Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-12 / 101. szám, csütörtök

írsz e ruf ® nHngDBsnnoBBDDD A mezőgazdasági termelésben is mindinkább előtérbe keriil a gépesítés s ezzel párhuzamosan egyre tökéletesebbé válik az agrotechnika. Külö­nösen a kukoricatermesztésben (a gabonán kívül) haladtunk jókorát előre. Gépek végzik a munka nehezét s ez főképp két szempontból lényeges. Olcsóbbá válik a termelés, de még lényegesebb az, hogy a gépi munkával nagyabb a lehetőség a korszerű agrotechnika alkalmazására, s így a termelés növelésére. Ezt tartották szem előtt a nádszegi fiatalok is, amikor azt vállalták, hogy hektáronkánt átlago­san 5000 kilogramm szemeskukoricát termelnek. A komplexbrigád tagjai alaposan felkészülnek a komoly feladatra, mert azt akarják, hogy a XII. pártkongresszus tiszteletére tett vállalásu­kat siker koronázza. Meg azért is becsülettel helyt kell állniuk, mert a helyi CSISZ szervezet versenyre hívta a járás fiataljait. A galantai járásban 17 000 hektáron termelnek kukoricát. Eddig a fiatalok vállalása több mint 10 000 hektárra terjed ki. Ilyen területen akarnak átlag 50 mázsa hektárhozamot elérni. S az ifjú­ság dicséretére válik, hogy a komplexbrigádok ke­retén belül az országban sokan követik a ga­lantai járás fiataljainak példáját. A kukoricatermesztés tapasztalatai a Bajči Állami Gazdaságban MIUTÁN GAZDASAGUNK 1960 BAN A HERBICÍD GYOMIRTÖSZER ALKALMAZÁSA TERÉN BIZONYOS TAPASZTALATOKAT SZERZETT A KUKORICATERMESZTÉSBEN, EL­HATÁROZTA, HOGY A KÖVETKE ZÖ ÉVBEN TOVÁBBI KÍSÉRLETE­KET FOLYTAT. E KÍSÉRLETEKET TÖBB KISEBB GAZDASÁGBAN VÉ GEZTÜK, S AZ ELÉRT EREDMÉ­NYEKRŐL AZ ALÁBBIAKBAN SZÁ­MOLUNK BE. A bajči- gazdaságban kísérletet vé­geztünk a B-3A/II. számú 40 hektár területű parcellán. A parcella egyfor­ma homokos összetételű és a kísérle­tet a következőképp valósítottuk meg: 20 hektárt bepermeteztünk Simazin gyomirtőszerrel, mégpedig 6 kg ada­got számítva egy hektárra. A perme­tezést a talajelőkészítés után végez­tük, mégpedig úgy, hogy a Simazlnt a permetezett földbe egyszeri boro­nálással vittük be. A vetést SKO-6-os géppel valósítottuk meg, mégpedig normális vetési módszerrel, vagyis nem alkalmaztunk négyzetes fészekes módszert azért, mert feltételeztük, hogy nem lesz szükség merőleges sa­rabolásra. A vetést április 18-án kezd­tük meg, és április 22-én fejeztük be, 40 kg vetőmagot számítva 1 hektár ra. Miután a kukorica kikelt, könnyű horonával merőlegesen megboronál­tuk A sarabolást is az egész terü­leten egyidoben hajtottuk végre, vagyis a kísérleti és az ellenőrző parcellán egyidejűleg, mégpedig május 17-e és 22-e között. Az első kapálást az egyeléssel együtt az egész területen május 20-a és jú­nius 5-£ között végeztük el. Az ellen­őrző parcellát másodszor június 12-én és 13-án saraboltuk. A második ka­pálás június 15-e és 21-e között tör­tént az elienőrző parcellán is. Második kapálást a kísérleti par­cellán mér nem végeztünk, mert a Simazinnai bepermetezett föld tisz­ta volt. A parcella megtekintésekor megállapíthattuk, hogy az a terület, ameiyen Simazint alkalmaztunk, gyommentes, s emellett a föld fel­színén vékony kéreg képződött, amely alatt a föld porhanyós és megfelelően nedves maradt. E kéreg megakadályozta a föld ned­vességének kipárolgását a hosszan­tartó szárazság ellenére is. Hogy a nedvesség e parcellán megmaradt, ennek oka tovább abban rejlett, hogy az elhalt gyom nem szívta ki a ned­vességet a földből, úgy, hogy a mély szántás a kukorica betakarítása után a kísérleti parcellán jobb minőségű volt, mint az ellenőrző parcellán. A kukoricát szeptember 4-e és 15-e között takarítottuk be, az ellenőrző parcellán 27,68 mázsa hozamot, a kísérleti parcellán pedig 35,80 mázsa hozamot értünk el A kukoricatermesztés folyamán a második kísérletet a chrásti gazda­ságon végeztük, ahol 19 hektáron szintén 6 kg Simazint alkalmaztunk hektáronként. Ellenőrző parcellaként egy 26 hektár nagyságú parcella szol­gáit. Mindkét parcella egyforma ho mokos összetételű Előzetes növény­ként őszi gabona szerepelt Mindkét parcellára hektáronként 150 mázsa komposztot számítottunk. A komposz­S.OOOKg. SZEMESKUKORICA HEKTÁRONKÉNT tot tavasszal bedolgoztuk a talajba. A kísérleti parcellát egyszer sarabol­tuk és egyszer végeztünk gyengébb kapálást egyeléssel egybekötve. Az elienőrző parcellán kétszer végeztük a sarabolást, valamint a kapálást is. A kultivációs munkák folyamán hek­táronként 246 koronát takarítottunk meg bérekben, emellett a föld össze­tétele ugyanolyan maradt. A termés e parcellákon különböző volt, mégpedig az ellenőrző parcel­lán a hozam 33,93 mázsát, a kí­sérleti parcellán hektáronként 3B,19 mázsát tett ki, vagyis 2,26 mázsá­val jobb a termés. A harmadik kísérletet 17 hektár területű parcellán végeztük. 1959­ben ezen a parcellán viaszos tejes érésű kukoricát termeltünk herbicíd alkalmazása nélkül. Abban az évben e parcellát istállótrágyával trágyáz­tuk, mégpedig 300 mázsát számítva egy hektárra. 1960-ban ezen a parcel­lán szemes kukoricát termeltünk s emellett hektáronként 4 kg Simazin-_ nal is végeztünk permetezést. 1960­ban a Simazint későn kaptuk meg, nem teljes használati utasítással, csak közvetlenül a vetés után végeztük el a permetezést, hektáronként 4 kg-os adaggal. 1961-ben a Simazinnal való permetezést három héttel a kukorica vetése előtt végeztük el, négy kilo­gramm adaggal hektáronként. Miután 1960-ban egy hektáron 4 kg Simazint alkalmaztunk és 1961-ben újabb 4 kg us Simazin-adaggal per meteztüiik, feltételezve, hogy a her­bicíd eléggé hatásos lesz a gyom kiirtására, ez annyira bevált, hogy az egész vegetációs időszak aiatt nem végeztünk semmilyen kultivá­ciós munkát, vagyis nem sarahol­tunk es nem egyeltünk. A KUKORICATERMESZTÉS ILYEN MÓDSZERÉNÉL BE KELL VEZETNI A KOMPLEX GÉPESÍTÉST, CSAK ÜGY MINT A GABONAFÉLÉK ÉS TAKAR­MÁNYFÉLÉK TERMESZTÉSÉNÉL IS. PSENÁK KÁROLY, BAJČ A TEJHOZAM NÖVELESE a takarmányalaptól függ. Több ízben elhangzott ez az SZLKP Központi Bi­zottságának legutóbbi ülésén. Arról is sok szó esett, hogy a nagy hasz­nosság biztosításához nemcsak ele­gendő takarmányra van szükség, ha nem a takarmányt megfelelően el is kell osztani a nyári és a téli idő­szakban. Márpedig, ha körültekintünk szövetkezeteinkben, azt látjuk, hogy különösen a téli takarmányozás hiá­nyos és sok esetben csak „átment­jük" az állatállományt, de termelő­képességét közel sem használjuk kl. Ilyen körülmények között nem lehet eleget és olcsón termelni Marhaállományunk téli takarmá­nyozásának alapja mindinkább a si­lótakarmány. Ez érthető is, inert megfelelő silőzásra alkalmas takar­mánynövénnyel tudjuk a legolcsóbb, nagytömegű takarmányt biztosítani. Természetesen nem közömbös, hogy milyen növényt termesztünk erre a célra. Mivel eddigi tapasztalataink messzemenően azt igazolják, hogy a sllózás céljára termesztett kukorica magasan túlszárnyalja minden egyéb takarmányféleség mennyiségi- és táp­anyaghozamát, ez idén több mint 60 ezer hektáron fogunk silókukoricát termeszteni. A silókukorica előnye elsősorban a nagy tömegben és a hozam bizton­ságában mutatkozik meg. Hazánk A Nové Zámky i szövetkezetben már befejezték 320 hektáron a kora tavasziak vetését és készülnek a kukorica vetésére. A felvételen Csutkái • Ferenc traktoros és segítőtársai láthatók, akik 150 hektáron végezték el a vetést. (Tóth János felvétele) bármely területén eredményesen ter­meszthető és éghajlati adottságaink is kedvezőek, tehát bátran indítha­tunk mozgalmat az 500 mázsás hek­tárhazam elérésére. A silókukorica nagy hektárhozamainak alapvető fel­tétele, hogy mintegy 60 ezer egye­det érjünk el hektáronként. Gépesí­tésünk mai fokán a termesztés elig igényel fizikai munkát, különösen, ha a silókukorica termesztését megfelelő módszer szerint végezzük. A silókukorica a legízletesebb ta­karmányok egyike, amelyből állataink nagy mennyiséget képesek fogyasz­tani. Hatása elsőrendö és veszteség nélkül eltartható akár évekig is. Mivel a takarmányalap biztosítá­sának egyedüli módja a nagy ter­mést adó és a legtöbb tápanyagot tartalmazó növények termesztése, ez alkalommal meg kell emlékeznünk a kevésbé ismert cukorcirokról is. A cukorcirok természtése különö­sen a meleg és száraz vidékeken ajánlatos. A magasabban fekvő hűvö­sebb vidékeken nem termeszthető. Az eddigi kísérletek szerint nálunk legjobban a Z-6 jelzésű cukorcirok válik be. 1960-ban a báhoňi, a Nové Zámky-i és a ruskovi kísérletek al­kalmával túltett a bufianyl lófogú ku­korica 441,5 mázsás termelésével szemben. A tápanyagösszehasonlító vizsgá­latok aLkalmával bebizonyosodott az is, hogy a cukorcirok a kukorica­körzetekben hektáronként 1 mázsá­val több fehérjét, 17 mázsával több keményítőértéket ad zöldtakarmány­ban, mint a bucanyl lófogú kukorica. Az eredmények alapján bátran ajánljuk a cukorcirok termesztését is. A silókukorica és a cukorcirok ter­mesztésének előnyei: a nagy hozam, a magas tápérték és termesztésük teljes gépesítése. Minden szövetke­zetnek alapvető érdeke, hogy a nagy termést adó takarmánynövények ter­mesztésének előnyeit a maga javára kihasználja, és így érvényesítse a mezőgazdasági termelés új haladó módszereit és tapasztalatait. — tis— ľ ELNÉZÉST KEREK, ami­ért elhallgatom a szerep­lök nevét. Söt, azt sem árulom el, kitől tudtam meg ezt a nem éppen speciálisan nádszegi ese­tet. Éppen ez az, hogy nem éppen speciálisan nádszegi eset. Még azt sem állíthatnám, /bár nem vagyok gyanakvó természetű), hogy ebben a Kis­Duna menti nagyfaluból csupán ez a három ilyen (esetleg hasonló) történet láthatna napvilágot, illetve nyomdafestéket. Hát még az országban! De lássuk közelebbről a négy év előtti dolgot. » N « T\élceg ember áll a kukoricatábla szélén. Ali YJ és szemléli a kapálóval megjáratott, de már erősen gyomosodó kukoricát. Egyszer-kétszer le­hajol, meg megnézegeti a dűlő végén földbe szúrt táblácskát. Pedig eléggé felesleges ez a tevékeny­sége, mert a közelben egyetlen kapálatlan parcel­la sincs, azt pedig csak tudfa, hogy az ő részét maga eddig nem kapálta, s bizonyára más sem helyette. Mégis csóválgatja a fejét. Egyelőre csak ő tudhatja, hogy közben mire gondol. Lassan azért mégiscsak leoldozza a kerékpárra kötözött kapát. Egy-két sóhaj is elhagyja kisüs­tivel ízesített ajkát, amíg megteszi az első ka­pavágást. De aztán amúgy istenigaiában belelen­dül a munkába. Irtja-vígja a gyomot, mintha el­lenségeit aprítaná Persze, közbe-közbe egy-egy szál. . De ezt hagyjuk későbbre. Eléggé feltűnő látvány a csaknem 50 hektáros kukoricatáblában a magánosan kapáló ember, "ár a fiatal csoportvezető útja másfelé vezet, azért figyelmét nem kerüli el a nem mindennapos je­lenség Arra fordítja hát a motorkerékpár kor­mányát. Pista /nevezzük így a kapáló embert) föl se néz a hamarmunka közben, de nem azért, mert túlságosan közel hajol a gyenge növény felé. Nem nyúlt ő le már jó tíz perce. Annál többször a soron feléje közeledő csoportvezető. Legalább száz méterre bent jár Pista a hosszú dűlőben. A csoportvezető gyakran lehajol, fel­emel egy egy szál kukoricát, másutt gyomot tép ki a kultúrnövény mellől, s végre utoléri a „tet­test". — Jobb munkát, Pista! — köszönt rá. Összerezzen a megszólított. Mit lehet erre mon­dani? Különösen akkor, ha mindjárt felfogja, hogy a köszöntés találó. Zavartan hümmög vala­mit. A váratlan „vendég" meg folytatja. — Nem fáj a szíved, hogy néhol csak két mé­terre marad egy-egy szál kukorica? Pista csak vágja, tetteti, mintha nem is hallaná a kérdést. Közben megint levág egy szálat, pedig utána is előtte is nagy űr tátong a sorban. Rá húz egy kapa földel, de az illetékes szeme jól lát. — Már megint egy szál — csap le rá hirtelené­ben. — Ugyan már, egy szál csak egy szál — adja Pista a közömböst. EGY SZAL KUK0RICÄ három történetben — De hányadik csak ezen a soron — emeli hangosobbra a szót amaz. — Na és? — nagyobbak lesznek a csövek — mondja a „vádlott" még mindig fennhéjázón és délcegségének teljességével kiegyenesedik a kissé hajlott testtartásból. Egy jó félfejjel magasabb a csoportvezetőnél. Azonban úgy látszik, hogy az előtt nem tekintély az ember magassága. Föl is jörtyan azon nyomban, s szinte szikrázik a tekin­tete, perzsel a szava. — Nagyobbak? Még te mersz ilyet mondani, aki egy teljes hetet késtél? Hiszen olyan a te kukori­cád a fél arasszal magasabb szomszédoké mellett, mintha kiverte volna a sárga irigység. Most meg még agyonra ritkítod. Ezzel persze még nem fejeződött be sem a cse­tepaté, sem az ügy. A csoportvezető jelentette a vezetőségnek. Beszéltek róla többször is, hogy le kellene vonni Pista munkaegységéből. Határozat azonban nem született. Csak akkor, amikor Pista parcellájáról — egy hektárra számítva — csak 28 mázsát szállított be a traktor, holott egyesekén 60—70 mázsa is termett. A határozat pedig az volt, hogy „jövőre négyzetesen vetjük a kukori­cát". * # * Ü gy vetették. De kezdem az elején. A traktorosok már kezdetben arról tanács­koznak, hogy baj van a normával. S ha baj van, miért ne segíthetnénk egy kis élélmességgel az egész dolgon. Egy kicsit meghúzzák a talajegyengetésnél, a vetőgép beállításánál sem fontos az a nagy pon­tosság. Aztán csodálkoznak, hogy a kukorica nem is annyira négyzetes. Sarabolni azért hosszába-keresztbe kell — ez a határozat. Igen, de a norma! Az négyzetes ku­koricára van beállítva. Es itt nem lehet úgy ha­ladni, mert sok a hiba a vetésben. — Dehogynem — gondolja mosolyogva az egyik traktoros. Neki is indul betyáros igyekezettel. Jól művelt a talaj, száraz a föld, a négyest is be lehet kap­csolni. Elvezet ez a munka. .. csak nem kell hát­ranézni. Igenám í Ha a traktoroson és a saraboló kezelőjén kívül más nem lenne a közelben. De van. Itt a csoportvezető és nyitva a szeme, iit kezdődik a hiba, azaz a perpatvar. Mert ugyebár a gondatlan vetés következtében a sorból ki­lépő" szálakat menthetetlenül megsemmisíti a kapa. Most is kivág egyet. A csoportvezető meg­álljt int. — Hát van neked istened? — emeli*a kivágott kukoricaszálat a traktoros orra elé. — Mit tehet az ember, ha egyik másik szál na­gyon kiáll a sorból — védekezik a kapálógép ke­zelője. Éppen Pista parcelláján történik a dolog. Ka­pával a vállán már ott a tábla szélén a délceg ember. A szócsatára közelebb megy. Be is kap­csolódik mindjárt a vitába. — Azt a... gondolhatja az olvasó, hogy nem dicsérgeti a mennybélieket. Ezért Inkább csak az utolsó szavakat írom le... hát hogy legyen ne­kem 50 mázsás hektárhozamom, ha a felét ki­vagdaljátok? — De Pista bácsi — mentegetőzik a traktoros —, hiszem ež csak egy szál. — Egy szál itt, egy szál ott és a végén minden tizedik tő az ebek harmincadjára kerül — dü­hösködik a gyalogmunkás. A csoportvezető is dühös, de azért mosolyog. Van rá oka. • » • A nádszegi fiatalok alig három hete összeültek és elhatározták hogy a tervezett 465 hek­táron átlag 50 mázsás hektárhozamot érnek el szemes kukoricából. Nem is akadt ellenvetés a határozathozatalnál. Hozzászólás annál több. Kü­lönösen azon az összejövetelen, amikor a növény­termesztési csoportokat, azaz a gyalogmunkáso­kat is meghívták a határozat jóváhagyására. Vol­tak sokan, de lássunk inkább néhány hozzászólást az értekezésről. * — En amondó vagyok — így kezdi Pista bará­tunk a megjegyzését —, hogy az 50 mázsa nem is olyan sok. Termeltünk mi már többet is egy-egy hektáron. Csakhogy a hektárhozam nemcsak at­tól függ, aki a kézikapát lóbálja a tövek között, hanem a traktorostól, meg a kapálógép kezelőjé­től is. Az 50 mázsás hektárhozamhoz minden szál kukoricára szükség van. Nem úgy, mint 3 éve, amikor a négyzetes vetést nem a tagok egyelték, hanem a traktorosok tizedelték. Hát így nem le­het, elvtársak. Nagy csönd ereszkedik a teremre. De csak né­hány másodpercre. A csoportvezető, azaz a komp­lexbrigád vezetője a következő felszólaló. — Hát éppen ez az, elvtársak. Össze kell fogni mindenkinek, aki érdekelt a kukoricatermesztés­ben. Igen, minden szál — és jól megnyomja a szót — kukoricára szükség van. Ezért hívtunk most össze benneteket, hogy traktoros és gya­logmunkás ne két malomban őröljön ezután. Ha a sok bába közt elvész a gyermek, akkor a meg­osztott felelősség következtében is elvész vala­micske az 50 mázsás, hogy nagyobb számot hasz­náljak, az 5000 kilogrammos hektárhozamból. Ezért határoztunk szűkebb körben úgy, hogy komp­lexbrigádot alakítunk. A brigádközösség egy em­berként feleljen a termelésért. Erre se akadt ellenvetés, mert nem olyan ember a szántóvető, akt ellensége lenne önmagának. Csak akkor kezdődik a további részletezés, ami­kor az értekezletről a kávéház (mert az is van a faluban) felé ballagnak az emberek. — Es mégiscsak kitartók amellett, hogy min­den szál kukorica fontos — mondja egy délceg ember a szomszédjának. Mi is azt tesszük csupán hozzá, hogy igaza van. HARASZTI GYULA. 1962. éjtfüj* 42, ül SZÓ 3 &

Next

/
Oldalképek
Tartalom