Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-16 / 164. szám, szombat

Art Buchwald; Az undok amerikai — Az efféle embereket hatósági­lag kellene betiltani — jelentette ki a George V, szálló halljában Ana­tole Litvak, az ismert filmrendező. — Miféle embereket? — kérdez­tem. — Az olyanokat, mint akikkel teg­nap együtt utaztam a repülőn. — Kik voltak? — Egy amerikai házaspár. Zürich­ben szálltak be a gépbe. Mindenki elfoglalta már a helyét és nekik nem jutott két egymás melletti ülés. A fér­fi — öt Leicával a nyakában — mel­lém telepedett, felesége pedig négy­öt sorral odébb, a széksor túlsó szé­lére. A férj annyira izzadt és nyö­gött, hogy indulás után megszólítot­tam: „Miért nem rakja le a fényké­pezőgépeit?" — „Amikor az ember ilyen népséggel utazik, sosem lehet eléggé óvatos" — mondta bizalmas­kodva. Elhatároztam, hogy részemről be­fejezem a társalgást. Időközben meg­jelent a steward, italt szolgált fel, azzal a megjegyzéssel, hogy a fo­gyasztásért fizetni kell. Sört rendel­tem. Az én emberem is megszólítot­ta a stewardot: — Adjon nekem is egy sört. Majd odakiáltotta a feleségének: — Te mit iszol szívem? — Egy pOhár vizet — üvöltötte he­lyiről a nő. A steward odahozta a sört. —- Mennyi? — kérdezte a pacák. — Hetven régi frank. — Hetven frank egy sör? Azt hittem, repülőgépen olcsóbb az ital. Mit tesz az ki igazi pénzben? — Igazi pénzben? — Ejnye, na, hát, dollárban. A steward elsápadt. — Tizenöt cent, uram. — Svájci frankot elfogad? — Természetesen, uram. A derék férfiú egy svájci kétjran­kost vett elő, ami körülbelül fél dol­lárnak felel meg. — Milyen árfolyamon váltja be? — kérdezte. — Száztizenhárom régi frank egy svájci frank — felelte a steward. — Csak ennyi? — Ez a hivatalos árfolyam, uram. Elszundítottam és arra ébredtem, hogy a steward cigarettát és viszkít hordoz körbe egy tálcán? — Marlboroughfa van? — kérdezte szomszédom. — Sajnos, nincs, uram. — Hát az hogy lehet? — Nem tudom, uram. — Hé! — ordította a kitűnő féri hitvesének —, milyen cigarettát akarsz, szívem? — Marlborought — kiáltotta torka­szakadtából az asszony. — Nincs nekik. — Ml); ük van? — Chesterfieldjük. — Jó, hát vegyél Chestevj leidet. — Mennyi? — kérdezte a jóember a stewardtól. — Két dollár ötven egy nagy cso­mag, uram. — A fenébe ls, az drága? Hé! Szí­vem! Mennyibe kerül nálunk otthon a cigaretta? — Két dollár hetven egy nagy cso­mag — rikácsolta őnagysága. — Repülőgépen akkor is olcsóbban kellene adni! — Ne vegye rossz néven, uram, de már többen ls várnak — szólalt meg a steward. — Hát várjanak. Adjon egy nagy csomaggal. Hogy a skót vlszki? — Egy dollár kilencven cent egy üveg. — Hé, szívem! Otthon mennyi a skót vlszki? •— Öt kilencven egy üveg — rlkol­tozta az élettárs. — Fél üveg hogy? — Sosem adunk el fél üveggel. — „No jó, legyen, megveszem. Csak húszdollárosom van. — Francia frankban vissza tudok adni. — Hányason számítja át? — Ötszáz régi frank egy dollár. — Nem lesz az kevés? Litvák elmesélte, hogy erre már elfogta a düh és rászólt a pasasra: — Ide figyeljen, ez nagyon jó kur­zus. En még nem kaptam négyszáz­nyolcvanötnél többet, hlgyje ell Az amerikai Litvákra nézett és így válaszolt: — Honnan tudjam, hogy maga Iga­zat mond? — Olyan Ingerült voltam, mondta el Litvák, hogy orra elé dugtam a Herald Tribúne európai kiadását és közben rákiáltottam: „Mit szól hozzá, Itt vannak a mai árfolyamok! Ame­rikai lapban!" — A pofa tanulmá­nyozni kezhte az újságot, rámnézett és így szólt: „Miért nyomják Fran­ciaországban, ha egyszer amerikai lap?" Anatole Litvák ezután így folytat­ta: — Mikor ez a fráter felállt és ki­szálláshoz készülődött, felém fordult és így búcsúzott: „Nagyon örülök, hogy maga mellett ültem és ilyen jól elcsevegtünk. Nekünk ameri­kaiaknak össze kell tartanunk Euró­pában, ha nem akarjuk, hogy lép­ten-nyomon átejtsenek!" (Klumák István fordítása) IDŐSZERŰ NYELVI KÉRDÉSEK A Csallóköz „fővárosa" gyönyörű Is­kolákkal, üzletekkel, fejlődő techni­kával, kultúrával — és rossz magyar nyelvű feliratokkal fogadja a látoga­tókat. Az állomáson parancsnok irá­nyltja a forgalmat (állomásparancs­nok); az illemhelyek felirata „Nők­nek" és „Férfiaknak" kínál valamit. A Zlatý klas (magyar nyelven Arany Kalász) szálló mellett ilyen felirat rontja a levegőt: Textil-kon­fekcia üzlet átlett helyezve a vulkani­záló műhely helyére. A szálló étter­mében igyekszünk elfelejteni bosszú­ságunkat, de a szlovák nyelvű étlap helyesírási hibái nem nagyon segíte­nek. Az ebéd már inkább. Ebéd után képeslapot vásároltunk a Póstai újság szolgálatnál, majd dél utáni és esti szórakozási lehetősé­get kerestünk. Csábító volt a labda­rúgó-mérkőzés plakátja, két oldalán az Állami Biztosító hirdetményével. Csodálatos, mi minden ellen és hogyan nyújt védelmet a biztosító: a lakásba betörő szélvihar betöréses lopás és épp úgy a rab­lás a vízvezetékből kiömlő víz, stb. ellen. Estére a Csallóközi dal- és tánc­ünnepély plakátja hívogat. Gazdag műsor: Ételek, italok, lunapark, A Bratislavai Tavasz zenei fesztiválon a képen látható Nyina Beljina, Dávid Oisztrach tanítványa, a Szovjet Filharmónia tagjai is vendégsze­repeltek (I- HEREC felv.). tánc, felejthetetlen szórakozás. Való­ban gazdag műsor, főleg az ételek­italok és a lunapark ... Kirojtosodott Ingünket a Fehérnemű és ruhák javítása elnevezésű üzletben hozzák rendbe, ha csalúdl házat aka­runk építeni, építkezési anyagot min­den nap 15,30 óráig fizetnek át. A Drutechna is rendelkezésünkre áll, ha valamilyen motorunk elromlott. A Drutechna elvállal mindennemű gépjármű és mezőgazdasági gépek ja­vítását. A Takarékpénztár hirdetése így Int pénztárcánk gazdaságos haszná­latára: Sokat vagy keveset tesz félre a vállalati takarékoskodás keretében? A takarékkönyvre félretett havi betét­összeg feleljen meg: havi keresetének — a család összes jövedelmének és az egy családtagra eső jövedelem összegének — a takarékoskodás cél­jának ... A vállalati takarékoskodás színhe­lyére is ellátogatunk A országútról nézve ilyen feliratok szúrnak szemet a gyár homlokzatán: Szabad Földmű­ves a te lapod Olvasd Terjezd. A má­sik : A CSKP zászlaja alatt előre a szocializmus kiépítéséért! Szocialista kötelezettség-vállalásunk: gyártmányaink egyenletes kiraktáro­zása, géphibák csökkentése a minimumra. Célfink: emelni a mennyiséget többfé­le termékekkel, valamint kombinált takarmányok minőségének emelése. A másik vállalat azt köszöni dol­gozóinak, hogy óvatos közlekedés mellett teljesítik feladataikat. A takarékoskodás egyébként túlzott ls lehet, például ebben az esetben t Óvoda, amikor az ékezetet „spórol­ták meg". Eddig a nem teljes beszámoló. Cé­lunk nem a nyelvész bogarászása és okvetlenkedése, hanem a figyelem fel­hívása a magyar feliratok nyelvhe­lyességi kérdéseire. Az üzletekben dolgozók vásárolnak, a hirdetmények nekik szólnak. Egyre szebb, boldo­gabb életükkel a nyelvkultúra fejlő­désének is lépést kell tartania. Meg lehetne találni a módját, hogy min­den üzletre a szlovák mellé helyes, ízléses magyar feliratok kerüljenek, és a hirdetményeket is nyelvünk sza­bályai szerdnt fogalmazzák. —kl— VANNAK MEG GYENGEBBEK IS... Uazudnék, ha azt mondanám, hogy Pali azelőtt rossz ta­nuló volt. Nem volt az. Azok kö­zé tartozott, akik sem jók, sem rosszak nem voltak. Szóval kö­zépen kényelmeskeáett őkegyel­me. Hogyan lett év végére mé­gis kitűnő tanuló, elmesélem nektek. Rengeteg elfoglaltsága mellett, mint télen a korcsolyázás és szánkázás, nyáron a foci meg a kirándulás, éppen csak annyi Ide­je maradt, hogy megőrizze köze­pes osztályzatát. Tanult egy ki­csikét, aztán uzsgyi látszani. Nem egyszer még azt ls megkockáz­tatta, hogy jóformán el sem ol­vasta a leckét, mert ha előtte jelelt valaki, egyszeri hallás után már 6 ts el tudta mon­dani. De ha pechje volt és első­nek kérdezték, bizony olyankor beugrott egy ötös. Ilyen eset után ugyancsak kellett igyekez­nie, hogy az ötöst legalább ket­tesre lefaragta. A tanító bácsi ha­marosan rájött a huncutságra. Látta, hogy Pali tehetségéből jó­val többre futná, ha!... Ha az a „ha" ott nem volna! Észrevé­telét a szülői értekezleten kö­zölte Pali édesapjával ts. Elérkezett a félévi bizonyítvány­kiosztás. Pali három hármassal úszta meg. — Nem lehet mindenki jeles tanuló — vigasztalta magát — vannak még tőlem gyengébbek ls. Ezzel a sántító bölcséséggel Igyekezett kiengesztelni a je­gyek miatt elégedetlenkedő szü­leit ts. Édesapja sajnálkozó „megér­téssel" bólogatott.' — Hát, ha nem tudsz jobban tanulni, akkor nincs mit tenni, bele kell nyugodni — felelte és Pali édesanyjára kacsintott, hogy ő is hagyja a dorgálást! Látszólag a bizonyítványügyre pontot tettek. Másnap Pali a szo­kás szerint készülődött korcso­lyázni. Amikor elindult, édesany­ja ellentmondást nem tűrő han­gon kijelentette: — Egy óra múlva légy Itthon fiam! Ottjion is volt. Pedig ugyan­csak sajnálta otthagyni a pályát, mert éppen akkor gyűlt össze a hoki-csapat. Elrakta sporteszkö­zeit és várta, hogy édesanyja pa­rancsol-e valamit, vagy elküldi-e valahová. — Anyu, miért mondtad, hogy jöjjek haza? — érdeklődött. — Apu rendelkezett így, hogy ma csak egy órát játszhatsz — felelte édesanyja — mivel, hogy vannak gyerekek, akik még eny­nylt sem játszhatnak. — De mit csináljak Itthon — kesergett a lurkó. — Talán tanulhatnál, ha unat­kozol! — hangzott az ajánlat. Uzsonnára két almát szokott kapni, most csak egyet kapott. Édesanyja hamiskás mosollyal vi­gasztalta. — Tudod fiam, bizonyára van­nak gyerekek, akik még egyet sem kapnak! Este a televízióban filmet ve­títettek. A film felénél aludni küldték öt. Könyörgésre fogta a dolgot, de apja leintette. — Vannak olyan gyerekek ls fiacskám, akiknél nincs televízió és a felét se látták. A cukrászdában ugyancsak je­lére csappant Pali vasárnapi fej­adagja. A sorozatos „csapások" alatt rádöbbent, hogy saját rossz példázgatásának áldozata lett. Pali előbb elkeseredett, de az­tán őszinte akarással Indította meg a harcot az egyesekért. Sportra és játékra is tócskán maradt ide­je, a harmadik- hét elején már értesítőjében sorakoztak a ló le­gyek. S tudtátok mire iött rá?! ... Hogy a legagyajúrtabb kifogás­nál, okoskodásnál ts többet ér a lelkiismeretesen elvégzett munka feletti öröm. Aki nem hiszi, cstnálla utánal KOVÁCS (ÖZSEF A TIGRIS ÉS A SZAMÁR (Kínai mese) Egy kereskedő, messzi útról visszatérőben vett egy nagyon kövér és buta szamarat. Otthon kiverte a legelőre, hadd lakjék Jól. Meglátta a szamarat a tig­ris, megtorpant és latolgatni kezdett: — Csodálatos állati Milyen ha­talmas, milyen kövér és micso­da nagy fülei vannak. Ez biz- > tosan sárkány lesz. Gyorsan elrejtőzött a sűrű bo­korban és onnan lesett kl. Egy­szerre csak felkapta a fejét a szamár és nagyot ordított. A tigris ijedten menekült az erdő sűrűjébe. A kíváncsiság azonban, csak nem hagyta nyug­ton, a legelő közelébe osont. Nem történt semmi. Kimerészkedett az erdőből és mordult egyet. A sza­m'ár dühbe gurult, legyezett egyet a fülével és még hatalmasabbat Iázott. — Hát te nagyon buta .lehetsz, ha ilyen apróság Így felbosszant — szólt a tigris és még hango­sabban mordult. — A dühöngő szamár erre kapálózni kezdett. Most már tisztán látta a tig­ris, hogy tehetetlen, buta állat­tal áll szembe. Rávetette magát a toporzékoló szamárra és megfoj­totta. A szamarak minden kicsiségért bosszankodnak és ha rájuk szólsz, toporzékolni kezdenek — erről könnyen megismered őket. Sz. B. fordítása Hajnalfelé kihánynak az álmosszemű csillagok, rózsalevél sóhajtozik édes mézes illatot. Madárének ébreszti a patakmenti füzeket, százszorszépek bóbitája harmat gyöngy öt füzöget. Két kis pille fogót játszik, jobbra libben, balra száll, fecskemama kunyhójába bekopog a napsugár. Benn a kunyhó sötét mélyén fényes gyöngyszem felragyog fecskemama ébredezik: csirirárom, Itt vagyok. Derékaljam mohaselyem, zuzmó rajt a takaró, közibe meg pltypangpehely, vánkoskának az a jó, melenget a pihepárna, álmot is ad szépet ám, haja-buja jól is alszik hat kis gyenge fiókám. Bekopog a napsugárka, s fecskemama szárnyra kel. Cslrl-cslrl-csirirárom, fürgén röppen, csivitel, keresgélve száll a kéklő koranyári ég alatt. Így kerül majd fiainak ébredéskor jó falat. S mire a nap aranyhalán koszorúvá nö a fény, hat kis éhes csőr tátog a fecskefészek peremén. Csirt-csiril VisszajöttemI Egyetek csak! Ne te! Ne! Jaj, be finom reggelt ez: szúnyogcombból pecsenye. Ettől lesz majd csudaizmos vaserős a szárnyatok. Hozok újra inyenc ételt, Jövök tüstént! Várjatok!... Hajnal van már, alszanak az éjt pillék, csillagok. Rózsalevél sóhajtozik cukorédes illatot, mosolyog a napsugárka, ungot-berket melegít, eresz alatt fecskemama osztja most a reggelitI TÓWAÍE3Í? 7 2 3 4 Š 9 e > 9 to ff a Í3 ' Sportkedvelő pionírok A bússal piroskendősök nem­csak télen, hanem most is sokat sportolnak. A labdarúgáson és röplabdán kívül nagyon kedvelik az atlétika néhány ágát ls. Kü­lönösen a távol- és a magas­ugrás, síkfutás örvend nagy köz­kedveltségnek. A napokban a ta­nítás után futó- és ugrőpályát, valamint röplabdapályát csináltak, ahol máris nagy szorgalommal gyakorolnak. E munkával kOzel 2000 koronát takarítottak meg az Iskolának. Hisszük, hogy a bus­saiak a rövidesen megrendezendő Járfsl atlétikai versenyen sikere­sen fognak szerepelni. Budai József L akott az udvarunkban egy Borka nevű fiú Olyan gye­rek volt, mint a többi, csak ép­pen fösvény és irigy természe­tű. Ha észrevette, hogy vala­kinek Játékot vettek, elkérte, a kisebbektől pedig egyszerűen elvette. Az 6 játékait azonban soba sem mutatta meg, mert félt, hogy bepiszkítják a gyere­kek. Nem is szerették őt. Egyszer az apja kerékpárt vett Borkának. A gyermekek kérlelték adja kölcsön, ám Bor­ka hallani sem akart róla. A gyerekek szomorúan ott hagy­ták fit, erre fi közéjük ment s büszkén kijelentette: — Aki kerfikpároznl akar, ad­jon bárom kopeket egy fordu­lóért. A gyerekek értetlenkedve te­kintettek egymásra, csak Vov­ka lépett Borkához és hat ko­SKöPEj^fíPULí peket lefizetve, két kört tett a kerékpárral. — Szenzációs! Kedvemre kibl­clklizném magam, de nincs több pénzem. Még két fiú vette Igénybe Borka kerékpárját. Ok ls két kört tettek vele. Borka arca ra­gyogott a büszkeségtől. Amikor a nyolcadosztályos Genka meglátta Borka kezében a pénzt, így szólt a gyerekek­hez: — Flűk, nektek nincs kerék­párotok? Gyertek hozzám, oda­adom az enyémet. Ez a nyúzó mindnyájatokat kifoszt. —­A gyerekek elmentek Genká­ékhoz, t többé rá sem néztek Borkára. — Sebaj, jöttök ti még más­kori — rikkantotta utánuk. A fiúk egy álló hitig szóba sem álltak Borkával. Míg leg­jobb barátja, Vovka sem nézett felája. A kővetkező vasárnapon Borka odament a gyerekekhez és kicsit pirulva ajánlotta: — Nesztek, kerékpározzatok! JURA TRUHOV 1. Ezt kívánjuk minden diák­nak: FUggfileges: 1. Megy. 2. Fát ne­nemesít. 3. Szeszesital. 4. Leány név. 5. Ajtón van. 6. Szagló szerv. 7. Házi állat (egy koc­kába két betű). 8. Regényt ír. 9. Caj, magyarul. 10. Üt. 11. Nem használ. 12. Vág [az első koc­kába két betű). 13. Zúz. (Beküldte Hajabács Katalin, Radvany nad Dunajom) 2. A mellékelt figurát osszá­tok fel egyetlen görbe vonallal két egyenlő nagyságú és alakú részre. (Beküldte: Vörös Éva, (Radvany n/DJ MÜLT HETI FEJ­rdRÖXK MEGFEJTÉ­SE. 1. így kerül mindegyik pont egyelő nagyságú ala­kú mezőbe. 2. Mik­száth Kálmán. 3. 19 darab öt koronás — egy darab egy ko­ronás és 80 darab ötfilléres. KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk helyes megfejtői közül könyvjutalombar részesülnek: 1. Esse Márta, No vé Zámky, Rácz Katalin Calovo 3. Bottyán Éva, Vojnlce, 4. Ko vács Sándor, Strekov, 5. Szabi Ferenc, Búcs. Leveleiteket és megfejtéseitekei az alábbi címre küldjétek Oj Sz t Gyermekvilág. Bratislava Gorké ho 10. U] SZO 8 * 1962. június 1B,

Next

/
Oldalképek
Tartalom