Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)
1961-12-30 / 361. szám, szombat
A mikór a Szovjetunióba mentem, az első órákban úgy véltem, hogy a kommunista társadalom kiváló építőit az Angara heves vizét megzabolázó erőmű építkezésén, a szüzföldeken, a donyeci bányákban vagy a gigantikus kohászati üzemekben kell keresnem. De csakhamar beláttam, helytelen az elképzelésem .., Moszkvában történt. Egyik moszkvai barátommal találkoztam. Teázás közben az órájára pillantott. Felcsillant a szeme, mintha nagyszerű ötlet jutott volna az eszébe. — Nem ls gondolod, hogy a mi óragyárunk hatvan országba exportéll — mondta lelkesen. Nem, nem gondoltam az „egyszerű" óragyárra, nekem Kuznyecov regénye, az Angarán épülő erómű hősei, Mama], a híres bányász és főképpen Gagarin Járt az eszemben őróluk szerettem volna Imi, hisz ók az Igazi hösök. Barátom továbbra ls biztatott, látogassak csak el a moszkvai Második Oragyárbal Észrevehette rajtam, hogy arcomon kiül a csalódottság, hogy máshová kívánkozom, mert így szólt hozzám: — Menj csak el, meglátod, nem fogsz csalódni. Akkor sem csalódnál, ha az egyik mellékutcai étterem kommunista munkabrigádjával hoználak össze... Szót fogadtam, elmentem az óragyárba. A titkár Magas, fiatalos arcú férfi áll fel az íróasztal mögül és mosolyogva hellyel kínál. Amikor leülünk, így szól: — Hallgatom önt... — mondja Borisz Alekszejevics Tvorogov, az üzem párttitkára. Elmondom Jövetelem okát, s megjegyzem, most pedig én szeretném őt hallgatni. Mosoly a válasz. Ogy látszik, mondja, az újságírók mindenütt egyformák, beszéltetik az embert. És beszélni kezd. Az üzemet 1930-ban alapították, függőórákkal kezdték a termelést. Ma női karórákat és ébresztőórákat gyártanak, három és félmilliót évente. — Igaz, hogy hatvaít országba szállítanak? — Eggyel sem kevesebbe — válaszolja —, s még többe szeretnénk szállítani... — és halkan hozzáteszi, mintha mérleget vonna a múlt és a jelen között: — Azelőtt mi hozattunk be órákat... Az üzemben maguk állítják elő az automatikus termelési vonalakat, a rugón, köveken és üvegen kívül maguk készítik az óra szerkezetét. Hétezren dolgoznak itt, többnyire nők, fiatalok. A kádereket maguk nevelik. Most ezerötszázán tanulnak a műszaki iskolában és ötszázan az üzemi munkaiskolában. — És hogy állnak a kommunista munkabrigádokkal? — Sok brigád már kiérdemelte a titulust, most már az egész üzem verseng a megtisztelő címért... — Nem mondana többet róluk? Hogyan törődnek a kommunisták a brigádokkal? — Erre megadják majd ők maguk a választ... Így a titkár. Borisz Alekszejevics nem dicsekvő természetű. Szereti a tényeket, azok mindennél meggyőzőbben beszélnek. Pedig, hogy .megkönnyítené az újságíró munkáját, ha beszélne a brigádokról, • hisz sokat tudhat róluk, mert ők, a kommunisták egyengették útjukat. S ehelyett — mintha csak mondaná, győződjön csak meg a saját szemével — fogja a telefonkagylót és NyikolaJ Mitrofanovlcs Petropavlovszkijt hívja. Lekéreti a pártirodára. Petropavlovszkij elvtárs a 22. részleg vezetője, a részleg pártszervezetének titkára. — Az 6 részlegén született meg üzemünkben a brigádmozgalom, — újságolja Borisz Alekszejevics és mosolyogva, biztatón néz rám —, Petropavlovszkij elvtárs majd mindent elmond magának ... Borisz Alekszejevics mégiscsak megkönnyíti az újságíró munkáját... Tik-tak ... tik-tak Amikor beléptem a 22. részleg termébe, azt hittem, kórházba kerültem. Fény és tisztaság. Fiatal lányarcokat látok a hosszúkás, keskeny asztalok mögött. Ifjúsági részleg, mondja Petropavlovszkij elvtárs. Minden dolgozó fehér köpenyben s a haj fehér fátyolba bugyolálva. Egyik mosolygó szemű lányról, fiatalasszonyról sem tudnám megmondani, szöke-e vagy barna. A mennyezet alatt nagy tábla figyelmeztet: Minden percben nyolc órát készítünk. Hatvan tik-tak alatt nyolc Era készül Itt... Egy termelési vonalon két perc alatt egy óra. Ez a percnyi pontosságú terv ... Megállok az első hosszúkás asztalnál. Nézem a fiatal dolgozókat. Nem zavartatják magukat, csak mosoly csillan arcukon. A kis kör alakú fémtok még üres, itt kezdik megtölteni aprő szerkezetekkel. Mepnyi ügyességet és Jó szemet kíván ez a munka ... A tizenharmadik dolgozónál már dobogni kezd az órácska szíve. Aztán kis gépbe teszik. Az első ellenőrzés. Ha a papírszalagon egyenes vonal Jelenik meg, Jól Jár az óra, ha nem, javítanak rajta. Aztán az ellenőrök kezébe kerül. Ha ők is hibát fedeznek fel, visszaküldik a brigád „orvoséhoz" — a legjobb dolgozóhoz, aki elvégzi rajta az utolsó simításokat. És aztán? Mit tegyenek mást, vígan, pontosan tik-takol az Era, mehet a csomagolőba — hatvan ország (egylkébe, hadd hirdesse a moszkvai óragyári lányok, fiatalasszonyok ügyes kezemunkáját... A hegyről messze látni Nyikolaj Mitrofanovlcs Petropavlovszkij derék, középkorú ember. Ö sem szereti a dicsekvést, szűk szavú. Csak arról beszél, ami a legjobban érdekli őt s hatszázötven tagú kollektíváját. A múltat nem idézi. Csak azt jegyzi meg, hogy az idei tervet már december 20-án teljesítették két nappal előbb, mint az azelőtti években szokták. A XXII. kongresszus tiszteletére indított versenyből ők kerültek kl. győztesként, övék lett a vörös zászló. Ez kötelezettséggel Jár. Mondja is Nyikolaj Mitrofanovics: — A huszonkettedik kongresszussal nálunk ls új időszak kezdődött... Arról nem tesz említést, hogy ők voltak az üzemben a kommunista munka brigádmozgalmának úttörői, egyszerűen csak azt mondja, most megint új fába vágták fejszéjüket. Négy brigád, a részleg dolgozóinak harminc százaléka „A kommunizmus építői rohambrigádjának" nevezte el magát. Céljuk : „a legjobban és a leggyorsabban teljesíteni mindazt, amit feladatukul tűz ki számukra a kommunizmus építésének programja. Céljuk: mozgalmukat üzemi méretűvé fejleszteni. — Nem elégszünk meg azzal, amit már elértünk — mondja. — Mindennapi feladatunk: tanulni, gondolkodni afölött, mit javíthatnánk munkánkon, hogyan tökéletesíthetnénk a technikát, hogy* óráink a legjobbak legyenek megtisztelő cimet. Később, amikor az új mester kinevezéséről volt szó, egyik is, másik is Tányát ajánlotta. A kérdés nem volt vitás. A kollektíva döntött, az a kollektíva, mely segítette Tányát emberré érésében. Amikor minden érdekli őket Mennyire más lett egyszerre Tánya, amikor brigádja életére terelődött a szó. Szófukarsága azonnal eltűnt, felHarcolunk az emberért Tánya nem tett pontot a mondat végére. Rám néz értelmes szemével és szíve, lelke mélyéből fakadó szavakat mond. * — Mi a kommunizmust, az ember boldogságát építjük, — mondja. — Az emberek nem egyformák, sokszor nehézségeink vannak velük. Ezért nagy súlyt fektetünk a nevelésre. Előre kell néznünk, mert a kommunizmus számára készítjük elő az embert... Ha kíváncsi rá, elmondok egy történetet, Nyikolaj Mitrofanovics Petropavlovszkij ellenőrző kőrúton. a világon. A mozgalom további fő célja: az utolsó betűig eleget tenni a pártprogramban lefektetett elveknek, a kommunizmus építői erkölcsi kódexének, mely magában foglalja a kommunizmus ügye iránti odaadást, a társadalom javára végzett lelkiismeretes munkát, a magas fokú társadalmi kötelességtudatot, a kollektív szellemet: egy mindenkiért, mindenki egyért... A mozgalom a tudásban, a gondolkodásban tör utat... Már utat is tört. A XXII kongreszszus napjaiban Lena Pcselkina, a részleg dolgozója példás kötelezettséget vállalt s a vállalati pártbizottság Pcselkina követésére mozgósította az üzem dolgozóit. Mit tett Lena, hogy nevét egyszerre szárnyára vette a hír? Vállalta: minden nap kiváló munkát végez, növeli tudását, elvégzi a műszaki iskolát, mindig az új úttörője lesz, példát mutat a családi és a közéletben, öt év alatt megtanul angolul, részt vesz az önkéntes rendfenntartók munkájában, brigádjában mindig azon lesz, hogy tagjaiban elmélyüljenek a kommunista ember sajátos vonásai... — Az új mozgalom maguknál született? — kérdezem a részleg vezetőjétől. Nyikolaj Mitrofanovics mosolyog és fejét Ingatja. — Nem — feleli. — A moszkvai rendezőpályaudvaron, ott, ahol az első kommunista szubotnyikokat tartották, ott, ahol elsőnek szervezték meg a kommunista munka brigádját. S annak vezetője, Vlagyimir Sztanyilevlcs nemrég nálunk járt, ő beszélt nekünk az új mozgalomról. És mi követjük őket... Tudja, őnáluk hegy van, s a hegyről messzebbre látni... Nyikolaj Mitrofanovics c^ak azt felejtette el mindehhez hozzátenni, hogy náluk a kommunista öntudat oly magas fokú, hogy felér egy hatalmas heggyel s már az ő hegyükről is igen messze lehet látni... elevenedett. Szeme kékje ls kéklőbb hogya n harcolunk mi az emberért. lett és mosoly tette szebbé arcát. Hogy magyarázatot adjon brigádja életéről, előbb kérdést tett fel saját magának. Mi történik akkor, ha minden érdekli őket, ha mindennel törődnek? Ez lett a brigád jelszava. S ezt követte a másik: ha a brigád Szavammal nem akarom zavarni, csak bólintok. Egy fiatal emberről van szó, Olegról. Tizennyolcéves korában, 1959-ben került Tánya részlegére. Családja jő körülmények között élt, a fiúnak megJól dolgozik töltse 161 a szabad ideiét volt mlnden e- semmire sem lehetett jűi dolgozik, töltse Jól a szabad Idejét panasz a_ Elelnte ö rá se m panaszkodott senki. Iparkodott, ügyes kezűnek Azelőtt nem sokat törődtek egymás- bizonyult, jól végezte munkáját. De ls. sal, csak arra ügyeltek, jól végezzék munkájukat. De a brigád megalakuláaztán jött a „hajótörés" s Oleg nem tudott száraz partra vergődni* úszott sa után, ha valaki fáradtan jött a a2 árra l. A z történt, hogy mihaszna munkába, kérdéssel halmozták el: mi fiúkkal ismerkedett meg s Inni kez történt veled?... Harminchármán voltak, harminchárom különböző ember, különböző élet. És sorra feltették egymásnak a kérdést, hogyan élsz? így közeledtek egymáshoz. De ez csak a kezdet volt. Ezután jött csak az I dett. A munka sem ment már úgy neki, mint azelőtt. S a részlegen egy napon arra lettek figyelmesek, hogy a tervezettnél több óraszerkezetet „használnak fel". Mi ennek az oka? Valaki táján lop közülük? Kutatni kezdtek a dolog után. Olegra kezdtek gyanakodni..... A fiú végül beismerte, ő a tettes, több pénzre volt szüksége. A kolAmikor a brigád tagjai moziba vagy színházba mennek, oya Szeteznyeva gyermekeik a külön berendezett üzemi gyermekott hon- ""gadja 1 j ban töltik kellemessen idejüket. Tánya Szeleznyeva brigádjának néhány tagja. Tánya Nyikolaj Mitrofanovics bemutatja az óragyár első kommunista munkabrigádjának vezetőjét, Tánya Szeleznyevát. — Részlegünk egyik mestere — mondja és szerényen hozzáteszi — csupán ezerkilencszázötvenöt óta dolgozik az üzemben ... Csodálkozzam? Tánya fiatal. Később tudtqm meg, hogy huszonhét éves. Kissé feljebb tolja a haját borító fehér fátylat s kibukkan alóla szőke hajtincse. Szeme kék, ajka telt s álla fordított szívhez hasonló. Csak amikor a komolyságára leszek figyelmes, akkor ölt testet bennem a gondolat, miért is lett oly rövid idő alatt mester Tányából. Mégis felteszem a kérdést, tőle szeretném megtudni, hogyan lett mester? — Szeretem a munkát... a kollektíva segített. Tanultam, elvégeztem a műszaki Iskolát... Nehezen Indul a beszélgetés. Ogy látszik, magáról nem szívesen beszél. Hozzánk jön a Komszomol-szervezet titkára. Fiatal, eleven lány. Megtudja, hogy Tányáról van szó. Elmosolyodik. Róla sokat lehet beszélni! Már amikor az üzembe jött, jó komszomolista volt. Szervezte a fiatalokat. Munkakedve „ragályos" lett, hatott a többiekre. Nem elégedett meg egy munkaművelet megismerésével. Az egyiket követte a másik, s így sajátította el az órakészítés minden csínját-bínját. S amikor meghallotta, hogy a moszkvai vasutasok megalakították az első kommunista munkabrigádot, így szólt a lányokhoz: — Kövessük őket, ml sem maradhatunk le, komszomolisták vagyunk! S a harminchárom tagú brigád már 1958 decemberében kiérdemelte a igazi Ismerkedés. Hol az egyik, hol a másik brigádtagnál jöttek össze ... — KörüHItük a nagy kerek asztalt — meséli Tánya — és teát ittunk. Teázás közben kitárul az ember szíve... Így tudtuk meg, kinek milyen nehézségei vannak, kiben mi rejlik ... Így tudtuk meg, hogy egyikünk szeret zongorázni, a másik énekel, táncol, a harmadik bélyeget, festményt gyűjt... Ezután összejöveteleink koncertekké váltak. Szórakoztunk és művelődtünk. Amikor moziba vagy színházba mentünk, már nem harminchárom jegyet, hanem hetvenet, nyolcvaMagatok közé vesztek? Tánya magában döntött, de mást mondott. — Mi közöttünk nincs olyan ember, mint amilyen te vagy! — mondta erélyesen Tánya. — Nem vehetünk magunk közé, mert ártanál a brigádnak! Oleg nem volt felkészülve ilyen fogadtatásra, nem várt ilyen kemény szavakat. Ez volt az igazi arculcsapás. Feje lekókadt. Hetykesége a rög mögé búvó nyúlhoz vált hasonlóvá ... Ígéretet tett... Tánya brigádja maga közé fogadta Olegot. S a fiú ígérete tetté ötvöződött. Hogy lássa, mennyire nat vásároltunk, mert velünk jöttek hisznek neki, a legfelelősségteljesebb az apák és anyák, testvérek és fér- munkáva l bízták meg, ő lett a brigád Jek ... Nagy család lett a brigád ... Hozzáteszem: megértő család. Ha közülük valaki férjhez megy, szül, vagy születésnapját ünnepli, a brigád ajándékkal kedveskedik. — Pénzt gyűjtenek erre? Dehogy ... — mosolyodik el Tá„orvosa", az a dolgozó, aki az utolsó simításokat végzi az órán ... — Mit mondjak mást róla? — mosolyog a szemembe Tánya. — Olyan lett, mintha a testvérünk lenne ... Ez nagy szó Tánya brigádjában. Oleg most katona — teszi még nya. — Harminchármán vagyunk, nem ut öi a g hozzá Tánya —, s mint írják, dolgozunk mindnyájan egyformán s a példásan teljesíti kötelességét... brigádot megillető prémiumot nehéz . „ „ Ä,„„i, A„„ Ä„, „„ „ volna magunk között igazságosan nálm*t érvériyre a komm szétosztani. Ezért úgy döntöttünk, magasztos elve. egy minden hogy közös kasszába adjuk. Abból kiért, mindenki egyért, vesszük az ajándékokat... ^ De az élet nem mindig örömös. Megtörtént, hogy egyikük megbetegeAmtkor távoztam az üzemből és eldett. Szülei idős emberek. Néhány gond oi kodva me ntem a Leningradbrigádtag munka után elment a beteg- szkij prosz pekton, eszembe jutottak hez, rendbehozták a lakást, takarí- moszkva l barátom szavai: nem fogsz tottak, mostak, csalódni... Mennyire igaza volt! De' rék embereket ismertem meg az óragyárban. Itt mélyült el bennem az a tak. Ha pedig valamelyikük családjában ellentétek merültek fel, megjelen tek náluk a brigádtagok s a férj vagy ^, ndolat h a kommunizmus kiváló a feleseg lelkére beszéltek... ö ' ... építőit nemcsak a hírneves építkezé— így van ez — mondja Tánya — sekerlj a z Angarán, a szüzföldeken, ha minden érdekel bennünket, min- a bányákban, a nagy kohókban, vagy dennel kell törődnünk. A brigádtagok az űrrep üi ók között kell ke resnem, azóta nemcsak hogy jól dolgoznak, mert ök ott vannak mi ndenütt, ahol jó előmenetelt érnek el a tanulásban, szovjet erhber él és mu nkálkodik. hanem kellemesen töltik szabad idejűket l s PETRÖCI BÁLJNT w ______ ílMI 7 mindenkiért, ©IS Miül e gyért Ü] SZÓ 5 £ 1961. december 30.
