Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-30 / 88. szám, péntek

Gyógyulást találnak Amiről beszélni kell Oktatás és nevelés A Magas-Tátra gyönyörű környezetében, a Csorba-tűi Hviezdoslav Gyógyintézetben több mint harminc 3—6 éves asztmás gyermeket kezelnek. A gyógykezelés keretében naponta többórás sétát tesznek az ápolónővér felügyelete alatt. (J. Valko — CTK — felvétele) M

érföldes léptekkel távolodunk a múlttól, melynek romjain új társadalmunkat építjük. Öriási célokat tűzünk magunk elé ós röpke né• hány év alatt évtizedek, századok mu! lasztását, lemaradását szeretnénk pó; tolni. Sietünk, rohanunk és nem egy; szer türelmetlenkedünk, mert a leg' gyorsabb Iram is lassúnak tűnik. A fejlődés, az alkotó munka irama ! sokszor a legmerészebb elképzeléseket ls túlszárnyalja. Ezért néha magunk is csodálkozunk azon, hogy ami tegnap még jó volt, ma már elvetjük, ; mert elavult. A társadalmi fejlődés óriási iramával együtt fejlődik, alakul iskolarendszerünk ls. Mindenkor lépést kell tartania a gyakran változó követelI ményekkel. Az oktatás rendszeréneik ; idomulnia kell e gyakori változásokhoz, mert olyan embereket kell előkészítenie, akik az új körülmények közepette is megállják a helyüket. Az iskolára, a pedagógusokra mérhetetlen felelősség hárul. Az élet tá• masztotta követelményeknek megfele' lően gyakran változnak a tantárgyak, Zene, tánc, szórakozás Vasárnap délután. Az utcákat tavaszi szél simogatja. Levice korzója fiatalokkal tele. A városi kávéház felé igyekszenek, ki párosával, ki pedig egyedül. A kávéház ablakában elhelyezett hatalmas plakát előtt megállnak egy pillanatra. A plakátra, majd az órájukra néznek. Öt perc múlva fél három. Sietni kell. Nemsokára kezdődik az ifjúsági délután ... Az óra másodpercmutatója nem halad olyan gyorsan, mint amilyen szaporán a fiatalok érkeznek. A bejárat előtt egész sor várakozik már. A teremben felcsendül a zene. Először egy, aztán három, tíz, majd 20 táncospár forgolódik a parketton. Tangó, keringő, fox váltakozik. Az ifjú párok jó kedvvel ropják a táncot. Az érkezők egymásnak adják a kilincset. Amint belépnek, kíváncsi tekintettel szemlélődnek hová ls ülhetnének. Többen a szomszéd helyiségből hoznak széket. Négy Óra tájban az ajtóra kerül a tábla: „Minden hely foglalt." A mikrofonnál a televízió énekesel, Richard Nemec és Gabriela Hermelyová váltakozik. (Az előző esti bálról maradtak itt.) Aztán elhallgat a zenekar. Társasjáték következik, amelyhez jó idegekre és ügyességre is szükség van. öt szék kerül a táncparkettra. Hatan zeneszóra menetelnek körülötte. Amikor a zene elhallgat, mindenkinek le kell ülnie, s akinek nem jut szék, az az egész terem kacagása közepette vonul a helyére. Ifjúsági délután. Jókedv, vidámság. Pedig a pincérek sört, málnát, teát és kávét szolgálnak csupán fel. Bort, pálinkát ezen a délután senkt sem ihat. Sem a fiatalok, sem pedig a pincérek nem zúgolódnak. Mosolygó arccal fürgén Járkálnak az asztalok között. — Jó látni — mondja Bagácsi Béla főpincér, hogy a fiatalok milyen jól és kellemesen tudnak szórakozni, mulatni, a nem szeszes Italok mellett ls. Nem ts emlékszem, hogy az ifjúsági délutánokon kívül mikor voltak ilyen sokan a kávéházban. Bizony régen. Hiszen még csak a negyedik ifjúsági délután ez a mai. Hogy ilyen sikeres, azért a CSISZ városi bizottságát illeti a dicséret. Pedig, hogy féltek a kezdettől. Vajon eljönnek-e a fiatalok — latolgatták magukban. Nem maradnak-e szégyenben ? Nem maradtak. Ezt pedig az bizonyítja, hogy a levicei fiatalok szeretnek zenét hallgatni, táncolni... Elkísérte diákjait az ifjúsági délutánra Tóth elvtársnő, a mezőgazdasági műszaki Iskola nevelője is. Maga is fiatal, arcán elégedett mosoly játszik. — Igen tetszenek az ifjúsági délutánok. Jő a hangulat, és kellemes szórakozásra találnak itt a fiatalok — nyilatkozik Tóth elvtársnő. Szívesen kísérem el őket, mert tudom, hogy jó helyre jövünk. — fin még csak másodszor vagyok az Ifjúsági délutánon, de ezután mindig itt leszek — veszi át a szót Gogolová Gitka, a tizenegyéves iskola tanulója. A klasszikus táncokat modern táncok váltják. A táncparketton azonban nyoma sincs a rángatózásnak. Mindenki ízlésesen táncol. Ha valaki nem ezt tenné, a közösség letiltaná a táncparkettről. Meg aztán a mama ís megtudná. A fiúk pedig könnyen gyártják a gúnynevet... Fél hétkor elköszöntek az énekesek és a zenekar. Senki sem kért még ráadást, utolsó táncot. A fiúk helyre vezették a lányokat, aztán hazafelé indultak. Elégedett volt a CSISZ vezetősége is. De továbbra ls az ő feladatuk marad, hogy az ifjúsági délután programját egyre érdekesebbé tegyék, olyanná, hogy el lehessen róla mondani: zene, tánc, szórakozás — mindhármat megtalálták a fiatalok! NÉMETH JÁNOS a tanmenet és ezzel együtt a tankönyvek és a módszertan ls. Egészen természetes, hogy az ilyen gyors átmenetek nem zökkenőmentesek. Az egyes tantárgyak kikristályosodott módszertanénak hiánya megnehezíti a pedagógus munkáját. Gyakran előfordul az ls, hogy a tanulók a szaktantárgyakat ugyan elsajátítják, de a nevelésben bizonyos hézagok maradnak. Erre mutat rá levelében Kovács János patincel tanító: „A cél nemcsak az ifjúság oktatása, hanem nevelése is. Nem szabad megengedni, hogy a fősúlyt túlságosan az oktatómunkára helyezzük és így aránytalanul háttérbe szoruljon a nevelőmunka." Hogy mi a különbség és ml az összefüggés a kettő között? Nos, egy példa. A Dunajská Streda-1 járás egyik nagy szövetkezetébe fiatal mérnök, agronómus érkezett. A szövetkezet elnöke megörült, hisz kell itt a szakember, akár a falat kenyér. Ám öröme nem tartott sokáig. A fiatal mérnököt ugyan Ide irányították, de neki nem volt szándékában falura költözni. Kérte a szövetkezet vezetőségét, adjanak neki írást, hogy nincs rá szükségük. Nem adtak, nem tehették. Mióta követelik a Járástól a szakembert 1 Most meg írják alá, hogy nem kell? N

em vitatjuk, a fiatal mérnöknek is meg lehetnek a maga egyéni szempontjai, amiért a városban, a járáson akar maradni. A járás talán eleget is tesz kérésének, mert nem akar egyetlen szakembert se elveszteni, de tudására, ismereteire elsősorban is közvetlenül a termelésben lenne szükség. Ezzel szemben gyakorlat hiányában, a főiskola elvégzése után rögtön adminisztratív Irányító munkát fog végezni. De milyen lesz az az Irányítás, amely nem a tapasztalatokon, hanem csupán a száraz Ismereteken alapszik? A dolog nem is érdemelne említést, ha csak szórványos esetről lenne szó. Sajnos, az értelmiségi fiatalok rettegése a vidéktől aránylag gyakori jelenség. A nevelés természetesen nagyon bonyolult valami, s nem is kizárólag az iskola faladata. A szülők segítsége, az iskolai és a családi nevelés összehangolása nélkül aligha érhetnénk el figyelemre méltó eredményeket. Csakhogy itt újra felmerül egy kérdés: kit tegyünk felelőssé az említett összhang megteremtéséért? íme, idézet Mátis Károly, Veiké Blahovó-1 olvasónk leveléből: „Tudom, hibát követek el azzal, hogy öt iskolaköteles gyermekem nem részesül olyan szülői nevelésben, mint a szocialista társadalom tőlem megkívánná. Nem tudok megbirkózni a nevelés problémáival, s ez a múlt társadalom hibája is, amely még arra se adott lehetőséget, hogy az elemi iskolát kijárjam... Községünk tanítóját, aki nagyon jó pedagógus, többször is hívtam: jöjjön el hozzánk. Családi körben szerettem volna választ kapni több nevelési problémára. De hát a tanító elvtársaknak is nagy az elfoglaltságuk ..." Nem is vonja senki kétségbe. Sőt! csakhogy beszélhetünk-e egyáltalán nevelésről, ha a pedagógus nem találja meg az utat a szülőhöz, ha a szülői látogatásra se tud Időt szakítani? A tanító tanácsaival segítheti a szülőket, a szülők pedig mérhetetlen segítséget nyújthatnak a tanítónak. Ez a harmónia szükséges feltétele annak, hogy társadalmunk új emberében sikerüljön kialakítanunk a szocialista erkölcs új kódexét. Mert mit érnénk azzal, ha fiataljainkat kiváló szaktudással bocsátanánk az életbe; de hiányoznék belőlük a kellő felelősségérzet a társadalom iránt? Ha a szaktudást nem tudnánk vagy nem akarnák teljes mértékben a társadalom szolgálatába állítani? A fiatal mérnök esetében pedig erről van szó. Kit okoljunk, az iskolát vagy a családot? Nehéz a válasz. A nevelés terén a szülők ls nehézségekkel küzdenek. Űk is segítségre, jótanácsra szorulnak. Ezt pedig kitől kaphatnák meg, ha nem a képzett, áldozatkész tanítóinktól? így nemcsak gyermekeink, hanem a szülők nevelése is rájuk hárul. rj szinte, közös erőfeszítéssel ér** hetjük el csupán, hogy gyermekeink' — a jövő nemzedék — a szakismeret elsajátításán kívül megkapja a kommunista társadalom emberének szilárd erkölcsi alapját is. Zs. L. Segítenek az újítóknak Sok Özemben csak hosszú mérlegelés ntán jut el egy jő újítási javaslat a megvalósításhoz. Most éppen az ellenkezőjéről lesz szó. A humennéi Chemko üzemben a poliamidfonál gyártásánál eddig a folyékony nyersanyag S fonalformáló szerkezeten haladt keresztül. Magyar Béla elvtárs javaslata alapján a formáló szerkezetek számát 10-re emelik. Ezzel az említett folyamat ideje 100 százalékkal csökkent. Az Üzem műszaki-tudományos osztályának titkára, Tomás mérnök a javaslat realizálását magáévá tette. Két héten belül Oňuška elvtárs vezetésével el is készült az új szerkezet. Az új rendszer bevezetése nyersanyagmegtakarltást és a minőség javulását jelenti. I Mikuláž Veserny, Humenné Miért számolják fel a füves vetésforgós rendszert a Szovjetunióban A Szovjetunió Kommunista Pártjának a XXII. kongresszuson felfogadott programja — amely a kommunizmus felépítésének programja — hatalmas arányú feladatokat tűzött a szovjetország dolgozói elé. Nagyok a feladatok az iparban, de nagyok a mezőgazdaságban is. A programból tudjuk, hogy a Szovjetunió mezőgazdasági termelését 10 év alatt két és félszeresére, 20 év alatt pedig három és félszeresére kell növelni. Minden mezőgazdasághoz értő ember tudja, milyen hatalmas feladat ez, még akkor is, ha a Szovjetunió, sok-sok millió hektár termőfölddel rendelkezik. A mezőgazdasági termelés növelésével, a mezőgazdaság előtt álló hatalmas feladatok megoldásával függ öszsze az a széleskörű vita, amelyet a Szovjetunióban a XXII. kongresszus után a Viljamsz-féle füves vetésforgóról folytattak s amelynek a végére az SZKP KB márciusi ülése tett pontot, — újabb és hatalmas tartalékait tárva föl ezzel a szovjet mezőgazdaság fejlesztésének. Az SZKP Központi Bizottsága a füves vetésforgős rendszer elítélésével, a füves vetésforgós rendszer felszámolására tett intézkedéseivel olyan helytelen elméletet és gyakorlatot döntött meg, amely hosszú éveken át súlyos akadályát képezte a szovjet mezőgazdaság fejlődésének. Ahhoz azonban, hogy lényegében megértsük, hogy tulajdonképpen miről is van szó, kissé részletesebben kell foglalkoznunk a dologgal Meg kell mondanunk azt is, hogy ez az írásunk nemcsak azt a célt szolgálja, hogy olvasóinkat tájékoztassa a szovjet mezőgazdaság egyik igen jelentős eseményéről, hanem foglalkoznunk kell e kérdéssel azért Is, mivel annak Ide jén, az 50-es évek elején nálunk ls szó esett a füves vetésforgóról, és ha nem is sokan, de akadtak nálunk is szószólói. V. R Viljamsz akadémikus, talajkutató tudós neve ismert nemcsak a Szovjetunióban hanem az egész vl lágon Jelentős munkásságot végzeti a talajkutatás terén Viszont az a té tele. hogy a talaj elveszeti termőere jét úgy kell pótolni, hogy évelő fű féléket kell a földbe vetni és csak ezután kerülhet sor újabb gabona vetésére, — s ez a tétel megmásíthatatlan dogmaként számított a Szovjetunióban — nemcsak helytelennek, hanem egyenesen károsnak bizonyult. Sztálin annak idején telje? mértékben támogatta Viljamsz tételét, a füves vetésforgót, s éppen ezért, ha akadtak tudósok és mezőgazdasági szakemberek, akik nem értettek egyet a füves vetésforgős rendszerrel, hatalmi szóval egyszerűen elhallgattatták őket. A füves vetésforgó:' rendszerének alapján állhatott elő a Szovjetunióban az a helyzet, hogy a szántóföld igen jelentős részén, több mint 25 százalékán állandóan csak fű termett, a gabona s az állattenyésztés szempontjából oly nélkülözhetetlen abraktakarmány helyett. Sztálin halála után az SZKP Központi Bizottságának emlékezetes 1953. évi szeptemberi ülésén, amely oly behatóan folgalkozott a szovjet mezőgazdaság helyzetével, már éles és elvi bírálat alá vették a füves vetésforgós rendszer sablonos alkalmazását. Az SZKP azután is és továbbra is napirenden tartotta ezt a kérdést, és szó esett róla a XXII. kongresszuson ts, ahol Hruscsov elvtárs beszámolójának a mezőgazdasággal foglalkozó részében kijelentette: „A párt megbírálta a földművelés füves vetésforgós rend szerének sablonos alkalmazását, In tézkedés történt a legmagasabb ter méseredményeket biztosító és legérté kesebb növényféleségek — a búza és a kukorica vetésterületének számottevő növelésére, határozottan megjavult a vetőmaggazdálkodás." A XXII. kongresszus után országszerte mezőgazdasági tanácskozások kezdődtek, amelyeken már nyílt és elvi bírálat alá vették a füves vetésforgós rendszert. Múlt év november 26-án Hruscsov elvtárs novoszibirszki beszédében — amelyet annak idején az Oj Szó is közölt — részletesen foglalkozott a Viljamsz-féle füves vetésforgóval és részletesen elmagyarázta, miért és miben hibás ennek a rendszernek az alkalmazása. De ugyanebben a beszédében elmondta azt is, hogy Viljamsz füves vetésforgós rendszeréből további helytelen és káros következtetéseket is levont. Viljamsznak az volt ugyanis az elmélete, hogy fűvetés után csak tavaszi búzát szabad vetni, őszi búzát nem. Ezt az elképzelését Viljamsz be akarta vezetni az egész országban és ebbeli törekvésében Sztálin teljes mértékben támogatta őt. Hruscsov elvtárs elmondotta, hogyan akarták például Ukrajnára rákényszeríteni a tavaszi búza termesztését, holott Ukrajna földje és éghajlata kiváló az őszi búza termesztésére. És melyik parasztember ne tudná, hogy az őszi búza hektárhozamai sokkal nagyobbak, mint a tavaszi búzáé, és hogy a tavaszi búzát csak ott termesztik, ahol az éghajlati feltételek nem felelnek meg az őszi bú za termesztésének, mert az erős fa gyok kipusztítják az őszi vetéseket, vagy pedig ott és akkor, ahol ős ami kor lekéstek az öszl búza vetésével, vagy pedig az őszi a tél folyamán kipusztult. Hruscsov elvtárs novoszibirszki beszéde megnyitotta a kritika zsilipjeit a füves vetésforgó felett. A mezőgazdasági tanácskozásokon, az újságok hasábjain tudósok és mezőgazdasági szakemberek, szovhoz igazgatók és egyszerű kolhoztagok mondták el véleményüket a füves vetésforgóról és káros következményeiről. Az SZKP Központi Bizottságának ez év márciusi ülése pedig, amely a szovjet mezőgazdaság fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott, az elhangzott vélemények'alapján már megfelelő intézkedéseket tett a füves vetésforgós rendszer káros következményeinek megszüntetésére és határozatba foglalta, hogy a fűfélékkel bevetett területeket fel kell törni s rendes művelés alá véve ezeken a földeken gabonát és takarmányféléket, főleg kukoricát kell termeszteni. Befejezésül foglaljuk össze röviden a füves vetésforgóval kapcsolatos mondanivalót. Mint már előbb is szóltunk róla, a füves vetésforgó elsősorban azért volt káros, mivel a termőföld több mint 25 százalékát lekötötte, és ez a gazdálkodási rendszer tulajdonképpen külterjes gazdálkodás, holott a Szovjetunióban a mezőgazdasági termeléssel szemben támasztott igények és követelmények a belterjes gazdálkodást, tehát a föld minél gazdaságosabb kihasználását követelik meg. Viszont annak ellenére, hogy a fűfélék Ilyen hatalmas területet kötöttek le, a takarmány kérdése még sem volt megoldva, mivel hiányzott az állattenyésztés szempontjából oly nélkülözhetetlen abrak takarmány, mint például a kukorica, krumpli, répa és hüvelyesfélék. Szükséges itt arra a kérdésre is magyarázatot adni, hogy a füves vetésforgót, bár nyilvánvaló káros volta, annak Idején miért vezették be és terjesztették el oly nagymértékben a Szovjetunióban. Hruscsov elvtárs a Központi Bizottság márciusi ülésén erre is magyarázatot adott. Az okokat nemcsak abban jelölte meg, hogy Sztálin nem értett a mezőgazdasághoz, hanem abban ls, hogy Sztálin ezzel a mezőgazdaság problémáinak könnyebb megoldását választotta. Ugyanis a belterjes gazdálkodás, valamint a talajerő pótlása szükségszerűen több mezőgazdasági gépet, talajművelő eszközt és nagyobb műtrágyatermelést kíván. Éppen ezért a füves vetésforgó hívei, hogy a mezőgazdasági beruházásokat csökkentsék, a problémát így és ezzel akar- ' ták „megoldani". Végeredményben a füves vetésforgős rendszer okozta a műtrágyagyártás lemaradását is. És hogy mit jelent a füves vetésforgó felszámolása, azt legjobban bizonyítja a következő tény. Ma a füves vetésforgó keretében bevetett és a teljesen ugarnak hagyott terület a Szovjetunió vetésterületének több mint 25 százaléka, pontosan kifejezve 62 millió hektár, amely másfélszer akkora terület, mint amennyit művelés alá vettek a szűzföldeken. Ha ezt az óriási területet rendes művelés alá veszik, akkor azon annyi takarmányfélét — kukoricát, egyéb kapásokat és hüvelyeseket — lehet termelni, amennyi elegendő ugyanannyi tej és hús termeléséhez, mint amennyi a Szovjetunió jelenlegi termelése. Az ember elgondolkodik néha azon, hogyan, miképpen fogja a szovjet mezőgazdaság a termelést 10 év alatt két és félszeresére növelni. íme az egyik óriási tartalék, amelynek hasznosítása a szovjet mezőgazdaságot jelentős lépéssel viszi közelebb feladatainak telejsítéséhez. í-ky) 1962. március 30. ÚJ SZÓ 5 *