Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)
1962-03-24 / 82. szám, szombat
A népművelés új módszerei Ä GYAKORLATI ÉLET Jelenségei zette be. Rendezvényeinket a košicei és a szociális biztosítás főbb problészámos vonatkozásban arra késztet- járásban 11500 dolgozó nézte meg és máiVal. Az előadók és a hallgatóság nek bennünket, hogy új utakat keres- hozzánk küldött leveleikben arra kér- eszmecseréjét itt is ismeretterjesztő sünk népművelési rendezvényeink nek, hogy élő újságunkkal a jövőben rövid filmek előzik meg. A mezőgaztartalmi és formai továbbfejlesztése is látogassuk meg őket. dasági technikum növendékei kultuterén. Módszertani szempontból is- A moldavai középfokú mezőgazda- rális műsorral, is fellépnek, mei'etesek előttünk a már eddig be-- sági technikum előadói és hallgatói JÓ lenne, ha az említett „Élőújság" vált és hatásos népművelési rendez- az „Élőújságban" a közeinapokban vények, mint például a kérdés-felelet lépnek fel. Élvezetes előadásban fogesték, tapasztalatcsere napok, tanul- lalkoznak a mezőgazdaság időszerű mányi kirándulások, tematikai délu- kérdéseivel, az új munkamódszerek tánok, termelési-ökonómiai konferen- alkalmazásával, a szilárd jutalmazás ciák stb. <^fSSSSSm/SSMSfSMSSSfSSJSfS/. másutt is meghonosodna. Volaj István, a košicei Művelődési Ház módszertani osztályának vezetője. Népművelési tevékenységünk súlypontját — érthető okokból — főként falvainkra helyezzük és a szövetkezeti dolgozók bevonásával olyan rendezvényeket szervezünk, amelyek a modern mezőgazdasági technika és technológia gyorsabb elsajátítását és meghonosodását hivatottak népszerűsíteni. Persze, rendezvényeinken nemcsak termelési kérdésekkel foglalkozunk, hanem ügyet vetünk falusi dolgozóink erkölcspolitikai és kulturális nevelésére is. A közelmúltban például a berlini kérdéssel kapcsolatban a Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság košicei fiókjának előadói és a košicei Állami Színház tagjai közreműködésével új népművelési módszert alkalmaztunk s rendezvényeink nagy visszhangot keltettek. Rendezvényünknek „Élő televlziós-újság" elnevezést adtuk, mert tartalmában és formájában hasonlít a televízióban látható adáshoz. A különbség az, hogy az előadók véleménycseréjébe a beszélgetés során a hallgatóság is bekapcsolódik s így az előadók és a publikum között szoros és közvetlen kapcsolat létesül. A beszélgetés megkezdése előtt hallgatóinknak a „Berlin augusztusban" című rövid filmet pergettük, amely tartalmi szempontból pontosan beillett a beszélgetés tárgykörébe. Az előadók terített asztal körül ültek és véleménycseréjük párbeszéd formájá ( U J V L E S "b K «5www Mii»i iiiiii ii «m Mi «| A ROMÁNIAI LÍRÁBÓL VICTORIA AiyA TÁUSAN: /Q 2* űrhajós Ä homlok mélyéből szálok repesve, járatlan útra hív a messzeség, és túl a láthatáron, és felette csillag vagyok. A testem fényben ég. A szerelem, a vágy és a harag perzsel. ' utam az égen eleven röppálya, sentei sem kínál langy pihenőhellyel, röptömet annyi tejút-rendszer várja. Mikor platánok őszi lombja hull, az álmok féltő szárnya én vagyok, évezredes vágy olthatatlanul remélte, hogy villámom fölragyog. A ködfoltok új utat gombolyítnak kapukkal, miket felnyitnom nekem kell, és vagyok az örökké izzó csilag, küzdök a konok, vaksötét vizekkel. • Látom: villan a kommunista holnap, ahol az én rakétám szállt elébb, és reménnyel telt szívek feldobognak, s az Eszme győzfes varázsszeme ég. (Majtényi Erik fordítása) CSAVOSSY GYÖRGY: Bratislavában a Szovjetbarátok Szövetségének Házában nagy sikerű kiállítás nyílt Gorkij Csehszlovákiában címmel. Felvételünkön a kiállítás egy részlete. (Ján Herec felv.) Ahol nem vész el a lényeg A minap ötletes plakátra lettem figyelmes Dun. Streda utcáin. Gyerekes vonásokkal rajzolt, színesre festett ban zajlott le. Az ilyen változatos, plakátok lakonikus rövidséggel hívélénk és színes beszélgetés nagyban' ták fel a járókelők figyelmét, hogy elősegíti a hallgatóság érdeklődésé- tekintsék meg rajz- és festménykiszellemi°elraktározá Ssáí Zet t ' Smerete k «««»'•« - Özem. *,ubban. Indokolt volt, hogy az elért sike- A z Klub kistermében kellereíen felbuzdulva, ugyanezzel a nép- * m6s mel eáben, ügyesen elkészített művelési formával, vagyis a televízió- tabláko n gyerekes összevisszaságban élőújsággal ismertettük meg dolgo- százával függtek a színek gazdag zóinkkal az SZKP programját és a pompájába öltöztetett rajzok. Egyik XXII. pártkongresszus határozatait. Beszélgetésünket ez alkalommal a „Nemzet asztala" című rövid film veA gyermekképkiállítás egyik alkotása. kedvesebb, gyerekesebb, mint a másik, de nagy akaratról, szorgalomról tanúskodtak. A rajzokon túl, a rajzok mellett a célt,az értelmet keresteti. Azi ajtóban szolgálatot teljesítő fiataloktól megtudtam, í(ogy a Művelődési Ház és az Üzemi Klub közös gyermekének, a képzőművészeti szakkör féléves munkájának legjobban sikerült példányait állították ki a fiatalok. A szakkörnek 45 tagja van, mind fiatal, alig 10—15 évesek. Hetente két csoportban járnak a körbe, ahol vezetőjük Jarmila' Haklová tanárnő vezetésével rajzolnak, festenek. Egyelőre még kötve vannak a teremhez, de mihelyt az idő engedi, kimennek a szabadba, tájakat, természeti szépségeket megörökíteni, tanulmányozni. A kör pontos terv szerint dolgozik, és célja világos: Elsősorban megismertetni a művészetet, aztán megszerettetni, egyes „titkait" elsajátítani, hogy ezáltal ls, ha majd felnőnek, értékeljék és megkülönböztessék a szépet a giccstől, a felszínest a mélyrehatótól. Ha a kiállítás egész menetét, szervezését összegezném, mégállapíthatnám, hogy a Művelődési Ház vezetősége pedagógiai megfontoltsággal, céltudatosan vezeti az ifjúságot a jobb, a művészibb értelem felé. Ebben nagy segítségére van az iskola is, ahol különösen a szlovák tizenkétéves iskola igazgatósága tanúsít nagy megértést. Ebben az esetben tehát megállapíthatom, hogy a Művelődési Ház, az Üzemi Klub és az iskola olyan „bátjpk", ahol nem vész el a lényeg, hanem érvényesül. MEGYERI TAMÁS 1 SZO Zengőn vagy halkan, ^ ha szóra nyitom számat; az eszmélő anyag mélyéből támad a szó: „szeretlek", „barátom" vagy „béke" valóságnak és vágynak Jelentése, örök erő, mely sújt vagy simogat, míg igék színes szárnyán kél világgá és szétrajzlk csodánk a gondolat. A szó szavakkal el sem mondható varázs. Törték közös iparkodású ősök, volt fényből függöny szándékos homályon és metsző él, hogy fegyverünkké váljon A szó — legyen az törvény, tanítás, vagy annyi csak: „Jó napot" s bármi más. mely szíved mélyéből nyíltan'fakad — te vagy, parányi önmagad. Testvér, ezt add, ajándékozd szavad, mely hidat verhet világokon át, ha őszinte s igaz, mint a barát, testvérem, küldd felém tiszta szavad, és neked adom dadogó szívemnek versét, hatalmamat. PACALLEVES Pacallevest ettem egy falatozóban ... Polgártársak, kijelentem, nem Jó leves volt. Híg volt, kevés pacallal és sok vízzel, a paprikával is óvatosan bánt a szakács, amikor főzte. Nem ízlett. Fanyalogva kanalaztam, háborogtam és otthagytam. Nem járja, fizetek egy nyolcvanat és löttyöt kapok érte. Kérlelhetetlen leszek, kérem a panaszkönyvet I — Nem ízlett a pacalleves? — kérdezte csodálkozva a pénztárosnő, aki mellett a panaszkönyv egy piros zsinóron lógott. — Lehetetlen. A pacalleves finom ... minden levesünk finom, nézze csak meg a sok dicséretet a panaszkönyvben. Csupa dicséret és semmi panasz, úgy bizony... I Valóban... „A pacalleves kitűnő, Ilyen csodás étel derűvel aranyozza be és ízekkel gazdagítja az öregséget ..." olvastam, majd odább... „A borscs, amit Itt ettem, Lucullus lakomáin Is megállta volna a helyét. Olyan fürgén és erősen keltem fel tőle az asztaltól, mint húszéves koromban, amikor találkára siettem. Köszönöm, köszönöm... I" És két oldallal odébb: „Újjászülettem a levesüktől, pajkos gyerek módjára fütyörészni szeretnék és megcsiklandozni a lányokat. Nagyszerű, nagyszerű hatás .. Ötven dicsérő bejegyzést találtam a panaszkönyvben, reszketős, öreges betűkkel bejegyezve, majd két hónapja minden napra egyet. Ugyanazon kéz vonása valamennyi. Csodálatos, ki lehet ez a rejtélyes levesevő, aki ennyire dicséri e pacallevest? Apró öregember tűnt fel az ajtóban, a pénztárhoz totyogott és hamiskásan hunyorgott. — Kukucs, itt vagyolf... I — És éhesen szimatolt a pult felől szálló illatok irányában. — Megjött Mütyürke apó — mondták a kiszolgáló asszonyok — melyik levesből adunk neki? Mütyürke apó, a panaszkönyv annál a polgártársnál van, nll — mutatott rám a pénztárosnő. A Ris öreg párolgó pacallevest kapott, amilyet én ettem- Fürgén, élvezettel kanalazta, eset ten tgetett hozzá a nyelvével, aztán elkérte tőlem a panaszkönyvet és öreges betűkkel, ugyanazokkal, amelyekkel a többi dicséretet, belejegyezte: „Az itt kapható pacallevesnek nincs párja, éljen a pacalleves és aki főz-> te 1 Mütyürke Lajos, nyugdíjas." Megkérdeztem. — Magának ízlett a leves? — Igen... — tolta el a tányért maga elől — nagyon. Állandó vendégük ' vagyon, naponta kapok ingyen egy levest és beírok érte egy dicséretet a panaszkönyvbe. ök is jól járnak vele, meg én is .. Az ember úgy spórol, ahogyan tud, nem igaz? Magának nem ízlett a leves? — Nem — mondtam — egyáltalán ... — Maga is Ingyen •kapta? — Nem, egynyolcvanat fizettem érte. Megértően bólintott. — Akkor azért... -dubaIDŐSZERŰ NYELVI KÉRDÉSEK Szerkesztőségünkbe egyre több írásos és szóbeli észrevétel érkezik rovatunkkal kapcsolatban. Az észrevételekhői kitűnik, hogy többen félreértik célunkat, ezért néhány megjegyzést szükségesnek látuuk a bevezető cikk világosan fogalmazott megállapításai ellenére is. Elsődleges célkitűzésünk a szocialista nyelvkultúra ügyének napirenden tartása, a figyelem felhívása a nyelvi hibákra. Gikkelnknek egyetlen következménye lehet: Igyekezni jobban, szebben írni — és ennek érdekében felfrissíteni nyelvtudásunkat. Aki nem tart lépést a nyelvi fejlődéssel, menthetetlenül hibát követ el, Idegen nyelvi környezetben pedig kétV szeresen kell tanulmányoznunk nyelvünk szabályait. Megértjük, hogy a nagy nyilvánosság előtt „teregetett, hibák fájdalmasak, a rossz érzést azonban el kell oszlatnia tárgyilagosságunknak és egyöntetűségünknek: kivétel nélkül minden hazai lap nyelvének szentelünk legalább egy cikkecskét a jövőben. Az Üj Szónak is! Sokszor a nyelvi kérdésekben némileg Jártas ember is papokig gondolkozik, keresgéli egy-egy furcsa probléma helyes megoldását — ajni nálunk főleg az állandó fordítások miatt gyakran előfordul — és bizony nem sikerül megnyugtató feleletet találnia. Teljes mértékben osztjuk tehát Homoky Ernő (Detva-Sldllsko G-33) olvasónk kételyeit a Nemzetközi Nőnap Üzemmel kapcsolatban. Homoky elvtárs az Új Szóból vette a példát: „Dolgozói tavaly már november 16-án teljesítették exporttervüket". Megjegyzése a következő: „Biztosan kiváló minőségű nőnapokat gyártanak" Valóban szokatlan elnevezés a Nemzetközi Nőnap Üzem, de ha egyszer a szlovákban így írják, találjunk rá szebb magyar fordítást 1 Van Május 1 Ruhagyár, Klement Gottwald Kohó, Szlovák Nemzeti Felkelés Diákotthon stb. Olvasónk szerint akkor május elsejét gyárt a ruhagyár, és a Felkelés lakik a diákotthonban? A fenti elnevezésekből hiányzik valami. Teljes címük ugyanis Nemzetközi Nőnapról elnevezett üzem, Május 1ről elnevezett Ruhagyár stb. stb. lenne. A nyelvhasználat azonban rövidségre törekszik, és elmaradt az „elnevezett" {az oroszban például megvan!), de tudjuk, hogy nem a nőnapé az üzem és nem május elsejéé a ruhagyár. A szlovákban ritkán olvassuk a teljes alakokat, rendszerint csak rövidítésüket látjuk: MDZ, SNP stb. Homoky Ernő észrevétele tehát olyan problémára hívja fel a figyelmet, amit egyszerre és egyöntetűen nem lehet megoldani. A magyarban talán óvatosabb fogalmazással derülhetjük el a félreértéseket, de megjegyezzük: a nyelv „arisztokratikus" jellegű, és sokáig bántja a fülünket egy-egy új szó, kifejezés, még akkor is, ha nincs ellentétben nyelvünk fejlődési törvényeivel, szellemével. Mosánszky István olvasónk kifogásolja a zöldséget termeszteni kifejezést, mert az szerinte az újítók kifejezése. A helyesírási szabályzat szerint különbség van a termeszt és a termel Ige között és a szójegyzékben mindkettő (szerepel. Növényeket nem termelhetünk, viszont golyőscsapágyakat nem termeszthetünk. Ami a földben nő, az mindig terem, gyártási eljárás nélkül, viszont jórészt az embertől függ, hogy mi terem és hogyan terem, ezért használjuk — helyesen — a termeszt igét. A nyelvnek bizony szüksége van „újításra", hiszen ha a termeszt igénk nem lenne, a fenti nevetséges eredményre jutnánk. Olvasónk kifogásolja továbbá a sportnyelvi erőnlétileg, erőnlétben kifejezést. Az erőnlét, ma már a kondíció teljesen meghonosodott magyar megfelelője a sportnyelvben. A jó erőben van a csapat, nem fejezi ki azt, amit a csapatnak jó az erőnléte. Ez is újítás, neologizmus, ragozott formái ma még szokatlanok, bár a szó maga nem tűnik újszerűségnek. Mosánszky István szerint egyébként az „időszerű nyelvi kérdések. .. túl szigorú bírálatával nem használ sokat" más olvasóink viszont érdeklődéssel és szeretettel fogadták. Szvidt Máriát ezúton kérjük, várjon türelemmel, i Margita "Figuli Három pejló című könyvének magyar fordításával a közeljövőben részletesen foglalkozunk. Köszönjük prágai „Egy olvasónk" buzdító sorait is. Katona Róland újabb levelében megerősítette álláspontunkat a borbélyüzem kérdésében. Az agronómus magyar fordításával, a mezőgazdászszal nem értünk egyet. Az agronómus az egész magyar nyelvterületen elterjedt, és felesleges harcolni ellene. A traktorista és a televíziós kamera sincs ellentétben nyelvünk fejlődésével, a kanditát strany kifejezés helyes magyar fordítása azonban tagjélölt. Ugyancsak helyes Katona elvtárs megjegyzése a korridor-légi folyóséval kapcsolatban Nyugat-Berlin és Nyugat-Németország esetében. Az asszonynevekkel Jakab István foglalkozott a Hét legutóbbi számának egyébként szintén rendszeres nyelvhelyességi rovatában. Kérjük, tanulmányozza azt. Megjegyzéseit köszönjük, és további leveleit várjuk. -ki1962. március 24. ÜJ SZÖ 7 *
