Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-26 / 114. szám, csütörtök

A szakaszbizalmi és a kultúra -• NÉHÁNY ÜZEMBEN azt vizsgáltuk meg, milyen a szakaszbizalmiak munkája, hogy növelik .a dolgozók és a munkahelyek kulturáltságát. Az üzemek kulturális életét leggyakrabban ugyanis az üzemi klubbokon keresztül vizsgáljuk, s a jó vagy rossz munkát e kultúrfelelősöknek. tulajdonítjuk. Majdnem mindig megfeledkezünk arról, hogy az üzemekben szakszervezet is van, a munkahelyeken szakaszbizalmiak is működnek, akiknek ez üzem kulturális életének a fellendítése, a dolgozók és a munkahelyek kulturáltsága legalább annyira szívügyük, mint a különféle érdekkörök vezetőinek csoportjuk jó munkája, vagy az üzemi klubok vezetőinek a klubok sokirányú tevékenysége. Nézzük hát, hogyan dolgoznak a szakaszbizalmiak, mit tesznek az üzem kulturális éleiének fellendítése érdekében? A Kelet-Szlovákiai Vasműben és a Rožňava: Vasércbányában a szakaszbizalmiak például azzal a tudattal végzik felelősségteljes kulturális és nevelő munkájukat, hogy elősegítik a dolgozók szocialista nevelését, a termelési feladatok következetes teljesítését. Kulturális munkájukat mindig úgy irányítják, hogy a dolgozók és a munkahelyek ismeretéből Induljon ki. Felesleges az olyan kulturális tevékenység — erősítgették többen —, amely nem tartja szem előtt a dolgozók szükségleteit, vagy amely meghaladja egy-egy részleg dolgozóinak az érdeklődési körét. A dolgozókat elsősorban a szakkérdések és a napi események érdeklik. A szakaszbizalmiak tevékenységüket ezért a dolgozók általános és szakműveltségé-' nek növelésére irányuló segítségre, lllllllllllllll!!llllt!IIIIIMIIIIIIII!UllllltllllllilllllillllllilllllllllllllltlllllilillllílllllillIII a tudományos világnézet terjesztésére, a párt politikájának megmagyarázására és megvalósítására, a művészet nevelő hatásának felhasználására, a dolgozók kulturális tevékenységére, valamint a dolgozók kulturális é> társadalmi életéről történő gondoskodásra irányítják. MINDEZ TERMÉSZETESEN csak a keretét képezi annak a sokirányú munkának, amelyet az említett üzemekben a szakaszbizalmiak végeznek. Ezekben az üzemekben a szakaszbizalmiak nem feledkeznek meg arról sem, hogy a népszerűsítő eszközök felhasználásával minél több dolgozót nyerjenek meg a szocialista munkaibrigád cím elnyeréséért versenyzők soraiba. Hogy az üzem dolgozói közül minél többen bekapcsolódjanak a szocialista munkabrigádokba, valamint a kulturális csoportokba, és a különféle érdekkörökbe — szemléltető eszközként a faliújságot, a röplapot, az üzemi újságot és az üzemi hangos híradót használják. Sajnos, találkoztunk olyan szakaszbizalmiakkal is, akik nagyon keveset tudnak feladatukról és jóformán semmit sem tesznek a dolgozók és a munkahelyek kultúrájának megjavítása érdekében. Mikor munkájuk fogyatékossága került szóba, azt válaszolták, hogy vannak hivatottabb egyének, akiknek az üzem kulturális életével törődniük kell. Az üzem kulturális életéért elsősorban valóban az üzemi klub vezetője, és a kulturális szakbizottság felelős. Ez azonban nem jelenti azt, hogy olyan fontos szerepkörrel megbízott dolgozók, mint a szakaszbizalmiak, kivonhatják magukat az üzem kulturális élete fellendítése érdekében végzett munkából. A szakaszbizalmiaknak jelentős szerepük van az üzem kulturális életének megszervezésében, a dolgozók és a munkahelyek kultúrájának növelésében, s rájuk vár többek között az a feladat, hogy népszerűsítsék az üzemi klubot, a Vörös Sarkot, e termelési műszaki kabinettet, a tömeges kulturális munkát. Hatáskörükbe tartozik az is, hogy biztosítsák a dolgozók tömeges részvételét az Ismeretterjesztő előadásokra, a különféle műszaki kérdésekről folytatott vitákra, mozi, színház, múzeumok látogatására, kirándulásokra és más akciókra. A SZAKASZBIZALMI nem feledkezhet meg a szemléltető agitációról sem. Csak helyeselhető, ha a, bizalmi a mester közreműködésével röplapot ad ki, ünnepélyes alkalmakkor megmegszervezi a munkahely feldíszítését, megnyeri a dolgozókat arra, hogy maguk is részt vegyenek a faliújság, az üzemi újság ós az üzemi hangos híradó műsorának az összeállításában. Az említett üzemek legjobb szakasrbizalmiai szoros kapcsolatban vannak az üzemi és városi könyvtárral, Ismerik a könyvállományt, kinek-kinek érdeklődése és szükséglete szerint ajánlják és szerzik be az olvasmányokat. Ugyanakkor számon tartják, ki milyen műsor iránt érdeklődik, ki mit szeretne látni s a dolgozók kívánságára felhívják az üzemi klub és a kulturális együttesek vezetőinek a figyelmét. A szakaszblzalmiaknak tehát kiterjedt és sokirányú a munkalehetőségük. S ahol a szakaszbizalmiak ismerik feladataikat és tevékenyen dolgoznak, munkájuk eredménye meglátszik az üzem kulturális életében. Ahol viszont nincsenek tisztában szerepükkel és hatáskörükkel, fogyatékosságok mutatkoznak a kultúra terén is. AZ ÜZEM KULTURÁLIS ÉLETÉBEN az üzemi klub vezetőin és az üzemben dolgozó kommunistákon kívül elsősorban a szakaszbizalmiakra hárul igen fontos feladat. A szakaszbizalmi nemcsak a termelés, de a kulturális élet fellendítésére Is hivatott. Tegyenek hát meg az eddig gyengén dolgozó szakaszbizalmiak is mindent, hogy üzemükben mind a termelés, mind a kulturális élet kifogástalan legyen. BALÁZS BÉLA ĽUDMILA PODJAVORINSKÁ:* Csillagok hullottak Sok-sok csillag úgy hullt alá, ' mintha a múlás vonzaná — mégis szép éj volt, ölelések éje, a szívünkben boldogság áradt széjjel, a csendes éj tavaszt ígért, s édes üdve szívünkig ért. Sok-sok csillag úgy hullt, alá, mintha a múlás vonzaná — ég s föld annyi szépséget lehelt szét, hogy úgy tűnt: csupa kéj e földi lét, úgy tűnt; e világban végleg •-vége búnak, szenvédésnek. > Sok-sok csillag hullott alá... Találgattuk, tréfásan; hány csillag bukik le, melyet ismerünk, s amit kívánunk, óhajt szívünk, teljesül-e? ... Hogyan, miképp? Nincs rá mód, hogy teljesedjék! Sok-sok csillag úgy hullt alá, mintha a halál vonzaná. Es mint a fénypontok ott fenn\ magasban, szerelmem úgy fakult, aludt ki lassan, úgy hervadtak vágyaim rendre... S a csillagok hullottak csendben .,, Fordította: Fügedi Elek Neves szlovák költőnő, kilencven éve született. SHAKESPEARE ÉS BRITTEN a bratislavai Nemzeti Színház operaszínpadán Shakespeare egyik leggyakrabban színre vitt, legnépszerűbb vígjátéka, a szerelem szépségét és makulátlanságát, az ember életkedvét utolérhetetlen könnyedséggel mesébe szövő Szentivánéji álom megihlette korunk egyik legnagyobb élő zeneszerzőjét, az angol Benjámin Brittent. így született meg az azonos elnevezésű opera, amelyet a világ számos operaszínpadán bemutatták, s a minap alkalmunk volt megtekinteni premierjét a bratislavai Nemzeti Színház operaegyüttesének előadásában is. Brit ten Peter Pcarsszal közösen írta a szövegkönyvet s bár a shakespearei szöveget jelentősen kurtították, sikerült a cselekményben megőrizniük lényeges mondanivaló teljességét s egyben az eredetinek minden KULTURÁLIS HÍREK Nagy látogatottságnak örvend az a fényképkiállítás, amelyet a KeletSzlovákiai Vasmű építői körében működő műkedvelő fényképészek rendeztek az ifjúsági alkotóverseny járási fordulójának keretében. A Kelet-Szlovákiai Vasmű építőinek üzemi klubjában 17 fényképész állítja ki 160 szebbnél szebb felvételét, amelyek a Vasmű építését, a dolgozók munkáját és életét szemlélteti. J. Valko felvételén a kiállítás egy része látható. PAĽO BIELIK ÜJ FILMET KEZDETT FORGATNI JÁNOŠIKRÚL. A címszerepet Vlado Člerný játssza, aki nem hivatásós színész. Jánošík alakját a film a szlovák nép 18. századbeli tár"sadalmi helyzetébe illeszteti be. •ťr A FILMGYÄRTÔK nyugatnémet szövetségének jelentése alapján 1962ben az NSZK-ban készített új filmek száma 50-re csökken. Néhány évvel ezelőtt Nyugat-Németországban 120 filmet készítettek egy év alatt. AZ OSTRAVAI KULTÜRA ÉS PIHENÉS PARKJA megkezdte az északmorvaországi kerület fiatal szerzűj számára egy módszertani folyóirat kiadását. A folyóirat neve Máj. Tavaly két száma jelent meg, az idéri pedig egy. ir A LENGYEL ÄLLAMI NÉPSZÍNHÁZ nemrégen ünnepelte fennállásának első évtizedét. Ez alatt a színház 2719 előadást tartott, amelyeket 770137 néző tekintett ,ineg. ízét, báját és huncútságát. A zene az első pillanatban meglepetésszerűen hat: nem emlékeztet minket arra a Brittenre, akinek Peter Grimes című operáját egy-két évvel ezelőtt hallottuk a bratislavai színházban. Akkor ugyanis merész, modern hangszerelése, a dallamossággal perbe szálló drámai disszonanciái meggyőzően tanúskodtak róla, hogy új utakon jár, a zeneirodalomnak ez a sajátos, nagy egyénisége. A Szentlvánéji álom vi-< szont sokkal lágyabb hangvételű és jelentősen több benne a klasszikus operára emlékeztető elem. A meglepetés azonban csak addig tart, emíg fel nem mérjük, Brltten zenéje szigorú összhangban áll a szöveg jellegével, kifejező eszközökkel hatványozza zenei műélvezetté a képzelet-* szülte mesét elsősorban éppen s mér> ték tártasába n modern. Miroslav Ftscher rendezésében',Zbynék Kolár térmegoldásában és! Tibor Freso vezényletével szinte kivétel nélkül szóhoz jutott az együttes élgárdája, s egyben bemutatkozott a Zeneművészeti Főiskola színművészeti karának néhány tehetséges növendéke. A legnagyobb sikert a Demetriust éneklő Bohuš Hanák, Helena szerepében a sokat ígérő Anna Peňaškové, Gustáv Papp (Lysander), valamint az athéni műkedvelő kézművések vidám csoportja (G. Zelenay, A. Baránek, V. Nouzovský, S. Beňačka, Š. Gôbriíí és J. Qniščenko) aratták. GAL Y IVÄN A mama megért nyolcvan évet, végigszenvedett két háborút és hat gyereket nevelt jel egyedül. Az első világháború elvette tőle a férjét, a második két fiától fosztotta meg, de győzte erővel. A mama erős volt, mint a tölgy, a sorscsapások nem ingatták meg. Eletét lefoglalták a mindennapi gondok, a gyermeknevelés, s bár aránylag fiatalon maradt özvegyen, eszébe sem jutott, hogy más is van az életben, mint munka és kötelesség. Most azonban úgy látszik, elérkezett az utolsó állomáshoz. Különben ki tudja? Lehet, hogy ezt is túléli, hiszen egy hétig bénultan feküdt az ágyban, még a szemhéját sem tudta jelemeinl, üvegcsövön táplálták, mert a száját sem tudta kinyitni, két fia és a lánya emelgette nehéz testét egyik ágyról a másikra, aztán váratlanul jobban lett. Most már párnákkal körültámasztva néhány percig ülni is tud, sőt a gyerekei még a szavát is megértik, úgy szeretik, szinte a gondolatalt is kitalálták. Csak a legidősebb fia nem sürgölődhet körülötte, mert Prágában lakik és pillanatnyilag nem jöhet haza. Nemi Hivatalos elfoglaltsága nem engedi, hogy az anyja betegágyához siessen, de lázas aggodalommal \ figyeli állapotát, ezt a mindenesti telefonhívás bizonyttja. Este nyolc órakor a mama ápolása a menyeire marad, mert ilyenkor mennek a fiai a postára telefonálni. — Hát igen, — -jegyezte meg Manci, a középső fiú felesége, — a mamának érdemes volt ennyi gyereket a világra hozni. — Ügy ápolják, mint valami hercegnőt, — intett az ágy felé Rózsika, — semmi sem elég jó nekik, ha a mamáról van szó. s- Tegnap, tudod mi történt, — me- WAQY íRew sélte Manci, nem voltál itt tiszta lepedőt kellett a mama alá tennem. A piszkosat néhány percre ledobtam a padlóra. Meglátta a férjed, s ő, aki legalább húsz évvel fiatalabb nálam, azt mondta nekem: Most aztán legalább kétszer mossad fel a padlót, hogy tiszta legyen a mama körül. Rózsika elnevette magát. — Ismeremi Parancsolgatni azt tud! És te megcsináltad? — Meg! Aztán gyorsan hazamentem, a következő lepedőváltást csinálja csak a drága sógornőnk. — Az igaz, — helyeselt Rózsi. — Ö lakik a mamával mióta özvegyen maradt, az övé lesz itt minden, hát ne kímélje magát. — Kíváncsi vagyok, ha egyszer beteg leszek, engem is így ápol-e majd a férjem, mint az anyját? Rózsika nem válaszolt. Elgondolkodtak A csendben csak a beteg lélegzése hallatszott. Mindketten odanéztek és rémülten állapították meg, hogy félig nyitva van a szeme. , — Te jó ég, ez mindent hallott, — súgta oda Rózsika Manclnak. — Nem baj, nem mondtunk semmi olyant, ami nem igaz! A beteg próbálta megmozdítani a fejét, szeme Idegesen rebbent jobbra, balra, látszott, hogy valamit akar. Rózsika föléhajolt. — Mama, akar valamit? A szeme villanásából megértették, 'hogy inni nem kér. A két asszony tanácstalanul nézett körül a szobában. — A szekrény ..., nyögte nagy erő' feszítéssel az öregasszony. OROKPARBAJ Manci a szekrényhez lépett és kinyitotta az ajtaját. A beteg szemén halálos rémület cikázott át. Manci gyorsan becsukta a szekrényajtót és várt. Az öregasszony mereven nézte a becsukott szekrényt, aztán újból beszélni próbált. — A kulcsot... add... ide... Manet szeme gúnyosan Rózsira villant, ráfordította az ajtóra a kulcsot, kihúzta a zárból és beletette az öregasszony ép jobbkezébe. Görcsösen átfogta ujjaival a kulcsot a beteg, aztán lehunyta a szemét, mint aki aludni akar. A két aszszony némán ült az ágy mellett, s csak amikor felhangzott az egyenletes lélegzés, akkor kezdtek el újból suttogni. — Elpusztíthatatlan asszony, —• sziszegte Manci a fogai között. — Tőlem élhet még akár száz évig is, — suttogta Rózsi, — de azt nem engedem, hogy Laci ezután is minden második éjjel itt aludjék. — Itt van a lánya, meg az éjszakai ápolónő, miért keil még a te férjed• nek vagy az enyémnek is itt aludni? — Mintha bizony valamelyik fia fel tudná támasztani, ha egyszer erre kerül a sor. — Ilyen volt világéletében, önző. Mindent magának, másoknak soha semmit! — Talán csak azóta ilyen, amióta ml ismerjük, — próbálta védeni anyósát Rózsi. — Laci mindig azt mondja, óriási önfeláldozással nevelte a gyerekelt. — Az nem a ml dolgunk. Amióta ml ismerjük, •ilyenl És most ezzel a kulccsal kimutatta, mit érez irántunk. Rózsi elkacagta magát. •— Ne légy naiv ...az anyósodtól vársz valamit... itt van a kedves lánya ... abba beletömne mindent... Manci ijedten nézett az ágy felé. — Ne olyan hangosan... lehet, nem ls alszik... csak tetteti, hogy bennünket kihallgasson. Az öregasszony valóban mozgolódni kezdett. A szeme felnyílt, a száját nyitogatta, mondani akart valamit. Mancira nézett, mire az asszony felállt és a beteg fölé hajolt. — Tetszik valamit, mama? •— Az urad... — nagy erőfeszítéssel préselte ki magából a szót a beteg, — éjjel... sokszor ... kimegy ... — Hosszú szünetet tartott, majd Rózsi felé fordult. — Laci... is... A két asszony értelmetlenül bámult egymásra. A beteg figyelte őket, s amikor látta, hogy nem értik, gonosz kis fény villant meg a szemében. — Az ápolónő... — alig lehetett kivenni, mit akar mondani, — csinos ... Megint lehúnyta a szemét és egy vásott gyermek mosolyával ismét elaludt. • A két asszony szinte fuldoklott a dühtől. — Meggyógyít!, meglátod, egy-két hét és meggyógyul, — jelentette ki Manci. — Ha akarna, már most jelkelhetne, de nem, ö próbára teszi a társaságot, becsukja a szemét és közben hallgatózik. Rózsi nem. bírta elfojtani a mo-. solygást. — Ha most féltékeny természet lennék, nem lenne egy nyugodt éjszakám. — Ahogy ezek az anyjukat imádják, most nem vennék észre a mllól Vénust sem, — nyugtatta meg magát Manci. Az ajtó halkan kinyílt, lábujjhegyen, libasorban jött be a három testvér. 4z öregasszony felnézett, megérezte, hogy megjöttek a gyerekel, bár olyan nesztelenül jöttek, hogy egy légy zümmögése ls nagyobb zajt csinálna. Jóska, a középső fiú odalépett az ágyhoz. — Beszéltünk Péter bátyánkkal. Megmondtuk, hogy a mama már jól van. Az öregasszony felhúztct a száját. Kulcsot szorongató jobbkezével az éjjelt szekrényre mutatott. Jóska kivette kezéből a kulcsot és csodálkozva nézett körül. — Hogy került a szekrénykulcs a mama kezébe? — ö kérte, — válaszolt a két aszszony egyszerre. A férfi elgondolkozva csúsztatta bele a kulcsot a zárba. — Akkor valóban jól mondtuk. A mama már nagyon jól van. Az öregasszony még egyszer türelmetlenül az éjjeli szekrény felé intett. A lánya odaugrott és elővette az ágytálat. A beteg a menyeire nézett. — ök... emeljenek... fel...—, tördelte a szavakat, aztán váratlanul könnyedén kimondta az első ép mondatot, — hercegnők, nem csinálnak semmit. 1962. április 26. ÜJ SZÖ 5