Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-21 / 199. szám, szombat

STRÁŽNICE UTÁN AZ IDÉN IS ezreket és tízezreket vonzottak a strážnlcei napok, ahol a legjobb népművészeti együttesek tu­dásuk legjavát mutatták be. A felsza­badulás utáni új életünk valósága hívta életre Strážnicét s azóta im­már tizenhetedszer került sor erre a seregszemlére. Azonban nemcsak a hagyományt bizonyító 17 esztendő Strážnice értékmérője, hanem első­sorban az a művészet és tudás, me­lyet öntevékeny és hivatásos együt­teseink évről évre felvonultatnak. Az a nagyarányú nemzetközi rész­vétel pedig, mellyel az idén találkoz­hattunk, csak emelte Strážnice meg­alapozott rangját. A külföldi együt­tesek közül finn, francia, olasz, ma­gyar, német, román, svéd, szovjet együttesek fellépését láthattok. A müsorösszeállítást illetően a külföldi együttesek — néhány hazai együt­tessel — a „Barátság" műsor ke­retében léptek fel. A „Gyöngysze­mek" elnevezésű, közel háromórás program hazai öntevékeny együtte­seink seregszemléje volt. „Nokturno" címmel a hogyományos éjszakai mű­sor bemutatására került sor, mely­ben a falu napnyugta utáni életének egyes mozzanatait elevenítették tánc­ban és dalban. Ezenkívül önálló mű­sorral lépett fel a Lúčnica, s ezt megelőzően, mintegy a népművésze­ti együttesek vetélkedésének nyitá­nyaként került sor a hazai együtte­sek szereplésére épített ünnepi mű­sor bemutatására. Itt a fő súlyt nem az egyes jellegzetes népi táncok fel­vonultatására, hanem megváltozott új életünknek a táncban, és ritmusban tükröződő bemutatására helyezték. Nem célunk és még kevésbé fel­adatunk, hogy a strážnicei országos seregszemlét alaposabban értékeljük. A seregszemle azonban akaratlanul is felidézi a gombaszögi kérdőjele­ket s kínálja az összehasonlítást, a tanulságot. A seregszemle legfőbb jellemzőjét egy mondatban: A művészi színvo­nal mindenekelőtt l jbe foglalhat­nám össze, a rendezés, a mennyiségi elv érvényesítését ugyanis minőségi mutatóktól tette függővé, s az együt­tesek szinte mindegyikénél jólesett látni a körültekintő, nagy műgond­dal végzett munkát. Olyan kiváló együttesek, mint az ötletes, humoros népi játékokat a tánc nyelvén be­mutató bfeclavi együttes, vagy a 'trenčíni Ifjú Gárda gyermekegyüttes, továbbá a šafárikovói Čiertazeň és e košicei Carnica együttesek méltán, lehetnek a magyar népművészeti együttesek ösztönzői. Annál ís In­kább, mivel az adottságokat illetően csoportjaink hasonló feltételekkel rendelkeznek, mint bármely más, akár cseh, akár szlovák együttes hazánk­ban. Kétségtelen, hogy a CSEMADOK gombaszögi találkozóján szereplő együttesek áldozatvállalásból s a néphagyományok ápolásából és ter­jesztéséből, valamint új , tartalom megtöltéséből — jól vizsgáztak. Va­lahogy azonban úgy tűnt — s ez Strážnice után csak kirívóbban ér­zékelődött —, hogy a formanyelv erősen leszűkített motívumai útját szegik a nagyobb, a művészi igényes­ség érvényesülésének s ugyanakkor a nemegyszer kellő körültekintést hiányoló stíluselemek .ömlesztése" kuszává téve a mondanivalót, jogos kétséget hagy bennünk a népművé­szet gazdag tárháza formakincsekben nyújtott lehetősége ismeretét illetően. STRÁŽNICÉN is láthattunk lénye­ges színvonalbeli különbséget az egyes csoportok közölt. Tény azon­ban, hť>gy a számunkra már eléggé megszokott, sokszor lazán „összetá­kolt" táncokkal nem találkozhattunk. A táncok mindegyikét a stílusegység és a jellegzetes népi motívum jel­lemezte. S ez a tény mindenekelőtt a művészeti vezetés felelősségét veti fel. Ha a seregszemlék „rúgóját, ösz­tökélő motorját" keressük, azt hi­szem elsősorban ez, — a nagyobb igényesség segíthetne a célhoz. S itt csak Igenelni lehet Dobos László gombaszögi értékelésére (Oj szó, 1962. július 13): „..[témát, elgondolást, ötletet még lehet .szállítani', sugal­mazni, de a szép, tiszta tánchoz szükséges gazdag nyelvet hosszan­tartóan kutatnunk és tanítanunk kell". S azt hiszem, a kutatás és tanítás, a megfogamzó új értékek „kihordá­sa" közben jobban figyelhetnénk a már „beérkezett" (leírt!), minden­napjainkat a legteljesebb és legkö­vetkezetesebb formában kifejező tán­cokra is. Strážnice itt is ( nem egy ösztönzést adott. Figyelmet érdemlő elv lehet: inkább művészetet adni, mint nemegyszer kétes értékű alko­tásokat. Még ha a legjobb szándék szüli is őket! S ha már Gombaszög kapcsán fel­vetődött a program ésszerűsítésének igénye, Strážnice példát is itiutatott. Természetesen, nem a szolgai utánzást ösztökéljük, inkább az analógiás újatteremtés szükségét hangsúlyoz­zuk. Az ünnép'l műsor ritmikusan reakcióval folytatott együttműködés ellen? Ha a politikai botlást nem követi talpraállás, túlzott liberalizmussá válik a hibás világnézet elhallgatása, viszont hosszú évek múltén nem kell a múltba tartozó politikai szereplést kiélezni ott, ahol nincs szó a rossz­ban való megfeneklésről. A TÖRTÉNETÍRÓNAK VIGYÁZNIA KELL, hogy ne örökítsen meg érdemet­len jelenséget, hogy a ködössé váló múltból ne történhessen meg fasisz­ta csirák átcsempészése a Jelenbe. Egyszóval marxista éberséggel kell szemügyre vennie az irodalom útját távoli századoktól napjainkig. összefoglalóan elismételjük: hogy Sziklay László szlovák Irodalomtör­téneti kézikönyvének kettős értéke van. Ez a megállapítás vonatkozik nemcsak arra, amit mond, hanem arra ls, ahogyan közli mondanivaló­ját. Megismertet olyasmivel, amit ma­gyar szakembernek, és irodalomked­velőnek eddig nem volt alkalma Ilyen alapossággal, Ilyen megbízhatóan és messzetekintően megismerni, de amit ismernie szocialista korparancsnak érzett szükséglet. Sziklay viszonyulása tárgyához azért becses, mert nemcsak tényeket közöl, érdekesen, hanem valóságos belső kapcsolat fűzi témáihoz. Bár­mely más irodalom dolgainak tár-, gyalása magyar tudományos fórumon nem olyan komplex feladat, mint a szlovák irodalommal való foglalkozás. Igazságszeretet, tapintat s a nem­zeti önrendelkezést elismerő, a nem­zeti létet megbecsülő szocialista hu­manizmus, a népi kölcsönösség átér­zése szükséges itt. Arra az irodalmi érzékre gondo­lunk, amely bele tudja magát élni egy küzdelmes fejlődést megjáró nemzet irodalmi törekvéseibe. A szerző teljes nyíltsággal utal arra, hogy 6 az úgynevezett szel­lemtörténet Ingoványos, és a színte­len pozitivizmus sivár egyhangúsá­gából át tudott telepedni a szocialis­ta szemlélet termékeny talajára és felszámolta azt a politikai magatar­tást, amelyre a „hungarocentrikus" megjelölést alkalmazza. A szomszédokra tekintő alapszem­lélet változásáról beszél Sziklay könyvének előszava. Szóba kerül a százados együttélés és ennek tel­jes megszűnése. Dialektikusan gon­dolkodva az jut eszünkbe, hogy gyak­ran családtagok akkor eszmélnek egymásra, amikor a körülmények egymástól különválasztották őket és ekkor váltak képessé arra, hogy he­lyes távlatban mérjék fel' kapcsola­tuk jelentőségét. Hogy Sziklay László ebben a te­kintetben mennyire mentes maradt a levitézlett reakció szennyes árada­tától, annak bizonyítéka a már emlí­tett 1942-ben megjelent könyve, bi­zonyíték arra, hogy akkor, nehéz körülmények között hű maradt ön­magához, ahhoz a bizonyos tekintet­ben demokratikus neveléshez, ame­lyet — a második világháborúig Szlovákiában élve —• kapott és meg­szerzett. Ma önérzetesen hivatkozhat arra az igazolásra, amelyet becsü­letes álláspontjának elégtételéül ho­zott meg számára a szocializmus épí­téséig jutó történelem. AZ IGAZMONDÁS NEM FÁJHAT SOHA, ha egyenlő mértékkel mér és jóindulat szólal meg benne. Sziklay könyve magyar oldalon figyelmeztet arra, amit ott figyelmen kívül hagy­tak : a teljes nemzeti önjogúság és önrendelkezés respektálására. Más­felől szlovák oldalon ráirányítja a figyelmet a politika! változásoktól függetlenül megmaradó értékekre, kö­zös hagyományokra s a két szom­széd közötti művelődési kapcsola­tok megsemmlsíthetetlenségére. Sem a hetyke lenézés, sem a sé­relmek miatti elkeseredés szülte el­lenszenv nem szolgá.lhat alapul em­beries népközi viszonyuláshoz. A teg­napot eléktelenítő hibák terméketlen örökség gyanánt a rossz múlt lom­tárába kerültek s emlékük felidézése a bekövetkezett üdvös változások je­lentőségére hívja fel a figyelmet. Elsősorban a magyarországi érdek­lődők számára teljesíti az Ismertetett mű felvilágosító küldetését, de bizo­nyos. hogy iránta szocialista köz­társaságunkban is megérdemelt ér­deklődés mutatkozik, mert Sziklay tudományos és erkölcsi törekvései­nek haladó világunkhan van és. lesz visszhangja. pergő számai magas fokú szervezett­ségről tanúskodtak, s ugyanakkor a műsorszerkesztés a tematikai rész­arányok érvényesítésében ls helyes­nek bizonyult. Kerülték a nehézkes, terhelő megoldásokat, s a rendezés a népi tánc és az énekművészet ér­vényesülését segítette. S amit ugyan­csak meg kell jegyezni, egyáltalán nem ment a műsor és a nagyobb megértés rovására, hogy a laterna maglkás háttérvetítés megoldásától eltekintettek Sőt! A kiváló együt­tesek szereplésében az egyszerű­ség, gazdag művészi élményt hozott a nézőknek, s hogy úgymondjam: hamisítatlanná tette mondanivalóju­kat. A NAGYOBB TÉMAEGYSÉGET ki­fejező műsor-kompozíció jól érvénye­sült az ünnepi műsorban, lényeges részarányt biztosítva a jelen ábrázo­lására. Á „Gyöngyszemek" című mű­sor keretében pedig a táncjelleg­zetességek (kardtáncok, 'körtáncok, verbunkosok stb.) szerint csoporto­sították a fellépéseket. Ugyanakkor a „személytelen" konferálás is ha­tározott előnynek számított — lehet, hogy kissé a hátrányos tapaszta­lat befolyása alatt — s a kitűnő technikai gondosság jelentős részt vállalt a sikerből, s ez is a rendezés hírét öregbíti. Gombaszöghöz hasonlóan Strážni­cén is viszonylag kevés énekkar sze­replését láthattuk. Ez részben ért­hető okokra vezethető vissza (szer­vezési, anyagi, technikai kérdések), kóruskulturánk fejlesztése érdekében azonban az országos méretű versen­gés ezen a téren is indokölt — s itt már a fesztiváljelleg erősebben esik iatba! —-, természetes, a minőségi elv körültekintő érvényesítésével! Fejlettebb, rutinosabb együtteseink némelyikénél már eddig is találkoz­hattunk olyan próbálkozással, mely a népi tánc és a balett motívumaira épített. Strážnicén két együttes — a prágai ČKD Stalingrad üzemi tánc­csoportja és az Állami Népi Együt­tes — vállalkozott egy-egy balett mű­vészi tolmácsolására. Talán nem je­lentene haszontalan próbálkozást, ha legjobb együtteseink — formanyelv és kifejező erő keresésében — a táncnak ehhez a legfejlettebb formá­jához is eljutnának s vele is öt­vöznék művészetüket. EGYÜTTESEINKET az elmúlt évek­ben nemcsak a jelentős számbeli gyarapodás jellemezte, hanem mes­terségbeli tudásuk elmélyülése'. Is. S ha a jövő szempontjából felvető­dik a nagyobb művészi igényesség, úgy hadd liangsúlyozzúk ebben a fel­adatban a szakvezetés felelősségét. Strážnice az elmélyült, alkotó munka igénye szempontjából is a lehetősé­gek ösztönzője, felvonuló területe volt. Csak egész marékkal kell merí­teni belőle! FÖNOD ZOLTÁN A CSEMADOK Zlaté Klasy-i szín­játszó! a napokban nagy sikerrel vendégszerepeltek Senecen Kemény— Taby—Erdőssy Valahol délen című zenés darabjával. siker elsősorban ifj. Kerekes Jenő rendezői munkáját dicséri. " • (P. Gy-é) A FRANCIA ÁLLAMI SZÍNHÁZAK szeptember elsejétől 10 százalékkal emelik a jegyek árát. A NÉPEK BARÁTSÁGÁNAK INTÉZE­TE Kubában nemzetközi fotoversenyt rendez „A népek harca az imperia­lizmus ellen" címmel. A verseny ki­állítással fejeződik be, amelyet a ku­bai forradalom negyedik évforduló­ján rendeznek meg. AZ IDEI VELENCEI GYERMEKFILM­FESZTIVÁLON, amelyen 16 ország művészei vettek részt, a nagydíjat az Első szerelem című szovjet film nyer­te. MOSZKVÁBAN a leszerelési és bé­ke-világkongresszus alatt filmhetet rendeztek olyan szovjet és külföldi filmekből, amelyek .a békéért, a né­pek megértéséért és a békés együtt­működésért küzdenek. PIETRO GERMI Válás olasz módra című filmjének ítélte az Olaszország­ban működő külföldi újságírók egye­sülete az 1961-es év legjobb olasz filmjének díjét. A SZOVJETSZKÁJA ENCIKLOPÉDIJA kiadóvállalat' a. Filmtörténeti Intézet­tel együtt részletes filmszótárt készít, amely magába foglalja a film-művé szet különböző ágazataiban előfor duló fogalmakat és kifejezéseket. A művet számos fénykép egészíti k! A fő fogalmakat és szakkifejezésekel több nyelven tüntetik fel. A kisgrafika cseh mestere A művészi grafikának van egy ágazata, amelyet gyakran nem, értékelnek kellőképpen, pedig a ki­állítási termek nélkül is eljut a leg­szélesebb néptömegekhez, sokmilliós példányszámban terjed és utat talál a világ legtávolabbi zugaiba is. A képzőművészetnek e válfaja a kis grafik és idetartozik többek között a bélyegtervezés, exlibrisztika (könyv­jelző, művészet j stb. A szép posta­bélyeg nemcsak a filatelisták nagy táborát örvendezteti meg, akiknek albumában egy-egy ország történel­mének, fejlődésének művészi szín­vonalú ábrázolása gyűlik össze, ha­nem a leveleket író és kapó százmil­liók ízlésének formálója. Naponta száz és százezer levél indul útnak az öt földrész különböző országaiba az illető ország kisgrafikájának legelter­jedtebb műfajával, a bélyegekkel. Melyik művészeti ág képes verseny­re kelni ezekkel az apró képekkel? A legutóbb már a festészet is a bé­lyegeken keresztül próbál eljutni az egyszerű emberek millióihoz, egyre több ország jelenteti meg klasszikus értékű festmények reprodukcióit bé­lyegeken. Akinek műv ei t 120 millió példányszámban terjesztik Meglátogattuk prágai műtermében Kifi Svengsbírt, a cseh kisgrafika egyik kiemelkedő - képviselőjét. A mérőműszerek gyárának szomszéd­ságában épült munkáslakás legfel­ső entjeletét rendezték be műtermek­nek. Az óriási ablakokon beáradó fény vidámsággal tölti meg az íz­lésesen berendezett szobát. A falon gyönyörű színekben pompázó lepke­gyűjtemény, a falakon ritkaszépségű régi fafaragások. A függönnyel el­választott részben pedig szinte a te­tőig emelkedő pódiumon a munka­asztal, a grafikus és acélmetsző ezernyi szerszámával. Miközben Jiťi Svengsbír metszetei nek, rajzainak, tervezeteinek gazdag gyűjteményében lapozgatunk, feltesz­szük az első kérdést: • Miért választotta éppen a kisgrafikát művészi kifejezési eszközéül? — Gyerekkoromban szerettem meg a rajzolást, de kertész szerettem volna lenni. A polgári iskola elvég­zése után szüleim faragó- és metsző­műhelybe adtak, de hamarosan ott­hagytam és Bäcker metszőintézeté­ben tanultam meg a kisplasztika és éremmetszés mesterségét. Ez azon­ban nem elégített ki. Többre vágy­tam. Állandóan rajzoltam és esti is­kolán fejlesztettem képességeimet. A felszabaduls után mint gyakorlott metsző jelentkeztem az iparművé­szeti felsőiskola grafikai tagozatára. Ez eldöntötte további pályafutáso­mat. • Tudjuk, hogy bélyeget ter­vez, metszetekei készít, exlibri­szeket alkot, illusztrál, oklevele­ket, meghívókat rajzol. E változa­tos munka közül mégis mi nőtt leginkább a szívéhez? — A legszívesebben bélyegeket tervezek és exlibriszeket rajzolok. Az utóbbiról kevesen tudják, hogy a vi­lágon eléggé elterjedt grafikai mű­faj, sokan gyűjtik és rendszeres ki­állításokat rendeznek exlibriszekből. A hazai kiállításokon kívül kiállítot­ták műveimet Lipcsében, Bécsben, és Barcelónában. Legjobban szívem­hez nőtt a réz- és az acélmetszet, a vonalak legtökéletesebb finomsága számomra a legalkalmasabb kifejezé­si forma. — Eddig körülbelül 60 bélyeget terveztem és 60 bélyegmetszetet ké­szítettem másoŔ rajzai alapján. Ez körülbelül 120 millió példányszám — teszi hozzá mosolyogva — kevés művész dicsekedhet ilyen óriási szá­mú reprodukcióval. «0 -ű A művésznek mindegyik alkotása a szívéhez nőtt, mégis megkockáz­tatjuk a kérdést, melyik művét tart• fa a legsikerültebbnek. Gondolkodás nélkül válaszol: — Mindig a legújabb feladat a legérdekesebb és ha elkészül a mű, az a legkedvesebb. Most például a Teplice 1200 éves fennállására ké­szített bélyeg jelentette számomra a legnagyobb élményt. Elővesz egy paksaméta skicclapot és lerakja a szőnyegre. Vagy har­minc különféle variáció. A levelek, a kút stilizálásénak sok-sok változa­ta sorakozik egymás mellett. Ezek­ből a részletekből készült el a ter­vezet, amelyet a bizottság kivitele­zésre jóváhagyott. Ezután előkerül­tek a metszőszerszámok és egyhó­napos szorgalmas, kitartó munkával eredeti nagyságban acélba metszette a finom vonalakat a művész. Kik a példaképei? Természetesen elsősorban a régi nagy mesterek: Dürer, Holbein, Ma­íisse, Antonio da Messina és különö­sen az acélmetszés cseh klasszikus sa, V. Hollar. De sokat lehet tanul­ni a mai francia és skandináv met­szőktől. Jifí Svengsbír, az acélmetszőtű egyik jeles cseh mestere müveinek népszerűségéről tanúskodik az a sok-sok levél, amelyet a világ min­den tájáról kap. A hozzáérkező le­velekre szorgalmasan válaszol és igyekszik teljesíteni a levelezők leg­különböző kívánságait. Emellett még marad ideje a zenére, sportra és a sétákra. Különös rajongója a régi Prágának, művészete ezer gyökér­rel táplálkozik a cseh hagyomá­nyokból. Művészi hitvallása a hasznos alkotó munka olthatlan szeretete, állandóan az újabb feladatok legtö­kéletesebb megoldásának tüze heví­ti, s ez záloga további sikereinek. SZŰCS BÉLA Szlovákiai műkedvelők a jirásek Hronov-i ünnepségeken Ez Idén már harmlnckettedszer rendezik meg Hronovban az ünnep­ségeket, amelyeknek keretében évről évre megtartják hazánk legkiválóbb műkedvelő színjátszó együtteseinek szemléjét. A hronovi országos szem­lén ez idén fellépő 12 együttes sorá­ban két szlovákiai — a treoiSovl Potravinár üzemi klubjának és a brarlslava. „Za rampami" színháznak együttese ls bemutatkozik. A két együttes az idei, Spišská Nová Vesen rendezett szlovákiai szemle díjnyer­tese. A szlovákiai műkedvelő színjátszás forradalmi hagyományai munkásmoz­galmunk kezdetére vezethetők visz­1, sza. Ebben a szellemben készült fal az említett két együttes e hronovi ünnepségekre A bratíslavai „Za rampami" kis-: színház együttese egyik legsikeresebb műsorát — Janko Král és Ján Botto balladáit, valamint Ján Smrk „Költői beszélgetések" című alkotását adja elő színpadi feldolgozásban. 1962. július 7. ÜJ SZŐ 3 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom