Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-02 / 150. szám, szombat

j ^lapíaltiá mikor Martinba érkeztem, nem is sejtettem, hogy meglsmerkepír mindent elbír, csak až ember nem bír ki mindent. Mičkóék nem tudják lenyelni azt a keserű pirulát, hogy az üzemben készült öntvényekből nem tudják a tervet teljesíteni. A vezetők azt mondják, hogy kevés a formázóhomok, nem tudnak annyit önteni, amennyit önteniök kellene. Más üzemekben meg annyit öntenek, hogy kuci elvtárs, az acélmű mestere, s egý napon ezzel fordult hozzá: — Ha annyira szereted a kohászat elméletét, gyere hozzánk dolgozni... Egy szóval sem kellett Mičkót biztatni. így lett belőle csoportvezető az edzőkemencénél. Az elméletet ismerte, de a gyakorlatot?... Nem ls jó dem Ján Mlčkóval. Napok múltak el hozzájuk küldik további meemunká- errő

1 ^szélnl. Hagyták őt úszni az +•,0 1 6 T lr.r»f» Äpunlr A f n J/t -ry-t A n »*-. n ® ltn.nl i. - i , találkozásunk óta, de még ma is úgy látom magam előtt, mint ismerkedésünk napján. Olyan ember, akit könynyen nem lehet feledni. Természete, lényege, belevésődik az emlékezetbe s azt mondatja veled: sok Ilyen MiCkóra lenne szükségünk ... Az üj nagy gépgyárban dolgozik ... Bizony belefárad az ember, ha végig akarja járni az üzemet. Tépelődtem is eleget magamban, amikor a lásra az acélöntvényeket! A vezetők válasza így semmiképp sem elégíti ki őket. Végre tiszta vizet kell a pohárba önteni. A brigád határozott, megbeszélésre hívja meg a vállalat vezetőit és az üzemi pártbizottság elnökét, hogy tisztázzák ezt a kérdést és végre orvosolják ezt a problémát... Hát így áll a dolog. MiCkóék nem árral. Akkor más volt a vezetőjük, nem Hatala elvtárs. Nem törődött vele senki. MiCko pedig dühöngött. De belátta, így nem ér célt. összeszorította a fogát, csak azért ls megmutatja, hogy nem tanult hiába 1 Az öntéshez használt formázó rámákkal kezdte a „betanulást". Ha elrontja, mégsem olyan drága, mint a nagy acélöntvény. Ha így akarták, hát legyen ügyi Valakinek meg kell fizetnie a tandíjat, ha még az sem Jutott az eszükbe, hogy elküldjék más üzembe megtanulni, hogyan is kell o _ belenyugvó emberek. Olyanok, mint a Vágba siető, fürge° vizű Turiec mel- motorban az olaj. És jó, hogy ílyelett ballagtam a gyár felé, kiről is nek, ha egyeseknek ez nem is tetIrjak? Sokan dolgoznak itt, és a sok szik. Aki a munkával él, az nem le- _ közül válassz ki egyetI Több ezer- het más, az ha kell, még a hegyeket az acélt edzeni. így is megtanulta bői egy embert! Ejh, kár ezen rágód- is megmozgatja, hogy úgy menjen a Akkor ugyan volt selejtjük, de ma ni! És arra gondoltam, mennyiremeg- munka, ahogy mennie kell. Ez a ma- már csak hírből ismerik ezt a szót. változott Martin, a szlovák kultúra gatartás hatással van az emberekre. És mást is megtanultak. Mert nemegykori bölcsője. Az íróiról, művé- így volt akkor is, amikor Ján MiCko csak az acélt edzik, az embert is. Az szélről ismert vá- K

V,,,„,, , , edzőkemence a briSrfil * S'"SSS'SSSSS/SSWSSSSSSSSSSSJ^,SSSS,MSMSS,S,,,4 ?ád Kllencen va

n_, § iák. Többen vidék^ ről járnak munkád így ls egybe-; Ä HOLNAPNAK CL S forrtak Amikor Jári uja

t & Mičko az üzemi ros ma iparáról s híres. Van Itt ki- ^ ről írni... Akér- ^ kiről ír az ember, ^ mindegyik >nond- § hat valami így is történt. Az üzemben ezt az egyszerű kérdést tettem fel az elvtársaknak: — Kik teljesítik a legjobban a kongresszus tiszteletére vállalt kötelezettséget? Neveket soroltak fel. Nem is tudom miért, a Mičko névre felfigyeltem. Talán azért, mert ismerek egy MiCko nevű embert, s akaratlanul megkérdeztem: — Kicsoda MiCko elvtárs? — Az acélműben, az edzőkemencénél dolgozik. Brigádja tavalyi tervét száznegyven százalékra teljesítette. És most? Már május tizenötödikén eleget tett a második negyedévre vállalt kongresszusi kötelezettségnek ... Az újságok napi tudósításai között milyen hangzatos címmel lehetne közölni ezt a hírt: Három havi munka másfél hónap alatt. Vagy: • AMIT HOLNAP MEGTEHETSZ, VÉGEZD EL MÉG MA! Valóban figyelmetkeltő cím lenne, s alatta azt olvashatnánk, hogy a szocialista munkabrigád címért versenyző kilenctagú kollektíva az utóbbi Időben olyan szervezést hajtott végre, hogy feleslegessé tette annak a három dolgozónak a munkáját, akik a kemencéhez szállították és vitték az acélöntvényeket. Most ők végzik el ezt a munkát is és tegyük hozzá: gyorsabban. Időt nyertek. Az idő pedig nemcsak több pénzt, hanem több terméket is jelent. Dicsérik a részlegvezetőt, Cyril Hatalát, aki segít nekik, tanácskozik velük, ami elődjének nem igen jutott az eszébe. Amikor látja, hogy kevés az üzemben készült félkészgyártmány, melyet edzeni kell, máris mozgósít, hogy más gyárból — Plzeüből, 2iarból, Kysucából — kapjanak munkát, csakhogy a nagyteljesítményű kemence ne maradjon üresen. Ha nem tenné ezt, nam merne Mičkóék szemébe nézni. Mert ők azt Így értem csak meg szenvedélyeit mondják, ha nincs mit a kemencébe rakni, akkor is kapják a fizetést, de ők a világért sem akarnak állni, termelni akarnak. A munka számukra olyan, mint az ételnek a só, életük levegője. Csak az acélmű vezetői lennének olyanok, mint Hatala elvtárs, vagy Landová elvtársnő, a mérnökük, aki figyeli az edzési hőmérsékletet, s ha hibát lát, azonnal értesíti őket, nehogy selejtté váljon a drága öntvény. Szóval az acélmű vezetőitől várnak több megértést. Az bántja őket, hogy csak a más üzemekből kapott munkával tudják túlszárnyalni tervüket. És ha nem kapnának? Akkor meg mit ér a kötelezettségük?! A papíron szépen hangzik, hogy a MlCko-brlszáz százalékon felül... A pameggondolta a dolgot és az acélműben elsőnek hirdette ki, hogy munkacsoportjával versenyezni fog a szocialista munkabrigád címért. A szót tett követte, példájukat pedig mások követték ... Most sem lehet másliént. Aki akarja, a formázóhomokot aTöld alól is előkeríti. Csak akarni kell... Ez Ján Mičko legszebb tulajdonsága. Valaki azt monhatná erre, nem cselekedhet másképp, mert kommunista. Ez nagyon leegyszerűsítő válasz lenne, mert a kommunisták is emberek, nem egyformák. Ujjaink sem egyformák... De az ember mégiscsak valamivel több, nevelni lehet. Hát igen, lehet, kit így, kit úgy... És kutatni kezdtem, mi hevítí tettekre Ján Mičkót, olyan tettekre, melyeknek sodróerejük van. • OTTHAGYTA A MOZDONYT... Amikor megláttam, már megfogamzott bennem a válasz. Fekete hajú, barnás, arcú, magas, vállas, erős férfi. De nem ez szülte bennem a feleletet. Csupa derű, csupa mozgás ez az ember. Mennyi határozottság van tekintetében, szavában, még mosolyában is. Minden szavának gondolati súlya van. Ha nem is lenne olyan, mint amilyen a valóságban, akire az embernek fel kell nézni, akkor is erőt éreznék benne. Harminckilenc éves. Mi mindenről beszélnek ezek az évek? Élete szenvedélyeiről. Nincs sok belőle, csak kettő ... Nem iszik, nem dohányzik. Másoknál ez igen nagy szenvedély. Ha Mičkóban ilyesmit keresnénk, akkor a felszínen mozognánk... Családjának élő ember. A feleség, a nyolcéves Janko és a hároméves Milán Iránt érzett szeretete olyan természetes nála, mint a folyó medrében a víz... Életéről mesél. Ezerkilencszázötvennégyben került az üzembe. Nem a kereset hűita ide. Jó munkája volt Zvolenban ls, ahol mozdonyvezető volt. És mégis ott hagyta a mozdonyt, mert annyira élt benne a tanulás utáni vágy. Zvolenban akkoriban nem volt esti ipari iskola. Ű pedig nem tudott azzal megelégedni, amit tudott, pedig mozdonyvezetőnek lenni sem volt kis dolog. Engedélyt kért az igazgatóságtól, hogy Martinba mehessen. Itt nagy üzem van, iskola is van. Ha fájó szívvel is, elengedték. Karbantartó, majd mester lett az energetikai részlegen. És tanult az esti ipari iskolában. Mint a szomjas földbe az eső, úgy szívódott agyába a tudás. Olyan szenvedéllyel beszélt új Ismereteiről, hogy felfigyelt rá egyik tanulótársa, Ze^ Mičko az üzemi klubban rendezett népi akadémiára járt, ahol a művé-; szetekről szóló előadásokat hallgatta, társai nem hagyták nyugton. Körülül-: ték és elmondatták vele mit hallott. A brigáidvezető felkeltette bennük az érdeklődést a művészet iránt. Hárman közülük műkedvelő színészek lettek ... És milyen élvezet Mičkóval a Medvecký utcai iskolába menni. Védnökséget vállaltak a diákok felett. Amikor beszélgetésre jönnek össze, sokszor megizzasztják őket kérdéseikkel a diákok. Bizony tömiök kell a fejüket, hogy érthetően megmagyarázzák nekik, mi is az acél, s hogyan kell edzeni... De megéri a fáradtságot, öröm a fiatalok között lenni... — Bizony, öröm ma az élet,' — mondja az emlékezéstől meghatottan Ján Mičko, — akarata, tudása szerint érvényesülhet az ember ... Hirtelen elhallgat. Lehet, arra gondol: jelszóként hat szava, s gyorsan hozzáteszi: — Ezt csak az érti meg, akinek nehéz volt az élete, akinek meg kellett küzdenie érte... • A KOVÁCS FIA FEGYVERT RAGAD Apja kovács volt a vrútkyl vasúti műhelyben. Nyolcan voltak testvérek, ő volt a legfiatalabb. Nyolc gyerek abban az időben! Kevés volt a kenyér, kevés a ruha. Janko már elemista korában dolgozott. A nyári szünidőben ott sürgött-forgott a strečnói alagút s a Vágót, Turiecet átszelő hidak építésénél. Vizet hordott a munkásoknak. Keresetéből ruhát vett, hogy ne kelljen rongyokban ülnie az iskolapadban. Apja — mint a többi vrútkyi vasutas — forradalmár lelkületű volt... De szépek is voltak azok a május elsejék, melyeket a városka peremén rendeztek a kommunisták. Díszes szalagok ékeskedtek a kerékpárokon, s hogy lobogtak a vörös zászlók I Jó most erre emlékezni. Akkor kivetették őket a város szívéből... És ma? Nehéz volt eljutni a város szívébe. Harcolni kellett érte ... Az ún. szlovák állam alatt Bratislavában katonáskodott. Légelhárítós volt. 1944 augusztusának derekán történt. Oldalüléses motorkerékpárján parancsnokát Cseklészre vitte. Hogy történt, hogy nem, megtörtént, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Szabálysértést követett el. Az egyik szlovák tisztnek kölcsönadta a motorkerékpárt. Este volt már, mulatság volt a faluban. S a tiszt az Ivánka felé vezető úton elgázolt egy magasrangú német repülőtisztet. A gépet visszahozta, mintha mi sem történt volna. Mičko pedig tátotta a száját, amikor kihallgatásra rendelték. Parancsnoka látta, ebből jó nem születik, Janónak nagy baja lehet belőle. A katonák körében már igen sokan beszéltek arról, hogy nemsokára kitör a felkelés, harcolni kell majd a német ellen. Gyorsan Dubnicára vezényelte alakulatát, hogy minél közelebb legyen a felkelés szervezőihez. Mičko így kerülte el a németek boszszúját... Az egész alakulat átállt a felkelőkhöz. Első ütközetük a Garam mentén, Krížnél zajlott le. Huszonöt embert vesztettek... S tovább harcoltak. A felkelés elnyomása után a hegyekbe mentek. Regényt lehetne erről íjrni. Kelet felé nyomultak előre, hogy mielőbb egyesüljenek a Vörös Hadsereggel. Megélték ezt a napot is... Mičko ekkor sem tette le a fegyvert. Katona volt. Harcolt Prešov, Poprád, Mikuláš felszabadításáért... Már vége volt a háborúnak, örömw :ÍÄIí Ján Mičko (jobboldalt) megbeszélést tart a napi feladatokról. (0. Juríček felvételei) kat, 'őket kellett ártalmatlanná tenni... Nehéz volt Ján MiCko élete. Bizony meg kellett érte küzdenie ... S ma itt van, az új, nagy gyárban, mely annak köszönheti létét, hogy a vörös katonák, a kommunisták és a nép fiai, Mičkóék kiűzték hazánk földjéről a fasisztákat. S amikor ezt megtették, egyszerű szavakkal fejezték kl leghőbb vágyukat: Na, most már új életet kezdünk... f Egyszerre abba hagyja t élettörténetének meséjét. Pillanatokig hallgat, majd derűsen mondja: — Tudja, amikor formába öntik az acélt, egyik része gyorsabban, a másik lassabban hül ki. így az öntvény szövetszerkezete nem mindenütt egyforma. A mi dolgunk, hogy az edzőkemencében hőkezeléssel egyenletessé tegyük az anyagot, hogy kemény, szívós legyen ... Olyan lelkesen beszél munkájáról, mintha más nem is érdekelné, mintha azt mondaná, hagyjuk már a múltat, a sok keservet és örüljünk a mának, a holnapnak ... Olyan lelkesen beszél, mint a festőművész vagy szobrász legújabb alkotásáról, aki beleéli magát a mű hangulatába és nem lát mást, csak a munkáját... Mičkót mégis bántja egy dolog, az, hogy megszegte a családi hagyományt, hogy ott hagyta a mozdonyt. Vasútascsaládból származik. Apja ls az volt, testvérei is azok ... Csak az vigasztalja, hogy valami köze mégis csak maradt a vasúthoz. Mint mondja, értékeket teremt számára. Az üzemben Diesel-motoros mozdonyokat gyártanak, s ebben benne van az ő keze munkája ls.. Jó szívósra edzi az acélkerekeket... És mégis sokat gondol Zvolenre, pöfögő mozdonyára. Képzeletben de sokszor ls meghúzza a gőzsípot. S hogy elbámészkodik a robogó vonat után... No de hiába, le kellett vetnie a vasutas egyenruhát, és rábeszélte a feleségét a költözködésre, csakhogy beülhessen az iskola padjába és tanulhasson, amit fiatal korában megtagadott tőle a sors. Élete gyik fő szenvedélye parancsolta ezt... S a másik szenvedélye? ben a negjjedik volt. Az emberek azt mondják, szép ez egy munkástól. Csak szép? Nehéz ezt szóval kifejezni.., Látni kell őt, amikor az ünnepsége-: ken a dobogóra áll és zeng a szava,mint az orkán, szelíden csilingel, mint a csermely és búg, mint a sze-i relmes gerlice ... — Kinek a verselt szavalja? — kér-: dezem. — Hviezdoslav verseit. Betéve tu-i dom Sládkovlč dicső Marínáját..j — A mai költők közül? — Andrej Plávka, Vojtech Mihálik, Krista Bendová verseit.., — A legszívesebben? — Bendovától az Aurórát

if

l Nem ls jutott Időm megkérdezni, hogy miért, mert egyszerre felcsen-; dült érces hangja. Az Aurórát szaval-* ta. Tüzet lobbantott bennem ... Ma-: gam előtt látom a legendás cirkálót, a Téli Palota hős ostromlóit, Amikor az utolsó versszakot mondja, — nem elégséges csak hinni a kommunizmusban, hanem tudni kell érte halni ls, — akkor értem meg igazán, miért szereti ezt a verset a legjobban. Sa-j ját magát adja benne ... — Most mire készül? — A felkelés évfordulójára ... Ismeri Samo Chalúpka „Mor ho" című versét? Erre gondoltunk, ez adott erőt nekünk, amikor ütöttük, vertük a fasisztákat... Ezt tanulom most, hogy felidézzem az emberekben harcbaindulásunk napjait... Gondolnunk kell a múltra, hogy még elszántabban végezhessük munkánkat ... Ján Mičko a múltra gondol, a mában dolgozik, de a holnapnak él... PETRÖCI BÁLINT mámorban úszott a világ, de ők még Ján Mičko brigádja. Állók (balról): jakub Muriň, Ján Vrábel, Tóth Lajos, akkor sem térhettek haza. CsehorIgnác Hanuliak Ián Poprac. Ülők (balról): Ignác Mišucev, Ján Mičko, Ján szágban, Polička környékén a fasiszMarculinec és Štefan Tereštík. ta gyilkosok nem adták meg magu/ • ZENG A SZAVA, MINT AZ ORKÁN Kivillan foga fehérje. Mosolyog. — A feleségem megértő asszony ... — mondja. De úgy mondja, mintha beismerné, felesége megtűr valamit. Minek is lehet rabja Ján MiCko? Megmagyarázza. — Szeretem a költészetet... nagyon szeretek szavalni... A szavalás sok gyakorlatot igényel. Hát ebben megértő a felesége. Ahelyett, hogy vele beszélgetne, szórakoznék, ő bezárkózik a szobába ... De nem tehet másképp, amikor örömét leli benne. S hogy örül az aszszony is, amikor a versenyekről oklevéllel tér haza. Az ifjúság alkotó versenyében mindig az elsők között emlegetik nevét. A kerületi fordulóban tavaly az első, idén a második helyen végzett. Az országos verseny| Több cementünk lesz | (CTK) — Lietavská LúCkán, Szlovákia második legnagyobb cementgyárában Jelenleg a gépek és egyéb ^ termelési berendezések általános ^ korszerűsítése van folyamatban. A ^ munkálatok befejezése után 76 százalékkal lesz nagyobb a cementgyár ^ teljesítőképessége. Lietavská LúC^kán már tavaly ls egy új cement^ őrlőrészleget helyeztek üzembe és ^ jelenleg további rendkívül fontos | részleg épül, ahol hat aknakemen^cét állítanak fel. Ezekben a ke^ mencékben 50 százalékkal több ^cementet égethetnek, mint az ed^ digiekben. A cemengyár dolgozói az i új kemencék segítségével olyan ter^melési eljárást juttathatnak érvényére, amely az eddig szükséges kiváló ^ minőségű koksz mennyisége mintegy ^negyedrészének megtakarítását teszi ^lehetővé. Az üzemben igen hathatós ^pormentesítő-készülékeket is szereltnek. Összesen 14 millió koronát fordítanak arra, hogy a dolgozók az ^eddiginél kedvezőbb, egészségesebb ^környezetben végezhessék munkáju1962. lúnlus 2. ÜJ SZÖ 5 * t