Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-11 / 10. szám, csütörtök

Mi bői k eszui a szövet: SENKI SE HIGGYE, hogy a forgalomba kerülő könnyű ruhaszövetek, takarók, kásmírsálak, fehérneműés függönyanyagok tiszta gyapjúból, illetve gyapotból készülnek Fejlett vegyiparunk ma már olyan műszálat állít elő, amelynek minősége kiváló tulajdonságai folytán felülmúlja a klasszikus nyersanyagokat. Ezért az úgynevezett tiszta gyapjúszövetek jobb tartósságuk, szilárdságuk és kopásállóságuk érdekében természetes gyapjú- és viszkózaműfonál keverékéből készítik. A viszkózaszál tehát igen értékes félkészáru a textilipar számára és ezért megérdemli, hogy részletesebben foglalkozzunk vele és megismerjük előállítási módját. Ezt a műanyagot hazánkban a legnagyobb mennyiségben Prágától mintegy 4Ü kilométerre, a neratovicei Spolana nemzeti vállalat vegyiüzemben gyártják. A gyártás alapanyaga a fából készülő cellulóz, amelyet nátronlúgoldatban áztatnak, majd széndiszulfiddal kezelnek. Az így keletkezett sűrű anyagot nátronlúgban feloldják és finom furatú lemezeken átpréselik. így nyerik a tetszés szerinti vastagsági viszkózaszállakat, amelyeket a textilipar számára fonallá dolgoznak fel. A vegyi kezeléstől függ a viszkózaszálák gyapjú-, vagy gyapotszevű jellege és.a fényes, színes, vagy fénytelen szálak előállítása. MAfER ELVTÁRS, a Spolana nemzeti vállalat igazgatóhelyettese készségesen felvilágosít, hogy tulajdonképpen miért volt szükség a viszkózaszálak gyártásának oly nagyméretű fellendítésére. Már az első és második világháború idején is nagy volt a hiány a klasszikus textilnyersanyagokban : a gyapjúban és a pamutban. Ennek az oka többek között abban rejlett, hogy az egész világon nagymértékben korlátozták a gyapotültetvények területének kiterjesztését. Az emberiség állandó és gyors szaporodása az idők folyamán megkívánta, hogy a mezőgazdaságban a gyapottermelés rovására inkább élelmiszertermeléssel foglalkozzanak és ugyanezen oknál fogva a juhtenyésztésre szánt legelőket is csökkentették. Emellett egy hektár erdőterület fahozama háromszor annyi viszkózaszálat biztosít, mint ugyanazon a területen, kedvező éghajlat esetén termelhető gyapotmennyiség. Ehhez járul még, hogy a viszkózaszál előállításának az ára sokkal alacsonyabb a gyapoténál és lényegesen olfcsóbb, mint a behozott gyapjú. A viszkózaszál gyártását tehát minden iparilag fejlett államban állandóan fokozzák, hogy kielégíthessék a fogyasztóközönség egyre növekvő textiligényeit. Hazánkban hasonló a helyzet : egy lakos évi fogyasztására 12 kg textilszállal számítunk. \ Az üzem dolgozóinak ezek szerint nagy feladattal kell megküzdeniök, hogy az előírt tervet mennyiségileg és minőségileg teljesítsék. Ez azért is súlyos követelmény, mert a Spolana Üzem jelenleg munkaerőhiányban szenved. Ha a tavalyi tervet nem is teljesítették száz százalékra, minden remény megvan rá, hogy az ötéves terv végéig sikerül a viszkózaszál termelését az 1960. évihez viszonyítva száz százalékkal és a munkatermelékenységet 175 százalékkal növelni. Ezeket az eredményeket a meglevő gyártási berendezés korszerűsítésével és jobb kihasználásával, valamint az üj üzemrészlegek felépítésével kell az üzemnek elérni. Nem kétséges, hogy e nagy feladatot maradéktalanul teljesítik, mert a dolgozók munkaversenyben állnak és több kollektíva már elnyerte a szocialista munkabrigád címet. A SPOLANA ÜZEM azonban nemcsak a viszkózaszál előállításával foglalkozik. Gyártási programja igen sokoldalú. Fontos terméke a kénsáv, a sósav, a nátronlúg, a klór, az enyv, az élelmiszeriparban és fényképészetben oly fontos zselatinok, a mezőgazdasági növények védelmét szolgáló különféle vegyi anyagok, autófényesítésre szolgáló paszták, kenőcsök, lakkok és más vegyszerek. Igen fontos gyártmányuk még a cukorpótló szaharin, valamint a cukorkaiparban annyira keresett citromsav. A Spolana nemzeti vállalat keretéhen kitűnően megszervezett műszaki tanácsadószolgálat működik. Magyarázattal szolgál a fogyasztóknak a vegyi gyártmányok célszerűbb és leggazdaságosabb felhasználásának módjáról. Különösen jelentős ez a helyes növényvédelem érdekében a mezőgazdaság számára. Ezért a műszaki tanácsadószolgálat saját kísérleti szántóföldjein szerzett tapasztalatai alapján időnként részletes ismertetéseket, prospektusokat ad ki. Vegyiparunknak népgazdaságunk fejlesztésében sokoldalú és fontos küldetése van. Köztársaságunkban a vegyipar további nagyszabású fejlesztésének a harmadik ötéves terv keretében kulcsszerepe van. KARDOS MARTA Afehérhús egészségesebb A GÉPEKET SZAKMUNKÁS ELLENŐRZI Á csirkehús és a tojás ízletességük és diétikus tulajdonságaik miatt a legkeresettebb élelmiszereik közé tartoznak.' Az eddigi hagyományos termelési módszerrel mezőgazdaságunk nem képes elegendő mennyiségű baromfihúst és tojást termelni, mert e termelés túlnyomó részt még idényjellegű. A harmadik ötéves tervben szakosított baromfitenyésztő nagyüzemek építését kezdjük meg, amelyek e fogyatékosság kiküszöbölésére hivatottak. Az első ilyen központok Prága, Ostrava és Bratislava mellett már 1962-ben felépülnek. 11 millió tojás évente Az Ivánka pri Dunajiban épülő új üzem Bratislava lakosságát egész éven át ellátja majd friss baromfihússal, és tojással. Az üzemben 20 000 tojóstyúk és 50 000 vágásra* nevelt tyúk évente mintegy 11 millió tojást hoz majd. A tojás és a csirkehús termelésének jövedelmezőségét befolyásoló alapvető tényezők egyike a hasznosság, vagyis az egyes fajták öröklődő sajátosságai. Például a könnyű fajta csirke 75 napi hizlalás után körülbelül 80 dkg élősúlyt ér el s emellett 5—6 kg eleség esik a termelt hús egy kilogrammjára. A nemesített pecsenyefajta ugyanezen hizlalási idő alatt azonban átlagosan i,5 kg élősúlyt ér el, s emellett 1 kg súlygyarapodáshoz 2 kg-mal kevesebb takarmányt igényel. Automatizált termelés Ezeket a magashozamú csirkéket a szaporító farmon keltetik, amely együttműködik majd az ivánkai Baromfitenyésztés! Kutató Intézettel. A tojósfajta napos csirkéket a tojástermelő üzem kapja, a pecsenye csirkéket pedig a hizlaldában nevelik fel. A tojástermelő farmokat az ipari üzemek elve szerint szervezték meg, magas fokúan gépesítették és automatizálták a termelést. Ilyen nagyarányú baromfitenyésztő-üzem nálunk még nem működött Ablaktalan épületek A csirke-' és a tojóstyúk részleg egyenként 10 elszigetelt csarnokból álló épület lesz. Ezen épületek különlegessége, hogy nincs rajtuk ablak. A tyúkok kikelésüktől levá' gásukig nem látnak napfényt. Az ablaktalan épület jobban elszigeteli őket a külső időjárás befolyásától, és lehetővé teszi fotostimulátorok alkalmazását a tyúkok tojáshozamának növelése érdekében. Egyéb mikroklimatikus viszonyokkal együtt, valamint teljes értékű eleség alkalmazásával mesterségesen tavaszi környezetet hoznak létre, ami növeli a tojóstyúkok tojáshozamát. A tyúkok elhelyezése A tyúkok felét Ivánka pri Dunajiban rostélyon helyezik el, másik részét pedig öt csarnokban, amelyeknek egy részében mély fllmozást, másik részében rostélyt alkalmaznák. A központi tárolóból a takarmányt szállítószalagok segítségével automatikusan szállítják egészen a baromfihoz. Ugyanígy a tojás összeszedését egészen a szállításig teljesen gépesítik. A tojófészekből a tojás a szállítószalagra gurul, amely a tisztító osztályozó és csomagoló vonalra továbbítja, innen pedig ládákban az egyes elárusítóhelyekre juttatják. A bratisiavai fogyasztók télen-nyáron naponta mintegy 27 000 friss tojást kapnak majd. Vörös és kék fény A legérdekesebb a hizlalda megoldása lesz. Ezt a részleget 8 ablaktalan csarnokban helyezik el, ahol évente 240 000 csirkét nevelnek majd. Önműködő időzített villanykapcsoló váltakozva vörös és kék fényt kapcsol be a csarnokokban. Rendszeres időközökben egy órán keresztül vörös fény világít, majd, amit a csirkék nappalnak érzékelnek. További négy órán át azután kék világítás lesz, amelyet viszont sötétnek érzékelnek, de emellett a gondozóknak elég világosságot nyújt munkájukhoz. A vörös világítással egyidejűleg működésbe lépnek az etető automaták is, hogy a csirkék egy óra alatt jóllakjanak. A kék világítás mellett azután nyugodtan emészthetnek. 1963-ban átalakítják a most használaton kívül levő tehénistállót. A csirkéket itt három emeletén helyezik el s ezáltal évente további háromszázötvenezer csirke' számára nyernek helyet. Ez lehetővé teszi, hogy piacunkat hetente mintegy 14 000 tonna fehér hússal gazdagítsuk. Ez is hozzájárul majd dolgozóink étlapjának megjavításához. M. T. HERNADVÖLGYI ELLENTÉTEK Lelkiismeret és jöiö Lankás és békésen csendes, határszéli, Hernád menti táj, a szem gyönyörködve pihen meg rajta. Ilyen békés harmóniát sejt az ember a környék lakóinak életében ' is. Hiszen gazdag ez a vidék, a televénygazdag föld kamatostól visszafizeti a gondos munkát — ezt mindjárt felfedezheti a látogató a házak tornácán rudakra, kötelekre aggatott kövér kukoricacsövek láttán. Még abból is a vidék gazdagságára következtethetünk, hogy itt van a kelet-szlovákiai kerület legeredményesebben gazdálkodó szövetkezete, az országos hírű kechneci EFSZ. A jók közé tartozik a tőle délre eső mllhošfi is. Ez a község már csaknem egybeolvadt Kechneccel, ugyanúgy mint Seňa, az északi szomszéd. Azért mégiscsak három falut és szövetkezetet, méghozzá eléggé különbözőt alkotnak a szomszédok, bár már elég sokan elismerik, hogy mindenképpen csak a társadalom javára válnék, ha mielőbb egybeolvadnának. Milyen a helyzet a közel 2000 lakosú Seňán? — erre kerestük a választ. Elég csinos külsejű a falu. Košicé- röl jövet csaknem egy kilométer hosszan új házsor húzódik, melynek valamennyi háza az utóbbi 15 évben épült. Bent a régi faluban is eltűnik lassan a cselédsors nyoma. Mert cseléd volt itt 1945-ig a falu többsége a négy nagybirtokon. Mások földjén szerezték meg a betevő falatot a seSai földnélküliek. S most? Csalódással kezdődött A szövetkezet irodájában legalább 10 elismerő oklevél függ a falon. Örömmel hordozzuk tekintetünket a termelési sikereket kifejező diplomákon. Vérmes reményekkel kezdjük a beszélgetést a jelenlevő vezetőkkel. — Nem lehet nehéz egy ilyen szövetkezetet vezetni, amelyiknek falát ennyi kitüntetés díszíti — mondjuk. Csabala elvtársnak, a szövetkezet elnökének kézlegyintése azonban lelohasztja lelkesedésünket, de még jobban az, hogy az amúgy is sokat mondó mozdulatot a következő szavakkal kíséri— Jobb arról nem beszélni! — Talán csak nincs komolyabb baj a termelés körül? — érdeklődünk. — De bizony van, mégpedig jócskán — állítja Rostás Dániel könyvelő. Felsorolnak néhány konkrét adatot a gazdálkodás jelenlegi helyzetéről. Gabonából teljesítették ugyan a szerződéses eladást, de abraktakarmányuk alig maradt. Takarmányuk tavaly sem volt elég, s ezért az idén a tervezett félmillió liter tej helyett csak 250 000 litert adnak piacra, sertéshúsból pedig a 80 százalékot sem érik el. Ha meg az egy hektárra eső termelést nézzük, Seftán az állattenyésztési termékekből csak fele, a szomszédos kechnecinek. Cukorrépából 400 mázsás hektárhozamot terveztek, de csak 200 mázsát termeltek. Gabona és kukorica is sokkal kevesebb termett a tervezettnél. Természetesen pénz is csak félannyi jut, mint amennyit terveztek. Okok és okozatok A továbbiakban is sok hiba vetődik majd fel, de már ezek után is erősen ide kívánkozik a kérdés, mi az oka az eredménytelen gazdálkodásnak? Szó szót követ, s előttünk mindjobban kibontakozik, a 11-éves szövetkezet tengernyi problémája. Az elnök a bajok legnagyobbikát így sűríti egy kurta mondatba: — Egy szövetkezeti dolgozóra 13 hektár föld jut. Sebő mérnök zootechnikus kiegészíti: — Naponta 350—360 ember vonul ki a faluból. Azt is felvetik, hogy az asszonyok csak a háztájiba járnak, sőt még annak megművelését is nagyobb részben a férfira hagyják. Ugyanakkor a gép ls kevés, a meglévők is gyakran üzemképtelenek. Eszerint legkomolyabb probléma a munkaerőhiány. Hogy miért? Az elsők között alakult meg a seňai szövetkezet. Persze az indulás után, mint sok helyen másutt, itt is sok mezőgazdasági dolgozó hátat fordított a falunak. Sokkal több, mint amennyit a 2200 hektár föld megművelése nélkülözhetett volna. A biztos havi fizetés vonzotta a kis- és középparasztok jelentős részét. Talán nem merték vállalni a szövetkezeti gazdálkodásban rájuk váró egyéni felelősséget? Talán még nem nőttek olyan nagyra, hogy közösen vegyék kezükbe sorsuk, illetve gazdaságuk irányítását? Ez a falu, amelyben múltja van a kommunista mozgalomnak, ahol annyiszor szerveztek sztrájkot, bérharcot a kommunisták, ahol a régi rendszerben úgy sürgették a változást, most megtagadná önmagát? Akik hűek maradtak a faluhoz Túlzás lenne azt állítani, hogy valamennyi seftai mezőgazdasági dolgozó egyformán viszonyul a közös gazdálkodáshoz. Miközben erről formáljuk a véleményt, újra az oklevelekkel, dicsérő elismerésekkel díszített falakra fordul a tekintetünk. Ugyanis, vagy igazságtalanul foglalják itt a helyet, vagy van itt egyesek, egyes csoportok részéről hozzáértés és jó viszony a közös gazdálkodáshoz, a földhöz, a faluhoz. A környék szövetkezetesei például Seňán tanulmányozzák a ketreces tyúknevelés eredményességét. Hiszen tavaly 150 tojást termeltek minden ketrecben tar-, tott tyúktól. Igaz, hogy sok vesződ éssel járt, amíg a vezetőség, különösen pedig Sebő mérnök meggyőzte a tagságot, hogy tojatóketrecek nélkül nem lesz gazdaságos a tojástermelés. Az is igaz viszont, hogy az eredmény már nemcsak a mérnök előrelátását igazolja, hanem a gondozó jó viszonyát is az új technológiához, a közöshöz. Vagy például: A véletlen műve-e, hogy egyik évben átlag több mint 800 mázsa takarmányrépát termeltek hektáronként? Volt olyan év, amikor a košicei járás legjobbjai között voltak a hústermelésben. Máskor megint a gabonaeladásért, vagy gyapjúterme lésért kaptak. elismerést. Csakhogy mindezek csupán részeredmények. Szilárd alapokon álló gazdálkodást pedig csak úgy lehet teremteni, ha mindig és minden termelési szakaszon becsüle tei helytállnak a tagok. Természetesen a részeredmények is bizonyítanak valamit. Azt, hogy tudnak, és egyes esetekben akarnak is jó munkát végezni a szövetkezetesek. De hányszor beszéltek velük a feladatokról, a közös és egyéni problémákról emberi közelségből a falu és a járás vezetői? Hány esetben tuda-. s tosították a tagsággal azt a társadalmi felelősséget, melyet megváltozott életünk állampolgári felelősségként ró rájuk? A hibák gyökerének kutatása közben a szövetkezet vezetősége a bajok egyik főokát abban látta, hogy a tagok nagyobb része rosszul viszonyul a közöshöz. Erre néhány konkrét példa; a közelmúltban az egyik tehéngondozó eltörte egy tehén derekát. Pár héttel ezelőtt az állatgondozók egyszerűen otthagyták a munkát, a vezetőség etette és senki sem fejte egy napig a teheneket. Hetven hektárnyi területen lábon puhította a kukoricaszárat a decemberi hó. így persze sokkal kevesebb a takarmány, s az őszi mélyszántásra váró területből ls tavaszra maradt legalább 270 hektár. Azt is a tagság rovására írja a falu vezetősége, hogy a többségnek még mindig olyan a viszonya a közöshöz, mint valamikor a nagybirtokon volt. Munkába szólításkor legtöbben ezzel kezdik: — Mit adtok, ha elvégezzük a munkát? Vagy ilyesmit hango'ztatnak. — Régen is dirigáltak, most is et a sorsunk. Tagadhatatlan, hogy az ilyen esetek még gyakoriak. Sőt az sem ritka, hogy egyik-másik tag kezéhez „hozzátapad" a közös tulajdonból valami. S a lopásokkal is gyengített közös gazdaság nem tarthat lépést azzal, amelyikben a tagok a közös erősítésében keresik až egyéni boldogulást. Nem érthetünk azonban egyet az olyan érveléssel, hogy a volt cselédek viszonya a gazdálkodáshoz megváltozhatatlan. Nem adhatunk helyet az olyan nézeteknek, hogy A Ű] SZÚ 60 * 1962. január 10.