Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)
1962-07-21 / 199. szám, szombat
STRÁŽNICE UTÁN AZ IDÉN IS ezreket és tízezreket vonzottak a strážnlcei napok, ahol a legjobb népművészeti együttesek tudásuk legjavát mutatták be. A felszabadulás utáni új életünk valósága hívta életre Strážnicét s azóta immár tizenhetedszer került sor erre a seregszemlére. Azonban nemcsak a hagyományt bizonyító 17 esztendő Strážnice értékmérője, hanem elsősorban az a művészet és tudás, melyet öntevékeny és hivatásos együtteseink évről évre felvonultatnak. Az a nagyarányú nemzetközi részvétel pedig, mellyel az idén találkozhattunk, csak emelte Strážnice megalapozott rangját. A külföldi együttesek közül finn, francia, olasz, magyar, német, román, svéd, szovjet együttesek fellépését láthattok. A müsorösszeállítást illetően a külföldi együttesek — néhány hazai együttessel — a „Barátság" műsor keretében léptek fel. A „Gyöngyszemek" elnevezésű, közel háromórás program hazai öntevékeny együtteseink seregszemléje volt. „Nokturno" címmel a hogyományos éjszakai műsor bemutatására került sor, melyben a falu napnyugta utáni életének egyes mozzanatait elevenítették táncban és dalban. Ezenkívül önálló műsorral lépett fel a Lúčnica, s ezt megelőzően, mintegy a népművészeti együttesek vetélkedésének nyitányaként került sor a hazai együttesek szereplésére épített ünnepi műsor bemutatására. Itt a fő súlyt nem az egyes jellegzetes népi táncok felvonultatására, hanem megváltozott új életünknek a táncban, és ritmusban tükröződő bemutatására helyezték. Nem célunk és még kevésbé feladatunk, hogy a strážnicei országos seregszemlét alaposabban értékeljük. A seregszemle azonban akaratlanul is felidézi a gombaszögi kérdőjeleket s kínálja az összehasonlítást, a tanulságot. A seregszemle legfőbb jellemzőjét egy mondatban: A művészi színvonal mindenekelőtt l jbe foglalhatnám össze, a rendezés, a mennyiségi elv érvényesítését ugyanis minőségi mutatóktól tette függővé, s az együttesek szinte mindegyikénél jólesett látni a körültekintő, nagy műgonddal végzett munkát. Olyan kiváló együttesek, mint az ötletes, humoros népi játékokat a tánc nyelvén bemutató bfeclavi együttes, vagy a 'trenčíni Ifjú Gárda gyermekegyüttes, továbbá a šafárikovói Čiertazeň és e košicei Carnica együttesek méltán, lehetnek a magyar népművészeti együttesek ösztönzői. Annál ís Inkább, mivel az adottságokat illetően csoportjaink hasonló feltételekkel rendelkeznek, mint bármely más, akár cseh, akár szlovák együttes hazánkban. Kétségtelen, hogy a CSEMADOK gombaszögi találkozóján szereplő együttesek áldozatvállalásból s a néphagyományok ápolásából és terjesztéséből, valamint új , tartalom megtöltéséből — jól vizsgáztak. Valahogy azonban úgy tűnt — s ez Strážnice után csak kirívóbban érzékelődött —, hogy a formanyelv erősen leszűkített motívumai útját szegik a nagyobb, a művészi igényesség érvényesülésének s ugyanakkor a nemegyszer kellő körültekintést hiányoló stíluselemek .ömlesztése" kuszává téve a mondanivalót, jogos kétséget hagy bennünk a népművészet gazdag tárháza formakincsekben nyújtott lehetősége ismeretét illetően. STRÁŽNICÉN is láthattunk lényeges színvonalbeli különbséget az egyes csoportok közölt. Tény azonban, hť>gy a számunkra már eléggé megszokott, sokszor lazán „összetákolt" táncokkal nem találkozhattunk. A táncok mindegyikét a stílusegység és a jellegzetes népi motívum jellemezte. S ez a tény mindenekelőtt a művészeti vezetés felelősségét veti fel. Ha a seregszemlék „rúgóját, ösztökélő motorját" keressük, azt hiszem elsősorban ez, — a nagyobb igényesség segíthetne a célhoz. S itt csak Igenelni lehet Dobos László gombaszögi értékelésére (Oj szó, 1962. július 13): „..[témát, elgondolást, ötletet még lehet .szállítani', sugalmazni, de a szép, tiszta tánchoz szükséges gazdag nyelvet hosszantartóan kutatnunk és tanítanunk kell". S azt hiszem, a kutatás és tanítás, a megfogamzó új értékek „kihordása" közben jobban figyelhetnénk a már „beérkezett" (leírt!), mindennapjainkat a legteljesebb és legkövetkezetesebb formában kifejező táncokra is. Strážnice itt is ( nem egy ösztönzést adott. Figyelmet érdemlő elv lehet: inkább művészetet adni, mint nemegyszer kétes értékű alkotásokat. Még ha a legjobb szándék szüli is őket! S ha már Gombaszög kapcsán felvetődött a program ésszerűsítésének igénye, Strážnice példát is itiutatott. Természetesen, nem a szolgai utánzást ösztökéljük, inkább az analógiás újatteremtés szükségét hangsúlyozzuk. Az ünnép'l műsor ritmikusan reakcióval folytatott együttműködés ellen? Ha a politikai botlást nem követi talpraállás, túlzott liberalizmussá válik a hibás világnézet elhallgatása, viszont hosszú évek múltén nem kell a múltba tartozó politikai szereplést kiélezni ott, ahol nincs szó a rosszban való megfeneklésről. A TÖRTÉNETÍRÓNAK VIGYÁZNIA KELL, hogy ne örökítsen meg érdemetlen jelenséget, hogy a ködössé váló múltból ne történhessen meg fasiszta csirák átcsempészése a Jelenbe. Egyszóval marxista éberséggel kell szemügyre vennie az irodalom útját távoli századoktól napjainkig. összefoglalóan elismételjük: hogy Sziklay László szlovák Irodalomtörténeti kézikönyvének kettős értéke van. Ez a megállapítás vonatkozik nemcsak arra, amit mond, hanem arra ls, ahogyan közli mondanivalóját. Megismertet olyasmivel, amit magyar szakembernek, és irodalomkedvelőnek eddig nem volt alkalma Ilyen alapossággal, Ilyen megbízhatóan és messzetekintően megismerni, de amit ismernie szocialista korparancsnak érzett szükséglet. Sziklay viszonyulása tárgyához azért becses, mert nemcsak tényeket közöl, érdekesen, hanem valóságos belső kapcsolat fűzi témáihoz. Bármely más irodalom dolgainak tár-, gyalása magyar tudományos fórumon nem olyan komplex feladat, mint a szlovák irodalommal való foglalkozás. Igazságszeretet, tapintat s a nemzeti önrendelkezést elismerő, a nemzeti létet megbecsülő szocialista humanizmus, a népi kölcsönösség átérzése szükséges itt. Arra az irodalmi érzékre gondolunk, amely bele tudja magát élni egy küzdelmes fejlődést megjáró nemzet irodalmi törekvéseibe. A szerző teljes nyíltsággal utal arra, hogy 6 az úgynevezett szellemtörténet Ingoványos, és a színtelen pozitivizmus sivár egyhangúságából át tudott telepedni a szocialista szemlélet termékeny talajára és felszámolta azt a politikai magatartást, amelyre a „hungarocentrikus" megjelölést alkalmazza. A szomszédokra tekintő alapszemlélet változásáról beszél Sziklay könyvének előszava. Szóba kerül a százados együttélés és ennek teljes megszűnése. Dialektikusan gondolkodva az jut eszünkbe, hogy gyakran családtagok akkor eszmélnek egymásra, amikor a körülmények egymástól különválasztották őket és ekkor váltak képessé arra, hogy helyes távlatban mérjék fel' kapcsolatuk jelentőségét. Hogy Sziklay László ebben a tekintetben mennyire mentes maradt a levitézlett reakció szennyes áradatától, annak bizonyítéka a már említett 1942-ben megjelent könyve, bizonyíték arra, hogy akkor, nehéz körülmények között hű maradt önmagához, ahhoz a bizonyos tekintetben demokratikus neveléshez, amelyet — a második világháborúig Szlovákiában élve —• kapott és megszerzett. Ma önérzetesen hivatkozhat arra az igazolásra, amelyet becsületes álláspontjának elégtételéül hozott meg számára a szocializmus építéséig jutó történelem. AZ IGAZMONDÁS NEM FÁJHAT SOHA, ha egyenlő mértékkel mér és jóindulat szólal meg benne. Sziklay könyve magyar oldalon figyelmeztet arra, amit ott figyelmen kívül hagytak : a teljes nemzeti önjogúság és önrendelkezés respektálására. Másfelől szlovák oldalon ráirányítja a figyelmet a politika! változásoktól függetlenül megmaradó értékekre, közös hagyományokra s a két szomszéd közötti művelődési kapcsolatok megsemmlsíthetetlenségére. Sem a hetyke lenézés, sem a sérelmek miatti elkeseredés szülte ellenszenv nem szolgá.lhat alapul emberies népközi viszonyuláshoz. A tegnapot eléktelenítő hibák terméketlen örökség gyanánt a rossz múlt lomtárába kerültek s emlékük felidézése a bekövetkezett üdvös változások jelentőségére hívja fel a figyelmet. Elsősorban a magyarországi érdeklődők számára teljesíti az Ismertetett mű felvilágosító küldetését, de bizonyos. hogy iránta szocialista köztársaságunkban is megérdemelt érdeklődés mutatkozik, mert Sziklay tudományos és erkölcsi törekvéseinek haladó világunkhan van és. lesz visszhangja. pergő számai magas fokú szervezettségről tanúskodtak, s ugyanakkor a műsorszerkesztés a tematikai részarányok érvényesítésében ls helyesnek bizonyult. Kerülték a nehézkes, terhelő megoldásokat, s a rendezés a népi tánc és az énekművészet érvényesülését segítette. S amit ugyancsak meg kell jegyezni, egyáltalán nem ment a műsor és a nagyobb megértés rovására, hogy a laterna maglkás háttérvetítés megoldásától eltekintettek Sőt! A kiváló együttesek szereplésében az egyszerűség, gazdag művészi élményt hozott a nézőknek, s hogy úgymondjam: hamisítatlanná tette mondanivalójukat. A NAGYOBB TÉMAEGYSÉGET kifejező műsor-kompozíció jól érvényesült az ünnepi műsorban, lényeges részarányt biztosítva a jelen ábrázolására. Á „Gyöngyszemek" című műsor keretében pedig a táncjellegzetességek (kardtáncok, 'körtáncok, verbunkosok stb.) szerint csoportosították a fellépéseket. Ugyanakkor a „személytelen" konferálás is határozott előnynek számított — lehet, hogy kissé a hátrányos tapasztalat befolyása alatt — s a kitűnő technikai gondosság jelentős részt vállalt a sikerből, s ez is a rendezés hírét öregbíti. Gombaszöghöz hasonlóan Strážnicén is viszonylag kevés énekkar szereplését láthattuk. Ez részben érthető okokra vezethető vissza (szervezési, anyagi, technikai kérdések), kóruskulturánk fejlesztése érdekében azonban az országos méretű versengés ezen a téren is indokölt — s itt már a fesztiváljelleg erősebben esik iatba! —-, természetes, a minőségi elv körültekintő érvényesítésével! Fejlettebb, rutinosabb együtteseink némelyikénél már eddig is találkozhattunk olyan próbálkozással, mely a népi tánc és a balett motívumaira épített. Strážnicén két együttes — a prágai ČKD Stalingrad üzemi tánccsoportja és az Állami Népi Együttes — vállalkozott egy-egy balett művészi tolmácsolására. Talán nem jelentene haszontalan próbálkozást, ha legjobb együtteseink — formanyelv és kifejező erő keresésében — a táncnak ehhez a legfejlettebb formájához is eljutnának s vele is ötvöznék művészetüket. EGYÜTTESEINKET az elmúlt években nemcsak a jelentős számbeli gyarapodás jellemezte, hanem mesterségbeli tudásuk elmélyülése'. Is. S ha a jövő szempontjából felvetődik a nagyobb művészi igényesség, úgy hadd liangsúlyozzúk ebben a feladatban a szakvezetés felelősségét. Strážnice az elmélyült, alkotó munka igénye szempontjából is a lehetőségek ösztönzője, felvonuló területe volt. Csak egész marékkal kell meríteni belőle! FÖNOD ZOLTÁN A CSEMADOK Zlaté Klasy-i színjátszó! a napokban nagy sikerrel vendégszerepeltek Senecen Kemény— Taby—Erdőssy Valahol délen című zenés darabjával. siker elsősorban ifj. Kerekes Jenő rendezői munkáját dicséri. " • (P. Gy-é) A FRANCIA ÁLLAMI SZÍNHÁZAK szeptember elsejétől 10 százalékkal emelik a jegyek árát. A NÉPEK BARÁTSÁGÁNAK INTÉZETE Kubában nemzetközi fotoversenyt rendez „A népek harca az imperializmus ellen" címmel. A verseny kiállítással fejeződik be, amelyet a kubai forradalom negyedik évfordulóján rendeznek meg. AZ IDEI VELENCEI GYERMEKFILMFESZTIVÁLON, amelyen 16 ország művészei vettek részt, a nagydíjat az Első szerelem című szovjet film nyerte. MOSZKVÁBAN a leszerelési és béke-világkongresszus alatt filmhetet rendeztek olyan szovjet és külföldi filmekből, amelyek .a békéért, a népek megértéséért és a békés együttműködésért küzdenek. PIETRO GERMI Válás olasz módra című filmjének ítélte az Olaszországban működő külföldi újságírók egyesülete az 1961-es év legjobb olasz filmjének díjét. A SZOVJETSZKÁJA ENCIKLOPÉDIJA kiadóvállalat' a. Filmtörténeti Intézettel együtt részletes filmszótárt készít, amely magába foglalja a film-művé szet különböző ágazataiban előfor duló fogalmakat és kifejezéseket. A művet számos fénykép egészíti k! A fő fogalmakat és szakkifejezésekel több nyelven tüntetik fel. A kisgrafika cseh mestere A művészi grafikának van egy ágazata, amelyet gyakran nem, értékelnek kellőképpen, pedig a kiállítási termek nélkül is eljut a legszélesebb néptömegekhez, sokmilliós példányszámban terjed és utat talál a világ legtávolabbi zugaiba is. A képzőművészetnek e válfaja a kis grafik és idetartozik többek között a bélyegtervezés, exlibrisztika (könyvjelző, művészet j stb. A szép postabélyeg nemcsak a filatelisták nagy táborát örvendezteti meg, akiknek albumában egy-egy ország történelmének, fejlődésének művészi színvonalú ábrázolása gyűlik össze, hanem a leveleket író és kapó százmilliók ízlésének formálója. Naponta száz és százezer levél indul útnak az öt földrész különböző országaiba az illető ország kisgrafikájának legelterjedtebb műfajával, a bélyegekkel. Melyik művészeti ág képes versenyre kelni ezekkel az apró képekkel? A legutóbb már a festészet is a bélyegeken keresztül próbál eljutni az egyszerű emberek millióihoz, egyre több ország jelenteti meg klasszikus értékű festmények reprodukcióit bélyegeken. Akinek műv ei t 120 millió példányszámban terjesztik Meglátogattuk prágai műtermében Kifi Svengsbírt, a cseh kisgrafika egyik kiemelkedő - képviselőjét. A mérőműszerek gyárának szomszédságában épült munkáslakás legfelső entjeletét rendezték be műtermeknek. Az óriási ablakokon beáradó fény vidámsággal tölti meg az ízlésesen berendezett szobát. A falon gyönyörű színekben pompázó lepkegyűjtemény, a falakon ritkaszépségű régi fafaragások. A függönnyel elválasztott részben pedig szinte a tetőig emelkedő pódiumon a munkaasztal, a grafikus és acélmetsző ezernyi szerszámával. Miközben Jiťi Svengsbír metszetei nek, rajzainak, tervezeteinek gazdag gyűjteményében lapozgatunk, felteszszük az első kérdést: • Miért választotta éppen a kisgrafikát művészi kifejezési eszközéül? — Gyerekkoromban szerettem meg a rajzolást, de kertész szerettem volna lenni. A polgári iskola elvégzése után szüleim faragó- és metszőműhelybe adtak, de hamarosan otthagytam és Bäcker metszőintézetében tanultam meg a kisplasztika és éremmetszés mesterségét. Ez azonban nem elégített ki. Többre vágytam. Állandóan rajzoltam és esti iskolán fejlesztettem képességeimet. A felszabaduls után mint gyakorlott metsző jelentkeztem az iparművészeti felsőiskola grafikai tagozatára. Ez eldöntötte további pályafutásomat. • Tudjuk, hogy bélyeget tervez, metszetekei készít, exlibriszeket alkot, illusztrál, okleveleket, meghívókat rajzol. E változatos munka közül mégis mi nőtt leginkább a szívéhez? — A legszívesebben bélyegeket tervezek és exlibriszeket rajzolok. Az utóbbiról kevesen tudják, hogy a világon eléggé elterjedt grafikai műfaj, sokan gyűjtik és rendszeres kiállításokat rendeznek exlibriszekből. A hazai kiállításokon kívül kiállították műveimet Lipcsében, Bécsben, és Barcelónában. Legjobban szívemhez nőtt a réz- és az acélmetszet, a vonalak legtökéletesebb finomsága számomra a legalkalmasabb kifejezési forma. — Eddig körülbelül 60 bélyeget terveztem és 60 bélyegmetszetet készítettem másoŔ rajzai alapján. Ez körülbelül 120 millió példányszám — teszi hozzá mosolyogva — kevés művész dicsekedhet ilyen óriási számú reprodukcióval. «0 -ű A művésznek mindegyik alkotása a szívéhez nőtt, mégis megkockáztatjuk a kérdést, melyik művét tart• fa a legsikerültebbnek. Gondolkodás nélkül válaszol: — Mindig a legújabb feladat a legérdekesebb és ha elkészül a mű, az a legkedvesebb. Most például a Teplice 1200 éves fennállására készített bélyeg jelentette számomra a legnagyobb élményt. Elővesz egy paksaméta skicclapot és lerakja a szőnyegre. Vagy harminc különféle variáció. A levelek, a kút stilizálásénak sok-sok változata sorakozik egymás mellett. Ezekből a részletekből készült el a tervezet, amelyet a bizottság kivitelezésre jóváhagyott. Ezután előkerültek a metszőszerszámok és egyhónapos szorgalmas, kitartó munkával eredeti nagyságban acélba metszette a finom vonalakat a művész. Kik a példaképei? Természetesen elsősorban a régi nagy mesterek: Dürer, Holbein, Maíisse, Antonio da Messina és különösen az acélmetszés cseh klasszikus sa, V. Hollar. De sokat lehet tanulni a mai francia és skandináv metszőktől. Jifí Svengsbír, az acélmetszőtű egyik jeles cseh mestere müveinek népszerűségéről tanúskodik az a sok-sok levél, amelyet a világ minden tájáról kap. A hozzáérkező levelekre szorgalmasan válaszol és igyekszik teljesíteni a levelezők legkülönböző kívánságait. Emellett még marad ideje a zenére, sportra és a sétákra. Különös rajongója a régi Prágának, művészete ezer gyökérrel táplálkozik a cseh hagyományokból. Művészi hitvallása a hasznos alkotó munka olthatlan szeretete, állandóan az újabb feladatok legtökéletesebb megoldásának tüze hevíti, s ez záloga további sikereinek. SZŰCS BÉLA Szlovákiai műkedvelők a jirásek Hronov-i ünnepségeken Ez Idén már harmlnckettedszer rendezik meg Hronovban az ünnepségeket, amelyeknek keretében évről évre megtartják hazánk legkiválóbb műkedvelő színjátszó együtteseinek szemléjét. A hronovi országos szemlén ez idén fellépő 12 együttes sorában két szlovákiai — a treoiSovl Potravinár üzemi klubjának és a brarlslava. „Za rampami" színháznak együttese ls bemutatkozik. A két együttes az idei, Spišská Nová Vesen rendezett szlovákiai szemle díjnyertese. A szlovákiai műkedvelő színjátszás forradalmi hagyományai munkásmozgalmunk kezdetére vezethetők visz1, sza. Ebben a szellemben készült fal az említett két együttes e hronovi ünnepségekre A bratíslavai „Za rampami" kis-: színház együttese egyik legsikeresebb műsorát — Janko Král és Ján Botto balladáit, valamint Ján Smrk „Költői beszélgetések" című alkotását adja elő színpadi feldolgozásban. 1962. július 7. ÜJ SZŐ 3 *