Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-02 / 211. szám, csütörtök

Ahol a kultúra életszükséglet TRUTNOV, ez az északkeletcsehországi kisváros fejlett textiliparáról nevezetes. A 25 000 lelket számláló ősrégi város lakossága túlnyomó részben a textilgyárak dolgozója, akik napi munkájuk mellett a kulturális életről és a szórakozásról sem feledkeznek meg. Cfgý érzik, ma már egyenesen életszükséglet számukra általános műveltségük fokozása, a színház, a mozi, a zene, az olvasás. Nincs ls a trutnovi városi nemzeti Dlzottságnak olyan előadása, tanfolyama, vagy rendezvénye, mely iránt ne nyilvánulna meg élénk érdeklődés, melyet a lakosság tömegesen fel ne keresne. Marte Kubcová elvtársnő, az iskola és kulturális ügyek bizottsága elnöknőjének önfeláldozó fáradozása tehát nem hiábavaló. Mert ő az, aki a városka népművelési központjának munkáját és a Tertlen Üzem üzemi klubjának rendezvényeit oly körültekintő, gondos figyelemmel kíséri. Türelemmel, példás odaadással végzi felelősségteljes munkáját, melyben nagy segítségére van Jaroslav Vašíöek, az iskola és kulturális ügyek bizottságának a titkára, valamint Václav Lacina, a trutnovi népművelési központ vezetője. — A második félévben mun«ánk súlypontját a párt XII. kongresszusának előkészületeire fektetjük — mondja Kubcová elvtársnő. — A politikai előadások, tanfolyamok, a népi akadémia sokoldalú, széles körű oktatásával váltakoznak. Nagy súlyt vetünk a mezőgazdasági feladatok maradéktalan teljesítésére s ezért a cél érdekében a szemléletes agitáció, a szövetkezetesekkel való gyakori vitaestek megrendezése mellett döntöttünk. A vitavezető mindig kiváló mezőgazdasági szakember. Az általános műveltség fokozásáról a népművelési központ a fenti módszeren kívül a különféle érdekkörök létesítésével gondoskodik. A fényképészeti, bélyeggyűjtő, kertészeti, tánc, népi zenei, színházi érdeKkörökön kívül talán a legnagyobb jelentőséggel a „Művészet barátainak a klubja" és a „Zenei ifjúság" bír. A prágai, brnoi és más városok színiegyüttesei, zenekarai fellépésének megszervezésével értékes műélvezetben részesítik a dolgozókat. Így azután az operaés balettelőadások, a színdarabok, hangversenyek, esztrádműsorok, táncestélyek a közönség nagy gyönyörűségére és megelégedésére napirenden vannak Trutnovban. IGEN NAGY ÖRÖMET szerez, hogy nemcsak a felnőttek érdeklődnek rendezvényeink iránt, hanem azok az ifjúság körében is igen népszerűek — mondja — Marié Kubcová. — Lekötjük a figyelmüket, hasznosan szórakoznak, jól érzik magukat a fiatalok ezeken az estéken, szívesen eljárnak hozzánk és így nem is gondolnak rá, hogy hozzájuk méltatlan mulatozással, ivással, kártyázással haszontalan módon töltsék az időt. A népművelési központnak és a Texlen üzemi klubjának kitűnően és korszerűen felszerelj légszabályozóberendezéssel ellátott helyiségei, termei bár több száz embert befogadnak, gyakran mégis szűknek bizonyulnak. Ezért az egyes műsorokra: előadásés hangversenysorozatokra bevezették az előfizetéses rendszert. Ez az ötletük kitűnően bevált, mert kizárja, hogy az állandó érdeklődök Jegy nélkül maradjanak. Sokkal előnyösebb a helyzet nyáron, ha Jó az idő. Ilyenkor a termeket a tűlevelű fákkal övezett, példás rendben tartott park közepén felállított 3000 férőhelyes szabadtéri színpad helyettesíti. A vadregényes, kellemes környezet növeli az illúziót, elősegíti a sikert. — Városi népkönyvtárunk a többi között éppen most dolgozza fel a XII. kongresszusai kapcsolatos fontosabb politikai, eszmei és gazdasági anyagokat — számol be Marié Kubcová és eldicsekszik azaal is, hogy az ifjúság nagy örömére nemsokára elkészül a gyermekkönyvtár és olvasóterem is. A könyvtárban mér ma is 4800 tudományos és 19 200 szépirodalmi mű forog kézről kézre. A könyveket az olvasók azért is szeretik, mert jobban megértik, a szívükhöz nő minden egyes regény, miután szerzőikkel részletesen megvitatták azokat. A VAROS NÉGY ÜZEMI KLUBJA közül a Texlenéről még csak annyit, hogy tudományos műszaki előadássorozatait nemcsak a gyár alkalmazottai, de a nagy nyilvánosság részéről is élénk érdeklődés kíséri. A gyár műkedvelő színjátszó együttese énekés zenekara kitűnő szórakozást biztosít a legigényesebbek számára is. Kubcová elvtársnő sikerrel irányítja Trutnov és környéke' kulturális életét. Mindenütt ott van, ahol arra szükség mutatkozik. önfeláldozó munkája nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a trutnovlak érdeklődési köre ily sokoldalú és hogy számukra a kultúra ma már életszükséglet. KARDOS MARTA Egy szövetkezeti klub életéből Chotín község az utóbbi évek folyamán rohamos fejlődésen ment keresztül. Ez a fejlődés kulturális téren is megnyilvánul. 1961 május közepén megalakították a szövetkezeti klubot, melynek feladata a tömegszervezetek és a kulturális csoportok munkájának összehangolása. Munkájukkal kapcsolatban Hencz Miklós, a szövetkezeti klub vezetője ezeket mondta: — A munkacsoportok részére előadásokat szerveztünk. Tájékoztattuk a dolgozókat a haladó technika előnyeiről. Tizenhat előadás keretében megismertettük velük azokat az előnyöket, amelyeket a gépesítés nyújt. Felvilágosító munkánk eredményének köszönhető, hogy a komárnói járásban elsőként két gépésített brigádot szerveztünk. — A szövetkezeti klubban összpontosítottuk a csoportok munkáját. Színjátszó csoportunk például nagy sikerrel mutatta be Lovicsek Béla: Baj van a szerelemmel című színművét. Igen örvendetes a falu fiatalságának, aktív bekapcsolódása a különféle kulturális rendezvényekbe. A kulturális munka terén a CSISZ, a CSEMADOK, a HESZ lelkes fiataljai Jó munkát végeznek. — Miben nyilvánul meg még a szövetkezeti klub tevékenysége? — érdeklődtünk beszélgetésünk további részében a klub elnökétől. — A szövetkezeti klub sokoldalú tevékenységet fejt ki — folytatta Hencz elvtárs —, s ez kiterjed az egészségügyi szolgálatra ls. A Csehszlovák Vöröskereszt egészségügyi dolgozói előadások keretében ismertetik az elsősegélynyújtás fontosságát. Különösen Időszerű ez a nyári csúcsmunkák Idején. A szövetkezeti klub keretében Jő munkát fejt kl a községi népkönyvtár. A könyvtárosi teendőket Eperjesi elvtársnő közmegelégedésre végzi. A 4000 kötetből álló könyvtár szép számú látogatottságnak örvend. — Miiven összeget bocsát a szövetkezet vezetősége a klub rendelkezésére? — A szövetkezeti klub működéséhez szükséges összeget a kulturális alapból folyósítják. Ez a kulturális alap 1,50 százalékát teszi ki. ami 120 000—124 000 koronának felel meg évente. Természetesen ebből fedezik a szövetkezeti tasok iskolázásának költségeit, segítik a testnevelési egyesületet. Hathatós támogatásban részesítik a többi tömegszerv.azetek munkáját ís. A chotfni szövetkezeti klub —• mint az említettekből is látható — maradéktalanul teljesíti küldetését. Munkájával a szövetkezet dolgozóinak kulturális gényelr kívánja szolgálni és ebbeli szándékának teljes mértékben eleget tesz. Andriskin József, Komárno Franyó Zoltán 75 éves magyar publicisztikai tevékenysége Jelentős. Az első világháború idején Galíciából irta nagy feltűnést keltő harctéri leveleit, melyek később kötetbe gyűjtve is megjelentek. Franyó Zoltán 1924 óta Romániában él, a felszabadulás után ,a Bánát művészi életében irányító szerepet tölt be. Kiemelkedő irodalmi munkásságáért a Román Népköztársaság 1957-ben Munkaérdemrenddel tüntette ki. Alábbi fordítását születése évfordulója alkalmából közöljük. VILÉM ZÁVADA: Névtelenül Nevem nem tSndBköl plakáton, rivalda-fény rám nem ragyog. Viseltes nadrágom, kabátom, úgy élek én is, mint azók, kik ősidőkben építettek kastélyokot s őrtornyokat, sírboltot úri holttetemnek, csatornákat meg dómokat. Vagy fegyvert fogva harcba szálltak, verték a mnrtalór-hadat Mint sziklafal, szilárdan álltak, rengett a fűid lábuk alatt. Ha sebzett testtel visszatértek — mint váltást új váltás követ — a feldúlt kastélyt! üzérnek megint ők bányásztak követ. Nekik szobrot nem állítottak, sem érc-emléket hegy fokán. Ok hírnevet nem áhítottak, — mi megmaradt kezük nyomán: más emlék — sziklán lombos éden, a barrikád kövén a vér, fehér falucska sárga réten és kertté művelt szik fenyér. Nevem nem tündököl plakáton, nem állok színpad díszhelyén. Viseltes nadrágom, kabátom, mint sok más, szimplán élek én, de arcom büszke fénye vallja, szemem ragyogja messzire, hogy győz a milliók hatalma, a névtelen nép mély hite. Fordította: FRANYÖ ZOLTÄN 1 ^ --."ö".. un uuiijiioí.iun ívufci. lAAiVIU /,U 1.1 \ • ///////////////////w^ • / # JMMMM Nová Dedinkán befejezéséhez közeledik az új alapfokú kilencéves iskola építése. Hogy a tanítás az új Iskolában már szeptemberben megkezdődhessen, az építkezésnél a szülők is segédkeznek. (Petrík József felvétele) «stv* É

jszaka az Ala-Tau hegyeiben tompán megdördült az ég. A mennydörgéstói megriadt nagy, zöld szöcske a kórház ablakába pattant és a csipkefüggönyre telepedett. Rudnyev, a sebesült hadnagy felemelkedett párnájáról, hosszan elnézte a szöcskét, meg a függönyt. A villanyfény éles, kék cikázásőban felragyogott a bonyolult minta: a pompás vadrózsák, az apró} bóbitás kakasok. Megvirradt. A viharos, sárga ég még füstölgött az ablak mögött. Kettős szivárvány ívelt át egyik hegycsúcstól a másikig. A uadpeoniák nedves virágai izzó szénparázsként égtek az ablakpárkányon. A levegő fullasztó volt. Sziklák párologták. A szakadékban tajtékzott és köveket görgetett a patak. — Ez Ázsia! — sóhajtott Rudnyev. — De a függöny csipkéje a mienk, az északi. Mind valamelyik szépséges Nasztya kezemunkáfa. — Miből gondolja? Rudnyev elmosolyodott. — Eszembe jutott egy eset. Az ütegemnél történt. Leningrád alatt. Es így mesélte el a történetet: 1940 nyarán Balasov, leningrádi festőművész északra ment festeni meg vadászni. Az első kis faluban, amely megtetszett neki, kiszállt az ócska folyami hajóból és beköltözött a falusi tanítóhoz. Ebben a faluban élt apjával, az erdőkerülővel egy Nasztya nevű szépséges lány, messze földön híres csipkeverő. A szürke szemű Nasztya hallgatag volt, mint általában az északi lányok. Az egyik vadászaton Nasztya apja véletlenül rálőtt Balasoora és megsebesítette a mellén. A sebesültet a falusi tanító házába vitték. A baleset miatt kétségbeesett öregember elküldte Nasztyát, hogy gondozza a beteget. A lány gondosan is ápolta, és a beteg iránti szánalomból szerelem lett, szr:zi életének első szerelme. De az érzés olyan bátortalan volt, hogy Balasov semmit sem vett észre. A festőművésznek felesége .volt Leningrádban, de sohasem beszélt róla; még Nasztyának sem. A faluban mindenki úgy tudta, hogy nőilen. Alighogy begyógyult a sebe, Balasov Leningrádba utazott Mielőtt útrakelt volna, minden 'meghívás nélkül ellátogatott Nasztya. otthonába, hogy megköszönje a gondoskodást. Ajándékot is vitt. Es Nasztya elfogadta. B

alasov most járt először Északon. Nem ismerte a helyi szokásokat. Az északiak nagyon ragaszkodnak régi szokásaikhoz, nehezen vernek gyökeret náluk az KONSZTANTYIN PAUSZTOVSZKIJ: Nasztya, a csipkeverő lány újak. Nem tudta, hogyha egy férfi hívás nélkül jelenik meg egy lányos háznál, ajándékot visz és az ajándékot elfogadják, vőlegénynek tekintik. Északon ilyen a szerelem nyelve. Nasztya félénken megkérdezte Balasovot, mikor tér vissza Leningrádból. Balasov mit sem sejtve, jókedvűen válaszolta, hogy hamarosan. Es elutazott. Nasztya pedig várta, várta... Elmúlt a ragyogó nyár, elmúlt a nyirkos, fanyar ősz, de Balasov még mindig nem jött. A türelmetlen, boldog várakozást keserűség, nyugtalanság és szégyen váltotta fel. Már az egész falu suttogta, hogy a lányt elhagyta a vőlegénye. De Nasztya nem hitte el. Arra gondolt, hogy Balasovot szerencsétlenség érte. A tavasz új szenvedéseket hozott. Késve és nehezen érkezett meg. A folyók kiáradtak és sehogy sem akartak visszatérni medrükber. Az első hajó csak június elején húzott el a falu mellett, de nem kötött ki. Nasztya elhatározta, hogy apja tudta nélkül elutazik Leningrádba, megkeresi Balasovot. Két nap telt bele, míg elérte a vasútvonalat. Az állomáson tudta meg, hogy kitört a háború. A vonatot még sosem látott falusi lány a félelmetesen nagy országon át elfutott Leningrádba és megtalálta Balasov lakását. A művész felesége nyitott aftót, egy sovány nő pizsamában, szájában cigarettával. Hideg csodálkozással nézte végig a lányt, s kijelentette, hogy Balasov nincs otthon. A fronton van, Leningrád környékén. A vörös hajú nő gyanakodva és gúnyosan beszélt Nasztyával. Vajon nem ez a szép falusi ártatlanság volt-e oka férje elhidegülésének? N

asztya megtudta hát az igazságot: Balasov nős. Becsapta őt, megcsúfolta szerelmét. Szörnyű volt Balasov feleségével beszélnie. A városi lakásban, a poros selyemdíványok, a szétszórt púder és a sürgető telefoncsengetések között félelem fogta el. Elrohant. Kétségbeesetten járkált a fegyveres táborrá alakult pompás városban. Észre sem vette a tereken felállított légelhárító ágyúkat, sem a homokzsákokkal körülbástyázott emlékműveket, sem az évszázados árnyas kerteket, sem a fenséges épületeket. Elért a Névához. A folyó a gránitpartok magasságában hömpölyögtette fekete vízét. Ez a víz az egyedüli menekvés a kibírhatatlan sértés és szerelem elöl. Nasztya levette fejéről anyja ajándékát, a fekete kendőt s a korlátra akasztotta. Föllépett a csigamintás rácsra. Valaki megfogta a karját. Hátrafordult. Sovány ember állt mögötte, padlókefékkel a hóna alatt. Munkaruhája telefröcskölve sárga festékkel. A padlófényezö a fejét csóválta: — Mi jut eszedbe, te buta! Ilyen Időben! Trofimov, a padlófényezö hazavitte Nasztyát és felesége gondjaira bízta, aki liftkezelő volt; lármás, erélyes, férfigyűlölő. Nasztya menedéket talált Trofimovéknál. Sokáig betegeskedett náluk a kis kamrában. Trofimovnétól tudta meg először, hogy Balasov semmiben sem hibás. Senkt sem köteles ismerni az északiak szokásait és csak az Ilyen buta libák, mint Nasztya képesek így belehabarodni az első útjukba akadó férjibe. A liftesasszony szidta Nasztyát, az meg boldog volt. Boldog volt, hogy nem csalták meg, s még mindig reménykedett, hogy találkozik Balasovval. a padlófényezöt nemsokára behívták ka£\ tonának, felesége egyedül maradt Nasz" tyával. Es amikor felgyógyult, az asszony beíratta az ápolónő-tanfolyamra. Az orvosok — Nasztya tanára ts — elámultak a lány rátermettségén, amellyel a betegeket kötözte, erős vékony uffainak ügyességén. „Hiszen csipkeverőnő vagyok" — mondta ő mintegy magyarázatul. Megérkezett a tél az ostromlott Leningrádba, ágyúdörgéssel teljes vaséjszakáival. Nasztya befejezte a tanfolyamot, várta, hogy a frontra küldik, és éjszakánként Balasovra gondolt, meg öreg édesapjára, aki élete végéig sem fogja megérteni, miért hagyta el az otthonát. Nem átkozza, mindent megbocsát, de megérteni sohasem fogja. Tavasszal végre elküldték Nasztyát Leningrád alá, a frontra. Mindenütt — az elpusztított kastélyparkokban, a romok és égő házak között, a fedezékekben és az ütegeknél, az erdősávokban és a mezőkön Balasovot kereste, kérdezősködött utána. A fronton találkozott a padlófényezővel és a beszédes ember az alakulatnál mindenkinek elmesélte az északi lány történetét, aki a fronton kerest kedvesét. A történet gyorsan terfedt, nőtt, mint valami legenda. Egyik század a másiknak, egyik üteg a másiknak adta tovább. Széthordták a kerékpárosok, a sofőrök, a szanitécek, az összekötők. Végül elért a front legtávolabbi zugába is. Ék harcosok irigyelték az ismeretlent, akit a lány keres és a maguk kedvese jutott eszükbe. Mindenkinek volt kedvese a békés életben, mindegyikük őrizte lel-' kében az emlékét. Az északi lány történetét mesélte minden harcos és a maga képzelő ereje szerint változtatott a részletéken. De valamennyien megesküdtek rá, hogy a lány az ő szülöföldfükről való. Magukénak vallották az ukránok és a sztbériaiak. a rfaznyikiak azt bizonygatták, hogy Nasztya természetesen Rjazanyból való, és még a távoli ázsiai sztyeppék kazahfai is szentül állították, hogy a lány Kazahsztánból jött a frontra. Nasztya híre eljutott a parti ütegekhez is, ahol Balasov szolgált. A festőművészt ugyanúgy felizgatta a kedvese után vágyakozó lány története, mint a többieket. Megdöbbentette a lány szerelmének ereje. Gyakran gondolt rá. Irigyelte azt az embert, akit így szeretnek. Honnan tudhatta volna, hogy önmagát irigyli? Balasov magánélete nem volt szerencsés. A házassága nem sikerült. Mások, lám, boldogabbak. Egész életén át nagy szerelemről álmodozott, de most már késő erre gondolni. Halántékán őszül a haja ... Aztán az történt, hogy Nasztya megtalálta Balasov ütegét, de öt magát nem — két nappal előbb elesett. A fenyőerdőben temc ték el, az öböl partján. Rudnyev elhallgatott. — Es aztán? — Aztán? — ismételte Rudnysv. — Aztán az történt, hogy a harcosok győzelnesen verekedtek, a pokolba kergették a német védelmi vonalat. Levegőbe röpítettük, összezúztuk úgy, hogy por és sár lett belőle. Nemigen láttam még ilyen féktelen, szent dühö — Es ml van Nasztyával? — Mi lenne? Minden gondja: a sebesültek. A legjobb ápolónő az egész frontszakaszon. Fordította: SULSON INA és KARDOSS TILDA 1882. augusztus 2. (JJ SZÖ 5 * V