Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)
1962-01-12 / 11. szám, péntek
Tizenhét asszony a közért Dr. R. Rajchl és P. Hainz, a Prágai Népi Csillagvizsgáló dolgozói a Petrinen a mesterséges boldak pályájának fényképezésére alkalmas kamrát létesítettek. Az új fotokamra lényegében a repiilőkair.rák egyik fajtájának módosításából és egy időmérő berendezésből keletkezett. Megszerkesztésénél a moszkvai Asztroszovjet követelményeiből indulnak ki. Elsősorban arra törekedtek, hagy a csillagok között száguldó szputnyikok útját a másodperc ezredrészének pontosságával tudják regisztrálni. A fényképező kamra berendezése automatikusan működik, úgyhogy a mesterséges hold átrepűlésének ic' je alatt több 30X30 cm-es felvételt készíthet. A petrini Népi Csillagvizsgáló dolgozóinak segítségével hazánk összes geodetikus állomásain létesítenek ilyen Fotokamrákat és nevezetesebb népi csillagvizsgálóinkon is. Felvételünkön a petrini csillagvizsgáló megfigyelő-termében felállított masszív állványon álló fotokamra látható. (V. Lomoz — CTK — felv.J Csigás kirakodó — a vasutasok új segédeszköze (ČTK) — A Csehszlovák Államvasutak aránylag kevés billenthető teherkocsival rendelkeznek és nem felelnek meg a zárt vagonok kiürítésére' eddig használt berendezések sem. Így például aránylag kicsi a Lhoták és Franeto típusú lapátos kirakodók teljesítőképessége. A plzeňi vasútigazgatóság fejlesztési központjának dolgozói nemrég különleges kirakodót állítottak össze. A két egymás mellett futó csigacsavarral ellátott berendezés óránként csaknem 50 tonnát rakhat ki a vasúti teherkocsikból, vagyis kétszer annyit, mint az eddig használt berendezések. A szocialista társadalmi rendszer nemcsak a termelési viszonyokban hozott alapvető változást, hanem az emberek egymásközti kapcsolataiban is. Ez természetes és magától értetődő dolog, mivel a kizsákmányolás felszámolásával megszűnt a társadalom ellentétes érdekű osztálytagozódása, nincs többé anyagi alapja annak, hogy a társadalom egyes csoportjai, osztályai úgy nézzenek és tekintsenek egymásra, mint halálos ellenségek, mindenkor készen arra, hogy egymás torkának ugorjanak. Azelőtt, a kapitalizmus idején ilyen kibékíthetetlen osztályés érdekellentét állította szembe egymással a gyárost és a munkást, a földbirtokost és a cselédet, a bankárt és az adóst, egyszóval a kizsákmányolókat és klzsákmányoltakat. A kapitalizmusban ez nem is lehet másként, a kibékíthetetlen ellentétek a kapitalizmus lényegéből, a kizsákmányolásból erednek. A gyárosnak az volt — és minden gyárosnak mindig az is lesz — az érdeke, hogy munkásaival minél kevesebb bérért minél többet dolgoztasson. A gyárosnak az az érdeke, hogy a munkatermelékenységet a munkásai állandóan növeljék. viszont ugyancsak a gyáros érdekei azt kívánják, hogyha a munkatermelékenység annyira emelkedett, hogy tíz ember munkáját hét is el tudja végezni, akkor a feleslegessé vált három embert a munkából elbocsátsa, egyszerűen kirakja őket az utcára. Ezt kívánják a kizsákmányolók érdekei, mindegy, hogy gyárosról, vagy földbirtokosról van szó. A gyáros, tehát a termelő, illetve a termelőeszközök tulajdonosának az érdekei azonban azt is kívánják, hogy termékei, amelyek lehetnek közszükségleti cikkek is, minél drágábban keljenek el. M indezzel szemben mit kívánnak a munkás, a cseléd, az alkalmazott érdekei? Mit kívánnak azok érdeked akik a társadalom döntő AZ ELŐSZOBÁBAN NÉMA CSSNO FOGAD, köszönésünkre senki sem válaszol. Nincs itthon senki? A konyha nem ezt mutatta. Az asztalon tej, oaj, friss kenyér. És a visszajáró aprópénz. Valaki most térhetett haza a vásárlásból . — Itt lesz valahol a háziasszony, — fordul hozzám Jolana Šípková, a seredi nőbizottság titkárnője, — talán még alszik ... Délelőtt tíz órakor még alszik — gondoltam magamban és igyekeztem, hogy ne lássék rajtam a csodálkozás. Mint később kiderült, nem is volt min csodálkozni. Aki éjjel dolgozik, annak nappal kell aludnia. Viera Šránková, a seredi nőbizottság elnöke ugyanis reggel Két órakor ért haza a Vitana üzem éjszakai műszakjáról. Erélyes kopogásunk ébresztette fel álmából, de harag nélkül, mosolyogva jelent meg a /hálószoba ajtajában. Szívesen beszél a nőbizottság tevékenységéről. A gálantai állami gazdaság zootechnikusának 34 éves felesége, négjj gyermek anyja, 1960 óta a nőbizottság elnöke. Ekkor vette át Jolana Šípková is titkári feladatkörét. Rajtuk kívül tizenöt nő került be a bizottságba. Tervszerű munka Az asszonyok nagy lendülettel láttak munkához. Munkatervet készítettek és szétosztották egymás között a feladatokat. Abban az időben a cigánykérdést tartották a legégetőbb problémának. Frontális áttörésre készültek. Agitkettősöket szerveztek, akik kijártak a telepre, hogy a helyszínen győzzék meg az egészséges életmód előnyeiről a cigánycsaládokat. Később előadásokra hívták meg őket és nem túlzás ezt állítani, hogy munkájuknak rövidesen kézzel fogható eredménye lett. A nőbizottság munkáját a rendszeresség jellemzi. Az előre kidolgozott háromhavi munkatervet a múlt évben is pontosan betartották. Minden hónapban vitával egybekötött előadásokat rendeznek az egészségügy, a nevelés és a családjog kérdéseiről. Az előadásokat a járás legjobb szakemberei tartják és az érJteklődést mi sem bizonyítja jobban, minflwgy minden alkalommal legalább 109—120 löayi hallgatóság van jelen. A seredi nőbizuitség a csehszlovák-szovjet barátság hóíwpja folyamán is kivette részét az ünnepségek rendezéséből, többek között védnökséget Vállalt a Feltört ugar című szovjet film bemutatója felett. A forgatókönyv alapjául szolgáló Solohov regényről pedig vitaestet rendeztek. A népművelési otthonnal karöltve a barátság hónapjának befejezéséül előadást rendeztek az SZKP XXII. kongresszusának jelentőségéről. — Zúzmarás kint minden, téli álmát alusteza a természet, nálunk azonban még nincs itt a téli pihenés ideje — mondja Šránková elvtársnő. — A legtöbb asszony ugyanis vagy a Vitanában, vagy a cukorgyárban végez idénymunkát. Sok a tennivaló A tervünk kész — vág a szavába Jolana Šípková. — Január 15-ig az EFSZ-ben beszélgetünk az asszonyokkal a téli oktatás első témájáról és ebből ez alkalomból megtárgyaljuk azt is, milyen kötelezettségvállalásokat tesznek a CSKP XII. kongreszszusa tiszteletére. >, — Január 15-én megnyitjuk a hathetes varró- és kézimunkatanfolyamot, amely iránt rendkívül nagy az érdeklődés. A szabást-varrást Pásková, a népművészeti kézimunkát Stachová elvtársnő tanítja, aki Piešťanyban kapott különleges kiképzést. Már készül a tanfolyam irodalmi és politikai műsora is. Amíg az ujjak szorgalmas öltögetése nyomán a vásznon gyarapodik a minta, szórakozva bővülnek az ismeretek és a tanfolyam résztvevői nemcsak megszeretik a könyveket, hanem megszokják azt is, hogy az olvasottakról hangosan, közönség előtt számoljanak be, mondjanak véleményt. Februárban Újabb beszélgetés lesz az EFSZ női dolgozóival, amelyen már műsorra tűzik a nemzetközi nőnap megünneplésének előkészületeit is. Nem elszigetelten — Ez is valami? Hogy havonta egyszer-kétszer összejönnek? Hát csak ennyi a nőbizottság munkája? — kérdezhetné valaki. Nem kérem, nem ennyi! Van itt még egy — és más. A nőbizottság tagjai nem dolgoznak elszigetelten, hanem ott találhatók a város társadalmi életének minden területén. Šránková «lvtársnő például a helyi nemzeti bizottság mellett működő lakásbizottság elnöke, Surtová elvtársnő az egészségügyi szakbizottság tagja, Šípková a közrendvédelmi szakbizottság tagja, s így sorolhatnám fel tovább, mert mindannyian részt vesznek valamelyik szakbizottság munkájában. A nőbizottság tagjai közül hét a HNB képviselője, egy a JNB képviselője, hét polgári ellenőr, egy népbíró, stb., stb. Ezenkívül a nőbizottság 17 tagja között felosztotta a város területén lévő üzemeket, iskolákat, bölcsődéket, napközi otthonokat, óvodákat és egyéb intézményeket. Minden asszony a maga területén látogatja a rábízott munkahelyeket, elbeszélget a dolgozó nőkkel az időszerű kérdésekről, a munkahelyen előforduló problémákról és arról, miben segíthetné őket a nőbizottság. Az itt felmerült kérdésekről beszámolnak a nőbizottság ülésén és lépéseket tesznek az egyes kérések, panaszok, elintézésének érdekében. Megosztják otthon is a gondokat — Bizony az is előfordult már a múltkoriban, hogy hat meghívót hozott hétfőn a postás, s mindegyik más napra hívott gyűlésre. El is dugtam őket a lepedő alá, s minden nap csak egyet raktam ki a konyhaszekrényre. A férjem miatt — teszi hozzá elnéző mosollyal Šránková elvtársnő. — Nem mintha haragudna érte, dehát azért egy kicsit morog, hogy: „Már megint elmész este?" De mikor közeledik az indulás ideje, mégis csak kiveszi kezemből a munkát. „Na eredj, majd én megcsinálom ! Nézem azután a televíziót, te meg siess haza 1" A férj és a négy gyerek megosztja Sránková mamával a háztartás gondjait, s úgy látszik, így van ez a többi családnál is. S ez is hozzájárul ahhoz, hogy a seredi nőbizottság eredményes munkát végez 1 A járáson csak így beszélnek róluk: A seredi asszonyokat nem kell bíztatni, ők ismerik a feladatokat és egyedül jönnek a javaslattal azok megoldására. A munkából pedig egytől-egyig áldozatkészen kiveszik részüket ! SKALINA KATALIN 3 ii-'i^ff.""tm vek őfz emberek közti kapcsolatok sérthetetlen életelveivé váljanak. Azonkívül látnunk és tudnunk kell azt is, hogy az erkölcsi tényezők, a múlt csökevényeitől való megszabadulás, az új erkölcsi normák kialakítása és általánossá való tétele, olyan hatalmas erőt jelentenek és képviselnek, amelyek rohamos mértékben meggyorsíthatják elörehala-dásunkat, célkitűzéseink elérését. Miből kell kiindulnunk az emberek közti új kapcsolatok kialakításában és elmélyítésében? Elsősorban ls és legfőképpen abból, hogy mint annyi más téren, úgy e téren is erősen hatnak még a kapitalizmus csökevényei, a burzsoá erkölcs maradványai. Ez azt jelenti, hogy az új erkölcsi elvek csak a régivel, az elavulttal való kíméletlen harcban győzedelmeskedhetnék, mert tagadhatatlan tény, hogy az emberek közti kapcsolatokban is még erősen hat a régi világ erkölcse, sok emtser magatartásában megnyilvánul még a régi világ mentalitása. Miben mutatkozik meg f z a mentalitás? Leginkább az önzésben, az individualizmusban, abban, hogy csak „én", — ahogy va-lamikor mondani szokták: először is én, másodszor is én, harmadszor is én, aztán néhányszor megint én, és csak aztán jöhet a többi. Ez volt a régi világ erkölcse. De nemcsak az erkölcse, hanem maguk a körülmények ,az élet nevelte és kényszerítette az embereket sokszor arra, hogy puszta létérdekeiket védve elsősorban is önmaguk érdekeit tekintsék és védjék. És hát hiába, a régi világ erkölcséből az önzés, a „csak én" az, ami a legmakacsabbul él és hat továbbra is az emberben. A „csak én", aminek aztán igen sokféle megnyilvánulási formája lehet, az élet, az emberi tevékenység sok területén üti fel a fejét és érezteti igen káros hatását. Az önzéssel, a „csak én"-nel kapcsolatban beszélhetnénk a csörtetőkről, a könyöklőkről, akik — népiesen szólva — „nem ismernek sem embert, sem istent", ha saját érdekeikről van szó s akik mélyen meg vannak bántva, súlyosan megrövidítRétek és legelők termővé tétele fÓTK) —- A közép-szlovákiai kerület-, ben, ahol a mezőgazdasági földterületnek több mint a felén rétek és legelők terülnek el, mégpedig túlnyomórészt hegyi és hegyaljai vidéken, a szövetkezetesek e rétek és legelők gondozását belefoglalják évi termelési-pénzügyi terveikbe. Az idén több mint 130 003 hekiár rétet és legelőt hoznak rendbe, 50 trágyaleves gazdaságot létesítenek, s több mint 5000 hektár hegyi rétet trágyáznak meg. A Banská Bjsirica-i járásban levő podlavicei szövetkezetesek évi termelésipénzfigyi tervükbe több intézkedést foglaltak a nagyobb szénatermés elérése érdekében a hegyiréteken, amelyeknek területe ebben az EFSZ-ben, csaknem 400 hektárt tesz ki. 20 hektárt trágyalével fognak öntözni, s nem feledkeznek meg a hegyi legelők rendbehozásáról sem. Motoros kaszálógépekkel mintegy 100 hektár rétet kaszálnak le. RÖVIDEN Kelet-Szlovákiából •k A Kelet-Szlovákiai Vasmű egyik szerelőmestere, Stojka Mikulás, a forrasztási műveleteknél olyan újítást vezetett be, amely évi 50 ezer korona megtakarítást jelent. *• A prešovi egészségügyi dolgozók a téli szövetkezeti munkaiskola keretén belül január havában 68 előadást tartanak a higiénia alapvető tudnivalóiról. •k Svitben a Tatrasvít fiataljai a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére ez év első negyedévét a fiatal újítók negyedévének jelentették ki. A beadott újítási javaslatokkal az üzemben 200 ezer korona megtakarítást akarnak elérni. •k A solivaryi állami gazdaságban létesítették a kerület első 1200 hízósertést befogadó nagyhízlaldáját, amely „húsgyár" havonta 22 ezer kilogramm sertéshúst termel közellátásunk részére. k A bardejovi járás szövetkezeteiben 4596 szarvasmarha, ebből 2313 tehén, hiányzik a tervezett állományból. A járás 86 községében a szövetkezeti tagok terven f elüli állományt tartanak a háztáji gazdaságokban. k A Prešovi Ruhaüzemben 72 mun* kaközösség versenyez a szocialista munkabrigád címért. + A Spišská Nová Ves-i járás egyik legnagyobb szövetkezete — Spišský Štvrtok — az elmúlt évben minden termékből teljesítette eladási feladatait. 128 mázsa marhahúst, 180 mázsa sertéshúst és 35 ezer liter tejet juttatóit terven felül a közellátásnak. —ik— ve érzik magukat, ha valamely céljukat esetleg még sem érik ei. S mily irigyek, és mily mérhetetlen rosszindulat önti el őket, ha mások munkájuk révén, becsületes úton valamihez jutnak, különösen ha olyasmihez, amiről ők lemaradtak! De csörtetnek és könyökölnek nemcsak képletesen, hanem a valóságban is. Ök azok, akik a zsúfolt vonaton és autóbuszon, könyöküket mások gyomrába és oldalbordái közé vágva helyet csinálnak maguknak. Viszont ha már egyszer helyük van, akkor miattuk aztán jöhet akár egy félholt is, úgy néznek rajta keresztül, mintha levegő volna. „Gondoskodjanak magukról" — vélik az ilyen emberek, mintha bizony megrövidülnének valamivel, ha mások segítségére lennének. Udvariatlanság — térnek napirendre sokan az ilyen emberek magatartása felett, jsedig dehogy csak udvariatlanság ez. A legdurvább önzés az ilyesmi, a „csak én", ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy éljen és boldoguljon mindenki úgy, ahogy tud, miattam akár mások föl is fordulhatnak, az a fontos, hogy velem mi van. M ennyire távol áll az ilyen magatartás a kommunista erkölcstől és az ilyen ember a szocializmus emberétől. Ám, az önzésnek még számtalan más megnyilvánulásával is találkozhatunk az életben, a munkában. Beszélhetnénk az olyan emberekről, akik a munkában mindig azt keresik, hol lehet minél kevesebbet dolgozni. Igaz, hogy az ilyen magatartást lógásnak és naplopásnak is lehet minősíteni, de mindegy, az ok mégiscsak az önzés, a „csak én". Ki ne ismerné az olyan embereket, akik, bár igaz, hogy nem vonják ki magukat a munka alól, viszont csak az olyan munkát „szeretik", ami „kifizetődő", ami a legnagyobb kereseti lehetőséget biztosítja számukra. Hogy a többivel mi lesz? Hát „istenem, szemesnek áll a világ ..." És ha mindenki ilyen „szemes" lenne? Akkor aztán aki bírja, marja ...? De Hát ez volt a kapitalizmus erkölcse. Az ilyen életfelfogás, az ilyen magatartás számunkra idegen, összeegyeztethetetlen a szocialista társadalommal! Szerszámgépeink külföldi kiállításokon (CTK) — Az idén a Kovosvit vállalat dolgozói gépeiket 20 külföldi kiállításon és árumintavásáron mutatják be. Többek között Tuniszban, Szíriában, az USA-ban, Japánban és másutt. Szerszámgépeinket jelenleg a kalkuttai árumintavásáron állítjuk ki. A Sezimovo Üstí-i és a holoubkovi Kovosvit szerszámgépei világhírnek örvendenek. A gépszerkesztők a legkorszerűbb szerkezeti elemeket alkalmazták, így hidraulikus berendezéseket, távvezérlést, s a szerszámgépek termelési vonalakra is felszerelhetők. Kezelésük egyszerű, külsejük tetszetős. A sezimovöi fúrógépeket, automatikus esztergapadokat és félautomatákat, valamint a „MAS" gyártmányú gyalugépeket a világ 70 országába szállítják. Az ember az embernek barátja többségét alkotják és akik munkájuk révén minden érték megteremtői? A dolgozók érdekei a tisztességes megélhetést kívánják. És hogyan biztosítsák maguknak a tisztességes megélhetést, ha munkaadójuk, a gyáros és a földbirtokos érdekei — a minél nagyobb haszon — viszont azt kívánják, hogy munkásainak minél kisebb, minél alacsonyabb bért fizessenek? Hogyan biztosíthatják maguknak a tisztességes megélhetést, ha a megélhetéshez szükséges dolgok: az ennivaló, a ruha, a cipő, és a lakás — mert a gyáros, a földbirtokos és a háziúr érdekei így kívánják — drágák? És hát hogyan biztosíthatják maguknak nemcsak a tisztességes megélhetést, hanem puszta létüket, ha mint fölöslegessé váló munkaerőket a munkából elbocsátják? Itt és ebben a dologban csak a harc segít, harc minden fillér béremelésért, a közszükségleti cikkek árának nem a leszállításásért,— ilyen a kapitalizmusban nem lehetséges — hanem emelése ellen, — harc a kapitalisták, a kizsákmányolók ellen. A munkások, a cselédek, a részben foglalkoztatottak, az alkalmazottak a mindennapi életért verekedve harcolnak a kizsákmányolók, a gyárosok, a földbirtokosok, a bankárok, a háziurak ellen, — a kizsákmányolók — a minél nagyobb haszon érdekében — harcolnak a dolgozók ellen, bár a dolgozók munkájának kizsákmányolása által lettek azzá, amivé lettek: gazdag emberré, kizsákmányolóvá. Ellentétek és olyan kibékíthetetlen ellentétek ezek, amelyeket semmiféle osztálytársadalom — amelyben munkaadók és munkavállalók vannak — megoldani nem tud. Ezeket a kibékíthetetlen ellentéteket — felszámolva a kizsákmányoló osztályokat — csak egy új társadalmi rendszer* a szocializmus képes megoldani és megszüntetni. A szocialista társadalmi rendszer felszámolva a termelőeszközök magántulajdonát és ezzel együtt a kizsákmányoló osztályokat, megszüntette a kibékíthetetlen osztályellentétek anyagi és társadalmi alapját. Ezt követően pedig a kommunista párt vezetésével a dolgozó osztályokat, a munkásosztályt, a dolgozó parasztságot és az értelmiséget egy közös cél elérésére, a szocializmus, végső soron pedig a kommunizmus felépítésére vezeti. Ez a közös cél minden dolgozó érdeke. Az osztálynélküli társadalom megteremtése adja aztán a feltételét annak, hogy az emberek között új kapcsolatok alakuljanak ki, a kapitalizmus „aki bírja marja" társadalmi erkölcsét felváltsa a szocializmus valóban humanista társadalmi erkölcse: az ember az embernek barátja, elvtársa és testvére. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán elfogadott programban és az SZKP új szervezeti szabályzatában lefektetett erkölcsi normák, a kommunizmus építőinek erkölcsi kódexe igen nagy súlyt helyez az emberek közti baráti kapcsolatok kialakítására és elmélyítésére. A kommunizmus építőinek ezek az erkölcsi alapelvei társadalmi feladatul tűzik ki a kollektív szellem és az elvtársias, kölcsönös segítség elmélyítését, az egy mindenkiért, mindenki egyért elv érvényesítését minden téren, az emberek közti humánus kapcsolatokat és a kölcsönös megbecsülést. Az első pillantásra úgy tűnik, hogy ezek az erkölcsi alapelvek lényegében csak szentesítik a szocializmus felépítésével párhuzamosan kialakuló, emberek közti kapcsolatokat. Viszont sajnos, a valóságban nem egészen van így. Igaz ugyan, hogy ezek az erkölcsi normák szocialista társadalmunkban már nemcsak fellelhetők, hanem mindinkább uralkodóvá válnak, viszont ugyanakkor az is igaz, hogy eléggé messze járunk még attól, hogy ezek az el<U SZ0.4 * 196 2- i 3 1" 1** 12.
