Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-08 / 340. szám, péntek

Adósság nélkül p rope H z S

ötét, ködös, januárt reggel. Valamivel öt óra előtt mindössze hárman topogunk a tizenegyes végállomásán az első járatra várva. A troli késve érkezik, öt óra tlzl Tizenöt perc múlva indul a vonatom. Csak valami közbe ne jöjjön ... Az álmosan kuporgó kalauznő elé huszonötkoronást teszek. — Aprópénzt kérek, — nyom el egy ásítást. Pillanatok alatt átkutatom valamennyi zsebem. Hiába! A szükséges hatvan fillért nem sikerült összekaparásznom. — Nincs ... — Magának hatvan fillérje nincs, nekem meg legyen huszonöt koronáért apróm? Próbálja meg felváltani. ' Két útitársamhoz fordulok. Nekik sincs. Közben megálló következik. Üjabb utasok szállnak fel. Azok sem tudnak felváltani. — Nincs — állok tanácstalanul a kalauznő előtt. — Sajnálom, Aki utazni akar, gondoskodjék aprópénzről. Szerettem volna bocsánatot kérni, hogy ez nem történt meg. Elvégre hálás lehetek, hogy a kalauznő hajlandó legédesebb hajnali álmát feláldozni kizárólag azért, hogy magamfajta kényelmes utasoknak ne kelljen hajnalban gyalog koslatniuk a vonathoz. Igazán nem kívánhatom, hogy még aprópénzről is ő gondoskodjék. Mindezt tudtam és átéreztem. De mintha az ördög bújt volna belém. — Elvégre ez mégiscsak a kalauz dolga... Hű! Az álom egyszerre elillant a szeméből, tekintete villámokat szórt. Csengetett a vezetőnek, a troli megállt, az ajtó kinyílt. — Jegy nélkül nem utazhat! — Kérem... — hangom egyszeriben szelídre vált. — Bn fizetnék, csak apróm nincs ... — Tessék klszállnil Ekkor már hatéves házasság tapasztalataival szerénykedhettem. Ez idő alatt otthon egyetlen egyszer sem sikerült bebizonyítani igazamat, pedig a feleségem nem is egyenruhás kalauznő ... Vesztesként lépek kt a troliból. Még négy megálló és a vonat hét perc múlva indul. Ha minden jól megy, talán el is érem. ' Lihegve kapkodom a ködös levegőt. Lihegek, akár a kovács fujtatója. Mindez mit sem ért, a vonat az egyszer fél 'percet sem késett... Izzadtan, fáradtan, letörten értem haza. Négy teljes napig nyomtam az ágyat. Az aprópénz és egy kalauznő miatt. Mindez hónapokkal ezelőtt játszódott le. Rég meg is feledkeztem volna a januári utazásról, ha valamelyik éjjel álmomból fel nem riadok. Fél tizenkettő, nemsokára éjfél. Agyam hirtelen tisztult. Hisz kora reggel utazom! Az ébresztőóra pedig nincs fel-, húzva? De nincs aprópénzem se! Kiugrottam az ágyból, kiforgattam valamennyi öltönyöm zsebeit. Aprót nem találtam. Most mi lesz? Hevenyében határoztam. Sötétben felöltöztem, nehogy a családot felébresszem. Óvatosan kilopakodtam és rohantam a közeli vendéglőbe. A főpincér készségesen váltott. Apró pénzzel a zsebemben, dúdolva ballag•HM«HMNe«MMMNM A bratislavai Magasépítészeti Vállalat dolgozói mindent elkövetnek, hogy jói zárják aí esztendőt. Képünkön az 56 lakásos ház, ahol már tetőpontjukat érik el a befejző munkálatok. A Magasépítészeti Vállalat dolgozói ezt a lakóházat még december első felében, s egy továbbit 10 nap nrúlva adnak át rendeltetésének. [Š. Petráš — CTK — felv.) tam hazafelé. A kulcsot óvatosan helyeztem a zárba, nehogy valakit is felébresszek. Dehát, ha az ember na gyon igyekszik... Azt tartják, éjfélkor a macskanyávogás is tigrisüvöltésként hangzik. Hát még a kulcs cstkordulása egy feleségnek! — Hol jártál? — ugrott fel az ágyból. — Pssszt! — Szóval ígyl? — Csendesebben, felébrednek a gyerekek ... — A gyerekek? S ahol jártál, ott úgy-e nem jutottak eszedbe? Mi tagadás, nem. Dehát meg lehet egy feleségnek magyarázni az éjféli pénzváltást? — Ne kiabálj. Pénzt voltam váltani... — Igen? Apróval fizettél? A nagyobbat tán el se fogadta? — Ne tréfálj. — Nem szégyelled magad? Két gyerek apja... Tétován álltam. Hol kezdjem, hogyan magyarázzam meg? Határozatlanságom csak olaj volt a tűzre. — Hétévi házasság után ezt kellett megélnem?! Hát ezt. Mit is szólhattam? Homlokom kiverte a veríték, akárcsak azon a ködös januári reggelen. Az asszony keservesen zokogott. Hiába volt minden vigasztalás. A

meg nem értett férj keserűségével, a megbántott feleség miatti bűntudattal hajtottam álomra fejem. Nem is ébredtem fel csak az óra csörgésére. Fürgén kapkodtam magamra a ruhát. Kabátom zsebében megcsördült az aprópénz. Semmi baj. Semmi? De talán mégis... Ekkor vettem észre, hogy feleségem ágya üres. Az asztalon azonban cédula: Képtelen vagyok a szégyent elviselni. Szüleimhez utaztam Most mitévő legyek? Utazzam utána? Várjak? Nem sokáig kellett töprengenem. A zárban kulcs fordult, ajtó nyílt és megjelent az asszony. — No? Meggondoltad? — Nem! — dobbantott a verejtékét törülgetve pirosló arcáról. — Miért tagadod? Valld be, egy napig se tudsz nélkülem élni... — Csák lett volna apróm ... — Ahá! Szóval téged is leszállítottak? Semmi az egész, ezt már egyszer én is végigcsináltam ... Azt viszont már nem mertem hangosan megjegyezni, hogy apróval esetleg kisegíthettem volna, ha bizalommal hozzám fordul. Csak hát a bizalom ... Zsilka László • A szövetkezet telepe? ... csak néhány lépésre van — igazit útba Homola József kocsis. — Felülhet mellém, én ls oda tartok — kínálja fel a segítséget a soros takarmánybekészítő. — Sok takarmányuk van? — Az bizony nincs — felel kurtán Homola elvtárs, majd annyival toldja meg kurta válaszát, hogy tavaly a tarlóherét tönkretették az egerek. . Szó szót követ, s a néhány perces üt gyorsan eltelik, máris a telepen vagyunk. Hurta Jenő, a szövetkezet elnöke Teplan Štefan gépesítővel tárgyal a kovácsműhelyben. —... mert mit sem ér az éjjeli műszak, ha holnap le kell állni a traktoroknak — erősítgeti Teplan elvtárs az elnök véleményét. Ezzel megtörtént a döntés, s a paftat szövetkezet elfogadja a Vráblei Állami Gazdaság ajánlatát. Ugyanis az állami gazdaság csak abban az esetben ad kölcsön 4—5 hordó naftát a szövetkezeteseknek, ha azok legalább 20 kiló kenőolajat kölcsönöznek a gazdaságnak, mert nekik meg ez hiányzik. Erre a csereberére nem lenne szükség — gondolom magamban —, ha az illetékesek idejében szereznék be az üzemanyagot. Éppen emiatt kissé tartózkodva teszem fel a más irányú kérdéseket, mert ki tudja nem bosszantja-e az elnököt a felesleges gond. — No, ha kevés ls a takarmány, adósság nélkül zárjuk az évet — válaszol az elnök, s mivel az idejéből futja, körülvezet a telepen, hogy állítását Igazolja. Útközben elújságolja : „Bár kevés a tyúk, a tojás eladásra már nincs gondunk, 120 százalékra teljesítettük a tervet. A tagok segítettek a háztájiból. A hizlaldában szorosan egymás mellé bújva szundikálnak a süldők. Egyik-másik felnyög, mintha álmodna. Sok közülük már elérte a 60 kilót. — Azt ne frja meg, milyen nagyok — figyelmeztet Hurta elvtárs — mert a felvásárlók napi vendégek lesznek, és csak a hiányzó 67 mázsát akarjuk eladni, a többit jövőre hagyjuk. Az elnök óvatoskodására önkénytelenül fontolgatni kezdek: Felvásárlásra a 75 kilós malacok alkalmasak. A napi súlygyarapodás 40 deka — ha az etetők ezután is olyan takarmányadagot osztanak, mint eddig. Míg a hízók magukra szedik a kívánt mennyiséget, 38 nap telik el. Ezek szerint a szövetkezetesek nem ls csökkenthetik az adagot, hisz lassan már itt az év vége, és ha mégis csökkentik, arra csak maguk fizetnek rá. A szövetkezetben nemcsak a szálas-, hanem az abraktakarmány is kevés, tehát takarékoskodni kell vele. Márpedig, ha csökkentik az adagot, ez semmi esetre sem takarékosság. Tudajdonképpen a malacot lehet úgy is etetni, hogy semmit se hízzék, de fgy Is fogyaszt némi takarmányt, és minél hosszabb az Ingyen evés Ideje, annál nagyobb az önköltség. Szóval úgy a legjobb, ha a piacra szánt malac minél előbb kikerül a hizlaldából. Bárhogy ls Ítélkezem sorsuk fölött, a malacok figyelembe sem vesznek, ők csak tovább szundikálnak, még az elnök hangos beszéde sem zavarja őket. jóllaktak, most pihennek, számukra ez mindennél fontosabb. Hanem sokáig még sem foglalhatják Itt a helyet, mert az utánpótlás már ötszázon felül van s a^ok kiszorítják a nagyobbakat. — Marhahúsból ls teljesítjük a tervet — mondja az elnök, még mielőtt az istállóba érnénk. Itt 25 növendéket hizlalnak a piacra. Később az irodában tudom meg Solčanská Helena könyvelőtől, hogyha a növend^jcek elérik a mércét, Í9 mázsával több húst ad el a szövetkezet. Ellenben a tej az fogas kérdés. Mindenféleképpen hiányzik a tervezettből 2000 liter. Hiába, kevés a takarmány — mondják az emberek. Igazat adok ebben Homola József kocsisnak is, meg Červeň Jozef agronómusnak ls és sajnálom a szövetkezeteseket, hogy 118 koronás szénát kell vásárolnlok. S kl tudja mennyit adnak a szemestakarmány mázsájáért? Valóban nem lehetne olcsóbb megoldást találni? Dehogy nem, csak akarat kell hozzá. A szövetkezetnek még 17 vagon szemestakarmánya van. Ez sok hús, illetve tej termelésére lenne elég. A bökkenő csupán az, hogy sok természetbenit oszt a tagoknak, — két kilót munkaegységenként — s így 7 vagonra való gabona szétosztásra kerül. Ezen kellene módosítani —, vagy pénzben kifizetni, vagy csökkenteni a természetbenit — vetem fel a jelenlevőknek. — No jó elvtárs, de a tagoknak ehhez joguk van, magyarázza az agronómus. — Joga van bizony — helyesel erre Raček Ján, a növendékállatok etetője, s arról győz meg, hogy sokat izzadnak míg a 40 növendék körül ketten elvégzik a munkát, s „csak" 60 munkaegységet szereznek havonta. Elemeznem az állatgondozás dolgát nem kell, hisz a falusi emberek jártasak benne. Sző sem róla, az istállóban télen sincs hideg, csak azon tépelődöm, mennyit izzadhat az a gondozó, aki havonta 80 munkaegységet szerez, meg azon, mit tesz a munkaegységekre kiosztott gabonával? — A természetbeninek a fele az állománynak maradhatna — javasolja Winter Géza zootechnikus — sokat segíthetnénk magunkon, így nagyobb javunkat szolgálná. Végtére, — bér neki kellett volna elsőnek — az agronómus ls belátja, hogy így többre mennének, a közös nagyobb jövedelemhez jutna I Kétségkívül, a szövetkezet minden megerőltetés nélkül tiszta számlával zárhatja az évet és a téli hónapokra nézve is jó feltételeket teremthet a pillanatnyilag kedvezőtlen takarmánykérdés megoldásával. Beszélgetésünk kezdetén mondotta még az elnök. — Minket az újságírók nem látogatnak, pedig a mi tagságunk is megérdemli a dicséretet, a nitrai járásban elsők között vetettük el az őszieket. Valóban szépen zöldell a szárazba vetett gabona — ismerem el. A répa alá már felszántották a földet és a többi tavaszi alá is, mert a kerekes traktorokat is bevonták a szántásba. Jövőre a szántóföld 22 százalékán kaszálhatnak herefélét, tehát szálastakarmányban sem lesz hiány. S ami szintén fontos, az állatállomány utánpótlása gazdag. A tények arról beszélnek, hogy a paňaiaknak a múltban is- jól kellett gazdálkodnlok, hiszen már bevezethették a családi pótlékot és a betegek számára a táppénz fizetését. Éppen ezért indokolatlan a sok természetbeni, melyet ha csökkentenek, még jobban növekednék a munkaegység értéke, valamint más pénzbeli jövedelem ls. BENYUS JÚZSEF Ahol a szocialista munkaversenynek jó hagyománya van Üzemünkben — az ostrava-karvinai Pionier 1. Bányában — a szocialista munkaverseny jó hagyományokkal rendelkezik, ezért egyre több dolgozó kapcsolódik bele. Szép eredményeket mutathat fel a szocialista munkabrigád mozgalom is. Az utóbbi napokban hat új kollektívával szaporodott meg a versenyző kollektívák sora. Verseny folyik üzemünkben a minta munkahelyekért is, amelybe csaknem valamennyi munkahely dolgozója bekapcsolódott. Bányászaink kötelezettségvállalásaik révén novemberben 1400 tonna szénnel termeltek többet a tervezettnél, a gépesítés jobb kihasználása is hozzájárult. LÖRINCZ ANDRÁS, Petfvaid. A kommanízmns és az állam A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke A moszkvai Pravda keddi száma szerkesztőségi cikket közöl A kommunizmus és az állam címmel. A szerkesztőségi cikk rámutat, hogy az állam szerepe a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harcban — a társadalom forradalmi átalakításáról szóló marxista-leninista tanítás egyik alapvető kérdése óriási jelentőségű az új élet építésének gyakorlata szempontjából, s az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egyik legfontosabb kérdése. A proletárdiktatúráról szóló marxista-leninista tanítás — folytatja a lap — a munkásmozgalomban jelentkező opportunista irányzatok ellen folytatott kérlelhetetlen harcban alakult ki és fejlődött. Ezek az irányzatok közvetlen elődei voltak a mai reformistáknak és a tudományos kommunizmus vulgarizálóinak. Marx eszméjének továbbfejlesztése során, Lenin hangsúlyozta a proletárdiktatúra mélységesen demokrati-, kus, építő jellegét. Pártunk — mondja a továbbiakban a cikk — Lenin javaslatára több mint fél évszázaddal ezelőtt, a kommunista világmozgalom történetében első ízben, prog-, ramjába foglalta a proletárdiktatúra kivívásának feladatát. Országunk for« radalml munkásosztálya a lenini párt vezetésével szilárdan rálépett erre az útra és győzött. 1917 októberében létrehozta a proletariátus diktatúráját. A pártnak és a szovjet államnak a szocializmus győzelméért folytatott harcOKban szerzett történelmi tapasztalata, a népi demokratikus or-. szágok szocialista építésének gyakorlata, a világfejlődés egész menete igazolta a proletárdiktatúráról szóló marxista-leninista tanítás helyességét. Marx és Lenin kiemelte, a történelmi tapasztalat pedig megerősítette, hogy a munkásosztálynak azért van szüksége a proletárdiktatúrára, hogy elfojtsa a kizsákmányoló osztályok ellenállását, megvédje és megszilárdítsa a forradalom vívmányait, megakadályozza a kapitalizmus visszaállítását. Célja a szocializmus felépítése, a kizsákmányoló osztályok és az osztályantagonizmusok felszámolása. Országunkban a szocialista társadalmi viszonyok olyan érettséget, olyan magas fokú fejlettséget értek el, hogy a proletárdiktatúra állama átnőtt népi szocialista állammá. A népi állam fogalma fejezi ki legjobban mai államunk lényegét. Csak betűrágók vethetik fel így a kérdést: vajon a népi állam kifejezés nincs ellentmondásban azokkal a bíráló megjegyzésekkel, amelyeket Marx annakidején Lassalle tételéről, a népállam jelszaváról tett? A kérdés ilyen felvetése teljesen értelmetlen, merőben különböző, egymással összefüggésben nem álló fogalmakról van szó. A nép akaratát kifejező népi állam hivatott megszervezni a kommunizmus anyagi és technikai alapjának létrehozását, a szocialista viszonyok kommunista viszonyokká való átalakítását; hivatott ellenőrizni a munka és a fogyasztás mértékét, biztosítani a nép fokozódó jólétét, védeni a szovjet emberek jogait és szabadságjogait, a szocialista jogrendet és a szocialista tulajdont; hivatott a tömegeket a tudatos fegyelem és kommunista munkaszemlélet szellemében nevelni, szilárdan biztosítani az ország védelmét és biztonságát, megvédelmezni az egyetemes békét és normális kapcsolatokat fenntartani minden országgal. Az SZKP XX. kongresszusának irányvonala, amely a pártélet és az állami élet lenini szabályainak vlszszaállítását követelte, lelkes támogatásra és helyeslésre talált a nemzetközi kommunista mozgalomban — folytatja a Pravda. •— A testvéri marxista-leninista pártok határozottari elítélik az Albán Munkapárt szakadár tevékenységét. Pártunk s a nemzetközi kommu-: nista mozgalom védi a marxizmus-le-, ninizmus tisztaságát, alkotó szellem-, ben fejleszti a marxizmus-leninizmust, erélyes harcot folytatott és folytat a revizionisták, a dogmatikusok és a szektások ellen. A revizionisták mindig a kommunizmus alapelveiről való lemondást követelték. Egyes szocialista országokban a revizionisták jóformán a szocialista forradalmat követő napon azt kezdték hangoztatni, hogy itt az ideje a proletárdiktatúra „elhalásénak". Ez a legrészletesebben a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programjában jutott kifejezésre. A szocialista állam természetének és fejlődésének kérdésében nagy zűrzavart csinálnak a dogmatikusok is. A dogmatikusok majdhogy nem a marxizmus renegátjainak nevezik azokat, akik a változó történelmi helyzetben alkotó módon, a marxizmus-leninizmus elveiből kiindulva alkalmazzák és fejlesztik az elméletet. A dogmatikusok nem értik meg, hogy a munkásosztály diktatúrája fejlődik, hogy ennek a fejlődésnek az eredménye a népi állam, amely fontos szakasz a kommunista önigazgatásba és az állam elhaláséba való átmenet útján. A tőkésországok egész társadalmi életére rányomta bélyegét a monopóliumok önkényuralma. A monopóliumok előtti kapitalizmus korának politikai demokráciájából annak csak híre maradt. Az állam fejlődésének történelmi tapasztalatai azt mutatják, hogy az antagonista osztályokból álló társadalomban a demokrácia fogalma mindig osztály fogalom volt és az is marad. A burzsoá társadalomban a demokrácia szűkre szabott, hazug, megnyirbált, képmutató és csaló; paradicsom a gazdagok számára, kelepce és félrevezetés a kizsákmányoltak, a szegények számára. A proletárdiktatúra — és ez adja kimagasló haladó jelentőségét a vlágtörténelemben — első ízben adta át a hatalmat a kizsákmányolók jelentéktelen kisebbségének kezéből a társadalom túlnyomó többségének, a munkásosztály vezette dolgozóknak a kezébe. A történelemben először tárult fel a demokrácia igazi értelme; proletárdemokráciává alakul, ténylegesen demokrácia lesz a többség számára, majd a szocializmus teljes és végérvényes győzelmével — az egész nép demokráciája. Országunk jelenlegi fejlődési szakaszában — a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének időszakában — az állam, az egész társadalom igazgatásának demokratikus elvei mind nagyobb jelentőségre tesznek szert. A kommunizmust az egész nép munkája, energiája és értelme teremti meg — a nép számára. A kommunista építés átfogja a társadalom életének minden területét. Éppen ezért megnő a dolgozók valamennyi tömegszervezetének — a szovjeteknek, a szakszervezeteknek, a Komszomolnak, a szövetkezeteknek — a szerepe, fokozódik aktivitásuk, kezdeményező szerepük és öntevékenységük. A szovjet nép társadalmi és politikai szervezetének legmagasabbrendű formája a kommunista párt. Eszméi beragyogják a szovjet társadalom útját. A párt alkotó szellemben fejleszti a tudományos kommunizmus elméletét, kidolgozza az egész nép alkotó tevékenységének tudományos alapjait, óriási energiákat szabadít fel a tömegekben a fontos feladatok megoldásához. Pártunk nagy érdeme — áilapffcja meg végezetül a Pravda szerkesztőségi cikke —, hogy a szovjet nép magabiztosan halad a kommunizmus felé, s az egész emberiség számára megépíti a ragyogó jövő útját. ÚJ SZŐ 5 * 1961. d

oo

e

mb

w 8.