Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-08 / 38. szám, csütörtök

Hogy hírnevükön csorba ne essék Az utóbbi években több körülmény szól amellett, hogy a chotíni szövet­kezetesek jól gazdálkodnak. Ez nem­csak a gazdaság fejlődésében nyilvá­nul meg, hanem a tagság egyéni éle­tében is. A kölcsönös megértésből ere­dő sikerek, jó csengést adtak a szö­vetkezet hírnevének. Most ls, amikor bekopogok a szö­vetkezet irodájának ajtaján, Pákozdy elvtárs, a szövetkezet elnöke és Sza­bó Gábor ökonómus, a takarmányter­mesztés fokozásának lehetőségeit la­tolgatják. Mind a ketten bele való emberek. Ezt a tagság részéről meg­nyilvánuló őszinte bizalom is alátá­masztja. Amikor a gépek javítása kerül szó­ba, Pákozdy elvtárs készségesen tá­jékoztat. Még december elején kezdetét vet­te a munka. A 21 erőgépen kívül még A vörös zászlóért versenyeznek A szövetkezeteseket ez idén épp­úgy, mint az ipari dolgozókat, vö­rös zászló adományozásával tün­tetik ki nagyszerű gazdasági ered­ményeikért. Eddig 188 EFSZ vesz részt a vörös zászlóén folyó mun­kaversenyben és 66 kollektíva tö­rekszik a CSKP XII. kongresszusá­nak brigádja megtisztelő cím el­nyerésére. 5807 mezőgazdasági kollektíva verseng a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért, és 410 kollektíva már ki is érdemel­te a megtisztelő címet. A legjobb eredményeket a nyugat-szlovákiai kerületben érték el, ahol már 92 kollektíva nyerte el a büszke cí­met. (CTK). sok más gép vár javításra. Ezt a munkát Horváth Sándor mechanizátor irányítja. Igaz, hogy az alkatrészek beszerzése sok gondot okoz, de a gépjavítók leleményessége sok eset­ben leküzdi a felbukkanó akadályt. Már az elmúlt évben is, de ez év­ben még nagyobb lelkiismerettel fog­nak neki a munkának Szabó Gábor, Csintalan Elek, Vizik János és Szabó András mechanikusok. Jelentős mér­tékben hozzájárultak a munkálatok mielőbbi elvégzéséhez maguk a trak­torosok is. Nem kisebb dologról van sző, mint a komplex-brigádok meg­alakításáról. Ehhez pedig jó gépekre van szükség. A chotíni szövetkezetesek, az ösz­szes mezőgazdasági gépeiket házilag javítják. Amikor aziránt érdeklődöm, hogy ez mily összegű megtakarítást jelent, — Szabó elvtárs adja meg a választ. Évente két traktor generál­javítása van tervbe véve. Ha ehhez még hozzáadjuk a további gépek ja­vításának költségét, akkor ez az ösz­szeg kb. 70—80 ezer koronát tesz ki. Egy hónap rövid idő. De ez elég­nek bizonyult ahhoz, hogy a chotíni szövetkezet traktorai indulásra ké­szen álljanak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy most már minden rendben van. További feladatok vár­nak a gépjavítókra. Javításra várnak az öntözőberendezés motorjai, a fű­kaszálók, hengerek és gabonakombáj­nok. A szorgalmas kezű emberek tud­ják ezt és éppen ezért minden per­cet kihasználnak. A közelgő tavasz nem találja ké­születlenül őket. Jól felkészülnek a tavaszi nagy csatára, mert nem sze­retnék, hogy hírnevükön csorba es­sék. ANDRISKIN JÖZSEF, Komárno. A CSKP XII. KONGRESSZUSÁNAK TISZTELETÉRE Á príevidzaí szövetkezetesek új célkitűzései E Á prievidzaiakat a legjobb időben = érte a pártunk XII. kongresszusá­ig nak tiszteletére indult kötelezett­Íj ségvállalási mozgalom. £ppen évi 5 termelési tervük összeállításán = dolgoztak, és fontolóra vették, ho­E gyan gazdálkodhatnának ez idén E jobban. A terv kidolgozásához a E múlt évi gazdasági eredmények = alapos elemzése után fogtak hoz­5 zá. Az elemzés megmutatta, milyen = tartalékokkal rendelkeznek a ter­= jnelés növelésére. Oj technológia E alkalmazásával a növényi és az E állattenyésztési termelésben már E az idén 25 százalékkal is növel­hetik a munka termelékenységét, = ezáltal részben megoldhatják a E munkaerő-hiányt. Az elmúlt évben szerzett legjobb tapasztalatuk az, hogy a szövetkezet a helyesen Irányított szocialista mun­kaverseny segítségével azokat a köte­lezettségvállalásokat is teljesítette, amelyeket főként a lemaradó terme­lési szakaszok fellendítésére tettek. Az évelő takarmányfélék hozamának hektáronként négy mázsával, és a si­lókukorica hozamának 50 mázsával való növelésével jő feltételeket te­remthettek a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére. így a szövetkezet a köz­ellátás céljaira a tervezettnél 145 205 liter tejjel adhatott többet, és a tej­termelést a mezőgazdasági földterület egy hektárjára számítva az 1960. évi 241 literről 1961-ben 385 literre sike­sült növelnie. Elsősor ban a növénytermesztés színvonalát emelik Ä szövetkezetesek az elemzés alap­ján meggyőződtek arról is, hogy az idén szintén elsősorban a növényter­mesztés színvonalát kell emelni. A nö­Az elemzéssel kezdték • Vállalásaikat minél előbb teljesítik • Tizenegyezer kilogrammal több húst • Százhúszezer literrel több tejet • Tizenháromezer darabbal több tojást adnak a közellátásnak vénytermesztésben dolgozók ezt a tö­rekvésüket a CSKP XII. kongresszusá­nak tiszteletére vállalt kötelezettsé­geikben is kifejezésre juttatták. Az év folyamán részben már tavasszal is 10 hektár rétet és legelőt szán­tanak fel, amit besorolnak a vetés­forgóba. A talajelemzések alapján már a közeli napokban kidolgozzák a trágyázás! tervet, melynek alapján az egész év alatt helyesen végzik a trágyázást és a föld meszezését. Ezen­kívül más intézkedéseket is tettek a föld termőképességének növelésére. A napokban megkezdték az istállótrá­gya mindennapos kihordását a mezei trágyagödrökbe, amelyeket felelős dolgozók rendszeresen gondoznak. Tavasszal zöldtrágyázásra 15 hektáron beszántják az őszi keverékeket, ősz­szel pedig 40 hektár tarlókeveréket. A legfontosabb intézkedés azonban a gazdasági udvar melletti takarmány­vetésforgó bevezetése, amelyben több köztes terményt termelnek majd, így 50 hektár területről két termést is betakarítanak. Ezt a vetésforgót a gazdasági központ mellett még az idén tavasszal bevezetik. Beszélhetnénk még számos intéz­kedésről is, amelyeket Prievidzán a közeljövőben végrehajtanak a nö­vénytermesztés növelése érdekében. Emellett különösen örvendetes tény az, hogy kötelezettségvállalásaik nagyrészt olyan feladatokat és intéz­kedéseket tartalmaznak, amelyeket azonnal vagy a legközelebbi időszak­ban meg is valósítanak. A növény­termesztő csoport kötelezettségválla­A SAFARIKOVOI ÁLLAMI GAZDASÁG dolgozói télen sem tétlenkednek. Az istállótrágya kiszállítása mellett az évelő takarmányok műtrágyázását is elvégzik, mert azt akarják, hogy ebben az évben hektáronként legalább 10 mázsával több lóheréjük, lucernájuk teremjen, mint a múlt évben. Fel­vételünkön Hajdú Lajos traktoros munka közben. (Németh J. felvétele) lása szerint terven felül átlagosan 1,2 mázsával növeli a gabonahozamot és 10 mázsával a szénatermést a rétek minden egyes hektárján. Más mező­gazdasági termények hektárhozamai­nak növelésére is kötelezettséget vállaltak. Mi a helyzet az álla ttenyésztéssel? Az állattenyésztéssel is olyan köte­lezettségvállalások születtek, amelyek a terven felüli termelést segítik elő. Vállalásuk egyik részét már a napok ban teljesítik. Ezt az élesztős takar mányok termelésével kezdték, és rö videsen tehenenként 0,8 literrel nö vekedett a napi tejhozam. Csak ezze az egy intézkedéssel a téli etetés időszak végéig 30 000 literrel több te jet termelnek. A szemestakarmányt is gazdaságosabban használják fel a központi keverők igénybevételével. Prievidzán nagy gondot fordítanak az új technológia fejlesztésére az ál­lattenyésztési termelésben. A sertés­tenyésztésben bevezetik a nedves etetést. Mindezek az intézkedések, főként pedig a jő takarmányalap lehetővé teszi a szövetkezet dolgozóinak, hogy növeljék a mezőgazdasági termékek árutermelését. Ennek alapján kötele­zettséget vállaltak, hogy terven fe­lül 110 mázsa húst, 120 000 liter te­jet és 13 000 tojást adnak a közel­látás céljaira. Valóban nagyszerű vállalások ezek, hisz csupán tejből annyit termelnek terven felül, mint az 1960-ban közel­látásra adott mennyiség fele. A tag­ság, . hogy vállalásaik ne maradjanak csupán papíron, elfogadta azt az el­vet, hogy minden hónapban értékel­ni fogják az egyének és kollektívák teljesítményét, ellenőrzik, hogyan tartják be adott szavukat. Mindez biztosítja majd, hogy a prievidzai EFSZ pártunk XII. kongresszusának előestéjén bizonyára nagy sikereket mutathat fel. Olyan eredményeket, amelyeknek eléréséhez e napokban oly nagy lendülettel fogtak hozzá. A. M. HATÁRIDŐ ELŐTT (CTK) — A CSAD Banská Bystrica-I dolgozói a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére üzemi kötelezettségvállalást tettek, melyben elhatározták, hogy az idei év személy- és áruszállítási tervét december 21-ig teljesítik és az önkölt­ségeken az év folyamán 210 ezer ko­ronát takarítanak meg. Felajánlásukat a gépkocsikra történő árufelrakás és a lerakás nagyobb méretfi gépesítésével, a hajtóanyaggal való takarékossággal akarják valőra váltani. Az üzem dol­gozói elhatározták, hogy az utazók kí­vánságának megfelelően a Iátogatottabb kirándulási helyekre rendszeres autó­busz-közlekedést Indítanak, elsősorban ünnepnapokon. A Dunajská Stre­da-t járásban a Kostolné Kračany-i szövetkezet gépja­vítói a legjobbak közé tartoznak. Mind a traktorok, mind a munkagé­pek javításával jól haladnak. Képün­kön: Nagy Gábor is az utolsó simítá­sokat végzi a Z-50-es traktoron. (VI. Balažib felv.) A z a hír csalogatott Zelov­cére, hogy a lučeneci járásban 6Jč a legjobb kukoricatermesztők. Az ember mindig kíváncsi rá, hogyan születik a jó eredmény, milyen új­donfág, milyen különlegesség a siker titka. Addig csak ment minden a ma­ga rendjén, amíg a nyilvántartásból Péter József főkönyvelő segítségével előkerültek az adatok, hogy átlago­san 60,13 mázsa kukoricát takarítot­tak be hektáronként. Ez eddig szép. De milyen különleges módszer ered­ményezte a kiváló termést? Erre még Makó Gyuláné segédkönyvelő sem tud hirtelenében bővebb magyarázatot ad­ni. Pedig róla azt tartják (s erről a könyvek nélkül lediktált század­résznyi pontosságú adatok alapján is meggyőződhettünk], hogy ő a szö­vetkezet élő lexikona. Mégiscsak annyit árulhatott el, hogy: — Nagyon szorgalmasak a zsélyt emberek. JÖ ugyanis nem ebben a faluban látta meg először a napvilá­got.) Megkerestük a szakmabelieket. Az agronómus, Mlinárik József jól megtermett ember. Amíg a bemutat­kozás közben felmértem magasságát és szélességét, az jutott eszembe, hogy egy ilyen robusztus ember aka­ratával aligha szegül szembe bárki is a tagok ktfzül. Meg az is eszembe Jutott, hogy ha a termettel arányos a szakmai hozzáértés, akkor ... De ilyesmiről egyelőre nem beszél­hettünk, mert egy régi ismerősöm ne­vemen szólítva, nyújtotta felém ke­zét. — Páll, hát te hogyan kerülsz ide? — mondottam hirtelenében az egy­kori Modrý Kameň-i járási Nemzeti Bizottságról ismert Kissimon Pálnak, mint később kide­rült, a helybeli gé­pesített brigád ve­zetőjének, és kis­sé arcomba szök­hetett a vér, hogy mindjárt a terem­be lépéskor nem ismertem fel. Sze­rencsére azonnal válaszolt. — Tudod, a területi átszervezés .. t Csaknem három járás egyesült. Én meg egy-két helyváltoztatás után ha­zakerültem. E légedett mosoly tükröző­dött az arcán, felesleges lett volna a további kérdezősködés. Né­hány másodpercet hallgattunk, majd a kukorica több mint 60 mázsás hek­tárhozamára tereltem a szót. Az ered­ményről már az agronómus nyilatko­zott. — Sokan azt hiszik, hogy boszor­kányság, amit mi a kukoricatermesz­tésben tettünk. Én meg azt állítom, hogy az, amit azok tettek, akik 20—25 mázsát takarítottak be egy-egy hektárról. Elhallgatott, a többlek, két cso­portvezető, meg az egyik traktoros bólogattak, ö mintha csak bíztatás­nak vette volna, folytatta a gondolat­menetet. — Valamikor kisült volna a pa­rasztember szeme, ha olyan lett vol­na a kukoricája, amilyen húsz má­zsás hektárhozamhoz kell. — Pedig akkor nem volt sem mű­trágya, sem jó őszi mélyszántás — tette hozzá Kissimon Pál. — De engem a részletek érdekel­nek _ vetettem közbe. — Az, hogy milyen módszerrel művelték a kuko­ricát? — Nincs annak különleges módsze­re — magyarázta mosolyogva az ag­Kiváló kukoricatermesztők ronómus, s akkor vettem észre, hogy ez a nagydarab ember nem kevésbé jó modorú, szimpatikus, mint amilyen termetes. A részletekről így nyilat­kozott: • — Sokat olvastam már arról, hogy a mi földeinken átlagosan 35—40 má­zsa gabonát, s akár 80 mázsa kuko­ricát is el lehet érni hektáronként. Ezzel egyetértünk, hiszen 1960-ban átlag 32 mázsa árpát termeltünk, ta­valy meg a szárazság ellenére is 28 mázsát fizetett a rozs. Szóval egyet­len dűlő sem csapott be bennünket. Annyi termett rajtuk, amennyi táp­anyagot beléjük adtunk. E lmondotta hogy idejében és alaposan előkészítették a ta­lajt a kukorica alá. Az őszi mély­szántás náluk törvény. A növényápo­lás ugyanúgy. Nem történhet meg, hogy egy talpalattnyi föld ts kapá­latlan maradjon. A gyomírtószerekkel, meg a műtrágyával szintén bánni kell tudni. Végeredményben: a helyes ve­tésforgó, a megfelelő talajerő, a jó talajelőkészítés és a gondos növény­ápolás Iehhez természetesen szüksé­ges még a talajnak és a tájnak leg­megfelelőbb vetőmagfajta kiválasztá­sa) már magában kezesség a siker­hez. A következő kérdést egy korábbi megjegyzésre alapoztam. Arra, hogy a falu lakóinak fele a bányában és egyéb munkahelyeken dolgozik. — Ilyen alapos munkához elegen­dő gépre és kézi munkaerőre van szükség. Hogyan győzik erővel, ha a lakosásg fele nem a közösben keresi meg a mindennapi kenyerét? Erre már Kissi­mon Pál válaszolt. — A dolog nyitfa ott kezdődik, hogy minden lehető munkát gépesí­tünk. — Es ember is akad a traktorra? — tettem fel a kérdést. — De még mennyire! — ezt már Húszak Pista, a CS1SZ helybeli szer­vezetének elnöke mondta. Aztán ar­ról beszélt, hogy érdekesek ezek a mai fiatalok (ö maga is fiatál). Ha úgy kezdik velük: „Gyere a szövet­kezetbe dolgozni", — akkor nagyot nevetnek az agitátoron. De ha azzal hozakodik elő, hogy ember kellene egyik vagy másik géphez, mindjárt akad jelentkező. Most is 18 trakto­rosuk van a 12 géphez és tavaszig még javul az arány. — Szóval, — fejezte be Pista, — a gépek varázsa nagy, s ezt kell tudni kihasználni. Ez a fiatalok gyengéje. — Meg az erőssége — ezt már Kissimon Pali, a gépesített brigád ve­zetője mondta, de tulajdonképpen Pista ts ezt gondolta. Hiszen nem vé­letlenül szorgalmazza a komplef-brl­gád megalakítását fiatalokból. A kiváló kukoricatermesztők mód­szereiről alig tudtunk meg valamit. Annál többet arról, hogy a hozzáérté­sen kívül szív is kell ahhoz, hogy jól teremjen a föld. Es a 26 koronás munkaegységérték eléréséhez (évek óta ennyit fizetnek j nem elég csak sok kukoricát termelni, hanem min­den szakaszon jó munkát kell végez­ni. Erről beszélgettünk Filip János­sal, a szövetkezet elnökével, meg Sámson János HNB titkárral. Náluk aligha lehet különleges panasz vala­melyik termelési ágra. \ jelen mellett engem per­** sze a jövő is érdekelt. Nos, a termelési terveket illetően aligha -akad kifogásolni váló, mert ök termé­szetesnek tartják, hogy többet kell termelniök, ha jobban akarnak élni. Ennek az alapelvnek az ismerete (a íelovcei szorgalommal és a nagyfo­kú gépesítéssel) eddig még mindig elegendő volt ahhoz, hogy feladatai­kat teljesítsék, sőt a legtöbb terme­lési szakaszon túl is szárnyalják. Am nem lehetünk elégedettek azzal, hogy a szövetkezet a kulturális ala­pot mind ez ideig nem nagyon hasz­nálta fel arra, hogy kulturális téren is olyan sikerekkel dicsekedhessenek, mint a termelésben. A kulturális alap­ból eddig legfeljebb utazgattak, pedig szövetkezeti klubjuk sincsen. Az a kulturális színvonal, amelyre ma még azt mondjuk, hogy megfelel a köve­telményeknek, holnap már kevés. Hi­szen a gépesítés és automatizálás fo­kozódása, a feladatok állandó növe­kedése nemcsak megkívánja, de meg is követelt, hogy politikai, szakmai és kulturális téren is fejlődjenek a szövetkezetesek. A lučeneci járás legjobb szövetke­zetétől joggal elvárja az ember, hogy tagsága ezen a téren is hírne­vet szerez. HARASZTI GYULÄ 1962. február 8, ÜJ SZÖ 5 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom