Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-11 / 189. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek ! mmmmm PÁ $Bm Ijlil, 1 ••l«|l IIIMMBBMBgaM i/ ÉillflHutiflBBH Bratislava, 1982. július 11. szerda * 30 fillér * XV. évfolyam, 189. szám A les zerelési és b ék e-világkongresszus folytatja munkáját AZ ÁLTALÁNOS ÉS TELJES LESZERELÉS ­a béke és a nemzetközi biztonság záloga HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDET MONDOTT A BÉKE-VILÁGKONGRESSZUS KEDD DÉLUTÁNI ÜLÉSÉN Kedden, moszkvai időszámítás szerint röviddel 8 óra után a Kreml Kongresszusi Palotájában íolytatta munkáját a leszerelési ás béke-világkongresszus plénuma. Az ülésen Boaten ghanai képvise­1 lő elnökölt. A moszkvaiak milliói nevében Nyi­kolaj Digaj, a moszkvai városi tanács elnöke üdvözölte a kongresszus kül­dötteit. Ismertette Moszkva nagyvo­nalú építkezését, s reményét fejezte ki, hogy a becsületes emberek közös erőfeszítése diadalra viszi a béke eszméjét és megakadályozza az atom­háborút. A latin-amerikai békemozgalom küdlöttei — Pablo Neruda chilei köl­tő és Alvaro Linz brazil küldött el­ítélték az amerikai imperialistákat, akik felelősek a latin-amerikai or­szágok gazdasági elmaradottságáért. Viharos tapssal fogadták Juan Ma­. rinellónak, a havannai egyetem rek­torának felszólalását, melyben han­goztatta, hogy a kubai küldöttség büszkén hirdeti a kongresszus esz- I méit. A békés egymás mellett élés ! megvalósításának leghelyesebb útja ' az általános leszerelés és a leszere­lés ellenőrzése. Stanislaw Kulczynski lengyel kül­dött kijelentette, hogy Lengyelország teljes mértékben támogatja a Szov­jetunió általános és teljes leszerelé­si tervét, majd a közép-európai atom­mentes övezet létrehozásával és a né­met kérdéssel foglalkozott. A német békeszerződés kérdését vetette fel beszédében Werner Hart­ke professzor, az NDK küldötte is. Kijelentette, hogy az NDK kormánya kész mindenképpen hozzájárulni a le­szereléshez és vállalni a közép-euró­pai atomfegyvermentes övezet meg­alakulásából reá háruló kötelezett­ségeket. Felszólalása végén felolvas­ta Ulbricht elvtárs üdvözlő levelét. A küldöttek lelkes tapssal fogad­ták a laoszi és a dél-vietnami kül­dött felszólalását. A kongresszus a szünet után vitá­val folytatta tárgyalását. Egy-egy feM szőialás nem tarthat tovább tíz perc-!, nél. A felszólalások teljes szövegét külön könyvben adják inajd ki. A szünet után Alváro Minz brazit küldött elnökölt az ülésen. Tetteket követelnek beszédükben az olasz küH döttek, Collins angol kanonok, Spang-i berg svéd képviselő, Ruth Colbý amerikai asszony, Marokkó, az EAK; Jugoszlávia és Mongólia küldöttei, va­lamint egy* magyarországi egyházi méltóság. A leszerelési és béke-világkorig-; resszus délutáni ülésének napirend-, jén az előkészítő bizottság levelérq beérkezett kormányfői válaszok fel*' olvasása szerepelt. A küldöttek lelkes tapssal fogad­ták Nyikita Szergejevics Hruscsovot, a Szovjetunió minisztertanácsának el-' nőkét, aki Gromiko külügyminiszter kíséretében a küldöttek között az első sorban foglalt helyet. A délutáni ülésen elnöklő Bernal professzor átadta a szót Hruscsov elvtársnak. N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde Tisztelt küldöttek és vendégek! Kedves békeharcos fegyvertársaim! Elvtársak és barátaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy a szovjet kormány és nép nevében üdvözöljem önöket, és megköszönjem, j hogy éppen Moszkvát választották a történelem legtekintélyesebb béke­kongresszusának székhelyéül. Lélek­ben önökkel van az egész szovjet nép, mert a kongresszus céljai telje­j sen megfelelnek létérdekeinek. A le­szerelési és béke-világkongresszus összehívása korunk egyik legjelentő­sebb eseménye. A világ valamennyi népének képvl­i selői, a különböző fajok és nemze­tiségek, osztályok és társadalmi ré­tegek, pártok képviselői, a külön­böző politikai meggyőződésű embe­rek, különböző vallásfelekezetek hívei és az ateisták mindent félretettek, ami őket elválasztja egymástól, és A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG KÜLDÖTTSÉGE A MOSZK­VAI LESZERELÉSI ÉS BÉKE-VILÁGKONGRESSZUSON. (CTK — TASZSZ f elv. j Dolgozóink üdvözlik a moszkvai béke-világkongresszust összejöttek itt, hogy megvitassák ko­runk legégetőbb kérdését, — a há­ború megakadályozását. A társadalmi haladás rendkívüli meggyorsulása, a tudomány és a tech­nika forradalmi vívmányai óriási hasznot hozhatnak a földkerekség né­pének. Ám egy pillanatig sem sza­bad elfelednünk, hogy az agresszió sötét erői az emberiség és civilizá­ciója ellen akarják fordítani az embe­ri géniusz felfedezéseit. A legszélesebb néptömegek hala­déktalan határozott akcióira van szük­ség, hogy erősen lefogják a nukleá­ris rakétaháború gépezetének gomb­jait kereső bűnös kezeket. Jelentős mértékben a békevédőktői függ, hogy a világ népei eredményesen egyesül­jenek az új világháború veszélye el­len, hogy egyesüljenek mindazok, akik élni és alkotni akarnak. Ez a felelősség hassa át a kongresszus küldötteit! A leszerelés — sürgető korparancs (ČTK) — A moszkvai kongresszus lenyűgöző szemléje lesz mindazoknak a harcosoknak, akik élvonalban küz­denek ez egész emberiség leghőbb óhajának teljesítéséért — az általá­nos és teljes leszerelés biztosításáért s a világbéke megőrzéséhez szüksé­ges feltételek megteremtéséért — áll többek között abban a levélben, ame­lyet a Nyugat-Szlovákiai Energetikai Művek bratíslavai dolgozói küldtek gyűlésükről a moszkvai kongresszus résztvevőinek. — Meggyőződésünk, hogy a tartós béke érdekében múl­hatatlanul szükséges a szovjet kor­mány által előterjesztett javaslatok szerinti leszerelési intézkedések fo­ganatosítása. Mi a világ minden bé­keszerető emberével együtt minden feltétel nélkül támogatjuk ezeket a javaslatokat — hangsúlyozzák a levél írói. A bratíslavai Dionýz Štúr Geológiai Intézet dolgozói a moszkvai kong­resszusra küldött határozatukban töb­bek között a következőt hangsúlyoz­zák: — Mély felháborodással elítél­jük az USA vezette nyugati imperia­listák háborús törekvéseit és. azt, hogy nem hajlandók megegyezni a pusztító háborúk kirobbantását hat­hatósan gátló intézkedésekről. ígér­jük, hogy lelkes munkánkkal, felada­taink s a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségeink sikeres teljesítésével iparkodunk a békevédők mozgalmának erősítésére s támogatjuk a szocialista tábor bé­ketörekvéseit. A bratíslavai Elektrovod vállalat dolgozóinak nyilatkozata többek kö­zött a következőt tartalmazza: — El­ítéljük az USA és más imperialista országok reakciós csoportjait, ame­lyek nem hajlandók megegyezni a je­lenleg legidőszerűbb kérdésekben és atomháború kirobbantására töreksze­nek. Biztosítjuk önöket, hogy min­den békeszerető ország dolgozóival együtt bátran szállunk síkra a moszk­vai kongresszus magasztos célkitű­zéseinek eléréséért. A béke megőr­zése az emberiség legfontosabb fel­adata, melynek teljesítése érdekében össze kell fogniuk mindazoknak, akik a teljes leszerelésért küzdve az im- I perializmus és a gyarmati rendszer ' ellen harcolnak. A Nyugat-Szlovákiai Tejfeldolgozó Vállalat bratíslavai dolgozói röpgyű- I lésükről a moszkvai békekongresz- j szusnak küldött határozatukban töb­bek között kijelentik: — Meggyőző­désünk, hogyha a népi tömegek vi­lágszerte felemelik hangjukat, a le­szerelés ellenfeleit is általános és teljes leszerelési megegyezésre kény­szeríthetik. így valóra váltják a fegy­verek és háborúk nélküli világ gon­dolatát. Brnó több mint 300 000 lakosának képviselői a moszkvai béke-világ­kongresszushoz intézet levelükben szintén hangsúlyozzák, hogy „Hábo­rús hisztéria előidézése és az embe­riségnek elképzelhetetlen katasztró­fába döntése helyett minden módon j támogatni kell az ember alkotó ere­jének s képességeinek kibontakozta­tását, mert csak az ember békés munkája biztosíthat. mindannyiunknak gindtalan boldog életet". . A nemzetközi helyzetet talán még sohasem ítéltük meg oly derűlátóan, mint ma — jelentik ki öntudatosan levelükben a bfeclavi DfeVospoj ter­melőszövetkezet dolgozói, majd így folytatják: „Megbízunk a világbéke megőrzésére törekvő nemzetközi moz­galom s a szocialista országok ere­jében. Munkahelyeinken az eddigiek­nél- még jobb eredmények elérésére törekedve járulunk hozzá ennek az erőnek gyarapításához." Hazánk 40 járásából vesznek részt fiatalok a xaverovi ifjúsági építke­zésen és ifjúságunk nevében a követ­kezőt közölték a kongresszussal: Bé­kében akarunk élni, dolgozni és al­kotni az emberiség javára. A hazánk minden tájáról Moszkvá­ba küldött levelek, határozatok, üd­vözlő táviratok azt az óhajt juttatják kifejezésre, mutassa meg a kongresz­szus az egész világnak, de különö­sen a reakciós politikusoknak, hogy a békevágy hatalmas erő, amellyel talán még sohasem kellett' annyira számítaniuk, mint ma. Drága barátaim! A genfi leszerelési tárgyaláson résztvevő kormányfők között engem is felszólítottak, fejt­sem ki a kongresszuson hazánk ál­láspontját az általános és teljes le­szerelés kérdésében. A szovjet kor­mány hálásan fogadta a meghívást és kötelességének tartja, hogy tájé­koztassa a kongresszust nézeteiről. Szembe kell nézni az igazsággal: fennáll egy új világháború veszélye. Ha az emberiség nem tesz határozott lépéseket, belesodródhat e háborúba. Látni kell, hogy a termonukleáris fegyvereket állandóan tökéletesítik, és felhalmozásuk válságos pontra juthat. Szinte azt mondhatjuk: a ter­monukleáris töltetű rakéták maguk­tól kezdenek repülni. Egyre több államban helyeznek el nukleáris fegyvereket, egyre több katonai csapatot szerelnek fel atom­fegyverekkel. Ennek következtében fokozódik a veszély, hogy a kalandor csoportok új világháborút robbanta­nak ki. A háború előkészítése sohasem öltött olyan óriási méretet, mint most. Tekintélyes nyugati atomszak­értők szerint a „nukleáris halál ere­je" világszerte eléri a 250 000 me­gatonnát, azaz 250 milliárd tonna trinitrotoluolt. A föld minden lakó­jára tehát átlag több mint 80 tonna robbanóanyag jut. Szóval az emberi­ség eléggé el van látva termékkel. A hivatalos adatok szerint a ka­tonai kiadások világviszonylatban meghaladják az évi 120 milliárd dol­lárt. Ez körülbelül a fele a világ gazdasági beruházásának, mintegy kétharmada a gazdaságilag elmara­dott országok nemzeti jövedelmének. A NATO országok minden tíz perc­ben egymillió dollárt fordítanak a háború előkészítésére. A katonai előkészületek terén az Egyesült Államok vezet. Közvetlen és közvetett katonai kiadásai 17 év év alatt — 1946-tól 1962-ig — el­érték a 900 milliárd dollárt, tehát majdnem annyit tettek ki, amennyit a második világháborúban a tőkés­országok együttvéve vesztettek. A lázas fegyverkezés elképzelhe­tetlen mennyiségű emberi munkát emészt fel. A világon több mint 20 millió ember szolgál a fegyveres erőknél. Több mint százmillió ember fecséreli energiáját háborús előké­születékre, s a tudományos dolgozók 70 százaléka katonai célú munká­val foglalkozik. A nyugati országok­ban reális az a veszély, hogy a mi­litarizmus az egész társadalmat ha­talmába keríti. A nyugati sajtó az utóbbi időben makacsul azt állítja, hogy az Egye­sült Államok nyugodtan kirobbant­hat termonukleáris háborút, mert ez állítólag nem sokkal rosszabb a közönséges háborúnál. Csak „vala­mivel" több áldozatot, „valamivel" súlyosabb arnyagi veszteségeket és „valamivel" nehezebb helyreállítási feltételeket jelent. Szerinte óvóhe­lyek építése és a vakondok — élet­módhoz alkalmazkodás elég ahhoz, hogy átélhessék a háborút. Eisenhower, az Egyesült Államok előző elnöke, ős Kennedy, a jelenle­gi elnök, valaha reálisabb álláspontot képviseltek, hangoztatták, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok egyenlő haderővel rendelkezik. Kennedy elnök bécsi találkozónk alkalmával fejtette ki ezt az állas­pontját. Most azonban az amerikai vezetők arról akarják meggyőzni né­püket és szövetségeseiket, hogy ez az erőviszony állítólag az Egyesült Államok javára változott. Szándékuk világos: az amerikai militaristák buzdítani akarják a maguk és szö­vetségeseik fegyveres erőit azzal az állítással, hogy megnyerik a hábo­rút. Felmerül a kérdés, hogyan számí­tották ki az amerikai vezetők azt, hogy az erőviszony az ő javukra vál­tozott? Hisz nincs rá alapjuk. Ha objektíven vizsgáljuk a helyzetet, egészen más képet látunk. A Szov­jetunió biztonságának szavatolására 50, 100 és még több megatonna ere­jű nukleáris fegyverekkel, interkon­tinentális lövedékekkel, és gyakorla­tilag elháríthatatlan globális rakétá­val volt kénytelen kísérleteket vég­rehajtani, s rakétaelhárító rakétát szerkesztett. Az amerikai kormánykö­röknek nincs ilyeu hatalmas hadi­technikájuk, s ezért a legkisebb okuk sincs annak állítására, hogy az erőviszony az ő javukra változott. Az amerikai vezetők az utóbbi idő­ben mind gyakrabban beszélnek a termonukleáris háborúról afféle kul­tuszt űznek belőle. E tekintetben jel­lemző volt McNamara amerikai had­ügyminiszter június 16-i beszéde, melyben kijelentette, hogy állítólag meg lehet egyezni abban, hogy nuk­leáris fegyvert csak" 3 fegyvere^ erők, de' ne a nagyvárosok ellen használjanak. Az amerikai sajtó azt állítja, hogy a Fehér Ház hagyta jóvá McNamara kijelentését, melyet az atomháború bizonyos „szabályzat­tervezetének" tekint, melyet 3 Szövi jetunió elé terjesztettek. Mit mondjunk rá? Ezt a förmedvényt az embereŕ, aj emberiség gyűlölete hatja át minden részében, mert törvényesíteni akarja a nukleáris háborút, következéskép­pen milliók és milliók pusztulását, Ez a javaslat azt bizonyítja, hogy bizonyos amerikai körök azokat az országokat akarják kitenni a fő csapásnak, ahol amerikai támaszpont tok és fegyveres erők vannak, tehát Olaszországot, Törökországot, Ang­liát, Nyugat-Németországot, Japánt, Görögországot és sok más országot. Talán az atombombák — McNamara úr „szabályai szerint" — mondjuk New York külvárosaiban fognak fel­robbani és nem pusztítják el az óriás várost? Ez az amerikai lakosság legszégyenteljesebb becsapása. Vagy talán a kisebb városok és falvak lakossága, akikre NcNamara lehetsé­gesnek tartja az atombombák ledobá­sát, kevesebbet ér a nagyvárosok la-i kosságánál? A jelenlegi viszonyok között nem al­kalmazhatjuk a régi mércét a világhá-­barúra, nem gondolkodhatunk régi kategóriákban. A haditechnika minő­ségileg alapjában megváltozott, a hadviselési eszközök romboló ereje rendkívül megnövekedett. Miben nyil­vánul ez meg? Először: az új fegyvereket össze sem lehet hasonlítani a régiekkel. Egy hatalmas hidrogénbomba robbanó ere­je többszörösen felülmúlja az embe­riség történelmében ismert összes háborúkban, köztük az első és a má­sodik világháborúban alkalmazott összes harci eszközök robbanóerejét. Másodszor: a nukleáris rakétahá­ború teljesen megszünteti a határt a front és a hátország között. A tömeg­pusztító fegyverek áldozata elsősor­ban a polgári lakosság lesz. Több ter­monukleáris bomba nemcsak több­milliós nagy iparközpontokat, hanem egész államokat tud teljesen elpusz­títani. Az amerikai szakértők kiszámítot­ták, hogy egy 20 megatonna kapacitá­sú hidrogénbomba légköri robbanás esetén a robbanás központjától 24 km-es körzetben a földdel tenné egyenlővé a téglaházakat, New York­tól Philadelphiáig minden élőlény dühöngő lángtenger martaléka lenne. Már most vannak 50, 100, sőt még több megatonna erejű bombák. A tu­dósok számításai szerint a világ nuk­leáris fegyverkészlete már most fel­ér 12,5 millió olyan bombával, mint amilyet Hirosimára dobtak le. Azok, akik a háború peremén tán­colnak, el akarják hitetni, hogy a bé­ke megőrzésének szilárd biztosítéka állítólag maga a nukleáris rakétafegy. ver. Ez a nyugaton a „félelem egyen­súlyának" nevezett felfogás ellent­mond a józan észnek. Mi határozottan állítjuk: ha az ag­resszorok atomháborút robbantanak ki, lángjaiban maguk is elkerülhetet­lenül elégnek. Látni kell azt is, hogy a nemzetközi feszültség légkörében a .'ígkisebb hi­ba is villámgyors láncreakciót idéz­[Folytatás a>*V oldalon}'

Next

/
Oldalképek
Tartalom