Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)
1962-02-22 / 52. szám, csütörtök
R övid vattakabátba bújva minden reggel kijön a kapu elé az utcára a Délről evakuált öregasszony. Didereg. Csöndesen topog nemezcsizmában. Amott jön a postáslány. Gyorsan szedi a lábát. — Nincs semmi, anyuskám ... Fog írni, bizonyosan jog... De hát képzelje csak el az ő helyzetét!... Mikor is írhatna! Hiszen háború van. Az öregasszony pedig lassan viszszakocog a házba. Az öreg házaspár egy átjárószobában lakott, amelyet takarókkal függönyöztek el. A néne egy darabig topogott a bejárat előtt, hogy lerázza nemezcsizmáiról a havat, majd lassan jelkapaszkodott a lépcsőn. Az öreg semmit sem kérdezett tőle. Negyven éve éltek együtt, nagy szeretetben. Tudta már ő lépteinek neszéről, kézmozdulatáról, mellyel a posztófüggönyt elhúzta, hogy mi van asszonyának a szívében. Az öreg zömök, széles vállú ember volt. Nyaka vörös és rövid, nagy kezét mintha szétlapították volna. Barnapiros arcszíne vasegészségről tanúskodott. A szomszédságban egy spfőr lakott. A feleségével és kétéves kislányával. A néne szívesen dajkálta Nyinocskát, dúdolgatott neki, fésülgette puha hajacskáját. Reggel az öregasszony felöltözött és kiment az utcára. Várt. E s a hó újra megcsikordult a postáslány lába alatt. — Nincs semmi, anyuskám... majd ír... Háború van ... Kinn dühöngött a február. A fagy ropogtatta a fákat. A városkában szinte megdermedt az élet. Még a lovak ts tempósabban lépkedtek az úttesten. Mélységes hallgatásba merülten álldogáltak a didergő emberek a péküzlet előtt. Már a postáslányka sem mosolygott, amint megpillantotta az öregasszonyt. Fejét lehorgasztva sietett tovább. Az öregasszony azonban várt. Várt, mint mindig, rövid vattakabátjába bújva. Egyenesen és mozdulatlanul állt, akár egy sóbálvány. De egy napon már messziről kiáltott neki a postáslány: — Anyuskám, levele van! ' Sz. Georgijevszkäja finom stílusú frónS, akinek írói egyéniségét lírai hangvétel, tömörség és meleg emberség jellemzi. A „Kii Tarasz" című regényét 1959-ben közölte folytatásukban a »Znamja« című folyóirat. Novelláját a Szovjet Hadsereg napja alkalmából közöljük. Az öregasszony mégsem szaladt elébe... Lassan emelte kezét a levél után ... A borítékon nem a lánya kezeírása volt, hanem nyomtatott betűk. — No csak! — morgott az öreg, miközben félrehúzta a takarót, és kikapta a levelet felesége kezéből. Kétségbeesett női sikoly hasított a csendbe. Csak a déli asszonyok tudnak így sírni. — Ne, ne bontsd kV. ... — zokogta az örgasszony. — FélekI... Rettenetesen félek!... Kiáltására Nyinocska anyukája szaladt be a szomszédból. Szipogva bontotta ki a levelet. A borítékból egy papírdarab esett ki. A lányuk írásával! Rövid, sűrűn teleírt oldal... Mellette újságkivágás. ... őrmester, az ő lányuk! Kitüntették „A bátorságért" érdeméremmel. — Nyugodjanak meg. Térjenek magukhoz. kedveseim! Nézzenek ide, hát 'él! — Eééél... Sokáig, nagyon sokáig fájdalmasan nézte az anya a drága sorokat, melyeket lányának keze rótt sietve ... Az apa megfogta az újságkivágást, kilépett az utcára, és elindult a gyár felé. Lába alatt muzsikált a föld. Ment, valósággal elkábulva az örömtől, melyet nem tudott visszafojtani. El! Es megkapta „A bátorságért" érdemérmet. Ahogy beért a gyárba, egyenesen az Igazgatóhoz ment, és megmutatta neki az újságkivágást. Összecsókolták, vállonveregették az öreget, az asszonyok meg körülvették. Féltékenyen nyúlt az öreg az újságkivágás után, melyet összefogdostak az idegen kezek. Négy órakor elindult a gyárból hazafelé. Korán alkonyodott. Az újságkivágást kabátja belső zsebébe rejtette, s ment mendegélt, szép csöndesen, minden sietség nélkül. De szüntelenül úgy érezte, hogy valami hiányzik, valami kell neki, valamit feltétlenül meg kell értenie — s nem tudja megérteni. Itt a villamosmegálló. A megállónál egy katona. Az öreg gondolt egyet, és odamegy hozzá. , — Katona bajtárs, ugye a frontról jön? Biztosan jobban ért hozzá. Magyarázza meg. legyen szíves... Itt van, nl... Ez az én lányom ... „A bátorságért" érdemérmet kapta. Miért adják az ilyesmit? Az éltes grúz kapitány komoly méltósággal vette ki a papírdarabot az öreg kezéből. Elolvasta, és így válaszolt: — Az ilyen érdemérmet a bátorságért adják, apám. — Köszönöm — felelte az öreg, és bandukolt tovább, hazajelé. Az utcán fiatal katona főtt szembe. Az öreg odalépett hozzá. — Katona bajtárs ... Maga jobban ért hozzá ... Miért adják, mondja, az efféle érmeket? — Háború van, apám — válaszolt sóhajtva a katona. — Katonai szolgálatért ... Az öreg lassan lépegetett, mint akl mérlegel, fontolgat valamit, és azon iparkodik, hogy meg is értse. Csikorgott a hó. A sarkon egy lány fordult be. Katonaruhás. Az egészségügyiek egyenruhájában. • • • — Ne haragudjon — szólította meg az öreg sugárzó arccal. — Maga, igaz ugyan, hogy lány, de hát mégis csak katona... Itt van, ni. Levélben kaptam ... — VA bátorságért" érdemérem? — szólt csendesen a lányka ...Ez anynyit jelent, hogy a maga lánya... hogy a maga lánya ... hős! Es csurogni kezdtek a régen víszszatartott könnyek az öreg szeméből. Végre megértette azt, amit annyira meg akart érteni. S először történt, hogy a lány, az ő gyermeke, nem kisgyerekként jelent meg előtte világos ruliácskában, vagy mint fiatal lány, gondosan fésült hajával... Mintha a rádió hangszórójából, a bemondó hangja mögül, az ő lánya lépne ki: „...az ellenség állásai... egységeink ... dicsőség fiainknak ..." Látta őt messze, a város határán túl, ott, ahol drótakadályok, lövészárkok és az ég felé törő göröngyök röpködnek, látta őt, ennek a földnek a védelmezőjét, a harcost a többi harcos között. A z öreg sokáig, nagyon sokáig követte tekintetével a távolodó leányt. Az üt kanyarulata már réges- régen elrejtette szeme elöl, de ö csak állt, és nézett utána. — A szemed! A te szépséges szemed! — mormolta öntudatlanul maga elé. Nem ismert annál gyöngédebb becéző szavakat. A felesége szaval voltak. A fagyos levegőben lélegzete forró páraként gomolygott. — A te tiszta szemed! A szépséges szemed — ismételgette az öregember, mintha áldást mormolna. Kire? A fagyra, a néptelen utcára, a kék szemű egészségügyi katonalányra, akt azt mondta az ő lányáról, hogy: „Hős". (Rövidített fordítás. Fordította: Lénárt Éva.) A ZILINAI népi művészeti iskolán művészeti szakosztályt 260 hallgató, gató, a művészi gimnasztika szakos hallgatő látogatja. A legnagyobb sik hallgatói érték el. Az UNESCO által gyermekrajzkiállításon három bronz tak. Felvételünkön: Behúň František a egyéni értékeléssel fejezi be az órát. ak négy szakosztálya van. A képzőa színművészeti szakosztályt 143 hallztályát 89 hallgató és a zeneit 679 ert a képzőművészeti szakosztály Varsóban megrendezett nemzetközi érmet és hét elismerő oklevelet kapžilinai népi művészeti iskola tanítója (CTK — Kocian felv.) AZ IFJÚSÁGI ALKOTÖVERSENY a fiatalok seregszemléje Biztatóak a kezdeti sikerek • Több mint 2500 szlovákiai együttes és 145 ezer szólista vetélkedik • Az énekkarok, zenekarok és népi tánc együttesek legjobbjai Bratislavában találkoznak • A CSKP XII. kongresszusát és a Helsinki VIT-et köszöntik a fiatalok TU ár öt hónapja folyik 1, 1 az ifjúsági alkotóverseny hatodik évfolyama. Az utóbbi hetekben az influenzajárvány kissé megzavarta a versenyt, az eddigi eredmények mégis arra engednek következni, hogy Szlovákiában ez idén sokkal több együttes és egyén fog küzdeni az ifjúság kulturális vetélkedésében, mint az előző években. A CSISZ járási bizottságain február 21-ig lehetett a versenybe Jelentkezni. Az előzetes jelentések alapján a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága megállapította, hogy az idén különösen sok a Jelentkező az üzemi és a falusi fiatalság részéről. Ez nagyon örvendetes tény. Az ifjúsági szervezet Járási bizottságainak a verseny szervezésében sikerült érdekeltté tenni a CSISZ alapszer-vezeteket. A járási versenyek előtt üzemekben és falvakon több mint 2400 helyi versenyt szerveztek, s a CSISZ alapszervezetek a legjobb kulturális együtteseket és szólistákat küldik járási versenyre. Tavaly csupán 120 előzetes vetélkedésre került sor. Szlovákiában márciusban és április elején több mint 2500 együttes és 145 ezer szólista méri össze erejét a Járási versenyeken. A kerületi vetélkedésekre májusban kerül sor. A Június 22 és Július 3-a között lebonyolításra kerülő országos verseny jelentős részét Bratislavában bonyolítják le. A zenekarok, énekkarok és népi táncegyüttesek legjobbjai az Amfiteátrumban a lakosságnak ls bemutatkoznak. A CSISZ kerületi bizottsága az alkotó versennyel egyidőben szervezi meg a már hagyományossá vált Ifjúsági napokat. Erre az alkalomra köztársaságunk különböző városaiból és falvaiből érkező 15 ezer CSISZ-tag számára gazdag kulturális és sportrendezvényeket készítenek' elő. Az alkotőversenyen résztvevő együttesek üzemi látogatáson, sétahajózáson, városnézésen, gyermekkarneválon, stb. vesznek részt. Az Ifjúság bratislavai találkozóján a fiatalság a CSKP XII. kongresszusát és a Helsinki VlIIf Világifjúsági Találkozót fogja köszönteni. (dv) Hasznos tevékenységet fejtenek ki AZ EMELVÉNYEN öt szál zenész húzza; a prímhegedűs meg a szaxofonista kocsis, az egyik harmonikás kondás, a másik tanító, a dobos fejőgulyás és András bácsi, a klarinétos, nyugdíjas juhász. A zene behízelgő angol keringőt játszott, amikor Miklós bácsi odalépett az emelvény elé... —Ne azt húzd, he — kapta el a prímás kezét s erre egy nagyon régi nótába kezdett. A zenészek átvágtak a keringőből csárdásba, s tovább agyalták a bőrt, a húrt és a sípokat. Miklós bácsi azonban elemében volt, sorravette a legrégibb nótákat, de a zenészek mindegyiket tudták, sőt amikor Miklós bácsi egy lélegzetvételnyire abbahagyta a nótázást, az öreg Juhász egy olyan nótába kezdett, amire már Miklós bácsi nem nótával válaszolt... — Játszatok, András, valamit a fiataloknak is — mondotta — de előbb egy csárdást, hadd táncoljon a magamfajta vénember ls ... Játszottak is ezután olyan csárdást, hogy a fiatalok mind kidőltek ... Bizonyos, hogy nem akármilyen eseményre gyűlt össze a lelesi EFSZ tagsága — zárszámadási ünnepségét ülte; s a szorgos munkáért kiadós muzsika jár. S mi tagadás a Kráľovský Chlmec-i Állami Gazdaság lelesi részlegének a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom klubja mellett működő agitációs csoportja kitett magáért. Az ünnepi est műsorral kezdődött... A műsor meglepő volt. ötletszerű és tarka. Hogy lehet az, hogy az állami gazdaság dolgozói, akik az együttest képezik, ilyen Jól Ismerik a szövetkezeti tagok problémáit? Hogyan szórakozik AZ ÖREG JUHASZ — Művészi-agitációs csoport vagyunk — mondotta Sádel elvtárs, a Královský Chlmec-i Szlovák Tannyelvű Középiskola tanítója, az agitációs csoport vezetője. — Mi nemcsak a lelesi földművesszövetkezet életét kísérjük figyelemmel, de mindenütt ott vagyunk, ahol dicsérni kell vagy szatirikus formában kipellengérezni a fogyatékosságokat. Ebben az esetben dicsértünk, mert az EFSZ sokat fejlődött az elmúlt gazdasági évben. A Sádel elvtárs vezette együttes 1958. február 12-én, tehát pontosan négy évvel ezelőtt alakult, Első fellépésükre az 1958-as május 1-1 ünnepségeken került sor, de még abban az évben összesen tizennyolcszor léptek fel. Kezdetben az együttesnek csak öt tagja volt, de Idővel a taglétszám, a fellépések száma is megnövekedett. Ma már negyvennyolc tagja van az együttesnek, s az 1961-es évben összesen harminchat előadást rendeztek: évfordulók, esküvők, béke- és aratóünnepségek és más alkalmakkor. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szervezeteinek Klubjai mellett működő kulturálisagitációs együttesek 1961. júliusában már harmadszor megrendezett kerületi seregszemléjén győztesként végeztek. Négyéves az együttes, s mint olyan, nem fiatal, nem idős... No, de mit szól a négy évhez a csoport művészi vezetője, Sádel tanító elvtárs? A Rim. Sobota-i járásban működő CSEMADOK helyi szervezetek a múlt évben 117 előadást tartottak, melyen 1510 hallgató vett részt, ötvenegy irodalmi estet is rendeztek. Ezek közül említést érdemel A. Zápotocký Vörös fény Kladnó felett című könyvéről rendezett vitaest Vyšné Valicén, melyen több mint százan jelentek meg. Ivan Olbracht: Anna című könyvéről öt községben rendeztek vitaestet." Hasznos tevékenységet fejtettek kl — Véleményemet azoknak szeretném elmondani, akik négy évvel ezelőtt nevettek rajtam, s kétségbe vonták kezdeményezésem sikerét... A kezdeti nehézségeket biz elképzelni is nehéz: amíg például a „c"-hang fogalmát sikerült az akkor még újdonsült „zenészek" tudatába átvinnem, hosszú esték teltek el. Most már persze egészen más a helyzet. Én nem akarom dicsérni őket, nehéz kezű emberek, hisz naponta nehéz munkát végeznek; de ki csinálja jobban a széles környéken? ... Valóban, nemes önfeláldozás egy tanítótól, aki a messzi Szepességből jött a Bodrogközre, hogy a népi kultúrát támogassa ... És a zenészek nem bánták meg, hogy négy évvel ezelőtt kötélnek álltak...? Nem volt könnyű közel negyvenéves fejjel olyan hangszeren megtanulnom, amit addig alig ismertem. — Valamikor fiatal koromban nyakaltam már én nótát hangszeren, de ez most egészen más. — Ha legalább harminc évvel hamarabb kezdhettük volna 1 Szó ami szó, a legtalálóbban Majzer András bácsi felelt meg, ha nem is hozzám intézte a szavakat ... » A ZENEKAR már jó ideje ütemesen játszott. Már vagy a hetedik csárdást húzták, pedig egyik sem volt rövid, amikor az egyik közelálló asztaltól egy „charlestonkedvelő" fiatalember odaszólt András bácsinak : — Pihenjenek már, András bácsi, hisz még messze van a reggel... I — Jöjjenek inkább hozzánk egy kicsit szórakozni. András bácsi egy pillanatra elkapta a szájától a klarinétot. — Ne búsúlj, fiam — mondotta —, nekünk ez is szórakozás. —él a kulturális együttesek is. Két körzeti kulturális ünnepélyt rendeztek Cízen és Behyncén és járási méretben pedig Hodejevon. A rendezvényeken 14 községből 130 szereplővel 20 együttes 3000 néző előtt lépett fel. Jól működnek a színjátszó együttesek is. A múlt évben 38 színjátszó együttes 52 színielőadást rendezett. A CSEMADOK tevékenységének fontos részét képezi a cigányszármazású polgárok nevelése. A cigányszármazású polgárok Gortván a „Ludas Matyi" című színdarabot, Gemeren pedig Hollý: „Kubo" című darabját mutatták be. Sajnos a szlovák nyelvtanfolyamok •nem működtek olyan jól mint szerették volna. E hibát a jövőben a járás helyi szervezetei eltávolítják és azon lesznek, hogy a szlovák nyelvtanfolyamok szebb eredménnyel dolgozzanak. Zajka Vladimír, Rím. Seč. imiiiiiMiimiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiimiiiii Peter Karvaš: Antigoné és a többiek drámájának prágai előadásán a hadnagy szerepében Otomar Krejčát láthatjuk. ÜJ SZÖ 6 * 1962. február 22.
