha' már annyit se tudsz elintézni, hogy leg­alább vasárnap reggelenként tovább szundikálhass az ágyadban, fityinget se ér a szolgálati éveidet jelző pa­szomány a zubbonyod ujján! — Csakhogy hiába hánytam-vetet­tem meg százszor is magamban a dolgot, semmi okos trükk nem öt­lött az eszembe. Akkoriban az öreg W. J. Reid volt az ezredparancsno­kunk. Mi csak Csúszós Bilinek hív­tuk, mert olyan ravaszul sima volt, akár a frissen vikszelt parketta. Ál­nok, vén majom volt az öreg, a csínyjéinket jobban ismerte, mint ml magunk. — No, egyik nap a szolgálatvezető őrmester berendel az irodájába, va­lami papírt kellett aláírnom. Ahogy ott állok a szobában, meglátok egy kimutatást, ott lóg a falon.^A szemé­lyi állomány megoszlása vallásfele­kezetek szerint. Helyes kis táb­lázat volt; anglikán egyház: eny­nyi, presbiteriánusok: annyi, ka­tolikusok: amannyi. A számokkal nem sokat törődtem, más volt az, ami szeget ütött a fejembe. Volt ott egy oszlop, wesleyánusok. Nos, uram, nem volt ott semmi, azaz, mégiscsak volt, az, hogy wesleyánusok: O. Hát ez volt az a pillanat, amikor már tudtam, mit fogok megjátszani. W esleyánusok: nulla. Tehát nincs wesleyánus altiszt sem, aki templomba vezesse az esetleges weslevánuso­kat. Ki tudja, talán még wesieyánus imaház sincs abban az írországi vá­roskában, ahol az ezred állomásozik. Ez pedig szép, nyugodt heverészést jelent vafsárnap reggelenként az ágy­ban. Legrosszabb esetben, ha ennek a vallásocskának is van temploma, egyedül vonulnék el oda. Az ilyen, egy főből álló különítmény pedig, könnyen kihasználhatja az adott te­repviszonyokat. Wesleyánus ez a jó ötletl — Most már csak egy bökkenő volt, mi az isten csudája ez a soha nem hallott vallás? Nem vagyok ugyan afféle szenteltfazék, de azért derék kereszténynek tartom magam, nem akartam, hogy hülyének nézze­nek... Ráadásul az ilyen vallásvál­toztatás a hadseregben nem gyerek­játék. Valószínűleg magához az öreg Bilihez kell majd elmennem kihall­gatásra, az pedig nem vesz be holmi félig főtt tésztát! — Az ezredben senkitől se kérde­zősködhettem. Nem hívhattam fel magamra a figyelmet a legrosszabb pillanatban. Volt azonban a város­N ban egy lányismerősöm, aki sok ta­nult embert ismert, megkértem hát, tudakolja meg nekem valahogy a dolgot. agyszerű híreket hozott a lány Pompás vallásra buk­kantam, úgy látszik, éppen olyanra, ami a leginkább megfelelt a természetemneK. Maga, möszijő bizonyára tudja, ki volt Wesley? Ez a fickó rájött, hogy az akkori püspök meg káplánok nem tartják be az evangélium reglamáit. A szegénységhez való visszatérésről prédikált, az alázatról, a felebaráti szeretetről. Képzelheti, hogy fújt rá dühében az egész agnlikán egyház... Well, ez egy tisztességes vallíis, a magamfajta egyszerű ember nyugod­tan csatlakozhatott hozzá, az áttérés nem is tűnhetett annyira valószínűt­lennek. — Nos. amikor már kellően kiis­mertem magam a wesleyánussá.^ban, no meg elég bátorságot is gyűjtöttem magamban hozzá, úgy éreztem, nem félek szembenézni az öreg Biliéi. Jelentkeztem a szolgálatvezető őr­mesternél és kértem, vezessen fel ki­hallgatásra az ezredesünkhöz. — Milyen ügyben? — kérdezte. — Magánügyben, sir. — Az őrmester szerette volna ki­húzni belőlem, hogy miben sántiká­lok, de én tudtam, hogy az öreg Bilinél csak cseles huszárrohammal érhetek el valamit. Ezért nem árul­tam el előre haditervem titkát. — Mi történt, Brommit? — szólít meg egész barátságosan a Kihallga­táson az öreg —, csak nincs valami panaszod talán? — Nem, uram, minden rendben van. Azért jelentkeztem kihallgatás­ra, mert vallást akarok változtatni. — Rögtön láttam, hogy ez egyszer alaposan meghökkentettem az öre­get? — Vallást változtatni? — kérdi. — Hát ez meg miféle história? Hal­lott már ilyent, őrmester? Tulajdon­képpen mi a vallásod most? — Anglikán, de mától kezdve wesleyánus szeretnék lenni. — Mii...? Hát ezt a bolhát ki tette a füledbe? Megbántott valami­vel a tábori lelkész? Vagy valaki más?... — Nem, uram, egyáltalán nem. Sőt! Mr. Morrison mindig nagyon kedves volt hozzám ... Nem is azért, csak... valahogy megingott a hitem az anglikán egyházban. Hát, ezért. • — Mid ingott meg neked? Hited? Azt akarod bemesélni, hogy valame­lyik dogmát kifogásolod, te... te... kaszárnyateológus, te bezupált egy­házatya! ... — Nem, uram... nem... kifogá­som csak a püspökök ellen van. Helytelenítem az életmódjukat, uram. — De az istenfáját! Hallotta ezt, őrmester? Mit locsog itt össze ez az átkozott hülye? Honnan a fenéből vetted a püspökök erkölcseire vonat­kozó értesüléseidet, Brommit? — Wesleytől, uram. Remek egy ember ez a Wesley ... Ezzel aztán elkezdtem leadni neki mindazt, amit a lány felcsipegetett nekem. Vigyáz­tam, meg ne álljak, szóhoz ne jusson az öreg. Képzelheti, öt perc alatt torkig volt a mesével. Legszívesebben véget vetett volna már az egésznek, de ezt csak úgy tehette, ha bele­egyezik a kérelem teljesítésébe. Re­mek formában voltam, uram, csak úgy dőlt belőlem a szó: lelkiismereti aggályaim, gondolataim, vívódá­saim... Tudtam: amiért, hogy gon­dolkozik, senkit sem fenyíthetnek meg. Tudta ezt az öreg is, legaiább olyan jól, mint én. e is látta végre: nincs mit tennie. Rendben van — mond­ta. — A te dolgod, fiam. legyezze fel őrmester, hogy Brommit ezentúl a wesleyánus hitfelekezetbe tartozik... — Brommit, te pedig pénteken este jelentkezel nálam. Addig elintézem a v/esleyánus pappal a dolgodat, hogy eljárhass Istentiszteletre ... Tu­dod, hol lakik. — Nem én, uram. — Hm!... Különös... különös... Na, nem baj, majd én megtalálom. Gyere csak pénteken, Brommit. Át­kozott öreg Bilije! Tényleg veit wesleyánus parókia a városban. Péntek este szabályosan jelentkez­tem, ahogy megparancsolta. — Rendben van, Brommit — mond­ja. — Mindent elintéztem, fiam. Ee­széltem a wesleyánus lelkésszel, Short tiszteletes úrral. Nagyon ked­ves, derék ember... Megállapodtunk, hogy vasárnaponként kilenc órára mész Istentiszteletre, este hatkor pe­dig a második imára. Bizony, bizony, két istentisztelet naponta! Nagyon B í! szigorú a wesleyánusok vallása. Az­tán, ha netán elmaradnál valamelyik istentiszteletről, Short tiszteletes majd értesít engem. Én, aztán a ma­gam részéről majd megteszem a szükséges lépéseket. No, de nem is tudom minek mondom ezt neked. Az olyan embernek, aki harmincéves korában, érett fővel vallást változ­tat, nyilván eszeágában sincs, hogy elmulassza hitbéli kötelességei telje­sítését. Na, jól van, elmehetsz, fiam. Nézd csak, a Csúszós Bilijét!... A következő vasárnap bevonultam Short tiszteletes templomába. Hosz­szú. gonosz képű sovány fickó volt a pap. Borzalmas beszédet mondott. Kijelentette, hogy sürgősen meg kell javulnunk és felsorolta, mi mindenről mondjunk le világi életünkben. Végül jó részletesen lefestette, milyen kí­nokat szenvedünk majd a túlvilági tűzben, ha nem engedelmeskedünk tanácsainak. Az istentisztelet után Short tiszteletes hozzám tépett és megkért, maradjak még, beszélni akar velem, amikor a többiek elmen tek. Képzelje, uram, délig locsogott ott még nekem az új hitemmel járó kötelességekről, kifaggatott, hogy mit olvasok, kikkel cimborálok. Csak úgy zúgott tőle a fejem, amikor vég­re elmentem, tisztára kótyagos vol­tam. Ráadásul meg még este vissza kellett mennem, újra. £<gy ment ez vasárnapról va­sárnapra. Végigkármnkod­tam a hetet, szidtam Wes­leyt, a tiszteletest meg az egész rokonságukat. Megpróbáltam ellógni az istentiszteletről. Hát nem bejelent az ezredesnél a nyomorult dögje... Nyolc napi zsoldomat von­ták le érte! A tetejébe ez a szeren­csétlen gyülekezet még bevezette a péntek esti ájtatosságot is! Az ezre­des engedelmével jelenlevő megtért katona meg az összejövetel legszebb dísze.-.. Egy darabig még csak tűrtem va­lahogy, de amikor egy hónap múlva Short tiszteletes már abb^is bele akart szólni, hogy melyik lanvhoz járjak, melvikhez ne, végleg elegem volt. Inkább újra Bili elé állok, mint hogy ezt a megszállottat hallgassam. — Bocsásson meg. Sir -+' jelentem az ezredesnek —, újra osak vallási ügyeimmel kell zavarnom, de rájöt­tem, hogy a wesleyánizmus sem elé­gíti ki .lelki szükségleteimet. Mást vártam ettől a vallástól. elkészültem rá, hogy most majd elkap az öreg, de nem. Jóságosan mosolygott csak: — Ali right, Brommit — mondta szelíden —, azért fizet Őfel­sége kormánya, hogy törődjem az embereim lelki ügyeivel is. Szabadna tudnom, melyik bevett vallásfeleke­zetet tünteted most ki figyelmeddel? —- Őszintén szólva ... .nost egyi­ket sem. Úgy érzem, a legjobb len­ne saját magamnak meghatároznom a nekem megfelelő vallási szabályo­kat ... persze, csak ha az ezredes úr is megengedné ... — Én? Mért ne, fiam, csak nyu­godtan, ez a te magánügyed. . Sőt, meg kell mondanom, igen nagyra értékelem ezt a... hm... élénk lel­ki életedet. Saját külön hit, ez igen! Az új, egyéni vallás, nyilván ellenzi a vasárnapi nyilvános istentisztele­tet is, ha jól sejtem?... — Igenis, uram — főleg ez lenne a lényege. N agyszerű, Brommit, nagy­szerű! Látod, ez pont kapó­ra jött nekem. Már régóta keresek ugyanis valakit, aki vasárnap, mialatt a legénység temp­lomban van, lemossa a lépcsőházat, írja csak, őrmester! Állandó vasárnap délelőtti lépcsőmosásra beosztom Brommit, felekezet nélküli közle­gényt. Domokos Miklós fordítása. Fi Illyés Petőfi-könyve Franciaországban Á Lettres Francaises legutóbbi számában Pierre Daix Illyés Gyula Petőfi-könyvének most megjelent francia fordítását ismerteti. Rámu­tat a legutóbbi idők kísérleteire, amelyek a magyar költészetet igye­keztek megismertetni a francia ol­vasókkal. Kiemeli Petőfi forradalmi verseinek 1953-as fordítását, s a legutóbbi József Atilla-gyűjteményt. 290 000 frank egy Toulouse-Lautrec képért Egy nemrég megtartott aukción harminc festményt árvereztek e>l egymillió új frank értékben. Köztük van Toulouse-Lautrecnek, a nagy .francia festőnek egy olajfestménye,­amelvnek címe Clownes (Bohócok). A kép 290 000 új frankért l#it el. Látogatás Borronďo von A HÍRADÓMŰSORT hetenként két­hérom millió ember tekinti meg. Sze­retik a híradót, de elvárják, hogy ér­dekes, színes, gördülékeny legyen és valami újat hozzon. Mindezeket a kö­vetelményeket tíz percig tartó műsor­ba sűríteni nem is olyan egyszerű. Különösen azóta nem, mióta a televí­zió részben átvette a híradófilm kül­detését. Prágában a barrandovi stúdió hír­adófilm osztályának aránylag kisszá­mú gárdája a bratíslavai stúdió hír­adófilm osztályával együtt hetenként két teljes híradót készít. A kisebb mo­zik miatt kell két híradó, mert két­szer van program változás, úgy hogy a közönség hétközben már új hír­adót lát. Hogyan készül a híradó? A barrandoviak, Bedrich Rohan fő­szerkesztő, Bohuslav Musil rendező, Sylva Nováková képvágó, Jana Blaž­ková hangvágó készségesen tájékoz­tatnak sokrétű és felelősségteljes munkájukról. — A téma kiválasztását, úgy mint az újságokban, az időszerűség hatá­rozza meg. Bizonyos eseményeknek ismétlődniük kell a televízióban és a híradóban. A termelésben új mód­szereket alkalmazó, va. ?y kiváló tel- galmas aktusa következi k. Minden/ jesítmenyeket elérő egyéneknek, kol- sz aiagra kevernek, és így kelet-, lek ívaknak a híradóban való meg- kezik a véglege s filmszalag, orokitese egvik hathatos eszköze az . , .,.,... agitációnak. „A XII. kongresszus em- A keveres n hirado-musor össze-, berei" című sorozatunknak komoly allítasanak az utolso fazisa. ilyenkor, visszhangja van az egész országban, határozzak meg, milyen sorrendben, Az utóbbi hónapokban vetített kriti- kövessék egymást a filmek, hogy kai fejtonaink - bár azoknak, akiket meglegyen a megfelelő ritmus, köz­bírálunk nincs ínyükre - a kö- zéteszik a már előzőleg kiválasztott Filmezik a Kaplan-turbinát zönség körében nagy tetszést arat­nak. Hazánk tagja a Nemzetközi Híradó­film Szövetségnek és rajta keresz­tül küldünk és kapunk a világ min­den részéről felvételeket. A legjobba­kat aztán beiktatjuk a heti híradók­ba — magyarázza Rohan elvtárs. A technikai kivitelezés meglehető­sen bonyolult folyamat. Egy-két per­ces filmnek a forgatása legalább egy napot vesz igénybe. A rendező mint a játékfilmeknél, kiszáll egész törzs­karával, az operatőrrel, világítókkal, asszisztenssel, gyártásvezetővel, a kü­lönbség csupán annyi, hogy a kulisz­szákat maga az élet szolgáltatja. A laboratóriumokban az egyes mű­külföldi híradókat, elvégzik az utolsó javításokat, simításokat. Ezután a szalagot ismét a laboratórium veszi kezelésbe. Elkészítik az első kombi­nált kópiát és ennek alapján minden filmről 180 további másolatot. Lénye­gében egy tízperces híradó-műsor gyártási ideje a rendező és a labora­tórium munkáját egybevetve körülbe­lülikét hét, de rövidebb is lehet, ha valami időszerű eseményt sürgősen be kell illeszteni. A filmfesztivál idején például megállás nélkül, éjjel nappal dolgoztak a laboratóriumban. Ez a munka azonban igen kimerítő, mert többnyire teljes sötétséget igényel, és ezért nem lehet ilyen feszített ira­mot rendszeresíteni. Az automaták veleteket automaták végzik. Az expo­nált filmből először negatívot csinál- uSV arl 50) 4 mindent elvégeznek, de nak és erről egy darab pozitív kó- f lzért a laboratórium ötvehöttagú pia, úgynevezett munkapéldány ké- kollektívájának is van mit csinálnia, szül. Ezzel dolgozik a rendező. Ellen- a HlRADÓFILM szép számban kap ór z' « , .felvételeket a képvágóval leveleket a nézőktől, amelyekben ki­egvutt ktvagiák a sikerületlen, ke- r .., . - -, vésbé fontos kockákat, majd a kép- í e. J'! k véleményüket a müsorró. szalagot a hangvágónak adják át. l oWmyre elismeresuket fejezik ki, A hangvágó kiválasztja az archívum- d e elofordul, hogy kifogásolnak va­ból a megfelelő hangokat gyársziré- lamit. Tény, hogy nem könnyű több na, autó, lövöldözés, taps, vízcsobogás millió ember ízlését eltalálni. Ezért stb.) és egész pontosan bevágja a képekhez. Ez nagyon igényes munka, mert épp olyan fontos a hang hű eltalálása mint az, hogy a kép és a hang szinkronizálása hajszálra egyezzék. Az aláfestő zene megválasztása is a hangvágó felada­ta. A KOMMENTÁRT, amelynek rövid­nek, szellemesnek, találónak kell len­ni, a rendező írja, és cseh vagy szlo­vák bemondó mondja szalagra. Meg figyelhettük, hogy a híradó műsor Kissé kényelmetlen helyzet (Miroslav Dusil felvételei) igyekeznek a híradókat változatosan összeállítani, találja meg mindenki ban váltakoznak a bemondók, az benne, ami a legjobban érdekli. A közönség észrevételei a híradó film dolgozóinak munkájukban útmu­tatóul szolgálnak. KIS ÉV* egyik filmet cseh, a 'másikat szlo­vákul mondott szöveg kíséri. Amikor készen van a kép-, zene-, zaj-, hang­téss szalag és kommentár, a keverés iz-. A NEHÉZSÉGEK ELLENÉRE A Slovnaftban ahol a Batátság Kő­olajvezeték torkollik, a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társulat lektorcsoportja a minap ér­tékelte egyéves munkáját. Az elő­Az első tibeti színjátszó együttes A pekingi közönség előtt bemu­tatkozott az első tibeti színjátszó együttes, amely a sangháji színiaka­démián tanult tibeti fiatalokból áll. André Síil legújabb könyve A napokban jelent meg Párizsban Andre Stil legújabb régénye, Az utolsó negyedóra. A könyv megdöb­bentő erejű leleplezés a Ponpon-Fi­nette-i nyomortanyák reménytelen sorsú Lakóinak életéről, adó-csoport egy év alatt több mint száz előadást rendezett. Az előadá­soknak nagy sikerük volt, mert gyakran a korszerű technika vívmá­nyai felé fordította a hallgatóság figyelmét. A nemrég lezajlott évzáró érte* kezleten a lektorcsoport újabb ta­gokkal bővült, úgyhogy a jövő idény­ben már harminctagú előadói kar va* lósítja majd a feladatokat. Így a sze­relő és szállító üzemrészlegek dolgo­zói számára is megnyithatják a Népi Egyetemet és a Akadémiát, amelyen már a dolgozók magyar nyelven is megismerkedhetnek a népi tanfolya­mok anyagával. Nem kis feladat lesz megvalósíta­ni a megnevezett akciókat, amikor az üzem egyelőre még nem rendel­kezik kellő befogadóképességű he­lyiségekkel, s így csak a munkás­szállók klubhelyiségeiben csoporto­sítják majd a dolgozókat. .-.'fcjfi. Moravitz László, Bratislava ÜJ SZO 6 * 1S62. augusztus 25

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom