Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-04 / 306. szám, szombat

nálnak [gyarmati háborúkat, katonai tömböket, összeesküvéseket, terrort, felforgató tevékenységet, gazdasági nyomást, vesztegetést), hogy hatalmukban tartsák a felszabadult országokat, formálissá tegyék kivívott függetlenségüket vagy megfosszák őket a függetlenségtől. „Segítség" ürügyén igyekeznek régi pozíciókat megtartani, s újakat szerezni ezekben az országokban, bővíteni akarják társadalmi bázisukat, meg akarják nyerni a nemzeti burzsoáziát, katonai-zsarnoki rendszereket akarnak meghonosítani, engedelmes bábokat igyekeznek hatalomra juttatni. A nemzeti és törzsi viszálykodás szításának mérgezett fegyverét felhasználva, az imperialisták Igyekeznek megbontani a nemzeti felszabadító mozgalom sorait. A helyi kizsákmányoló osztályok reakciós körei az imperializmus szövetségesel. Ily módon a fiatal szuverén államok és valamennyi függő ország előtt álló össznemzeti feladatok megoldásának fő ellensége és fő akadálya az imperializmus marad. A politikai függetlenség kivívásával a nemzeti felszabadító forradalom még nem ér véget Ha a forradalom nem vezet mélyreható változásokra a társadalmi és a gazdasági életben, s nem oldja meg a nemzeti megújhodás égető feladatait, a függetlenség Ingatag lesz és fikcióvá válik. A munkásosztály harcol legkövetkezetesebben e forradalom végigviteléért, a nemzeti érdekekért és a társadalmi haladásért. Az Ipar fejlődésével növekedni fog a munkásosztály létszáma, és a társadalmi-politikai életben betöltött szerepe. A munkásosztály és a parasztság szövetsége a mélyreható demokratikus átalakítások végrehajtásáért, a társadalmi és gazdasági haladásért vívott küzdelem sikerének döntő feltétele. Ez a szövetség hivatott arra, hogy az átfogó nemzeti front magva legyen. Nem kismértékben a munkásosztály és a parasztság szövetségének szilárdságától függ, milyen mértékben vesz részt a nemzeti burzsoázia az antimllitarista és az antifeudális harcban. A nemzeti frontba tömörül a munkásosztály, a parasztság, a nemzeti burzsoázia és a demokratikus értelmiség is. Az öntudatra ébredt népek felszabadító mozgalma sok országban a-nacionalizmus zászlaja alatt- folyik. A marxisták-leninisták különbséget tesznek az elnyomott nemzetek nacionalizmusa és az elnyomó nemzetek nacionalizmusa között. Az elnyomott nemzet nacionalizálásában az elnyomással szemben általános demokratikus tartalom van, s a kommunisták támogatják ezt, mert egy bizonyos időszakban történelmileg indokoltnak tartják. Ez a tartalom fejeződik ki az elnyomott népeknek az imperialista járom alól való felszabadulásra, a nemzeti függetlenségre és a nemzeti újjászületésre Irányuló törekvésben. Ugyanakkor az elnyomott nemzet nacionalizmusának van egy másik, a reakciós, kizsákmányoló felső réteg ideológiáját és érdekeit kifejező oldala is. A nemzeti burzsoázia természeténél fogva kettős jellegű. A jelenkori körülmények közt a gyarmati, egykori gyarmati és függő országoknak az imperialista körökkel kapcsolatban nem álló nemzeti burzsoáziája objektíve érdekelt az antiimperialista és antifeudális forradalom fő feladatainak végrehajtásában. Haladó szerepét tehát még nem merítette kl, s képes részt venni az egész nemzetre váró égető feladatok megoldásában. Am minél jobban fokozódnak a dolgozók és a vagyonos osztályok közötti ellentétek, minél jobban kiéleződik az országban az osztályharc, a nemzeti burzsoázia annál inkább hajlandó megalkudni az imperializmussal és a belső reakcióval. A felszabadult országok fejlődésének folyamata bonyolult lehet, több szakaszból állhat. A felszabadult országokban a különböző történelmi és társadalmigazdasági feltélelek folytán a tömegek forradalmi alkotó tevékenysége sok sajátosságot mutathat a társadalmi haladás fejlődésének formál és ütemét illetően. Milyen úton indulnak el a gyarmatosítás járma alól felszabadult országok, a kapitalista vagy a nemkapitalista fejlődés útján? — ezekben az országokban a népeknek ez az egyik döntő problémájuk. Mit adhat nekik a kapitalizmus? A kapitalizmus a nép szenvedéseinek útja. A kapitalizmus nem biztosítja a gazdaság gyors haladását, a nyomor megszüntetését; ellenkezőleg, fokozza a társadalmi egyenlőtlenséget, a falu kapitalista fejlődése még jobban tönkreteszi a parasztságot. A munkások választhatnak: vagy kimerítő munkát végeznek a tőkések meggazdagodása érdekében, vagy a munkanélküliek kisemmizett hadseregét növelik. A kispolgárságot a nagytőke, a konkurrenciaharcban elnyomja. 21