Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-23 / 140. szám, szerda

IVAN Brezovský, az üzemvezető he­lyettese kalauzolt minket a bukove­cl bánya hosszú folyosóin. — Kár, hogy nincsenek Itt ab­lakok — mondjuk tréfálva kísérőnk­nek, hogy valami szó essen utunkon. — Vannak abla­kaink — válaszol­ja kísérőnk és meglepetésünkre a mennyezeten egy résre mutat, mely csakugyan egészen a felszínig torkol­lik. Felnéztünk és az eget láttuk. Ér­dekes, a bányászok megnézhetik, mi­lyen idő van oda­fenn. Azonban nem ezt a célt szolgál­ják ezek a 30—40 tnéteres furatok. Ezen engedik le a fejtő közelében a bányafát. Amerre mentünk, nehezen vihetnék a geren­dákat, mert néhol egy gyalogosnak is alig van hely. A folyosót szél­tében-hosszában elfoglalja a föld mélyéből futószalagon kifelé áradó szén. Brezovský elvtárs széndarabot vesz kezébe. Ügy tűnt, mintha arról ol­vasná le, hogy ez az 1114-es falról érkezett.-Kísérőnk sejtette, mire gon­dolunk és megjegyezte, hogy szén és szén között nincs olyan .különbség, mint az egyes bányászcsoportok kö­zött. A futószalagra mutatott. Azon látni a teljesítményt. Hozzátette, hogy 1960-ban Vagáü elvtárs brigádja a tervezettnél több mint 5000 tonná­val „terhelte túl" a szállítóeszközt. Tavaly ez a 104 tagú kollektíva nagy­ban hozzájárult, hogy a kékkői bá­nyaüzem közel 40 000 tonnával töb­bet adott a népgazdaságnak, mint tervük előírta. Ez a munkacsoport 1961-ben kilencszer volt versenygyőz­tes az üzemben és egyszer az orszá­gos versenyben is élre került. A számok eléggé úntatnak. Bányá­szokkal akartunk társalogni. Meglepe­tésünkre az első vájár, akivel szóba ­álltunk, nem akart beszélni. Azt mondja, amit tőle hallanánk, úgy sem tennénk az újságba. Szombaton is dolgoznak Csoportba < verődtek a béwyásziok és biztatták SZOfukar társukat. — Hegedűs, beszélj I — Jancsi, szóljál háti A bukoveci bányászok .W///7WV k u 1 r ű R N ^AA/WAMAAM niMÉMl Kovács Elemér Hegedűs János bizalmatlanul néz ránk. Valaki megjegyzi, hogy amit mondana, nem bírja el a nyomdafes­téket. Jó bányász, de túl heves. Megígértük, hogy amit mond, cikk­be foglaljuk. Nagy, izmos marokba csúszott a tenyerünk. A baráti kéz­fogás mintha feloszlatta volna a bi­zalmatlanságot. Hegedűs János elő­adta panaszát: — Mi tudunk dolgozni. Teljesítet­tünk minden feltételt, hogy egy hé­ten csak 5 napig dolgozzunk. így is eleget teszünk feladatainknak. Mégis ismét munkanap lett a szombat. Hát igazság ez? Vártuk, hogy a többlek Is bátorsá­got kapnak és hozzászólnak. Elvégre Példamutató eredmény (ČTK) — A martini gépgyár acélön­tódéjének dolgozói " a napokban készítet­ték el az ebben az üzemben eddig leg­súlyosabb öntvényt, — a detvai gép­gyárban előállított CTU-3000 típusú saj­tológép 14 40G kg-os hosszabbító részét. Az öntvényt eddig ritkán alkalmazott technológia érvényrejuttatásával — ön­tőforma nélkül készítették, ami Jelentős megtakarítást és a gyártási folyamat meggyorsítását tette lehetővé. Az említett óriás alkatrészt 8,5X6X2 méteres gö­dörbe öntötték és e célra 18 500 kg acélt használtak fel. Az öntés összesen 2 perc és 15 másodpercig tartott. Irány a bánya nem az öntudatlanság jele, ha vala­ki becsületes munka után pihenni akar. Erre rendelet van. A munkaidő lerövidítése nálunk is természetes fo­lyamat. A többiek azonban nem tá­mogatták a látszólag indokolt pa­naszt. Ellenkezőleg, szembefordultak Hegedűssel. — Azt is mondd meg, hogy itt volt a miniszter. Megmagyarázta, mennyire szükség van a munkánkra. Mennyire kért minket, hogy amíg ne­hézségek lesznek az üzemek és a la­kosság szénellátásában, a munkaidő terén hozzunk némi áldozatot. A verseny győztese Tovább mentünk. Ivan Brezovský útközben Hegedűs Jánost dicsérte. Jől dolgozik, nem kell nógatni a mun­kában. Magsi Istvánnal az előző hó­napban második helyen végzett az egyéni versenyben. A legjobb ered­ményt Kovács Elemér érte el Ko­vács Pál nevű társával. Meglátogattuk az élenjárókat. El­beszélgettünk velük munkájukról, ar­ról, hogy a szocialista munkabrigád címért folyó versenyben milyen ne­hézségeik voltak. Háromszor készül­tek már a cím átvételére. — Mindig közbejött valami — mondja Kovács Elemér — a 1Q£ ,tag|i kollektívában könnyen megesik, hogý valaki-baklövést követ el. A baklövés - szó ebben az. eselbea a lerészegedés szinonimája. Valaki közbevetette, hogy maga a brígádvé­zető, aki kitűnő szervező és nagyon jó bányász, nem ismert mértéket a szeszesital fogyasztásában. Márpedig a szocialista munkabrigád tagjához nem illik, hogy kocsmában töltse sza­bad idejét. A kollektíva ereje nagy. A. 1114-es fal bányászai köztársaságunk felsza­badulásának 17. évfordulója alkalmá­ból megkapták a szocialista munka­brigád címet. Kovács Elemér egyike azoknak, akik hozzásegítették a kollektívát eh­hez a sikerhez. Mint kommunista pél­dát mutat a munkában és a magán­életben. Nincs rend a menetrendben — Kicsiség az egész, — mondja Ko­vács elvtárs — de az ilyen aprósá­gok bosszantják az embert. Stará Baš­táról 15-en járunk munkába. Az egész hetet Itt töltjük, s a hétvégén sietünk haza. Autóbuszok mindennap járnak hozzánk, csak éppen szombaton nem. Az üzem vezetősége már közbenjárt ügyünkben. Személyesen is voltunk a Gépkocsiközlekedési Vállalat lučenecl Igazgatóságán, de eredménytelenül. Egy másik Stará Bašta-i bányász! azt kifogásolja, hogy az éjszakai mű­szakra már 14.30-kor kell elindulni hazulról, mert a 18,20-kor induló au­tóbusz közvetlenül azután érkezik a vasútállomásra, amikor a motorvonat elment. Brezovský elvtársnak még dolga akadi a bányában, ezért Pavel Ďurik, a mű­szaki fejlesztéssel megbízott dolgozó vette , át a kísérő szerepét. Az 1114­es falon nem dicsekedhetett gépesí­téssel, mert Itt még a fárasztó testi munka van túlsúlyban. Megálltunk azonban az egyik részlegben, ahol ép­pen akkor helyezték üzembe a KSV­60É jelzésű szénkombájnt, melynek I napi teljesítménye több mint 300 ton­na. A kombájn elindításakor idese­reglettek e közeli falakon dolgozó! bányászok Csodálták a szerkezetet. Arról beszéltek, milyen biztató a jövő. Nincs messze az az idő, amikor a munkaidő rövidítése nem ütközik; problémába. 2500 tonna szenet fejtenek terven felül Pavel Ďurlk a műhelytanács Irodá­jába vezetett Ján Chladnýhoz, a mű­Szovjet és hazai siker a Zenei Tavasz on Hegedűs János helytanács elnökéhez. Asztalra kerül­tek az 1114-es falon dolgozó bányá-! szok kötelezettségvállalásai. A leg­utóbbiban elhatározták, hogy a CSKP < XII. kongresszusa címért fognak ver­senyezni. Vállalták, hogy március el­sejétől augusztus 31-ig 2500 tonna szenet fejtenek terven felül. 12 000! koronát takarítanak meg és a bri­gád 20 tagja magasabb képesítést sze­rez. Kötelezettségvállalásukban olvas­tuk, hogy májusban megszerzik a szo­cialista munkabrigád címet. Az utób­bi célkitűzésük már valóra vált. Nem kétséges, hogy vállalásuknak teljes egészében eleget tesznek. Elvégre ígéretüket szeretett pártunk kong­resszusának tiszteletére tették. DRÁBEK VIKTOR Rendszeresen gyarapítják szaktudásukat Az opatovái Porana nagy gondot fordít a dolgozók szakképzettségének növelésére. Erről beszélgettem a minap Lauko Bélával, az üzem nevelési osztályának vezetőjével. — Dolgozóink szakképzettségének növelése nálunk két irányban törté­nik — kezdte ismertetését Lauko Bé­la osztályvezető. — Dolgozóink az üzemi és az esti Iskolákban gyara­pítják szakismereteiket. Az új alkal­mazottakkal főleg a betanítás ideje alatt — ami hat hétig tart — egyé­nileg ls foglalkozunk. A legjobb dol­gozókhoz osztjuk be őket, akik lelki­ismeretesen végzik a betanítást. A to­vábbi szakképzés már közös, külön­féle tanfolyamokban, melyeknek fő célja a műszaki alapismeretek, vala­mint az új munkamódszerek Ismerte­tése különféle speciális munkák ke­retén belül. E tánfolyamok átlag húsz órásak, utána vizsgáznak a hallgatók. Az üze­mi iskola tanfolyamain évente dol­gozóinknak több mint egyharmada vesz részt. A szakelőadók legjobb technikusaink és mestereink közül kerülnek ki, az ő tudásuk, felkészült­ségük és előadó készségük biztosítja a tanfolyamok sikerét. — Technikusaink és adminisztratív dolgozóink részére — mondotta a to vábbiak során Laukó Béla — évente különféle tanfolyamokat rendezünk, tekintettel a tervezésre, bérpolitl kánkra és más fontos szakkérdésre Az esti iskolákban és levelező for mában is több dolgozó fejleszti szak tudását. Az üzemi textilipariskolát 14 tanuló, a Füleki Gépészeti Szakisko­lát 12 dolgozónk látogatja, míg a Lu­őeneci Gazdasági Iskolát 2, a Banská Bystrioa-1 Népi Egyetemet pedig öt dolgozónk. Ezenkívül üzemünknek fém- és textilszakos tanonciskolája is van. A tanonciskolán belül esztergályos, marós, fonó-, szövő-, kivarró és laka­tostanoncokat képezünk. Marcinek Pál, a nevelési osztály dolgozója további adatokkal szolgált: — Üzemünkben pontos terv szerint folyik az iskolázás. 1962-re 360 sze­mély iskoláztatását vettük tervbe. Va­lószínűleg ez a szám nagyobb lesz. Különösen nagy gondot fordítunk az új munkamódszerek elsajátítására. Ezek közül a vasesztergályosoknál és a fonóknál a Selfert-, a fűtőknél az Arzejev-módszer népszerű, s a Ko­voljev-módszert Is sikerrel alkalmaz­zuk. Marcinek Pál elvtárs hangsúlyozza, hogy üzemünkben a tanulásnak kü­lönböző formái honosodtak meg. így például szeptembertől dolgozóink az esti iskola elvégzésével középiskolai bizonyítványt kaphatnak. A lučeneci tizenkétéves középiskolát 15 dolgozó látogatja. Az alkalmazottak közül ket­ten járnak egyetemre, hatan a liberec! textilfőiskola, egy dolgozó pedig az ötéves Közgazdasági Főiskola levele­zőhallgatója. S. L. Bella Davidovics szovjet zongora­művésznő élményt adó szólóestje után a Szlovák . Filharmónia hangver­senyközönsége