Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-01 / 59. szám, csütörtök

Más lapokban olvastuk A póruljárt szenátor A hidegháború túlbuzgó szítói szép számmal tevékenykednek az Egyesült Államokban. Közéjük tar­tozik Strom Thurmond dél-karoll­nai szenátor is, aki nemrég azt indítványozta, hogy az amerikai tengerészgyalogságot vessék alá hidegháborús „Intelligencia-vizsgá­nak". Az amerikai sajtó jelentős publicistái alaposan kifigurázták a kommunizmus elleni harc elvakult bajnokát. James Reston epés han­gú cikkében a szenátorral kapcso­latban Mark Twaint idézi: „Ked­ves olvasóm, képzeld el, hogy hülye vagy. Aztán képzeld el, hogy a kongresszus tagja vagy'. De bo­csánat, hisz ismétlésbe bocsátkoz­tam." Art Buchwald, a New York He­rald Tribúne neves szatiristája a dél-karolinai szenátor indítványa alapján visszaemlékezik a második világháború Idejére, amikor ten­gerészgyalogosként szolgált a had­seregben, s akkoriban az őrmes­ter úr ilyesféle intelligencia-vizs­gálatnak vetette alá: — Karabélyának száma? — így az őrmester. — 283 311. — Ki maga? — Szárazföldi patkány, de alá­zatosan remélem, hogy egy napon még igazi tengerészgyalogos vál­hat belőlem. Persze, a legnagyobb hülyeség, hogy egyáltalán álmod­ni merek arról, hogy valaha az életben részem lesz ilyen megtisz­teltetésben. — Kl vagyok én? — Őrmester úr az tsten! őrmes­ter úr az apám, az anyám, az egyetlen ember, akitől félek, s akinek megcsókolom a lába nyo­mát, amikor elhalad előttem. — Milyen ellenség ellen harco­lunk ml? — Az Egyesült Államok száraz­földi haderői ellen, amelyek elha­lásszák előlünk a könnyű munkát és csak az alfát hagyják meg nekünk. Mienk a kínlódás, övék a dicsőség. — Hogyan nevezzük az ellensé­get? — Kutyapofa. — A kutyapofák után milyen el­lenségtől kell még megvédenünk a világot, hogy szabad maradhas­son? — Az Egyesült Államok tengeri flottájától, amely mindig arra tö­rekszik, hogy már az elején partra tegye a tengerészgyalogságot és így maga arassa le a babérokat. — Mennyit ér egy tengerészgya­logos ? — A pillanatnyi árfolyam sze­rint egy tengerészgyalogosért száz kutyapofa és ugyanannyi matróz dukál. — Kicsoda Eisenhower tábor­nok? — Valami pali, aki belekeve­redett holmi apró-cseprő csatáro­zásba Európában, aminek semmi köze az Igazi háborúhoz, amit mi vívunk a Csendes-óceánon. — Kí a legnagyobb katona, aki­ről hallott? ' — Az őrmester úr. — Miért harcol maga a ha­záért? — Mert az őrmester úr mondta. Ha érti a mesterségét és nem sajnálja a fáradságot... Ogy tűnik, hogy Idebent a gyár­ban, az egyes munkahelyeken is hull a hó. Mintha zúzmara lepte ,volna be a padlót, az emberek ru­háját, cipőjét, az asszonyok fej­kendőit. Mindent beborít a kristá­lyosan csillogó-villogó fehérség. De mert az üzemben kellemes me­leg uralkodik, sőt a kelleténél va­lamivel nagyobb ts, hirtelen rá­Elsők a köztársaságban: kubai nádcukrot finomítanak • Ma- ^ rokkóban és a Mali Köztársaságban már várják a küldeményt ^ • Hol szerezzenek idénymunkásokat? • Segítenek a krajnái Si Alkohollal az influenza ellen? 1 szövetkezetesek • Mindnyájuk érdeke a terv teljesítése š Nem volt se Mihály, se János, még­így több figyelmet igénylő munkafo- képest 10 lyamattal. Minderre már Eleinte azt hittük, — csatlako- tünk. S Nem volt se íviinaay, SE janus, ÍUKJS­fccsak Ferenc sem, mégis ünnepeltek, P:,,.,. r ~ tv, a Iran. lumiueí iiuuyuuu cs, iLirieien ru- ^„„..„„w — « , - » , , »«,* . _„„ i,„ eszmélsz, hogy hóról, zúzmaráról P»tl elvtárshoz Emil Novák, a Bemutathatom Karel Tešík Š? yu n* egységesek 1 Miért :Mm be­C7/Í Cím 7 ohof pTiIrnn 6r\ao nuls-n-n- szuroosztálv vezetőle. — hoev a ku- . " stegszünk meg mi is<*! Buta neszen, szűrőosztály vezetője, — hogy a ku- """""•""uum ivaiei xcam. ^tegszünk meg bal cukor nem olyan édes, és nem elvtársát — vezet az igazgató az ^ hogy az ital ártalmas. Ha-ha-ha, mi­tartalmaz annyi tápanyagot, mint a egyik gépnél foglalatoskodó dolgozó- ^csoda gondolat! Na, erre még egy Ha azt hinné valaki, hogy a miénk. Persze ezek - - — r.- „ szó sem lehet. Cukor, édes cukor por az, amivel itt dolgoznak.. cukorgyárak a kampány befejezése voltak, tudományos alapon után, ilyenkor tavaszelőn, mint kik nyosodott, hogy nem volt igazunk. ^ hideg s nyirkos az idő. : a & Másnap a mulatozók közül már ket­í . l. csak feltevések ho z- — Kilenc szocialista munkabri- Síéi litert, s utána még egyet. De a lapon bebizo- gádunk egyikének a vezetője. Tizen- i jókedvnek is van határa. , 0 / „ w„. volt igazunk. egy tagú brigádja jelentős mennyisé- ^ Alaposan becsípve indultak útnak, dolgukat jól végezték „bezárják a —Hát Igen, Novák elvtárs és még gű üzemanyagot takarított meg. ^s ki is gondolt volna arra, hogy be­kaput", alaposan tévedne. Ilyenkor néhányan eleinte bizalmatlanul fo- A szocialista munkabrigád címét a § gombolja a kabátját, bár kint csípős, következik csak az igazi munka, hi- gadták vállalkozásunkat, — köteke- múlt év júniusában érdemelték ki szen fel kell készülni az őszre, ami dik vele az igazgató, — pedig mit — Hogyan sikerült? — fordulok nem kis időt vesz igénybe: a gépek tagadjam, Emil „táta" olyan szakis- cukorporos fiatalemberhez, karbantartása, javítása, a készáru el- meretekre tett szert szállítása, az anyagbeszerzés a kö- eltöltött harmincöt vetkező évre, hogy aztán októberben bármelyikünknek dicsőségére újult erővel hozzáláthassanak a cu- gálna. korrépa feldolgozásához és a nyers cukor finomításával kapcsolatos munkához. Eddig a Prágai Cukorgyá- amikor ráadásul olyan kevés dolgo- kát, az üzemet. Különben sem va­hiányoztak. — Hogy is ne lettek volna kétsé- sem hagyja abba munkáját. — Nem ^ geim — vág vissza Novák elvtárs, — nagy művészet, szeretni kell a mun- š Mer rak Cakovlcei üzemében ez a munka- zónk van. Fogalma sincs — fordul gyünk egyedül — szőw tovább a szót ^ , beosztás járta. Az idén lényegesen hozzám — milyen nehéz 'dénymun- — négyszáznyolcvanan állunk ver- ^ A legnagyobb ajándék | megváltozik a dolgozók felelősségtel-, kásokat szerezni. Nem úgy van, mint senyben a gyárban, és ez év végéig ^ Egy csokor virág, vagy bonbon a' régen, amikor maguk jelentkeztek vállalásunk értelmében dolgozóink i nemzetközi nőnapra, nagyon kedves ...A 1. 1. —,, : 00 e-rá'Tolál^á* hal/anrcnlnib mn^nal. í . . - ' _ OJ Jes munkája. — Február közepén feldolgoztuk az emberek. Most utánuk kell menni, 9° százalékát bekapcsoljuk mozgal- 5nitr VelmesséE az üzemtől Csakhoav i'épakészletünk utolsó mázsáit és be­fejeztük a nyerscukor finomítását. néha Szlovákiába ís ... munkba .. . Snem, dehogy asszonyaink "nem akar­Szavai még jóformán el sem hang-: —Mindnyájunk érdeke, ha teljesít- S nak többe t Am ha a bonbonra fordf­Ezzel rendes körülmények között vé- zottak, amikor az igazgatót keresik: jük vállalt kötelezettségeinket, és^ to lt pénzt összetennék és valami get ls ért volna évi kampányunk. Mi — Hat ember érkezett a trencíni túlteljesítjük a tervet, — Jarmila Vo- $ ilyesmit kigondolnának: a nýr­asszonyait azonban tervünk és kötelezettségvál­lalásunk értelmében folytatjuk a . munkát: új kampányt kezdtünk. Kris­tálycukrot és cukorsüvegeket gyár-: — Hat ember érkezett a trencíni túlteljesítjük a tervet, — Jarmila Vo- ^ilyesmit kigondolnának: járásból, hova vezessük őket? cásková, a brigád egyik tagja, — okula-üzem dolgozó — Irlp a finnmítňhfll arfia n av hiszen munkánkat megfizetik és o .^.jíi Ide a finomítóbal utasítást az örül, hogy legutóbbi tunk a kubai félkészáruból — mutat volt. az nem élvezi esténként a televízió $ házhoz szállításával kedveskedik František Pretl igazgató az íróaszta- Ján Polák, Juraj Kavický, Ján Moc- műsorát a saját készülékén, aki más ^Reggelenként, munkába menet az* Iára állított cukormintákra. — Kuba ko, František Ďurček és további két szórakozást választott. ^ - - — egyelőre nem rendelkezik elég cukor- társuk közben munkába áll. A kraj­finomitöval. Ami az előző évek során néi EFSZ tagjai. Szövetkezetük meg- vízió az Egyesült Államok dolga volt, azt hallgatta Pretl elvtárs kérését, és Fejmozdulatuk néhány tagját pár hónapra a cukor-; kultúrát már annyira megszokták, S eltöltött időt, arra a megállapodásra 1„)1 , V, r. ľ.,, í . . . . .. ° ľ_ most mi végezzük el. A kubai forradalmat 400 000 mázsa gyár rendelkezésére bocsátotta. kubai nyerscukor finomításával támo­gatja az üzem. Naponta 30—40 vagon Hegyes vidéken élünk, kezdődik nálunk a munka cukor feldolgozására kerül sor. Igaz, jők, — holnap érkeznek a többiek, getem, még sokáig folyik a csevegés ^ hogv az őszi kampányig elvégzendő teendőkre eddig 7—8 hónap állt ren­A gyárban nagy az öröm, otta. hogy el sem tudják képzelni nélküle 6 jutunk, hogy a dolgozó , később életüket. i tékes ajándékot kapnak, — mond- Miközben a cukorsüvegeket néze- ^ Tec&M/k. asszonyok ér­a munkáról, a problémákról, ségekről, sikerekről, a „Elárusítás" és elárusítás 39-es barna félcipőt kérek delkezésünkre, így meg mindössze nemcsak azért, mert segítség érke- örömeiről. Ribal és Fojt elvtárs 5 hónap marad a gépek rendbehozá- zett, hanem azért is, mert éppen a gedetten dörzsölgeti kezét: , sára, azért mégsem es^ek kétségbe, szövetkezetesek azok, akik meghall-: _ Kellemesen csalódtunk. Aggó- ^ Az üzemnek kiváló dolgozói vannak, gatták az üzem dolgozóinak hívó sza-. dalműnk azonban indokolt volt, hi- § akik már nemegyszer bebizonyltot-, ták, hogy tudják, miié kötelez a^zo-: cialista becsület. így van ez most ls. 0 .„.„„„^„.„„^ „ c . . „ , - Az 1961. évi tervet már decem- szolgálnak a meglevő lakóhelyek, erősek, tömörek, nem töredeznek. I-ayeskedett észrevenni jelenletemet. ber 24-én teljesítettük. Az év végéig További 120 ember számára még ez Marokkóban és a Mali Köztársaság- m ~ S n m e az össztermelés 105,38 százalékot, a évben elkészülnek a korszerűbb szál­finomitóban pedig 105,41 százalékot lások. De az üzem vezetősége lakő­uúiiuuim a^uiiuűii uiuutvuu vuu, 111- ^ . , . vát. S Zen a mi üzemünk az első a köz- h oí s z, aJ. v? m k° za s.. « br a< Az idénymunkások elszállásolása társaságban, amely nádcukrot fino- Vi sla v.fl SzUdm-teri clpouzlet szőke eU nem okoz különösebb gondot. Erre mí t. Várakozásunk ellenére a süvegek | ^usitőnoiéMk, aki eddig nem ke-. —„ i„i.*u_i.._i. .. . ...... ^aueskedett eszrevenm íelenletemet házak építéséről sem feledkezik meg. Az állandó dolgozók közül többnek tett ki. Tűrhető eredmény, ugye? mosolyog magabiztosan az igazgató. — Az 1962-es év eredményei pedig minden valószínűség szerint még az eddigieknél is sokkal jobbak lesz­nek, hiszen finomítónkban a gépeket tusában költöznek be új lakóik, idén két kampányban üzemeltetjük. ban már várják küldeményünket... § , . - Itt, ebben a helyiségben csoma- 1. . A z elárusítónő sző nélkül hozza a golják a süvegeket — kalauzolnak to- ^ér/ cipői. o - vább a felhalmozott zsákok és a 5 ZUTul™ nincs lakása, vagy jobb lakásra van ládfik k özött, hogy mindent lelkils- a prÖba Utá n" szükségük. Erre szolgál az az épülő méretesen megmutassanak, és még S _ , a, t „ ^ 18 lakásegység, melybe ez év augusz- „£iotinr,,u CÚ f0lDHlf077Dn0lí moo - o . véletlenül se feledkezzenek meg va- s Járunk az üzemben, beszélge­tünk a dolgozókkal. Közben az igaz­gató azt mondja: — Jól megy sorunk, da minden jel arra mutat, hogy még szebb lesz az életünk, — mondja az igazgató, — lamiről. ^ és ismét megadom a számot. Azonnal hozom — s máris per­kért cipővel. A cipő — csodák Mintha a lábamra szab­Egyszerűen és minden kertelés nélkül: kidobtaík. Kereshetnék eny­hébb szavakat, mint például: felmen­tettek tisztségem alól vagy leváltot­tak. De ezek közül egyik sem fedi a valóságot. A sző legszorosabb ér­telmében kidobtak. Hogy miért? Lelkemre, magam sem értem. Azt mondják, visszaéltem választóim bizalmával. Persze ebből egy szó sem Igaz. Még hogy én. Égbekiáltó igazságtalansági Becsületes mun­kámért ez hát a köszönet? Mert tetszeneík tudni, csaknem két évig voltam a kereskedelmi szak­bizottság elnöke. Húsz hónapig nem is volt sem­mi baj. Tiszteltek, becsültek. Az üzletvezetők, elárusítók messziről megsüvegeltek. Nem mon­dom, jólesett. És méltó akartam lenni erre a bi­zalomra. De tessék csak meghallgatni. Szomorú esetem­ből sokak, nagyon sokak okulhatnak. Elmesélem úgy, ahogy történt. Egyetlen szót nem teszek hozzá, de el se veszek belőle. íme! Kereskedelmi szakbizottságunk napirendjén panasz szerepelt. Városunk egyik lakója meg­vádolta a zöldségüzlet vezetőjét, hogy az almát kofáknak adta el feketén, és ők a piacon árul­ják tisztes felárral. Mert kérem, az alma kül­földi, márpedig külföldi almát csak az üzletek kapnak. Hű. micsoda felhördülés támadt a pa­nasz felolvasása után! Ez kérem nem közönséges ügy. Az asszonyok a legerélyesebb intézkedést követelték. Ha módjukban áll, talán meg is lin­cselik az üzletvezetőt. Merthogy a gyümölcs ilyenkor tél Idején valóságos gyógyszer a gyer­mekeknek, ő pedig elfeketézl. Hé, megálljunk — mondom én. Elnöki tekintélyemmel próbálom lehűteni a forró fejeket. Hisz előbb kl kell az ^ — Ebből sincs kisebb szám — fe­Igy járul hozzá a öakovicei \ le U készségesen, de ki tudja lélek­korgyár három műszakos munká- %ben merre jár és máris eltűnik a ska­nierľ "dolgozóink'" kezdeményezése, val, derék, kezdeményező dolgozói itulyavárak mögött. - szorgalma, kitartó munkája állán- jóvoltából nemcsak hazánk, de több $ Másnap újra ott vagyok. Most egy - Azért ne gondolja, hogy a kubai dóan több gyümölcsöt hoz. Enélkül külföldi, főleg afrikai állam cukor- ^szerényebb kinézésű elarusítónőhoz nyerscukor feldolgozása nem járt ne- elképzelhetetlen volna, hogy terme- szükségletének fedezéséhez. Magától $'° rd uJ o k- M o^yogva kérdezi mit hézségekkel. Elsősorban azért, mert lésünket ez évben 10 százalékkal, a értetődik, hogy ezzel a saját és va- ^kerek. Megismétlem elözo napi ke­it cukornádból készült áru finomítá- munkatermelékenységet 1,2 száza- lamennyiünk jólétének biztosításához i resem sa a miénktől eltérő technológiával lékkai növeljük, az önköltséget pedig is hozzájárulnak, nem beszélve a pro- > történik. Sok gondunk-bajunk volt csökkentjük. A legfontosabb azonban letár nemzetköziség nagyszerű esz- .­pl. a csőrendszer átalakításával és az, hogy gépi berendezésünk karban- méjének gyakorlati megvalósításáról, fc^oaa/a /o általában a számunkra szokatlan, és tartásának költségeit a tavalyihoz KARDOS MÄRTA ^ ' _ N ag yo n j ó _ mondo m örömmel mm mm mmm mm mm mm mm mm m mm mmm mm mmm mm mm mm mmm maa ae kérek még egy pár olcsóbbat ts. i — Van egy nagyon szép szabású, a magukét és rámfogták, hogy összejátszom a fe- \ennyibe és ennyibe kerül — vála­ketézőkkel. Kérem, ez a legszemtelenebb rága- \ szolja a skatulyahalmaz mögül. lom! Mert vegyük csak sorjában. ^ Két dobozzal és azzal a jó érzés­Az almát azért hozzuk be külföldről, hogy le- térek haza, hogy találhatók üzle­gyen gyermekeinknek. No már most, ha az üzlet- \teinkben készséges és kedves eláru­be alma érkezik, megrohanják a vásárlók. Az üz- \sitók is, akik örömmel szolgálják ki let pedig kicsi, a tolongás nagy. Nem egyszerűbb "evőt és nemcsak „hivataloskod­hát ha az almát a piacon árulják? Ott nem kell \ nak". sorakozni, szorongani, veszekedni. Hisz az üzletes $ Bá r több lenne belőlük! is csak a vásárlók javát akarta! Mert az almát J se nem ette meg, se nem vitte haza, hanem el " Ez hát a hála? EGY SZEGÉNY EMBER SIRALMAI ügyet vizsgálni, nemcsak úgy hübelebalázs mód­jára a dolgok elébe vágni. A jó szó hatott, meg­egyeztünk. A piaci nap ugyebár kedd, és ez a legjobb alkalom az ellenőrzésre. Ezen a napon — hangzott a döntés — a szakbizottság tagjai reggel pontban hétkor találkoznak a főtéren és együttesen végigjárják a piacot. Ha pedig igaz a vád, akkor jaj a kofának is, meg az üzletveze­tőnek is! így Is történt. Csakhogy a kötelességérzet na­gyon korán elűzte az álmot öregedő szememről. S ez lett a vesztem. Mondom, az álmatlan he­verés csak fáraszt, felöltöztem és már hat felé kimentem a piacra. Míg a többiek jönnek,-körül­nézek. Elbeszélgettem az Ismerősökkel, és töb­bek közt azt is elmondtam, hogy ellenőrzés ké­szül. Hadd tudják ők is, hogy a kereskedelmi szakbizottság nem tétlenkedik! Mire a bizottság többi tagja megérkezett, egy alma nem sok, annyi se maradt a piacon. Azt mondják azért, mert előre beharangoztam az el­lenőrzést és ezzel hivatali titkot árultam el. De tessék csak elfogulatlanul megítélni: hát vannak nekünk titkaink? Nem a lakosság széles réte­geinek bevonásával végezzük a munkánkat? És még hogy hivatali titkot árultam el... Hivatal­nokok vagyunk mi vagy a nép képviselői? Hiába volt minden érvelés. Csak hajtogatták adta. Elvégre azért üzletes! S végső fokon mé- ^ glscsak gyermekeink kapták meg. Hogy egy ki- ^ csit drágábban? Hát a kényelmet ls meg kell fl- ^ Olvasható kézírás Dora Smolková hosszú éveken át zetni, nemde? Lehurrogtak. Azt mondták, az üzletes bűncse Hisz én is ezt tettem. Tessék idefigyelni. Ha az $ zápotockÝ elvtárs mi ni Szterelnök a kofa tényleg árulja az almát a piacon, és az ^ soIt j ť ami k^ elküldte ké z. az alma tényleg az uzlétbol származik, mint- $ iratát Prác e 7 zerkesztöséBéne k » hogy máshonnan nem ls származhat akkor : sz ó , sal) b érteimében kézirat mond uk bűncselekményről ehetne szó. De ha én >„„,, ® „, Ä ,„,,„, „„„ „ - , , előre figyelmeztettem az illetékeseket, és elisz- ^ c'ik k eít 8V CerU2ŠVal ír _ koltak a piacról, vagyis nem árultak többé se | _ ^ kéziratot hozzám küldték el hivatalos áron, se busás felárral, akkor nem be- céljából — mesélte Šm lk á szélhetünk bűncselekményről. Megelőztük a tör- eg y J ót azanban bárhogy t{jrte m venysertest! g t ej em nem tudta m megfejteni. Nem győzöm hangoztatni: Igazságtalanul jár- * Elmentem hát a miniszterelnökségre, tak el velem szemben. Húsz teljes hónapig becsű- ;de maga a szerző sem tudta kisillabi­lettel védtem a kereskedelem érdekelt, s íme a zálni az olvashatatlan szót. hála! Igaz, ezt ők is elismerték, és még azt is megjegyezték, hogy ha úgy védtem volna a vá­sárlók érdekeit is, mint az üzletvezetőkét, nagy­szerű tisztségviselő lehetett volna belőlem. ZSILKA LÁSZLÓ Most már ketten izzadtunk. Végül mégiscsak én fejtettem meg a titkot. — Na látod, milyen olvasható az írásom! — tromfolt Zápotocký elv­társ. 0] SZÚ 4 A 1962. március í,

Next

/
Oldalképek
Tartalom