Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-08 / 156. szám, péntek

'"imi^m^ A bušincei szövetkezetesek (lučeneci járás) az építkezéseknél is takarékoskodnak. A közeljövőben adják át rendeltetésének az új baromfitelepet, amelyet önsegély útján építettek s így 30 000 koronát takarítottak meg. A 174 férőhelyes tehénistállót (a képen) is önsegéllyel építik- (Agócs V. felvétele) Eddig csak géppel A galántai Járásban a komplexbrigádok nagymértékben hozzájárultak a tavaszi munka első és második részének gyors elvégzéséhez. A topoľnicai EFSZ-ben 251 hektáron termelnek szemes kukoricát és 115 hektáron silót. Ezt a területet Göcze és Frenyák elvtárs komplexbrigádja műveli. Mivel az egész területet négyzetes-fészkes módszerrel vetették, a későbbi munkákat ls gépekkel végezhetik. Eddig már egyszer saraboltak, most készülnek a másodikra. A szövetkezetben nagy figyelmet szentelnek a cukorrépának is, amelyet 116 hektáron termesztenek. Május 31-én befejezték az egyelést, most pedig fejtrágyáznak. Az évelő takarmányok begyűjtésénél teljes mértékben kihasználják a kazalban való utánszárltást. A 110 hektárról lekaszált lucernát három ventillátor, egy gabonarosta és egy szénafújó segítségével kazalban fogják szárítani. Vadovics József, Galanta Üjult erővel Petényi Bertalan elnökké választásával rohamos fejlődés tapasztalható a Verká Caloinja-i szövetkezetben. A tapasztalt szakember maga köré csoportosította a közös gazdálkodás tevékeny tagjait, velük tárgyalja meg a munkák megszervezését. Már a tavaszi munkák első szakaszában megmutatkozott, hogy nagyot lépett előre a szövetkezet. A késel kitavaszodás ellenére minden munkát idejében elvégeztünk. A traktorosok szívvellélekkel, ha a helyzet megkívánta 11—12 órát Is dolgoztak. Vanda Lajos. Szelszki Vince és a többi traktoros méltán megérdemli a dicséretet. A tavaszi munkák második szakaszában is szép eredményeket mutat fel a szövetkezet. A növények sorközi megművelését folyamatossá tettük, naponta 90—110 dolgos asszony hajladozik, forgatja a kapát a földeken. Több mint 45 hektár kukorica kapilását, sőt 20 hektáron a cukorrépa egyelését ls elvégeztük A faluban széltében-hosszában hangoztatják: Ilyen munkaszervezés még nem volt a szövetkezet ötéves fennállása óta. Az építkezéseken ugyancsak zökkenőmentesen dolgoznak, július elsejére 150 férőhelyes Istállóba köthetjük be az állatokat. Szövetkezetünk állam Iránti kötelezettségeit első ízben teljesíti pontosan és egynéhány terméken kivül hiánytalanul. Húsból 103 százalékra tett eleget feladatainak, de tejből csak 88,2 százalékot mutathat fel. Egy dolog azonban bántja szövetkezeteseinket. A lučeneci vízgazdálkodási vállalat hanyagsága miatt felületesen építették meg az Ipoly mentén a gátakat. Ennek következtében még ma ls víz borítja rétjeinket és 50 hektár rét termelése értéktelenedett el. Ifj. Korcsok György, HNB titkár. Szépül a falunk Alig 500 lakosa van a mi kis faiunknak. Közigazgatásilag a szomszédos Somotorhoz tartozik, a kél község már csaknem összeépült. Erről akarok néhány dolgot megemlíteni, hogyan épil! és szépül a faiunk. Gyorsabban és szebben épül, mint azt legmerészebb álmainkban valaha is sejtettük volna. Nem lényegtelen beszélni arról, mi segítette elő, hogy falunk 103 házából 42 az utóbbi évben épült, hogy 11-et egészen átépítettek, hogy egyre több a televízió, hogy a motorkerékpárokról, mosógépekről, porszívókról ne is beszéljek. A gyors fejlődés oka az, hogy a helybeli EFSZ 1980-ban az előlegen kívül munkaegységenként 9 koronás részesedést fizetett, a múlt évi elszámoláskor meg 10 korona jutott egy-egy munkaegységre. Falunk szépQlése a nagyüzemi gazdálkodás s a szorgalmas munka gyümölcse. Rác* Andor, Somotor-Véč Szeretnénk látni a műsort Hetenként egyszer, mint sok más apa ts teszt, .eljárok a híradó moziba gyermekemmel. Sajnos, a koSlcei híradóban elég gyakran találkozhatunk olyan esetekkel, amelyek semmi esetre sem egyeztethetők Össze egy rendes filmszínház házirendjével. A főszereplők emberek, de . .. Folytassuk inkább a moziban Beállunk a pénztár előtti sorba. Kislányom megszámolja, hányan állnak előttünk. — Huszonkilencedik vagy apuka — közli gyermekem. Csoszogunk előre a sorban. Vaqy tízen jegy gyei elvonulnak, aztán bereked a sor, bezárul a pénztár ablaka. Tíz perc múlva valaki sejtett, hogy nem ürül a nézőtér, nem adhatnak több jegyet. Ojabb 'izenöt perc eltelte után ismét kinyílt a kis ablak, elObb re jutunk. Két jeggyel a kezemben besurranunk a sötét nézőtérre és állva szemléljük a vászonra vetített filmet. Velünk együtt még vagy negyvenen. Amikor meqqyújtják a villanyt, hely után nézünk. Alig mozdul valaki. Tovább állunk és a legközelebbi „váltásnál" egy helyhez jutunk. Bn a széken, lánukám térdemen ül Hogy helyhez futottam, egy fla'al lány lóuoltóból történt. Talán megszólalt benne az idősebb iránti tisztelet vagy . . .? Rövidesen erre is választ kaptunk. A mellettünk „kéz a kézben" ülő fiatal pár nyugodtan ül és szórakozik, figyelembe se véve a már látott és megunt műsort, sem azt, hogy nézőtársaikat zavarják. S s milyen nyugodtan c se vegnek, nevetgélnekI Igaz. fiatalok és tavasz van, de miért kell mindezt a híradóban ...?! — Ancsi, meddig akartok még Itt ülni? Ha nem jössz, szólok anyukának I — Szerencsénkre az előbb említeti türelmetlen lányka suttogó figyelmeztetése hatott a nővérére és tisztelőjére. Néhány perc múlva távoztak. A megüresedett két hely egyikén — zsibbadt térdemről leszállva — csemetém foglalt helyet. A másik után a sötétben két versenyt botorkáló, hangoskodó fiatalember tanúsított 'ettleges érdeklődést. A látottak után egy Idősebb néni még „Időben* elhagyta helyét, így a két hevesvérű fiatalember elhelyezkedett mellettünk. Gondoltam. elér'ék céljukat, ülnek tehát végre nyu qodtan, élvezhetfük a filmet Örö-nünk korát volt. Az egyik szomszédom kts Idö mfdva vésztjósló csuklósba kezdett. Tudtam rögtön, hogy nem tengeri betegségben szenved. Annak nem lehet ilyen rumszaga. A kiadós csuklásra egyre többen felfigyeltek. Amikor a fiatalembert félálmából felzavarta a csuklás — enyhén kifejezve — felkiáltott. — Andris, hol vagy? — visszhangzott a nézőtér. Erre a jegyszedönők is kutatni kezdtek a sötétben a rendbontó után. De sikertelenül. A legérdekesebb az volt, hogy a mozi egyik alkalmazottja éppen hozzá fordult kérdésével. — Kl kiabál Itt? — — Igazán nem tudom kérem — hangzott a suttogó, udvarias válasz. A kérdező tovább ment. A következő pillanatban a sötétség leple alatt egy mélyről jövő csuklás egész testében megmozgatta szomszédomat, jobbnak láttam távozni, még mielőtt a csuklósok várható következményeinek szenvedő alanyaivá válhattunk volna. Elég volt az „élvezetből". így mt ts úgy tártunk, mint az — ahogy mondani szokták —, aki „Rómában fárt és nem látta a pápát". A koitcei híradómozi Illetékeset és — rendbontók jóvoltából a filmekből oafmt keveset láttunk. Nem lehetne módosita nt ezen a házirenden? -ik Öntő ozesi proDiema A közelmúltban egy érdekes hír hívta fel magára a figyelmet. Arról van benne szó, hogy a Szovjetunióban az illetékes szakemberek kidolgozták az Ob, Irtisz és Jeniszej folyók iránya megváltoztatásának részletes tervét. Eszerint e három nyugat-szibériai nagy folyó nem ömlik majd az Északi jeges-tengerbe, hanem dél felé a sivatagot teszi termékennyé az életet adó víz. S hogy a milliárdos befektetések megtérülésének lehetőségeit is érzékeltessük, a három folyó vize olyan terület öntözését teszi majd lehetővé, amely félmilliárd ember számára terem elegendő gabonát. Ez bizony nem kicsiség, az ember hirtelenében fel sem tudja mérni a dolog nagyságát Mert félmilliárd ember számára elegendő gabona... kimondani is sok. S ha kételkedve fejünket csóválgatjuk, akkor a tudomány és a technika nagyszerűségét és diadalát csodálva körülbelül egy sóhajnál kötünk ki, gondolván — sajnos nálunk Csehszlovákiában nincsenek ilyen lehetőségek Pedig nálunk, ahol nem egészen 38 ár termőterület jut egy-egy lakosra szintén kellene egyi ilyen lehetőség, ám nekünk nincsenek sivatagjaink. • Nagy űr a víz Az esőzések előtt többször végigjártam az ország legtermékenyebbnek elismert területéi, a Csallóközt. Sok helyen szinte kétségbeesve panaszkodtak: — Mi lesz velünk, ha még pár napig nem lesz eső? Ami azt illeti, valóban vízszomjasan kókadt a gabona, de nem volt jobb helyzetben a tavasszal vetett növényzet sem. Mert mi is a helyzet a nagyobbrészben hordalék, kavicsos altalajú Csallóközben? Hazánk mezőgazdasági területeinek éppen ez a része (beleértve Komárno környékét és a Mátyusföldet is) kívánja leginkább a bőséges csapadékot. Ennek két fő oka van.' Eléggé természetes, hogy gabonából hektáronként 30—35, cukorrépából 400— 450, kukoricából 40—50, lucernából 70—80, sőt a 100 mázsát adó mátyusfőldi vagy csallóközi föld több vizet kíván, mint azok a területek, melyek talajösszetételüknél vagy éghajlati körülményeiknél fogva 25—40 százalékkal kisebb termést adnak. Hiszen a növény a fejlődéshez szükséges tápanyagokat, sókat, a víz segítségével vortja ki a talajból, sőt egyes növények alapanyagának [répa, burgonya, tök stb.l jelentős része is víz. Tehát az említett vidéken a hektárhozamok szempontjából' különlegesen nagy úr a víz. # Rossz vízgazdálkodás A másik és még lényegesebb ok, hogy hazánkban éppen ennek a csapadékra legigényesebb területnek a talaja „gazdálkodik" a legrosszabbul a vízzel Az átlagosnál jóval ritkább szerkezetű és kavicsos altalajú föld sokkal kisebb hányadát „őrzi" meg [és értékesíti) a csapadéknak, mint a jól művelt kötött talaj, hiszen mind a párolgás, mind a lefolyás lehetősége nagy. Ha a bodrogközi vagy az Ipoly-menti kötött talaj három hétig „őrzi" a vizet, a csallóközi föld napok alatt „elherdálja" — -az említett sajátosságok következtében. Az utóbbi időben a gépekkel végzett talajművelés és a jobb talajtömörítés következtében van ugyan valami javulás, de kevés. Szlovákiában a szárazabb esztendőkben a vegetációs időszakra eső csapadék mennyisége alig 200 mm. A Csallóközben és környékén még kevesebb. Volt olyan év, amikor májustól augusztusig nem hullott több 50 mm csapadéknál. Ugyanakkor ezekben a hónapokban a napi elpárolgás eléri, illetve elérné, ha lenne annyi nedvesség a talajban, az 5—7 mm-t. Ha számításba vesszük, hogy DélSzlovákiának ezen a részén elég gyakori a 15—20 napos szárazság, akkor már törvényszerűen adódik a következtetés, hogy egy 10—15 mm-es eső csak jelentéktelen hányadát fedezi a növények vízszükségletének, hiszen a gyors elpárolgás következtében még e csekély csapadéknak is jelentős része kárbavész. Csallóközben a talajszerkezet és a növényfajtától függően májustól augusztusig 120—180 mm lenne az ideális csapadékszükséglet egy-egy hónapra Ezzel szemben Komárnó környékén tavaly május, június és júliusban mindössze 50 mm csapadék hullott. A számok talán túlságosan ijesztők, mivel csapadékszegény esztendőt, illetve optimális szükségletet vettünk alapul. Olyan évet, amikor a környék mezőgazdasági üzemei alig 100—150 mázsa silókukoricát, 170—200 mázsa répát, 70—80 mázsa burgonyát takarítottak be egy-egy hektárról, holott Tfjúsápfalván már 1300 mázsát is adott hektáronként a tejes-viaszos érésű silókukorica. Vefké Kosihyban átlagosan több mint 500 mázsát a cukorrépa, Komárnőban pedig 62 mázsát a búza. Ha arra a kérdésre akarnánk választ kapni, hogy van-e nálunk „sivatag", akkor nem is indulhatunk ki másból, mint a legszárazabb évek terméséből. A lehetőségekhez mérten tavaly valóban inkább „sivatag" volt a Csallóköz, mint gazdagon termő róna. E vidék átélt már katasztrofális szárazságot és még lehetnek nehéz, évei is, ha az ember ezt a nagy urat, a vizet nem tudná szolgálatába állítani. > Vízbőség és csapadékhiány Évszázadokkal, sőt még évtizedekkel ezelőtt ls az volt Csallóköz lakosságának egyik legnagyobb problémája, hogyan szabaduljon meg a két Duna s részben a Vág pusztító áradásától. Veszélyt rejtett magában az, hogy a visszamaradt vizek óriási területeket elmocsarasítottak s ezek a területek nemcsak használhatatlanná váltak a mezőgazdasági termelés számára, de egyúttal szülőágyai lettek a sokféle fertőzéses megbetegedésnek. Szóval a vízjőség réme volt e vidéknek. Meg kell nég azt is említetünk, hogy Csallósöz egyes részeltek talaja csak alig magasabb, vagy egyszintű a iluna-fenékkel, így a talajvíz levezetése nagy részben csak szivattyútelepek segítségével ' lehetséges. A védőgátak építése már pár évszázaddal ezelőtt negkezdődött, a csatornaépítés és a •izivattyútelepek létesítése csak a múlt században. I Szélesek és mélyek i ezek a csatornák, melyeket azzal az elgondolással építettek, hogy vízlevezető szerepük mellett a belső vizek tárolását is szolgálják, mert ezzel könnyítették a szivattyútelepek munkáját is. Bár ezek a csatornák több ezer hektár földet tettek művelhetővé (emellett még sok ezer hektár föld termése volt kitéve veszélynek a talajvíz miatt, és még sok ezer hektár maradt parlagon a csak .részben megoldott csatornázás miatt), ez a csatornázás főképp a száraz esztendőkben komoly veszéllyel fenyegette Csallóköznek és környékének mezőgazdaságát. A vidék vízbőségét sokszor nem a helyi esőzések okozták, hanem azok a folyók, melyek messziről hozták ide a víz levezetésére alkalmatlan területre a vizet. Ez a vidék csapadékban akkor is szegény volt, amikor a két Duna vize csaknem összeért a sík területen. Nos, a gátak megépítése, a mély csatornák és a szivattyútelepek egyúttal azt ls jelentették, hogy Csallóközben és környékén a két Duna s a Vág, azaz a vízbőség ellenére úrrá lett a vízhiány. Mint korábban említettük, a tenyészidőre eső csapadékmennyiség minimális s ezt a kedvezőtlen helyzetet még súlyosbítja az aránytalanul nagy elpárolgás és leszívódás. • G

ond az öntözés Most tekintsünk el attól a ténytől, hogy az elkészült csatornák a kapitalista gazdálkodás „jóvoltából" beiszaposodtak s többé kevésbé alkalmatlanná váltak az eső és a talajvíz elvezetésére, illetve tárolására. A kapitalizálódó Osztrák-Magyar Monarchiában a földadót a csatornázás következtében várható maximális talajjavulás alapján határozták meg. Maradjunk annál, hogy Csallóköznek és környékének komplex vízrendezése csak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fejlődésével párhuzamosan vetődött fel. A múlt évtizedben néhány év alatt kitisztították a csatornákat s a régiek mellé több tízezer kilométer új csatornát húztak, részben állami beruházással, részben a CSISZ-brigádok és a lakosság segítségével. E munkák nagyszerűségét nem kisebbítheti az, hogy a vlzlevezetés megoldásával egyidőben az öntözés problémája is előtérbe került, méghozzá sürgősen. • Beszédes számok Térjünk vissza mégegyszer a számokhoz. Az egyes növények Ideális vízszükségletének kimutatása még mindmáig a tudományos kísérletezések tárgya. Ám az évtizedes tapasztalatok pontos kimutatások nélkül is sok mindent elárulnak a növények vízszükségletéről. A búza hektárhozama a sok évi átlaghoz viszonyítva hozzávetőlegesen 9 mázsával nagyobb, ez pedig körülbelül 40 százalékos termésnövekedés. (1961—1965 között a gabonák hektárhozamának 20—21 százalékos növelését tűztük ki.) Még nagyobb a különbség a répa és az évelők, nem kevésbé a füvek esetében. Itt az átlaghoz viszonyítva 60— 100 százalékkal növekedhet a hozam. A Topoľníky nemesítő állomáson, Okočon vagy akár a Dunajská Streda-1 járás több szövetkezetében és állami gazdaságában ezt példákkal tudják bizonyítani, mert náluk a különbség (az öntözés javára) az országos átlagot jóval felülmúlja. Ez teszi tehát sürgőssé a csallóközi vízprobléma megoldását. • Nem kritikus a helyzet Sok víz kell a növénynek — ennyi bizonyos. Olyan sűrű csatornahálózat, víztárolók és szivattyútelepek építése, melyek teljesen kielégítenék a szükségszerű öntözést, évtizedeket vesz igénybe. És mindenütt nem is gazdaságos az árasztásos öntözésen kívül a csatornából történő öntözés, mivel az átszivattyúzott víznek sok esetben több mint felét „elnyeli" a kavicsos altalaj. Ebből indult ki központi vezetésünk is, amikor az említett vidéken öntözőkutak építésére szorgalmazta a meliorációs szövetkezeteket. A meliorációs szövetkezetek dicséretére válik, hogy hazánknak ezen csapadékszegény területén néhány év alatt közel ezer kút épült. Csakhogy... (Ilyen „csakhogy" gyakran fordul elő az életben) a kutakat általában hulladékcsövekből készítették, átlagosan 26-30 cm átmérőjű csövekből. 20—22 m mélységig ezek 4—5 cm-t szűkülnek. Itt kezdődött a baj. A kutakhoz a SIGMA gyárban készült, 20 hektár öntözésére tervezett szivókosár szűrője 32 cm átmérőjű. Maga a szívófej 27 cm. Még tehát abban az esetben is csak néhány méterre, jóformán vízszintig engedhették le a kutakba a szívókosarat, ha a szűrőt eltávolították róla. Ez okozott gondot sok szövetkezet vezetőségének, tudván azt, hogy a termelés lényeges növeléséhez az öntözés elengedhetetlenül szükséges. Közölték is gondjaikat a Sigma üzemm'el. (Sajnos, erre az évre nézve későn.) Nem talált süket fülekre kérésük —, az hogy készítsen a gyár olyan szívókosarat, amely egyaránt alkalmas a folyókba, a csatornákba, illetve a kutakba. Már elkészült az új terv (lásd a képen), amely nemcsak azáltal jobb a réginél, hogy a 32 cm-es szívókosár helyett 19,35 cm átmérőjűt készítettek, hanem azzal ís, hogy a kosár és a csövek összekapcsolása a régi csavarozással szemben egy önmagát rászorító műanyaglemezzel történik, amely a gyakorlati alkalmazás terén gyorsabbá és olcsóbbá teszi a termelés technológiáját. Az ipar tehát, vagy úgy is mondhatom, hogy a tudomány és technika nem hagyja cserben a mezőgazdaságot. Csak a mezőgazdasági üzemek „ne felejtsék el" felhasználni ezt a nagy segítséget, mert ez is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy hazánkban az egy lakosra eső 38 ár termőterület ne legyen „sivatag", fianem bőven teremjen rajta minden, az ember ellátásáhhoz szükséges mezőgazdasági termék. t

I _ , Haraszti Gyula Ködoszhtó készülék A köd veszélyeszteti a gépkocsiforgalmat és sok esetben teljesen lehetetlenné teszi a repülőgépek leszállását. Éppen ezért rendkívül nagy az érdeklődés a S-,*..***,:-' Mezőgazdasági Főiskola tudományos dolgozói által szerkesztett* ködoszlató készülék iránt. A készülék propán-részecskéket bocsát ki a levegőbe. A kőd e részecskék körül lecsapódik. A kísérletek eredményei arról tanúskodnak, hogy az említett készülék 15—30 perc alatt szétoszlatja a ködöt. 1982. június 8. Ű3 SZÖ 5 * /