Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-13 / 345. szám, szerda

Két szövetkezet házatáján Az angol gyarmatok szfnésbőrű dolgozói tömegesen vándorolnak be az anyaországba", mert hazájukban képtelenek megélni. Az angliai munkaadók mint olcsó munkaerőt üdvözölték őket és a legnehezebb munkákat végeztették velük. Igen ám. de a különböző lasiszta szervezetek ez ellen e legélesebben tiltakoztak, fokozódtak a négerellenes kilengések, és a fasiszták követelték a fajvédötörvény bevezetését Ennek hatá- i sára a konzervatív kormány törvényjavaslatot terjesztett az alsóház elé, j amelyben javasolja a bevándorlás korlátozását. Az angol haladó közvélemény élesen tiltakozik az ellen, és rámutat arra, hogy a birodalom színesbőrű lakossága azért kénytelen Angliában keresni a megélhetést, mert otthoni nyomorúságos helyzetéért a brit kormány politikája a felelős. Képünkön Notting Hill, London egyik negyede, ahol főleg a NyugatIndiából bevándorolt színesbőrű lakos- 1 ság él. (ČTK — felvétele.) A BRNÖI MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLA a dél-morvaországi kerület J állami gazdaságainak dolgozói szá- < ;wíra tanfolyamot rendezett az új me- ; v»;jazdasági gépek kezeléséről. Ha- ] * .nló tanfolyamok indulnak a kerülői minden járásban több mint 10) ezer szövetkezeti tag részvételével. ;:AZÁNK EGYIK LEGKORSZERŰBB •SORHÁZÁBAN, Tfinecben, a röntgenkészülékekre elektronikus erősítői szereltek. E műszer a röntgensugárzást a minimumra csökkenti és ; ugyanakkor jobbá teszi a felvételt. ÜYNOSAURUS — őskori óriásgyík vsuntvázat találtak a Szovjetunióban < Taskent mellett. Korát 70 millió évre becsülik. A csontváz teljesen ép, j míg az eddig talált hasonló leletek , nagyon hiányosak voltak. A VARSÓBAN MEGRKNDKZETT ifjú ! kjltftk versenyén 100 ifjú lengyel mű- < vésJ vett részt. VH-'nTIANA ÉS COLORADO ÁLLA MÁKBAN (USA) a hőmérséklet váratlan csökkenése következtében 32 ember életét vesiierte. Havazást és jégzáporokat ktívrtŕen 37 Jut. hideget mértek aMiOTA JAPÁNBAN síWTjel gyártmányú vakcinát használnak a gyermekbénulás gyógyítására, csökkent a i megbetegedések szarna A* ameri- [ kaiak által megszállt Okinavábae vi- < «zont egyre nagyobb méreteket ölt a ! jár«ány. Ennek ellenére az amerikai; hivatalok betiltották a szovjet készítmények szállítását Okinavába. A PRÁGAI ÉS BRATISLAVAI könyvkiadók vezetőiből és csehszlovák írókból álló küldöttség tartózkodik Angliában A küldöttség nemrég Oxfordba látogatott, majd William Shakespeare szülővárosába, Strut- ; fordba utazott. A Csehszlovák Könyvkultúra című, Londonban megrendezett kiállítás védnökével, a Cassel firma képviselőivel küldöttségünk az angol fővárosban találkozott. BRAZÍLIA az Egyesült Államok után az amerikai kontinens legsűrűbben lakott állama. Brazília lakosainak száma az utóbbi 10 év alatt 36 százalékkal növekedett, és ma már eléri a 70 millió 528 ezret. ÜJ-ZÉLANDBAN megalakult az első Nemzeti Színház. Műsortervében íőleg az egyetemes drámairodalom klasszikus alkotásai szerepelnek. LAS VILLÁS kubai provinicában 16 új község építését fejezték be Mindegyikben van iskola és postahivatal is. KÖZTÁRSASÁGUNKBAN iskolai ts egyéb átmeneti mozin klvü) 3500 állandó mozi működik, ebbö! 400 szélesvásznú E község házai is hegyek közé szorultak, akárcsak az előbbi falué. Feneketlen a sár a járdákon. Keresem a szövetkezet elnökét. Ilyentájban már könnyebb megtalálni, mint a nagy dologidőben. Az utcán szólítok meg egy hatvan év körüli szikár embert. — Az elnök nincs idehaza. Traktorért mentek Rozsnyóra. — Akkor beszélnék az agronómussal. — Ő is vele ment... Különben ml járatban van? A szövetkezet ügyében jött? Itt fagyok én, a pártelnök, a legilletékesebb... Megörültem, hogy így összetalálkoztunk. Bemutatkozott. Kupecz Lajosnak hívják. A HNB irodájába küld, majd ő is oda jön, de még . egy halaszthatatlan dolgot kell elintéznie ... A helyi nemzeti bizottságon a megszokott kép fogad. Az íróasztalnál egy elvtársnő az ügyeket intézi, mivel ma a titkár is távol van. Jönnek-mennek az emberek, van, aki nyugdíjkérvényének megírását kéri, van, akinek panasza van. Egy középkorú asszony távirat megszövegezéséhez akar segítséget. Beteg a családfő, fiuk katona. Nem lehet tudni, mi lesz az apával, talán utoljára beszélne a fiával... Figyelem az arcokat Többektői érdeklődöm a szövetkezet sorsa felől, mert hogy rossz a híre a járáson meg a környéken. — A népben van itt a hiba, mondja egy nyurga fiatalember. — Általában nem zárta még szívébe a falu népe a közöst. Ezért van az, hogy a többség emigyen gondolkodik — mondja egy asszony — először én, másodszor is én, harmadszor is én, aztán a közös. Vajon jól látják-e ezek az egyszerű emberek, hol a hiba, mi a baj ebben a faluban? Töprengek. Ha ismerik a baj okozóját, a civakodás, a meg nem értés indítékát, akkor miért nem segítenek a dolgon? Nos, nyugtatom meg önmagamat, majd csak jön Kupecz elvtárs, ő majd többet tud mondani. Azt beszélik, szókimondó, igazságszerető, harcos ember, jő kommunista. Nem sokat várat magára, bár elnézést kér, hogy nem jött rögtön, de hát nem tehette. Helyet foglal a mellettem levő széken, s nyomban a szövetkezetre terelődik a szó. — Menne itt minden, elvtárs, ha a nép szívén viselné a közöst. De valahogy innen, ebből a faluból mindenki menekül. Ne értse félre, nem költöznek el, csak munkába járnak máshová. Közel vannak az üzemek, s különösen a fiatalokat csábítja a jobb kereseti lehetőség, a pénz. — A szomszéd község, Borzova, áppoly közel esik az üzemekhez, ott mégis sok a fiatal a szövetkezetben! — Ott más a helyzet, azok jobban állnak, — mondja Kupecz elvtárs. — Miért? Ott ls olyan a határ mint Itt, maguknál, az időjárás sem kü-. lönböző, a szokások is azonosak, a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségei sem eltérőek. Igaza van elvtárs, csakhogy a borzovaiak már az elején megalapozták a közöst. Nálunk többet gondolkodtak a gazdák. Meg aztán most is hasonló a helyzet. Beadták a földet, a korosabb)a rendesen el is jár a közösbe; ds a fiatalja az üzemekbe megy. Iľt néhány szót kell szólocnk arról, mi a helyzet a szőveíkozetben a munkaerőket illetően. A szövetkezetnek állandó dolgozói jobbára nyugdíjasok, ám becsület és tisztelet nekik, hiszen Kubacs Lajos, Polák Lajos, Repka János (78. évét tapossa), Bortkó István, korukat meghazudtoló módon és a fiatalságot megszégyenítve még mindig becsülettel helytállnak. Mit szólnak ehhez azok az ardovói fiatalok, akik oly könnyen ott hagyták a falut és a földet? Hát náluk már a falu hírneve sem számít? Előkerült Jánosdeák István zootechnikus is. Azt mondja a pártelnök, ő az egyedüli fiatal a szövetkezetben, pedig már ő is a negyvenhez közeledik. Ám ott, ahol hatvan-hetven esztendős emberek képviselik a szövetkezet dolgozó tagjait, ott a negyven éves is ifjúnak tűnik. Hosszú ideig csak ült és hallgatott Jánosdeák István. Hirtelen felpattan a székről és felindulva mondja: — Miért vagyunk mi szálka a járás szemében? Hát olyan rosszak nem vagyunk azért mi sem! Az állam iránti feladatainknak eleget teszünk. Akkor miért „utaznak" annyira ránk! Az elkeseredés, a közös féltése csendül hangjából. 0 is tudja és elismeri azt, hogy nincs rend a szövetkezet házatáján. Ám egyedül nem sokat tehet, ketten a párt elnökével is keveset tehetnek. Van itt pártszervezet, s ha a kommunisták összefognak — a szomszéd falu szövetkezetében is a sikerek fő forrása a jó pártmunka — előttük sincs lehetetlen, megoldhatatlan probléma . .. Egy-két ember megszakadhat a munkában, de alig van látszatja, ha nincs megértés és hiányzik az összefogás.. De hol vannak a kommunisták? — Az igaziak — mondja keserűen Kupecz elvtárs — az üzemekben dolgoznak. Egynéhány közülük, ha otthon van, munka után eljár a szövetkezetbe, segít a sürgős munkáknál. A gyűléseken is kiállnak a közös mellett, tanácsot ls adnak, miként javíthatnánk a mostani helyzeten. Meg kell azonban azt is mondanom, hogy olyanok is akadnak, akik, ha hívjuk őket, azt válaszolják „Megvan az én munkám, a párt feladatot adott az üzemben, a szövetkezet a ti dolgotok". Ez a nézet helytelen. A falun lakó kommunistáknak, ha üzemben dolgoznak is, segíteniük kell a szövetkezetnek, ha a helyzet úgy kívánja. Nem fáj-e nekik az, hiszen itt nőttek fel a faluban, az itt termett gabonából sült kenyeret ették —, hogy a jő föld búzából csak 12 mázsát, rozsból 17-et, zabból meg csak 8 mázsát adott hektáronként? Bár ebben a gyenge hozamban — amint Ardovon állítják — í«nne volt a járás keze is... Mtért? Már másfél esztendeje kérnek egy erós Super traktort, mert olyan az itteni föld, hogy a kis ; Skoda nem igen bírja az ekét, kii lönösen, ha nagy a szárazság. Emiatt \ a múlt évben nem tudták elvégez- ; ni a mélyszántást sem. A tavaszi ! szántásba vetett növény pedig nem | bírta a szárazságot, és vagy kipusztult vagy oly gyengén nőtt, hogy májusban ki kellett szántani... Jövőre \ ez már nem történhet meg! Az idén már az új Superrel végezték a mélyszántást. A rossz gazdálkodásért a járás csak részben felelős, elsősorban a falu lakosainak a közöshöz tanúsított nem éppen kedvező viszonya okozza a bajt, halmozza fel a hibákat. Például a múltkoriban Brezina Andor kocsist azért kellett a vezetőségnek korholnia, mert többízben pazarolta a takarmányt. Az volt a szokása, hogy ebédidő alatt a lovakat a herekazalhoz állította, azok dúslakodtak a jó takarmányban, ám többet belegyúrtak a sárba, mint amennyit megettek. Ám nem mindenki ilyen ebben a szövetkezetben. Hiszen Jánosdeák Istvánhoz hasonlóan többeknek is fáj, hogy ilyen náluk a helyzet, s hogy csak azért tudták „átvészelni" az esztendőt, mert az állam 200 000 korona segítséget adott. Felhasználom az alkalmat, hogy visszatérjünk Jánosdeák elvtárs elkeseredett kijelentésére: „Nem vagyunk mi olyan rosszak, hiszen eleget teszünk szerződéses feladatainknak". Az igaz, hogy a tojásbeadás kivételével „összehoznak" annyit húsból és tejből is, hogy e tekintetben tiszta számlával léphetik át az új esztendő küszöbét. Ez azonban nem elég. Az államtól már igen sok mindent kapott ez a falu. Sok szép, új ház épült, jobban állnak a falu lakosai. Micsinszky László, aki ugyan most a kőtörőben dolgozik, autót akar venni. Már a kérvényt be is adta a Spartakra ... Sokat segített különben a szövetkezetnek. Az ősszel 25 hektár földet vetett be. Szavából kivehető volt, hogy visszajönne a közösbe, ha ráülhetne az új traktorra. Lehet, hogy azóta már a Superral jár... Folytassuk csak az előbbi gondolatot. Ardovóiak szerint az állam fejőstehén. Márpedig, ha a tehenet fejjük, enni is kell neki adnunk. S mit ad Ardovo az államnak? Ha csak a szerződéses eladást teljesíti, ez édeskevés. A szomszédos Silická Brezová már május óta terven felül ad tejet, október óta pedig terven felül húst. S ők nem kérnek százezrekre menő segítséget az ] államtól. — Nagy baj az is — mondja Kupecz elvtárs —, hogy nálunk nem akar senki felelős funkciót vállalni. Szégyenszemre, elnökünk is — igen jó, nagy szaktudású ember különben — és az agrónómusunk is Borzováról jöt't hozzánk. Hiába, ahol jó a pártszervezet, ott fejlődnek a vezetők és a szakemberek is. Más lapokban olvastuk SVET V 0BRAZECH „NINCSIDŐM" ELVTÁRS Őszintén szólva nem ez az igazi neve. Nem tudom, hogy hívjáK. Kevésszer láttam, s. akkor is nagyon rövid ideig. Szaporán szedi lábait, egy kis túlzással: a fény sebességével halad. Golyószóró gyorsaságával beszél. Ogy dolgozik, mint egy... Nem tudom, hogyan dolgozik, hisz egész nap csak száguld. Esti iskolára jelentkezett, de mivel nincs ideje, az előadásokat nem látogatja. Sebtében eszik az automata büfék pultjánál. Munkába jövet, munkából menet alussza ki magát a villamoson és autóbuszban. A munkahelyre szinte úgy esik be, mint egy meteor. — Nincs időm, elvtársak! Jöjjetek holnap, nagyon kérlek. Látjátok, ma egy percnyi időm sincs. Feje sem látszik ki a munkából A minap megkérdeztem tőle: „Ogy hallottam, tegnap este filmbemutatón voltál, hogy tetszett? — Bár reggeltől készültem rá, — mondta — egy halaszthatatlan gyűlés miatt nem mehettem. — Valami életbevágóról tárgyaltatok? — kérdeztem. — Nem tudom, a gyűlésre sem mehettem. Beszámolót kellett írnom. — Na és már elkészültél vele? — Dehogy! Nem volt időm. A fa-: liújságra kellett egy cikket írnom. — Remélem már kifüggesztetted? — Hová gondolsz I Nem volt időm. Így dolgozik „Nincsidőm" elvtárs — mindent csinál, de semmit sem végez. OLYAN FIO, MINT ÉN Azt tapasztaltam, hogy fiam leginkább kalandos történeteket szeret olvasni s ezek közül is elsősorban a világűr utazásról. Ezért voltam kíváncsi, milyen hatást tesz rá Dávid naplója, — a nácik barbarizmusának gyermeki megfogalmazása. Fiam Dávid naplóját szinte egylélekzetre elolvasta. Ezután napokig mélyen gondolataiba merülten jártkelt a lakásban. Szinte alig szólott. Amikor egy alkalmas percben \ a könyvre tereltem a szót, csak ennyit mondott: — Olyan fiú volt, mint én. Beszélgetésünket még folytatni akartam, de egyszerre megértettem, hogy nincs szükség további szósza -. porításna. Végül Kupec? etvtűrs szavaiból. kiindulva. azt. a tanulságot szűrfietjük ! le az egészből, hogy az emberek sem Silická Brezován, sem Adrovon nem ; születtek jónak vagy rossznak. S hogy mégis a két falu lakóinak merő- ' ben más a közöshöz való viszonya, az a vezetés eredménye, illetve a nemtörődömség következménye. Silická Brezován géppel fejnek, gépesitet- ; ték az etetést is. Mi van ezzel szemben Ardovón? Kézzel fejnek, és lemaradtak a gépesítésben is. Brezován megmarad a fiatalság, Ardovón pe-' dlg nem, pedig szórakozási lehetőség itt is van. Hetente kétszer filmet ; vetítenek, televízió is van a kultúrházban. A járási pártbizottság ismeri az ardovóiak helyzetét. Így nem is kerül sok munkába a segítségnyújtás. Már az is nagy előny, hogy Ardovón a kommunisták szavukat adták arra, hogy az idei esztendőnek nem szabad megismétlődnie. A következő esztendőben lábra állítják a közöst, s ígérik, hogy okulva a múlt hibáin a — politikai-gazdasági kérdésekkel egyetemben sokkal többet tőrödnek majd az emberek nevelésével. Az a főcél, Ttogy a falu lakóival megszerettessék a közöst, annyira, hogy még és iftak is otthonra leljenek a szövetkezetben. MÉRY FERENC Prágában a Július Fučík Kultúra ás Pihenés Parkja kongresszusi palotájában december 10-én ünnepi estet rendeztek a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapja befejezéséül Az ünnepi esten pártunk és kormányunk •> képviselői, politikai, gazdasági és kulturális életünk ADDIG USD A VASAT... — Adj 100 koronát. Az anya a pénztárcába nyúlt. Az ú| szvetter még meg sem melegedett rajta,' újabb kérelemmel jelentkezett. — Láttad milyen cipője van a szomszédék Ancsikájának? Nekem is kell. S az anya, aki megszokta, hogy „egyetlenje" minden kívánságát teljesíti .megvette a cipőt is. Ezután ú| kabátra kezd a foga fájni kis kényesének. — Fillér nélkül vagyok — panaszkodik az anya a szomszédban. — A gyermektől az ember nehezen tud bármit is megtagadni — mondja. Ö maga rossz ruhában jár, meggondolja, hogy a fillért hová teszi, de ha az „egyetlenke" kér... neki mindenre jut. Ez már több, mint rossz nevelés, hisz barétnők is vannak a világon. S azok rendszerint mindenre figyelmesek és kissé irigykedők is. Otthon azután egyebet sem tudnak, minthogy ennek ez van, annak az van. Nehéz az ilyen gyereknek megmagyarázni, hogy az anya, akt egyetlenjét, a kis elkapatottat annyira elhalmozza mindennel, rosszat cselekszik. A gyermek kényeztetésével a szüM korbácsot fon magára. Tec&HflL TANULÉKONY Az FSZM üzemi ülésén az igazgató is felszólalt. — Elvtársak, — mondotta. — Dolgozóink reggel öt-tíz perces késéssel érkeznek a munkahelyre... Itt > elhallgatott, mert a teremben zúgás ^ támadt, s a hangzavarbői csak a vilS larnos, troli és autóbusz szavakat lekiváióságai és a pragai dolgozók ezrei vettek részt. > hetett érteni. Az ünnepi est második részében a Belorusz SZSZK álS — Igen, én megértem, én tudom — la m i táncegyüttese mutatta be műsorát a megjelentek- s mondotta, arcán fájdalmas kifejezésnek, akik viharos tapssal jutalmazták a művészeket. \ sel —, de már azok is késnek akik Viktor Lomoz ČTK felvétele. < gyalog járnak munkába. Ű| SZÍ*

1 ä * 1981 december 13