Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-07 / 37. szám, szerda

Tanyai látogatás \c><xy5<y&cyc k u 1 r ű r r i. Nem is igazi tanya, ha jól meg­gondoljuk. Aszfaltozott országút mel­lett fek&zik, Lučenec és Fiľakovo kő­zött — ez utóbbitól mintegy két kilo­méternyire. Az autóbusz is megáll itt, ennek ellenére én az apostolok lo­ván érkezem az egykedvűen szemer­kélő esőben. Útközben nem győztem csodálkozni ezen a nemakaródzik-idő­járáson, ezen a se télen, se tavaszon. Az autóbuszmegállót jelző kerek táb­lán ellenőrzöm, hogy jó helyen já­rok-e, azután rátérek a balra kanya­rodó útra. Néhány méter után jön a sár. Az embernek kedve lenne nagy kezdő­betűvel Írni, mivelhogy ekkora sarat világéletében nem látott. Ha legalább gumicsizma lenne a lábamon! Magam­ban nevetek nagy igyekezetemen: el­végre komikus dolog, hogy míg nagy­nehezen kikerültem egy tócsát, ad­dig háromszor is sikerült bokáig meg­mártani magam a híg sárban. Sze­rencsére már itt vannak a lakóhá­zak. Összesen hat. A harmadikban lakik Kučera elvtárs. — Rosszkor jött! — vág elébe min­denfajta kérdezősködésnek a brigád­vezető felesége, egy csinos * fekete­szemű asszonyka — Rudi bement a városba ... — Mikor jön haza? Felhúzott szemöldökkel adja tud­tomra, hogy kíváncsiságomat nem elégítheti ki, mert... — ... azt ő sem igen tudja. Gyű­lésre ment. Dehát... milyen ügyben keresi? — A brigád miatt. Amint hallom, ő a vezetője. — Tudja mit, keresse meg Vonder­číkot, aki szintén tagja a kollektívá­nak. Az istállóban lesz. Meglehet, hogy már Rudi is ott van. Megfogadom a menyecske tanácsát, elköszönök s ismét nekivágok a sár­tengernek, végérvényesen lemondva arról a törekvésemről, hogy „szára­zon ússzam meg" ezt a riportot. — Vagyis kevesebb az idejük, mert helyette is dolgozniuk kell — vágok közbe. — ... mint ahogy Rudi is dolgozik helyettünk, ha valamilyen fontos ügyben, vagy betegség miatt ki kell maradnunk a munkából — szögezi le kemény hangsúllyal Plaucha elv­társ. S hogy még jobban megért­sem, hozzáfűzi: — Nem dolgozik rá egyikünk se a másikra, de kölcsönö­sen segítjük egymást. Elnézésem kéri, amiért ennyire siet. Kezet rázunk ... Ebben a pillanat­ban nyílik az ajtó, s belép Kučera Rudolf. Arcát a szél pirosra fújta, szinte tavasziasan van felöltözve: kis­kabátban, sapka nélkül, kihajtott ing­gallérral. Köszön, magára kapja munkaköpenyegét s hozzánk siet. Közben három kollégája is visszajött. — Most már beszélhetünk — szól mosolyogva Plaucha elvtárs. — Miről, miről? — érdeklődik a csoportvezető — Mindenekelőtt a munkacsoport­ról. — Arról bőven lehetne beszélni, de­hát ... hol kezdjük? — Gondolom, legjobb lesz a legele­jén... megszületett az elhatározás: „Alul­írott Kučera Rudolf, Kutliak Franti­šek, Plaucha Anton, Vonderčík Jozef és Gondáš Ján a mai napon (1961. január 1.) versenybe lépünk a szo­cialista munkabrigád címért. .Felté­telek:..." Az állami gazdaság igazgatósága, az üzemi pártbizottság örömmel fo­gadta Kučeráék kezdeményezését; a feltételeket megvitatták, jóváhagyták s a kollektíva munkájához sok sikert kívántak ... Egy év múlt el azóta. Ma már min­denki előtt nyilvánvaló, hogy a Fi­l'akovói Állami Gazdaság legjobb fejő­csoportja Egresen dolgozik. Charles Dickens, a szív írója (1812—1870) IV. III. II. Az istállóban Vonderčíkon kívül még két embert találok: Kutlikot és Plauchát. Fehér köpenyt viselnek mind a hárman. Éppen fejéshez ké­szülődnek: a fejőberendezést vizsgál­ják. Plaucha elvtárs köztük a leg­idősebb: 48 éves. Öt kérem meg, mi­előtt megkezdenék a fejést, mond­jon valamit a munkacsoportról. — Azt nem lehet — hangzik a kurta felelet. ' — Miért? — Nincs itt Kučera ... — S nélküle nem mernek beszélni? — Merünk, Miért ne mernénk? Mi­vel azonban gyűlésen van, őt is mi helyettesítjük, mint ahogy ... Amikor 1961 január elsején az eg­resi fejőcsoport tagjai elhatározták, hogy megszerzik a szocialista mun­kabrigád címet, egymásról még vaj­mi keveset tudtak. A leglényegesebb dologgal természetesen tisztában vol­tak: mind az öten szeretnek és tud­nak dolgozni — tulajdonképpen en­nek a ténynek tudatosítása adta az első impulzust. Az alakuló gyűlésen, amikor egyebek között szó esett ar­ról is: ki-ki honnan indult, milyen utat tett meg, amíg éljutott ide, szin­te meglepődtek. Mert annak ellenére, hogy mindnyájuk mögött más és más életút kanyargott vissza a múltba, néhány dologban mind az öt sors egyezett. Például a felszabadulás előtt mind az öt ember szegény volt, mint a templom egere. Bár Szlo­vákia különböző tájairól indultak ne­ki az életnek — Breznóról, Zvolen mellől, Hriftováról, Vonderčík kivéte­lével valamennyien az erdőben keres­tek megélhetést — alkalmi favágó­ként dolgoztak, nyomorogtak. Von­derčík Jozef múltja még mostohább volt. Nagygazdák, kulákok szolgája­ként tengette életét. Egy esztendeig dolgozott egy öltöny ruháért s a kosztért. S pofonokért. A keze még most is ökölbe szorul, ha eszébe jut a sok megalázás. Nos, az öt egykori szegénylegény 1961-ben, Ojév napján találkozott az üzemi klub egyik helyiségében. Ku­čera hívta mindegyiküket személye­sen. Beszélgettek, vitatkoztak — délig. Délután folytatták. Közben a nappal is elfolyt, ám este nyolcra A feltételek egyik pontja körül pa­rázs vita fejlődik ki. Ekkor már köz­tünk van Bodzássy László is, az eg­resi udvar vezetője. A szocialista munkabrigád címért versenyző fejő­csoport annak idején kötelezettséget vállalt, hogy száz tehéntől 93 borjút választ el. Nos, ezt a fejajánlást a csoport nem teljesítette. Mi lehet az oka? — Véleményem szerint — kezdi Bodzássy elvtárs — ez szorosan ösz­szefügg a felajánlás tizenkettedik pontjával, amely így szól: „Fejlesz­teni fogjuk politikai- és szakképzett­ségünket", amelynek teljesítése az évvégi kiértékelés szerint szintén nem kielégítő. Az a sajnálatos tény, hogy a múlt év folyamán huszonnégy bor­jú pusztult el egy hetes kora előtt, már magában véve elég figyelmez­tető jel: nagyobb gondot kell fordí­tanunk szakmai felkészültségünkre. — Mégis hát, mi okozta ezt a nagy­arányú elhullást? — Azt hiszem, nem ügyeltünk elég­gé a borjak szoptatására. Vagy hideg tejet kaptak, vagy vizezett tejet. Az­tán jött a bélhurut és... kész. Az okokat még nem tudtuk pontosan megállapítani. Két elpusztult borjút felküldtünk a zvoleni kutatóintézetbe, sajnos, választ még nem kaptunk ... — Egyébként — folytatja Bodzássy — ettől függetlenül, megírhatja az elvtárs, hogy a szocialista munkabri­gád címért versenyző kollektíva tag­jainak munkaerkölcse kifogástalan, büszkék vagyunk rájuk, s ha az előbb említett dologban javulás áli be, ak­kor valamennyien szívesen gratulá­lunk nekik a büszke címhez. V. Jó minőségű acélt gyártanak A Bíla Cerkev-i kohómű dolgozói a napokban csapoltak először acélt az átalakított elektromos kemencéből. Ezzel sikeresen be­fejeződött az üzem átalakításának első szakasza. Az átalakítás után az üzem elsősorban csapágyacélt fog gyártani. (J. Tachezy - ČTK, — felvétele.) S hogy mennyire igaza van Bodzás­sy elvtársnak, azt láthatjuk a követ­kezőkből : Az egresi fejőcsoport tagjai elha­tározták, hogy a tejtermelés terén négy év alatt teljesítik harmadik öt­éves tervünk feladatait. Az első év folyamán 41 644 liter tejet fejtek ter­ven felül. Az átlag tejhozam tehenen­ként 3126 liter — tehát felajánlásu­kat 120 százalékra teljesítették. Elhatározták továbbá, hogy a ta­karmányozás terén nem lépik át a tervezett költségvetést. A terv egy li­ter tej termelésére 2,44 korona érté­kű takarmányt ír elő. A csoport tag­jai ezt az összeget 2,20 koronára csök­kentették, vagyis mindössze 92 szá­zalékra merítették ki a tervezett költ­ségvetést. Munkahelyükön, magánéletükben példás magatartást tanúsítottak. Talán nem közhely, ha végezetül megállapítjuk, az egresi fejőcsoport tagjainál megvannak azok a feltéte­lek, amelyek a büszke cím elérésé­hez szükségesek. ZSELYI NAGY LAJOS Mezőgazdasági gépeket szállítunk külföldre (ČTK) — A mezőgazdasági gépeket gyártó üzemeink ez idén több mint 100 millió korona értékű árut szál­lítanak külföldre. A megrendelők, — akik 10 százalékkal több gépet ren­deltek, mint tavaly — különösen a szénaforgató gépek és a begyűjtőgé­pek iránt érdeklődnek, amelyekből a galantai Agrostroj michalovcei üze­me 7500 darabot szállít. A prostéjovi Agrostroj üzem dolgozói a Német De­mokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság és további megrende­lők számára 1950 burgonyaosztályo­zöt, 36 komlófésülő kombájnt és kü­lönféle motorrobotokat készítenek. A roudnicei gépgyárból ez idén már nemcsak különböző szántó-vető szer­számokat, hanem négysoros burgo­nyaültető gépeket és mint újdonsá­got, hozzákapcsolható kétsoros ülte­tőgépeket is küldenek külföldre. A pelhfimovi gépipari dolgozók len­betakarító gépeket, teljesen automa­tizált fejőgépeket, a jičíni Agrostroj dolgozói pedig kévekötő-aratógépe­ket, rendfelszedő préseket és egyéb gépeket készítenek kiviteli célokra. A már harminc éves korában vl­lághírű Dickensről annak ide­jén igy írtak: Csaknem hihetetlen, még eddig nagy híre és vagyona el­lenére sem támadt ellensége az an­gol Irodalomban, sőt rendkívül éles tolla is nem üldözőket, hanem csak kacagókat szerzett számára. Azóta sok új irodalmi irány született, s múlt el, de Dickensi mindig nem­csak érdeklődései, élvezettel, hanem szeretettel olvasták és olvassák mindenütt. 150 évvel ezelőtt, 1812. február 7­én született. Zárkózott fiúcska volt, falta a könyveket, s e korszak szo­morú, fanyar emlékeit idézi későbbi gyermekhősei formálásában. — Aty­ja, a kishivatalnok, az adósok börtö­nébe került. Itt a család többször meglátogatja. Majdnem minden mű­vében felbukkan ennek a börtönnek leírása. Legkitartóbb, s legeredmé­nyesebb harcai is ezen embertelen intézmény megszüntetéséért folytak. Nem tanulhatott tovább, egy cipőke­nőcsgyárban ragasztott címkéket. Meg­ismerkedett az Angliában is dívó gyermekmunkával. Apja kiszabadulá­sa után egy szörnyű magániskolá­ba kerül, amelyet később meggyő­zően jellemzett. Majd egy ügyvivő irodájában írnokoskodik s mint Bal­zac, itt szerzi tapasztalatait az üzleti és jogi csűrés-csavarás terén. Tizen­kilenc éves korában már riporter s természetesen a radikális politika híve Hivatalos útjain bámulatos megfigyelőképesége előtt feltárul a fôvároš s a vidék számtalan típusa. Látja a társadalmi életben a sok reformálni valót, s a parlamentben, a bíróságon, a hivatalokban, a feuda­lizmus csökevényeit. Első művével új műfajt teremt: a vázlatot, a szkeccset. Hírlapokban megjelenő vázlataiban a sokrétű ha­zai társadalom életét, típusait, ko­mikus egyéneit szerepelteti, humoros hangvétellel, karikírozva. Huszon­négy éves, mikor egy füzetes re­génysorozatot indít meg: a Pickwick Klubot. Az emberi természetet ta­nulmányozó klubtagok külsejét, jelle­mét, igaz művészettel torzítja, mulat­tat és közben vádolja a visszásságo­kat és a bűnöket. Persze Anglia magára ismert a Pickwick-Klub alak­jaiban, és nemcsak szórakozott raj­tuk, de a gyilkos szatírát is elvisel­te. —. Egész kis világot teremt, ko­ra, főképp a maga osztályának vilá­gát. A nagyváros írója s a ködös sötét és hideg londoni tájban a régi kis házak meghitt fényében sajátos dickensi életet élnek az emberek és az egész környezet. D ickens a száz éve uralkodó angol regényírás élvonalba lendülő folytatója. Regényeinek leg­főbb ismertető jele a szinte ember­feletti feszültségű együttérzés. Fel­fokozott részvéttel kíséri alakjai sor­sát, megsiratja, vagy harsányan ki­kacagja őket. Lobog benne a harag, az ellenszenv. Ihletője a jóság, a szánalom. Az olvasó legnemesebb érzéseihez szól, megindít és könnye­ket fakaszt. Senki sem tudta ilyen maradéktalanul szóba foglalni a sze­retet és gyűlölet, öröm és bánat szélsőséges érzésvilágát. A legele­!mibb, legáltalánosabb érzelmek hat­nak nála. A dickensi légkörben min­den tárgy él és részt vesz az- ér­zésben. Emberei utolérhetetlenül jók, vagy gonoszok. Csodálták, mert döb­benetesen tragikus és ellenállhatat­lanul nevetséges figurákat teremtett. Ezért népszerűbb a legnagyobb re­gényíróknál is. Mind a kiválasztot­tak, mind a széles tömegek kedven­ce volt. — Pályafutása a bíráló rea­lizmus idejére esik. Humora, torzító hajlama, érzelmessége, a valóság szilárd talajában gyökerezik. S még­is egy másfajta valóság ez, olyan, amilyennek Dickens látta, a gyer­mekkor meséin és elképzelésein ke­resztül. Szemében a világ sore nem osztályon, hanem elvek, a jónak S a rossznak küzdelme. Hitt a jónak, ne­hézségeket lebíró győzelmében. Hitt a nevelés erejében. Írásaiban az al­sóközéposztálybeli egyszerű ember, az elégedetlen tömeg érzése szólal meg, s mondja el, hogy mit gyöt­rődnek az iskolákban a gyermekek az ósdi módszerektől, a közönyös szülőktől, a kegyetlen tanítóktól. (Copperfield Dávid, Nickleby Miklós.) Hisz a gyermekben. Ifjú hősei az is­kola ellenére is derék emberekké nevelődnek. Szereti a gyermeket, és Twist Oliver szenvedéseinek őszinte panasza hatásosabb mint-mások izzó felkiáltásai. S mert hitt a gyermek­ben — hitt a haladásban, és a jö­vőben. Nem utópiákkal kápráztatott el, hanem rámutatott, hogyan kell a haladás útjából eltávolítani az akadályokat. Szereti az egyszerű, sze­gény embereket. Furcsa, különös vo­násokat kutató szemét inkább ők vonzzák, mint a középosztály szür­ke, szabályos élete. A szegények sok fajtáját ismeri, annál kevésbé a paraszt s a mun­kás sivár sorsát. Nyomorúságuk ábrázolásának erejével igyekszik a szenvedést okozó intézményeken vál­toztatni. A bajok gyökereit nem ke­resi, nem a társadalmi rendet akarja megdönteni, csak kinövéseit meg­nyirbálni. Ezen a határon belül vi­lágosan, költői lélekkel látja a való­ságot. S hogy nem lett igazi demok­rata, abban az 1842-ben tett ame­rikai fölolvasó körútjának élményei is részesek. Azt hitte, hogy ott egyenlőség, véleményszabadság, azaz demokrácia van. Ehelyett a pénz kérlelhetetlen hatalmával, rabszolga­tartással találkozott. Amerikai jegyze­tei, és Martin Chuzzlewit című re­génye tükrözik kiábrándulását. Szo­ciális érzésének emberi szépségét és polgári korlátait a Karácsonyi Tör­ténetek s főképp a Karácsonyi Ének jellemzik. A szeretet erejével ölelte magához a kisembert, s a szeretetből sarjadt gyűlölettel igyekezett lerom­bolni, ami annak boldogulását gá­tolta. Ilyen romboló-alkotó munkára csak nagy művész képes, |/ora Ifjúságában is ebben a szellemben írt már, de ember­öltőnyi működése alatt sokat fejlő­dött. A laza epizódokból összeszőtt csavargóregény típusból a szilárdab­ban épített életrajzi regény felé tart. A saját életét rögzítő Copperfield Dá­vid már klasszikus színvonalú, és te­remtő alkotó ösztönből fakadó mű­vészetének legértékesebb műve a Nagy Várakozások. Alakjai, főképp a mellékfigurák, halhatatlanok. A Ieg­életszerűbb érzést keltik s mégsem olyanok, mint az emberek az életben. Csak egyetlen jellegzetességük van. Dickens a sok apró megfigyelés kö­zül csupán egyet emel ki. Például a fukarságot, a kegyetlenséget s ezt homérosi módra díszítő jelzőként is­métli. A nagy realista regényíró derűlátó, bár látja az emberi gonoszságot, de az önfeláldozó szeretetet, a hűséget, a jóságot senki sem festette olyan érzékenyen, mint ő. Dickens művé­szete, eszmeisége, máig érő, mert hitt az emberben, és vallotta, hogy a jövőért érdemes küzdeni. BÄRKÁNY JENÖNÉ Hogyan készülnek a kiadóvállalatok a jubileumi évfordulókra A CSEHORSZÁGI KÖNYVKIADÓ VÁLLALATOK AZ 1962-ES ÉV FO­LYAMÁN TÖBB KÖNYVET JELENTET­NEK MEG A NEVEZETES KULTURÁ­LIS ESEMÉNYEK, MUNKÁSMOZGALMI JUBILEUMOK ÉS TÖRTÉNELMI ÉV­| FORDULOK ALKALMÁBÓL. EZZEL AZT A NEMES CÉLT AKARJÁK SZOL­GÁLNI, HOGY A KÖNYV MINDENNA­' Pl SEGÍTŐTÁRSA LEGYEN TÖMEG­POLITIKAI MUNKÁNKNAK. A csehszlovák-lengyel kapcsolatok 15 [éve című publikációval az 1947. február , 10-én megkötött csehszlovák-lengyel ba­i ráti szerződés aláírásának 15-ik évfor­dulójára emlékeznek. Két nevezetes kiadvánnyal köszöntik |majd a nemzetközi nőnapot. Kiadják a i szocializmus német úttörőjének, A. Be­beinek munkáját A nő és a szoclaliz­inus-t, továbbá a politikai kiadó gondo­zásában egy új publikációt A nők hely­zete a Csehszlovák Szocialista Köztár­saságban címmel. lift Trnka születésének ötvenedik év I fordulója alkalmából (április 2-án) >A. Hoffmeister megemlékezéseit adják ki. Április 11-én a kiszabadult politikai foglyok és a fasizmus elleni harcosok szolidaritásának napján, megjelenik a Buchenwald óva int című kiadvány. V. I. Lenin születésének évfordulója alkalmából műveihez útmutatót adnak ki. Három folyó és a Kozmasz címen ki­adják V. VanCura prózai müveit, a nagy művész halálának június l-re eső 20. évfordulója alkalmából. Két csehországi könyvkiadó is készül S. K. Neumann halála 15. évfordulójára. Kiadják a Szerelem című verses kötetét és a Harag és szeretet éneke című verssorozatábói szemelvényeket. A XVII század nagy francia filozófus írójának J. J. Rousseaunak emlékére Egy magános vándor gondolatai című munkáját adjlk ki. Szeptember kilencedikén lesz ötven éve, hogy meghalt Vrchlický nagy cseh költő. Ebből az alkalomból két verses­kötetét jelentetik meg. Októberben kiadják Aragon nagy fran­cia író születésének évfordulója alkal­mából egy regényét és irodalom-eszté­tikai gondolatait. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom havában, novemberben a könyv­kiadók több kiadványban emlékeznek meg erről a nagy történelmi esemény­ről. —rp— Öl C7ň A 1PR9. ,.h nér ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom