Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-25 / 24. szám, csütörtök

\miről bejiélhi keli Felelés emberek felelőtlen ígéretei Uncle Sam Afrikában Anglia, Franciaország és más gyarmattartó hatalmak lázas igyekezete ellenére újabban az USA játssza a főszerepet Afrikában. Az USA határozott szándéka, hogy hatalmába keríti a régi Imperialista birodalmak örökségét és saját érdekeit fogja érvényesíteni Afrikában. Az Egyesült Államok katonai támaszpontok építésével, gazdasági behatolással, politikai nyomással és a propaganda-eszközök széleskörű felhasználásával szállja meg Afrika minden szegletét. Pazarul »fS] ikSJ berendezett tájékoztató központokat létesít, tucatszámra bocsát ki propagandakiadványokat, díjtalan moziműsorokat rendez, magas ösztöndíjat és fizetést ad azoknak az afrikaiaknak, akik hajlandók vállalni „ez amerikai életmód" úttörőinek szerepét. Az amerikai imperialisták kihasználják azt a körülményt, hogy az Egyesült Államok nem volt kimondottan gyarmati ura valamelyik afrikai területnek, s ezért látszólagos „gyarmatellenességüket" hangoztatják. így remélik kiszorítani a régi gyarmattartó hatalmakat, különösen Angliát és Franciaországot, így akarják kiterjeszteni befolyásukat a volt gyarmatbirodalmak területein. Ám kevés afrikai hiszi el, hogy a WallStreetet és Washingtont valóban! önzetlen alturista szándékok vezérlik. Az Afrikalak átlátnak a" szitán, mert az amerikai lapok és politikusok elég gyakran elszólják magukat, hogy milyen aljas politikai és gazdasági célokat követnek Afrikában. Az Egyesült Államok afrikai behatolásában komoly szerepet játszanak az amerikai szakszervezetek. Nixon, volt amerikai alelnök, 1957 elején rövid afrikai útjáról hazatérve írásban számolt be Eisenhower elnöknek. Kiemelte azt a szerepet, amelyet az amerikai szakszervezetek játszhatnának Afrikában az amerikai külügyminisztérium politikájának megvalósításában. Az USA politikai és kereskedelmi köreinek tekintélyes személyiségei jól látják, milyen fontos szerepet töltenek be az afrikai szakszervezetek a nemzeti függetlenségi harcban, és vitathatatlanul gátolják az USA neokolonialísta céljainak elérését így tehát az amerikai politika egyik döntő fontosságú kérdése, hogyan állítsák az USA oldalára az afrikai szakszervezeti vezetőket. D. Williams, az amerikai külügyminiszter afrikai tanácsadója egyszer ilyen kijelentést tett: „Sok szó esett a szakszervezetek vezető szerepéről az afrikai függetlenségi mozgalmakban, valamint az érett ^s felelősségérzettől áthatott szakszervezetek jelentőségéről egy szilárd jogrend létrehozásában. Ebből kifolyólag az afrikai fejlesztési programok kidolgozásakor elsőrendő kérdésnek kell tekinteni a szakszervezeti vezetők képzését... A külügyminisztérium sok afrikai szakszervezeti személyiséget és munkaügyekkel foglalkozó kormánytisztviselőt hívott meg az USA-ba, hogy gyakorlatilag tanulmányozhassák ezeket a kérdéseket..." Ilyen körmönfont módszerekkel remélik az amerikai imperialisták kiszorítani a régi gyarmattartókat, hogy az „antikolonializmus" zászlaja alatt megvalósítsák egyeduralmukat Afrikában. Horná Potôňból, a kilencéves iskola igazgatójától, Molnár Géza elvtárstól kaptunk levelet, aki beszámol arról, hogy községük 1960-ban új iskolát kapott, de az építkezés fogyatékosságai miatt a kilenc tanterem közül négyben még most sem taníthatnak. BEVEZETŐBEN MEG KEH MONDANUNK, hogy az említett iskola ügyével nem először foglalkozunk lapunk hasábjain. 1960. augusztus 20-án a kollaudációs bizottság átvette az új iskolaépületet — természetesen a hibákkal együtt, — amelyeknek kijavítására az építkezési vállalat meghatározott határidőn belül kötelezte magát. A kitűzött határidő régen letelt, amikor 1960 késő őszén ellátogattunk az iskolába. A falban olyan repedést is találtunk, hogy egyik helyiségből a másikba a kezünket is átdughattuk. Ezt az illetékesek azzal magyarázták, hogy az épület helyén árok húzódott és a frissen hányt föld most lesüllyedt a ráépített fallal együtt. Ez okozta a repedéseket. A magyarázatot ugyan megkaptuk, csak máig sem tudjuk, az építkezésért felelős dolgozókat valóban felelősségre vonták-e hanyag munkájukért? A repedéseket közben kijavították. Ám nem sikerült megjavítani a parkettet. Pedig már jónéhányszor ezt is javították. De javították ám I Molnár Géza igazgató elvtárs szaval szerint már az épület átadása előtt világos volt, hogy az újfajta, ún. mozaikparkett nem válik be. Hisz az átadás előtt ötször egymás után szorult javításra, hogy legalább addig kitartson, amíg az átvevő bizottság a helyszínen tartózkodik. Molnár elvtárs, a HNB képviselője, és tudomása van arról, hogy a nemzeti bizottság a mozaik-parkettet kezdettől fogva ellenezte. A beruházó az épületet ennek ellenére ls átvette. ' S amint a tények is bizonyítják, a nemzeti bizottság aggályai nem voltak alaptalanok. A DUNAJSKÁ STREDA-I ÉPÍTKEZÉSI VÁLLALAT, ha késve is, a hibákat kijavította. Ezt tanúsítja a járási beruházó 1961. június 12-én keltezett igazolása. Hogy a határidőket az építkezési vállalat nem tartotta be, arról tanúskodnak az akták közt meglelhető számlák is. Az egyik 7000 korona, a másik 11645 korona öszszeg átutalását Igazolja a határidők be nem tartásáért kiszabott pönálé címén. De mihaszna 1 A kijavított hibák helyébe újabbak keletkeztek. A néhányszor lerakott parkett újra csak felvált. 1961. augusztus 23-án, — tehát egy évvel és három nappal az új épület átadása után — újabb jegyzőkönyv megírására és aláírására jöttek össze az illetékesek. Nehéz lenne megállapítani, hányadszor 1 S itt az építkezési vállalat 1961. október 30-ig kötelezte magát (ki tudja hányadszor!) a hibák végleges eltávolítására. A jegyzőkönyv azt is leszögezi, hogy amennyiben a vállalat nem tartaná be a feltüntetett határidőt, a 69/58-as számú törvény 170. paragrafusa értelmében a beruházó pönálét követelhet. Ezt aláírásával igazolta a vállalat igazgatója és még néhány felelős személyiség. Az eredmény? A vállalat az időpontot nem tartotta be. Más feladatok sürgősségére és fontosságára hivatkozva újabb határidőt kértek — mégpedig az év végéig. Závodský Jozef elvtárs a karácsonyi ünnepek előtt egy telefonbeszélgetés alkalmával Ígéretet tett Molnár igazgató elvtársnak, hogy a parkettet karácsony és újév között egész biztosan lerakják. A két hónapijai meghosszabbított határidő sem volt elegendő. Nem maradt más hátra, mint újra ígérni Majd talán a félévi szünetben ... TALÁN? FELELŐS EMBEREK ÍGÉRGETHETNEK ILYEN FELELŐTLENÜL? Nem elég, hogy felelőtlen munkájukkal már eddig is alapos károkat okoztak társadalmunknak? Mert okoztak! Iskolában kísérleteznek újfajta parkett bevezetésével, amelyet azelőtt sehol nem próbáltak ki. Mert ha kipróbálták volna, most nem kísérleteznének ki tudja hányféle ragasztóval. Ha csak azt vesszük figyelembe, hány bizottság szállt ki felelős emberekből a hibák megállapítására és hány órát dolgoztak le azok eltávolításán, bizonyára furcsa számokat kapnánk. S a hibák ennek ellenére is fennállnak. A gyerekek pedig kilenc osztály helyett csak ötben tanulhatnak, mert négy tanterem közel két évvel az épület átadása után is használhatatlan. Mit mond erre az építkezési vállalat Dunajská Stredán? Mikuláš Anton elvtárs, a vállalat vezetője mosolyogva fogad. — Az a helyzet, hogy az eltelt határidő óta (tehát 1961. október 30-tól) a vállalat napi 500 korona pönálét fizet a határidő be nem tartásáért. Látja, és ennek ellenére sem tudjuk megcsinálni... Pedig sok pénzünkbe kerül 1 Dehát január első felében folyik a múlt év utolsó negyedének hajrája. Higyje el, nem tétlenkedünk... EZT NEM ÁLLÍTJA SENKI. DE MI VAN AZ ÍGÉRETEKKEL? Azokat ls el lehet intézni egy kedves mosolylyal? Meg napi 500 korona pönáléval? Hisz ez két hónap alatt nem kevesebb, mint 30 000 koronát tesz kii Ki fizeti ezt a sok pénzt? — A helyzet egészen furcsa, — mondja Mikuláš Anton elvtárs. — Az iskola épületéért mi vagyunk a felelősek. De a szerelő munkálatokat a trnavai szerelési vállalat (Montážné stavby) végzi. A pénzbírság ís őket terheli... Mi nem tehetünk semmit. Ez tehát annyit Jelent, hogy az építkezési vállalat nem is adhat kötelező ígéretet. Hisz az ígéret beváltása nem tőlük függ. — Mi mindent elkövettünk, — mosolyog újra Mikuláš Anton elvtárs. Valóban így áll a helyzet? A LEVELEZÉS MÁST ÁRUL EL. Az építkezési vállalat csak 1961. december 20-án közölte levélben a trnavai szerelési vállalattal, hogy a parkettlerakáshoz szükséges betonozási munkálatokat a szóban forgó Iskolában elvégezte, és kéri a parkettezők kiküldését. A munkálatok bevégzésének határideje pedig már október 30án lejárt! Nem, az elvtársak korántsem tettek meg mindent az ígéretek beváltása érdekében. Ha megtettek volna, most nem lenne szükség e cikk megírására sem. Milyen hatással lehetnek az új Iskola körüli bonyodalmak a fiatalokra, diákokra? A felelőtlenséget állítjuk elibük példaként? Mert az építkezésen csak a felelőtlenség miatt keletkezhettek hibák. S amikor ezek kiküszöböléséről van szó, akkor a felelős tisztséget viselő elvtársak újra csak felelőtlen ígéreteket tesznek, s nem is tartják kötelességüknek azok betartását. ILYEN PÉLDAADÁSBÖL NEM KÉRÜNK! NEM KÉRÜNK ÉS VISSZAUTASÍTJUK, MERT EZ FIATALJAINK ÉLETSZEMLÉLETÉNEK KIALAKÍTÁSÁRA ROMBOLÖLAG, KÁROSAN HAT. ZSILKA LÁSZLÓ A ZNOJMÖI KONZERVGYÁR DOLGOZÓI bekapcsolódtak „A CSKP XII. kongresszusának üzeme" versenybe. Kötelezettséget vállaltak, hogy 1962ben terven jelül 650 ezer korona értékben adnak konzervált zöldséget a dolgozóknak. N

YUGAT-BERLINBEN az utóbbi időben újból „kísért" az a szikár, alacsony termetű, hatvan éven jóval felüli férfi, aki a háború utáni években ugyanott makacsul harcolt a békés megegyezés ellen. Azután szerepet cserélt: Kennedy elnök személyes megbízottjaként mint „békéltető" futár utazgatott Európa és Amerika között. Csakhogy nem a világbéke, nem a Kelet és Nyugat, hanem maguk a nyugati nagyhatalmak közötti ellentétek elsimítása érdekében. Hogy mennyire sikerült vagy nem sikerült az egyes tőkés államok öncélú érdekeit összehangolnia, elválik a jövőben. Ehelyütt csupán mister Luclus Dullgnon Clay, szolgálaton kívüli amerikai tábornok régebbi és jelenlegi németországi működését akarjuk vázolni. Clayről régebben úgy nyilatkozott egy angol újságíró, hogy Keep smiling-je, vagyis állandó derűlátó mosolya „nem őszinte, csak erőltetett, külső máz". Ha az egykori generális nem ls büszkélkedhet katonai hőstettekkel, annál mozgalmasabb politikai tevékenységre pillanthat vissza. Ezzel persze távolról sem akarjuk lekicsinyelni az amerikai hadtáp-utánpóltás körül szerzett hervadhatatlan érdemeit. Ebbeli elfoglaltsága és nélkülözhetetlensége folytán nem ls volt alkalma arra, hogy szemtől szembe nézzen a háború borzalmaival, nem hallotta sebesült honfitársainak halálhörgését, Minden ellenkező híreszteléssel szemben abban sem vétkes, hogy szűkebb hazájául pont Georgiát szemelte ki a végzet és hogy az USÁ-nak ezen déli államát a faji megkülönböztetés fellegváraként, a négerlincselés „védett területe"-ként Ismerik az egész világon. A hitleri Németország letiprása után Clay tábornokot, az amerikaiak által megszállt övezet katonai parancsnokává nevezték ki, ahol négy éven át, serényen munkálkodott. Anynylra serényen, hogy a felettesel által kitűzött denacifikálási idő leteltéig valóságos „csodát" művelt: Nyugat-Németországra csakugyan nem lehetett ráismerni 1 Aki történetesen nem volt náci a háború alatt, azzá lett a német fegyverletétel után, a Clay-féle „átképző tanfolyam sikeres A békés megegyezés esküdt ellenségei: A potsdami egyezmények kijátszásától a nyugat-berlini provokációig befejeztével". Sok tízezer amerikai katonának azért kellett elvéreznie a belgiumi, hollandiai és nyugat-németországi harctereken, azért kellett kínhalált halnia a náci koncentrációs táborokban, hogy hóhéraikat saját honfitársuk, az ugyancsak amerikai Clay úr ismét nyeregbe segítse. Az amerikai zónaparancsnok többek között egyszerűen megtiltotta a potsdami egyezmény 41. cikkelyében foglalt Intézkedések foganatosítását: a nyugat-németországi bánya- és acélmüvek, a vasutak és pénzintézetek államosítását. Ugyancsak 1946-ban meghiúsította a ruhr-vldéki nehézipar szocializálását. Főparancsnokl minőségében 1948-ban ráparancsolt Bronsonra, a dekartelllzálő bizottság amerikai vezetőjére, szüntesse be azonnal a monopóliumok szétzüllesztését és a trösztök feloszlatását céiző lépéseket. Keresztülvitte Hitler pénzügyminiszterének, Schacht háborús bűnösnek azonnali szabadon bocsátását, visszahelyezte korábbi jogaiba Thyssen acélmágnást és gondoskodott rőla, hogy a fojtó- és mérgesgázokat gyártó I. G. Farben Industrie üzem zavartalanul folytathassa tömegpusztító hadianyagtermelését. Clayjel ugyanis nemcsak az amerikai vezérkar rendelkezett, a General Motors, a Newman-féle bányavállalat és a Continental Can, Company nevű konzervgyár ls „kenyéradói" közé tartoztak. Ha nem is tudta megakadályozni a foglyokat élve boncoló, bestiális SSorvosok elítélését, kiharcolta büntetésük lényeges leszállítását. Amikor például egy amerikai katonai bíróság halálra ítélte a buchenwaldi nőstényfenevadat, aki halomra gyilkoltatta a tetovált foglyokat, hogy lámpaernyőt készíttessen magának bőrükből, megint Clay volt az, aki közbelépett: ilse Koch „véletlenül" teherbe esett egy amerikai fegyőrtől, mire a gavalléros jenki négyévi börtönbüntetésre változtatta a halálos ítéletet. Ezekkel az „Irgalmas cselekedetekkel" csak felbátorította és további háborús uszításra -ősziökélt

e az Oberländereket, Globkékat és hasonszőrű embervadász-cimboráikat a denaclfikálással megbízott „vajszívű" generális. Ugyancsak 1948-ban ezeket írta Clay feljegyzéseiben: Aggodalommal töltött el az a veszély, hogy a szovjet küldöttek esetleg elfogadták az egységes német kormány alakítására Irányuló feltételeinket... és megkönnyebbültem, amikor erre nem került sori Bizalmasai körében pedig nemegyszer kijelentette, hogy: „Második Pearl Harbour-t rendezünk Berlinben!" Clay volt különben a berlini korridor fölött létesített amerikai légihíd „feltalálója", amellyel akkoriban sokkal több visszaélés történt, mint amilyen „fontos rendeltetést" igyekeztek neki az amerikaiak tulajdonítani. Amilyen lelkesen támogatta és Istápolta magának Nyugat-Németországnak újrafasizálását az amerikai kormányzó, éppolyan jelentős mértékben szolgálta bujtogató törekvéseit az általa szervezett légihíd, amelynek segítségével csak úgy özönlöttek Berlinbe a régi és új fasiszták, a demokratikus szektorba átcsempészendő revansisták, szabotőrök, kémek és diverzánsok. A harcias generális közben nem szűnt meg „szovjet háborús készülődésekről" koholt rémhírekkel traktálni a washingtoni vezérkart. De miután az általa hőn óhajtott fegyveres öszszecsapás csak nem akart megtörténni, az akkori amerikai kormány végül is kénytelen volt őt visszahívni, idő előtt nyugállományba helyezni és kárpótlásul az említett konzervgyár elnöki székébe ültetni. Amint Ismeretes, Kennedy elnök újból „előkotorta" a történelem sülylyesztőjéből a nyugalmazott tábornokot és személyes megbízottjaként Berlinbe menesztette, miután a Német Demokratikus Köztársaság 1961. augusztus 13-án erélyes óvóintézkedések foganatosítására kényszerült a nyugati provokációkkal szemben. Clay tehát újra elemében érezte magát és folytatta kisded játékait, amelyet 13 óv előtt abba kellett hagynia: saját magát igyekezett felülmúlni uszító kijelentéseivel és Amerikába küldött „jelentéseivel". És jóllehet, Csehszlovákiának a német kérdés békés megoldására irányuló felhívását a világ egyetlen parlamentje se utasította vissza és annak ellenére, hogy a január 15-1 sajtóértekezleten maga Kennedy is esztelenségnek minősítette a demokratikus Berlin ellen tervezett nyugati akciókat, Clay — kenyéradóinak beleegyezésével vagy anélkül — a „régi" maradt, ö kezdeményezte a demokratikus Berlinbe harckocsikkal átkísért civilek akcióját. Az élelmes exgenerális pedig azzal dicsekedett, miszerint ezen lépése „bizalommal és megnyugvással töltötte el Amerika szövetségeseit". Clay úr azonban minden fondorla-: ta ellenére — feledékeny: elfeledte, hogy éppen ezen „bizalom" hiánya miatt küldték Európába, a nyugati hatalmak közötti ellentétek elsimítására. Azt is elfeledte, hogy egyszer már visszahívták küldetéséből és legutóbbi washingtoni jelentéstételében újra leintették veszedelmes nyugat-berlini provokációit. Végül pedig teljesen megfeledkezett arról, hogy a Brandenburgi Kapun túl egy másik világ is létezik, amelynek tagállamai között felesleges a bizalmat utazó ügynökök segítségével összeboronálni. K. E

, Clay parancsára a nyugat-berlini amerikai megszállóegységek állig felfegyverkezve kísérgették át a polgári személygépkocsikat az átjáró helyeken a demokratikus Berlinbe. Az NDK hatóságainak higgadtságán azonban ez a provokáció is kudarcba fulladt és állítólag Washingtonban is kockázatosnak tartották és betiltották. O) SZÖ 152 * 1962. január 27.