Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-21 / 110. szám, szombat

Trutnyova: le KIÍ KI születése napián Lenin születése napján tavasz árad! Süt a napi Patakok a hegyek alján kristályosan habzanak. Vígan pezsgő új élettel telisteli már a föld. A fagy enged és a mag kel,) a mező palástja zöld. Fának, fűnek, szövevénynek ^ nőni, kivirulni jó. Lenin minden gyermekének napban kipirulni jó. Dalos szájuk, kandi szemük, j fürgék, mint a csermelyek. Nagy ország a játszóterünk, j erdők, rétek szép terek. 1 JÉKELY ZOLTÁN fordítása KOVÁCS ISTVÁN: Ojra Itt a kedves húsvét, Erdő, mező ébred, Fejünk fölött vígan szárnyal A pacsirtaének Színesednek a kertek ls, ]ó most bennük járnt, S nagy öröm a bimbók között Virágot találni! — En ts azért fáradozom, Hogy virágra leljek, — S látom, hamar szerencsém lett: Találtam ts egyett Ne bújj el hát, kicsi virág! Csak állj Ide bátran, Szép, tavaszt ruhácskádra Harmatot találtamI Megöntözlek, meglocsollak, S azt kívánom néked: Nagyon soká viruljon még ' Bimbózó szépséged! — Hányan tanulnak ebben a kétemeletes iskolában? — kérdez­te az egyik szülő az iskola por­tásától, aki furfangosan így vá­laszolt: — Négyszázötvenen egymás felett, hatszázan meg egymás alatt. A földszinten és a második emeleten összesen annyi tanuló tanul, mint az első emeleten. Számítsátok kl, hány tanulója van az iskolának és hányan ta­nulnak mindegyik emeleten. (Beküldte: R. Demeter Vilma, Hrmov.) MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. Éljen s szabad Algériai 2. így lehet négy egyforma alaki mezőre osztani a négy­zetet, hogy mind­egyikbe 9 kü­lönböző szám essen. Ha helyesen megfejtitek az alábbi rejtvényt, az egyik víz­szintes sorban egy szabadságsze­retfi amerikai ország hós vezé­SYO RMEKEUQAQ A a z újhelyi Iskola 3/A osztálya­ban Virág Marcsi a legvi­dámabb kislány. Mosolygó alma­arca csak akkor válik gondterhelt­té, ha számtanóra van. Mert hát az a furfangos számtan nehezeb­ben ragadt meg a kislány fejében már tavaly is, mint a többi tan­tárgy. Persze, az év végére azért megkapta Marcsi az egyest szám­tanból is, csak hát... neki job­ban meg kellett érte dolgoznia, mint a többleknek. A számtan­egyes ott díszelgett félévi bizo­nyítványán is és nem lett volna baj továbbra se, ha nem jön közbe az az alattomos bárány­himlő. De leverte a lábáról a kis­lányt és egy álló hétig nyomta az ágyat s a fertőző betegség miatt akkor se mehetett jó ideig isko­lába, mikor már nem kellett fe­küdnie s úgy érezte, kutyabaja. — faj, szegény Marcsi! Kilenc napja nem láttam őt és még leg­alább két hétig át se futhatók hozzá. Számlálgatta hát a napokat. Csörge fűlika, Marcsi osztálytársa és barátnője, s amikor már a tt­rének nevét kapjátok. Ha a meg­jelölt kockákat megfelelő sor­rendbe rakjátok, megkapjátok az ország nevét is. Függőleges: 1. Edény. 2. Női név. 3. Éneksl. 4. Égtáj. 5. Lom­pos. 6. Halfajta. 7. Drága fém. 8. Helyiség. 9. Ausztria egyik vi­déke. 10. Recseg. 11. Gyógyít. (Beküldte: Nagy János, Tomášov) i zedik nap is eltelőben volt, anél­kül, hogy Marcsinak még csak színét is láthatta volna, valamit kt­qondolt. Felpattant a székről, amin ült, beszaladt a fürdőszobába, ki­nyitotta a keskeny ablakot és el­kiáltotta magát: — Marcsi?! Marcsi, hallod?! Nem fekszel már? Ha hallod, gye­re te is az ablakhoz — csengett a hangja Izgatottan és Marcsi meghallotta. Persze, nem valami csoda folytán. Csupáncsak azért hallotta meg, mert ott lakott a fulikáékkal szomszédos lakásban. Abban, amelyikben a fürdőszoba­iblak egy hosszúkás világító udva­ron keresztül farkasszemet nézett fultkáék ablakával. — Nini! fűlika! Hisz így akár beszélhetünk ts ... és mégis mesz­sze vagy, nem kaphatod meg a himlőt. Hogy te milyen csuda okos vagy! — lelkendezett Marcsi az ablak nyitott részénél, de a lelkesedésből nemsokára panasz­kodás lett. Azt panaszolta elszon­tyolodva, hogy ö most bizony há­rom hétig nem járhat Iskolába és emiatt baj történhet a nehezen megszerzett számtan-egyessel. — Baj lehet.. . vagyis kettes vagy hármas lehet... én a ragály miatt nem segíthetek, át se me­hetek Marcsihoz — hajtogatta ma­gában aznap még este ts fűlika és a töprengésből csak édesanyja szava verte fel: — Nézd, kislányom I Kész a cso­mag, amit Nagyanyának küldünk. Jó erősen átkötöttem, nehogy szét­potyogjon. A maradék spárgát helyre teheted — mondta anyu és odanyomott jullka kezébe egy gomolyog cukorspárgát. a kislány egy pillanatig me­** rően nézte a tenyerén bar­lálló gombolyagot, s aztán hirtelen támadt elhatározással a fürdő­szobaablakhoz futott. Kinyitotta­« becsukta, megnézte kívülről belül­ről s aztán sarkon fordult és meg­állt a játékpolca mellett. Leszedett róla vagy féltucat apró­ka papirskatulyát, megnézegette őket és az arca egyszeriben úgy felragyogott, mintha kifényesítet­ték volna. — Marcsi, idesüssl Ezt a gom­bolyagot itt átdobom hozzátok. Próbáld elkapni. Hó — hopp! f ól van! Sikerült! Az egyik végét én itt tartom, a többit gömbölyítsd le és a végét kösd az ablakkilincs­hez I Ne csodálkozz... csináld, 'amit mondok... nézd, most megfeszítem és már, kész ls a kötélpálya ... csak a kabindobozt kell rászerelnl, — lyukakat fúrtam az oldalába egy szeggel, azon húzom keresztül a spárgát... a végét magam felé feljebb hú­zom, hogy lejtős legyen . .. így ... és most megpöccintem a kabint és ... már oda is futott hozzád. Szedd ki a kabindobozkából azt a fehér papírt, ami benne vani — adta a gyorstanácsokat fűlika másnap délután a nyitott fürdő­szobaablaknál állva, miközben, Marcsi értetlen arccal szedte kl a spárgára „szerelt" dobozkából 1 nyolcrét hajtott papírlapot. — Ne félj tőle! Nem harap! A múlt heti számtanpéldák van­nak rajta egy kis magyarázattal együtt. A kabtnt pedig ne küld vissza, himlőt kaphatok tőle, van nekem dobozkám elég — tette még hozzá, s most már úgy ra­gyogott az arca, mintha valami mesebeli tündérke napsugárral „subtckolta" volna kt. Tfogy pedig a drótkötélpálya ezután is jól működött, azt bizonyosan tudom. Honnan tudom? A magyarázat egyszerűi Any­nyt csak, hogy Marcsi már egy hete jár tskolába. Es a tegnapelőtti számtandolgozat alá olyan nagy, piros egyest kanyarí­tott a tanító elvtársnő, hogy akár­ki megirigyelheti! YÉNETI életműve Anton Jasusch A DOSZTOJEVSZKIJ SORI MÜVÉSZHÁZ a Košicén élő jubiláns alkotó, jasasch előtt nyitotta meg termeit. — Sajátos művészi pályafutása elgondolkoztató. A biztos anyagi viszonyok között élű pol­gárcsalád tehetséges fia, Budapest, Bécs, München és párizsi tanulmányai után visszatelepszik szülővárosába, s a szok­ványos utak helyett űj irányt választ. Harcos és szenvedélyes intellektuális programmal indul. A jelen kiállítás legkorábbi, 1908-as keletű vászna — A mezőn — is el­árulja, hogy a művészt nem elégíti ki realista és impresszionista műveltsége. A német művészet akkor uralkodó Irá­nya, az irreális expresszionizmus felé fordul, amely a háborút megelőző kor bomló polgári világának ürességét, kép­mutatását, fölényes biztonság érzete mögött megbúvó félelmét tükrözi. Ja­susch egyéni hajlamának megfelel ez a koncepció s művészete következetes lá­zadás a halálra ítélt polgári társada­lommal szemben. SZEMLÉLETE KIFORMÁLÁSA közben éri az 1914-ben kirobbanó világháború, melynek harcaiban részt vesz s fog­ságba esik. — Hazatérve kísérli meg­festeni az átélt borzalmakat. Hatalmas vásznakon, lázas látomásokban, alegó­ríákban vetíti ki élményeit. Általános emberi és filozófiai problémák, az élet értelme, a Jó és a rossz, a lét és a világegyetem kapcsolata foglalkoztatja. Az Élet körforgása, a Sárga malom, a Nap hatalma, a Tűz, a Prostitúció, a Vámhivatalban csupa olyan mondani­való, amit a való világ formáival aligha lehet érzékeltetni. így elvont ábrázolás­sal, gomolygó színhullámok, örvénylő tónusok dekoratív kerete közé fogva jelképekkel közli a belőle szenvedélyes erővel kiszakadó humánus gondolati és érzelmi tartalmakat. — Kisebb életké­peiben Is égető problémák megoldását keresi. Szociális érzés zeng ki a város peremének szürke házaiból, a falu ut­cájából. Tájképei vérző alkonyatokat, komor' hegyi tájak felett összetorlódó felhőket mutatnak. berlségre sorsszerűen rázúdúló csapások réme kísért. De az Emberiség szabad­ságáért című nagy kompozíció nem a meghasonlás és kétségbeesés jegyeit vi­seli. Oj eszmeiség, új hit lendíti ellen­állásra és tettre a meggyötörteket, és harcba szólít minden elnyomás ellen. jASUSCH most már az anyagelvi kul­túra szemszögéből világítja meg az em­berré válás eszközét: a munkát. Lelke­sedéssel, nézi az előrelépő ember te­vékenységét s a hatalmas történeti erővé nőtt szocializmus jelenségeit. Motívumait ez az áj élet szolgáltatja. Bámulatra méltó termékenységgel festi valóban mai műveit. Mintegy 100 áj vásznának nem­csak a tárgya időszerű' Közösségi mun­ka, A műhelyben, Kőbánya, Korunk élet­érzésének megfogalmazásában, kifejező erőben olyan hőfokra emelkedik, hogy képei ritmusa, dolgozó figurái mozdula­tainak erővonalai teljesen meggyőzőek. Megkapóan friss színei, dekoratív fel­fogása íis összhangban van napjaink új irányzatával. ELGONDOLKOZTATÓ művei igazolják, hogy az évek száma nem gátolja a lélek rugalmasságát, ós nem lankasztja a tehetséget. A mester április 24-én tölti be 80. életévét. Tartsa meg friss alkotó erejét s kedvét továbbra ls. BÄRKÄNY JENÖNÉ ISOLI TI Néhány nappal ezelőtt jelent meg Magyarországon a szlovák irodalom története, melynek szerzője dr. Szik­lay László. Az irodalomtörténet ké­pet ad e szlovák irodalom fejlődésé­ről egészen napjainkig. Sziklay Lász­ló nemrégen Prágában előadást tar­tott Božena Nčmcováról. A Csehszlovák Rádió hangver­senyterme április 17-én bensőséges zenei élmény szín­helye volt. Olasz vendégeket üdvö­zöltük a hang­versenydobogón: a l Sólisti Venett ne­vet viselő kamara­együttest. A tízta­gú vonóskar vi­ruló, egészséges hangzása, magas­fokú játékkuMúrá­ja, előadásmódjá­nak hajlékony, olaszos folyékony­sága már az első percekben meg­kapja a hallgatót. Sajnos, a műsor nem tüntette fel rendkívül muzikális fiatal karnagyuk nevét, és így név szerint nem tudjuk, kinek köszönhet­jük az együttes kitűnő irányítását. Különlegesen összeállított műso­ruk mindössze két számból állt. A program első felében Antonio Vi­valdi „Quatro stagioni" [Négy év­szak) című hegedűverseny-ciklusát hallottuk. A megkapó szépségekkel telített hangverseny-sorozatban Vi­valdi nemes formaművészettel, a XVII. századbeli holland festők ecsetjére emlékeztető puhár.^ egybe­olvadó színekkel, hol átetszően fi­nom líraisággal, hol vérbő humorral 1924-ben alkotásait Košicén, Bratisla­vában és Prágában mutatta be tárlato­kon. Festótársal közül Gwerket ragadja magával és Bauerra is hatással van. A közönség nem mutat megértést. Az aránylag biztos viszonyok közt élö pol­gári társadalomnál inkább megdöb­benést és zavart vált ki a lelkiismeretet megbolygató, robbanékonyan igzalmas művészi megnyilvánulás. Jasuscht ez a fogadtatás annyira elkedvetleníti, hogy évtizedekik alig fest. Inkább írásaiban rögzíti elmélkedéseit. Elhallgat, míg új világrendünk módot ad arra, hogy újból a maga hangján szólhasson. A Szlo­vák Művész Szövetség 1958-ban Košicén kiállítást rendezett alkotásaiból, mely­nek nyomán váratlan és meglepő alko­tókedvvel, töretlen szellemi erővel és újraéledő képzelettel veszi Ismét kazébe az ecsetet. Az évtizedekig visszafojtott lappangó erőtartalékok 1958 és 61-között újból felszínre törnek, a régi látomások felújulnak ugyan a Háború borzalmaiban, az Óvóhely, a Gyűjtőtáborban az em­Anton Jasusch: Nyár a földeken ; A hangtannal kapcsolatban még ; egy erőteljesen tért hódító szlová­; kizmusra hívjuk fel olvasóink figyel­> mét, a hasonulásban elkövetett hibák­A kamaraegyüttes tagjai. ábrázolja a váltakozó évszakok sajá­tos hangulatait, a természet örök va­rázsát. Az együttes az archiaizált keret szerencsésen eltalált tágításával, amivel biztos arányérzékről tett tanúbizonyságot, szép összhangba hozta a régi stílust a mai zenei köz­lésmód követelményeivel. Egyébkén t mindig újból meg kell állapítanunk, hogy az olasz preklasszikus concer­to-muzsika az olasz kamarazenészek legsajátabb területe. A hegedűverse­nyek szólóját fiatal elsőhegedűsük, Piero Toso adta elő könnyed, szabad vonókezeléssel, meleg tónussal. A zenekari hangzást jellegzetes hangszínével kellemesen egészítette kt különlegesen kis formájú, de na­gyon szép hangú csembalójuk. A műsor második felében Mozart A-dúr zongoraversenyét adták elő IK. 414.], amelyet a salzburgi mes­ter egy apjához intézett levelében szellemesen így Jellemez: „középút a túl könnyű és túl nehéz között, nagyon briliáns, a fülnek kellemes, anélkül hogy ürességbe torkollna." A fülnek valóban rendkívül kelle­mes, bűbájos Mozart-mű fiatal szó­listája, Emilió Riboli finom, átszel­lemült Mozart-tolmácsolással szer­zett a hallgatóságnak örömet. Játé­kában néha egy árnyalatnyi félszeg­ség érzik, amtt talán az ts hang­súlyozott, hogy a művet kottából adta elő. A mozarti szellem súlyta­lan szárnyalását kissé megköti a kottaolvasás. De a fiatal művész já­tékát áthatja a lélek, és így bizítosra vehető, hogy az idő és talán a na­gyobb hangversenygyakorlat lecsi­szolja a felbukkanó szögletességét. Olasz vendégeink a közönség hosz­szan tartó, meleg ünneplését öröm­teljes mosollyal és három szép rá­adás-számmal köszönték meg. HAVAS MARTA A nyelv tudományában kevésbé jártas ember is észreveszi, hogy pél­' dául meggyfa szavunkban másképp ! ejtjük a gy-t, mint a megKV szóban. ! A változást az f-hang okozza. A gy ; zöngés hang, képzésekor hangszálaink is működnek, „rezegnek", az f-n él ; azonban nem; ezért nevezzük az f-et züngétlen, a gy-t pedig zöngés hang­nak. A kétféle hang bizonyos helyzet­> ben hat egymásra, például a meggyfa > esetében, amikor a zöngétlen f magá­! hoz hasonlítja, tehát zöngétlenné vál­' toztatja az előtte álló zöngés gy-t. A zöngés-zöngétlen hangok viszo­! nya nyelvenként más és más, így [ ezen a téren is különbség van a ma­gyar és a szlovák között. A rozhlas szóban például a z + h hangkapcsolat zöngés+zöngétlen, a hasonulás még­• sem történik meg, és tisztán z-nek kell ejtenünk a z-t, nem sz-nek. Ha­sonló a helyzet az odhodiť szóban ls, ! ahol a zöngés d nem zöngétlenedik ! a h-hatására. A szlovák nyelvi kör­\ nyezet miatt zavar van eluralkodóban ; ezen a téren is nyelvünkben. A d+h-t adhat szavunkban számtalansor hal­lani -dh-nak ejtve, pedig helyesen: ,athať. A h hang a magyarban zön­gétlen, ch-nk nincsen, tehát a haso­I nulást nem szabad „elfelejtenünk"! szaladhat—,szalathat\ bízhat—,bísz­! hať, szívhat—.szíthat', nyöghet—,nvök­I heť, stb. Ez a szabály nem csak a sza­\ vak belsejében érvényes, hanem min­den beszédhelyzetben : a négy hét he­lyesen ejtve ,néty hét', az apád tolla— ; az ,apát tollának' ejtendő. A híd szé­pen ível az öreg folyó fölött mondat­\ ban a hasonulásos helyeket beszéd­! ben észre sem vesszük. A mondat „átírva" kiejtés szerint: A hit szépen ; ível az örek folyó fölött. ' Nem árt megjegyezni a zöngés-zön­gétlen hangpárokat: b— p (lábtól—, ' .láptól'), d—t (adta—.atta'L, Ä— k (égtek—,éktek), gy—ty (légypiszok ; — .létvpiszok'l, v—f fszívfáidalom— .szíffájdalom'), z—sz (azt—.aszt'J, zs— s (rozskenyér—.roskenyér'J. (-ki-) £J| SZO 4 * 1962. április 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom