Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-15 / 104. szám, vasárnap

Hruscsov elvtárs válasza Macmillan üzenetére Meg kell kötni a szerződést az egyetemes leszerelésről TAQ7C7 C70HÍ0Í caitňirnrin ntn. M __ r "Mm Á II f_ ' - M ts II t. ' ' mui elnvom. kizsákmányol. Ez a 1 Ä TASZSZ szovjet sajtóiroda pén< teken nyilvánosságra hozta Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, A Szov­jetunió Minisztertanácsa elnökének válaszát, melyet a nukleáris fegy­verkísérletek betiltására vonat­kozóan Macmillan angol miniszter­elnöknek adott. Hruscsov elvtárs levelében ezt olvassuk: Tisztelt Miniszterelnök úr! Megkaptam és elolvastam üzenetét, és elgondolkoztam rajta, mi az értel­me levelének, milyen célt követ? Vizsgálgattam a dolgot és arra a következtetésre jutottam, hogy az üzenetében felvetett kérdést —azaz az Egyesült Államok és Anglia légköri nukleáris kísérletei sorozatának ter­vezett megvalósítását — az Egyesült Államok elnökével Önök már régen eldöntötték. Az Egyesült Államok és az ön országa i6 már földalatti atom­robbantásokat végez. Ezért megingathatatlan meggyőző­désem, hogy az ön üzenetének, vala­mint az Egyesült Államok és Anglia közös nyilatkozatának — amelyet az amerikai és az angol sajtó április 10-én hozott nyilvánosságra — igazi célja nem a nukleáris kísérletek be­tiltására vonatkozó egyezmény meg­kötése, hanem inkább a nép haragjá­tól való menekülés volt. A világ népei jogos felháborodásukat fejezik ki, mert egyrészt a nukleáris kísérletek beszennyezik a légkört, bizonyos mér­tékben árthatnak az emberek egész­ségének, negatív hatásuk az embe­rek erkölcsi és fizikai állapotában ls megnyivánulhat, másrészt pedig, — s ez a fő — a kísérleti nukleáris rob­bantások újabb sorozata még jobban fokozza az atomfegyverek felhalmo­zásában folyó versengést. A törté­nelem arra tanított, hogy minden fegyverkezési hajsza háborúba tor­kollik, s hogy ez a korszerű pusztító eszközök felhasználásával milliók és milliók katasztrófáját jelentené. A népek ezt nagyon jól tudják, és ezért felháborodottak. Ám még nem ébredtek rá, milyen nagy lehetősé­geik vannak, még nem értették meg; hogy rá tudják kényszeríteni a kor­mányokat a nukleáris kísérletek be­tiltására. Vitathatatlan, hogy kezdik érezni erejüket, s mi nyíltan meg­mondjuk, hogy a nyugati hatalmak kormányai ettől félnek a legjobban. A nyugati hatalmak ezért megkí­sérlik az emberek becsapását, harag­juk elhárítását a fő bűnösöktől, akik továbbra is fokozzák a feszültséget és a lázas fegyverkezést. A nyugati hatalmak helytelenül akarják leve­zetni a népek haragját. ön üzenetében megemlíti, hogy­ha a Szovjetunió elfogadná a nukle­áris kísérletek beszüntetésére fel­ügyelő nemzetközi ellenőrzés létesí­tésére tett amerikai és angol javas­latot, ezzel bizalmat keltene a népek és ez államok körében, ön kér, hogy ezzel kapcsolatban a legbehatóbban foglalkozzam a nyugati hatalmak ja­vaslatával. Ön azt írja: „Az ellenőrzés célja, nem a bizal­matlanság fokozása, hanem kiküszö­bölése, és ez a- jelenség' (azaz a nem­zetközi ellenőrzés — a ČTK megjegy­zése) teljesen normális dolognak tar­tandó, ami nem árt a bizalomnak." Miniszterelnök úr, elgondolkoztam az ön érvén, melyet — feltételezem — nemcsak a saját navében, hanem az amerikai elnök nevében is felhoz személyes üzenetében, ha bizonyos mértékben azt a feladatot ls vállal­ta, hogy Anglia szövetségesei nevében beszéljen. Igen, krésének megfelelő­en elgondolkodtam a dolgon. A bizalom kérdése valóban nagyon fontos abból a szempontból, hogy megállapodjunk számos problémáról, melyeket ideje volna megoldani és amelyeket már régen meg kellett vol­na oldani. Szüntessük meg a bizalmatlanság okait Miért nem tudtunk eddig megálla­podni, miért nem tudtuk megodani ''az élettől felvetett és a népek érde­kében sürgősen elintézendő kérdése­ket? Azért, mert hiányzott a bizalom. Miniszterelnök úr, engedje meg, hogy ugyan azt kérjem öntől, ami­re Ön kért engem i Gondolkodjék el és vegyen magának bátorságot a helyzet helyes értékelésére, az előt­tünk álló kérdések megoldásához ve­zető helyes út megválasztására. Ép­pen ezzel járul hozzá ahhoz, amire felszólít — a szükséges bizalom meg­teremtéséhez. Melyek a megoldatalan kérdések, melyeket kell megoldani? Mindenek előtt ide tartozik a német békeszer­ződés megkötése. ön azzal az ellenvetéssel élhet, hogy ez nem új kérdés. Márpedig, amíg a kormányok nem egyeznek meg e kérdés megoldásáról, mind­addig időszerű és új marad. A má­Az Egyesült Államok és Anglia elhatározása jogosan felháborította a népeket 9 A Szovjetunió nem tűr ,ellenôrzésseľ 1 leplezett kémkedést a területén rr sodik világháború Európában meg­maradt csökevényei az időzített ak­nák és senki sem tudhatja, hogy mi­kor robbannak fel. Miniszterelnök úr, ön és szövetsé­gesei azt állítják: ez lehetetlen,, mert csorba esne az Önök tekintélyén, és kárt vallana biztonságuk — csapataik-, nak a megszállók jogai alapján Nyu­gat-Berlinben kell maradniuk. Népeik és államaik biztonsága szempontjából azonban a három hatalom csapatai­nak nyugat-berlini jelenléte fölösle­ges, nem játszik szerepet, semmivel nem indokolható. Egyáltalán nem járul hozzá biztonságuk szavatolásá­hoz, sőt ellenkezőleg, még gyengíti is. Ha pedig valamihez hozzájárul,' 1 akkor ez csak a feszültség lehet, ami viszont növeli a háborús konfliktus veszélyét. A békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini megszállási rendszer felszámolása tehát égyaránt érdeke az angol, amerikai, francia, német és szovjet népnek, a világ - valameny­nyi népének. Ezt bizonyára megérti Ön, miniszterelnök úr, de a bizal­matlanság akadályozza a helyzet ob­jektív megítélésében. Már régen megszűntek az okok, melyek indokolttá tették a három hatalom csapatainak nyugat-berlini jelenlétét. Amikor az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország csapa­tai bevonultak Nyugat-Berlinbe, or­szágaink szövetségesek voltak. Közös érdekeink voltak, az Önök csapatai­nak jelenléte Nyugat-Berlinben, vala­mint a mi csapataink jelenléte a vá­ros másik részében egy célt követett. Most azonban megváltozott a helyzet. A nyugati hatalmak már nem szövet­ségeseink, létrehozták a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió ellen irányuló agresszív NATO töm­böt. Az Önök nyugat-berlini csapatai már régóta nem szövetségeseink, ezek a Szovjetunióval szemben< ellenséges, agresszív NATO tömb csapatai. Érde­keinkkel ellentétben küldték -oda őket, hogy harcoljanak ellenünk. Ezt mindenki világosan látja. Tehát, legyünk egymás iránt biza­lommal és akkor a Nyugat-Berlin­ben lerakott akna ártalmatlanná vá­lik. A Szovjetunió javasolta a Nyugat­Berlin belügyeibe való be nem avat­kozás szavatolását, a város függet­lenségének biztosításét komoly nem­zetközi garanciákkal, a város lakól­nak azt a lehetőségét, hogy szaba­don válasszák meg társadalmi rend­szerüket, továbbá ' a város szabadon érintkezhessen a külvilággal, hogy megakadályozza a bizalmatlanság erő­södését. Ajánlhatott volna-e jobbat? Ha ön azt állítja, hogy biztosítani akarják Nyugat-Berlin szabadságát, mi is azt mondjuk: ugyanezt akar­juk. Ez megvalósulhatna, ha önöket is ugyanaz a törekvés vezérelné, mint minket. Mi, a békeszerződés megkötésére törekszünk, azt ekarjuk, hogy Nyugat-Berlin lakossága sza­badon és függetlenül válassza meg társadalmi és politikai rendszerét. Ha országaink közős békeszerző­dést kötnének Németországgal, és így biztosítanák a második világhá­ború európai maradványainak felszá­molását, nyomban óriási tehertől sza­badulnánk meg, s valóban felülkere­kedne a bizalom, amely lehetővé ten­né számos további kérdés megoldá­sát. Akkor pedig országaink kapcso­latai ls egészen mások lennének. A Szovjetunió nem enged be kémeket így állunk tehát a bizalom kérdé­sével. Most pedig az Egyesült Álla­moknak és Angliának arról a javas­latáról szeretnék valamit mondani, hogy a Szovjetunió olyan egyezményt kössön a nukleáris kíáérletek beszün­tetéséről, amely a NATO felderítő szerveinek lehetővé tenné, hogy a nemzetközi ellenőrzés leple alatt hozzánk küldjék hírszerzőiket. Világosan megmondtuk Önöknek: ezzel nem érthetünk egyet. Azť hi­szem, megértik, amit mondunk. Ho­gyan fogadhatnánk el a javaslatukat, ha nincs rá okunk, hogy bíz­zunk Önökben. Önök katonai támasz­pontokkal vették körül a Szovjet­uniót és más szocialista országokat, mindenféle megtorlásokkal, jó hogy nem teljes megsemmisítéssel fenye­getnek, kérkednek, hogy a romboló eszközök terén fölényben vannak a Szovjetunióval szemben. Önök a szovjet határ mentén elhe­lyezett katonai támaszpontokon, csa­patokon kívül még azt szeretnék, ha megengednénk, hogy szabadon kém­kedhessenek területünkön. Azt pedig, hogy az Egyesült Államok nemzet­közi kémkedésre törekszik, már 1955­ben Gefben megértettem, amikor Ei­senhower elnök beszélgetésünk köz­ben első ízben tett említést a „nyi­tott égboltról", arról hogy amerikai repülőgépek az egész szovjet térüle­tet fényképezhessék. Emlékszem, megkérdeztem: Mire volna Önöknek a „nyitott égbolt", hisz ez kémkedés, hogyan állíthatja fel így a kérdést? Akkor azt válaszolta; Hruscsov úr, bizonyára nem érti meg, hogy meny­nyire fontos ez. Kérdezze meg inkább Zsukov marsallt, — ő akkor szintén Genfben volt —, ő bizonyára megérti. Amint látja, kereken kijelentették, hogy a „nyitott égboltra" a kémkedés céljából van szükség. A nyugati ha­talmak most már nem a légi kém­kedést, a „nyitott égboltot" szorgal­mazzák, hisz az egész világ kellő­képpen értesült terveikről. Most fel­derítő állomásokat akarnak létesíteni hazánkban, hogy megismerjék sebez­hető pontjainkat, rakétacsapataink és s létfontosságú objektumok elhelye­zését. Minszterelnök úr, ön bizonyára azt fogja mondani, hogy nem jó! értem Önt. Ezt azonban könnyen megcáfol­hatta: elég, ha egyetért a nukleáris kísérletek betiltásáról szóló szerződés megkötésével, azzal, hogy az álla­mok a rendelkezésre álló nemzeti ellenőrző eszközöket használják fel, ahogyan azt a Szovjetunió javasolja. Legjobb lenne megoldani az alap­vető kérdést — aláírni a szerződést a nemzetközileg szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszerelésről. A szovjet kormány egy ilyen szerződés tervezetét a 18-hatalmi leszerelési bizottság elé terjesztette. Egyezzünk bele és írjuk alá! Akkor azután nem­csak azzal fogunk egyetérteni, hogy az aláírt szerződés becsületes teljesí­tése érdekében területünk teljes mér­tékben a megfigyelők rendelkezésére álljon, hanem örömmel fogadjuk és kérni fogjuk, hogy valamennyi or­szágban jöjjön létre a nemzetközi ellenőrzési rendszer. Ha megsemmi­sítik fegyvereiket, mi is megsemmisít­jük saját fegyvereinket és ily módon tényleges bizalom alakul ki az egész világon! Miért ne- próbálkoznának velünk a nyugati hatalmak? Miért ne mutat­nák meg nekünk a leszerelési szer­ződés aláírásával, hogy megértőek és bölcsek? Ám ezt nem akarják meg­tenni, a nukleáris kísérletek beszün­tetésének kérdését arra akarják fel­használni, hogy a Szovjetunió elleni törvényesített kémkedés gócait hoz­zák . létre, és ezt még a szovjet kor­mány aláírásával ls biztosítják. Miniszterelnök úr, ez nem józan gondolkodásra, hanem a dolgok tény­leges állapotának torz értelmezésére vall. Mindebből kitűnik, hogy a nyu­gati hatalmak nem akarnak hozzá­járulni a nemzetközi bizalom meg­teremtéséhez, hanem egyedüli óhajuk: katonai fölényt akarnak szerezni a Szovjetunióval szemben. A Nyugat gátolja a feszültség eny­hülését. Sok kérdés már a megoldás­ra érett. Az államok itt bizonyíthat­nák be őszinteségüket és Jőszán­dékukat. E kérdések megoldása meg­szilárdítaná a bizalmat. Például hosszú idők óta javasoljuk a katonai tömbök feloszlatását. Ha ez megtörténne, nem változna az erővi­szony, mert minden ország megtartaná fegyveres erejét. A katonai tömbök fel­oszlatása az egyes országok rendelke­zésére álló hadieszközök meghagyá­sa mellett ls kiküszöbölné a feszült­séget. A nyugati hatalmak most azonban még ezzel sem értenek egyet. Hát akkor milyen bizalomról lehet szó? Javasoljuk, szállítsák vissza az ide­gen területeken elhelyezett külföldi csapatokat saját országaikba. Felté­telezhető, hogy a korszerű harcásza­ti eszközök, a termonukleáris fegyve­rek és a rakétatechnika lehetővé te­szik, hogy ne csak Nyugat-Németor­szágból, vagy Franciaországból, ha­nem az Egyesült Államokból is lőhes­senek a Szovjetunióra, mint ahogy most mi a földkerekség bármelyik pontján célbatalálhatunk. Be kell lát­ni, hogy a külföldi csapatok kivoná­sa az Idegen területekről nagymér­tékben hozzájárulna a feszültség tényleges felszámolásához; a világbé­ke biztosításához szükséges bizalom feltételei megteremtésének nagyon pozitív jelentősége lenne, ön azonban nem ért egyet ezzel, és hallani sem akar róla. Kijelenti, hogy ilyen Intéz­kedés ártana a nyugati hatalmak te­kintélyének. Vajon presztízskérdésről van szó? Hisz ez kölcsönös megálla­podás lenne: Önök megállapodnak ve­lünk, mi pedig Önökkel. Itt senki sem veszthet. Nézzünk bármelyik Intézkedést, mindkét fél Javát szolgálják: megszű­nik a feszültség és a konfliktus ve­szélye, ily módon elhárul a katasztró­fa veszedelme. A nyugati hatalmak más álláspon­ton vannak, és ez nem a kölcsönös­ségre épül. Mi a célja az Egyesült Államokban például annak a külön­leges törvénynek, mely korlátozza a Szovjetunióval folytatott kereskedel­met? Ilyen törvényeket rendszerint olyan országokkal szemben alkalmaz­nak, melyek -ellen háborút készülnek viselni. Az Egyesült Államok a Szov­jetunióval szeimben alkalmazza ezt a törvényt, tőlünk pedig ezt akarja, hogy a legkedvezőbb — Ismétlem — a legkedvezőbb feltételeket teremt­sük meg az amerikai hírszerzők te­vékenységére saját területünkön. Még csoda, hogy nem adnak ultimátumot: engedjék be kémeinket, mert külön­ben az Egyesült Államok sorozatos légköri nukleáris robbantásokat hajt végre. Miniszterelnök úr, csak háborúban levert országgal bánnak így. Meggyő­ződésem, megérti, hogy a Szovjet­unió és a nyugati hatalmak között most nincs hadiállapot. Azt is tudja, hogy erőink legalábbis egyenlőek, mi pedig úgy véljük, hogy a béke erői túlsúlyban vannak az agresszió és a háború erőivel szemben. Vegyék ezt tekintetbe a nyugati hatalmak és von­jak le a következtetést: ne lépjenek fel a másik félnek ártó követelések­kel. őszintén szólva meggyőződésem, hogy az Egyesült Államok és Anglia kormánya nem számít követeléseik el­fogadására. Csupán a közvélemény előtt akarják azt a látszatot kelte­ni, hogy törődnek a feszültség meg­szüntetésével és a bizalom megszilár­dításával. A nyugati hatalmak sza­vaikkal azonban csak el akarják al­tatni a közvélemény éberségét, tet­teik szöges ellentétben vannak sza­vaikkal. A Szovjetunió gondoskodik biztonságáról ön azt mondja, hogy az Egyesült Államok és Anglia légköri nukleáris kísérleteket hajt végre, ha nem fo­gadjuk el a kémkedést palástoló el­lenőrzési és felügyeleti követelései­ket. Ilyen kijelentés senkit sem lep­het meg. Üzenetem elején megállapí­tottam: tudjuk, hogy Önök mér dön­töttek a kísérletekről és végre ls hajtják azokat. Ami pedig a földalat­ti kísérleteket illeti, azokat már most folytatják. Csupán arra készül­nek fel, hogy a földalatti kísérlete­ket most légköri nukleáris kísérletek kövessék. Nagyon természetes, és is­mételten nemegyszer Jiangoztattuk Önöknek, hogy ha folytatják kísér­leteiket és megvalósítják elhatározá­sukat, ml ls kénytelenek leszünk fel­készülni és nukleáris kísérleteket vé­gezni. Ha Önök továbbra ls kísérle­tezni fognak nukleáris fegyvereikkel a föld alatt vagy a légkörben, a vi­lágűrben vagy a víz alatt, a Szovjet­unió is kénytelen lesz nukleáris kí­sérleteket végezni, hogy megfelelő színvonalon álljon a szocialista or­szágok védelme a józan ésszel ellen­kező, kalandorpolitikát folytató agf resszív erőkkel szemben. Mindezért az Egyesült Államok és Anglia kor­mányára hárul a felelősség. Miniszterelnök úr, kérem, szenteljen még egy kis figyelmet. Töprengtem és visszaemlékeztem, hogy gyakran talál­koztunk, nyíltan elbeszélgettünk, és né­ha reményt éreztem, hogy helyesen ér­telmez számos megoldandó kérdést. Bú­csúzáskor azután kiderült, hogy ezek csupán szép szavak voltak. Még egyszer sem érezhettük, bogy találkozóink al­kalmával kifejezett nemes törekvései befolyásolták volna a NATO agresszív politikáját. Töprengtem, mi ennek az oka, hol van­nak a baj gyökerei? Most mély meggyő­ződésem hogy ez a bizalom kérdése. Ún ezt helyesen vetette fel. Miniszterelnök úr, Űn agy nagytőkés és Angliában a kapitalista világot képvi­seli. A burzsoá politikusok, különösen azok, akik tőkével rendelkeznek, meg­ijedtek a társadalom fejlődésében bekö­vetkezett változásoktól, számos ország társadalmi és politikai rendszerének és társadalmi felépítésének átalakulásától. A Szovjetunió szocialista állam, mely nemcsak elsőként szabadult meg a tő­kés kizsákmányolástól és teremtett új társadalmi és politikai rendszert, hanem be is bizonyította, milyen sikerekre ké­pes e rendszer a gazdaság, a kultúra, a tudomány, a technika fejlesztésében, az emberek szabadságának, művelődésének és más jogainak biztosításában. Vonzó­erővel hat azokra, akiket az imperializ­mus elnyom, kizsákmányol. Ez a lényeg. A tőkésországok vezetői megriadtak és mindenben ragaszkodnak a régihez. Ez az ő dolguk. De ezt a feszültség kiélezé­sével, a lázas fegyverkezés fokozásával és a háború peremén táncolás politiká­jával — ahogyan e politika szülője a néhai Dulles nevezte —, akarják elérni. Mit mondjunk rá? Mi csak megállapít­hatjuk, hogy a háború peremén táncoíáa politikájának szülőatyja már nem él, de halála után a szocializmus nemcsak nem szenvedett kárt, hanem eredményesen továbbfejlődött. Vitathatatlan, bogy Dul­les követői sem tudják megakadályozni az új társadalmi és politikai rendszer eredményes fejlődését, mely tovább foly tatódik. Ez az élet törvénye. Mindem nemzet, minden állam joga, hogy megválassza társadalmi és politikai rendszerét. Ezt vegyék tekintetbe. A nép nyelvén szólva úgy kell venni a dolgo­kat, amilyenek a valóságban. Tehát el kell ismerni azt, amit a nép maga vá* lasztott. Ha valamelyik ország arra fog törekedni, hogy más ország rendszere saját elképzeléseinek feleljen meg, akkor szó sem lehet a bizalomról, mert e kér­dést háborúval döntik el. Ön ezt bizo­nyára tudja,, miniszterelnök úr. Hisz amikor hazánkban kitört az Októberi Forradalom, az imperialista hatalmak ki akarták próbálni, „milyen szilárdak" vá­gyónk, és Churchill úr, e „próbatét" fegyveres katonai beavatkozás szervezője még él. A katonai beavatkozásban nem­csak Anglia, hanem az Egyesült Államok, Franciaország és Japán, szóval az Önök mai szövetségesei is részt vettek. Tudjuk, hogyan végződött az intervenció. Talán nem elég ez a helyzet Józan megfontolá­sára, a helyes politikai irány kitűzésére, a kapcsolatok egészséges kiépítésére, bogy elkerüíjUk a háborút és a viszályo­kat? Készek vagyunk ilyen alapon építeni kapcsolatainkat és mindent megteszünk ennek érdekében. Most a nyugati hatal­maknak kell cselekedniük. Ha ők is rá­térnének erre az útra, kialakulna a bi­zalom. lelenleg veszélyes pillanat következett be a világ fejlődésében, mert a kommu­nizmustól való félelem egyes embereket megfoszthat józan ítélőképességüktől. Egyes esetekben ez már meg is történt, és ezek az emberek azt állítják, hogy a halál jobb a kommunizmusnál. Ha így gondolkoznak, valóban számíthatnak a halálra. Ez ugyan nem az egész emberi­ség, de sok ember halálát jelentené. Döbbenjenek rá: mozgásba kell hozni S lázas fegyverkezést fékező eszközöket, hogy elkerülhessük a katasztrófát. Ehhez bátorság, bölcsesség kell, meg kell érteni és be kell ismerni, hogy a világ és a tár­sadalom nem valamilyen megkövesedett alakzat, nem kihűlt láva. különben az időjárási viszonyok hatására néha a láva is struktúráját változtatja és átalakul. Az emberiség társadalom. Mint élő szer* vezet tovább növekszik, fejlődik, egyes sejtek elhalnak, mások születnek és erő­södnek. Ezeket a gondolatokat tartottam szükségesnek közölni önnel, Minisz­terelnök úr. Szeretnék, mégegyszer ugyanolyan felhívással fordulni ön« höz, mint amilyent ön intézett hoz-? zám: egyesítsük erőfeszítéseinket, he^ lyesen ítéljük meg a feltételeket és a világ erőviszonyát, tanúsítsunk — ha így nevezhető — államférfiú böl­csességet, hogy megtaláljuk az előt-i tünk álló kérdések helyes megoldás sát. Üzenetemben ariegmagyaráztam, milyennek képzeljük el a megoldást. Hosszú küzdelem áll előttünk Végül még azt szeretném mtfnda-! ni, hogyha ön ezzel egyetért, hajlan­dó vagyok bárhová, bármelyik napon és percben elmenni és megkötni a szerződést a nemzetközileg szigorúan ellenőrzött általános leszerelésről. Ezzel teljesen megoldódna a nukleá­ris kísérletek kérdése, hisz mi ér-i telme volna a szerződés alapján meg­semmisítendő nukleáris fegyverek kH próbálásának. Elküldöm üzenetem és felteszem a kérdést, hogyan fog rá reagálni. El­fogadja-e javaslatainkat? őszintén megmondom, nem hiszek benne, mert nem vagyok meggyőződve a nyugati hatalmak politikáját jelenleg megha­tározó körök bölcsességéről. Nyilván­valóan még nem érett meg az idő és ezért mostani igyekezetünk sem talál megértésre. Ez persze nem jelenti azt, hogy elernyedünk az egyetemes leszerelő- x sért vívott küzdelemben. Nem, tovább fogunk harcolni. A népek végül is megértik ezt, és olyan pártokat Jut­tatnak hatalomra, amelyek valóban a nép érdekeit fogják képviselni, ame­lyeknek érdekük a tartós béke biz­tosítása, hogy ne menjenek kárba a nép munkájának eredményei, melye­ket most a lázas fegyverkezés fel-: emészt. Ehhez azonban idő és türe­lem kell. Ml türelmesek vagyunk. Ami az időt illeti, azon leszünk, hogy meggyorsuljon. Nem fogunk ölbetett kézzel ülni és tétlenül várakozni. Minden erőfeszítést megteszünk, hogy leleplezzük az agresszorokat és azo« kat, akik háborúra építenek, s játé­kot űznek a népek sorsával, őszinte tisztelettel NYIKITA HRUSCSOV, 1962. április 12. 1962. április 15. (j] SZÖ 5 ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom