Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-26 / 174. szám, kedd

Ä takarmány termesztés mestereivé válnak 1

JÓ

1 gazdálkodik a dmm EFSZ <• í A lučeneci járásban levő divínl rán. jelenleg a tojóstyúkokat és a Kétségtelenül nagy jelentőségű a Banská Bystrica-t mozgalom, amely az intenzívebb takarmánytermesztésre irányul. Ott, ahol e mozgalmat helyesen értelmezték, tehát nem egyszeri akciónak, a rétek és legelök egyszeri rendezésének, tisztogatásának és trágyázásának tartották, jó eredményeket hozhat a mezőgazdáknak. A mozgalom ugyanis lehetővé teszi: a fehérjetartalmú takarmánytermesztést s ezáltal a tej és marhahústermelés lényeges növelését; a takarmánytermelés olcsóbbá tételét, ezáltal a tej és a hústermelés önköltségének csökkentését; a hegyi és hegyaljai területeken magasabb gazdasági hatékonyság elérését a mezőgazdasági földek minden egyes hektárján. Ogy tűnik, hogy a Banská Bystrica-i járásban eddig a mozgalom kezdeményezői — a hrochotai szövetkezetesek haladnak a leghelyesebb irányban. E szövetkezetben a mezőgazdasági földek 77 százaléka rét és legelő, mégis eddig csak igen alacsony szénatermést értek el (15 mázsát), a legeltetésnél pedig hektáronként 25 mázsát. Az egész legelőről kézzel takarították be a takarmányt. Nem csoda, hogy egy mázsa szénájuk tavaly is 120 koronába került. Ebből következik, hogy a rétek és legelők hagyományos kihasználási módszerével egy hegyvidéki gazdaság sem érhet el jó eredményeket. Ez a véleménye jan Považanecnek, a hrochotai szövetkezet könyvelőjének is: „Tulajdonképpen ez vezetett bennünket a Banská Bystrica-i mozgalom gondolatára. Ugyanis a réteken és legelőkön évről évre alcsóbb takarmányt akarunk termelni, és így akarjuk csökkenteni a tej és a súlygyarapodás költségeit." Előre megfontolt terv alapján Már a tavaszi napok eredményei megmutatták, hogy a hrochotai szövetkezetesek nem maradtak csupán a kezdeményezésnél. A réteket és legelőket három kategóriába osztották. Az elsőbe sorolták azokat, amelyeken Dolgozók filmfesztiválja a szlovákiai kerületekben (ČTK) — Bratislavában már nemsokára véget őr a dolgozók filmfesztiválja, de Košicén, Banská Bystricán, Prešovban, Nitrán Zilinán, Martinban és Starý Smokovecbeii csak szombaton, június 23-án először nyíltak meg a szabadtéri színpadok kapui. Ez idén rendkívül nagy az érdeklődés a fesztiválfilmek iránt. már gépeket lehet alkalmazni, s lényegesen növelhető a takarmánytermés. E réteket és legelöket újratermővé tették. A második kategóriába tartozó területeket megtisztították és műtrágyával megtrágyázták. A hrochotaiak jó terveik közül már nem egyet megvalósítottak. Az idén 160 hektár réten elvégezték az alapvető talajjavítást. Hengerezéssel és boronázással egyengették a rét felületét, eltávolították a különféle tüskés bokrokat és köveket. Az így rendbehozott kaszálót nitrogénes, salétromos és foszforos trágyákkal megtrágyázták, mégpedig 13 mázsa trágyát juttattak minden egyes hektárra. Ahol szükséges volt, réti herefű-keveréket vetettek. A munkában naponta átlag 10—15 szövetkezetes vesz részt. Egy lánctalpas traktor, 8 pár lófogat és megfelelő szerszámok álltak rendelkezésükre. A rétek rendbehozása körülbelül 4800 koronába kerül, ami öszszesen több mint 700 000 koronát tesz ki.. E költségek maradéktalanul megtérülnek. Már az idén az egész rendbehozott területen gépekkel végzik a takarmány betakarítását. A kézi kaszát és gereblyét traktoros és motoros kaszálógépek, szénaforgatók és gyűjtök helyettesítik. Tavaly a kézi kaszálásnál e területre több mint 600 műszakra volt szükség, az idén csak 50 műszakot vesz igénybe e munka. A széna mázsája csak 43 koronába fog kerülni, tehát 77 koronával kevesebbe, mint tavaly. A szövetkezetesek arra számítanak, hogy a rendbehozott területen 1300 mázsával több szénájuk terem. És ami a legfontosabb, a gépek segítségével a szénát idejébfn és jó minőségben takaríthatják be. Feltételezhető, hogy a hozamok növelésével ós a veszteség csökkentésével e területen kétszeres mennyiségű tápanyagot nyernek, ami csaknem 200 ezer liter tej termelését teszi lehetővé. Igaz, hogy a takarmány betakarításához még más feltételeket is kell teremteni. Jelenleg a szövetkezet tagjai két nagy szénapajtát építenek. Sajnálatos azonban, hogy még mindig nem gondoskodtak ventillátorokról. Nem elegendő az előkészített szárítók száma sem, mert csupán 35 ha-ra futja. A Banská Bystrica-i Smrečina védnökségi üzem dolgozói, akik válla! iák 300 vasszárító készítését a szövetkezet számára, e téren még többet is tehetnének. Figyelmet kell fordítani a legelőkre is Az első kategóriába beosztott rétek mellett a hrochoti szövetkezetesek nem feledkeztek meg a többi területről sem. Eddig 170 hektár legelőt hoztak rendbe és trágyáztak meg. A rétektől eltérően a legeKiket nagyobb adag káliumos és foszforos trágyával trágyázták meg. A nitrogénes trágyák közül ammóniáksót alkalmaztak. Ezzel akarják elérni, hogy a legelőkön a takarmány fokozatosan növekedjék és elegendő legyen a legeltetés egész ideje alatt. Az idén a hrochotiak sokat várnak a legelők tökéletesebb kihasználásától is. A távoli legelőkön 700 juh és 450 növendékmarha legel. Ebben már bent vannak azok a növendékállatok is, amelyeket az együttműködés keretében a vinicei szövetkezetesek és a bolkovcei állami gazdaság dolgozói hajtottak ide. Eddig gyakran megtörtént, hogy a pásztorok nem végezték jól munkájukat. A déli órákban, a legnagyobb hőség idején a marhákat és a juhokat sokáig a karámban hagyták. Ezáltal lefogytak az állatok. Most, hogy a szövetkezet állatállománya minél jobban gyarapodjék, a szövetkezet bevezette a pásztorok helyes díjazását. Az alapdíjazáson kívül a pásztor a súlygyarapodás minden száz kilogrammja után 100 korona jutalmat kap. A pásztorokat prémiumokkal érdekeltté tették a helyes karámozásban is, mert a szövetkezetesek ebben látják a távoli legelők kihasználásának egyedüli alkalmas és olcsó módját. Az idén a legelőknek körülbeiül a felén karámos legeltetést alkalmaznak. A szövetkezet tagjai igen helyesen az egyes legelők megfelelő elosztását is mérlegelik. Míg a növendékmarhák és a juhok a távoli legelőkön legelnek, a fejőstehenek számára a gazdaság központja közelében dús legelőt tartanak fenn. Kiadós táplálékról gondoskodna* a tenyészüszők számára is, amelyeket a trágyagazdaság termékeny legelőin legeltetnek. Mindezek az intézkedések együttvéve nemcsak intenzívebb takarmánytermelést, hanem a takarmány gazdaságos kihasználását is biztosítják és az állattenyésztési termelés fejlesztését szolgálják. Ján Kováčik, a szövetkezet elnöke konkrét számadatokat sorol fel: „Az általunk megteremtett feltételek lehetővé teszik, hogy szemestakarmány etetése nélkül a legeltetési időben egy tehéntől átlag 10 liter tejhozamot érjünk el naponta. A téli időszakra a silón és a kapásnövényeken kívül 15 000 mázsa szénát készítünk, ami lehetővé teszi, hogy naponta minden egyes tehéntől 7 liter tejet fejjünk. Úgy véljük, hogy ebben az irányban konkrét, jó a célkitűzésünk." Ez valóban reális terv, amellyel a hrochotiak a Banská Bystrica-i mozgalomba léptek. A réteken és a legelőkön már az idén sokkal több takarmányt akarnak termelni, hogy ezáltal emeljék az állattenyésztési termelés színvonalát. Amint látható, az indulás jó. Most csak az a fontos, hogy terveikből éš eddigi jó eredmé^ nyeikböl jottányit se engedjenek. ALEXANDER MIARTUS A lučeneci járásban levő divíni EFSZ határának több mint egyharmada 600 méternél magasabban fekszik a tengerszint felett. Ezért az állattenyésztési termelés mindig a „veszcparipájuk" volt. Főként szarvasmarha, hízósertés, juh és baromfitenyésztéssel, valamint méhészettel foglalkoztak. A takarmánytertnesztés azonban minden évben nagy gondot okozott. Ez főként a sertéshizlalásnál érintette őket érzékenyen. Ezért Divínben is megelégedessél fogadták a hegyaljai és a hegyi EFSZ-ek termelésének szakosításáról hozott határozatot. Eddigi tapasztai i

WmmämM Mária Kazová, a divíni EFSZ egyik baroinfigondozója takarmányt szóra tyúkok elé. (A szerző felvétele) lataikat a marhahús- és tejtermelésben akarják érvényesíteni. Fokozatosan bevezetik a törzskönyvezett rzarvasniarha tenyésztését, a sertéseknél a malactenyésztésre fordítanak na^y figyelmet. Igen sokat várnak a tyúktenyésztéstől. Terveik és eddigi Intézkedéseik a baromfihús és tojás valóban nagyüzemi termelésére utalnak. Már az idén több mint száz mázsa baromfihúst akarnak adni

1 közellátási célokra, nem beszélve a tojásfelvásárlás növeléséről. A törzsállományhoz — 1700 tojóstyúkhoz — már kora tavasszal több mint tizezer csirkét vásároltak. A legkorábbiak inár elkezdtek tojni. Hamarosan további 12 000 csirkét vásárolnak ugyanis az év végéig a tojőstyúkok számát hatezerre akarják növelni. Űg> tervezik, hogy már 1963ban legalább félmillió tojást adnak a felvásárlás céljaira! Igaz, a divíniek is nehézségekbe tr.köznek e terveik megvalósítása során. Jelenleg a tojóstyúkokat és a csirkéket is a nagyüzemi termelésnek meg nem felelő ólakban és ideiglenes épületekben tenyésztik. Még 1961 ben tervezték és meg is kezdték egy nagy tojócsarnok építését, csakhogy ... Különböző okokból még meg sem kezdték rendesen az építést. 1962-ben az építkezést újból besorolták beruházási tervükbe, de most sem megy úgy a munka, ahogy kellene, mert az érdekelt vállalatok nem gondoskodtak a villanyáram bekapcsolásáról. Ez nagy kár. Az épület alapjait a szövetkezetesek társadalmi munkában régen elkészítették, odahordták az anyagot ís, csak az áram hiányzik a betonkeverő és a szállítószalag működtetésére. Víz sincs. A divíniek azonban e késedelem ellenére is szilárdan elhatározták, hogy az idén befejezik a a tervezett tojócsarnokot és hatezer tojóstyúkot helyeznek el benne. N ost csak az a fontos, hogy a lu- čeneci Építkezési Vállalat és a Közép-szlovákiai Energetikai Ozem lu- čeneci járási igazgatósága mielőbb bekapcsolja a villanyt. A baromfitenyésztésben a divíniek eddig sem tartoztak az utolsók közé. A gondozók kollektívája 1961-ben tyúkonként átlag 110 tojást ért el. Az idén kötelezettséget vállaltak, hogy egy tojóstyúktól 140-re növelik a hozamot. A szövetkezet elnöke bízik abban, hogy a baromfigondozók még többre is képesek. A helyes etetési technika és a lelkiismeretes gondozás a szövetkezeti dolgozók legfőbb erénye, úgyhogy bizonyára az eddiginél sokkal igényesebb feladatok teljesítését vállalhatják. Megtudtuk továbbá, hogy a szövetkezet 1961-ben a tervezettt 120 000 tojás felvásárlását több mint 100 százalékra teljesítette. Az idén 170 000 tojást akarnak adni a közellátásnak. Ez azonban csak terv amit bizonyára alaposan túlszárnyalnak, hiszen csupán ez év első öt hónapjában több mint 85 000 tojást adtak felvásárlásra. A tojőstyúkoknak és általában a baromfinak igen ritkán adnak takarmánykeveréket. Amint tudjuk, ebben még mindig hiány van, úgyhogy csak saját készleteikre számíthatnak. A fő takarmány a burgonya, amit árpa- és zabdarával kevernek. Most még nem tudják, hogy ez a takarmány beválik-e majd a tojóstyúkok ketreces nevelésénél is. A divíniek bí.znak benne, hogy az idén sikerül elegendő jó minőségű takarmányt termelniük, olyan takarmányt, amely biztosítja a tojástermelés növelését. A divíni EFSZ kezdeményezése igen dicséretes. A baromfi- és tójástermelés növelésének fokozása bizonyára nagymértékben hozzájárul a lakosság jobb élelmiszerellátásához. JOZEF SLUKA A

ntonín Broža neve szakkörökben ismeretes. Hol Vsetín környékén tűnik jel, hol Dél-Csehországba látó gat, de a Morva síkság, sőt a még távolabb ra eső vidékek EFSZ-ei. állami gazdaságai is sűrűn látják vendégül. Senki se higgye azonban, •hogy gyakori utazásai jnak célja a vendégeskedés, hogy megérkezése után leül és ölbetelt •kézzel várja a sültgalambot, hogy körülrajongják, jól tartsák. Dehogyis. Mindig ő az adományozó fél. Ha kinyitja tömött tarsolyát, csak úgy hull belőle az aján dék: a sok szaktanács, új eljárási szabályok, hala dó módszerek. De még j arra sem rest, hogy két kezével eligazítsa az itt-ott felbukkanó hibákat, fogyatékosságokat. Ha szükségesnek mutatkozik, napokig ts elidőzik a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak körében. Ez az oka annak, hogy oly" ritkán található munkahelyén: a Földművelésügyi, Erdészeti és Vízgazdászati Minisztérium állattenyésztési szakosztályán. Ma azonban szerencsém van. Broža elvtárs íróasztalánál ül. Persze most sincs egyedül. Háromtagú bizottság veszi körül és figyelik minden szavát, szomjasan szívják magukba útmutatásait. Időnként egyikükmásikuk megszólal, hogy tisztázza a még nem teljesen világos kérdést, mely már 1955 óta foglalkoztatja a Český Téšín-i állami gazdaság dolgozóit: a takarmányélesztő új előállítási módszerének problémája. Ilyen fontos kérdésekkel foglalkozik napestig Broža elvtárs. Már 37 éve tanulmányozza a szarvasmarha és a serlés táplálékául szolgáló fehérjetartalmú takarmányféleségeket. Nem eredménytelenül. Kísérleti és kutató munkájában azonban nincs egyedül. A Csehszlovák Tudományos Akadémia háromtagú csoportjának tagjaként ez év tavaszán a kis kollek tiua a köztársaság építése terén szerzett érdemeiért magas állami kitüntetésben részesült. • • • ;;! _ Nemcsak az a fontos, hogy az állatok ne szenvedjenek A szakember hiányt takarmányben, hanem az is elengedhetetlen, hogy táplálékuk megjelelő mennyiségű fehérjét tartalmazzon: mégpedig a legjobb minőségű fehérjéket — egészíti ki önmagát elgondolkodva Broža elvtárs, majd tovább szövi a szót: — A fehérjék az ember és az állatok táplálékában egyaránt nélkülözhetetlenek. Ezért kell minél több fehérjedús, nagy tápértékű növényt termesztenünk, mely nemcsak az egészségre, de a fejlődésre, gyarapodásra is kedvező halassal van. — A fehérjék igen sokfélék és megfelelő összetételük, helyes adagolásuk a takarmányban egyike a legfontosabb problémáinknak — folytatja Broža elvtárs. Igy irányult társalgásunk fejlett mezőgazdaságunk szűk keresztmetszetére, a takarmányalap javítására, elsősorban a jól, könnyen emészthető fehérjedús növényekre. — A pálma a hüvelyeseké, mindenekelőtt pedig a 19 százalék fehérjét tartalmazó takarmánybabé — szűrjük le rövidesen a megállapítást. — Nagy kár, hogy oly keveset termesztünk belőle — sajnálkozik Broža elvtárs. Pedig hát a Karlovy Vary környéki állami gazdaságok dolgozói még mósL sem győznek eléggé hálálkodni, hogy tavaly megfogadták tanácsunkat. Ez évben már saját tapasztalataik alapján sokkal nagyobb területen vetettek takarmánybabot és borsót. Az elkövetkezendő években a hüvelyesek vetésterületét meg kell háromszoroznunk, úgy, hogy a többi takarmányfélék rovására vetésterületük jokozatosan elérje az egész vetésterület 7 százalékát. Kizárólag igy, a hüvelyesek vetésterületének bővítésével sikerülhet a takarmány félékben mutatkozó fehérjehiány kiküszöbölése. Tudvalevő, hogy a hüvelyesek termelése dúsítja a talaj nitrogéntartalmát, növeli termőképességét, ami igen fontos a következő vetések hozama szempontfából is. , Sok fehérjét tartalmaz a lucerna és a lóhere is. Mesterséges szárításuk és gyors betakarításuk lényegesen hozzájárul a takarmányalap javításához. Az erjesztett cukorrépa is nagy mennyiségű fehérjét eredményez. Az életet jelentő jehérjék azonban vegyi úton is előállílhalók. így pl. a karbamidot [húgyanyagot) a mezőgazdasági üzemek koncentrált állapotban kapják, megőrlik és a darába keverik. Igy jut a fejőstehén javított takarmányába napi 100—150 gramm jehérjetöbbletliez. Persze ügyelni kell a helyes adagolásra. Figyelembe kell venni, nem beteg e vagy nincs e kiéhezve a szarvasmarha. Ilyen állapotban semmi esetre sem táplálható a fenti vegyszerrel, melyet a sertés és a baromfi egyáltalán nem visel el. Ez utóbbiak számára fehérjetöbbletként csak csont- és húskoncenlrátumok, burgonya, vagy tefhulladék főhet számításba. A lakarmányéleszlő előállítása ipari úton történik, de azért elég gyakori a mezőgazdasági üzemek leegyszerűsített eljárása is. Hogy némi fogalmunk legyen az országos eredményekről, Broža elvtárs megemlíti, hogy pl. az idén ipari úton 34 000 tonna préselt takarmányélesztőt gyártunk. A leegyszerűsített „házi" eljárással kb. 4000 tonna préselt és mintegy 1300 tonna szárított takarmányélesztöt nyerünk. Milyen eredménnyel jár, ha a takarmány megfelelő menynyiségű növényi, vagy állati fehérjéket, vitaminokat és antibiotikumokat tartalmaz? Nem könnyű a válasz, hiszen éppen a helyes adagolási arányok megteremtése kutatásaink célja, és ezzel foglalkozik az állati fiziológiának nevezett új tudományág. Egy azonban biztos: az állatok gyarapodását fehérjedús táplálékuk biztosítja. A malacok, a szarvasmarhától eltérően, bár önmaguk keptelenek fehérjéket kitermelni, ha táplálékuk megfelelő mennyiségű fehérjéket tartalmaz, naponta 65 dkg-ot is híznak. Így van ez a fejőstehenekkel is, melyek naponta 10—12 liter tejet is képesek adni. Ha azonban elhanyagoljuk a helyes adagolást, egy-egy tehén tejhozama nem több napi 5 liternél és a malac, de még a szarvasmarha is cšak a fele súlyra hizlalható. Broža elvtárs már nem fiatal ember. Mindamellett fiatalos hévnél, kimondhatatlan szeretettel, féltő gonddal beszél a közös műről: a fehérjehiány kiküszöböléséért folytatott küzdelemről, mely bizony minden szabad idejét is igénybe veszi. Dehogy megy nyugdíjba! E problémákkal való tudományos kísérletezések jelentik számára az életet, l-losszú éves tapasztalatait pedig nem rejti véka alá. Készségesen, szívvel-lélekkel, önzetlenül adja tovább, magyaráz, tanít, hiszen több szem többet lát, több fül többet hall. Es még oly sok kérdés vár megoldásra e téren — mondogatja. Ezért küldik a felsőbb szervek gyakran külföldre is. Tapasztalatcsere nélkül tovább tartana, nehezebb volna zöldágra vergődni. Két éve annak, hogy a Szovjetunióból kitűnő módszerekkel megrakodva tért vissza. — Azóta már több helyütt meghonosítottuk az új erjesztő elemek alapján a takarmányélesztő ipari előállítását —• újságolja. De azért mi sem maradtunk adósak, mert aki kap, az ad is, pláne, ha a családban marad — hunyorít kedvesen. A szovjet elvtársaknak az antibiotikumokat tartalmazó takarmánnyal és a leegyszerűsített erjesztéssel, valamint a takarmány szárításával kapcsolatos jól bevált, saját tapasztalatainkat adtuk cserébe. A szocialista tábor- további sikeres együttműködése a biztosítéka annak, hogy mielőbb elérjük célunkat: a takarmányélesztő ipari előállításának gépesítéséi és automatizálását. KARDOS MÁRTA Ül SZÔ 4 * 1982- Í

ónius 2

B-