Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-12 / 190. szám, csütörtök

Äz általános és teljes leszerelés - a béke és a nemzetközi biztonság záloga (Folytatás a 3. oldalról) •lehetővé teszi, hogy a szocialista országoknak az Elbától a Csendesóceánig elterülő óriási tömbjét egy gigászi méretű építkezési terephez hasonlítsuk. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békeszerető politikája társadalmunk szocialista lényegéből adódik, szervesen összefügg vele. Gazdasági és társadalmi rendszerünkben nincs táptalaja a militarizmusnak, a hódító politikának, a katonai üzérkedésnek. Nálunk nincsenek olyan csoportok vagy személyek, amelyek vagy akik idegen területek, külföldi piacok, tőkebefektetési övezetek elhóditására törekednének, nálunk nincsenek olyan egyének, akik állami katonai megrendeléseken nyerészkednének. Ezért nálunk nem fordulhat elő, hogy egyes csoportok militarista hisztériát szítanának, és megfélemlítenék a parlamentet, hogy kicsikarják a fegyverkezési kiadások és a lakosságra kirótt adók felemelését. Megvannak a szükséges erőforrásaink. A Szovjstunió nem vágyik a határok megváltoztatására, új területek szerzésére vagy más országok gazdasági leigázására. A szocialista országok lényegéből következik a béketörekvés. Távol áll tőink minden agresszív szándék más népekkel szemben. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a többi kommunista párt minduntalan barátságra szólítja fel a népeket, nem pedig egyes népeket mások megtámadására. Természetesen a tőkés országokban osztályharc folyik, ami elkerülhetetlen, mert ez a társadalom osztályokra osztódásának a következménye. Az osztályharc eredménye, az életmód és a rendszer megválasztása minden ország lakosságának belügye. A világ kommunistái 1960. évi tanácskozásukon felhívással fordultak a népekhez és ünnepélyesen kijelentették, hogy szent kötelességüknek tartják a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harcot. Húszéves építő programunk a szovjet külpolitika fő célját is kitűzi. Ez a cél: békés feltételek biztosítása a kommunista társadalom felépülésére a Szovjetunióban és a szocialista világrendszer fejlesztése, a békeI szerető népekkel egyetemben az emI beriség megmentése egy pusztító vi] lágháborútól. Nagy eszmények vannak írva zászlónkra: A Béke, a Munka, a népek Szabadsága, Egyenlősége, Testvérisége és Boldogsága. Vlagyimir Iljics Lenin a szocializmus eszményének nevezte a leszerelést. Hazánk képviselői Lenin megbízásából már 1922-ben a génuai első nemzetközi értekezleten javasolták az általános leszerelés végrehajtását és az állandó hadseregek felszámolását. Az emberiség történelmében először javasolta egy állam az általános leszerelést. Büszkék vagyunk rá, hogy szocialista államunk és kormányának feje, Lenin tette ezt a javaslatot. 1922. Génuája és 1962 Genfe között nagy történelmi időszak van, melyben mélyreható átalakulások következtek be a földön. A leszerelés kérdésében azonban a szovjet álláspont ma éppoly változatlan, mint 40 évvel ezelőtt. A leszerelés hívei voltunk és vagyunk, s minden igyekezetünk a világbéke erősítésére irányul. A Szovjetunió tette és teszi a legradikálisabb javaslatokát a béke megszilárdítására, például a német békeszerződés megkötésére, a nukleáris kísérletek betiltására és az atomfegyverek teljes felszámolására, atommentes övezetek létesítésére, a fegyveres erők létszámának csökkentésére, békeszerződés kötésére, a vitás kérdések tárgyalásos rendezésére, s mindezek betetőzéseként előterjesztette az általános és teljes leszerelés szerződéstervezetét. Már akkor küzdöttünk a békéért és a leszerelésért, amikor katonailag még gyöngék voltunk. Ma is a leszerelésért és a békéért harcolunk, pedig — mondjuk meg kereken — a legkorszerűbb fegyverrel rendelkezünk, amilyen fegyvere egyetlen hatalomnak sincs. Vajon e tény nem a legjobb bizonyítéka an4. A népek kivívhatják a leszerelést és a békét Az emberiség élhet háborúk nélkül, az emberiségnek háborúk nélkül kell élnie. Korunkban a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, de ugyanez vonatkozik békére is. Kérdezzük: megakadályozhatják-e ma a népek a halálba, az új háborúba rohanást? Határozottan felelhetjük: megakadályozhatják. Ha hatalmas reális erők vannak, melyek megvédhetik a békét. Ez az erő a Szovjetunió és a szocialista világrendszer, mely nagy akadályt gördít az új világháború útjába. Ez az erő a sok fiatal szuverén állam, köztük olyan nagyhatalom, mint India és Indonézia, melyek az általános leszerelés és a béke megszilárdításának hívei, a világ békeszerető erői, melyek a fegyveres viszályok lehetőségének megszüntetéséért küzdenek. A békevédök világmozgalma — melynak élén a Béke-világtanács áll —, a békeharcosok különféle szervezetei nagymértékben járulnak hozzá a béke védelmének magasztos ügyéhez. A békeharcba bekapcsolódott sok új szervezet képviselői jöttek el a kongresszusra. Ez a békeharcosok mozgalmának erősödését és kibontakozását bizonyítja. A tőkés országok népei legjobbjainak békeharca nagy nehézségekkel jár. Az emberiség lelkiismeretét képviselő derék emberek sorozatos megtorlásoknak vannak kitéve. A nehézségek ellenére kitartanak nemes művükben. A hálás emberiség sohasem felejti el törekvésüket. Természetesen nem várhatjuk, hogy a militarista uraknak is kedvük szottyan a leszerelésre. A háborús körök bősz ellenállást tanúsítottak és tanúsítanak a leszereléssel szemben. Sohase feledjük, hogy arníg Európában és Amerikában fennáll a militarizmus, a háborús viharok előidézője, a háború veszélye is fennmarad. Ma azonban a világon vannak olyan erők, melyek rákényszeríthetik őket a leszerelésre. Súlyos megpróbáltatások jutottak osztályrészül nemzedékünknek, nagy felelősség nehezedik vállára. Ha kiélljuk a próbát, ha megfékezzük az agresszív erőket, megteremtjük az emberiség biztos jövőjét. A holnapra, a gyermekeink boldogságára gondoló emberek ébredjenek rá, hogy még többet, százszor, ezerszer annyit kell tenni a béke megőrzése és megszilárdítása érdekében, mint az előző években, bár eddig is sokat tettek. Természetesen az Egyesült Államokban, Angliában, Nyugat-Németországban, Franciaországban, az agreszszív tömbök többi tagállamában nagy erők hatásosan küzdenek a béke megszilárdításáért, az országok és népek fokozottabb kölcsönös megértéséért, az egyetemes leszerelés nagy eszméinek megvalósításáért. E küzdelemben az uralkodó országok számos képviselője is részt vesz, olyanok, akik józanul és reálisan értékelik a jelenlegi világhelyzetet. Ám őszintén szólva be kell ismernünk, hogy a nyugati országokban sokan nem döbbentek rá a termonukleáris háború veszélyének nagyságára, nem kapcsolódtak be az aktív leszerelési és békeharcba. Sok szakszervezeti szövetség, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség több nagy osztaga nem kapcsolódott be a békeharcba, pedig a jelenlegi békeharcosokkal együtt rá tudják kényszeríteni a nyugati kormányköröket a népek akaratának tiszteletben tartására. Sok embert félrevezetnek azoknak a pártoknak jelszavai, amelyek különösen a választási kampányok idején szép szavakat hangoztatnak a békéről. A gyakorlatban azonban az e pártok vezetőiből alakult kormányok lázasan fegyverkeznek, s a NATO, SEATO és a CENTO agresszív tömbök építését lehetővé tevő pártok újra kormányalakítási megbízást kapnak választóiktól. Cáfolhatatlan tény, s a nemzetközi helyzetben nehézséget okoz az, hogy a nyugati országok főbb burzsoá pártjainak irányító központjai, s a szociáldemokrata pártok számos jobboldali vezetője támogatják a lázas fegyverkezést. Nézzük például az Egyesült Államokat. A demokrata és a köztársasági párt között vannak bizonyos ellentétek, — bár a politikában járatlan ember nem tudja megérteni lényegüket. A háborús készülődésben azonban a köztársaságpárti elefánt és a demokratapárti szamár egy szekeret húz. Nyugat-Németországban is hasonló a helyzet. A háború és a revansizmus pártja, melynek élén Adenauer áll, a hangadó, a szociáldemokrata párt vezetősége pedig bólogat hozzá. Angliában a munkáspárt jobboldali vezetősége — tagjai és a szakszervezetek többségének akarata ellenére — az alapvető kérdésben, a háború és a béke kérdésében a konzervatívok uszályhordozója és aktívan támogatja háborús előkészületeiket. Lényegében ugyanez a helyzet a francia uralkodó táborban. A többi NATO-, SEATO- ôs CENTO-államok valójában alárendelt szerepet játszanak és nincs döntő szavuk a háború és a béke kérdésében. Norvégiában és Dániában szociáldemokraták állnak nak, hogy a Szovjetunió nem akar háborút? 1955 év 1958 között mi már egyoldalúan kétmillió száznegyvenezer fővel csökkentettük fegyveres erőinket. Lemondtunk a katonai támaszpontokról. Megengedheti-e egy állam fegyveres erőinek ilyen nagyarányú csökkentését, ha támadásra készül? Ilyet csak olyan állam tehet, mely békére törekszik. Sajnáljuk, hogy példánkat nem követték más államok, melyekkel a leszerelésről tárgyalunk. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1960-ban határozatot hozott a szovjet fegyveres erők további egyharmados, 1 200 000 fővel való csökkentéséről. A Szovjetunió már hozzá is fogott a határozat végrehajtásához, s csak a nyugati országok háborús fenyegetései kényszerítettek minket a katonák és tisztek leszerelésének ideiglenes megszüntetésére. Ha a Nvugat állig felfegyverzett agresszív erői nem fenyegetnék a Szovjetuniót és a többi szocialista államot, már régen feloszlattuk volna csapatainkat és békés termelésre állítottuk volna át fegyvergyártó iparunkat. Az új árszabályok szerint a legutóbbi négy évben évente átlag mintegy 10 milliárd rubelt fordítottunk a honvédelemre. Nem nehéz elképzelni, mennyire meggyorsítanánk nagyszabású építő programunk teljesítését, ha ezeket az óriási eszközöket békés építőmunka céljaira fordíthatnánk. Amíg azonban agresszív imperialista erők léteznek, hatalmas korszerű fegyvereket kell gyártanunk, fenn kell tartanunk a szükséges fegyveres erűket, és olyan színvonalon kell tartanunk a szovjet állam védelmi erejét, mely biztosítja az agresszor erélyes és teljes szétzúzását. Ám készek vagyunk akár holnap is leszerelni, ha a tőkés országok is megteszik ezt. Az általános és teljes leszerelés igazi történelmi fordulat lenne az emberek életében. A háborúk korszakát a tartós világbéke korszaka váltaná fel. Ez a történelmi fordulat megvalósítható. Meg is kell valósítani! Minden a néptömegektől, kitartásuktól és elszántságuktól függ. a kormányok élén. E kormányok azonban ahelyett, hogy a háborút nem akaró munkásosztály, a dolgozó nép akaratát íejeznék ki, a militarista erők uszályhordozói, az agreszszív NATO-tömb tagjai és részt vesznek a lázas fegyverkezés előkészületeiben. Meg kell mondani, hogy óriási ellentét van az új világháború nagy veszélyére rádöbbenő népek akarata és a nyugati országok háborús előkészületeinek fokozódása között. A nyugati országok lakossága számos rétegének bizonyos passzivitása a békeharcban, valamint lehetőségeik lebecsülése a háborús uszítók malmára hajtja a vizet. Az általános és teljes leszerelés valóban nagy cél, nagy akciókat és erőfeszítést követel a népektől. Teljes felelősségem és a pillanat komolyságának tudatában erről az emelvényről — társadalmi helyzetüktől függetlenül — valamennyi férfihoz és nőhöz, a háborús borzalmakat átélt nemzedékekhez és a háborút csak az idősek elbeszéléséből ismerő ifjúsághoz fordulok: itt a cselekvés ideje! Az emberiség élete és boldogsága, jövője nevében szilárdan és erélyesen követeljék az atomfegyverek betiltását, és az egyetemes leszerelést. A nép akcióival rákényszerítheti a háborús gyújtogatókat, hogy távozzanak a politikai színpadról, kikényszerítheti a kormánypolitika megváltoztatását, a nemzetközi kapcsolatok légkörének megváltozását. Ennek érdekében azonban cselekedni kell. az összes népi erők akcióira van szükség. Ez a legfontosabb! A munkások, akik családjaikkal együtt a fejlett tőkés országok lakosságának több mint a felét alkotják, komolyan szót emelhetnek a béke védelmében. A többmilliós munkásosztály — alkotóosztály, melytől idegen a rombolás gondolata és történelmi küldetést teljesít — elrekesztheti az atom megszallottainak útját, megmentheti az emberiséget a halálos veszélytől. A parasztoknak, a népi erők második legnagyobb élcsapatának, szintén létérdekük a termonukleáris háború megakadályozása. Eljött az idő. amikor az egész világot be kell töltenie a legszélesebb paraszttömegek háborúellenes hangjának. Talán az új nemzedékeknek életet adó asszonyok a mai körülmények között nem fejthetnek ki rendkívüli, mondhatnánk sohasen^ tapasztalt aktivitást az atomháború kirobbantásával fenyegető erők elleni harcban? Hisz ez a háború árvák és nyomorékok világává változtatná a gyermekek napsugaras világát. S talán a fiúktól és lányoktól nem függ-e jelentős mértékben korunk alapvető kérdésének megoldása? A háború az ifjúság reményeinek meghiúsulását, a fiatalság eltiprását jelenti. A béke — az alkotó tevékenység vonzó távlata, beteljesedett álmok, az emberiség kincsének gyarapítása, a világűr megismerése. Hangoztatom, az értelmiségiek és a tudósok — a szellemi kultúra varázslói, akik a természet újabb és újabb titkaiba hatolnak be — sohasem játszottak olyan nagy szerepet, mint ma. Öröm látni, hogy az emberiséget fenyegető korszerű gyilkos fegyverek veszélyére rádöbbent sok tudós és kulturális dolgozó riadót fúj, és felszólítja a népeket, addig fékezzék meg a háborús erőket, míg nem késő. Az emberek sohasem feledik el a nagy francia tudós, Joliot-Curie nevét, aki élete utolsó pillanatáig a béke szolgálatának lelkesítő példaképe volt. Mentesülhetnek-e a felelősségtől azok a tudósok és technikusok, akik részt vesznék az atom- és hidrogénbombák, rakéták, katonai repülőgépek, tengeralattjárók és hajók szerkesztésében azért, hogy ezeket a halált hozó eszközöket támadásra használják fel a békeszerető országok ellen? A nyugati országok helyzete úgy fest, hogy a tudomány és a technika képviselői, a dolgozó emberek azelőtt nem létezett gyilkos fegyvereket alkotnak. E fegyverek azonban a tőkés monopóliumok maroknyi csoportját szolgálják. A tudósok lelkiismerete és értelme nem törődhet bele, hogy az általuk alkotott hatalmas eszközök a civilizáció, a népek, önmaguk, az élet ellen forduljanak a földön. Látni kell az alapvető különbséget a szocialista országok és az imperialista országok hadiiparában dolgozó tudósok helyzete között. A szovjet tudósok olyan országban dolgoznak, amely azért küzd, hogy a háborút kiiktassák a társadalom életéből, a béke megszilárdítása nevében dolgoznak. A szovjet tudósok azonban az egész szovjet néppel egyetemben hőn óhajtanák a leszerelést, hogy minden erejükkel és képességükkel csak az alkotást szolgálják. A történelem a tőkés, országok kereskedelmi köreit is időszerű kérdés elé állította. Azzal szemben, hogy az előző háborúban milliók halála mesés jövedelmet jelentett nekik, a mai háború nem jelentene hasznot, sőt romlásba döntené őket. A nukleáris fegyverek nem tesznek különbséget gazdagok és szegények között. Csak az őrület szélén álló és a népek sorsát figyelmen kívül hagyó szupermilitaristák ringathatják magukat abban a reményben, hogy az óvóhelyeken sikerül megmenekülniük. A nukleáris bombák ellen semmit sem érnek az óvóhelyek. Aki élni akar, harcoljon a leszerelésért.. Az el nem kötelezett vagy semleges államoknak nevezett független ázsiai, afrikai és latin-amerikai államok mind jelentősebb szerepet kezdenek játszani a kibontakozó nagy békeharcban. India és Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság, Ghana és Guinea, Ceylon és Burma, Afganisztán és Mali és sok más állam az általános és teljes leszerelési egyezmény megkötéséért küzd. Az általános és teljes leszerelés, a termonukleáris háború elhárítása kérdésében nem lehet szó semlegességről. Ha kitör a háború, nemcsak a hadviselő államokat borítja lángba, hanem a semleges országok lakosságának is súlyos szenvedést okoz. A semleges államok kötelesek hozzájárulni korunk legfontosabb kérdésének megoldásához. Ha a leszerelés kérdésében nem külső politikai és gazdasági nyomás befolyásolja politikájukat, akkor üzleti, időszerű érdekek hatása alatt teszik ezt meg. Tisztelt Küldöttek. A békeharc különböző osztályokhoz tartozó, különböző politikai meggyőződésű embereket fűz össze. A vihar előtti légkör teszi szükségessé a népek igazi háborúellenes világszövetségének megteremtését, mely az európai, ázsiai, afrikai, amerikai és óceániai népek valamennyi társadalmi rétegének akaratát fejezné ki. Egyetlen cél ha.ározhatja meg a különféle békeszerető érők igazi világszövetségének programját és tevékenységét, — a nukleáris háború megakadályozása és a háború megszállottjainak elszigetelése. Engedjék meg, hogy biztosítsam a kongresszust: a Szovjetunió a jövőben is maximális erőfeszítést tesz a béke nagy és szent ügyének védelmében. A Szovjetunió a népek békéjének és barátságának híve. A szovjet kormány megbízott, hogy ezen az emelvényen kijelentsem: a szovjet nép békében és barátságban akar élni a munkaszerető, tehetséges amerikaj néppiel. A szovjet és amerikai népnek nifics oka a kölcsönös ellenségeskedésre. Közös érdekük a béke és a barátság. A szovjet nép e nemes célokért közös harcba szólítja az amerikai népet és a többi népeket. Szeretném újra hangoztatni, hogy a néptömegek aktív akciói döntő erőt jelentenek a leszerelési küzdelemben. Napról napra, hétről hétre erősödjék az egyetemes leszerelési és béke-világmozgalom, szálljon síkra mindéi? nép és harcával állja útját a világháborúnak, vívja ki a leszerelést. A vi lág népei kétségtelenül megtalálják az egyetemes leszerelésért, aŕ bék$ megszilárdításáért vívott harc olyaif hatékony formáit és módszereit, me. lyek megfelelnek a konkrét feltéte. leknek, s méltóképpen hozzájárulna^ e feladat megoldásához. Victor Hugó több mint száz évvei ezelőtt a béke barátainak párizs kongresszusán arról a közelgő napró; beszélt, amikor az ágyúkat múzeu mokban fogják mutogatni és az emberek csodálkozni fognak azon, hogy a múltban hasonló barbárság létez-hetett. „Béke, kereskedelem, tisztességei barátság valamennyi néppel,' cselszövő tömbök nélkül" — ezt akarta látni Thomas Jefferson, a nagy amerikai a jövő nemzetközi kapcsolataiban. Ezek a felhívások akkor szép, ái megvalósíthatatlan álomként hatottak. Ma, amikor fennáll az óriási szocia^ lista világrendszer, mely minden erejét a békeharcnak szenteli, amikor a békeszerető ázsiai, afrikai és latinamerikai államok nagy csoportja tevékenykedik a nemzetközi fórumon amikor a munkás-, demokratikus éš nemzeti demokratikus mozgalom korunk egyik döntő tényezője lett, reális feltételek nyílnak arra, hogy « nemzedékek békeálmai végre megvalósuljanak. Barátaim! A népek nagyon sokat várnak a kongresszus munkájától. A kongresszus hangja töltse be az egész világűrt, s további tízmilliókat késztessen erőteljes önfeláldozó harcra a tartós békéért! Ha majd a termonukleáris hábo»É veszélye elleni mozgalom egyes erecskéi egységes közös áramlatban egyesülnek, ereje leküzdhetetlen lesz. Ez a folyó tavaszi árvízként szétárad valamennyi földrészen és elsöpri útjábój az általános és teljes leszerelést gái' ló összes akadályokat. Dicsőség a nukleáris háború eüiárításáért küzdő békeharcosoknak! Éljen a tartós béke és a népek terátsága 1 A francia dolgozók támogatják a moszkvai leszerelési és béke-viiágkongresszust. Országszerte nagyszabású háketüntetéseket rendeznek. A Földközi-tenger menti La Seyne városkában egy katonai támaszpont közelében rendezett béketüntetésen készült fenti képünk is. SZÖ i * 1962. július 12.