Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-18 / 76. szám, vasárnap

A pozdišovcei (michalnvnei járás) népi fazekasszövetkezet 400 éves hagyománya kat ápol. Tejesköcsögeiket, szobraikat és egyéb gyártmányaikat az egész világon Ismerik. Tavaly például Lengyelországba, Dániába, Dj Guineába, Üj Zélandba és to vábbi államokba szállították termékeiket. Az idén november végéig teljesíteni akar Iák az exporttervet. Képünkön Michal Pa­rikrupa, 40 éves tapasztalattal rendelkező fazekasmester 120 cm magas különleges vázát készít, melyet falusi motívumokkal (A. Mičák - CTK - felv.) A MOSZFILM IGAZGATÓJA és egy amerikai filmgyár szerződést kötött, mely szerint 1963-ban elkészítik az első szovjet-amerikai koprodukciós filmet. Forgatókönyve Mitchell Wil­son „Találkozás a messzi Déli-sar­kon" című regényéből készül és a kö­zös kutatómunkán dolgozó szovjet és amerikai tudósokról szól. A STARÁ LUBOVŇA-I VAR TETE­JÉN televíziós antennát építenek. Ez­által megszűnnek a televíziósvétel za varai Stará Ľubovňa környékén. E za­varokat a Lomnici-csúcson levő tele­víziós leadó megszüntetése váltotta ki. AZ INDIAI BARODA KÖZEI.ÜBEN rend­őrség szállt meg egy községet, hogy fel­számolja a titkos szeszfőzdéket. A rend őrük és a község lakosai között össze­tűzés támadt, a csatának 7 halálos ál­dozata volt. EINSTEIN HELYETT OFFENBACH ARCKÉPE kerül a legközelebb meg­jelenő hárommárkás nyugat-német bélyegre, mert a nagy tudós végren­deletének végrehajtója tiltakozott Einstein arcképének felhasználása ellen. A PARTIZANSKEI AUGUSZTUS 29 ÜZEM teljesítette a munkaerőtoborzás negyedévi feladatát. Népgazdaságunk fontos szakaszaira 27 dolgozó ment, közülük 18 bányában fog dolgozni. A jOVÖ CSÜTÖRTÖKÖN lesz 146 éves Asim Durszunov, Klrgízia legöregebb lakosa. Falujában, Krásznaja Recskában fényesen megünneplik születésnapját. LEONARDO DA VINCI páratlan ér­tékű rajzát (A szűz és Gyermeke Ke­resztelő Szent Jánossal és Szent An­nával) elárverezteti az Angol Királyi Művészeti Akadémia, hogy fedezni tudja a múzeum és a képzőművésze­ti iskola fenntartásával járó költsé­geket. 5 MILLIÖ ELMEBAJOS ÉL AZ EGYE­SÜLT ÁLLAMOKBAN — jelentette ki Kennedy elnök egyik legutóbbi üze­netében, amelyet a kongresszushoz in­tézett. TÜZ PUSZTÍTOTT a milánői Colonna­Galériában. A lángok megsemmisítették Benato. Guttusa. Mucchl, Sassu és mások számos festményét. A kárt eddig mint­egy 120 milliA lírára becsülik. HELIKOPTEREKRŐL DOBÁLNAK ÉLELMET Norvégiában a rénszarva­soknak, amelyek a különleges időjá­rás miatt tömegesen éhenpusztulnak. A BUKAREST MELLETTI SMAGOV ERDŐBEN nemrég 5-lábú őzbakot te­rítettek le. Ez a tudományos nyelven „polimelion"-nak nevezett jelenség előfordulása igen ritka, rendszerint születése után rövid idővel elpusztul. KÉT SAS MEGTÁMADTA a svájci légi erők egyik repülőgépét s a pilótának kényszerleszállást kellett végeznie. Az egyik sas elpusztult, a másik megse­besült, a gép utasainak nem történt ba­ja. MÁRCIUS 15-TÖL a Csehszlovák Lé­giforgalmi Társaság új járatot Indí­tott Prága és Damaszkusz között. így hetente kétszer hazánk fővárosa köz­vetlen repülő-összeköttetésben áll a szíriai Arab Köztársasággal. Az új járat Bulgárián és Törökországon át vezet, hossza 3389 km s az IL-18 típusú repülőgép az utat Szófiában és Ankarában való leszállással együtt 7,20 óra alatt teszi meg. LÉKET KAPOTT viharos Atlanti­óceánon a Dcnj nevű amerikai tankhajó. A p:rť •iíg a személyzet segítségére sietc't. HÉTFŐ: Rá lehel bízni mindent. — És a többiekre? Heti TV-műsor 1962. március 19-től 25-lg BRATISLAVA: 17.30 Természetbúvárok klubja. 18.00 Technikai adás 18.30 TV Híradó 19.00 Romáin Rolland: A szere­lem és halál játéka, TV-játék. 20.50 Búcsú a világbajnokoktól. A műkorcso­lyázó VB befejező része. 21.45 Kisfilm. 22.00 TV Híradó. KEDD: BRATISLAVA: 17. 30 Tanuljunk oroszull 18.10 Ifjúsági adás. 19.00 TV Híradó. 19.30 TV-játék. 20.10 Szurkolók lesen, sziovák filmvígjáték. 21.30 A varsói Nem­zeti Filharmónia kamaraegyüttesének hangversenye. Helyszíni közvetítés. 22.00 A nap visszhangja. BUDAPEST: 17.35 A télűző, TV-báb­játék. 18.10 Műhelysarok. Manométer készítése. 18.25 Medúza. Lengyel kisfilm. 18.35 Ipari mozaik. 19.05 Telesport 19.30 TV Híradó. 19.50 A szerelem és a másodpilóta, NDK-film. 21.30 Lengyel kamarazene. Közvetítés Varsóból. Kb. 22.00 Hírek. A TV Híradó ismétlése. SZERDA: BRATISLAVA: 15.00 Diákklubok mű­sora. 16.00 Óvodások műsora. 18.00 Vála­szolunk nézőinknek. 18.30 Tanuljunk oroszull 19.00 TV Híradó. 19.30 Mező­gazdasági adás. 19.40 A mi tudósítónk, szovjet film. 21.10 Legjobbjaink. 21.40 A nap visszhangja. BUDAPEST: 18.00 1919. március 21. • Megemlékezés a Magyar Tanácsköztár­saság megalakulásának 43 évfordulójá­ról. 18.30 TV Világhtrailó 18.45 Tanul­junk oroszull 19.00 Verdi: Aida, közve­títés az Erkel Színházból. 22,00 Hírek. A TV Vílághíradő ismétlése. CSÜTÖRTÖK: BRATISLAVA: 9.30 TV-érdekességek. 10.00 Érettségi után, cseh film. 11.2B Ostravai másodpercek. 17.30 A képzelet világában. Ján Ďurina: Elvesztett Idő. 18.30 Beszélgessünk oroszull 19.00 TV Híradó. 19.30 A Jövő partjai felé. 20.00 Pavel Kohout: Harmadik nővér, TV-játék. 22.30 A nap visszhangja. BUDAPEST: 17.30 Kicsinyek műsora. 18.05 Bemutatjuk a Szolnoki MÁV Fűtő­ház „Tisza" Táncegyüttesét. 18.45 Be­szélgessünk oroszull 19.00 Az új „csoda"­anyag. Közvetítés a Műszaki Egyetem­ről. 19.30 TV Híradó. 19.55 Rembrandt, angol film. Kb. 21.25 Hírek. A TV Híradó ismétlése. PÉNTEK: BRATISLAVA: 15.00 A napközi otthonok műsora. 18.30 Beszélgessünk oroszull 19.00 TV Híradó. 19.30 A kettéosztott városból jött, kisfilm. 19.45 Látogatás zeneszerzők alkotóműhelyeiben 21.15 Ostravai másodpercek. 22.05 A nap vissz­hangja. SZOMBAT: BRATISLAVA: 15.00 Nemzetközi röp­labda-bajnokság közvetítése. 18.00 Gyer­mekműsor. 19.00 TV Híradó. 19.30 Kül­politikai kommentár 19.50 Üj dalok. 21.0'0 A prágai Vencel tér, kisfilm. 21.15 Az aranyvonat, szovjet film. 22.45 A nap visszhangja. BUDAPEST: 17.00 Kl mit tud? 18.30 Falusi emberek. Brigádvezetők a tsz-ben. 19.00 A tánc művészei. 19.10 Hétről hét­re ... 19.30 TV Híradó. 19.50 A TV Iro­dalmi Klubja. 21.20 A cimbalom mű­vésze: Rácz Aladár. Zongorán kíséri: Rácz Aladárné. 21.35 Szórakozó Budapest. Kb. 22.05 Hírek. A TV Híradó Ismétlése. VASÁRNAP: BRATISLAVA: 10.00 Gyermekműsor. 11.30 Mezőgazdasági adás. 14.55 Sport­közvetítés. 17.30 Ifjúsági műsor. 19.00 TV Híradó. 19.30 Csehszlovákia—NSZK nemzetközi kézilabdabajnokság közveti-' tése. 20.15 A vasárnap verse. 20.25 TV­játék. 21.55 Zenei lexikon. 22.10 A nap visszhangja. BUDAPEST: 9.30 Ifjúsági filmmatlné. Kb. 11.20 Arcképek és találkozások. Műteremlátogatás Zádor Istvánnál. 14.15 12. sz. Magyar Híradó. 14.45 55 éves a Tatabányai Bányász, magyar kisfilm. 14.55 Tatabánya—Vasas labdarúgó-mérkőzés közvetítése Tatabányáról. 18.10 Utazás a Föld körül: Peru. 18.40 Vidám negyed­óra. Felekl László és Karinthy Frigyes írásalt. előadja: Mányal Lajos. 19.00 TV Híradó. 19.30 Pablo Neruda: A tavaszhoz. Előadja: Keres Emil. 19.40 Két félidő a pokolban, magyar film. Kb. 21.55 Tele­sport. 22.10 Hírek. már róla, hogy az esztergapadért élt halt és ha valami „fusermunkára" akad, legszívesebben még ma ls ki­porolná az esztergályos nadrágját. De hát aki Slabejjal dolgozott együtt, és maga ls számos újítást dolgozott ki, lehet-e közömbös? Nem ls mulasztom el az Idevágó kérdéseket: — Hány újítása van már? — Tizenkét nagyobb, a kisebbeket nem számolom. — Értékük pénzben? — Nyolcszázezer korona... — Itt, a hídüzemben nyújtott már be valamilyen újítást? — Nem. Itt nehezebb... Minden korszerű... — Akkor lemond az újításról? — Nemigen. M egcsóválja fejét. Ügy tűnik, mint­ha töprengene valamin. Én leg­alábbis erre következtetek, bizonyos­ra veszem, azt latolgatja, elmondja-e nekem, amiről még senki sem tud. Aztán elmosolyodik: — Dolgozom égy újításon — mond­ja kissé bátortalanul. De mihelyt pa­pírt vesz maga elé, s rajzolgatni kezd, szemlátomást felélénkül — és a szen­vedélyes újító ül előttem. — Nincs lemezhajlító gépünk — magyarázza. — A profilokat más üze­mekbe szállítjuk hajlltásra. Ez nem­csak gazdaságtalan, hanem sok Idő­veszteséget is jelent. Ezt a problémát akarom megoldani. Otthon dolgozom rajta. — Milyen megoldást talált? — Nylrógépet alkalmazok hajlítás­hoz. Elém tolja a papírt, és a nylrógé­pet körvonalazza. Most már töviről hegyire be akar vezetni „titkába". — Ez Itt az olló felső, mozgó része. A késeket leveszem, és életlen acél­lemezzel helyettesítem. Szóval ez a lemez a kés hasonmása lesz, de tel­jesen tompa. Mármost: a késtávolsá­got úgy állítom be, hogy az megfe­lel a hajlítandó lemez vastagságának. Ennyi az egész ... Valóban? Én azt mondanám: ez a gondolat Időt rövidít, fáradságot taka­rít meg. S akinek Ilyen gondolatok születnek agyában, az mindenkinek él, magának a legkevesebbet, önma­gát mindenkiben megtalálja. Lehet, kell ennél az érzésnél nagyobb öröm? Amikor az ember érzi, hogy a közös­ség hasznos tagja? A mikor elbúcsúzom Lipták mes­tertől, ismét körülnézek. Acél előttem, acél mögöttem, acél fölöt­tem ... De mintha melegem lenne ...? Mintha ez a sok acél meleget árasz­tana ...? Vagy talán az emberek al­kotó gondolata hevít engem ls? KEREKES ISTVÁN — Most már... — nem fejezi be a mondatot, kitekint az ablakon. Nem messze munkások forgolódnak egy gép körül, valami lemezzel bajlódnak. A félbeszakított válasz sejteti velem: most m|r könnyű, most már a töb­biekre is jobban rá lehet bízni bármit. Meg is kérdem: — Ezelőtt nem volt Így? — Bizony nem. N éz maga elé. Tekintetét a tin­tásüvegen felejti, ám látom, hogy gondolata messze a múltban kalandozik. Felelevenedik előtte a múlt, s ez mintha fűtené belülről. Mint a fagy a napsugártól, benne ls fölenged a szótlanság. — Amikor a hídüzembe kerültem, •bizony voltak nehézségek. Előttem ís ismeretlen volt ez a munka, hisz esz­(P. Haško felv.) A vasajtó becsapódott mögöt­tem... Meglepődöm. Ügy érzem, mintha törpe lennék az óriás acélvázak mel­lett. Acél előttem, acél mögöttem, acél fölöttem... Szinte megdermed bennem a lehelet, képtelen vagyok felmérni időt és távolságot. Minden zord körülöttem, életet nem látok, csak jeléi hallom: a hatalmas dob­banásokat motorzúgást, az acélrudak zenéjét. S amint beljebb lépek — ez a zenebona egyre fültépőbb. „Ez hát a hídüzem?" — kérdem magamtól, miközben elindulok a zaj központja felé. Már nem vagyok a magam ura, meghódoltam az acél ko­losszus előtt. Mostanában gyakran van úgy az ember, hogy rabszolgájává válik valami fennkölt érzésnek, gon­dolatnak, mert olyasmit lát, ami fe­lülmúlja képzeletét. Ez történt velem is a „csodák csarnokában". Ennek nevezem a hatalmas gyárcsarnokot, mert ha van csoda, akker az csakis itt, a kelet-szlovákiai síkságon törté­nik. A csarnok közepén összetákolt, szűkre szabott Irodában találtam La % dislay Liptákra, a hídüzem mesterére." Magas, megtermett, korabeli férfi, nyírt szőke bajuszt, fekete svájcisap­kát, szénaszínű köpenyt visel. Már első tekintetre megnyerő, rokonszen­ves. Beszédközben ajka alig észreve­hető mosolyra húzódik, és szinte min­den szót „megrág", megfontol. Mon­datait kurtára szabja, kérdéseimre gyakran csak egy szóval felel Átvil­lan agyamon: ismerem inár ezt az embertípust. Olyan embert faggatok, aki nem szeret magáról sokat beszél­ni, Inkább másokat — munkatársakat dicsér. Most ls, amikor megkérem, mondjon valamit életéről, lesüti sze­mét, ceruzájával céltalanul firkál egy darab papíron ós mélységesen hallgat. Csak akkor szólal meg, amikor nyílik az ajtó, és belép egy fiatal, göndör­hajú suhanc. — Bemutatom Gajdoš elvtársat — mondja felvidulva — Előmunkás. Ki­váló szakember, Írjon róla Nem ilyen választ vártam, de hall­gatok a tanácsra. n eszélgetni kezdek a fiatal elő­O munkással, de neki is olyan a természete, mint mesterének. Ha kér­dezem valamiről, vállat von, széleset mosolyog, s ha közben elejt egy-két szót, hirtelen elkomorodik, mintha azt is sajnálná. Megkérdem: — Tanul? — Igen. — Hol? — Az esti ipariskolában. — Mit csinál még szabad idejében? A mesterre néz; szeme mintha kö­nyörögne, segítsen már, szóljon vala­mit. A mester olvas a szeméből, köz­beszól : — Háromszor hetente Iskolába jár ... Tagja a CSISZ üzemi bizottsá­gának, ez lefoglalja, nem nagyon futja másra idejéből. Gajdoš széttárja karját, felsóhajt: — És oda a hét. II. Mester és újító tergapadnál dolgoztam a piesoki gép­gyárban, Slabej mellett. Bizonyára hallott róla — országszerte ismert újító. Később tanoncokat neveltem. Onnan kerültem ide. A szakképzett munkás is kevés volt. Igaz, hogy jöt­tek Ostravárói hatan akik ott készül­tek fel a szakmára, de hát mi volt ez egy ilyen részlegben. A munkások többsége az ekeszarvától került Ide, s hogy úgy mondjam, néhányan még azt sem tudták, mi fán terem az acél. És gondolja el, liyen emberekkel kezdtem az acélvázak készítését. — Képzelem, mennyi gondot okoz­tak. — Volt elég baj az első hónapok­ban. Üj környezet, az emberek nem ismerték egymást, én őket és ők en­gem. Egy jelentéktelen kis eset jut eszembe, amit nem felejtek el soha. Még akkor történt, amikor csak is­merkedtem a munkásokkal és a mun­kahelyekkel. Megállok az egyik elha­gyatott nylrógép mellett, nézem — hát minden hajam szála az égnek áll. Az olló között egy vastag lemez, félig bevágva — és az olló nem mű­ködik. Megnyomom a pedált, az olló meg se mozdul. Kikapcsolom a mo­tort és éppen egy vasrúd után nézek, amikor rámkiált valaki: — Hé, haver... I Nem tudod, hol a mester? Így ismerkedtem meg az egyik se­gédmunkással. Lassan megismertem mind, meg ők is engem. S ez sokat jelent. Már a szakmában is jártasak valamennyien. — Valamennyien? — kérdem kissé kételkedve, mert hisz még egy éve sincs, hogy a nagy csarnokban meg­kezdődött a munka. — Valamennyien 1 — ismétli nyo­matékosan. — Elvégezték a szaktan­folyamot, és most már öröm velük dol­gozni. Nem hanyagolják el a tanulást most sem, többen esti iskolába jár­nak. Elhiheti, rövid idő alatt sokat változott minden. •p nyhe kifejezés — inkább azt mondanám: minden megválto­zott 1 Legelőször is az emberek. Hisz az egykori egyénileg gazdálkodó pa­raszt — ma vasmunkás és a szocia­lista brigád címért versenyző kollek­tíva tagja Olyan gyárcsarnokban dol­gozik, ahol nagy felirat hirdeti: „A szocialista műhely címért verseny­zőnk 1" Ki merne benne kételkedni, hogy Ladislav Lipták ennek a fejlődésnek nemcsak szemlélője volt? Nem, nem volt csak szemlélő I Nem azért állí­totta ide a párt. Az ideiglenes híd­üzemnek célja, feladata van, ami egy­ben a szocialista brigádok célja is: az acélvázak gyártási tervét egyen­letesen, selejtmentesen teljesíteni, hogy a vasmű szerelői fennakadás nélkül végezhessék munkájukat. Elképzelhető-e az ilyen munka szen­vedély, lelkesedés nélkül? — Alighal S mi a mester szenvedélye? Tudom Szeretnék még munkája iránt ls érdeklődni, de szinte bocsánatkérőn rám néz, fejébe biggyeszti sapkáját és az ajtó felé fordul. Egy pillanatig még tétovázik, visszatekint a mester­re, aztán így szól: — A rajzok kellenének. A mester átnyújtja neki a rajzokat, és az előmunkás elköszön. Utána né­zek, s arra gondolok, hogy ha ezzel a fiatalemberrel az utcán találkozom, sohasem tételezném fel róla, hogy már előmunkás egy ilyen ' hatalmas gyárcsarnokban. Gondolataimból a mester zökkentett ki: AZ IDEIGLENES HÍDÜZEMBEN ACÉLVÁZAKAT HEGESZTENEK. 1982. március 1B ÚJ SZÖ 5 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom