Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-04 / 182. szám, szerda

ŰJ FORMA - RÉGI TARTALOM ? A nemzeti bizottságok előtt igényes, nagy feladatok állnak, s kell, hogy ennek megfeleljenek a választott szervek, a képviselők és az apparátus tevékenységének formái, módszerei is. Erre a tényre mutatott rá a CSKP KB múlt évi júliusi ülésén Novotný elvtárs. Igaz, nem egyszerű dolog új formákat érvényesíteni. Összetett folyamat ez, amely gyakran sok fáradságot igényel, sok akadály leküzdésén keresztül valósul csak meg. A régi mindig az új útjában áll és követ gördít érvényesülése elé. !gy van ez a nemzeti bizottságok működésében is, ahol az új formákról ugyan sokat beszélnek, de a gyakorlatban ebből még kevés tapasztalható. A helyi nemzeti bizottságok irányításának egyik új formája például a járási nap. Egyes járásokban a járási nemzeti bizottság tanácsa kísérletezett ezen új forma bevezetésével. Az utóbbi időben Košícén, Dunajská Stredán, Zvolenban és Nitrán rendeztek járási napot. S éppen e- járási napok tapasztalatai mutatják, hogy nem mindenütt értelmezik helyesen az irányítás ezen formájának lényegét s céljait. A járási nap olyan fórum, amelyen a legfontosabb kérdésekről együtt tanácskoznak a járási és helyi nemzeti bizottságok funkcionáriusai. Mit mutatnak azonban a tapasztalatok? Bár a járási nemzeti bizottságok funkcionáriusai arra törekednek, hogy új formákkal gazdagítsák az Irányítást, a közelmúltban lezajlott járási napok mégis inkább munkaértekezlet jellegűek voltak, amelyeken a napi feladatokról tárgyaltak. A nitrai, Dunajská Streda-i és zvoleni járási napon a helyi nemzeti bizottságok titkárai vettek részt és a felvásárlással, az aratási előkészületekkel foglalkoztak. Az előkészítésből és a tárgyalás menetéből kiderült, hogy a járási funkcionáriusok tulajdonképpen nem tanácskoztak a járási nap résztvevőivel, hanem kiszabták a feladatokat és bírálták a nemzeti bizottságokat. Természetes, hogy ezután lelohadt a kezdeményezés a nemzeti bizottságok funkcionáriusai részéről is. Zvolenban például úgy döntöttek, hogy a járási napon megtárgyalják a mezőgazdasági problémákat, a felvásárlás, a szövetkezeti tagok szakképesítésének, a fiatalság megnyerésének kérdéseit, foglalkoznak a beruházásos építkezések, a nemzeti bizottságok költségyetése, a l

tZ" akcip és a villamosítás problémáival. Nem állíthatjuk, hogy helytelen volt a kérdések megválogatása. Valóban rendkívül fontos kérdések ezek és megoldásuk a járásban fölötte szükséges. Mégis elgondolkoztató, lehet-e egy nap alatt erjnyi problémával részletesen foglalkozni és mindent megoldani. A közelmúltban ä nemzeti bizottságok irányításéra alakult kormánybizottság a dél-morvaországi kerületben szervezett járási napok tapasztalatairól tárgyalt. Itt is rámutattak, hogy a járási napoknak nem az a feladatuk, hogy a járási funkcionáriusok felsőbb fórumként itt Írják elő a feladatokat. A járási napnak ne legyen értekezlet jellege, amelyen a vállalatok igazgatói, az egyes ügyosztályok vezetői szinte kötelességüknek tartják, hogy minden kérdésről beszéljenek. Zvolenban például nem maradt és nem is maradhatott idő a valóban égető kérdések komoly megtárgyalására. Hiszen csak a szövetkezeti tagok szakképesítésének kérdése, vagy az ifjúság megnyerése a szövetkezet számára — mély elemzést igényel, alapos felkészülést mindkét fél részéről. Jó lenne, ha a HNB elnökei előre megkaphatnák a programpontokat, az egyes statisztikai adatokat, hogy saját községük helyzetét ellenőrizhessék, (illUHIIillllllllilllillllllillllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliUlllllllllltlIIIIIIM esetleg megtárgyalhassák a HNB tanácsában a szövetkezeti funkcionáriusok jelenlétében. Senkit sem kell meggyőzni arról, hogy ilyen felkészülés után a tárgyalás sokkal gyümölcsözőbb lenne és az elfogadott intézkedések a széles aktíva ügyévé válnának. Élénk tapasztalatcsere alakulna ki, fellelkesítené az érdekelteket, úgy, hogy valamennyien felelősséget éreznének az elfogadott javaslatok és intézkedések teljesítéséért. A járási napoknak tulajdonképpen fórumnak kellene lenniük a szó legnemesebb értelmében, ahol a legmagasabb szinten tárgyalnak. Ez azt jelenti, hogy a járási nemzeti bizottságok funkcionáriusain kívül részt vennének rajta a vállalatok és intézetek igazgatói, de elsősorban a helyi nemzeti bizottságok elnökei. S ez a legfontosabb. Ugyanis a helyi nemzeti bizottságok elnökei a törvény értelmében a nemzeti bizottságot, mint szervet képviselik. Joguk és kötelességük, hogy a szerv nevében nyilatkozzanak és a járási napon felszólalásukat így is kell értelmezni. Sajnos, a tapasztalatok ez irányban nem a legkedvezőbbek. Csak elvétve vesz részt a HNB elnöke a járási napon. A legtöbb esetben a titkárokat hívják meg, s ebben rejlik a fogyatékosságok gyökere, ezért hasonlítanak a járási napok inkább értekezletekhez, ahol időszerű feladatokra vonatkozó utasításokat osztanak ki. A programpontokat úgy kellene megválogatni, hogy érdekelve legyen minden meghívott. Ilyen kérdés van elég. A járási napon ugyanis nemcsak arról van szó, hogy a járási funkcionáriusok elmondják, mit kellene a helyi nemzeti bizottságoknak elvégezni mondjuk a felvásárlás megjavítása érdekében. Inkább olyan problémákról kellene tárgyalni, amelyek az egész Járásra érvényesek, például a mezőgazdasági termelés szakosításáról, a lakosságnak nyújtott szolgáltatások kérdéseiről, a kulturális nevelésről stb. Á megtárgyalásra kerülő pontokat át kellene előre adni e nemzetii bizottságok elnökeinek, hogy legyen elég idejük az adatok ellenőrzésére és esetleges megtárgyalására. Így jól felkészülve jelennének meg a járási napon és az ügy ismeretében szólalhatnának fel a vitában, űk is hozzájárulhatnának ahhoz, hogy a járási nap az alapvető, hosszúlejáratú feladatok biztosítása mellett élénk tapasztalatcsere színhelyévé váljék. Természetesen nem lehet pontról pontra előírni a járási nemzeti bizottságoknak, mit és hogyan tárgyaljanak meg a járási napon. Sok függ a helyi viszonyoktól és feltételektől is. Egy azonban biztos, nem a járási nap az az alkalom, amikor a járási funkcionáriusok megszabják a helyi nemzeti bizottságok feladatait, a magasabb beosztás pozíciójából tárgyalva velük. Ha így lenne, visszaesnénk az irányítás régebbi kerékvágásába. (ska) m \ J Ü» #Sr ľ* A Bratislavai Városi Egészségügyi Intézet ideggyógyászati osztályán a központi idegrendszerben előforduló beteges elváltozások megállapítására a Német Demokratikus Köztársaságban gyártott elektroencephalográfot használják, amely az egyik legkorszerűbb és legmegbízhatóbb orvosi műszer. Ez ideig több mint 1500 vizsgálatot végeztek vele. A műszer segítségével megállapíthatják az epilepsziát, az agydaganatokat, az agy érmagbetogedéjeit, pontosan meghatározhatják az ismeretlen eredetű rohamok állapotát. Képünkön dr. Karol Matulay tanár az encephalográffat követi az egyik páciens idegrendszerében a patologikus elváltozásokat. > (T. Andrej Cap — CTK — felvétele) k u 1 r ű R N Š Š |Visszhang... Visszhang... Visszhang...

f ^////////////////////////////////////////////////////^^^ Dire, a Mali Köztársaság egyik kis városa a Nigera folyő partján, a sivatag < szélén terül el. Képünkön El Challfa. a direi középiskola tanulója, a Szahara közepén fekvő tauden.1 sóbányák bányászának fia. A fiú orvosnak készül. ' (]. Goldimld — CTK — felv./ ' it AZ 1521-BÖL származó gótikus városháza helyreállító munkálatait megkezdték Táborban. Tavaly már helyreállították a tanácstermet, az idén az épület' külső rastaurálását végzik. CSlPÖS HIDEG SZÉL FOJT. esett az eső az első nyári hónap utolsó napján Moszkvában. A hőmérséklet 13—15 fokra sülylyedt. Ugyanakkor Északkelet-Szibériában trópusi volt a hőség. SZÁZÖTVENEZER AFRIKAIT FENYEGET ÉHHALÁL a dél-afrikai Köztársaságban, az aszály süjtötta Transvaal északi részén — nyugati, sajtójelentések szerint. Nyolcvan prágai tanító vasárnap 14napos körútra a Bolgár Népköztársaságba utazott. A tanítók énekkarának tagjai Szófiában, Várnában és más városokban lépnek tel.' KÖZTÁRSASÁGUNK fürdővárosaiban a gyermekek részére 20 különleges intézet van. Tavaly több mint 11 000 gyermeket kezeltek ezekben a szanatóriumokban. A humennei járás CSISZ tagjai vállaltál^ HQS& jiagyyen. jfccmipl&x készenléti csoportot szerveznek az aratásra, 60 helyen megszervezik az éjszakai cséplést, 25 ellenőrző őrsöt alakítanak és védnökséget vállalnak 10 cséplőgép felett. Ezenkívül a fiatalok 25 kulturális csoportja fogja látogatni a járás szövetkezetelt. A RÚMEO JŰLIA és a sötétség című csehszlovák filmet a múlt év egyik legjobb filmjeként értékelte a lengyel filmkritikusok klubja. Az elismerő oklevelet dr. Vaclav Vanék, Csehszlovákia varsói nagykövetségének kultúrattaséja e napokban vette ét. A Boeing 707 jelzésű repülőgépek félig üresen közlekednek a nemzetközi vonalakon. A legutóbbi időkbeii bekövetkezett repülőszerencsétlenségek következtében az utasok bizalmatlanok e gép Iránt. A SZOVJET fizikusok egy csoportja elutazott Genfbe, ahol részt vesz a július 4-én kezdődő nemzetközi atom-fizikai konferencián. FRANCHISE SAGAN filmszinésznőként mutatkozik be Claude Chabrola filmlében. A film forgatókönyvét a művésznő Irta. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK SZENÁTUSI BIZOTTSÁGA vizsgálatot indított az országban elharapózott, szervezett játékcsalások kivizsgálására. Megállapították, hogy a gengszterek a legmodernebb technika segítségével dolgoznak és a ruhájukban elrejtett elektronikus gépek segítségével fosztják ki áldozataikat. SZOVJET FILMFESZTIVÁL FOLYIK e napokban Brazíliában. A látogatási rekordot Sao Pauioban a Tiszta égbolt című film érte el, 40 000 néző tekintette meg. A MEDZILABORCE-I Transporta dolgozói 578 000 koronát takarítanak meg az idén anyagon és vljlanyáramon. 1500 brigádórát üzemük megszépítésére fordítanak, a községfejlesztési akció keretében, pedig további 2500 órát dolgoznak le. (Sty) ' WAGNER SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Lipcsében 1963 nyarán nagy ünnepségeket rendeznok. A lipcsei Opera ekkor mutatja be az újonnan betanult Rajna kincse c. operát. A LIPTOVSKÝ HRÁDOK-1 Néprajzi Múzeum helyiségeiben több mint 1000 kiállítási tárgy várja a látogatókat. A múzeumot az 1603-ből fennmaradt reneszánsz kastélyból rendezték be. (Sty) Giuseppe De Santis a Moszfilm Stúdióban Júliusban kezdi forgatni az első szovjet—olasz—amerikai kooprodukclós filmet. A film 1942 telén Játszódik és az olasz katonák visszavonulását az orosz frontról mutatja be. Híd a fajsúlyosabb műsorpoiitika partjai felé * A területi színházak több éves gyakorlata néhány olyan elvi kérdést vet fel, amelyeket gyorsan, de ugyanakkor megfontoltan kell megoldanunk éppen e színházak tapasztalataiból kiindulva. Ez a kiindulópontja Ján Cisár cikkének, amely a minap a RUDÉ PRÁVO-ban Jelent meg. Cisár hangsúlyozza, hogy a területi színházak problematikája sajátos jellegű. Elsősorban a nézőért, érdeklődése megőrzéséért, sőt elmélyítéséért folyik a harc. Ez magyarázza, hogy a dramaturgok olyan műveket iktatnak be a műsortervbe, amelyek telt házakkal biztatnak. Előtérbe kerülnek a vígjátékok, amelyeket kiegészít egy-két klasszikus és csak próbaképpen, „mazsoLaszemként" szerepelnek azok a drámák, amelyek ugyan a színház művészi erejének próbakövét jelentik, de közönségsikerük bizonytalan. Cisár ezt a műsorpolitikát nem tartja eszményinek, de helyesli, természetesen azzal a fenntartással, hogy nem szabad engedni az eszmei és művészi igényességből. A fő feladat ugyanis az, hagy a néző eljöjjön a színházba s ott olyan élményben legyen része, amelynek alapja nem eredetiség mindenáron, hanem már kipróbált és bevált szöveg tolmácsolása. Parancsoló szükségszerűség viszont, hogy a területi színházak tökéletesebb előadásokkal lépjenek a néző elé. Cisáf nézete szerint ki kell küszöbölni a színészi modorosságot, a rendezés túlzottan szerteágazó aprólékosságát, a sablont és ehelyett törekedni kell arra, hogy az előadásban maradéktalanul érvényesüljön mindaz, ami a mához szól, vagyis az időszerű gondolat. Ez a tanulmány különben hozzájárult ahhoz, hogy önbírálóan kiigazítsam a Magyar Területi Színház munkásságával kapcsolatban vallott egyik — helytelenül — türelmetlen nézetemet. Többször nyilvánosan bíráltam a MATESZ műsorpolitikáját, mivel aránytalanul soknak véltem a bemutatott vígjátékok számát. Az eddigi fejlődés arra mutat, hogy ez hibás álláspont volt, mivel a színház így kereste a közönség megnyerésének útját-módját. A tanulmány ezzel szemben megerősített egy másik véleményemben, éspedig abban, hogy létjogosultsága csak a jó vígjátékoknak van. Ez ellen viszont a színház vétett nem egy esetben. Szerencsére közös a nézetünk abban, hogy törvényszerűen eljön az az idő, amikor a közönségnevelés bizonyos fejlődési szintjén az eddiginél jobban érvényesülhetnek a tartalmi és formai szempontból igényesebb és fajsúlyosabb művek. Szólaljon meg korunk zekéje Elvitathatatlan tény, hogy e világ zenei eseményei között előkelő helyet foglal el az évente megrendezett Prágai Tavasz. Épdekes, hogy ennek ellenére, különösen az Idei fesztivál után, néhány kulturális lapunkban cikkek jelentek meg, amelyeknek szerzői hangot adnak azon véleményüknek, hogy fesztiválunk rendezői nem élnek az adott lehetőségekkel s ennek következtében csökken a színvonal s ennek a zenei eseménynek Jelentősége. A LITERÁRNI NOVINY 24. számában Vladimír LébI főleg a dramaturgiai koncepció hiányát bírálja. Nézete szerint nem telítik meg adekvát tartalommal a fesztivál nemes jelszavát: „Zenével a békéért és a nemzetek barátságáért. Ez kiugróan megmutatkozott különösen ez Idén, amikor a hangversenyek színvonala — néhány kivételtől eltekintve — sok kívánnivalót hagyott hátra. A kivételek közé sorolja a Berlini Vígopera és Cikker Feltámadás című daljátékának előadásait, a Janáíek-kvartett és a Suk-trló hangversenyelt, Haydn csellókoncertjét MIIoS Sádlo előadásában, G. Rozsgyesztvenszklj, Lorln Maazel, Zubin Mehta és Jean Martinőn vezénylését és Henryk Szeryng hegedűvirtuóz szereplését. A fő hiba azonban nem az, hogy a többi bemutatkozás számos kérdőjelt vetett föl, hanem korunk zenéjének háttérbe szorulása. A cikkíró példaként megemlíti, hogy aránytalanul keveset Jutott szóhoz Igor Sztravinszkij, korunk legnagyobb zeriei egyénisége, éppen úgy, mint az elmúlt években Prokofjev és Bartók. Élesen bírálja a fesztivál! bizottság óvatosságát, azt, hogy a mai, új horizontokat feltáró, valamire törekvő zene helyett indokolatlan óvatosságában inkább az elmúlt századok zeneművészetét részesíti előnyben. Egyedüli kivezető útként jelöli meg azt a törekvést, hogy a Prágai Tavasz a Jövőben keresztmetszetét adja a világ haladó zenei áramlatainak, szólaltassa meg elsősorban azt a zenét, amely alkotó módon hozzászól korunk legégetőbb problémáihoz. Minden új még nem modern Általában Is, de főként a képzőművészet síkján parázs viták folynak a modernség tartalmi felfogásáról. Legutóbb a PREDVOJ-ban olvastunk egy cikket František Rudaš tollából, amelyben vitába száll J. Cigánek KULTÚRNY ŽIVOTBAN közölt cikkének néhány kitételével. Főleg azt kifogásolja, hogy Cigánek a modern művészet fogalmát elködösíti, amikor kimondatlanul ugyan, de írásából kikövetkeztethetően arra az álláspontra helyezkedik, hogy mindaz, ami új, egyben modern is. Rudaš ezzel szemben — helyeseli — csupán azt tartja modernnnek, ami új és egyben haladó, vagyis összhangban áll a társadalmi erők fejlődésével. Tartalmi és formai szempontból csak azt az újszerűséget nevezhetjük modernnek — állapítja meg —, amely törvényszerűen ered az emberi társadalom haladó fejlődési irányzatával összhangban álló művészi törekvésekből. Ezután érdekes eszmefuttatásban foglalkozik a művész és a művészet élvezője közti kölcsönhatással. Rámutat arra, hogy bonyolult folyamatról van szó. Nemegyszer előfordul, hogy a művész modern, korszerű felfogását az adott időszakban az emberek nagy többsége nem érti meg. Ez még nem jelenti a közérthetőség hiányát, a művész elszakadását a társadalmi valóságtól. Ily esetben ar* ról van szó, hogy az objektív művészi eszménykép fejlődése mögött ideiglenesen lemaradt az emberek egy részének esztétikai, ízlésbeli fejlődése. Természetesen művészet-politikánk ebből nem vonja le azt a következtetést — amint azt J. Cigánek álítja —, hogy az alkotónak igazodnia kell az általános ízléshez, a középszerűséghez. Éppen ellenkezőleg, kultúrpolitikánk szembehelyezkedik az esztétikai ízlés kibontakozását gátló középszerűséggel. A cikkíró végül történelmi szempontból elemzi az egyes művészi . irányzatokat és aláhúzza azt a gondolatot, hogy ax: alapvető mérce csu..p.án az, miként.,j4rulaak hozzá a nagy társadalmi kérdések megoldásához. Nem vagyunk ellenzői az absztrakciónak, a reális elemek művészi deformálásának sem, ha ezt a haladó mondanivaló érvényrejuttatása igényli. Harcolunk azonban az öncélúság ellen, amely az embert értelmileg és erkölcsileg gyengíti, atomizálja. A művészi egyéniség formakeresése, sajátos kifejezésmőd-i ja tehát Indokolt, ha a társadalmi problémák, nagy gondolatok és érzések kifejezését szolgálja. Miivészi bátorság a szocializmusban A Karlovy Vary-I XIII. nemzetközi filmfesztivál zsűrijének egyik tagja volt Grigorij Csuhraj szovjet rendező, akit világhírűvé tettek a Negyvenegyedik, a Ballada a katonáról és a Tiszta égbolt, című filmjei. Csuhrajjal nagyon érdekes interjút közölt Jan Pilát a MLADÄ FRONTA minapi számában. Ebből a beszélgetésből ragadunk ki néhány figyelemre méltó gondolatot. F. X. Salda, a cseh kritika nagy alakja jó néhány évvel ezelőtt fejezte ki ezt a meggyőződését, hogy ha a művészet valamit nem nélkülözhet, akkor az elsősorban a bátorság. A Csuhrajjal folytatott beszélgetés főleg ekörül forgott és lényegében körvonalazta a művészi bátorság szerepét a szocializmus viszonvai között, természetesen a filmre alkalmazva. A kiindulópont ez: Rossz filmeket forgatni rendkívül könnyű, jó filmeket — rendkívül nehéz. Csuhraj aláhúzta, hogy a filmművészetben is komoly károkat okozott a sztálini személyi kultusz, az igazságkeresés monopolizálása. A személyi kultusz éles bírálata a párt által azonban még nem jelentheti teljes felszámolását, mivel a dogmatikus nézeteket és azok maradványait nem .lehet egyik napról a másikra kiiktatni az életből. „Valamennyi filmem —mondott Csuhraj — éles, sőt goromba viták feltételei között jött létre." A művészi bátorság szerepét ezért abban látja, hogy a művészek a dogmatikus koncepciókkal szembeszállva harcoljanak igazukért. Ennek a bátorságnak az éle a sematizmus maradványai, n rózsaszínűre lakkozás, a konformizmus ellen irányul és küzd a harmincas évek szovjet filmművészete haladó örökének átmentéséért, az új tartalomért és formáért, a magas fokú humanizmusárt és eszmeiségért. g. I. 1962 íúlius 4. UI SZÖ 5 *