Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-23 / 22. szám, kedd

A számoló mester k u 1 r ű r ti rssssssssssssssssssssss/s. Molnár Bélát nemcsak úgy ismerik a Nové Zámky-t Elektrosvitben, mint a bakelitlámpákat gyár t á részleg kedves, barátságos és rendszerető mesterét, hanem mint az üzem egyik élenjáró újítóját. jó mester módjára most is ott sürög-forog a műhely fiatal munkásnői közt. Szemmel tartja munkájukat, és segíti őket, ha erre éppen szükség van. Amikor újító tevékeny séqéről kérdezzük, szemében fény csillan s lelkéselés kíséri szavalt: — Üzemünkben csak a hatvanas év végétől lendült fel az újítómozgalom. Az üzemi szakszervezeti bizottság nem fordított kellő figyelmet erre az akcióra, pedig mindig ís szükség volt új gondolatokra, új, termelékenyebb munkamódszerekre, hiszen beruházásaink nem fedezték a tervfeladatok növekedésének követelményeit. így aztán saját magunknak kellett hozzálátnunk, hogy munkánkat eredményesebbé tegyük. Valóban, még két-három évvel ezelőtt az Elektrosvitben divatban volt a túlórázás. Ennek következtében a gyár túllépte a béralapot, az önköltségi tervet s csak így tudta teljesíteni termelési feladatait. Mi a helyzet most? — A mi részlegünkön — mondja Molnár mester — az elmúlt évben teljesen ismeretlen volt a túlórázás, a tervet már december 19-én teljesítettük! — S ez az újítómozgalom eredménye is? — Kétségkívül! — Az elmúlt évben hány újítási tavaslatot nyújtott be? — összesen tizenkettőt Ebből kettőt nem fogad tak el. a többit realizáltuk. — Milyen megtakarítást jelentenek újításai — mondjuk évente — az üzemnek? — Számításaink sze rint legkevesebb 150 ezer koronával tettem olcsóbbá a termelést. — S összesen mennyit kapott a javaslatokért? — Körülbelül tizenötezer koronát ... — Melyik a legutóbbi javaslata? , — ň foglalatokat általában két helyen szegecseltük. Kipróbáltam, hogy egy szegecselés vajon nem szolgálná-e ugyan azt a célt, amit a kettő. Bevált! — Melyiket tartja legjelentősebb javaslatának? — Az ívlámpákhoz használt rácsos védőszerkezetet kettesével csomagoltuk. Javasoltam a négyes csomagolást. Elfogadták. A csomagolórészlegen tovább tökéletesítették az új módszert. Most már tízesével csomagolják az említett védőrácsokat. — Most milyen javaslaton dolgozik? — Az ívlámpák belső szerkezetében egy S mm rézlemezt használunk. Ha nyolc mm helyett csak 5 mm-re vágnánk a lemezt, akkor is olyan célszerű lenne, mint mostani állapotában, de évente legalább 4 mázsa rézzel kevesebbre lenn szükségünk. — Mik a tervei? — Az idén szeretném megnyerni a részlegen dolgozó lányok érdeklődését ís az újítómozgalom iránt. Segíteni fogom őket a munkájukban, meghatározom, elsősorban milyen problémákkal foglalkozzanak és így tovább. — Milyen képzettsége van? — Már elvégeztem az esti ipariskola második évfolyamát. — Szórakozásból újít? — Nem, inkább segíteniakarásból! — Meddig töri a fejét egy-egy javaslaton? — Ebben nincs rendszeresség. Egy egy téma azonban néha még éjjel sem enged aludni. — Hogy látja meg a problémákat? — Kedvenc szórakozásom a számítgatás. Először mindent a számok tükrében vizsgálok meg. Mérlegelem az egyes munkafolyamatok, vagy alkatrészek költségeit s amelyik túlságosan drága, ott tudom, hogy nincs valami rendjén. — Mit tanácsol a kezdő újítóknak? — Nem elégséges a körülmények felületes vizsgálata, a dolgoknak mélyére kell nézni. Ott rejlenek azok a problémák, melyek ésszerű megoldásával értékes koronákat takaríthatunk meg népgazdaságunknak. (SZŐJ A IV, CSEHSZLOVÁK FILMFESZTIVÁL ELŐTT A filmművészettel az élet szépségéért - a kommunizmusért FILMALKOTÁSUNK SZEMLÉJE • MINTEGY 120 FILMDOLGOZÓ LÁTOGAT A KELET-SZLOVÁKIAI KERÜLETBE MÉGY ÉVVEL EZELŐTT jó gondolat született: filmalkotásunk évente megtartott nagy seregszemléjén a széles közvélemény bírálja el, hogy a filmalkotás teljesíti-e küldetését társadalmunk nagy átalakulásában. A filmalkotás feladatait a CSKP XI. kongresszusának a kulturális forradalom betetőzéséről szóló határozata tűzte ki. Konkréten e feladatot a következő pontokba foglalhatjuk: a eszmeiség és a művészi szempont növelése ; a filmdolgozók kapcsolatának elmélyítése a dolgozókkal; a filmalkotás eszmeileg és művészileg napjaink leghatásosabb ábrázolására törekedjék, hogy így kifejezésre juttassa mai társadalmunk fejlődését, népünk gondolkodását és érzését. A IV. filmfesztiválra Košicén, abban a városban kerül sor, amely talán a leghívebben tükrözi országunk történelmi átalakulásét. Ez a fesztivál több új elemet is tartalmaz majd. A rendezők ötletességét dicséri, hogy a fesztivált nem egy helyen tartják mint az előtt. A kelet-szlovákiai metropolis három moziján kívül a fesztivál filmjeit egyidejűleg a kerület mintegy 40 mozijában mutatják be, tehát gyakorlatilag negyven kisvárosban és nagyközségben. Košice a filmdolgozók, a legnépszerűbb színészek, rendezők és kameramanok mintegy 120-tagú küldöttségének fogadására készül, akik kisebb csoportokban azokba a községekbe is ellátogatnak, amelyekben éppen a közreműködésükkel készült filmet vetítik. Miután a fesztivál fő feladata a vetített filmek minőségének felülvizsgálása, a fesztivál keretében a filmesek számos vitaestre jönnek össze a dolgozókkal. E vitákat egyrészt a mozikban rendezik, másrészt az üzemek dolgozóival közvetlenül a munkahelyeken, a falvakon, az egységes földművesszövetkezetekben. A filmdolgozók így tudomást szereznek a nézők kívánságairól és nézeteiről, a nézők viszont az ankét segítségével befolyást gyakorolhatnak a bíráló bizottság döntésére, és jövő filmalkotásokra is. A második újdonság, amely szorosan összefügg az eddig mondottakkal, az, hogy e fesztiválon nem tartanak a filmalkotás különböző szakaszain dolgozó csehszlovákiai filmesek hagyományos értekezletet. Ez érthető, mert a döntő szó ezúttal azt illeti meg, akinek számára a filmeket készítik, maga a néző vesz közvetlenül részt a filmalkotás értékelésében. A szlovák kinematografia a fesztiválon három filmmel mutatkozik be: Dušan Kodaj rendező „Mi a kilencedik A-ból" cíművel, továbbá Andrej Lettrichnek a Péter Jilemnický nemzeti művész elbeszélése alapján készített, „Fivérek", valamint Ján Lacko „Kezdeni mindig lehet" című filmjével. A fesztivál végén a bíráló bizottság értékeli és díjakkal jutalmazza a legjobb filmeket, a legjobb forgatókönyvet, rendezést, fényképezést, zenét, színészi teljesítményt, stb. A bírálat központi irányelvét újból e fesztivál jelszava tartalmazza: „A filmművészettel az élet szépségéért — a kommunizmusért 1" Az idén mór negyedmillió korórát gyártunk '(ČTK) A sternberki Chronotechnavállalat dolgozói az idén már negyedmillió karórát szállítanak a belföldi piacra. Annak ellenére, hogy Csehszlovákiában csak negyedik éve gyártanak karórát, a gyártmányok már világszínvonalra emelkedtek, és nagy az érdeklődés Irántuk külföldön. Öra ipari üzemeink a jövő évben exportra ls termelnek. A köztársaságunkban évente eladott karórák felét vagyis négyszázezer órát gyárt majd a Chrpgptechna vállalat a harmadik ötéves terv negyedik évében. Gyártáni fogják a legújabb világújdonságot is, az önműködő felhúzású órákat. A ZDAR NAD SÄZAVO-I könyvmúzeumban egyedülálló, mintegy 70 000 kötetet felölelő könyvgyűjtemény található. Tavaly a múzeumot 20 000 látogató tekintette meg, közöttük számos külföldi vendég. IGOR STRAVINSKY híres balettjét, a Petruskát, negyvenévi szünet után ismét bemutatták Moszkvában. A balettet a leningrádi Akadémia Kisopera-együttese adta élő a Kreml Kongresszusi Palotájában. VEĽKÉ ULANYBAN jelenleg 16-tagú táncegyüttes dolgozik. Vezetőjük Dombos Erzsébet elmondotta, hogy az együttes már most lelkesen készül a nyári Csemadok-napokra, valamint az ifjúsági alkotőversenyre. Igyekezetüket minden bizonnyal siker koronázza Katona Roland, Vei. Ulany » « « A CSISZ MÄLAŠI helyi szervezetének tagjai a napokban nagy sikerrel mutatták be Lovicsek Béla: Húsz év után című színművét. Az együttes tagjai a színművel most vendégszerepelni készülnek. Szilágyi Ferenc, Málaš * * • Frederico Fellini olasz rendező közölte a sajtóval, hogy La dolce vita című filmjének második" részét is hamarosan forgatni kezdi, s en^ nek is Marcello Mastroianni lesz a Mayako Muroi japán zongoraművésznő sikeres bratisiavai zongoraverse§ főszereplője. nye után autogrammokat osztogat. (M. Slosariková — ČTK f el v.) ZÁRSZÁMADÁS IDEJÉN Ä tervezésről, a hatékonyságról és a kötelezettségvállalásokról S

zövetkezeteink évzáró taggyűlésre készülnek. Ilyenkor nagy lázban van a falu népe, hiszen gondos gazda módján most készülnek el a múlt évi számvetéssel. Összegezik, mennyit jövedelmezett a növénytermesztés, milyen hasznot hozott a jószág, mennyi a bevétel a kertészetből. Gondosan, sőt mondhatjuk, aprólékosan mérik fel az elmúlt év gazdasági eredményeit. Egyúttal az évzáró taggyűléseken tüzetesen megvitatják a termeléssel kapcsolatos tapasztalatokat, azért is, hogy az ez évi pénzügyi-termelési terv végső szentesítésénél tekintetbe véve, a most folyó gazdasági évben hasznosíthassák őket. A terv irányszámait már ismerik a szövetkezetekben. Ám ez önmagában véve még édeskevés, hiszen ha azt akarjuk, hogy a szövetkezet minden tagja tisztában legyen vele, milyen munka vár rá, mit kell tennie munkahelyén a terv sikeres teljesítése érdekében, szükséges, hogy kézhez kapja az egész évi tervet. A gazdálkodás tervének elkészítésénél nem elég, ha a tagság csupán ezt tudja; a mezőgazdasági termelést az idén, .a múlt évi reális helyzetből kiindulva, 7 százalékkal kell fokoznunk, ebből szövetkezetünkre ilyen és ilyen feladat hárul. Csakis az a terv jó és elfogadható, melyben mind a sertésetető, mind a gyalogmunkás megtalálja a maga feladatát, s ebből tevődik majd össze a csapatok és csoportok terve. A terv a tagság és a vezetőség együttes alkotása legyen, A több szem többet lát elve alapján minél több életrevaló, az adott természeti és termelési viszonyok között megvalósítható — természetesen az állami érdekekkel összhangban — ötlet, elgondolás kapjon teret a gazdálkodás évi programjában. Csakis így érzi azt magáénak a tagság és munkálkodik úgy az erejével, hogy a kitűzött célt ha törik, ha szakad, elérje. Aztán úgy a jó, ha már most az év elején meghatározzák a traktorosok feladatát is. Sokkal könnyebben megy a munka, mindenki, így a traktorosok is tudják, mi vár rájuk, hogyan kell szorgoskodniuk, hogy a tavasziak vetését, amint az időjárás kedvez, minél rövidebb idő alatt elvégezzék. Ez vonatkozik az aratásra, s majd az őszi betakarításra, a szántásra-vetésre is. Vannak emberek, akik nem igen hallgatnak az ilyen tanácsokra és kézlegyintéssel elintézik mondván: ha eljön az ideje, úgy is folyik a munka a maga medrében, nem kell hozzá különösebb tervezés. Ezeknek nyíltan megmondjuk: nincs igazuk. Okulásul jócskán akad erre példa a múlt esztendőből. Ki ne emlékeznék még az aratás előtti nehézségekre, a fölösleges gépkiesésekre és más olyan dologra, melyek sok esetben hátráltatták a munkát? Ott, ahol tervszerűtlenül indultak a csúcsmunkákba, sok volt a kapkodás és — ezt nemcsak a szövetkezet, hanem az állam is megérezte — ennek következtében például a kései termésbetakarítás miatt a megengedettnél jóval nagyobb volt a szemveszteség. Ő

sszel is — amikor összetorlódnak a munkák — több szövetkezet hiányát érezte a tervszerű munkának. Részben ez okozta, hogy a múlt év végéig 22 ezer hektár földet nem szántottak fel cukorrépa alá, 40 ezer hektárra, melybe a terv szerint szintén cukorrépát kell vetni, nem hordták ki a trágyát. Akadnak — sajnos — olyan agronómusok is, akik erre is készek a válaszszal: majd megtrágyázzuk és felszántjuk tavasszal. Pedig a munkáját értő minden becsületes agronómus és minden parasztember tudja, hogy a tavaszi szántásba vetett répánál általában 20 százalékkal csökkentjük a hektárhozamokat. Csökkentjük? Hát nem ment el az esze senkinek sem, hogy önmagának is kárt okozzon? Igen, a józan ész mást sugall, üdvös dolog lesz tehát, ha most a tervkészítésnél a józan eszünkre, a tagság megfontoltságára, a jó gazda tapasztaltságára hallgatunk, nem pedig az „okoskodókra". Ezért jó, ha a tervben leszögezik azt is, hány fiatalt vagy akár korosabbat küldenek az idén traktorvezetői tanfolyamra. A szövetkezetekben — mivel a közös gazdasági- és anyagi helyzete lehetővé teszi, hogy jobbnál-jobb erő- és munkagépet vásároljanak, az állam ls sok gépet ad a mezőgazdaságnak, — egyre inkább szükség lesz (a gépesítés ezt megkívánja) a gépekhez jól értő szakemberekre. A mélyszántásban is a lemaradást elsősorban a tervszerűtlen munka okozta, hiszen nem ritkáság, hogy egy-egy szövetkezetben három műszakra is volna traktor, ám traktorvezető két műszakra is alig akad. Pedig a gépek gazdaságos kihasználása nélkül aligha növelhetjük a termelés hatékonyságát. Tehát a terv szorosan összefügg a termeléssel, sőt, amint már több ízben fejtegettük, a jó terv egész esztendőben a tennivalók, a munkák irányítója, nélküle kapkodás lenne a. szövetkezetekben. A terv és hatékonyság édestestvérek, ám csak akkor, ha a tervben kitűzött cél, az adott szó az utolsó betűig valósággá válik. Nem hiányozhat ezek szerint az egész évi pénzügyi-termelési tervből annak mikéntje sem, milyen formában ölt testet az az elhatározás, hogy négy év alatt teljesítjük az ötéves terv feladatait. Sok szövetkezet adta szavát erre, s most a párt XII. kongresszusa évének kezdetén az üzemi dolgozók példájára, a falusi kommunisták kezdeményezésére a szövetkezetekben is egyre inkább terebélyesedik e nemes versengés. A legjobb, leghatásosabb módja a kötelezettségvállalások ellenőrzésének, ha az egyének, a csapatok és a csoportok felajánlásait bedolgozzuk az egész évi tervbe, így aztán egy füst alatt ellenőrizhetjük mind a terv, mind pedig a kötelezettségvállalások teljesítését. Azzal, hogy a kötelezettségvállalásokat bedolgozzuk a tervbe, elérjük, hogy ne a termeléstől független különálló valamit képezzenek — hiszen a termelés fellendítésére irányulnak, — hanem a feladatok hajtómotorjává váljanak, s egész esztendőben jobb munkára serkentsék a szövetkezetek tagjait. Uasznos és jó dolog, ha a terv** ben azzal is foglalkozunk, hogy a szövetkezet tagsága minél többet valósítson meg saját erejéből. Bár az állam az idén még nagyobb segítséget ad a szövetkezeteknek, mint a korábbi években, hfszen több mint hárommilliárd korona értékben juttatott gépet a mezőgazdaságnak, mégis sokat jelent a saját erő kihasználása. Nem várhatunk mindig a sültgalambra, hiszen akadnak munkák, mint például a talajjavítások, öntözés, komposztkészítés, kisebb építkezések, melyeket saját erőforrásaink igénybevételével könnyűszerrel megvalósíthatunk. A lehetőségek jó kihasználását elsősorban is figyelmükbe ajánljuk a gyengébb szövetkezeteknek, hiszen amit megtalálnak a „ház körül", azért nem kell pénzt adni. Különben is a tagság előtt nem valami rokonszenves az olyan közös gazdaság, amely, mint mondani szokták, fülig úszik az adósságban. Ebben az évben különösen fontos az alapos terv azért is, mert a mezőgazdaságbďh á gép egyre inkább kiszorítja a kétkezi munkát. Az előbbi években például nem kellett tervet készíteni a komplex gépesített brigádok részére, mert ilyenek nem voltak. Az idén a Dunajská Streda-i járás EFSZ-einek példáját követve Gitalov szovjet génesítő munkamódszereit elsajátítva sokasodik a komplexbrigádok száma. Már az év elején közölte a sajtó, hogy a komárnói járásban is több szövetkezetben létesült komplexbrigád. Oj dolog ez nálunk, ezért még nagyobb gonddal kell kísérnünk e brigád életét, munkáját. Mivel jó terv nélkül e brigádok sem létezhetnek, ezért szükséges, hogy az idei feladatok szétírásánál nyomatékosan felfigyeljünk a mezőgazdasági munka e nagyszerű úttörőire. Ismert dolog, a hatékonyabb termelés megalapozása érdekében nagyobb tért hódít a mezőgazdaságban a gépesítés, automatizálás. El sem képzelhető másképpen — gépek nélkül — a termelés fokozása, s annak a célnak az elérése, hogy 1970-ig az ipar színvonalára emeljük a mezőgazdasági termelést. S bár a mezőgazdaság ez idei 7 százalékos növekedése sem tűnik túlságos nagy feladatnak, minden szövetkezetben a tagság teljes odaadására, jó munkára van szükség, hogy az esztendő végén sikeresen célba érjünk. Számba kell vennünk tehát a lehetőségeket, s már most oda kell hatnunk, hogy leküzdjük az emberekben a könnyelműséget és a i tervteljesítéssel kapcsolatban ama nézeteket, hogy hiába tervezünk, ha beleszól az időjárás, úgy sem teljesül tervünk. Az efféle nézetek károsak, sőt tompítják, csökkentik a tagság lelkesedését. Érvet akár százával is találunk ari-: nak bizonyítására, hogy nincs igazuk a kételkedőknek. S ha olykor még befolyásolja is az időjárás a terméseredmények alakulását, már nincs döntő szava, mert a végső szót a szövetkezeti tagok mondják ki. Példa: a szárazság ellen jő orvosság az öntözés. Kedvezett a múlt esztendőben a cukorrépának az időjárás? Mindenki tudja, hogy nem, hiszen egyes vidékeken hetekig, hónapokig egy szem nem sok, annyi eső sem hullott. Ennek is a következménye, hogy cukorrépából az országos átlag csak 268 mázsa volt. Csehországban jobb az átlag, 281 mázsa, míg a szlo-: vákiai átlag alig 232 mázsa hektáronként. Ez is bizonyítja, mennyivel színvonalasabb, hatékonyabb gazdálkodást folytatnak a csehországi szövetkezetek. (Folytatás a 6. oldalon) 1962. Január 23. ÖJ SEC § *