Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-24 / 172. szám, vasárnap

JELESRE VIZSGÁZTAK Gyönyörű, verőfényes júniusi nap, nyárnak is beillene. Szokatlan a hir­telen hőség, a hőmérő higanyszála már a harminc fok felé közeledik, és a minden átmenet nélkül bekö­szöntő melegben a levél sem rezdül. Ám a čajakovói szövetkezet gondosan művelt cukorrépája, kukoricája és burgonyája szinte áhitja a meleget. Érdekes, embert alig látni errefelé, csupán a szomszédos dűlőben, a vas­út mentén berregnek a növényápolást végző traktorok. A falu irányába bandukolva az a meggyőződésem alakul ki, mintha eb­ben a közös gazdaságban is kevés lenne a munkaerő. Az előbb látott kép, valamint a lucernásokról, rétek­ről lekerült takarmányok azonban gondolkodóba ejtenek. Csak akkor lá­tok tisztábban, amikor a kovácsmű hely udvarán véletlenül Kalita József brigádvezetővel találkozom. — Való igaz, mi sem bővelkedünk munkaerőben. Ezzel azonban jő előre számoltunk. Mindenütt gépesítettük a munkákat, ahol csak lehetett. A tag­ságnak ez Idén már a cukorrépaegye­lést sem kellett kézi erővel végeznie, mert egycsírájú vetőmagot alkalmaz­tunk. — Rendben van — válaszolom a termetes brigádvezetőnek, — de hogy birkóztak meg a takarmányokkal? — Nálunk már csak a kazalozásnál veszünk igénybe emberi munkaerőt. Egyébként a kaszálástól kezdve a be­takarításig a takarmánytermelés min­den munkáját gépesítettük. Hogy nagyobb súlya legyen a bri­gádvezető mondanivalójának, az ud­var végén létesített gépszérűre invi­tál. A kerítés mellett és a szín alatt sok gép, boronák, gereblyék, pótko­csik és egyéb szerszámok sorakoznak. Az egyik külsőre furcsa géptípusnál megállunk. A kombájn után akasztott nagy űrtartalmú szalmagyűjtőre Isme­rek, mely csak annyiban különbözik ez eredeti típustól, hogy a felvonó­szerkezet elé a kétmenetes aratásnál használt rendfelszedőgépet erősítet­tek. — Ez a mi „csodagépünk" — mond­ja büszkén és pontról pontra mindent tüzetesen elmagyaráz. Kétszer is kö­rüljárva alaposan szemügyre vettük a gép szerkezetét. Kísérőm feltette a kérdést: tudja-e milyen nagy előnyé­re szolgál ez a szövetkezetnek? Na­ponta harminc munkaerőt spóroltunk meg vele a takarmánybetakarításnál. Egy nap alatt több mint tizenöt hek­tárról hordtuk kazalba a termést. A boglyázó gépen kívül a szövetke­zet ez idén a takarmányok szárításá­nál a ventillátorokat is sikeresen al­kalmazta.. Köztudomású, hogy az éve­lőtakarmányok kaszálása óta kevés volt a napsütés. Három nap alatt több mint negyven hektárról mégis biztos helyre tárolhatták a boglyázó­val gyűjtött és a ventillátorokkal szá­rított jó minőségű takarmányt. Mind­ezt annak köszönheti a szövetkezet, hogy ,olyan derék mesterekkel dicse­kedhet, akik nemcsak az egyszerű vasmunkához értenek, hanem az új módszerek bevezetéséért, a gépek korszerűsítéséért is minden lehetőt elkövetnek. Ballay Rudolf mechani­kus, Keil József segédjével ottjártam­kor már az aratáshoz szükséges gé­pek javításán mesterkedett. A javítás­ra váró utolsó kombájn motorját il­lesztették az önarató-cséplőgépbe. Ar­cukról a fészer hűsében is patakok­ban folyt a veríték. — Ezzel a munkával sem késleked­hetünk — magyarázza Keil József, aki — míg a mester anyát keres az egyik csavarra — szaporán húzogatja a srófokat. Közben Fecskő Pál, fiatal traktoros is befutott sarabolóval felszerelt gé­pével. Az egyik kapaszerkezet fel­mondta a szolgálatot, újat kell tenni helyébe. Ám látja, hogy a mesterek nagyon el vannak foglalva, tehát egyedül lát hozzá az üzemzavar eltá­volításához. öt is sürgeti az idő, de azért talál módot, hogy a nyári mun­kákra történő felkészülésről néhány szóval tájékoztasson. — Most a Garamon túl dolgozunk — mondja szerelés közben. — Az aratás megkezdéséig minden fonto­sabb munkát szeretnénk befejezni, hogy teljes erővel végezhessük a ga­bonabetakarítást. — A traktorosok hogyan készülnek az aratásra? — A brigádvezetővel közösen kidol­goztuk a terveket. Minden szem ga­bonát kétmenetes eljárással takarí­tunk be. Legkésőbb tíz nap alatt vég­zünk ezzel a munkával, mert kizáró­lag kombájnokkal dolgozunk. A ké­vekötőgépeket mind nyugdíjba he­lyeztük. — Várj csak komám — igazítja helyre szavait a brigádvezető. — Ne tévedjünk, az önkötözőket nem he­lyeztük teljesen nyugdíjba. Kijavítot­tuk és elraktároztuk őket. Ha a szük­ség megkívánja, mindegyiket bevet­jük. Mint e példa ls bizonyítja, a szövet­kezet gazdálkodásának minden részé­ben példás a szervezés, nyoma sincs a torlódásnak. Mi ennek a magyará­zata, tettem fel a kérdést a szövet­kezet könyvelőjének. — Sok tényezőt kellene megemlí­teni. Például a szilárd díjazást, mely a normák alapján anyagilag is érde­keltté tette a tagságot. A szakképzett káderek helyes elosztása szintén dön­tő lépés volt a jövedelmezőbb gazdál­kodás kialakítása felé. Muzslay Sán­dor, az elnökünk, technikumot vég­zett, az agronőmusnak és a zootech­nlkusnak szintén megvan a kellő fel­készültsége ahhoz, hogy rugalmasan szervezze, irányítsa a termelést. A könyvelő érvelése helyesnek bi­zonyult, hiszen a Jó szakvezetés gyü­mölcseit főként az állattenyésztés szakaszán kézzelfogható eredmények bizonyítják. Tiszta, minden betegség­től mentes állományukról a Járás ha­tárán túl ls sokat beszélnek. Hasznos­ság tekintetében pedig sok, régen ala­kult szövetkezet színvonalát is messze túlszárnyalták. Ezekben a napokban a szövetkezetesek az első félév ered­ményeinek értékelésére készülnek és máris kitűnt, hogy az állam iránti kötelezettségek teljesítéséből szintén jelesre vizsgáztak. Nem szükséges elmondanom, hány mázsa hússal, hány ezer liter tejjel és tojással teljesítették túl eladási tervüket. Egy fontos dolgot azonban nem hallgathatok el, például a súly­gyarapodást, mely a hízósertéseknél az év elejétől 0,63—0,95 kilogramm között váltakozik. A tejhozam, noha június első napjaiban 5,6 literre csök­kent, öthavi átlagát tekintve, hét liternél többre rúg. Ez a néhány adat arról ls számot ad, hogy a két évvel ezelőtt még rosszul gazdálkodó szövetkezet meny­nyit fejlődött. A közös munka új, szo­cialista módon gondolkozó embereket nevelt, akiknek becsületes viszonyuk van a szövetkezethez, az egész társa­dalomhoz ... SZÜMBATH AMBRUS Jól sikerült elíhdás Á petržalkai alapfokú Iskola tantestü­lete és szülői munkaközössége jól sike­rült műsoro délutánt rendezett. A mű­sor egyik legszínvonalasabb száma az iskola Kodály Zoltán Énekkarénak fel­lépése volt. Kodály, Bartók szerzemé­nyekkel, magyar és szlovák népdalok­kal szerepeltek. A műsor végén Ágh Andrásné, a szülői munkaközösség el­nöke értékes ajándékkönyveket osztott szét a 16 legjobb előadó és szavaló között. A Matador klubtermében összegyűlt közönség elismeréssel Jutalmazta a sze­replőket. Dr. Reineí János, Bratislava Értékes régészeti A Kutná Hora melletti Bylanyban 10 évvel ezelőtt fedezték fel a ré­gészek egy őskort település első nyo­mait. További kutatások eredménye­ként még ugyanabban az évben azt is megállapították, hogy a település 22 hektárov terült el. Bylany jelenleg Európa legnagyobb kiterjedésű régészeti munkahelye, ahol számos lelet utal az újabb kő­kori földmüvelök életmódiára. Az it­teni legrégibb leletek az l. e. IV. év­századból származnak. A régészek az említett település területének már csaknem egyötödét átkutatták s az eredmények alapián az eddiginél sokkal pontosabb képet alkothatunk a hazánk területén annak idején le­telepedett emberek életéről. Az eddig átkutatott 4,5 hektárnyi területen a törzsek mintegy 80 fa­kunyhójának maradványait találták meg.Ezek a gerendaházak á törzsek, Illetve családok tagjai számának meg felelően 6—7 méter szélesek és 8,45 méter hosszúak voltak. Igen érté­kes lelet az a 35 kemence is, ame­lyeket különböző célokra, így pél­dául a tárolásra szánt gabona szá­rítására, kerámiai tárgyak égetésére, a gabona pörkölésére és nyilvánvaló­an húsételek készítésére is használ­tak. Az archeológusok a település későbbi időszakaira utaló rétegekben gabonatartályokra bukkantak. A leletek összehasonlítása és elem­zése azt is lehetővé tette, hogy a ré­gészek Közép-Európa legrégibb föld­művelőinek gazdasági életére is fényt derítsenek, akik földjeiket nem szántották és 2—3 termést takarítot­tak be egy-egy települési Időszak alatt. Így 10—11 év leforgása alatt kimerítették a közvetlen közelben levő földek termőképességét, ezért máshová költöztek. Az a törzs, amely­nek nyomáít Bylanyban feltárták, fel­váltva 6—7 hasonló településen élt, úgyhogy 70—60 év eltelte után is­mét visszatért az eredett helyre. A bylanyi lele'ek nagy segítséget nyújtanak az ősközösség szociális helyzetének megállapítására ls. Az akkori emberek matrlarchátusban — leletek Bylanyban anyajogi társadalomban éltek. A by­lanyi leletek közül egyesek arról ta­núskodnak, hogy e helyen bizonyos időszakban ún. fílíációra került sor, vagyis az Itteni lakosok egy része egy további, önálló települést alapí­tott. <Áz itt 5—6000 évvei ezelőtt letele­pedett emberek életéről tanúskodó adatok megállapítását a legkorsze­rűbb geofizikai, vegyészeti, statisz­tikai s egyéb módszerek alkalmazá­sa teszi lehetővé. A nagy kiterjedé­sű és rendkívül jelentős lelőhely szükségessé tette a helyszínen egy kerámiai laboratórium, a leletekben levő szerves maradványok megőrzé­séhez szükséges különleges állomás, egy statisztikai munkahely stb. léte­sítését. A tervek szerint 1965-ig tel­jes mértékben gépesítik a lelőhelyen végzendő kutatómunkát. (CTK) EtffEf/fffff t ň IHHI IHI ttlt 1 Anna, Ferkó és a pioníravatás Nem csupán azért, ...mart szocialista rendszerben élünk, s mert Iskoláink Jellege megváltozott, hanem azért is, mert anya vagyok, írok: Annáról, Fer­kőröl. A minap szikra- éc pioníravatás volt a bratislavai magyar tannyelvű tizen­egyéves iskolán. Kislányomat napokon át izgalomban tartotta ez a nap. KéR szoknyában, fehár blúzban, csillogó nagy szemekkel Indult el arra az út­ra, amely közelebb vísai fit a megér­téshez: a boldogság nem nagy dolog­ból tevődik össze. Kedves szülők, nevelők — ha így ér­telmeztük volna a pionlraratást, ha ilyen érteimet nyert volna, akkor nem kelle­ne ezt kérdeznünk, hogy Anna és Fer­kó miért fogták kézen egymást a mű­sor közepén, miért Indultak haza? Nem gondoltatok arra, hogy egy hosszú ka­raván-életnek végállomásai ők? Nem gondoltatok arra, hogy ha egyszer em­lékezni fognak a szikra-avatásra — csak azt fogják tudni, hogy nem volt 14 koronájuk s nem kaptak süteményt ffs limonádét az avatási ünnepen s nem örülhettek társaikkal — nem lehettek velük egyenlők? Ne kérdezd kedves saülfi, nevelő —• miért nem fizették be fik ls az uzsonna­pénzt. Azt gondolod ,te jobban szereted a gyermeked? Lehet, hogy Jobban sza­reted. De anyának lenni — több mint önzőén sajátod szeretni. Anyának, neve­lőnek lenni ily esetben annyit is Je­lent, hogy Annának és Ferkónak, a ké* clgányszármazású gyereknek egy kis áldozattal örömöt szereztetek volna. 8ZABÚ MÁRTA KITŰNŐ AUTOMATAGÉP (CTK) A gottwaldovi Bőripari Kutatóintézet egyik konstruktőr-kol­lektívája Josef Zaoral vezetésiével a napokban egy olyan automata-be­rendezést szerkesztett és helyezett üzembe, mely sokban felülmúlja a cipősarkak gyártásá­nál eddig használt gé­peket. Az új automata előnye, hogy működése közben nem szükséges a bőrt minden egyes sa­rokvágásnál belehe­lyezni, a sarok elkészí­tése után kivenni s majd ismét belehelyez­ni. Az új automatánál ezt egy különleges be­rendezés végzi s az így megtakarított munka­erő két automatát irá­nyíthat. Az új gép elő­nye az ls, hogy nyolc óra alatt csaknem 500 darab sarokkal készít többet, mint az eddig használt berendezések. Jog Blackman a nagynémet Keresztet festi az NSZK számára készülő re­pülőgépre. J oe Blackman repülőgyári mun­kás a kanadai Montrealban, ö festi a repülőgépek törzsére és szár­nyára a felségjeleket. A második vi­lágháború alatt, mint annyi más tár­sa, ő is fegyvert fogott és a náci Né­metország ellen vívott háborúban Jól megállta helyét. Egyike volt azoknak Oldenburg mégis partra száll Angliában Hogyan csapták be Joe Blackmant? • Amíg a főhadnagyból őrnagy lesz • A hatodik partraszállás • Két riadó története a kanadai katonáknak, akik Norman­diában partra szálltak, hogy négy si­kertelen kísérlet után megvalósítsák az inváziót. Joe Blackman akkor még nem sejtette, hogy ezt az ötödik part­raszállást még egy hatodik is követni fogja, amelyben ő is segédkezni fog, de am&y egészen másféle lesz... • Oldenburg riadót vezényel ás jósol Mint mondottuk, az Invázió az ötö­dik kísérlet volt, nézzük miért nem sikerült az első négy partraszállás. Ebben nagy része van a „szövetsége­sek" parancsnokságán kívül Olden­burg főhadnagynak is. A szövetsége­sek parancsnoksága a négy kudarc­ban annyiban ludas, hogy nem ké­szítette elő kellőképpen a partraszál­lást, hogy az akciókat csupán „ta­pasztalatgyűjtésnek," a német véde­lem „megismerésének" minősítette akkor, amikor a második frontra oly égetően szükség volt, amikor a ke­leti fronton a legádázabb harcokat vívták a szovjet csapatok. Hogy ez a négy partraszállás mennyire taktiká­zás, eleve kudarcra ítélt halogató ma­nőver volt csupán, arről éppen Ol­denburg német főhadnagy esete ta­núskodik. Oldenburg a tengerparton teljesített szolgálatot, az „Atlanti falat" védte rohamosztagával és hű barátjával Bögel hadnaggyal. A tengert vizsgálta messzelátójával. Egyszerre elkiáltja magát: „Riadó!" Ez Saint-Nazairenél történt 1942 márciusában. Osztaga felkészült és a partra igyekvő angol csapatokat há­romórás harc után megsemmisítette. Maradtak persze foglyok ls. Ezeket Oldenburg minden további nélkül agyonlövette. De volt egy kikötése: a tiszteket saját kezűleg végzi ki. Egy hónappal később Boulogne sur Mer-től délre hasonló eset történt. Csakhogy akkor csupán 8 perc alatt végeztek a partra szállókkal. A harmadik esetben Oldenburg újra kitüntette magát. Ez júniusban tör­tént. A harc 13 percig tartott. A negyedik akciót „fubilee" fedő­név alatt készítették elő az angolok és augusztus 10-én került sor meg­valósítására. Mondani sem kell ta­lán, hogy Oldenburg főhadnagy Itt is jelen volt rohamosztagával. Ez már bonyolultabb csata volt. Torpedórom­bolók, cirkálók vonultak fel a La Manche-csatornán. A partvédő ütegek tüzet nyitottak. Reggel 6 órakor Dieppenél mégis partra lépett az el­ső kanadai katona. Délután 2 óra táf­ban azonban már az utolsó szövetsé­ges is megadta magát. Kétezren vo­nultak a fogolytáborok felé. Akiket Oldenburg agyonlövetett — a sebe­sültek —, és akiket maga lőtt agyon — a tisztek — természetesen nem voltak köztük ... Oldenburgot és Bögelt kitüntették. A náci újságírók nyilatkozatot kértek a két dieppeí „győztes parancsnok­tól". Oldenburg kijelentette: Eljön az ideje, hogy mi szállunk partra az ő szigetükön! Azután reggelig ivott. • A Rajna partján Az ötödik partraszállás sikerült. Akkoriban a szovjet csapatok már megtörték a német hadsereg erejét, már világossá vált, hogy a szovjet hadsereg győzni fog. 1944-et írtak, a szovjet csapatok a Balkán felé nyo­multak előre és a Kárpátok keleti lejtőit is elérték. Normandiában, Ca­en-től északkeletre megkezdődött az Invázió. Oldenburg és Bögel futottak. A fegyverletétel valahol a Rajna partján érte őket. Azután volt kon­centrációs táborba jutott a két „dlep­pel hős", ahol három napon át a meg­gyilkolt hadifoglyok hulláit kellett kihordantok, épp azokét, akiket ők lövettek agyon. — Már-már úgy látszott, hogy Joe Blackman, a Normandiában partra szállt kanadai katona elérte célját.., • Hitler megszegett parancsa és a második riadó Hitler 1940-ben, amikor tanRcsapa­tai Dunkerque-ig szorították vissza az angol expedíciós hadtestet, várat­lan parancsot adott ki: It kell állíta­ni a hadműveleteket. Ezzel lehetősé­get adott az angoloknak, hogy meg­meneküljenek a teljes katasztrófától, s áthajózzanak Angliába. Még a hír­hedt Stukák sem zavarták a vissza­vonulást. Hitler azt a parancsát azzal indokolta, hogy „egy héten belül úgyis szót értünk az angolokkal. Nagy-Britannia uralkodjék a tengere­ken, ml majd a szárazföldön." A pa­rancs tehát az volt, hogy a La Man­che-csatornánál meg kell állni... Oldenburg főhadnagy korábban tel­jesítette ezt a parancsot, de amióta őrnagy, fittyet hány neki. ö most ugyanis a Bundeswehr őrnagya és bár hordja Hitler vaskeresztját, mta­sításai betartását nem tartja szüksé­gesnek. így hát nem áll meg a csa­tornánál és íjra „riadót" vezényel. Csupán régi vágyát teljesíti — pon­tosan úgy, aíiogy annak idején az új­ságíróknak megmondta: Nagy-Britan­niába vezényli harckocsizó csapatát, s „partra száll az ö szigetükön". Ea a NATO-egyezmény keretében törté­nik, de ez Oldenburgot ég hű társát, Bögelt nem érdekli. Fő, hogy kiad­hatja a parancsot: Irány a csatornaI És megkezdheti — a hatodik partra­szállást, amelyet nem az angolok, ha­nem ő vezénydl. És azt hiszi, hogy a véres nyomot, amely mögötte ma­rad, senki sem látja.. t A 84. nyugatnémet harckocsizó zása­lóaij tankjai Nagy-Britannia fSldjén robognak. S mit szól ehhez Joe Blackman, aki a Rajnáig kergette Oldenburgákat? Élni kell, mondja 6» újra az acsst­hei nyúl, ös újra a repülőgépgyárban dolgozik, ö festi a felségjeleket a re­pülőgépek törzsére és szárnyára. Tör­ténetesen a gyűlölt fekete keresztet, az NSZK felségfelét festi Kanadá­ban a Bundeswehr némára készülő lökhaftásos vadászgépekre. J Á Kvőty nyomán. J ÜJ SZÖ 4 * 1962. június 24.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom