Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-05 / 183. szám, csütörtök

Tanulságos vendégszereplés A moszkvai Kisszínház bratislavai előadásainak margójára A GAZDAG HAGYOMÁNYOKRA visz­szatekintő szovjet színházkultúte egyik legrangosabb tolmácsolója, az Állami Akadémiai Kisszínház együtte­se párizsi szereplése után Prágában és Bratislavában is bemutatkozott. Műsorán két darab szerepelt, amely ellentétbe állítja a múlt század 80-as éveinek sötétségbe süppedt orosz fa­luját, a ma világos, szovjet valóságá­val. Lev Nyikolajevics Tolsztoj, meg­rendítő népdrámája, a Sötétség hatal­ma és a mindössze 28 éves Vaszilij Pavlovics Akszjonov Kartársak című dramatizált regénye foglalja keretbe azokat az óriási társadalomformáló változásokat, amelyek a világ egyha­todán néhány évtized leforgása alatt végbementek. A válogatás jó, a pár­huzam, a polarizálás találó, sokat­mondó. Ezen túlmenően a két előadás hozzávetőleges képet nyújtott arról is, hogy hol tart ez a kimagasló együttes a színművészet korszerűsíté­sének útján, miben követhetjük és miben osztozhatunk vele a modern színjátszás felfogása terén. Tolsztoj művében megelevenedik előttünk a hűbériség béklyóiból kisza­badult orosz falu, amelyet új rém fe­nyeget, Ady szavaival élve, a Disznó­fejű Nagyúr: a Pénz. A meggazdago­dás vágya mindent elsöprő hullámok­ká tornyosítja az embertelen gyilkos szenvedélyeket. S bár Tolsztoj a drá­ma zárójelenetében, Nyikita nagy nyilvános vezeklésében éreztetni akar­ja, hogy a bűn vállalása, a mea culpa, az istenhez intézett hő fohász fény­sugarat vetít a sötétségbe, a néző nem ebben látja a jobb idők'felderen- ' gésének lehetőségét. A dráma komor képei egy embertelen tülekedésre késztető kort, társadalmi rendet állí­tanak földi ítélőszék elé s á követ­keztetés ebből már önként adódik: meg .kell a világot változtatni, hogy az emberek mások, jobbak legyenek. Nem járt messze az igazságtól . Spengler, a reakciós /német filozófus, amikor kimondta: „Tolsztoj Krisztus­ról beszélt, de Marxot gondolta". Persze messze, nagyon messze esik már tőlünk ennek a műnek a monda­nivalója. De művészi ereje, remekbe szabott környezetrajza, az adott kor légkörének érzékeltetése, alakjainak tökéletes jellemzése, a drámaírás időtálló értékévé avatja. A Kisszínház előadása elsősorban arról győzött meg minket, hogy bő­vében van kiforrott művészi egyénisé­geknek, akik a klasszikus orosz szín­játszás realista hagyományain nevel­kedve a legnehezebb feladatokat is meg tudják oldani. Igen ritkán látha­tunk együttest, amelyben ilyen magas színvonalon, szinte hézag nélkül egyenlítődnek ki a jobbnál jobb mű­vészi teljesítmények Nincs különbség főszerep és epizód-alakítás között, közös nevezőre jut, ' oszthatatlan és harmőnikus egységbe kovácsolódik a sajátos vonású egyéni tehetség és a mesterségbeli tökély. Kiegyensúlyozott előadásnak voltunk tanúi, amely rég­múlt korok légkörét maradéktalanul adta vissza. Néha szinte a Tretyjakov Képtár nagyorosz klasszikusainak festményei elevenedtek meg a szín­padon, még a tamáskodót is meggyőz­ve : igen, ilyen, csak ilyen lehetett a múlt század orosz falvainak élete. KIFOGASOLNUNK KELL viszont azt, a kissé merev akademizmust,. amely érezhető a rendezésben, a színpádtér megoldásában sőt itt-ott a színészi játékban is. Ügy éreztük, hogy helyen­ként — elsősorban a felfogás tekinte­tében — a szocialista realizmus mű­vészi eszközeit kiszorítják a nehéz­kes, kötöttségükben hatást tompító naturalista megoldások. Annál inkább örültünk pnnak, hogy a Kartársak előadásában minden vo­natkozásban tapasztalhattuk a korsze­rű játékmód és felfogás térhódítását. Természetesen a két előadás között -•- jellegüknél fogva — nem vonha­tunk gépiesen párhuzamot, de ebben a viszonylatban helyén való az össze­hasonlítás. V. P. AKSZJONOV regénye nagy si­kert aratott a Szovjetunióban. Az életbe kikerülő mai fiatal szovjet ér­telmiség problémáit tárja fel, egysze­rűségükben és bonyolultságukban, őszintén és kendőzetlenül. Mi jellemzi Ünnep Gömörben A CSEMADOK Központi Bizottsága a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére június 3Ó-án és július elsején Gombaszögön rendezte meg a CSEMADOK országos dal- és táncünnepélyét. A nagy ér­deklődéssel várt és nagy sikert aratott kétnapos találkozón a CSEMADOK helyi szervezetei legjobb együttesein kívül féllépett a Lúčnica, a CSISZ SZLKB Magyar Népművészeti Együttese, va­lamint a szlovák és ukrán népművészeti együttesek. Prandl Sándor két képe az országos seregszemlén készült. Az országos dal- és táncünnepély ünnepélyes megnyitása. Az élmények­ben gazdag műsort több mint 10 ezer ember tekintette meg. " fWÜP 1 * WM f PŠ ezeket a fiatalokat? A józan, reális gondolkodásmód és idegenkedés a nagy szavaktól, a közhelyektől; a munka szeretete, az áldozatvállalás készsége és ugyanakkor a nagy cél­kitűzések utáni olthatatlan vágy. A kartársak egyike, Makszimov így fest önarcképet saját magáról és nem­zedékéről : „Szeretem hazámat és rendszerét. Nem fogok gondolkodni, he kezemet, lábamat vagy életemet kell érte áldoznom, de csak a saját lelkiismeretemnek felelek s nem a szó-fétiseknek. Ezek akadályoznak minket abban, hogy olyannak lássuk az életet, amilyen." Akszjonov azt sem tagadja, hogy a mai szovjet va­lóságban is élnek még fiatal és koro­sabb emberek, akiknek életcélja a haszonlesés, akik munka nélkül sze­retnének boldogulni. De a regény egész mondanivalója, kicsengése nem hagy kétséget afelől, hogy a fiatalok döntő része a társadalom érdekűben végzett munkában s megtalálja a he­lyét, hivatását. Jurij Sztabavöj dramatizálása ugyan lényegében átmenti a regény gondo­lati gazdagságát, de sajnos drámai konfliktusainak átültetésében már tá­volról sem ér el ehhez hasonló hőfo­kot. Ennek következtében az önmagá­ban modern, filmszerű feldolgozási módszer (az előadás 20 képre tagoló­dik J valahogy a levegőben lóg, sok­szor indokolatlanul megszakítja a cselekmény folyását, nem is beszélve arról, hogy egy-két kép teljesen fö­lösleges. Mégis az egész előadást és főleg a civilizmusra törekvő kitűnő színészek játékát — itt-ott zökkenő­vel — már uralja a gondolatot hatá­sosabban érvényesítő korszerű felfo­gás. A KISSZÍNHÁZ NÁLUNK zárta Idé­nyét. Vendégszereplése ünnep volt számunkra, hiszen nagy művészekkel ismerkedhettünk meg, akiktől van mit tanulnunk. Ugyanakkor lemérhetjük azt ls, hogy helyes az az út, amelyet legjobb hazai együtteseink követnek. Ennek a rangos szovjet együttesnek törekvései is igazolják, a'szocialista­realista színjátszás korszerű felfogá­sának igényét. Ebben nézetem szerint előbbre vagyunk. Viszont a Kisszínház előadásai egy fontos vonatkozásban komoly követendő tanulságot szolgál­tatnak. Sajátosan orQsz, össze nem téveszthetően orosz színművészetnek tapsolhattunk, míg a mi élenjáró szín­házaink előadásaiból nem egy ízben hiányzik a nemzeti íz és szín. A ta­nulság világos: a modernséget ne té­vesszük össze a kozmopolitizmussal. GÄLY IVÁN | Kulturális (fa! \ & f ftíréK\ • A NEMZETKÖZI tudományos filmszövetség szeptemberben Varsó­ban tartja tizenhatodik kongresszu­sát. •ír B BENJÁMIN BRITTEN angol zene­szerző értesítette a moszkvai leszere­lési és béke-*ilágkongresszus Nagy­Britannia-i előkészítő bizottságát, hogy hozzá kíván járulni a brit dele­gáció költségeihez. •ír • • WOOD ANGOL FESTŐ nem keve­sebbre vállalkozott, mint hogy meg­festi Anglia valamennyi, még létező szélmalmát. A ffeladat nem csekély: körülbelül 1500 szélmalom van még a szigetországban. A festő, aki kerék­páron- járja az országot, nyolcszázat már megfestett a szélmalmokból. • MALI, GHANA, GUINEA, Marok­kó, Egyiptom és Algéria képviselői Bamakkóban kulturális konferenciát tartottak, amelyen egy közös Afrika­kutató Intézet felállításáról és az af­rikatörténészek nemzetkőzi ülésének összehívásáról' tárgyaltak. • ROUSSEAU születésének 250. év­fordulója alkalmából a Magyar Heli­kon kiadja a nagy francia filozófus Vallomások című önéletrajzát. x * a PICASSO-KIÁLLlTÁST nyitottak meg a leningrádi Városi Könyvtárban. A kiállítás anyagát a rflester 1901-től napjainkig alkotott műveiből állítot­ták össze. wmmmmm q Cj, HATALMAS televízióközpont A megalakulásának rövidesen 1G0. évfcrdulfiját ür.ncplő rožúavai ének-?g p ü] Tokióban. Az épületek nagy ré­kár jól szerepelt a seregszemlén. j szét az 1964-es olimpia idején kezdik "először használni. KLARA ZETKIN SZÜLETÉSÉNEK 105. évfordulójára A hőslelkű forradalmár asszonyok tékot, hogy jogosan ragadták-e meg nagy nemzedékéhez tartozott Rosa a hatalmat az orosz proletárok és Luxemburggal és másokkal együtt, parasztok. Az Októberi Forradalom Neve megcsillan a női egyenjogúság óriása Itt áll előttünk, forró leheleté­harcosai között. Azok közé tartozott, vei azt hirdeti a nemzetközi prole­akik korán felismerték, hogy a nő tariátusnak: vagyok, leszek 1 Köves­teljes felszabadulását csak a szocia- seték!" lista társadalom teszi lehetővé. Szászországi falusi tanító családjában született, családi nevén Eissnernek hívták. A forradál­mi mozgalomba lipcsei diákéveiben kapcsolódott be orosz emigráns diákokkal való is­meretsége révén. Különösen hatott rá Oszip Zetkin, aki később férje és fegyvertársa lett. Örökre eljegyez­te magát a szdeia­lista forradalmi munkásmozgalom­mal, ezt vallotta életcéljául, s ezért minden áldozatot, számkivetést vál­lalt. A némzetközi munkásmozgalom vezető egyéniségé­Amikor az imperialista hatalmak kirobbantották a szörnyű első'világ­háborút a I világ * ' újrafelosztásáért, v Klara Zetkin ismét Íl azok között volt, ? akik hevesen el­li lenezték az öldök­m lést, akik a szo­f ciáldemokrácia zö­' mének árulása el­lenére a hadiköli csön ellen szavaz­tak a parlament­ben. Neve ott sze­repel azon a bé­keíelhíváson, me­lyet Kari Líeb­knecht, Róza Lu­xemburg, Franz, Mehring írt alá, s amely felnyitja a férlevezetett dol­gozó tömegek szemét. Éiete utolsó évelt nagybetegen vé küzdötte fel magát megalkuvást Szovjetunióban élte le. Ám soha sem nem ismerő forradalmi szellemével, kényszerült tétlenségre, s amikor reális meglátásaival. Elsősorban a nem tudott beszélni, akkor gyújtó nők körében tevékenykedett, mert hangú írásaival öntött lelket az ide­tudta, hogy „csakis a proletárasszo- iglenesen harcot vesztett német pro­nyok segítségével győz majd a szo- letariátusba. Amikor a fasiszta ve­cializmus". A szociáldemokrata párt szély nagyon előrevetette árnyékát nem egy kongresszusán hirdette, a 75 éves Klara Zetkin összeszedte hogy nem létezik külön nőkérdés, minden erejét, s mint a német par­„Teljes felszabadulásunkat nem attól lament rangidős tagja a barnainges várjuk, hogy a nők előtt is megnyit- hóhérlegények tüntető közelségében ják az úgynevezett szabad foglalko- nyitotta meg a parlament ülését 1932. zásokat és a férfiakkal egyforma ok- augusztus 30-án. Leleplezte a német tatást kapjanak... A nő felszabad!- burzsoázia csődjét s az előretörő fa­tását éppúgy, mint az egész einberi siszta veszéllyel szemben a népi egy­nemét, csupán a munkának a tőke ségfront megteremtését követelte, alól való felszabadítása hozza majd 7, Mint a legidősebb képviselő nyitom meg. Klara Zetkin meg az ülést.. Remélem, megélem a szociáldemokrata azt az örvendetes napot, amikor a baloldal néhány képviselőjével együtt legidősebb jogán a szovjetek első a történelmi eseményeket megelőzve kongresszusát nyithatom majd meg felismerte az oroszországi proleta- Szovjet-Németországban." Igazi hős­riátus nagy küldetését, élcsapat-sze- tett volt ez az ugrásra kész barna­repét a forradalmi mozgalomban. így Inges fenevadak előtt, a Nagy Október győzelme után régi Egy harcos élet után csendesen hitét erősítette meg, amikor kijelen- húnyt el 1933. június 20-án a tette: „Határozottan és rokonszenv- Moszkva melletti Arhangélszkojeban. vei álltam ki a bolsevikok mellett. Élete követendő példa a kommunis­Nézetem szerint a történelem eldön- táknak és a nőmozgalom harcosai­töt te azt az elméleti kérdésfelelet já- nak. L. L. Ladislav Muška: Homok a Holdról N ézze, Mr. Benny... — mondta a tisztviselő, de Bennyt nem tud­ta megtéveszteni a nyugodt hang, s a mosolygó arc. Leon- Benny, akt legalább 108 kilogrammot nyomott, tudta, hogy nem azért citálták be az FBl\hez, hogy szép szemeket me­resszenek rá. — Nézze, Mr. Benny — folytat­ta a tisztviselő — tulajdonképpen elég csúnyán áll a maga ügye... Igen, igen... Angliai útlevélkérelmé­be azt írta, hogy „üzleti ügyben". Ugyanakkor egész angliai tartózkodá­sa alatt egy bizonyos... Gagarin urat kísért árnyékként, aki állítólag rakétájával körülrepülte a Földet, jó­formán mindenütt látták magát, ahol Gagarin úr csak megjelent. Békejel­szavakat ordítozott s igyekezett Ga­garin úr közvetlen közelébe férkőzni, azokhoz csatlakozni, akik ezt a Gaga­rin urat érthetetlen okból körülvet­ték. Most már láthátja t hogyan kel­lett értékelnünk ezt a viselkedést: a kommunizmus iránti rokonszenv gya­nújába keveredett... Leon Bennynek leesett a szakállas álla, hisz a hivatalnok kezében meg­pillantotta azt, amitől a legjobban félt. Mindent olyan nagyszerűen ki­eszelt, amikor London jelé repült. Egy műanyagdoboz, benne néhány ga­bonaszem, két-három porszem, s fö­lötte a felírat: holdbeli homok, amit Gagarin hozott magával. Arát még pontosan nem számította ki, de még ha 100 dollárban is állapítja meg da­rabját, sikere biztos, mert ilyesmi még nem volt itt a Földön. De ha a feltételezett 5 kiló homokot veszi alapul, horribilis összeg kerekedik ki belőle. Csakhogy elszámította magát. Nem gondolt arra, hogy az emberek háta mögül kell majd előkukucskálnia s meg kell majd elégednie az egyenru­hás szovjet fiatalember mosolyával. Amikor már elvesztette minden remé­nyét a négyszemközti beszélgetésre, vett egy csokor drága orchideát. Be­letette névjegyét, odaállt a Bucking­ham-palota elé és várt. Amint Gaga­rin autója megállt a kapu előtt, rá­dobta a csokrot. Látta, amint a szov-, jet őrnagy ügyesen elkapja a virá­got, megszagolja, majd mély meghaj­lással és elragadó mosollyal Margit hercegnőnek ajándékozza, aki mellet-, te ült a kocsiban. A hercegnő kivette a névkártyát, amelyet most az FBI tisztviselője tart a tenyerén, és eU olvasta: „Okvetlenül maga lesz az, aki első­nek száll le a Holdon. Valószínűleg megtalálja a módját annak, hogy el­helyezzen rakétájában néhány kiló holdbeli homokot. Visszatérése után bizonyára meghívják egy-két ország­ba, ahol találkozhatnánk. Remélem, hogy egy kiló holdbeli homokért meg­felelő ár lesz tízezer dollár. Leon Benny, emléktárgyak gyártója, Neu> York..." — Sajnos, Mr. Benny — s a tiszt­viselő eltette a névjegyet, s a nagy darab férfira nézve alig tudta vissza­tartani mosolyát — Margit hercegnő közölte londoni nagykövetünkkel, hogy nincs szándékába a Holdba re­pülni. Ez minden, amit közölnöm kel­lett önnel. — Mehetek? — kérdezte félénken Benny. A tisztviselő felállt a székről, az asztal sarkára ült, szemben vele. — Beszéljünk okosan, Benny úr — mondta halkan. — Emelje fel ajánla­tát tizenötezerre kilogrammonként. Van ugyanis Floridában egypár jó is­merősöm a jövendő űrhajósok között. Nem is beszélve arról, Mr. Benny, hogy nem volna szép dolog olyan ho­mokot árulni az Egyesült Államokban, amelyet orosz űrhajós hozott magá­val a Holdról... L eon Benny lassan felállt, a mennyezetre nézett, és megráz­ta a fejét: — ötvenkilec éves vagyok — mond­ta, és nem is próbálta titkolni csaló­dását. — Ötvenkilenc éves vagyok — ismételte reménytelenül. — Es ehhez már nagyon öreg... hisz érti? Fordította: SÁRKÖZI GYULA 1962. július S. Oj SZÚ 5 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom