Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-02 / 334. szám, szombat

A Ravaszkodók bemutatója a košicei Állami Színházban Műkedvelő színjátszásunk MINDEN KÉTSÉGET KIZÁRÓAN, a Jelenleg nyilvántartott közel 700 színjátszó csoport olyan eredmény, amelyre csak büszkén gondolhatunk. Még ha e csoportok többsége évente nem is mutat be egy-két színműnél többet — játékuk százezrekhez szól. Jelentőségük a kulturális forradalom szempontjából is nagyon számottevő. Érdemes ezért megnézni, kitől éá mit játszanak e műkedvelő színjátszók. A skála nagyon széles. Műsorukon egyaránt szerepelnek cseh és szlovák, hazai, magyar, szovjet, valamint más külföldi szerzők művei. A pálmát magyar szerzők alkotásai viszik el. Tavaly például Szlovákiában nemcsak a magyar, de a szlovák színjátszók által is a legtöbbet játszott első két helyezett Kónya József: Éles Marika menyasszonyi fátyla és iovicsek Béla: Húsz év után clmü színműve. Ha e darabokkal kapcsolatban van is hiányérzetünk, sikerüket örömmel könyveljük el.. Nem jelentéktelen eredmény, hogy e két — színműírói tapasztalattal nem rendelkező — tulajdonképpen csak most induló Írónak egy csapásra sikerült meghódítania mind a magyar, mind a szlovák színjátszókat. E tény azt bizonyítja, a fiatal hazai magyar színműírás helyes úton halad — közérdekű problémákról szól. Egyébként a többnyire új és mai kérdések iránt érdeklődő közönség aligha fogadta volna műveiket ekkora érdeklődéssel. „Műkedvélőink az elmúlt években sokat játszották Egri Viktor: Házasság, Örök láng, Dávid Teréz: Dódi, Lidércfény, Tajovszkij: Oj élet, Matuscsiková: Krisztina, Karvas: Éjféli mise című színművét, s még sok más ismert és kevésbé ismert szerző darabját. MŰKEDVELŐ SZÍNJÁTSZÓINK TÖBBSÉGE tehát az embereket legjobban érdeklő, mai témájú, aktuális kérdésekkel foglalkozó darabokat játszik. A mai ember gondolat- és érzésvilágától távol álló, keveset mondó, az életet hamisan ábrázoló népszínművek és nagyoperettek bemutatása elenyészőre csökkent. De A vén bakancsos és fia, a Nagymama, a Katika őrmesterné, a Tépett rózsa és a többi — ezek családjába tartozó — a Csemadok Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet által sem ajánlott színműveknek műkedvelőink színpadán a jövőben még oly kevésszer sem volna szabad előfordulniok, mint eddig. Vannak a művelődést és a szórakozást egyaránt szolgáló egyértelmű, mindenkit érdeklő darabok. Műkedvelő színjátszóink akkor teljesítik hivatásukat, akkor dolgoznak jól, ha mind maguk, mind a nézők javára ezeket a színműveket játsszák. O Kitől mit? Színkörvezetőkkel beszélve hallottuk, hogy kellenek a kimondottan szórakoztató művek, az operettek, az úgynevezett „kasszasikert" biztosító darabok, egyébként lehetetlenné válnék olyan mű bemutatása," amelyre az együttes esetleg ráfizet. Az egyik műkedvelő rendező határozottan állította : ők azért mutatták be 25-ször e Csárdáskirálynőt, hogy előadhassák Anna Frankot. Nem tudjuk, az együttes viszonya és a helyi közönség Ízlése mennyire tette ezt szükségessé. Véleményünk szerint azonban az ilyen „megoldás" helytelen. Talán durva az összehasonlítás, de kultúrpolitikánk sose mondja: sózzuk el a ponyvaregényeket, hogy eladhassuk a klasszikusokat. Az igazi irodalom kiadásának költségét nem a fércműveken szerzett bevétellel fedezzük... Nem lehet ez másképpen a színjátszás terén sem i Nem állítjuk, hogy a Csárdáskirálynő fércmű, napjainkban azonban korszerűtlen, a mának semmitmondó, nem szolgálja szocialista ideológiánkat. Nem hisszük, bogy bárhol azért kellene játszani, mert egyébként nem játszhatnának mást... A probléma említett „megoldása" véleményünk szerint egy kicsit az együttes erejének és a közönség ízlésének a lebecsülése. EGY JÓL RENDEZETT, művészi élményt szerző, társadalmi mondanivalót tartalmazó darab miért érdekelné a közönséget kevésbé, mint a semmitmondó, csupán „szórakoztató" mű? Az egyes darabok Iránt megnyilvánuló közömbösség legtöbbször nem a mű mondanivalójának, hanem vagy a gyenge előadásnak, vagy a rossz szervezésnek tulajdonítható. Nincs tehát érv, ami a csupán kasszasikert biztosító darabok előadásának szükségességét igazolná. A nevelésen és nemes szórakoztatáson túl mindegyik társadalmi mondanivalót tartalmazó darab jelenther kasszasikert iha jó ez előadás és jó a szervezés. Amint az említett példákból látható, egy-két kivételtől eltekintve, műkedvelő színjátszóink műsorpolitikája jó. Falvainkon olyan darabokat játszanak, amelyek a mai ember gondolat- és érzésvilágának legjobban megfelelnek, és amelyek előreviszik kulturális forradalmunk ügyét. S ha eredményes munkát végeztek eddig, még eredményesebb munkát várhatunk az együttesektől a Jövőben. A Csemadok Központi Bizottsága a CSISZ Központi Bizottságával és a Népművelési Intézettel karöltve ez idén — tudomásunk szerint első ízben — megrendezi a szocialista dráma fesztiválját. A versenyen való részvétel feltétele: gazdasági és politikai életünk problémáira fényt vető, aktuális mondanivalót tartalmazó darabok bemutatása. A nagyszabású vetélkedés minden bizonnyal továbbviszi műkedvelő színjátszásunk ügyét, tovább javítja az együttesek munkáját. BALÁZS BÉLA SZTYEPAN SCSIPACSOV Nem álom már Napok múlásán fájón nem merengek, oly izgalmas, s oly lázas ez a nagy kor... Azok az ifjak még meg sem születtek, azok a lányok még meg sem születtek, akik húsz évet számlálnak majd akkor. Hol mint szelek, korok kereszteződnek, szép palotákat építünk őnékik, verset írunk, formát adunk a kőnek, utat verünk a csiílaghímes égig. S álmunk, a legszebb álom — nem álom már, nem álom! szám, munka, program, feladat a vállon. Kiss Jenő fordítása S szefognak. Jobban, mint a becsületes munkás emberek. Azt tartják magukról, hogy nélkülük megállna a szövetkezetbeh az élet. Az egyik kupec volt, a másik tönkrement kocsmáros, a harmadik, meg a többi is hasonló jómadár. A múltkor is dohányért meBtem a kocsmába. Az istállóból mentem a kertek alatt, munka után. Hát látom ám a félhomályban, hogy egy trógacson zsákot tol maga előtt e kocsmárosné. A szövetkezeti raktár felől. Bementem a kocsmába és már nem is kellett több magyarázat, öten, vagy hatan, éppen azok, akikre az előbb is gondoltam, ott féldeciztek a kocsmárossal. Megfigyeltem, egyik se fizetett, mikor elmentek. Így aztán kopik ám a takarmány, a közös vagyon! No de ne szólj szám ... Mindig csak azzal érvel a Marcsák-: had — mert egy famíliából származnak mind a hatan — hogy a faluban rajtuk kívül senki más nem tudná elvégezni a könyvelést, meg a zsáko-. lást a magtárban. Mert az az egy igaz, hogy a faluban rajtuk kívül csupa ilyen magamfajta vén ember maradt. A fiatalok hallani se akar-; nak arról, hogy ide jönnének dolgoz-; ni. Az is igaz, hogy azt már jóformán mind elfelejtette a magamfajta ember, amit valamikor ötven éve az iskolában tanult. Nem ls tudom már megmondani, mikor tartottam utol-; jára ceruzát a kezemben. Igy aztán nélkülük valóban nem tudnánk elvégezni a raktárkönyvelést. Péter türelmesen hallgatta az öreg beszédét. Aztán gondolt egyet, s Igy szólt Krajcár bácsihoz: — És ahhoz mit szólna bátyám, ha én megtanítanám magát arra, amit az ötven év alatt elfelejtett. Az öregember nem tudta mire vélni a dolgot, azt hitte, tréfál vele Péter. —• Hát, mit gondol maga, ha kl-: járta az Iskolákat, akkor már gúnyt ls űzhet a magamfajta szegényember-i bői? Nem olyan világ van ma! — De hiszen azt mondják, hogy á tehenek fejénél azokat a táblákat maga vezeti. A tehenek neveit, meg hogy mennyi a fejésl átlag. Akkor pedig írni csak tudj — Hát ami azt illeti, — felelt Krajcár bácsi —, nem voltam én olyan nagyon rossz tanuló. Csakhát az a baj, hogy akkor is többet jártam én a marha faránál, mint az iskolába. — Aztán meg úgy gondolom; e zsákot is" elbírnák még többen ís a tehenesek közül, — mondta Péter. — Ha egyedül nem, akkor ketten. Mit szólna, ha magukra bíznám a takarmányt január elsejétől. Mondjuk eggyel több tehenest állítanánk be ... — Micsoda? Nem #vagyok én még olyan gyenge legény, hogy egyedül is el ne bírnék egy zsákot. Hanem azt mondja meg, mire gondolt azzal a tanulással, ainit az előbb említett? — Arra, hogy a szövetkezetben nem egy mázsa terményről van szó, nem is tízről, így jegyezni kell, mit hova adtak ki a raktárból. . Ez a munka pedig magukra — tehenesekre vár. Január elsején átveszem az állattenyésztés vezetését. Mondja meg Krajcár bácsi Pintér Károlynak, a csoportvezetőnek, hogy másodikán este várom kettőjüket. Átveszünk egyet-mást abból, ami a raktári könyveléssel összefügg. » Ä » Január másodikán csikorgó hideg volt, de azért Péter az elnökkel végigjárta a gazdasági udvart. Károly bácsi azonban minduntalan éreztette vele, nem bízik benne, hogy megérik Itt együtt a jövő újévet. — Aztán néztél -e már ki magad helyett egy másik zootechnikust, akinek keményebb koponyája lesz, mint neked, meg az öt-hat • elődödnek? Töltött pisztolyt hoztál magaddal? — Egyiket se, Károly bátyám, vá-i gott vissza Péter. Hanem holnaputánra készíttesen egy lakást, mert az asszonyt is elhozom a faluba. Ogy nézzen ezután rám mindenki, hogy én tegnap óta alsósárosi lakos let-, tem. — Ahogy gondolod, — válaszolt az elnök. Én annak csak örülök, hogy te is közénk valónak érzed magad. Csak a kedved ne csappanjon meg. — Ogy hallom, a raktárnál nincs minden a legnagyobb rendben. — Én azt tartom, onnan ered az egész baj. De hát nincs emberünk, akivel kicserélhetnénk a Marcsákhadat. Ok ma ls a legerősebbek a szövetkezetben, meg az Írásbeli dolgokat is el tudják intézni. — Igen, hallom, jól fog a ceruzájuk. — Mindenki tudja ezt, csak hát, ha valaki a választásokon szót emel ellenük — igaz, hogy a hat esztendő alatt csak valami háromszor tették ezt a tagok — a szünetben, szavazás előtt valamelyik közülük mindig odamegy a felszólalóhoz és csak ennyit mond nekik, — de úgy hogy senki más ne hallja: — Bátyó, nem szeretnénk éjjel megzavarni az álmát. Aztán otthagyja a faképnél. Persze mindenki tudja, mit jelent ez. A szavazásnál aztán mindig a Marcsákcsalád egyik újabb tagját választják meg raktárosnak. És marad minden a régiben. Merthogy a Marcsák-család tagjain kívül senki más nem bír-, ná a raktárkönyvelést, meg a zsáko-. lást. Két nappal az évzáró taggyűlés előtt megint ott volt Kovács Péteréknél a két tehenes. Megszokták már, hogy esténként hol az írást gyakoroltatja velük a zootechnikus, hol a könyvelés legelemibb szabályaival Ismerteti meg őket, vagy éppenséggel összeadni, osztani, vagy köbtartalmát számítani tanítja az öregeket. — Nos akkor, — diktálja a feladatot Péter hogyan számítanák ki, hány mázsa árpa van egy kúpalakú rakásban, ha magassága 75 centi, a... Számítás közben egyszer aztán megáll Krajcár bácsi kezében a ce-. ruža, s Igy szól Péterhez: — Aztán igaz az, hogy maga csak úgy önként jött ebbe a világcsúfja szövetkezetbe? i. .-r- Ogy van az, Krajcár bácsi, —

i A koSicei Állami Színház nagy sikerrel mutatta be Lillian Hellman amerikai írónő Ravaszkodók című drámáját. A mű a szív és lélek mélyeibe hatolva mutatja be a gőgös, haszonleső testvérek, Oszkár és Leó, valamint a gyorsan meggazdagodni akaró Regina személyében az . ördöggel is cimboráló üzletember típusát. Az ő parancsuralmuk alatt élnek, a család jobbérzésű tagjai, Birdie asszony, Alexandra, és közöttük a színes bőrű szolgáló Addie és Cal. PAGAC ALBERT OSZKÁR, A HÁTTÉRBEN HLAVÁCKOVÁ REGINA ÉS JOBBRÓL GROSSOVÁ, ADDIE SZEREPÉBEN. Ä szerző mesteri, kézzel rajzolja meg a dolláralapra épített, kisiklott házasságokat, a mézes-mázos, ravaszkodó udvariasságba göngyölt üzleti kalkulációkat. Az egész drámában fokozatosan forrósodik a levegő, a második felvonás nagy családi jelenetében azt hisszük, elérte, csúcspontját. De nem így van. A harmadik felvonásban még tovább fokozódik a drámai feszültség, Regina aszszony szemrebbenés nélkül szemléli férje megrázó vívódását a feje fölött összecsapódó hullámokkal. Nem nyúft neki segítséget, számítását jobban megtalálja, ha férjétől megszabadul. Vállalja a cserbenhagyás bűntényét a nagyobb haszon reményében. Ezeknek az üzletembereknek a bűnös magatartására mutat rá Birdie asszony, Alexandra, Addie és Cal alakjaiban a szerző, amelyekben már a holnap hőseit érzékelteti. Oszkár Hubbard üzletembert Pagáč Albert alakította, szerepéhez felelt a fiú. — Mert azt gondoltam, hogy segíthetek a közösnek. De hát így egyedüli Az öreg megint elkezdte a régi nótát. — A segítség, az bizony nagyon el kellene. Mort ha másé lenne ez a szép tehénállomány, akkor is sajnálnám a jószágot. A szegény párák adnák a tejet, csak hát nincs miből. Igy tavasz felé már az ízét is elfelejtik a darának. Ősszel, persze, olyan nap ls volt, mikor a Marcsák Pali egy egész kocsi darát küldött ki a faluból. Akkor csináltuk rosszul, mikor még az elején voltak a Marcsákok a lopásnak. Mert a Marcsák Feri — az volt még közülük a legbecsületesebb. Azt tartottuk felőle, hogy ő úgyis csak annyit lop, amennyit megiszik. Így is volt ez eleinte. A többiek aztán nyakig belesüppedtek a lopásba. Megszállta valamennyit a vagyon ördöge. Nemhiába voltak azok kupecok világéletükben. Elejével kellett volna valamennyit kidobni a közös-, bői. Látszott rajta, hogy erősen töri va-i lamln a fejét; majd így szólt: — Azt hiszem, hogy azért még semmi sincs veszve. Hiszen a tehenesek sem olyan eldobni való emberek még. Van egy közmondás: Kutyaharapást szőrével gyógyítják. Péter még mindig nem tudta, hova akar az öreg kilyukadni. Nem is tudta meg egészen másnapig, mit akart tulajdonképpen mondani a vén Krajcár. Hanem az évzáró közgyűlés előtti nap délelőttjén, ahogy benézett az irodába, az elnök nevetve így fogadta: — Képzeld, az egész Marcsák-család minden férfitagja megbetegedett. Valamit hoztak a városból a raktárba, át ite kellett volna venni,* de a raktáros, a Marcsák János nem volt sehol. Elmentem hozzá, hát az ágyban nyögött. Éppen olyan volt a szeme, meg az orra, mint a te szegény elődödnek, a Varga Árpádnak. Azt mondta, hogy ő most nem tud elmenni, mert elesett a biciklivel, hívjam át a testvérét — a Palit, az megfelelően igen jól. Gúnyos, ravasz, ha kell megalázkodó, majd parancsoló. A rosszindulatok széles skáláját hűen szemlélteti. Reginát a hideg, kőszívű^ üzletasszonyt Hlavácsek Olga játszotta magával ragadó természetességgel. Dadej Ferenc a család üzleti irányelveit diktáló vezér alakjában csiszolt játékot nyújtott, bár olykor az volt az érzésünk, hogy színpadias, kicsit túllép a realitás határain. Chmelková Gizella Birdie asszony szerepében részvétet keltő alakítást nyújtott, vele éreztünk, magunkévá tettük fényben, pompában tengődő szomorú sorsát. Leo Hubbardot a fiatal, könnyelmű és az üzletemberek játékszereként kezelhető fiatalembert Petrík Bokus kielégítően játszotta. Ondrejka János mélyen átérezve tragikus szerepét Horace szerepében felejthetetlen alakítást nyújtott. Alexandra a mindent tűrő és csak a végén magára talált lány nehéz szerepét Bočová Beatrica játszotta. Kifinomult, művészi élmény volt minden szava, mozdulata. A színes szolgálóval, Addival (Gross Lujza), ők a mű súlypontjának hordozói, mondanivalójuk az utolsó felvonásban világítja be a fejlődés távlatát, és tevékeny harcra szólítanak fel. A rendezés Chmelko Andrásnak, a koštcei Állami Színház igazgatóidnak a „Kiváló munkáért" kitüntetés tulajdonosának a műve. A dollár szerzés gondjaiban gyötrődő emberek légköre nyomasztó atmoszférát tetemt a színpadon. Ezt a hatást tökéletesen érzékeltette művészi rendezésével. Dicséretet érdemel a koSicei Nemzeti Színház dramaturgiája azért, hogy biztos kézzel nyúlt a nyugati színműirodalom olyan haladó művéhez, mely rámutat a korhadt kapitalizmus erkölcsi csődjére és hitelesen megcsillogtatja a haladó erők feltartózhatatlan győzelmét. (D) KULTURÁLIS HÍREK Henrich Kleist halálának 150. évfordulójáról ünnepség keretében emlékeztek meg a költő szülővárosában, az Odera melletti Frankfurtban. Londonban nemsokára bemutatják A Globke bűnös múltjáról készült NDK dokumentumfilmet. Az angol filmcenzúra korábban betiltotta a film vetítését, ezt á elöntést azonban kénytelenek voltak megváltoztatni. A bécsi filharmönikusok zenekara a jövő év tavaszán Herbert von Karaian vezetésével hosszabb vendégjátékra indul. Turnéjuk állomásai: Varsó, Odessza. Kijev, Moszkva, Leningrad, Helsinki, Amszterdam, London és Hamburg. majd elmegy vele a magtárba. Megyek a Paliékhoz, hát ő is ugyanolyan nyavalyában volt, mint az öcscse. Végigjártam mind a hat Marcsák portát, hát egytől egyig mind a volt zootechnikusok sorsára jutottak. Valaki nagyon helybenhagyta a díszes családot. Nem ártott nekik. Péter csak a vállát vonogatta. Semmiről nem tudott. Délután éppen etetés közben ért oda Péter Krajcár bácsiékhoz, a tehenesek közé. Pintér Károly, a tagbaszakadt csoportvezető ártatlan arccal, annyira ártatlan arccal, hogy az már gyanús kezdett lenni Péternek, így szólt hozzá: — Kovács elvtárs, hallom, hogy a Marcsák-családban valamilyen ragályos betegség ütött ki. Péter még mindig mit sem sejtve válaszolt. — De én úgy hallom, hogy valaki mind a hatot helybenhagyta. A falus ban azt rebesgetik, hogy valakik végigjárták mind a hat Marcsák házat és kihívták őket egyenként, aztán... Krajcár bácsi ezzel zárta le a vitát! — Ja, kérem, régi közmondás az, hogy kutyaharapást szőrével gyógyítják. Fogadjunk hat liter borba, hogy a Marcsák-hadból ezután már egyik sem akar raktáros lenni. Aztán huncutul összenevetett a bat tehenes. Nem lenne teljes a történet, he ha nem mondanám meg. hogy a tehenesek megnyerték a fogadást. Mert másnap az évzáró gyűlésen egyszerre valami húszan mondták ki a nagy szót: — Jó lenne végre már új raktárost választani. Ellenvéleménye senkinek se volt. Még a Marcsák-család hat tagja sem szólt egy mukkot sem. Mert Alsósároson sem nőnek a fák az égig. TÖTH MIHÁLY ül SZO 7 * 1961. december 2.