Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-29 / 87. szám, csütörtök

Az SZLKP KB 1962. március 21—22-i ülésének vitája Szakmájuk mesterei lesznek (Folytatás a 4. oldalról) vitatni azokat a falajánlásokat, amelyek hiányosak, vagy tormálisak. A járások­ban 1* ki kellene dolgozni a legmegfe­lelőbb kötelezettségvállalást s azt meg kellene vitatni a járási pártbizottságok Irodájában, a JN'B-k tanácsiban, majd a JNB legközelebbi teljes ülésén jóvá kai lene hagyni és azután közzétenni. Szé­leskörűen ki kall bontakoztatnunk a munkaversennyel kapcsolatos aglticlót s a nyilvánosságnak alkalmat adnunk a munkaverseny ellenőrzésére. Minde­nütt népszerűsítenünk kell a legkiválóbb dolgozók példamutatását és foglalkoz nunk kell azokkal a dolgozókkal, akik egyaránt teljesítik a tervfeladatokat és kötelezettségvállalásaikat. Ügy vélem, az a legfontosabb, bogy minden figyelmün­ket a kötelezettségvállalások teljesít* sének ellenőrzésére összpontosítsuk. A szocialista munkaversenynek most szer­fölött erősen kell befolyásolnia az il­lattenyésztési termékek felvásárlását. A szocialista munkaverseny s a kötelezett ségvállalások eredményességének már a tavaszi mezőgazdasági munkák folya­mán is teljes mértékben meg kell nyil­vánulnia. JÁN MARČEK ELVTÁRS, az Állami Ellenőrzési és Statisztikai Hivatal területi osztályának vezetője A gazdasági állatok 1962. január 1-én eszközölt összeírásának ered­ményei arra utalnak, hogy Szlová­kiában ez Idén is nehéz probléma lesz nemcsak a szarvasmarha-állo­mány hanem a tehén-, sertés- és ba­romfiállomány feltöltése ls. Ami a vá­gómarhákat illeti a tehénállomány­ban van az észlelt fogyatékosságok súlypontja. 1961-ben minden kerület­ben oly nagymértékben csökkent e tehénállomány, hogy a tervezett 5,4 százalékos gyarapodás helyett 2,1 százalékos állománycsökkenésre került sor. Nagyon kedvezőtlen a helyzet az EFSZ-ekben is, ahol ja­nuár l-jével 56 000 tehénnél kevesebb volt, mint a terv előirányozta. A ter­vezett tehénállomány el nem érésé­nek oka elsősorban az, hogy meg­lassul a tehénállomány felújítása, a mezőgazdasági üzemekben nem bizto­sítják a szarvasmarha-csorda terv­szerű felújítását, ezzel egyidejűleg késedelmes az üszők folyatása. Ez a fogyatékosság különösen a kelet-szlo­vákiai kerületben észlelhető. Az ál­lami terv szerint Szlovákiában az 1962-es évben 5,3 százalékkal kell nö­vekednie, azaz 32 700 egyeddel kell gyarapodnia a tehénállománynak. Az 1962-es évre tervezett tehénállomány elérése érdekében — a kiselejtezés és a feltételezett elhullás megállapí­tott százalékarányának figyelembe­vételével — Szlovákiában még ez idén ezer tehénre számítva 132 üszőt kellene a tehénállományba besorolni, éspedig a nyugat-szlovákiai kerület­ben 197-et, a közép-szlovákiai kerület­ben 189-et, s a keletszlovákiai kerü­letben ugyancsak 189-et.. A helyzetet az ls megnehezíti, hogy nem fedezhetjük teljes mértékben a legfontosabb szálastakarmányfélék szükséglatét — túlnyomórészt a szar­vasmarha-állomány etetésének céljai­ra—a mezőgazdasági üzemek saját forrásaiból, és hogy ezekben az üze­mekben nem fordítanak kellő gondot e takarmány hatékony felhasználásá­ra. Felülvizsgáltuk a helyzetet Lučene­cen és aggasztó fogyatékosságokat állapítottunk meg a takarmánnyal való gazdálkodás terén. így például vidlnal EFSZ-ben munkaegységekre járó természetbeniként takarmánylisz­tet osztottak. A járási nemzeti bizott­ság nem szentel kellő figyelmet a ta­karmányfélék kiosztására. Ezzel több dolgozó foglalkozik, így például Juraj Čajal, a járási zootechnikus, Halužiar mérnök zootechnikus, Miškey mérnök és mások is. Ez természetesen át­tekinthetetlenné teszi a helyzetet és az ls előfordul, hogy egyes EFSZ-ek az átlagosnál több takarmányt véte­leznek. Elvtársak, sok helyütt kevés fi­gyelmet szentelnek a helyi takar­mányforrások adta lehetőségek ki­használásának. A földművesek nem használják fel elegendő mértékben a tej- és húsfeldolgozó üzemek hulla­dékanyagát. Az említett felülvizsgált­járásban 1961-ben a gazdasági álla­tok- vágása után 1414 mázsa friss vér állt rendelkezésre, de ebből csak 339 mázsát használtak fel etetési célokra, a többi megromlott és hasznavehetet­lenné vált. Hasonlóképpen gazdálkod­tak a fölözött tejjel és savóval is. 1961-ben 20 211 mázsa fölözött tej és savó volt a járásban, de ebből a mennyiségből csak 17 000 mázsát használtak fel etetési célokra és 3071 mázsát csatornába öntöttek. A takar­mányforrásoknak az említett hulladé­kok felhasználásával kapcsolatos problémája mindeddig nem oldódott meg végérvényesen, és ez különösen a savó felhasználására vonatkozik, amelynek átvétele nincs kellőképpen biztosítva. A felülvizsgált járásban je­lenleg naponta 800—850 liter friss ál­lati vér, körülbelül 200 kg belsőrész, 20 000 liter savó s a közös étkezdék mintegy 800 liter hulladéka áll ren­delkezésre, de ezt a mennyiséget nem használják fel teljes mértékben, ha­nem gyakran magánszemélyek hasz­nálják saját céljaikra. Pártunk Központi Bizottsága kife­jezte meggyőződését, hogy az 1962-es évre tervezett mezőgazdasági felada­tok reálisak ós teljesíthetők. A fel­adatok teljesítésére döntő befolyást gyakorol az (rányitás színvonalának lényeges emelése, amit egybe kell köt­ni az emberek céltudatos munkájával, kezdeményezésük kibontakoztatásával, ennek viszont a tökéletes tájékozott­ság az alapja. A' nyilvántartás rend­szeres alkalmazása, tökéletesítése szintén fontos szerepet tölt be. Az a célunk, hogy minden mezőgazdasági dolgozó ismerje ^eredményeit s azokat szocialista nyilvántartásunk alapján a reális tényeknek megfelelően érté­kelje. A tanulók az üvegházban. Miloslav Valovič elvtárs, az SZLKP prievidzai járási bizottságának vezető titkára A prievidzai járásban tavaly elért eredmények mindnyájunkat meglep­tek. Bebizonyosodott, hogy járásunk­nak nagy lehetőségei vannak a mező­gazdasági termelés növelésére. Tavaly — az 1960. évi eredményekhez viszo­nyítva — 54 százalékkal növeltük a közellátás céljaira szükséges tej, 41 százalékkal a tojás és 19,5 százalék­kal a hús termelését. Ez év elejétől jelentősen túlteljesítjük a tejfelvásár­lást és 100 százalékra teljesítjük a húsfelvásárlás tervét. Ezeket a sikereket különösen an­nak köszönhetjük, hogy következete­sen gondoskodtunk a takarmányalap­ról és döntő fontosságot tulajdonítot­tunk a kukoricának és az évelő ta­kormány növényeknek. Valovič elvtárs felszólalása további részében az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok gazdaságainak problémáival foglalkozott. Ezek a parasztok tavaly egyetlenegy terményből sem teljesítet­ték a felvásárlással kapcsolatos fel­adatokat. Tavaly — folytatta Valovič elvtárs — minden sikerünk alapja az volt, hogy rátermett emberekkel sikerült betöltenünk a különböző funkciókat. Elkövettünk azonban egy hibát ls, amelyet most — mint ahogyan azt az SZLKP KB tárgyalásain is hangsúlyoz ták — minél előbb helyre kell hoz­nunk. Ugyanis múlt évi sikereink után nem szenteltünk elegendő figyel­met az állattenyésztési termelésben dolgozókra, a szocialista munkaver­seny kibontakoztatására s az e terme­lési ágban legjobb eredményeket elért dolgozók népszerűsítésére. Tudomá­sunk van járásunk nemcsak legkivá­lóbb fejőgulyásairól, hanem jó fejő­gulyásairól is és számos lelkiismeretes sertésetetőt, sertségondozót ismerünk, de ami a növénytermesztést Illeti, az itt dolgozók ismeretlenek járásunk­ban. Az előző években nem sikerült az anyagi érdekeltség elvét, de külö­nösen a premizálást érvényre juttat­nunk a növénytermesztési dolgozók körében Ezért most meg kell szilár­dítanunk a mezei munkacsoportokat, amelyeket csapatokra kéli osztanunk és kifejezésre kell juttatnunk, hogy egyes dolgozók és munkacsoportok felelősek bizonyos termények és föl­dek gondozásáért. Csak így oldhatjuk meg a névtelenség, az ismeretlenség problémáját Nyíltan meg kell mon­danunk, hogy eddig csak az EFSZ-ek agronómusaival voltunk összeköttetés­ben Ezen a fokon álltunk meg járá­sunk növénytermesztésével kapcsola­tos problémáinak megoldásában. Valovič elvtárs felszólalása további részében közöl re. hogy a járásban ez idén már több takarmánycukorrépát termesztenek, amelynek hektárhozama 300 és több mázsa is, tehát sokkal nagyobb, mint a burgonyáé. Felszólalása befejező részében em­lítést tett azokról a problémákról, amelyeket a szabályozott zsiradékfo­kú (egalizált tej) visszavásárlására vonatkozó új rendelet közzététele idé­zett elő. Ez a rendelet jelenleg nem hat a tej természetbeni fogyasztásá­nak csökkentésére, sőt ellenkezőleg, mert ami az anyagi érdekeltséget ille­ti, ellentmondásokra ad okot, különö­sen az állami gazdaságok dolgozói kö­rében. A haladás útján A NITRAI JÁRÁS egyik legfiata­labb szövetkezete a pohranicei. Mindössze hároméves múltra tekint­het vissza. Jellegzetessége, hogy tagjainak többsége nő, asszonyok, lányok, akik készek elvégezni a munka nehezebbik részét ts. Kezdet­ben náluk sem ment minden a leg­jobban. Még most is sok kifogásol­nivaló akad a szövetkezetben, de egy szó annyi, mint száz, okkal­móddal náluk is tó irányban halad a közös gazdálkodás Ugye. Péli Mihály, a szövetkezet fiatal elnöke is bízik abban, hogy még jó szövetkezet lesz az övék ts, csak akarni kell. Az akarat pedig nem hiányzik sem a tagokból, sem az el­nökből. Péli Mihály, mielőtt meg­vált előző munkahelyétől, tudta, hogy nem lesz könnyű a helyzete a kez­dő szövetkezetben. Amikor azonban a járás vezetői felkérték, vállalja az elnöki tisztséget, bár egy kicsit ne­hezére esett, mégis otthagyta az ál­lami gazdaságot, amelynek vezetője volt. A munkaszervezésben szerzett ta­pasztalatait már a múlt esztendőben kamatoztatni tudta, méghozzá any­nyira, hogy a szövetkezet a növény­termesztésben első ízben túlszár­nyalta a tervezett bevételt. Hogy ezt mi tette lehetővé? Az, hogy az előző évhez viszonyítva lényegesen növekedtek a hektárhozamok, jóval több terméket tudtak eladni. Míg 1960-ban búzából 16 mázsás hektár­hozamot értek el, tavaly már 23 má­zsát adott egy egy hektár. A rozs hektárhozama 11,5 mázsáról 24 má­zsára emelkedett. A cukorrépáé kö­zel 150 mázsával nőtt. A krumpli­termés is gazdagabb volt az előző esztendeinél. A hozzáértő szakszerű munka eredménye meglátszik az állatte­nyésztésen is. Bár a fejlődés nem is olyan feltűnő, mégis arra en­ged következtetni, hogy itt is a ha­ladás útját járják 1959-ben a szövet­kezet még csak 79 mázsa marha húst értékesített, tavaly már 273 má­zsát. Sertéshústermelésük 199 má zsáról 405 re emelkedett. Tavaly el­ső ízben közel 9 mázsa baromjihúst adtak piacra, lényeges növekedés észlelhető a tej- és tojástermelés terén is. A Z EREDMÉNYEK alapján a szö vetkezet tagjai bátran, érté­kes kötelezettségvállalásokkal ké szülnek pártunk XII. kongresszusára A kezdeményezés a szövetkezet kommunistáitól indult. A fiatal el nök — tagjelölt, szintén aktívan részt vett a szervező munkában. Mindenekelőtt arra törekedtek, hogy az állati termékek eladási tervét erejükhöz mérten az év elejétől egyenletesen teljesíthessék. Ezt az elhatározásukat részben valóra is váltották. Az első negyedévben a húseladási tervet túlteljesítették, azonban adósok maradták a tej- és tojáseladás terén. A termelési feladatok túlszárnya­lására egész sor egyéni és kollektív kötelezettségvállalás látott napvilá­got a kommunisták kezdeményezé­sére. Összesen 143 ezer korona érté­kű terven felüli termék előállításá­ra tettek ígéretet. Hogy a sikerek ne legyenek vé­letlenszerűek és évről évre növeked­jék a termelés színvonala, a szövet­kezet fiatal elnökének indítványára megkülönböztetett gondot fordítanak a szakemberek nevelésére. Maga a szövetkezet elnöke beiratkozott a nitrai Mezőgazdasági Főiskolára, és 12 fiatalember tanul a kétéves me­zőgazdasági mesteriskolán. A FONTOS AZONBAN AZ, hogy a szövetkezet kommunistái to­vábbra is tartsák szem előtt a ver­seny alakulását. Értékeljék rendsze­resen az eredményeket, és időben hívják fel a figyelmet, ha rendelle­nességet tapasztálnak, mert azt hisszük, ők is ismerik azt a köz­mondást: az ígéret szép szó ... Sz. I. AZ ÉPÜLET KÜLSEJE messziről el­árulja az iskolát. Bent az udvaron, a tágas folyosón és a tantermekben azonban nem látni gyerekeket? hanem csupa nagydiákot, sőt igazi öreg­diákot, akik már túl vannak a har­madik, esetleg a negyedik „ikszen" ls. A tanítókat és a tanulókat Igen nehéz megkülönböztetni itt, s az ide­gennek igencsak vigyáznia kell, hogy elővigyázatlan kérdésével „tapintat­lanságot" ne kövessen el. A mezőgazdasági nagyüzemi terme­lés egyre nagyobb követelményeket támaszt a szakemberképzéssel szem­ben. A mind igényesebb munka, a növekvő feladatok minden szakaszon hozzáértő irányítást, szakavatott te­vékenységet követel. Erre pedig csak a megfelelő képesítéssel, a szüksé­ges tudással rendelkező dolgozók ké­pesek. Hazánkban száz és száz me­zőgazdasági iskola munkálkodik azon, hogy a mezőgazdasági termelés szá­mára minél több, kiválóan képzett szakembert neveljenek. Ezek egyike a salai kertészeti mesteriskola. Snábel Károly, az iskola igazgatója készségesen bemutatja „birodalmát". Mint általában mindenütt, a helynek ők is szűkében vannak. Ennek elle­nére azt kell mondanunk — még ha kissé hétköznapinak hangzik is, — hogy az iskola minden helyisege, a tanári szobától kezdve egészen az étteremig, igazi otthonias légkört áraszt. Iskolalátogatás közben a fia­tal igazgató részletesen tájékoztat nemcsak az iskola életéről, rendelte­téséről és eredményeiről, hanem múltjáról is. A mezőgazdasági oktatásnak Salán már több mint félszázados hagyomá­nya van. 1904-től kezdve megszakítás nélkül működik a mezőgazdasági szakiskola. A felszabadulás után egy ideig gyümölcskertészeti iskola volt, 1954-től kezdve pedig magyar kerté­szeti mesteriskolaként fejti ki tevé­kenységét. A tanulás időtartama két év. A tanulók a kertészet minden ágazatában — gyümölcs-, zöldség-, virág- és dísznövénykertészet — szakképzettséget nyernek és mesteri oklevelet szereznek. A FELVÉTELI KORHATÁR valóban széleskörű, 17-től egészen 45 évig jelentkezhetnek férfiak és nök egy­aránt, akiket a szövetkezet, állami gazdaság vagy közüzem küld ki. Ar­ról a számos előnyről, amelyet a ta­nulóknak nyújtanak, aligha kell bő­vebben beszélni. Családi állapotuk­tól függően havonta több száz koro­na tanulmányi segélyt kapnak a ta­nulók, a tankönyveket és segédeszkö­zöket ingyenesen rendelkezésükre húszéves Szabó Ildikó és a 18 éves Markó Ilona, a mesteriskola másod­éves tanulói és a többiek természe­tesnek tartják a társadalom irántuk tanúsított nagy gondoskodását. A két leány tágas üvegházak pom­pás virágai között szorgoskodik. A ta­nulók rendelkezésére ál! ugyanis egy jól felszerelt nagy kertészet, melyben szakavatott kertészek irányításával a gyakorlatban szilárdítják meg az el­méletben szerzett ismereteket. Szabó Ildikó, aki LuCenecről 82 érettségi után került ide, ezzel kezdi a beszélgetést: — Nagyon megszerettem a kerté-í szetet, nagyon szép foglalkozás. Kü-; lönösen a virág és a gyümölcskert tészet... Szava mentes a mesterkéltségtől. Ügy mondja, ahogy érzi, egyszerűen, közvetlenül. Aztán arról beszél, hogy feltett szándéka a továbbtanulás, a maga-i sabb szakképzettség elnyerése. A végzett tanulóknak a továbbkép-' zésre számos lehetőség nyílik. Itt van mindjárt a mesteriskola mellett meg­szervezett háromévfolyamos mező-, gazdasági technikum, amely távtanu-; lás útján nyújt a tanulóknak szak­érettségit. A tanulóknak a tananyag elsajátításában nagy segítséget nyújt az iskola minden hónapban három-i napos konzultáció formájában. MARKÚ ILONA a Dunajská Stre-i da-i járás Jánosteleki Állami Gazda-i ságából való. Neki nem volt újdon­ság a mezőgazdaság, a kertészet, mint a lučeneci Szabó Ildikónak. Amikor szemoperáció miatt a 10. osz­tály elvégzése után nem tanulhatott tovább az általános iskolában, a szakmaválasztásnál mindjárt a kerté­szet mellett döntött. Választását nem Is bánta meg. A virágkertészetet és a dísznövényeket szereti legjobban. Tit­kos vágya, hogy az iskola elvégzése után a bratislavai botanikus kertbe kerüljön. Hazafelé indultunk már, amikor az egyik tanterembe vidám harmonika­szó csalogatott be. A padok előtt lá­nyok, fiúk ropták a táncot. Csattogott a tüzes vérű legények csizmája, ma­gasra perdült a lányok szoknyája. Az iskola kultúregyüttesének tánccso­portja másnapi fellépésre készült. A kultúrgárda, amelynek csaknem min­den második tanuló aktív tagja, Csi-: kós Mária nevelőnő vezetésévei lel-: kes munkát végez. Nemcsak a tanu­lóknak nyújt nemes szórakozást, de gyakran fellép a könyékbell falvak-, ban is. SZORGALMAS TANULÁSSAL, gya-: korlati munkával, kellemes szórako­zással, sportolással telnek az iskola Fellépésre készül bocsátják, a ruhakopást és havonta egyszer a hazautazás költségeit meg­térítik. Az iskola mellett szépen be­rendezett otthon gondoskodik a ta­nulók elszállásolásáról és napi ötszö­ri étkezéséről. A szórakozás és a sportolás lehetőségét is biztosítják. Az egykori diák, a valamikor sze­gényember fia sóhajtva gondol vissza tanulókorának nyomorúságára. Ma a a kultúresoport tanulólnak napjai. Az Iskolaév végé-; nek közeledtével a másodéves tanu-i lók lassan munkábalépésre készül-i nek, ahol a gyakorlatban kamatoztat-: ják majd szakismereteiket Az igaz­gatóságra pedig imár egymás után ér­keznek az új tanulók jelentkezési ívei, akik szeptemberben elfoglalják majd a végzett tanulók helyét. GÁL ASZLÖ 1982 március 29. SZÖ 5 "k

Next

/
Oldalképek
Tartalom