dr. Václav Smetáček vezényletével ezúttal egy fiatal szov­jet hegedűs művésze'ében gyönyör­ködhetett. Dr. Václav Smetáček Jól ismert és mindig szívesen fogadott vendégünk. Karmesteri gesztusa és egész kar­mesteri lénye harmonikus, kiegyensú­lyozott, szuverén dirigálásmódja rend­kívül élő és közvetlen. Műsorát Ján Klusák I. szimfóniájával nyitotta meg. Klusák (született 1934­ben) a fiatal cseh zeneszerző gárda egyik tehetséges képviselője. I. szim­fóniájához, amelyet „klasszikusnak" nevez, a Mozart-év adta az ihletet. Mély tiszteletből a nagy salzburgi mester 'Iránt e művében mozarti dal­lamvilágot idéz a zene mai kifejezési eszközeivel, levegős, könnyen meg­közelíthető, kellemes formában. A fia­tal komponista kitűnően eltalálta az arányt az érthetőség és a választé­kos Igényesség között. A szimfónia jói megválasztott be­vezető volt Mozart D-dúr (K. 218.) hegedűversenyének előadásához, amelynek szólóját Vlagyimir Malinyin, szovjet hegedűművész adta elő. A fiatal művész már az első per­cekben megragadja hallgatóságát. Lénye, mozgása kissé félszeg, szinte meghatóan félénk és szerény, de ha álla alá emeli a hegedűt, felszabadul. Érzik, hogy a zene világa igazi ottho­na. Szabadon muzsikál, feloldódva és őszintén. Mozart tolmácsolása tükröz­te mindazt, ami annyira Jellemzi Mo­zart ifjúkori hegedűversenyeinek „bel­ső arculatát": a lélek töretlen frls­seségét, a mozarti melódia sajátosan lágy és mégsem szentimentális me­legét, a gondolatok tüzes, f'.c^'aa, gondtalan természetességét. Tiszta dallamvezetése, hegedűhangjának ne­mes fénye különösen az Andante szé­lesen kibomló dallamvonalaiban érvé­nyesült. Vlagyimir Malinyin lélekkel telt jatéka a hallgatóságot viharos tapsokra ragadta. Bach ráadás-száma felért egy kis hangversennyel. Végül Dvofák V. (F-dúr) szimfóniá­ját hallottuk életteljes kitűnő elő­adásban. Smetáček tolmácsolásában teljes egészében érvényre jutott a fiatal Dvofák érdes és bensőségesen meleg, viharos és elmélyülten tűnődő magatartása, azé a Dvofáké, akinek lelke mélyen gyökeredzik a cseh anyaföldben és szabadon megnyílik a természet szépségei előtt. Smetáček rend.ívüll intenzitással állt a zenekar élén. Karmesteri pálcá­ja nem engedélyez lankadást vagy pi­henő perceket, a zenekart pompás teljesítményre ösztönözve viszi magá­val, keze alatt minden egyes játé­kosnak aktívan bele kell kapcsolód­nia a zenei történésbe. Szépen való­sította meg a nagy „kibomlásokat", töretlenül szőtte a belső átmeneteket, amellett mély átéléssel a perc vará­zsának ls átadta magát, és így hallga­tóságának vérbő, élettől és erőtől duzzadó muzsikálást nyújtott, egy ütemnyi üresjárat nélkül. A közönség SmetáCek előadásában őszinte tetszéssel fogadta Dvofák ke­vésbé ismert szimfóniáját és tartal­mas, meleg est emlékével távozott. HAVAS MARTA A szoviet szakszervezetek és az esztétikai nevelés A Szovjetunió Kommunista Pártjának programjában olvashatjuk, hogy a párt fokozatosan megteremti a feltételeket az egyén legjobb képessé­geinek teljes kibontakoztatásához. Gondoskodik a dolgozók esztétikai ne­veléséről. Ennek érdekében sarkallja a szakszervezeti vezetőket, hogy munkájukat a szocialista fejlődés perspektívájával hozzák összhangba. Hogyan érhetők, el eredmények a nép esztétikai nevelése terén? Minde­nekelőtt a kultúra új egyetemeinek, népszínházainak egész hálózatát kell kialakítanunk. Hogy ezt elérjük, több karmesterre, rendezőre, koreográfus­ra stb. van szükség. Ma is hiányoz­nak, s mi lesz a jövőben, amikor két­szer, sőt háromszor annyit igényel­nek a szovjet emberek. Évről-évre szélesedik az érdekkö­rök hálózata, űj és új ezrekkel nö­vekszik a művészet kedvelőinek szá­ma. Csak Leningrádban az utóbbi két­három évben körülbelül háromezer új népművészeti csoport alakult. A le­ningrádi üzemi klubok tehát egész sor kultúrmunkást igényelnek. A XXII. pártkongresszus után a szovjet szakszervezetek kultúrmunká­jában sok figyelemre méltó új jelen­ség tűnt fel. Leningrádban megnyílt az első Népi Konzervatórium, ahol az ének- és zenekarok, a táncegyüt­tesek önkéntes tanítóit képezik. A Né­pi Konzervatóriumot a leningrádi Ál­lami Rimszkij Korszakov Konzervató­rium dolgozói szervezték meg. A fel­vételire kilencszázán jelentkeztek, akik közül a legjobb hatvannyolcat választották ki. A felvettek között diákok, fiatal munkások, mérnökök, technikusok, orvosok, tanítók vannak, akik meg akarják ismerni a művészet „titkait", s másokat is meg akarnak tanítani a művészet szeretetére és megértésére. Valamennyien szerelme­sei a művészetnek. Az előadásokat érdemes művészek, aspiránsok, docen­sek, professzorok stb. tartják. A Gorkij-palotában az Állami Ba­lettiskola mellett népi koreográfiai tanfolyamot létesítettek. Itt is a leg­tapasztaltabb pedagógusok tanítják a leendő koreográfusokat. Az első tan­folyamot a népművészeti csoportok és üzemi klubok ötven legtehetségesebb tagja látogatja. Marxista-leninista esz­tétikát, pedagógiát, pszichológiát, tánctörténelmet, Irodalmat és képző­művészetet tanulnak. A három év alatt elsajátítják a klasszikus, a né­pi és más táncok tanításának módsze­rét és megismerik a balettszövegköny­vek alapvető vonásait Februárban kezdődtek a Leningrádi Állami Osztrovszkij Intézet tanárai­nak előadásai a Népi Színművészeti Iskolán. Ugyanebben a hónapban nyi-> tották meg a Kirov-palotában a Népi Festészeti Grafikai és Szobrászati Is­kolát, amelyről a Rjepin Intézet gon­doskodik. Hasonló a helyzet Ukrajnában ls. Kijevben például a szakszervezeti ta­nács és a Városi Népművészeti Ház közös szervezésében olyan iskola ala­kult, amelyen a népművészeti csopor­tok legjobb tagjai tanulnak. Ezzel bi­zonyos mértékig megoldódik a Kijev­ben és környékén egyre terebélyese­dő népművészeti mozgalom szakkép­zett vezetésének problémája. Az esti művészeti tanfolyamok na­gyon elterjedtek az egész Szovjetunió­ban. A szakszervezetek ezzel a párt programját valósítják meg a kultúr­politikában. (RPJ LAKÁSAVATÁS ClMMEL zenés film­vígjáték készült a leningrádi filmstú­dióban. A vígjáték rendezője Rappa­port, zenéjét Dmitrij Sosztakovics sze­rezte. Havannában a minap dr František Kahuda. az Iskola és Kulturális Ügyek ninisztere, kulturális küldöttségünk tagja ünnepélyes keretek között megnyi­totta A Csehszlovák Kultúra Házát. Felvételünkön az fi) létesítmény elsó láto­gatói- (CTK — Prensa Latina felv.J 1962. május 23. ÜJ SZÖ 5 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom