Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-22 / 80. szám, csütörtök

SZERGEJ MIHALKOV: Ion az ú] őszi divatbemutatóra ké­szült. Cournol magára vállalta a fő­— Elmúlt a nyár. A fürdőruhákat és a könnyű, nyári holmikat az őszi l/inyúlt a Wurlitzer karja, új lemezt tett fel a korongra. Párizsi Ismerősömmel, jacques Bau­ni újságíróval elhatároztuk, hogy itt töltjük esténket, ebben a nem túl zsúfolt, bisztróban És ekkor megszó­lalt a zene, olvadozó baritonhang énekelte a refrént: Szeretnék egy kirakat díszítését. Egyetlenegy bábut divat váltotta fel. Jeanette azonban választott ki magának s álomszép ru- még mindig ott állt a kirakatban és hába öltöztette. Amikor a kirakat el­készült s a függönyt felhúzta, Mon­sieur Cournot kiment az utcára. Sze­rette elsőnek megtekinteni alkotását. tágranyílt, nagy szemmel bámulta az utcai forgatagot. Pierre Cournot he­tenként öltöztette ... Aztán ősszel Cournot megint beteg Ekkor már megálltak a kirakat előtt lett, de most már kórházba kellett a járókelők. Dicsérő szavakat hallott, szállítani. Karácsony előtt kijöhetett, miközben ő szakmai szemmel mustrál­papírbabát, aki szeret és hű barát, gatta a művét. Neki is tetszett. Ek­örökké csak vele mennék, nagyon­nagyon boldog lennék ..." de nem haza, hanem az üzlethez sie­tett. Sokan tolongtak a kirakat körül. A lesoványodott, gyönge Cournot alig tudott áttörni a tömegen a főkira­kor pillantása a bábú ruhájáról hir­telen az utcára siklott és szinte elállt — Nem valami vidám történetre a szívverése: jeanette pillantott rá a kathoz, ott azonban megdöbbenve, emlékeztet ez a dermedten torpant 1 Papírbaba lemez — szólalt nieg hirtelen Jac­ques. És rágyúj­tott. — Ha akarja, elmesélem. Háiradőlt székén, hosszú lábát ki­nyújtotta az asz­tal alatt, és beszél­ni kezdett: — Pierre Cournot azon férfiak kö- kirakatból. Hogyan lehet az, hogy ed­zé tartozott, akiket a jóisten nem túl dig nem vette észre ezt a megdöb­irigylésre méltó külsővel ajándéko- bentő hasonlóságot? zott meg. Születésétől gyenge alkatú volt, kistermetű maradt, korán meg­őszült és huszonöt éves kora ellené­re öreg, szürke verébnek tűnt. De meg... A kirakatban Jeanette helyét két, női alakhoz hason­ló, lapos, Jellegte­len, fehér fémből és vastag, fekete drótból készült bá­but pilantott meg. Ugyanilyen e leg­újabb divat szerint felöltöztetett figurák díszelegtek a leghóbortosabb pózokban az üzlet többi kirakataiban is. A Rébaux-cég az új irányzatnak megfelelően vál­toztatott tiszteletre méltó hagyo­mányain. Cournot újra áttört a tömegen és — Talán megháborodott? — Egyáltalán nem — felelt Jac­ques. — Teljesen magánál volt. Ab­ban pedig, hogy a felöltöztetett bábú „ w„ tehetsége már akkor jó állásba jut- j ea netté-re hasonlított, nincs semmi nehezen tájékozódva elindult a szol­tatta: kirakatrendező lett Párizs egyik meglepő. Jeanette a divatszalonok ke- gálati bejáró felé. A liften leereszke­legelőkelőbb divatcégénél, közel a cses m anekenjeinek általános tlpusá- dett a szuterénbe. ahol a raktárak Vendöme térhez. Nagyon szerette a ho z tartozott. Ez a hasonlóság lett voltak. És ekkor meglátta Jeanette-et. munkáját. Igazig művészként alkotott, Cournot végzete: alig elhamvadt sze- Ott hevert ruhátlanul a többi bábu relm e ^ erővel lángolt fel. Most között, melyek mind leszolgálták ide midőn a papirmasé-hölgyeket estélyi kosztümökbe és divatos ruhákba öl- fantasztikus lehetőségek tárultak fel jüket a Rébaux-cégnél. Halvány lám­töztette, s kidekorálta őket, az ev- előtte: megjátszhatta a gazdag em- pafény világította meg a természetel­55 M 6,!JJ! gS ö!!! 1 , ľ^ií'L 1;!?!, . ber t> ak i kedvese lába elé szórja a lenesen kifordult női fejeket, lába­kat és a rózsaszínkörmű kezeket. A félhomályban csillogtak a csodái­kei, kesztyűvel, csecsebecsékkel, a i eg választékosabb és legdrágább hol Rébaux-cég vevőinek gyönyörűségére. mikat A báb u pe dlgi am ei y 0i y v á. Pierre Cournot az üzletben Ismer- ra ti a nul vált álmainak néma tükör- kozó, tágranyílt üvegszemek s fel­kedett meg Jeanette Déchant kisasz- ké pévé, szótlanul, hálásan tűrte jósá- fénylettek a néma mosolyok... szonnyal, a cég egyik legfiatalabb gát és semmit se m követelt, ellentét­manekenjével. A lány szegény csa- ben azzal> ak j elhagyta, bizonyára Iádból származott, de amikor a leg­választékosabb öltözékekben fel-alá sétált a közönség előtt, oly légiesen mozgott és oly elegáns volt, mintha minden nap, nem pedig csak a be­mutatók alkalmával viselné ezeket a ruhákat. Mit mondjak még? A kira­csak azért, mert nem tudott adni neki... Amikor kettesben maradt a bá­búval, Cournot kedvesen el­beszélgetett vele: — Hogy tetszik ez a köpeny, Jea­katrendező első látásra beleszeretett, nette? Fogalmad sincs, mennyibe ke­A figurák zörögtek, ahogy Cour­" not kiráncigálta közülük Jea­nette-et. Cournot nehezen vett léleg­zetet, és körültekíntett. Nem látta senki. Levett a polcról egy nagy pa­pírzsákot s a bábut becsomagolta. A csomaggal eltávozott az üzletből... — Képzelje három nap múlva hol­Kairenaezo eiso ltnasru ueieMcreieu. találtak <?aint InmnM ntrai S7I-I­Udvarlását és szerény ajándékait a rfll I Egész vagyon. De ha akarod, b áMteh FeläUôzÍe fekflľt äz á*von - • ajánlhatom ezt a másikat — ez még ^ l 3 0® 1 1- felöltözve teküdt az agyon. kis Jeanette naiv és kedves közvetlen séggel fogadta el. Pierre félénk volt, de következetes. Vasárnaponként ki- milyen nagy a választékom ruccantak a városból. Midőn megál­lapította, hogy elegendő pénzt gyűj­tött egy kis lakásra, megkérte a lány Egy ízben valaki kihallgatta, ami­sélni — mondta Jacques Bauni, mi­kor a bábuval beszélt és Jeanette- közbe n felemelkedett az asztaltól, nek szólította. Gúnyolni kezdték. De, — íme, az elhagyatottság szörnyű kézét"° á kľ'ígön t"mondott Kitűzték az úgy látszott, nem érti el a tréfát s tragédiája - jegyeztem meg. eljegyzés napját. Monsieur Cournot ügyet sem vet a kétértelmű moso- — És a pénzé újra csak a pénzé már rózsaszín szemüvegen át látta lyokra. a" világot, de — a szemüveg eltörött Egy nap ugyanis minden összeomlott: rakatrendező kollégája hazakísérte, egy pimasz, ifjú Kakas, a félénk fej­— tette hozzá Jacques. Egy zsetont Tavasszal megbetegedett. Fiatal ki- dobott a Wurlitzerbe s megnyomta a gombot. Ojra megszólalt a zene: — „Szeretnék egy papírbabát, akl szeret és hű barát, örökké csak vele — Monsieur 1 — mondta a kolléga vesztett Veréb szemeláttára szárnya búcsúzás közben. — Holnap megcsi aílalvl llu uaíal ulullllli alá vette Jeanett-et, beültette gépko- nálom a kirakatát. Oj fürdőruhákat mennék ) nagyon-nagyon boldog len­csijába és lerobogott vele az Avenue Foch irányába. A lány többé be sem Jött az üzletbe . Pierre Cournot férfihoz méltón vi­selte el a csapást Reggelenként szo­kásához híven frissen borotválva és Jól öltözötten Jelent meg az üzlet­ben s csöndesen munkához látott. Senki sem beszélt vele Jeanette-ről. M últak az évek. Cournot magá­ban élt. éldegélt. Nőkre nem nézett, barátja nem volt, Jóformán senkivel sem állt szóba. Ezért fogad­ták érthető meglepetéssel kirakat­rendező-kollégái, amikor ötvenedik születésnapjára. meghívta őket egy kis borozásra .. Jacques Bauni felhajtott egy pohár­ral. — Maga ismerte Cournot-t? — kérdeztem. kapott a cég. — Legyen nyugodt, holnap már bent leszek — válaszolt kimérten Cournot. Nem akarta, hogy más ls hozzáérjen Jeanette-jéhez. nék." Másnap, korán reggel, hazarepültem Moszkvába. (Fordította: Pető Miklós) Az egri Gárdonyi Géza Színház a közelmúltban mutatta be hazai drá­maírónk, Dávid Teréz Dódi című mű­vét. A bemutatóról a napokban cik­ket közölt a magyarországi Népsza­badság. Az alábbiakban idézünk a cikkből. B Dávid Teréz, csehszlovákiai író­• nő színműve az emberi életnek — Törzsvendég volt ebben a biszt- pillana tát kívánja rögzíteni, róban - válaszolt Jacques, miközben £ Mi v, (11ftlfn p % 7 fi m. meggyújtotta kialudt cigarettáját. — Mindig egyedül jött s ahhoz az asz­talhoz ült le, ott, az ablak mellett. Soha nem láttam egy pohárkánál többet Inni, csak hosszan üldögélt és ábrándozott Akkoriban már az öt­venen ls túl volt... — No és aztán? Folytassa, ha már felcsigázta a kíváncsiságomat. . — A Rébaux-cég egyszer új bábu­kat kapott Külön megrendelésre ké­szültek, és szinte élőnek tűntek. Kis­sé divatjátmúlt bábuk voltak, Illettek a Rébaux-cég stílusához. A divatsza­amikor a serdülőkor végén, az em bérré érés küszöbén az eddig biztos­nak hitt értékek között élő gyermek ráébred arra, hogy az emberi létezés nem egyszeregy, hanem bonyolult differenciálszámítás. Dódi, a tizen­négy éves süldőlány észreveszi, hogy eddig makulátlannak látott szüleinek erkölcsei nem példaképpen illően szi­lárdak, s a kötelező Igazmondás sza­bályaihoz sem ragaszkodnak állha­tatosan. Dódi mintha Wedekind A ta­vasz ébredésének lenne leszármazott­ja (különösen ami a szatirikusán tor­zított álombetéteket illeti), de ha „vérvizsgálatnak" vetnénk alá ezt a drámai figurát, biztosan megtalálnák benne néhány cseppecskét Nyilas Mi­si „véréből" is. Persze ez magyaráz­ható az alaphelyzetek hasonlatossá­gával, hiszen olyan nagy különbség nem mutatkozik abban a drámai alap­rajzban, amikor szertefoszlik a gyer­meki élet édene s kezdetét veszi egy gyöngébb, ábrándszegényebb felnőtt­kor. B. Dávid Teréz őszintén, becsületes Igényes színpadi munkáIának hibája, hogy az írói kitartás éppen a legfe­szültebb és legszebb drámai pillana­tokban hagyta el az alkotót. Ezáltal a dráma világán kívülről erőszakosan A dráma egyik megkapó jelenete. Dódi szerepében Magda Gabi, Marit­táéban Zachariás Klára nyújtott jő teljesítményt. szakolt dramaturgia a mellékalakok írói fejlesztésére. Az apa és ez anya — mint legfontosabbak — csak ,a melodráma váratlan és látványos fordulatai szerint fejlődnek, nem pe­dig Jellemük belső törvényszerűsége szerint. E hibák ellenére az egri be­mutatón rokonszenves színpadi művel ismerkedtünk meg. A Magyar Nemzet kritikusa a da­rabról szólva megállapítja: Figyelem­re méltó az Írónőnek az a törekvése, hogy az érzelem és az értelem egy­ségét és egyensúlyát megteremtse A Kelet Szlovákiai Vaimtt építkezéséről rövid filmet készítenek, hogy a mozilá togatők országszerte megismerkedhesse nek a születő óriás jelentőségével. Ké piink a film utolsó felvételeit mutatja. (Foto: P. Haško) játékba vont melodramatikus elemek darabjában.^A mal^szocWtete Jársa­bíztoslthatják csak a mű további elő- J~'~ "* ' ** rehaladását. így kerül azután a cse­lekménybe az álnok-ártatlan süldő­lány barátnő, aki a válságba jutott Dódi kezébe mérget ad, ahelyett, hogy a hősnő egyedül Jutna el a rosszul sikerült öngyilkosságig. Na­gyobb mértékben vonatkozik az erő­dalom egyik alapvető kérdésében, a kettős nevelés ügyében félreérthe­tetlenül foglal állást. Bírálva a darab bizonyos elnagyolt­ságát, a cikkíró megállapítja, hogy az előforduló hibák ellenére ls „gon­dolatokban gazdag a rokonszenves Írónőnek ez a drámai munkája". LUDO ONDREJOVRA EMLÉKEZÜNK Sokáig fogunk rá emlékezni, mi akik Ismertük őt. Rendkívüli jelen­ség volt, mint ember és mint író egyaránt. És sokan azt fogják állí­tani, hogy tehetségének maximuma nem írott műveiben, hanem azok­ban a szavaiban nyilvánult meg, amelyeket baráti körben mondott. Mondanivalóját úgy fogalmazta, hogy minden mondata klasszikus volt. Minden szónak súlya volt. Is­mertem egy fiút a žiari völgyben, juhászt, aki azzal dicsekedett, hogy ismeri Eudo Ondrejovot. Semmit sem olvasott tőle, de szaval meg­babonázták. Valahol Árvában favá­gás közben hallotta beszélni. Ľudo Ondrejov tehetségét és szí­vét betyárdalokba és elbeszélések­be öntötte. Szüksége volt a hallga­tókra, mint valaha az igriceknek. Tulajdonképpen azért írt, mert örö­kös honvágy gyötörte a gyermek­kori hegyek után. Sohasem tudta áthidalni a hegyek ösztönös élete és a városi élet közötti szakadékot. Irodalmi munkásságát 30 éves ko­rában kezdte, nyugtalanul és elé­gedetlenül. Első verseiben, amelyek­ben magát lázítónak, az uralkodó rendszer bírájának és az új élet apostolának nevezte, olyan életről álmodozott, amelyben az emberek testvéri egyetértésben élnek, mint egyenlők az egyenlőkkel, s testvé­riesen megosztoznak munkán és kenyéren. Lázadó maradt további versesköteteiben ls, lázadt a sze­génység nevében, a munkanélküliek, a kiközösítettek nevében, agyondol­gozott édesanyja nevében, akit egész élete folyamán szüntelenül emlege­tett. Személyes és gondolati ellenté­teiből azonban megtalálta a kiveze­tő utat, amikor elkezdte híres köny­vének, a több nyelvre ls lefordí­tott Betyárífjúságnak az írását. Amit addig nem tudott versekben kifejezni, azt könyvében mondotta el. Egy ideig a Matica slovenskában dolgozott s itt közelebb került a művészekhez, az irodalmárokhoz, de ő maga a szó szoros értelmében sohasem vált irodalmárrá, nem tud­ta legyőzni magában a túltengő ösz­tönösséget, az élményeknek azt a gazdagságát, amelyet gyermekkora óta hordozott magában. Ojra meg­talált gyermekkora feletti öröme művének Igazi művészi értéket adott. A Betyárifjúság értékes, egye­dülálló mű. A természet, az erdő, az állatok, a madarak és gyerme­kek világa nála tökéletes, termé­szetes egységet képez. Másik két művében, amelyek a Betyárifjúság után jelentek meg, a népi hagyo­mánynak azon vonásai találhatók, amelyeket a betyárregékben és da­lokban évszázadokon át dédelgetett a hagyomány — a szegény nép lá­zadását tükrözik az urak, az elnyo­más ellen. A hegyi trilógia máso­dik részének Jergus Lapinja, a be­tyár fia, átéli az első világháborút, Ondrej Simcísko, a harmadik rész partizánja a második világháború alatt a nép ügyéért áldozza életét. Olyan alakok ezek, akik éppoly el­szántan lázadnak a kapitalista civi­lizáció embertelensége ellen, mint első versében Martin Noclar Jaku­bovie. Hőseik nem Jutnak "el cse­lekedeteik történelmi értelmének felismeréséhez — ellenségük volt mindenki, aki keserítette a nép éle­tét. Ondrejov művének irodalmi for­mája páratlan, eredeti vonásokban bővelkedik — műveiben annyit adott önmagából, a hegyvidék né­pének gazdag hagyományaiból és nyelvéből, hogy művei a szlovák irodalomban egyszer s mindenkorra egyedülálló költői, prózaírói és le­gendáris népi elbeszélő helyet biz­tosítanak számára. Milan Pišút drágább. Vagy pedig amazt. Nézd, ^ pa^n ^omagolva^ert a^á­Kultúrházavatás BENSŐSÉGES, mondhat­nám azt ls, hogy családi ünnepségre Jött össze T6fl község lakossága. Az ün­nepség fénypontja az az esemény volt, amikor a Járást nemzett bizottság képviseletében KÜCer elv­társ a község lakosságá­nak ünnepélyesen átad­ta a kultúrházat. A'z új kultúrházzal ré­gi vágya teljesült Tôň község lakosságának. Az első köztársaság Ideje alatt még csak gondolni sem mertünk kultúrházra, már csak azért sem, mert honnan vettünk vol­na négy-ötszázezer koro­nát. A kultúrház ugyanis ennyibe került... Az ünnepséget azonban komoly munka elűzte meg. Alig múlt egy éve hogy a község lakossága elhatározta, hogy a régi kocsmát, ami egyúttal a kultúrház szerepét ts kénytelen volt betölteni, lebontja és helyébe új, modern kultúrházat épít. Elhatározást a JNB Jóvá­hagyta és komoly pénz­beli segítséget helyeztek kilátásba. A község la­kossága a falu pártszer­vezete és a HNB szer­vezésével és irányításá­val több mint 3000 órát dolgozott le a bontási és egyéb munkákban. Nagy segítséget jelen­tett az, hogy a helyi EFSZ tagsága, a kulturá­lis alapból komoly pénz­összeget adott egyes ki­adások fedezésére. Ezen­kívül jármüvekkel ls se­gítettek, hogy a kultúra hajléka mielőbb elkészül­hessen. Községünk lakossága gondos figyelemmel kí­sérte a öalovói JáTásl Építészeti Vállalat dolgo­zóinak munkáját és ami­kor arra került sor, hogy a nagy ablakokat kell megtisztítani, vagy a par­kettet kifényesíteni, ak­kor nagyon kevés asszony maradt otthon. A nagy ablakokat díszítő függö­nyök Is asszonyaink ügyes kezét dicsérik. A színpad bársonyfüggö­nyének megvarrása a helybeli szabók érdeme. Sorolhatnám így tovább ts, mert majdnem min­denki tett valamit kul­túrházunk érdekében. Az említett ünnepség után sor került erre az alkalomra készült eszt­rád-müsor bemutatására, amely kellemes meglepe­tést szerzett mind a vendégeknek, mind a megjelent közönségnek. Ugyanis nálunk ez ideig nem volt tánccsoport és a műsor keretében most az is bemutatkozott és nagy sikert aratott. TOŇ EDDIG jól működő szövetkezetéről volt ts­mert. Az új kultúrház minden bizonnyal lendü­letet ad a népművelési és kulturális munkának is s a példamutatásnak — reméljük — itt ls csakhamar tanút lehe­tünk. Szabő Károly, TÔS Paul Badura-Skoda a Szlovák Filharmóniával Paul Badura-Skoda, osztrák zongo­raművész már nem egészen Ismeret­len a bratislavai hangversenyközön­ség ©lőtt. Először 1957-ben lépett fel nálunk Beethoven G-dúr zongoraver­senyével. Művészete azóta megérett és kikristályosodott. Említésre méltó, hogy Badura-Skoda művészi pályafu­tásának első nagy sikere Budapest­hez fűződik. 1948-ban elnyerte a Bar­tók-verseny második díját. Azóta nagy utat tett meg a világhírhez vezető úton. Legsajátabb területe Mozart. Világszerte elismert Mozart-játékos, sőt könyvet is írt a korszerű Mozart tolmácsolásról. így természetesen örömmel fogadtuk, hogy a nagy salz­burgi mester hivatott Interpretátora nálunk ls Mbzart-művel lépett a kö­zönség elé. Badura-Skoda Mozart c-moll (K., 491.) zongoraversenyét adta elő. Mo­zart tolmácsolásában megfigyelhettük művészetének egyszerűségre törekvő, befelé forduló Irányát. Szép emberi vonásokkal gazdagította a Mozart zongoraversenyekről alkotott általá­nos képet. Művészi kifejező eszközei, billentése, hangszlnei, összefoglalón egész előadásmódja Iránytűként utalt arra, hogy Mozart a c-moll verseny­ben megszakította a derűs, „gáláns" zongoraversenyek sorát, kilépett a választékos, kifinomult csevegés ke­retéből. A c-moll verseny Mozart em­beri és művészi magatartásának gyö­nyörű megnyilatkozása. Életútja a ke­serű véghez közeledik, sorsat nyo­mor és csalódás vonja be sötét fáty­lakkal, de mindenen felülemelkedve mégis az élet szépségeinek fájdal­masan derűs dalát énekli. A hallgató­ság meleg ünneplése arról tanúsko­dott, hogy megértéssel fogadták Paul Badura-Skoda művészi mondanivaló­ját. Az est karmestere, Ladislav Slovák a vendégművész produkcióját Strauss Don Juan című szimfonikus költemé­nyének és Sosztakovics V. szimfóniá­jának érdekes keretébe foglalta. Mindkét műsorszámot a németországi hangversenykörútra előkészített gon­dos felújításban hallottuk. Már többször megállapítottuk, hogy Ladislav Slovák valóban „beavatott­ként" vezényli a Sosztakovics-muzsl­kát és érthetően tagozott, de amellett impulzív előadásával közel hozza a hallgatóhoz a Sosztakovlcs-szimfóniák sajátos világát. Vezényletével Filhar­móniánk is kitűnően oldotta meg a mű nehéz előadási feladatait. A kü­lönleges szép lassú tétel bensőséges előadása külön említést kíván. Havas Márta Irodalmi estet tartottak A gemeri CSEMADOK-szervezet tevé­kenysége az utóbbi hónapokban észreve­hetően élénkült. Hosszú hallgatás után jól sikerült bemutatóval lépett a közön­ség elé a színjátszó-csoport. A bemutató bizonyította, hogy a tevékeny kulturális élet jó feltételeivel rendelkeznek, s a Jövőben minden bizonnyal kl Is használ­ják ezt. A mostani bemutató [Tizenegye­dik parancsolat) Gergely János rendező érdeme. Ezenkívül irodalmi estet is rendeztek a gemeriek, ahol Mács József: Kamasz című regényét vitatták meg. A szerző és a közönség közt élénk és hasznos vita alakult ki. Kövér Sarolta, Gemer ÜJ R * 1982 W.rri'W 22,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom