Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-07 / 185. szám, szombat

I A. TVARDOVSZKIJ Az örömre gondolok... : A

zsenge gyermekekre. Több' ezren vannak, akik évente ilhagyják az óvodát, hogy meg- i egyék első lépésüket az életbe,\ — az iskolába. Ahogy elnézem < iket, itt, a prievozi óvodában, J negfeledkezem magamról is., 1 mit a napokban az óvodában | •endazett ünnepségen láttam és, lallottam, az mind fiatal életük

j 'gy darabja volt. Egy sereg vi-, jan csacsogó gyermek, mint negannyl madárka hangjuk rtyan, mint az élénken csörgedeő patak. Felléptek szüleik 'lőtt. Műsorukból mindenki láttatta, hogy a gyermekek itt az ivodában megtanulják, mi a szeetet, s ami hozzátartozik — a úzalom. Megismerik a fegyelmet[ •s a fegyelem erejét, megtanulák, mit jelent emberi módon élli. E gyermekekben lelkesedés ejl'ódik ki, s e lelkesedés gyökeesen megváltoztatja életüket és < iovatovább mindnyájunk munká1 át. Oj építők lesznek ők, az úf- \ :or gyermeket... A lángoló

1 mzafiak nemzedéke, a tartós | 'ékéért harcoló nemzedék, mert * gy nevelik őket a gondos és de- \ •űlátó nevelők. Ilyen gondolatokkal foglalkozj am, amikor a gyermekcsapat . zereplését néztem. Verseket :z avaltak, énekeltek, táncoltak, ,színházasiit" játszottak. Nem udtam megállni, hogy végig ne lézzem gazdag műsorukat. A ,.Ballag már a kispajtás" műsor :eretében búcsúztak a hatéves ,öregek" fiatalabb, az óvodában naradó társaiktól. Ügy ugráltak zörben ezek az apróságok, nint a szöcskék, mint a nap táncoló sugarai. Napestig ts elnéznem volna ezt m életből duzzadó kis'csapatot. Amíg igy gondolatokba méyedtem, a csevegő gyermekcsoDort körülrajzotia a virágokkal iíszített asztalokat. A szülőknek — gyermekeik láttán — az öröm a megelégedettség könnyeket csalt a szemükbe, s szinte mindannyian érezték, — „segítenünk és óvnunk kell benneteket, hisz ti vagytok életünk virágai." Igen, ezt mindannyian megteszszük értetek, mert a ti jövőtök a miénk is, s boldogságtoknak, örömötöknek mi ls részesel vagyunk. —aj— A kamenínl művelődési otthon a Nové Zámky-i művelődési otthon közreműködésével a közelmúltban a kamenínl szigeten körzeti dal- és táncünnepélyt rendezett. Az ünnepély a népművészeti csoportok és szólisták ünnepi műsorával kezdődött: Annak ellenére, hogy körzetünknek 24 községe van, az ünnepélyen sajnos csak 12 tánccsoport vett részt. Legnagyobb csalódást a štúrovói iskolák okozták, mivel az ünnepélyen egy tánccsoporttal sem képviseltették magukat. Ennek ellenére viszont minden elismerést és dicséretet megérdemelnek a mužlai CSISZ-tagok, akik két tánccsoporttal vetlek részt az ünnepélyen és az egyik tánccsoport II. díjat nyert. Továbbá dicséretet érdemelnek e svodíni CSISZ-tagok, a strekovái és a sikenlčkai általános középiskola tanulói és Farkas Rudolf-Dankó népi zenekara. A ke meniča i Bócz-Cimbalík táncos pár megérdemelten nyerte el a közönség tetszését. Reméljük a jövőre megrendezendő körzeti dal- és tánc ünnepéi yen több népművészeti együttes és szólista vesz részt, hogy bebizonyítsák — a mai fiatalok megtanultak nemcsak szocialista emberhez méltón dolgozni, hanem szocialista emberhez, a kommunizmus építőihez méltón szórakozni is. Riegler János, Nové Zámky • TOKIÓBAN egyetlen napon húszezren tekintették meg a Lángoló évek című szovjet panoramikus filmet. Ilyen magas látogatottságot Japánban még egyetlen külföldi film sem ért el. • HÁROM NAPIG tartott a Szlovák Történeti Társulat gyűlése Košl- cén. A társulat egyes előadói főleg Kelet-Szlovákia történelmi múltjáról, jelenéről és jövőjéről tartottak előadásokat, amelyeket vita követett. A szlovák résztvevőkön kívül a tanácskozásokon részt vettek a csehszlovák tudományos akadémia keretében működő történeti társulat küldöttel ls. A megnyitó előadást a koši- cei Városi Tanács épületében tartották a többi előadás a Műszaki valamint a Kelet-Szlovákiai Múzeum épületeiben hangzott el. [w. a.) • EGY RÖMAI ANTIKVÁRIUMBAN megtalálták Donizetti terjedelmes zenei vázlatkönyvét, amely többek között az II Borgomestro de Saardam opera töredékeit tartalmazza. Az opera librettójának tárgya azonos Lortzing Cár és ács operájának librettójával. • A NAPOKBAN nyílik meg a kosicei Műs2»ki Múzeum épületében az Építészek Kiállítása. A kiállításon bemutatásra kerülnek a Kelet-Szlovákia területén már felépült, valamint tervbe vett épületek fényképei. A kiállítás az építészek napja egyik programja, amelynek tartama alatt érdekes előadások hangzanak el 'a múzeumban. (w. a.) • ARTHÜR LORD, 71 esztendős ausztráliai lakos a világ legnagyobb orgonájának elkészítésén dolgozik. Az orgona egyik kisebb része több mint ezer sípot tart, amelyek közül a leghosszabb 5 méter. Villanyárammal működő szerkezetéhez összesen 800 kilométer hosszúságú drótot használt fel. A hangszer egy 15 méter hosszú teremben áll. • JOHANNES GUTENBERG, a könyvnyomtatás feltalálójának 562. születésnapján, Mainzban a feltaláló szülővárosában, ünnepélyes keretek között megnyitották az újjáépített és jelentékenyen kibővített Gutenbergmúzeumot. A mainzi székesegyház közelében fekvő múzeum egyik legértékesebb kincse egy 42 soros Gutenberg-biblia. 1962. július 7. ÜJ SZÖ 7 *. L. GUDERNA: Békemotívum (tempera, 1961.) A század győzelmére Hogy ünnepelje diadalát, s ne rúgjon kín e századon: Vezeti sok fiát s leányát A munkás-paraszt hatalom. Szabadság s béke drága földje, Hiába törnek ellened: Népeid óvnak mindörökre, Szilárdan szorít kéz kezet. A mi erőnk legyőzhetetlen: Vérvörös lobogó alatt Csillagos távlatokba röppen — A Földnek nyit új utakat. Csak bonts, lenini zászló, szárnyat Ragyogd útunkra fényedet! A fél világ megy ma utánad, S holnap — az egész földkerek. Bölöni Sándor fordítása GOND HELYETT EREDMÉNYES MUNKA NÁZIM HIKMET: A mi vágyunk Aisla szívéből főtt vágtató paripa, nyurga fejét hosszan a hűs tengerbe nyújtja — ez a mi országuk. Teste véres, szája habos, x sebes minden tagja, dús selyemszőnyegként díszlik a fű rajta — poklunk e föld és mennyországunk. Zárják be a múlt kapuját, többé ki ne nyissák! Emberek az embert többé ne szolgálják — • ei a kívánságunk. Élni! Szabadon, mint a réti virág, testvériesen, mint az erdei fák — ez a mi vágyunk! Tóth Tibor fordítása A Bódva-parti ember Ahogy a tornai vár, a környező dombok, s az „öreg" Bódva vén fűzfái kapaszkodnak a röghöz, úgy ragaszkodik szívbéli gyökereivel Koleszár János ls ahhoz a földdarabhoz, mely először ringatta ölén, ahhoz a kék éghez, mely szülőfalujára ragyog s mely komoly szeméből visszatükröződik. A festő ecsetjét szeretnem kölcsönkérni, hogy megrajzolhassam egy ember portréját. Az arcvonások sok mindent kifejeznek, de nem mindent. Egy küzdő, gondolkodó, nemesen érző embert szeretnék bemutatni. Koleszár János, a Turnianská Nová Ves-i földművesszövetkezet elnöke múltjába, jelenébe és jövőjébe próbál bekukkantani a kíváncsi toll. — Egyszerű ember vagyok és kommunista — vallja magáról. Bódvavölgye ismeri a nincstelen paraszt fiát. Ismeri és tiszteli. Koleszár János mindenütt ott volt, ahol kellett, s mindenütt megállta a helyét. Végzett géplakatosmunkát, napszámos volt, kultúrforradalmár, HNB-titkár, három éven keresztül a Csemadok járási titkára, . mezőgazdasági munkás s az EFSZ elnöke. Mint járási nemzeti bizottsági tag, s mint kommunista nem válogatott. Odament, ahol szükség volt rá. Az ő mottója: „Kevesebb szót, több cselekedetet!" S ezt nemcsak mondja, hanem teszi ls. Most kultúrotthont építenek. Még nincs befejezve, de a honismereti kör már megkezdte munkáját. A szövetkezet tagjai bejárták hazánkat. Boroztak Jánošík kocsmájában; kalapot emeltek Kukučín szobra előtt a kis Dolný Rubinban (úgy hasonlított a falujukhoz) Hviezdoslavot és Aranyt dédelgették szívükben, hajóztak a szlpvák tengeren, az árvái duzzasztógát hullámain. Nyolcvan szövetkezeti ember, akik új utat taposnak már, de a régi gyökér még nem szakadt el. Kísérőjük, vezetőjük Koleszár János, aki mindig arra hivatkozik, hogy „csak nyolc elemim van". A munka azonban nem fejeződött be. A lápos réteket kell termővé varázsolni. A Bódva új mederben folyik, s a lánctalpasokkal vontatott ekék beleharapnak a jövő búzatábláiba. Oj módszereket dolgoz ki, talajvizsgálatot folytat, színdarabot rendez, részt vesz iminden irodalmi megmozduláson, segít az éjszakai munkában, elvégezte a Mezőgazdasági Ipariskola esti tagozatának második évét, s mindemellett megmarad édesapának, két fiúgyermek nevelőjének és barátjának. Magától adódik a kérdés? Hogyan bírja ezt? — Be kell az időt osztani — hangzik az egyszerű felelet. Én inkább azt mondanám, hogy meg kell a szívet osztani. S az ő szíve dobbanásából mindenüvé jut. A Jövő alapköveit rakják le s ezek az alapok szilárdak. Nemcsak vasbeton, hanem szívmeleg is van benne. Egy művelt, szocialista embertípusról írtam, akinek csak nyolc elemije, nemes szíve, emberszeretete van, és aki akarva, nem akarss mégis csak ez ifjúság példaképévé szerénykedj magát. Szeretem és irigylem Őt. Fecsó Pál SOK-SOK FALURÓL tudunk, amelynek lelkes polgárai mindent megtesznek a kultúra érdekében. Színdarabot játszanak, szakköröket szerveznek, rendszeresítik az Ismeretterjesztő előadásokat, — szóval tevékeny kulturális ©letet élnek. Mivel azonban nincs művelődési otthonuk, .hiányt éreznek. Mert ha ma már úgyszólván mindegyik faluban van ls a kultúra céljait szolgáló kisebb nagyobb helyiség —, korszerű művelődési otthon mindegyik faluban még nincs. Ezeken a helyeken e tevékeny kultürális élet ellenére a kultúrház hiánya okoz gondot. Ismerünk viszont olyan falvakat, ahol már van korszerű művelődési otthon, a kulturális életről azonban nem beszélhetünk. Ezekben a falvakban nincsenek elhelyezési gondok, vanak viszont munkaproblétnák: nem találják meg a megfelelő munkamódszereket, nem tudják, mit kezdjenek a lehetőségekkel. Szóval egyik helyen a feltételek, a másik helyen a munkaszervezés jelenti a gondot. Ezek a jelenségek bár gyakoriak, mégsem általánosíthatók, hiszen nem ezek jellemzők falvalnkra. A jellemző az és egyre inkább az lesz a jövőben, hogy falvaink legtöbbjében megfelelő művelődési otthon, meg sokirányú kuturális élet is van. Ilyesmivel találkoztunk egyébként a napokban Bajion. Ez a falu arról híres, hogy főutcáján neon-fény világít, ami a falvakon ritkaság. Legalább' is olyan formában, mint Bajőon. Itt nemcsak egy-két házon, vagy néhány oszlopon látható a neon. Vagy egy kilométer hosszú útszakasz úszik fényárban, úgy, hogyha este közeledik az ember a faluhoz, azt hiszi, városhoz ért. Ugyanígy lehetne azonban BajC fürdőjéről, vagy kultúrházáról is híres. Az utóbbival kapcsolatban ezért, mert azonkívül, hogy a faluban a művelődési otthon és a kulturális élet egymást nagyszerűen kiegészítik, a szemléltető tájékoztatásról sem feledkeznek meg. A nemrégen társadalmi munkával épült művelődési otthon előcsarnokában a falak mentén körös-körül vitrinek állnak. A vitrinekben különféle emléktárgyakat, grafikonokat, újságból kivágott cikkeket és egyéb, a termelést és általában a mai életet ábrázoló anyagot helyeztek el. Ügyesen rendezték el például azokat az újságból kivágott cikkeket, amelyek a bajCI dolgozók életéről és munkaeredményeiről szólnak. A tiszta papírlapokra ráírták a megjelenés időpontját és a cikket közlő újság fejlécét ls felragasztották. A néző így nemcsak arról szerez tudomást, hogy mikor és mii írtak a baj£i dolgozókról, hanem tájékozódhat arról is, melyik újságban jelent meg az emlékként őrzött cikk. Az előcsarnokot művészi kép díszíti. A figyelmes látogató ebből is láthatja, hogy a művelődési otthoniban jók a munkamódszerek, kihasználják a szemléltető eszközöket — az ízlésre is ügyelnek, és a giccset, képek formájában sem tűrik. Igaz, az akadémiai festőtől származó kép sokba került. Ilyesmit mindegyik művelődési otthon nem engedhet meg. A bajčiaknak azonban módjukban állt olyan képet vásárolni, ami szép és értékes. Ők 'a képpel ls az ízlésre nevelnek. Az épületben elhelyezett könyvtárukkal sem vallnak szégyent. A sok száz könyv között egyaránt megtalálhatók a hazai és a külföldi, a klaszszikus és az élő írók alkotásat. S ami szintén fontos: a könyvtár éppen olyan gyakran látogatott hely, mint a könyvtár melletti olvasóterem, ahol az érdeklődők a napi- és hetilapokon kívül a legjobb hazai és külföldi szaksajtót is megtalálhatják. EBBEN A HELYSÉGBEN egy kisebbfajta múzeumot ls elhelyeztek. Az ásatások során a környéken talált különféle tárgyakat állították Itt ki. A gyűjtemény értékes és nagyon érdekes. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert nem hogy a falusi, de sok helyen még a városi művelődési otthonok sem gondolnak a régiségek gyűjtésére, megőrzésére és kiállítására. Pedig olyan gyűjtemény, amilyen Bajőon van. mindegyik művelődési otthonban lehetne, és alapját képezhetné egy helytörténeti, honismereti múzeumnak. Arról, hogy egy Ilyen múzeum milyen rendkívül nagy szolgálatot tehet a szemléltető nevelés terén, felesleges külön beszélni. Azt azonban megjegyezzük, hogy a bajől példát másutt is követhetnék. Bajőon tehát nemcsak a művelődési otthon nyújtotta lehetőségeket használják ki. A művelődés és a tájékoztatás új formáit keresik. S amint az említett példákból látható, sikerrel. Pedig egy aránylag kicsi és különös adottságokkal nem rendelkező faluról van szó. Hogy eredményeik mégis kimagaslók és példát mutatnak, az elsősorban annak tulajdonítható, hogy a faluban nemcsak jó szakemberek és jó munkások, de a kultúrának is lelkes hívei és terjesztői vannak. NEVEKET NEM IS említünk, mert ha léteznek is kivételesen jól dolgozók, a kultúrát a falu minden lakója igényli és támogatja. A sikereket ts nem egy vagy két ember, hanem a falu egész lakosságának munkája eredményezi. Balázs Béla A jobb eredmények reményében