Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-25 / 113. szám, szerda

A hodoníni járás a tvarožnái EFSZ példáját követi Nem akarnak az utolsók között kullogni Tulajdonképpen így történt. A hodoníni járás egyik legnagyobb szö­vetkezete, a Vlasť EFSZ, a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére valóban merész szocialista kötelezettségvállalást tett. Az idén 138 mázsa húst, 102 ezer liter tejet, 20 000 tojást adnak el terven felül, bár tervezett felada­taik is éppen eléggé nagyok. Ez a tvarožnái szövetkezetesek felhívésára adott válaszuk. Emellett hasonló kötelezettségvállalásra hívták fel a já­rás valamennyi EFSZ-ét, és munkaversenyt indítottak az év legjobb gaz­dasági eredményeinek eléréséért. Prerovban épül hazánk legnagyobb kénsavat gyártó vegyipari üzeme. A termelés teljesen auto­tomatizált lesz, s az üzem felépítése után Hazánk szuperfoszfát-szükségletének egyharmadát fedezi. Felvételünkön az épülő üzem, (F. Nesvadba — CTK — feiv.) Uj sóbánya Kelet-Szlovákiában A só, az ételnek ez az elmaradha­tatlan kelléke az élelmiszeripar és a vegyipar fontos nyersanyaga is. Ha­zánkban évenként 600 000 tonna kony­hasó fogy el. Ennek a mennyiségnek több mint kétharmadát az NDK-ból, Romániából, Lengyelországból és a Szovjetunióból hozzuk be. Csehszlovákiában csak a Prešov melletti Solivar környékén bányász­nak kősót. Itt hagyományos módszer­rel — föld alatti cseppfolyósítással —• folyékony állapotban hozzák a fel­színre. A só kristályosítását azután lepárlással végzik. Ezek a sólelőhe­lyek viszonylag szegények, összefüg­gő kősóréteg alig található. A néhány évvel ezelőtt végzett geo­lógiai kutatások idején, Michalovcétól északra fekvő Zbudza község mellett új sólelőhelyekre bukkantak. 1958-ban a helyszín tüzetes átkutatása után bebizonyosodott, hogy az előzd felté­telezések megfelelnek a valóságnak. Becslések szerint 1980-ban 1700 000 , tonna kősóra lesz szükségünk. Ennek csak 40—45 százalékát tudjuk bizto­sítani hazai forrásokból. A zbudzai új sóbányát a legmoder­nebb berendezésekkel szerelik fel. A bánya építésénél felhasználják a szovjet, NDK-beli és lengyel szakér­tők tapasztalatait. Az új sóbányában 800 ember talál majd munkát, s így jelentős mértékben kiszélesednek a michalovcei járás munkalehetőségei. Farkas Imre 750 000 koronás megtakarítás A partizánskei Augusztus 29 Művek­ben a CSKP XII. kongresszusának brigádja megtisztelő cím elnyerésére törekvő kísérleti dolgozók e napok­ban értékelték, hogy ez év első ne­gyedben miként teljesítették szocia­lista kötelezettségvállalásaikat. Az eredmények felülvizsgálása aapján ar­ra a megállapításra jutottak, hogy munkájukkal három hónap alatt há­romnegyedmilliő korona megtakarítá­sát tették lehetővé. Ez az összeg 23 százalékkal nagyobb az eredetileg vállaltnál. Különböző újítási javasla­tok megvalósításával elérték, hogy egyes munkahelyeken összesen 97 munkarővel kevesebbre lesz szükség. A kísérleti munkák minden egy ko­ronányi költségével szemben 1,38 ko­rona megtakarítást értek el. Az üzem prototípusokat készítő műhelyében 16 gépet és 53 egyéb gépi berende­zést állítottak .össze, amelyeket már üzembe is helyeztek a termelési fo­lyamatban. A partizánskei kísérleti dolgozók a Klátová Nová Ves-i Egy­séges Földművesszövetkezetnek fel­ajánlott kötelezettségüket is túltelje­sítették azzal, hogy fejőgépet szállí­tottak és helyeztek üzembe az emlí­tett szövetkezeteben. Épül a kralupyi kaucsukgyár (CTK) — Kraiupy nad Vltavouban épül hazánk első szintetikus kaucsukot gyár­tó iizeme, amelyet terv szerint 19S3. április 1-én kell próbaüzembe helyezni. Az új üzem építésében résztvevő dol­gozók minden módon iparkodnak ls e j cél elérésére. Meg' lehetnek elégedve az | ez év első negyedében elért eredmé­nyeikkel. Számos váratlanul felmerült nehézség ellenére sikerUlt teljesíteniük a beruházási építkezés tervét. Most arra lenne szükség, hogy az üzem gépeit s egyéb berendezését szállító vállalatok az eddiginél pontosabban tartsák be a kitűzött határidőket. Ez természetesen lehetséges is és erről tanúskodik a sní­nai Vihorlat és néhány további iizem példamutatása. A snínaiaknak például csak ez év második negyedében kellett volna egy igen fontos emelődarut Kralu­pyba szállítaniuk. Az épülőfélben levő kaucsukgyár vezetősége megkérte a sní­naiakat, hogy a szerelőmunkák meggyor­sítása érdekében határidő előtt szállít­sák az emelődarut. A snínai Vihorlat dolgozói eleget tettek a kérésnek. Ha­sonlő megértést tanúsítottak a csőveze­ték-szerelvényeket gyártó észak-csehor­szági és Ostrava környéki üzemekben is. A vállalatok dolgozói a legnagyobb gon­dnssággal bonyolítják le az egyes szál­lítmányokat, sőt tübb esetben a kitűzött határidő előtt szállítják a megrendelt berendezéseket. FELHÍVÁSUK VISSZHANGRA TA­LÁLT a járásban. A hodoníni JNB-re egyre másra érkeztek a kötelezett­ségvállalások a tvarožnái és a Vlasť EFSZ felhívására. Sok érdekes ' is akadt köztük. Olyan szövetkezet is jelentkezett ugyanis, amely már hosz­szabb ideje nem tudott eleget tenni a tervezett piaci termelésnek. Ilyen a 427 hektáron gazdálkodó uhŕicei EFSZ. Munkájuk felülvizsgálása során rá­jöttek, hogy a talaj helyes trágyázá­sával és meszezésével, komposztkészí­téssel, szalmiákozással, az agrotech­nikai határidők betartásával, a növé­vények gondozásával különösen az állattenyésztési termelésben érhetnek el jobb eredményeket. Mindenekelőtt növelik a szarvasmarhaállományt, 33 darabbal gyarapítják a tehénállo­mányt, bevezetik a hasznosság gaz­dasági ellenőrzését, a hízómarhák jő gondozásával naponta darabonként 100, a sertéseknél 145 dkg súlygya­rapodást érnek el. Egyszóval alaposan neki akarnak gyűrkőzni, hogy telje­sítsék az Idei feladatokat. Jozef Mokrý zootechnikus, a nem­zeti bizottság mellett működő mező­gazdasági szakbizottság elnöke jól tudja, hol van a legtöbb baj a szö­vetkezetben. Amint elmondotta, már több éve látja el a bizottság elnöki tisztségét. Azelőtt a brnói keményítő-, gyárban dolgozott, ahova naponta be-: járt Uhficéből. Egyszerűen nem tud­ta tovább nézni a lehetetlen gazdál­kodást. Otthagyta brnói munkahelyét, és 1961. március 1-én a szövetkezet zootechnikusa lett. Habár a múlt évi eredmények még nem kielégítők, mégis sok tapasztalatpt hoztak a szö­vetkezet tagjai számára. AZ UHRICEI SZÖVETKEZETESEK tudnak dolgozni. Miután tudták, hol a b§j, ezen a télen nagy buzgalom­mal hozzáláttak eddigi gazdálkodásuk felülvizsgálásához, hiszen az idén 740 mázsa húst, 240 000 liter tejet, 203 000 tojást kell adniok közellátási célokra. Bz nem csekélység, már csak azért sem, mert tavaly 100 mázsa hússal, 24 000 liter tejjel és 54 000 tojással maradtak adósok. Éppen ezek a körülmények késztették az uhŕicei szövetkezeteseket a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére tett kö­telezettségvállalásra, mely szerint az idén 90 mázsa húst, 8000 liter tejet, 10 000 tojást és 4000 mázsa cukor­répát adnak el terven felül. Gazdál­kodásuk felülvizsgálása teljes mér­tékben megerősítette azt, hogy szá­mos fogyatékosság fordul még elő annak ellenére, hogy tartalékkal rendelkeznek ... A felülvizsgálás során valóban igen érdekes dolgokra bukkantak. Az is­tállókban 50-el kevesebb tehén volt, mint amennyit a terv előírt. Takar-, mány volt elegendő, csak a fejőste­henek gondozása maradt átlagon alul. Leváltották a gondozókat, és meg kel-: lett válnia funkciójától az állatte-. nyésztési termelés vezetőjének is. SOK IDŐT SZENTELTEK az idei ter­melési-pénzügyi terv kidolgozásának és felülvizsgálásának. Elsősorban a feladatokat osztották szét az egyes dolgozók között, sőt a gazdasági ál-, latokkal kapcsolatban is megállapí-: tották a feladatokat. Emellett nem feledkeznek meg arról, hogy vala­mennyi gondozót érdekeltté tegyék a tervezett feladatok teljesítésében. Hogyan tekintenek a dolgozók az idei feladatokra? Például a legna-; gyobb tehénistállóban, ahol 108 tehe-í net tartanak, 10 gondozó dolgozik. Négyen a fejősteheneket etetik és tisztogatják az istállót, hatan pedig fejnek és egyúttal a fejőstehenek tisz-i "tántartásáról gondoskodnak. Naponta háromszor géppel fejnek, de részben kézzel ls, a takarmányadagokat sa<! ját készítményű élesztős takarmánya nyal ízesítik. Lida Rozehnalováty Františka Bielohoupkovát, Hela Mok^ rát és Ružena Bajerovát éppen a déli. utáni műszakban találtuk. A munka csak úgy égett a kezük alatt. Az| mondogatták: — Tudjuk, hogy feladataink Stt<5 gyok. Azelőtt sok fogyatékosság fori dult elő. Amikor azonban mérlegeli tük lehetőségeinket, rájöttünk, hogyi a tervezettnél többre is képesek va»; gyünk. A CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségünk teljesen reális. Egyébként a Vlasť-: ban és a tvarožnái EFSZ-ben is csak emberek dolgoznak. Amire ők képe* sek, azt mi is elérhetjük. HIÁBA, NEMCSAK TRÉFÁBÖL szok-: tuk mondani, hogy az eredmények mögött mindig az embert kell ke­resni. JOZEF SLUKA Példás dolgozó — átadja tapasztalatait (ČTK) — Jan Gažúr, aki a komoŕa- nyi Békevédők-bányájában a K-20 tí­pusú kotrógépet kezelő szocialista munkabrigád vezetője, 14 napra bri­gádmunkát vállalt az úžíni Antonín Zápotocký Bányában, ahol egy L-300 típusú kotrógépet kezelő munkacso­portot tanít meg arra, hogyan dolgoz- . zanak nedves terepen. Jan Gažúr e té­ren már igen sok tapasztalatot szer­zett, mert már 13 éve dolgozik a K-20 típusú kotrógéppel és a jiretíni kiszá­rított mocsarak helyén óriási mennyi­ségű földet takarított el. Ki választja el a követ a földtől...: „Fülek hajdan köjállal bekerített hullott bajnokot senki sem ünnepel, város volt..." Ezt a történelem je- Engem is csak végtelenül *sajnál­gyezte jel róla. tak, pedig megúsztam szárazon, hisz Egy héttel ezelőtt még semmi je- eshettem volna néhány lépéssel lentőséget sem tulajdonítottam vol- odébb abba a sáncba is, amelyikből na ennek a mondatnak, ma azon- a legutóbbi esőzések óta a tűzoltók ban már merőben más a helyzet, még nem szivattyúzták ki a vizet. Nemrég ugyanis egy napot töltőt- Akadtak olyanok is, akik vigasztál­tem e város berkeiben és közel har- tak, mondván, esett már abba más is minc percet egyik gödrében... és sokkal rosszabbul járt, mert ki­Egy háromméteres gödör alján....' nek bordája tört, kinek lába, szó­Hogy milyen gödör alján? Igaz is, val .van eléggé friss áldozata is az milyen gödör és miért gödör... In- öreg vársáncoknak. < s Jánoska Györgyné kább vársánc. Szóval, falak ugyan már nem kör­nyékezik a várost, de a vársáncok megmaradtak. Mi másra gondoljon egy magános vándor, aki kissé tör­D'e akkor mi a csodának, hódol ez a nép ennyire a műemlékeknek, miért tűri a veszélyt jelentő vársán­cokat? — Nem tűrné az — mondták, E léggé 1 vpn ténelem-búvárkodó és belehuppan a de kénytelen, mert a Doprastav... Jüleki vársáncok egyikébe, hogy — Micsoda? — kérdeztem álmél­csak úgy nyekken. kodva. — Hát az meg ki a szultán Csaknem három évszázaddal az- fattya...? után, hogy a város várfalai között — Nem szultán — felelték, — Thököly Imre a szultán nevében ki- bár annál is nagyobb úr: a csator­rállyá kiáltatott, négy-öt öl széles na- és vízvezetékcsöveket rakja le és több lábnyi mély vársáncok a a városban... Már jó pár hónap­város utcáin. Ez mégiscsak sok. ja, hogy feltúrta a város utcáit; a Kiáltozó emberek nyomultak utá- csöveket közben lerakta, de az ár­nam a vársánc széléig és egyre har- kokat neadj' isten beföldelni... El­sogtákl Létrát! Létrát! Akárcsak egy végezték volna akár társadalmi vár ostrománál. A hatást ugyanis munka keretében is, de a Doprastav még az is fokozta, hogy amikor a a kiásott földet az utcakövekkel egy sánc oldalán fel akartam kapaszkod- halomra rakta, s most nincs, aki a ni, a leomló földdel emberfej nagy- követ a földtől elválassza. Drága ságú kövek zúdulták le. Mi taga­dás, a vár faláról küldött kőzá­pornak véltem, s már kezdtem ma­gam beleélni a hadi helyzetbe, ami­kor kihúztak... Tudom, egy vár faláról vissza­kő az pedig, ahogy mondják: két korona ötven darabja. Innen hát a kőzápor...! Ezt végezte a bratislavai Dopra­stav 18 millió koronáért. —él eldugott he­lyen fekszik a ne­nicei EFSZ csibefarmja. A baromfigondozók mun­kájára mégis felfigyeltek a Luceneci Járási Nemzeti Bizottság dolgozói. Hankó elvtársnál, a szervezési osztály vezetőjénél olvas­tam a neninceiek kötele­zettségvállalását, melyet a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére tettek. A kíván­csiság elvitt hozzájuk, hogy megtudjam, hogyan tesz­nek eleget a baromfigon­dozók adott szavuknak. Zatyko Jánossal, a falusi pártszervezet elnökével mentünk a csirkefarmra. — Jól dolgoznak a „csi­bészek" — mondja moso­lyogva Zatyko elvtárs. — Tavaly én is itt dolgoztam Az idén, úgy látszik, túl tesznek rajtam. Én ennek csak 1 örülök. Magam is szí­vesen segítek nekik, ha mással nem, hát jó tanács­csal. A pártszervezet elnöke elmondta azt is, hogy a baromflgondozóknál érvé­nyesül az érdem szerinti jutalmazás. Aszerint kapják a munkaegységeket, aliány. csibét felnevelnek. De er­kölcsileg is lekötelezték magukat. Azt mondják, az idén semmi esetre sem lesz 10%-nál nagyobb a „se­lejt". A pártkongresszus tiszteletére tették ezt az ígéretet. Zatyko elvtárs előresie­tett, az utat mutatta. Még mielőtt utolértem, szóba elegyedett Jánoska üyörgy­nével. — Hány csibéjük van? — kérdezte. — A hét végén 2868 volt. Azóta tartják magukat. — Kevés a vizük — te­szi szóvá a pártszervezet elnöke. — ' Vályúk nincsenek. Már többször kértem, de nem kaptunk. — Az elnöknek mondta? — Nem ... — Na, majd elintézem . . Jánoska néni zavarba jött. Hát még mikor meg­tudta, hogy újságíró va­gyok. Magát szidta, hogy szabad'ra engedte a száját — Tudja, kedves, nem rossz a mi vezetőségünk Bárcsak haraptam volna a nyelvembe, amikor pa­naszkodtam — igyekezett hatni rám sopánkodásával. Bizonyára nem fognak neheztelni rá, ha megírom, hogy az ilyen kicsiség sem kerülheti el a vezetőség figyelmét.. De nemcsak vályúk hiányoznak. A má­sik farmra kannákban hordják a vizet. Nehéz munka 3000 csibét megitat­ni. A fertőtlenítéshez mész­por is kellene. Ha bajok lesznek, késő lesz sopán­kodni. A szakképesítés fontos­ságára gondolt a szövet­kezet, amikor Híves Ama baromfigondozót egy évre előadásokra küldte. Tet­szett neki a tanulás, de mikor a faluban beszün­tették a tanonciskolát, s a tudásért más községbe kellett volna járni, többed­magával nem vállalta ezt az Zatykó János Híves Anna áldozatot. Azt mondja, sze­retne tanulni. Ha igen, bi­zonyára talál rá módot, mert lehetőség van bőven. Munkaigyekezetét komo­lyabb szakismeretekkel kellene párosítania. így sokkal többre vihetné. Nem akarjuk lebecsülni a baromfigondozók köte­lezettségvállalását. Tavaly jobb eredményeket értek el, mint azelőtt, az idén pedig jobbak lesznek, mint a múlt évben. Erre szavú-, kat adták. De hogy a ter­melés továbbra is felfelé íveljen, tanulni kell. Az új baromfitelepen már a leg­újabb technológiát akarják alkalmazni. Ott már nem­csak gyakorlatra, de na-, gyobb szaktudásra is szük-: ség lesz. DRÁBEK VIKTOR £J| SZO 4 * 1962. április 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom