Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-11 / 41. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTIBIZOTTSÁG ANAK NAPILAPJA Bratislava, 1962. február 11. vasárnap * 30 fillér * XV. évfolyam, 41. szám Szakképzettség és brigádmozgalom Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának no­vemberi ülésén Antonín Novotný elvtárs különösképpen hangsú­lyozta : „A kommunista társada­lom alapja az emberek nagy szak­mai képzettségét igénylő munká­ja lesz. Nekünk azonban kevés ilyen dolgozónk van." Azt tartjuk — s a gyakorlat számtalan példá­val bizonyítja —, hogy a szocia­lista munkabrigádok, vagy az e címért küzdő kollektívák minden újnak, minden haladónak az út­törői. Az új, a haladó ma az, ami valamilyen módon hozzájárul a kommunista társadalom alapjai­nak lerakásához, ami már a kom­munista társadalom építését szol­gálja. Kétségtelen, hogy a dol­gozók szakmai továbbképzése és az általános műveltség növelése olyan elmaradhatatlan szükséglet, amely nélkül sem a kommunista társadalmat, sem előkészítését, alapjaínak megteremtését nem képzelhetjük el. Ha tehát a szo­cialista munkabrigádok élen akar­nak járni, akkor nem hagyhatják figyelmen kívül előrehaladásunk­nak egyik legjelentősebb tényező-' jét, a szakmai továbképzés kér­dését. Hazánkban ma már több mint 700 ezer dolgozó versenyez a szo­cialista munkabrigád címért, vagy már el is nyerte. E brigádok szá­ma most a CSKP XII. kongresszu­sa előtti nagyszabású mpzgalom­ban egyre növekszik. A brigád­mozgalomban résztvevő 34 ezer kollektíva között nehezen talál­nánk néhányat, amelynek tagjai nem tettek vállalást szakképzett­ségük növelésére. A brigádok te­hát meglátták a mozgalom lénye­gét : szocialista, tehát nagy szak­képzettséggel rendelkező, művelt emberré válni. így hát látszólag minden a leg­nagyobb rendben lenne. A dolgok mélyére nézve azonban néhány je­lentős problémára bukkanunk. Mindenekelőtt a dolgozók megfe­lelő elhelyezéséről, szakképzett­ségük érvényesítéséről van szó. Sok helyütt ugyanis az üzemveze­tőség nem értékeli kellőképpen a dolgozók igyekezetét, hogy na­gyobb szakképzettséget szerezze­nek. Igen, lehetővé teszik szá­mukra, hogy tanuljanak, megszer­vezik az esti iskolát, a techniku­mi tanfolyamot stb. De ezzel az­után befejeződik a gondoskodás. Azzal már vajmi keveset törőd­nek, hogy a nagyobb szakképzett­séggel rendelkező dolgozó na­gyobb tudásnak megfelelő beosz­tást is kapjon. Nézzük meg ezt a problémát egy konkrét példán Tüma elv­társ esztergályos és brigádvezető egyik nagy gépipari üzemünkben. Mint az brigádvezetőhöz illik, el­sőnek jelentkezett a szaktanfo­lyamra. A hetedik bérosztályból a nyolcadikba nyert képesítést. A képesítés megvolt, de munkája maradt a régi. Most már bonyo­lultabb feladatok megoldására is képes lett volna, de munkahelyén — régi, befutott alkatrészek gyár­tása — nem adódott alkalom rá, hogy újonnan szerzett tudását kamatoztassa. Olyan munkát vé­gez továbbra is, amellyel könnyű­szerrel megbirkózik a hetedik, sőt hatodik osztályba képesített esz­tergályos is. Pedig az üzem veze­tőségétől gyakran hallani: „Több nagyobb képzettségű esztergályos­ra lenne szükségünk." Valahol a figyelmetlenség, nemtörődömség, hanyagság útvesztőjében azonban gyakran elvész az egyének ügye, s a meglevő képzett munkás ki­használatlan marad. Jelentős anyagi kára van az ilyen esetek­ből az üzemnek, de még rosszabb következmény a többi dolgozókra gyakorolt hatás. Mert mivel fo­gadták Tüma elvtársat a brigád­ban? „Hát azért tanultál?" — mondták neki, és igazuk volt. Mert a közös ügynek mit sem se­gített Tüma elvtárs igyekezete, hiszen a termelés bonyolultabb, nehezebb szakaszán semmi hasz­nát nem vették annak, hogy most egy „nyolcas képzettségű" dolgo­zóval több van az üzemben. Az eredmény az lett, hogy a brigád többi tagja nem követi Tüma pél­dáját, nem tanulnak, mert, úgy­mond, semmi értelme sincs. Egy szervezési melléfogás, egy kis ha­nyagság — és. tizennégy ember­nek vették el a kedvét a tovább­tanulástól. Hazánk magyar dolgozói köré­ben a továbbképzés problémájá­nak egy különös sajátossága van: a nyelvtudás." Gyakori eset, hogy a brigád magyar tagjának szlo­vák, vagy cseh nyelvtudása ele­gendő ugyan arra, hogy megértesse magát munkatársaival, de ha arról van szó, hogy tanuljon, bonyolul­tabb, nehezebb szakmai kifejezé­sekkel birkózzék meg — nyelvi nehézségekre hivatkozva félreáll. Milyen helytelen dolog az ilyes­mi. Sok száz magyar dolgozó pél­dája tanúsítja, akik mit sem tö­rődve a nyelvi nehézségekkel, ne­kiláttak a tanulásnak és sikerrel végezték a tanfolyamot. Különös­képpen a szocialista munkabri­gádokban nem helyénvaló, ha va­laki nyelvi nehézségekre hivat­kozva, távol tartja magát a tanu­lástól. A brigád tagjai minden bi­zonnyal szívesen segítségére lesz­nek a nehézségek leküzdésében — hiszen az elvtársi segítség a brigádban természetes dolog kell hogy legyen. Most, a Kelet-Szlovákiai Vasmű építése idején különösen nagy fi­gyelmet kell fordítanunk a ma­gyar dolgozók szakmai képzésé­re. A kelet-szlovákiai kerületben, ahonnan az új óriáskohó dolgozói­nak zömét toborozzák — nagy számban vannak magyar nemzeti­ségűek. A vasmű Európa egyik legkorszerűbb üzeme lesz, s az itt dolgozók közvetlenül, a leghaté­konyabban részt vesznek a kom­munizmus alapjainak építésében. Akik Itt dolgoznak majd, éppen magas szakképzettségükkel, tudá­suk érvényesítésével járulnak hoz­zá legjobban nagy céljaik eléré­séhez. Már ma gondolni kell érré, s hazafiságuk mércéjének kell tekintenünk a továbbtanulást. Azok a szocialista munkabrigádok, ame­lyek ma a vasmű építésén dol­goznak, ne feledjék el, hogy be­lőlük nemsokára már nem építők, hanem a vasmű dolgozói lesznek, küldjék tehát tanulni tagjaikat. Sokan tanulnak már pl. az ostra­vai kohókban, de a plzeňi V. I. Lenin Művekben panaszkodnak, hogy csekély érdeklődés mutatko­zik kohászati üzemük iránt, amely szintén képesítést nyújt a Kelet­Szlovákiai Vasműben való munká­ra. A tanulás útjából minden aka­dályt el kell hárítanunk, legyen az szervezési, vagy nyelvi problé­ma. Nincs még egy olyan rend­szer a világon, amely olyan lehe­tőségeket adna a dolgozóknak, mint a szocialista rendszer. Hasz­náljuk ki ezt a lehetőséget l A köztársasági elnök üzenete a VIII. Világifjúsági Találkozóhoz (CTK) — Antonín Novotný elvtárs, köztársaságunk elnöke a VIII. Vi­lágifjúsági Találkozó nemzetközi előkészítő bizottságától levelet kapott, amelyben a bizottság ismerteti vele munkájának eszmei irányzatát és fel­kéri, küldjön üzenetet az idei találkozóra készülő fiataloknak. Köztársa­ságunk elnöke üzenetében teljes egyetértését nyilvánítja azzal, hogy a VIII. Világifjúsági Találkozó a fiatal nemzedék hatalmas manifesztá­ciója legyen a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélé­se elveinek győzelméért. Üzenetében továbbá a következőket mondja: „Népünk nagy gondot fordít az ifjúságra és fontos feladatokat bíz rá a szoicalista építésben. Ifjúságunk részt vesz a szocializmus nagy épít­kezésein és tevékenyen kiveszi ré­szét társadalmunk irányításából. Eh­hez az előfeltételeket hazánk számos fő- és szakiskoláján nyeri el. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság és ifjúsága a nemzetközi szo­lidaritás szellemében minden téren támogatja a Világifjúsági Találkozó­kat, melyek közül az elsőt 1947-ben Prágában tartották meg. Ifjúságunk a VIII. VIT-re is lelkesen készül, s részvételével hozzá akar járulni a fesztivál sikeréhez, amelyre a világ minden részéből eljönnek a fiatal emberek, hogy baráti kapcsolatokat kössenek. A találkozót igen hasznosnak tart­juk azért is, mert a különböző nem­zetek fiataljainak baráti kapcsolatai és a világproblémákról alkotott néze­tük lényegesen befolyásolja majd a holnap világát. Ma az emberiség előtt nagy táv­latok állnak, minden téren fejlődik az emberi tudás. Ahhoz, hogy a tu­domány és a technika minden ered­ményét felhasználhassák az ember és az emberiség javára, meg kell szün­tetni az elnyomást és a kizsákmá­nyolást, ki kell harcolni a szabad­ságot és a demokráciát, a békét és a szocializmust. A széles néprétege­ket és egész nemzeteket megmozga­tó haladó mozgalmak kibontakozása elősegíti, hogy az emberek százmilliói az egész világon, különösen pedig Ázsiában, Afrikában és Latin-Ameri­kában rövid idő alatt leküzdjék az évszázados elmaradottságot, az em­berietlen gyarmati kizsákmányolás örökségét.. Természetesen fennáll az az igen A PRÁGAI Cellulóz- és Papir-kutatótntézetben dolgozó szocialista mun­kabrigád a gépi-kutatórészleg dolgozóival együtt, elhatározta,, hogy a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére ű; eljárást dolgoz kl a papírhulladék jeldol­gozására. Felvételünkön Ibalról j: Otokar Vrána. František VobtnuSka, La­dislav Šedivý, a brigád vezetője, Miloslav Sýkora és František Vodička a brigád naplóját tanulmányozzák. (J. Nősek — CTK — felv.) komoly veszély, hogy az emberi el-: me és a technika vívmányaival visz­szaélve, azt az értékek és az ember­életek olyan mérvű elpusztítására használják fel, amilyenre az emberi­ség történelmében nem volt példa. Ezért az egész emberiségnek min­den erejéből harcolnia kell a háború elhárításáért, a béke, a barátság s a nemzetek közötti megértés politiká­jának érvényesítéséért. E nagy célok állnak az egész világ emberei, főként az ifjúság előtt, amely olyan időben él, amikor új vi­lág van kialakulóban, amikor az em­beriség egy része már lerakja a leg­igazságosabb társadalmi rend — a kommunizmus alapjait. Legfontosabb problémánk ma a lázas fegyverkezés beszüntetése az egész világon, az általános és teljes leszerelés kiharcolása. Hisz már ma­ga az óriási fegyverkészlet felhalmo­zása hatalmas veszélyt jelent ez em­beriségre nézve. Ezért, ha biztosak akarunk lenni abban, hogy nem lesz többé háború, nem szabad megen­gednünk, hogy fegyverek legyenek a háború viselésére. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és népe ép­pen ezért teljes mértékben támogat­ja a Szovjetuniónak a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés mellett történő általános és teljes leszereléséért ví­vott harcát. Teljes határozottsággal fel kell számolni a gyarmati rendszer ma­radványait az egész világon. Nem­csak a gyarmati rendszerről van szó, amely ma még nyíltan elnyomja az emberek millióit a világon. Ugyan­ilyen mértékben kell harcolni az im­perialista agresszorok ellen is, akik a szabadságuk és függetlenségük megszilárdításáért küzdő országok ellen törnek va'gy már harcolnak. Harcolni kell a gyarmatosítók ellen is, akik gazdasági és politikai nyo­mással a nemzeteket függőségben tartják és meggátolják szabad fej­lődésüket. Szabadság kell valameny­nyi leigázott nemzetnek. Segí­teni kell azokat a nemzeteket, ame­lyek elnyerték függetlenségüket, és szükségük van az egész világ önzet­len segítségére. Hazánk népe számára — hangzik továbbá az üzenetben, rendkívül fon­tosak a közvetlen szomszédságunk­ban lévő viszonyok. Bennünket épp­úgy, mint más olyan országokat, amelyek a múltban több ízben estek áldozatul a német agressziónak, nyugtalanít, hogy a Német Szövetsé­gi Köztársaságban gyorsan nő a re­(Folytatás a 2. oldalon) A SZOCIALISTA TÁBOR ORSZA'GAIBOL • EGY EMBER IRÁNYÍTOTTA KÖ OLAJFINOMÍTÓ Szőnyben üzembe helyezték Ma­gyarország legnagyobb, évente 1 mil­lió tonna nyersolajat íeldolgozö olaj­finomítóját. Az üzem a Szovjetunió segítségével épült és teljesen auto­matizált. Az egész termelési folya­matot egy ellenőrző központból, speciális berendezések és elektron­csöves készülékek segítségével egyet­len ember irányítja. A berendezések zömét különleges mázzal vonták be és tető nélkül he­lyezték el a szabad ég alatt. Ily módon az építkezési költségek jelen­tősen csökkentek és az építkezés időtartama is 10 hónappal lerövi­dült. (CTK) • A BOLGÁR ISKOLÁK SEGÍTSÉGE A MEZŐGAZDASÁGNAK A bolgár mezőgazdasági iskolák nagymértékben hozzá járulnak a mezőgazdasági termelés növeléséhez. Bulgáriában közel 25 ezer fiatal ta­nul 210 mezőgazdasági iskolában, i mint szakképzett traktorosok, gé­pészek, kombájnosok és mezőgazda­sági üzemvezetők hagyják el őket. A tananyagot termelési gyakorlattal bővítették, melyet szakemberek ve­zetésével a kísérleti állomásokon, a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokon és a gép- és traktor­állomásokon folytatnak. (CTK) • TANULNAK A VEGYIKOMBINÁT DOLGOZÓI. A borzesti vegylkombinátban, mely a legfontosabb alaptermékeket állít­ja elő a romániai vegyipar számára, több mint ezer munkás növeli szak­képzettségét különböző tanfolyamo­kon. 330-an esti szakiskolákat láto­gatnak, és 22-en a főiskolák levele­ző tanulói. A kombinát 50 mérnöke automatizálással foglalkozó külön­tanfolyamon vesz részt. Néhány fia­tal mérnököt a Szovjetunióba kül­dött ki az üzem. Az, hogy az alkalmazottak közül ennyien tanulnak, nem kis mérték­ben hozzájárult ahhoz, hogy a kom­binát az 1961-es tervet egy hónappal a határidő előtt teljesítette, és hogy a gyártási költségek 8 millió lejjel csökkentek. (CTK) Franciaországban növekszik a felháborodás Hétfőre általános sztrájkot hirdettek Az FKP felhívása • A rendőrök fasiszta jelszavakkal rontottak a tüntetőkre • A csütörtöki vérengzést szándékosan rendezték Párizs (ČTK) — A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága február 10-én felszólította tagjait, vegyenek részt a fasizmus veszedelme elleni általános sztrájkban, amelyet a szakszervezetek hétfőn rendeznek. Minden kommunista és köztársasági tömegesen vesz részt a hétfői sztrájkban és tüntetéseken, amelyek az egység megteremtésében és a fasisztaellenes harcban fontos szerepet játszanak. A Központi Bizottság felhívásában hangsúlyozza, hogy a dolgozók és a demokraták a fasizmus elleni harcban csupán saját erejükre és egységükre támaszkodhatnak. A párizsi dolgozók a február 8-án meggyilkolt elvtársak­nak nemzeti temetést rendeznek. Franciaország egész területén nö­vekszik a kormány brutális eljárása feletti felháborodás. További szerve­zetek csatlakoznak a számos tiltakozó ős sztrájk-akcióhoz. Párizs (ČTK) — A párizsi munka­tőzsde épületében február 9-én volt azon szakszervezetek sajtóértekezle­te, amelyek a február 8-1 fasisztaelle­nes tüntetést rendezték. Powers kegyelmet kapott Moszkva (TASZSZ) — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége megtárgyalta Francis Harry Powers amerikai repülőtiszt hozzátartozóinak kérvényét. Powerset tudvalevően el­ítélték a Szovjetunióban, mert kém­tevékenységet kísérelt meg. A Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége tekintetbe vette Powers be­ismerő vallomását és a Szovjetunió, valamint az USA közötti kapcsolatok javítására törekedve úgy döntött, hogy Francis Harry Powerst kegye­lemben részesíti és átadja az ame­rikai hatóságoknak. Eugéne Henaff, a Seine-megyei szakszervezeti szövetség főtitkára felolvasta a CGT, a CFTC katolikus szakszervezet és a Francia Diákok Nemzeti Szövetsége képviselőinek kö­zös nyilatkozatát. A nyilatkozat rá­mutat, hogy a tüntetés előestéjén a szervezők küldöttséget menesztettek a rendőrprefektushoz, hogy az akciő békés jellegéről tájékoztassák és hogy megbeszéljék vele azokat a közös in­tézkedéseket, amelyek meggátolnák a rendőrség és a tüntetők közötti ösz­szetűzést. A prefektus elutasító álláspontja azt mutatja — hangzik a nyilatkozat­ban, — hogy a vérontást szándékosan rendezték. A tüntetésnek Párizs kü­lönböző városnegyedeiben rendezett több rövid ideig tartó gyűlés jellegét kellett volna öltenie, amelynek részt­vevői nyugodtan szétoszlottak volna. Ez így is tőrtént mindenütt, ahol a rendőrség nem folyamodott erőszak­hoz. Sok helyen azonban, különösen a Beaumarchais körúton a rendőrök ab­ban a pillanatban, amikor a tünte­tők eloszlóban voltak, rárohantak a tömegre és agyba-főbe verték az em­bereket, Egyes rendőrök a „Francia Algériát'" fasiszta jelszóval rontottak a népre. A sajtóértekezleten a rendőrök ga­rázdálkodásának tanúi tettek vallo­mást. Vidal Nacquet orvos ezeket mondotta: „Már hét óra után jöttek [Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom